Csalimadarak

Lio az egyik, Amaril a másik levelet veszi kezébe, testvériesen megosztoznak, majd cserélnek.
- Városi ünnepség, utána diszvacsora. Tényleg leköszön. - mormogja Amaril.
Lio nem szól egy szót sem, vagy legalábbis nem sieti el, s mire megszólalna, újra nyílik az ajtó. A nyurga ifjú, ki belép, körbepillant, s elindul Amaril felé. A kezében lévő pergamen, és tintás ujjai elárulják, hogy ő lehet az írnok. Amaril átveszi az irományt, és fizet, egy szó nélkül, s csak egy intéssel bocsátja útjára a küldöncöt. A pergament leteszi Cali elé.

A jegyzőkönyv a délelőtti meghallgatásról. Az eleje a szokásos bevezető szöveg, kit miért, hol, mikor, stb. Aztán jön a konkrét szöveg. A meghallgatás tárgya a város pénzügyi helyzete volt.



Kérdés - Milyennek ítéli meg a város
pénzügyi helyzetét?


Válasz - Jónak.



K - A városban több komoly
építkezés és egyéb közmunkák is folynak. Honnan van ezekre fedezet?
V - Az elmúlt években sikerült egy
pár igen jó üzletet kötnünk, igen nagy haszonnal adtunk túl megtermelt anyagi
javakon.




K - Milyen üzletkötésekről van szó?


V - A megkötött üzletek teljesen
jogszerűek és legálisak voltak, de tekintve, hogy a haszon csak abban az
esetben ilyen nagy, ha a lehetőségekről más nem tud, így ezek mibenlétét a
város érdekeinek figyelemben tartásával nem részletezhetem.
K - A kereskedelem még mindig
folyik?


V - Jelenleg nem, de dolgozunk az
esetleges újraindításán.


K - A felhalmozott vagyon elegendő
a megkezdett építkezések befejezésére?


V - Igen, még maradni is fog
valamennyi, ennek sorsáról az építkezések befejeztével fogunk dönteni, ha a
pontos összeg ismert lesz.


K - Mely személyek tudnak az üzlet
mibenlétéről?
V - A tanács tagjai közül senki
nincs tisztában az üzlet mibenlétével, rajtam kívül. Akiknek még tudomásuk van
a részletekről, mind mágikusan vagy mentálisan megfelelően képzett személyek,
akitől az információ nem tudható meg. Azonban a fizikai fenyegetéseknek ki
ennének téve, ha a személyük most megnevezésre kerülne.
K - Szerepel-e még a tervek között
az új telep létrehozása a vadonban?


V - Nem.


K - Mért került le a napirendről?


V - Túl veszélyes és költséges lett
volna.


K - A veszélyek és a költségek nem
voltak ismertek korábban?


V - Nem teljes mértékben. Például
nem volt pontosan kiszámítható, mekkora lesz az ellenállás a vadonban élő
törzsek részéről.


K - Csak ennek nagysága miatt lett
levéve a napirendről a kérdés?


V - Nem. Gazdasági megfontolások is
indokolták. Az új telep megalapítása még gazdaságosabbá tette volna az egyik
üzletet, amiből a város nyereséget szerzett. De célszerűbbnek látszik más
megoldásokat keresni, s jelenleg a kereskedelmi tevékenység is szünetel.
K - A Ön családja abból az elf
városból származik, mely elpusztult, s melynek helyén az új telepet
szándékoztak felépíteni. Játszott ez valami szerepet a döntésben?
V - Igen. A
családomnak pénzben ki nem fejezhető haszna származott volna az új telep
létrejöttéből. Azonban miután a városnak már nem származott volna haszna a
telep megnyitásából, a tervet el is vetettük.

LILA ÁNYALAT A KÖVÖN

V - Á, pontosítok. Az üzlet leálltával még nem
adtuk fel rögtön a telep tervét, mivel elképzelhető volt, hogy az
újraindításnál szükség lehet rá. De közben olyan tények kerültek napvilágra,
melyeknek ismeretében a fegyveres beavatkozás és hódítás feleslegessé vált.

Ennyi a jeyzőkönyv. Elég rövid volt, de tekintve a kő erejét, keresztkérdésekre nincs szükség. Amaril szólal meg újra.
- A tudós, és az a városi kölök ott voltak a meghallgatáson, és Jadur közvetlenül utána beszélt velük. Csak ezután érkezett meg Beneron.

*Gyerekjáték. Nem tetszik neki a szó.*
-Akkor azt hiszem, hogy nem én leszek személyesen az, aki a varázslózseni életének végére pontot tesz egy nap. *fájdalmasan őszinte és egyenes kijelentés. De itt úgyis mindenki tudja, miképpen érez ő Sissimor irányába, talán csak a szavak nyers mivolta az, ami miatt durván hangozhat. A rövidke levelek elolvasása után pedig fokozódhat Lio és Amaril esetleges megérzése, miszerint a művésznő, most rendkívül hűvös hangulatban van.*
-A helyzet változása... Jadur azt írja, hogy lényegében... módosult a "szerződésünk". *mondja el a levél tartalmát tömören, bár amilyen nyúlfarknyi volt, sok mindent nem kellett összepréselni.* Holnap este városi ünnepség keretében vacsora lesz a városházán. Meghívott rá Beneron Nolden-dharr, Jadur ajánlására.
*A kísérő személyén még töprenghet később is, bár valószínűleg Liót fogja választani. Úgyse lepődne meg senki, ha vele látná, szinte mindenki tudja, hogy együtt vannak, mióta megérkeztek ebbe a városba.*
-Nem akarok sötétben maradni, s felkészületlenül elmenni erre a vacsorára. Még ma beszélnem kell Jadurral... *mondja végül, majd a borítékokat leteszi az asztalra, hogy akár Lio, akár Amaril is beletekinthessen.*

A kölyök már nyitná válaszra a száját, de amikor elküdöd, azonnal be is csukja, meghajol, s távozik. A két boríték ott a kezedben. Amaril elgondokodva nézi őket, aztán megvonja a vállát.
- Sissimornak, vagy valamelyik kollégájának gyerekjáték meghatároznia, hogy hol is vagy éppen. Jobb, ha megszokod, itt a mágia nagyon is működik, s nagyon is használják. Szerintem egész Újvilágon kevés olyan varászlózseni van, mint az öreg.

Kibontod elébb a Talavrien címeres borítékot.

Drága művésznő!

A helyzet változása okán nem áll módomban Önt úgy alkalmazni, ahogy megbeszéltük, s bár nem volt alkalmam meghallgatni a játékát, bátorkodtam beajánlani Önt Nolden-dharr úr szíves figyelmébe.

Üdvözlettel:
Jadur Talavrien


Egy ideig nézed a pár sort. Érdekes. S ott a másik levél, ami, most már sejted, ennek folyománya. Emez vastagabb. Kibontod, mert a kettőt együtt érdemes értelmezni.


Tisztelt Hölgyem!

Talavrien úr volt szíves ajánlani Önt, mint a városunkba érkezett ihletett művészt. Megtiszteltetésnek venném, ha megismerhetném. Holnap este, egy hivatalos városi ünnepség után szűk körű vacsora lesz a városházán. Kérem, tüntessen ki minket jelenltével, s fuvolajátékával!

Üdvözlettel:
Beneron Nolden-dharr

A borítékban még egy meghívó van a nevedre címezve, neked, s egy kísérődnek biztosít belépést a díszvacsorára.

*Pletykák, pletykák és pletykák. De ebből mi az, ami úgy különösképpen használható? Ezt kellene igazán megtudnia.*
-Megzsarolták... *mondja ki ő is a szót.* Ha tiszta maradt a meghallgatás után azzal a nyamvadt kővel is, akkor más okot elképzelni, hogy miért mondhatott le... tényekre lenne szükségem. *fejezi be végül a hangos tűnődést. Valami készülődik itt és ők lehet, hogy belekerülnek a közepébe. Egyértelmű, hogy jelenleg csak bábok, s be lehet áldozni őket... ez pedig különösképpen nyugtalanító, s ezért is gyűlöli ezt az egészet. Nem tekinti egyességnek azt, amit kötött Jadurral... az inkább egy szerződés a szolgasághoz, s a csatlósokat olykor fel kell áldozni a győzelemért. Ezt pont ő tudja a legjobban. Csak talán azt nem, hogy Jadur, mégha egy kígyó is, talán más felfogás szerint cselekszik, mint ő. Talán... bár a politikában nem létezik kedvesség.
Amaril elhallgat, s ő maga is a küldöncfiú felé tekint. Szúrós tekintettel figyeli, hogy mit akarhat tőle a kölyök. Nem tetszik neki a dolog, egyáltalán nem. Már csak úgy az alap, paranoid beidegződések miatt is...*
-Honnan tudod, hogy pont nekem kell ezeket átadni? *vonja fel a szemöldökét Caliena, de a hangja nyugodt marad. Nyílvánvaló számára, hogy a kölyök csak egy üzenet küldője, azonban mégis, ez még egy-két érdekes kérdést szül a fejében. Aki ezt a suhancot küldte, az tudja, hogy ebben a kávézóban vannak, márpedig ez egyáltalán nem törzshelyük. Ez pedig mit is jelenthet...
Átveszi a borítékokat azonban, hiszen nyílvánvaló, hogy neki lettek címezve.*
-Menj a dolgodra. *mondja még a kölyöknek, aztán ha elment a kissrác, elolvassa a tartalmat.*

Amaril egy pislogással veszi tudomásul, hogy látható sikert nem aratott. Jah, a szokásos helyzet: nem aza lényeg, hogy meghozta a hírt, ha nem jó, akkor nem jó.
- Azt rebesgetik, hogy Jadur lemond a főtanácsosi rangjáról. Persze ezt még senki nem erősítette meg hivatalosan. Nem tudom, megzsarolták-e valamivel. A meghallgatás után hosszan beszélgetett Beneron Nolden-dharral, a ricális család főntanácsos jelöltjével, akit kiütött a pozícióból a legutóbbi választáson. Ha valóban lemond, csakis Beneron lehet az új főnök, egyetlen más családnak sincs elegendő vagyona ahhoz, hogy pályázzon a posztra. A Talavrien család elég aktív mostanában. Feltűnt köröttük pár ismeretlen. Egy tudósforma, valami nő, egy városi nyikhaj, meg egy prémvadász. Ezek bejáratosak mostanság a rezidenciára. Egyértelműen készülnek vala ...
Nyílik az ajtó, és egy kis küldöncfiú lép be rajta, egyenesen az asztalhoz tart, ezért hallgatott el Amaril. Lion látszik, hogy fekészül, ha esetleg valami veszélyt jelentene a kölök, akkor közbe tudjon lépni.
- Elnézést a zavarásért! Ezt a két levelet Önnek kell átadnom, hölgyem!
Lép oda a kölök Calihoz, és két díszes borítékot mutat fel. Az egyiken a Talavrien, a másikon a Nolden-dharr család címere.

*Cali arca láthatólag meg se rezzen. Némán hallgatja Amarilt, elégedetlenség nem látszik rajta. Az út eléggé hosszú volt, hogy pontosan át tudjon gondolni mindent, s akár azzal is szembenézzen, hogy hiúak a reményei, s semmiféle bukásról nem lesz szó. Amaril beszámolója pedig nyílvánvalóvá teszik, hogy semmi kritikus nem történt, s Jadur sikerrel vette az akadályt.
-Hozzá kellett volna segítenünk ahhoz, hogy ne így történjen... nem csak várni, hogy az ölünkbe hulljon a lehetőség. Legközelebb ezt a hibát nem követjük el. *jelenti ki. Csalódottság nem vehető ki szavaiból, inkább úgy tűnik, hogy csak még inkább erősítette az elszántságát. Akármi is kerekedjen ki ebből az ügyből, talán pozitív hatással lesz rá.* -Annyi pozitívuma viszont van a dolognak, hogyha jól sáfárkodtak, akkor senki sem vetheti Jadur szemére a színház építését. Erre úgy tűnik, hogy nem lesz gondunk. *tűnődik Cali.* Folytasd. *mondja aztán, hiszen Amaril szeretne még beszámolni egy-két dologról úgy látszik. Cali amúgy is szűkmarkúan szokta osztogatni az elismeréseket. Az embereinek viszont több, mint vígasztaló lehet a tudat, hogy számon tartja, ki mint teljesített.*

Bár gyorsan Nyírszigetre értek, még így is túl sok idő volt gondolkodni. A Kávézóba érve Lio éppencsak köszön Amarilnak, látszik, hogy nincs beszédes kedvében. Az elf viszont élvezi, hogy jelen pillanatban a páros rá van szorulva az információira.
- Nos, nem húzom az időt. Jadur meghallgatása teljes siker volt. A főtanácsos olyan tisztán és hófehéren lépett le az emelvényről, hogy akár szobrot is emelhetnek neki. - tárt rögtön a lényegre Amaril. - A város pénzügyi helyzete volt a téma, és a feltett kérdésekből csak annyi derült ki, hogy jól sáfárkodtak. Volt egy halvány megingás, valami családi ügyek körül, de attól tartok, ehhez nem vagyok elég tájékozott még, hogy tudjam miről van szó. - elhúzza a száját, láthatóan nem tetszik neki, hogy valamiről nem tud. - De mindeb beszámolónál többet ér a meghallgatás maga. A jegyzőkönyv nyilvános, és leadtam egy rendelsét egy példány másolására. Elég sokan éltek ezzel a lehetőséggel, ha az írnokok tartják az ígéretüket, akkor nagyjából egy óra múlva lesz kész a minénk.
Tart egy kis szüntet, hogy a páros kifejezhesse elismerését, ha akarja, de látszik rajta, még van mit mondania.

//Nyírszigetre érve//

*Már a kezdetek óta így volt. Rengeteg ellenszenv Jadur és Sissimor irányába. Nem tett jót neki ez az egész eset, s talán menet közben Jadur is észrevette, hogy a csapat lehet, nem olyan hatékony, vagy legalábbis nem annyira aktív, mint azt várni lehetett volna. Mintha a kényszerű együttműködés tudata elűzött volna Caliból minden kezdeményezőkészséget és kreativitást, amit csak a főtanácsos esetleges bukásának a híre volt képes újból feléleszteni...

A nap már magasan süt, mikor megérkeznek Nyírszigetre, valamelyest dél után. A városban feltehetőleg szintúgy pusmognak az emberek, de ezúttal esze ágában sincs átértékelni őket, ha Jadurról szólnak. Amaril úgyis beférkőzött a megfelelő helyre, s figyelte a meghallgatást. Nemrég érkezett az "üzenet", s már úton is vannak a megfelelő helyre, ahol átbeszélhetik a dolgot. A hely egy kávézó, ahova Amaril várja őket ebben az időben. A hely igazán kellemes, nyugodt.
Miután a lovakat kikötötték, a páros belép a fogadóba, ahol az elf már várja őket.
Össze se lehetne téveszteni mással a könnyűléptű alakját. Egy fekete zakó, most a hosszúszárú kabátot mellőzi a meleg időre való tekintettel. A fekete hosszú haja össze van fogva, talán csak ennek köszönhető, hogy nem látszik, mennyire nem törődik az ápolásával.*
-Üljetek le. *szól az elf, mikor a páros a közelbe ér. A viselkedésében már nincs ott a nyoma annak a megvetésnek és ellenszenvnek Lio irányában, mint tavaly, valószínűleg túltette már magát rajta. Hogy el is felejtette volna, az már más kérdés, de jelen pillanatban nem is érdekes. Akárhogy is legyen, a csapat úgy tűnik, hogy elfeledte Cali kedvesének a botlását, s egyre inkább megbíznak benne. Hiába, az idő nagyszerű gyógyír. A Gysneával történt esetet pedig szerencsésen nem hánytorgatták fel, úgy látszik az érdek erősebb némi személyes ellenszenvnél. Az elf nő persze akárhányszor összefutott a férfival, kissé csúnyán nézett rá.
Vissza azonban a jelenbe... Caliena helyet foglal az elffel szemben az asztalnál.*

Tart tőle, hogy nem lesz jó. Az egész világ úgy, ahogy van nem jó. Cali ellenséges lesz a munkaadóikkal, amíg világ a világ, s ebből semmi jó nem származik. De nem tud tenni a helyzet ellen semmit. De megszerzi a lánynak, amire vágyik, a szabadságot, bármi áron. Ezt itt és most szentül elhatározza, s innentől nincs pardon.
- Menjünk! - bólint, s további tétovázás nélkül fordítja a lovát Nyírsziget felé.
Benne is feléled valami. Na nem a régi énje, az nem menne szembe a világgal egy nő kedvéért. Ez valami más, de kifejezetten erőteljes érzés.
Bár jobban érzi magát így, hogy elhatározsára jutott, az arckifejezése komor marad, vagy inkább elszánt? Mindkettő.

A falusiak megnézik maguknak a két idegent, akik belovagoltak a falu főterére, majd sarkon fordultak, s már indulnak is elfele.
- Te! Ezek meg kik lehetnek?
- Mit tudom én! Annyit látok belőlük én is, mint te!

*Sosem fogja elfeledni, hogy nem a saját maga ura. Az egész incidenst már rég elfeledte, mint ahogyan azt is, hogy Lio miatt történt.*
-Ki fog derülni, hogy mennyire. Ha Jadur nagyot botlott, akkor nagyon is célszerű lesz. Ha csak egy kicsit, de van esélyünk rá, hogy elszakadjunk tőle és az őszhajú háziállatkájától, akkor meggondolandó a dolog. *a hangja egészen rideg lesz. És még beszéltünk arról, hogy a régi Caliena szinte teljesen elveszett... hát, úgy látszik, hogy bizonyos szinten még mindig ugyanolyan számító, mint volt. Úgy látszik, figyelmen kívül hagyta azt is, hogy Lio felhozta a saját hibáját. Nem érdekli most a dolog, már ezerszer átrágták.*
-Mihez is kezdenék? Most lehet, hogy a mi oldalunkra állíthatjuk a változásokat. És nyertesen kerülhetünk ki belőle. *feltámadt most benne valami. Lehet, hogy egy vak remény az egész. De ha visszanyeri a teljes szabadságát, ha már nem lesz megkötve a keze... akkor talán újjáélednek az ambíciók. Fiatal, semmi nincs veszve, vannak évei, hogy újjáépítsen megint mindent.*
-Minek építtettük fel azt a helyet, ha hasztalanul marad? *költői kérdés volt, melyben a válasz is ott volt. Látszik az ábrázatán, a tekintetén, hogy beindultak odabenn a kerekek rendesen.*
-Nem kérdezi meg a rab a börtönőrt, hogy szabadon engedi-e. Vagy ha igen, akkor ostoba. Akárhogy is legyen, ezt a háznézőt most le kell fújnunk. Minél hamarabb meg kell tudnunk, hogy mi folyik Nyírszigeten. *válaszolja még az utolsó mondatra.*

A szálak elvágása. Lehorgasztja a fejét, ahogy hallja, mi jár megint Cali fejében. Lehet, hogy a lány megbocsátott, de ő soha nem fog magának.
- Tudom, hogy a hátad közepére sem kívántad azt az egyezséget, s hogy megköttetett csakis az én hibám. De nem tudom mennyire célszerű lerázni azt a köteléket. A város legbefolyásosabb emberének ... akarom mondani elfjének dolgozunk, aki ezért cserébe egyes saját ügyleteinket is fedezi. S ha teszem azt kilépsz, mihez is kezdesz? Tudom, ott a szinház. Nos, oda is Jaduron keresztül a legkönnyebb bekerülni.

Körbepillant, mintegy szemügyre véve a falut.
- Hol szeretnél lakni? Valamelyik ilyen kis faluban, vagy kinn, a pusztán? Esetleg keressünk valami még lakatlanabb területet? Vagy menjünk vissza Nyírszigetre, hogy a szinházi karriered építgethesd?
Neki bárhogy jó, vagyis egyik eshetőség sem roszabb, mint a másik. A fafaragványaira nagyjából mindenhol szükség lehet.

- Persze, ha valóban ki akarsz lépni, megkérdem, lehetséges-e ez valahogy. Utánajárok. Mit tudom én ...

*Rengeteget gondolkodott, igazság szerint csak gondolkodik, megállás nélkül... s csak emészti magát az egésszel. Meglehetősen szárnyaszegett egy főnixmadár... nehéz lesz ez az újjászületés. Azonban talán eljutott arra a pontra, hogy úgy igazán már nem is akarna harcolni sokat, éppen ezért eléggé hideg fejjel tud belegondolni a lehetséges következményekbe.*
-És mi természetesen a rossz oldalon állunk. *fejezi be kíméletlenül, ám valahogy ő mintha nem lenne annyira komor. Ez tény. Olyan könnyű lenne most átállni a nyerő oldalra, ha valóban a legrosszabb történt. Ha nem lennének korlátok, s nem lett volna belekényszerítve valamibe, amit nagyon, de nagyon nem akart volna. Az egyetlen egy pozitívuma az egésznek tényleg talán az, hogy az az átkos színház végül csak felépül, s hamarosan, még lehetőleg a tél beállta előtt felavathatják. Mégis, meglehet, hogy most ez is egy nehézség lesz...*
-Felesleges. *tekint immáron előre, s hosszú idő után talán valami elhatározottság csillan a szemében. Lio tudhatja, sejtheti talán, hogy miért... nem, nem a kényelmetlen helyzetnek szól. Mindketten tudják, hogy Jadurnak vannak piszkos ügyletei. Nem egy tiszta figura, de melyik politikus az? Talán, ha kellően legyengül az átkozott mágusával együtt, akkor lerázhatják magukról a láncot és a maguk útját járhatják. Egy reménysugár. Tény, hogy ők is benne vannak... de valahogy talán ki lehet hozni úgy, hogy győztesen kerüljenek ki az egészből.*
-Amaril tudja, hogy merre járunk. Ha történik valami, akkor megkeres minket, s hírt fog hozni róla. *igen, ezért valóban felesleges visszaloholni.*
-Mit gondolsz, mennyi esélyünk van elvágni a szálainkat, melyek Jadurhoz vezetnek? *kérdezi Liótól, oda se nézve.*

Caliena és Peter Wood


Aggasztja, hogy Cali olyan élettelen, olyan csendes, olyan visszahúzódó, s nagyrászt magát okoja ezért, amitől az ő kedve sem virágos.
Igen, hallja a beszélgetést, s nem meri azt mondani, hogy nem aggódik.
- A meghallgatás annyit jelent, hogy egy nagy teremben, nyilvánosan kérdéseket tesznek fel, s Jadurnak a kőre tett kézzel kell válaszolnia. - feleli szűkszavúen, s némileg komoran. Mindketten pontosan tudják, mit is jelent ez: a hazugság lehetetlen.
Megtorpan, hisz nem tehetnek úgy, mmintha semmi sem történt volna. Némi töprengés után Cali felé fordul.
- Mit tegyünk? Megpróbáljuk mengtudni mi is történt? - nem folytatja, hogy "vagy ..." A másik lehetőség a dugjuk a fejünket ahomokba, és reménykedjünk. Egyiküknek sem ez az életfelfpgása, bár ki tudja. Az utóbbi időkben sokat vesztettek a harci kedvükből.

*Most még meglehetősen csendes és nyugodt minden. De talán nem kell sokat várni arra, hogy változzon ez a helyzet, s valami meglehetősen csúnya dolog történjen. Gyakorlatilag minden téren... az egész világ ingatag, s ők csupán kis porszemek. Az ő világuk nem kevésbé. Cali nincs túl jó formában. Nem tűnik betegnek, ám mégis, az arcára van írva az a rengeteg feszültség, amivel éli napjait. A kiegyensúlyozottság már a múltéj, talán sosem lesz már a régi... de megfogadta Liónak, hogy mostantól kezdve előretekint, hogy újjászülethessen. Megfogadta... s talán ezen fogadalom miatt még inkább feszült, mint valaha is volt.
Továbbra is ugyanaz az elegáns nő viszont, aki korábban is volt. Bordó színű fűzője még tovább karcsúsítja amúgy is karcsú alakját. Bordó szoknyája majdnem a földet súrolja, barna, puhatalpú csizmát visel. Persze azt még maga sem sejti, hogy az alakja rövidesen változásokon megy majd keresztül. Hosszú barna haja kontyba van összegyűjtve, szép arca pedig ráncokba fog majd hamarosan gyűlni, ha minden úgy megy tovább, ahogy eddig.
Nincs sok kedve beszélgetni most, csak halad Lio oldalán, belekarolva a férfi karjába. Ha nincs beszélgetés, akkor nincs vita, hagy egy kis időt arra, hogy stabilizálódjon ez az állapot, ez a tűzszünet kettejük között. Meg amúgy is, ehhez a dologhoz inkább a férfi ért, ő inkább csak a ház berendezésével törődne inkább.
Hamarosan azonban kénytelen lesz megszólalni. Kénytelen-kelletlen, de hallja a falusiak szóbeszédét.*
-Az emberek meghallgatást említenek a Városházán. *ezt persze Lio is hallotta.* Remélem semmi különös, s csak ezek a falusi pletykafészkek fújják fel a dolgot. *mondja megállva, s Lióra tekint kérdőn, hogy mit gondol erről.*

Caliena és Peter Wood
/A Keleti Uradalomban, Korsós/


A páros éppen vidéki háznak való területet keresett a Keleti uradalom környékén, egy megfelelő fekvésű domboldalt. A keresgélés közben betértek az uradalom egyik falvába, Korsósra, hogy megebédeljenek. A falu kis főterén feltűnően sok helyi lakos álldogált, s beszélgetett valamiről.
- Meghallgatás? Ilyen hirtelen?
- Biztos történt valami.
- Vagy páran azt remélik, hogy történni fog.
- Hát, ha történt, már megtörtént. Nem figyeltétek? A meghallgatás ma délelőtt volt a Városházán.
- Vajon még mindig Jadur Talavrien Nyírsziget főtanácsosa?
- Mér ne lenne az? Nem hiszem, hogy bármit is elkövetett volna!
- Azt mi soha nem tudhatjuk, hogy azok a fájintos uraságok mit tesznek, vagy nem tesznek!
- Az már igaz.
S így megy tovább a beszélgetés, találgatás. Jól megcsócsálják a falubeliek a híreket, hisz ritkán történik ilyen izgalmas dolog errefelé.