Útkeresés

Fáj aszívem a látványra de dühös is leszek. S igen...Emili.. ó köszönöm Jula köszönöm szépen...- fut át a gondolat rajtam.
Körmeim a fába marnak a férfiakat nézve.
Gyorsan számolok hány evezős és hány rab lehet. Máris kétségbeesetten latolgatom az esélyeket.
Majd mielőtt észrevesznek elengedem a farönköt mély levegőt véve lebukom a víz alá letépem a madárfészket a fejemről és gyors tempót diktálva mint a ficánkoló hal meglódulok az árral szemben igyekszem a part mentén úszni ahol könnyebb de vigyázok az akadályokra.
Távolabb fent bukok fel levegőért és immár a fejem kint van és gyorsan úszok de csobbanások nélkül.
Csak időben visszaérjek. Beosztással énék de érzem lehet nem lesz levegőm kimászni a partra a hideg átjár. Csak előre csak fel. Meredten nézek előre a fejemben sikít egy gondolat.
" Segítsetek !!! Most segítsetek !!! A folyónak azt a partrészletét küldöm gondolatban ahol ki fogok mászni. Nem az erdőt nem a barlang környékét. A partot. KÉRLEK ha hallasz segíts ! " Kétségbeesve fúrom a tekintetem az előttem lebegő szempárba.
Olyan erőfeszítéssel úszom amivel tán még soha....

Ilyen hideg vízben talán még soha nem úsztál, de egyben hiányzott is, hogy víz, s ne csak nedvesség vegyen körül. KIpihent vagy, s éjjel átmelegedtél. Lefelé sodortatod magad, de érzed, néha mozognod kell, különben elgémberedsz.
Sokat sodródsz elfelé, s már tudod, hogy felfelé ki fogsz merülni nagyon. Végül meghalood, amit vársz, a csobbanásokat. Sok-sok csobbanás ...
Ahogy látótávolságba érsz, látod, hogy három csónak halad felfelé a folyón. Mindegyikben tagbaszakadt, marcona egyének ülnek az evezőknél, s közöttük riadt, elcsigázott, koszos, kisrít szemű gyermekek. Zömében gyerekek, igen. Pár fiatal nő, akin látod, hogy szépek, s pár manó, és goblin. Sok, de könnyű zsákmány. Ezzel éri meg felevezni a folyón.
A jobb szélső csónakban hirtelen emglátod Emilit. Üres tekitnettel bámul a semmibe. Maszatos, és lefogyott, de sebesülést nem látsz rajta.

Meglep hogy nem kell vitatkoznom győzködnöm.
- Megcsinálom és visszajövök ha meg rajta vesztek akkor legfeljebb belülről segítek majd... - mondom nyugodtan mert valóban nem tudom mi vár rám.
Mikor átölel hozzásimulok érzem a szeretetét érzem hogy félt hogy szívesen menne akár ő is helyettem, de enged elenged s nem tart vissza. A szeretete átmelegít. Mielőtt elenged a füle tövénél megcsókolom finoman. - Visszajövök s a következő kaland csak a mi kettőnkké lesz messze egy tó partján napfényben ... s jóllakva - suttogom a fülébe kis kuncogással befejezve.
Mikor elenged mélyet sóhajtok.
Lekísérnek a partra.
- Szóval nem akartok biztosra menni - kérdezem őket játékosan cukkolva mikor a csapdáktól féltenek - s mi van ha senki sem próbálja ki s nem működnek ? - nevetek fel halkan.. - jó jó értem nem kíváncsiskodom. Ha nem lesztek itt elbújok a bokrok közt mondjuk ott mutatok egy alkalmas kis területre feljebb a parton. - S emígyen csinálok majd.. - csücsörítek és megeresztek egy halk trillát egy kevés pittyegéssel a végén - ez a cirmostollú nádi röppencs hangja - mosolyodom el. - Bár arra használja hogy a tojót odacsalja a kész fészekhez de most én csalogatlak majd titeket.- nézek rájuk félrefordított fejjel.
Majd levetkőzőm s megtépem az alsóruhám szegélyét s összesározom hogy foltos maradjon az úszás után is.
- Így ha elkapnak elmondhatom hogy régóta evickélek utánuk - nézek Eden kérdő tekintetébe.

Majd belegázolok a még mindig gyorsfolyású vízbe. Sodratom magam az árral alkalmas fedezéket keresek a parti uszadkfák közt ahol elúszom épp. A fejemre összekúszált szárazfüvet kötözök eg néhány apró ágbogat. Ha lelek könnyen úszó száraz fatörzsfélét akkor azt a sodrásba húzom és abba kapaszkodva húzatom magam vagy úszom mellette. Nem akarok sok energiát elhasználni hiszen visszafelé árral szemben kell jönnöm és minél gyorsabban.
A vízfelszín hangjait figyelem. Egyenletes csobbanásokat keresek mert ez jelezné hogy közel járok. Ám a veszélytelennek látszó vízből sem emelkedem ki túlsággal nehogy a partról egy nága észrevegyen akit meg én nem veszek észre.

Már lefelé tartotok a partra a barlangtól.
- Szóval eléjük tudnál úszni, kikémlelni, mennyien vannak, s hogyan őrzik a foglyokat? - Eden elgondolkodik a lehetőségen. - Ez nagy előny lenne, ha sikerül vissza is térned időben. De ha felfedeznek, akkor oda a meglepetés és még fogságba is eshetsz. De ha úgy véled meg tudod csinálni, én bízom benned. - Eden megtorpan, s átölel.
Érzed rajta, hogy legszívesebben messzire vinne innen, távol a veszélyektől, Emilit is veszni hagyná, csak el ne veszítsen. De mivel ebbe Te úgysem mennél bele, így inkább támpgat mindenben. Még egy ideig kapaszkodik beléd, nagyokat szusszan, gyűjti az erős arra, hogy elengedjen, aztán lehullik karja, s hátrább lép.
- Menjünk!
Továbbindultok a part felé.
Mirk tervez. Lefelé menet eltervezi, hova milyen csapdát fog rakni.
- Amíg te úszol, mi felállítjuk a csapdákat. Ezért ha visszatérsz, eszedbe ne jusson elindulni a barlanghoz még akkor sem, ha nem vagyunk itt! - figyelmeztet komolyan.

Elgondolkodva nézek Edenre.
- Ha a barlangnál rákeresel megtudod milyen messze vannak még. S mennyi idő alatt érhet ide a hajó vagy kisebb vizijármű... a parton csináljunk egy tűzrakó helyet s alakítsuk ki úgy mintha már rég elhagyott lett volna de azt sugallja hogy a környék békés hátha kedvet kapnak megállni éjszakára s akkor fellopózhatunk Emiliért - próbálkozom óvatosan.
- Aztán ha már csak egy félnapnyira vannak akkor a vízre kell bocsátani egy farönköt s annak takarásában a hajó mellé kerülhetek s talán meghallhatok valamit vagy legalább megtudom mekkora a hajó s milyen kik vannak a fedélzeten. - nézek rá kis mosollyal. - A vízben sokkal gyorsabb vagyok ám mint idekint - kacsintok Edenre.

Mirknek láthatólag adátl ötetet, s jókedvűen bólint, Eden viszont gondterhelt lesz.
- Erre én is gondoltam. Lehet, hogy vinnünk kell, de egy hordággyal nem jutunk sehová. Fák között, kanyarogva, csúszva ...
- A hátadon kell vinned akkor. - közli Mirk egyszerűen - Én nem bírnám el, de sajnos Te sem sokáig. Váltva? A váltás is sok idő ...
- Nem tudsz valami oylasmit készíteni, amivel egy ember vihet egy másik könnyen? És gyorsan fel lehet venni? A súly nem gond, azt megoldom.
- Elgondolkodom rajta. S Lilian ötlete jó. A menekülési útvonalunkat kell csapdákkal telerakni, hogy megakasszuk az üldözőket.
- Igen, de még mindig nem tudom, hogy hogyan szerezzük meg, amiért jöttünk.
Eden gondban van, már mindent kidolgoztatok, csak a lényeget nem.

A forró takaró meglep és egy cuppanós puszit nyomok a goblin arcára.
- Ó Mirk csodás ötleteid vannak ! - sóhajtok fel s boldogan nézek a fiú szemébe.
A forró takarók alatt hozzásimulok Edenhez. Apró csókokban és cirógatásban lesz része míg el nem alszik. Rég nem éreztem ilyen jól magam.
Reggel kipihenten ébredünk összemosolygok a fiúkkal. Hatalmas nyújtózkodások közepette ébredek fel teljesen. Míg ők tanakodnak és az ösvényeket vizsgálgatják én élelmet keresgélek. Ebéd vacsora s ha marad a barlangba is gyűjtenék hogy ha menni kell és mégsem tudunk ugrani akkor legyen mit ennünk az első rejtekhelyen. Nem akarok sok mindent a szerencsére bízni.
- A vadorzók gödröket ástak faág levél..hurokcsapdák. ... lecsapódó ágak ... talaj felett kifeszített kötelek..ilyesmi - jegyzem meg keresgélés közben ha épp mellettük vagyok a hátráltatásra célozva.
- Ha kitaposunk egy ösvényt s tudjuk hol a csapda átugorhatjuk a gyanútlant meg megfogja. Amikor a vad csalja csapdába avadászt - mosolygok rájuk. - Ha összezavarodnak megállnak tanakodni s időt nyerhetünk. - majd elgondolkodom kicsit.
- Még valami kellene - nézek Edenre - mi van ha Emili sebesült vagy annyira gyenge hogy nem tud velünk futni ...- mondom halkan.

A barlang száraz, és szélvédett, s mivel immáron Ergon plédje is a tiétek, mindenkire dupla réteg jut. Mirk csomagolás közben elkövetett egy cselt, s azzal lep meg benneteket, hgoy a pléd szinte forró.
- Amíg erre jöttünk belecsomagoltam a golyót. - feleli egyszerűen a csodálkozó pillantásokra. - Most viszont elkérem, mert nekem is kell.
Gyorsan belevackolódtok a forró plédbe, Mirk pedig a magát csomagolja be a golyóval együtt.

Akkorát alusztok mindhárman, mint egy medve télen. Már magasan fenn járnak a napok, amikor felébredtek, de ez ma nem baj. S igen, a napok fenn járnak, és sütnek, hétágra. Míg Mirk a reggelivel bajlódik veled együtt, Eden Herket és a húgodat keresi.
- A húgod alig mozdult el, tehát ők sem mozognak éjjelente, hanem kikötnek. Herk viszont haladt valamennyit.
Ez nem jó hír, de még így sem fog Eden szerint ideérni a szöktetéskor, még lejjebb lesz, bár lehet, hogy csak egy fél nappal.
Visszagyalogoltok a helyszínre, s megpróbáljátok elképzelni mit is tehettek. Az útvonalat is jó lesz megjegyezni pontosan a barlangig, hogy ne vesztegessetek időt. De mivel lehetne az esetleges üldözést megakadályozni, vagy feltartani? S ez még midnig csak a menekülés? Hogy hozzátok ki Emilit, s honnan? Erről még mindig nem tudtok semmit.

Visszanyomom Edent ültő helyébe. Olyan boldog vagyok hogy éppségben visszatért hogy új erővel tölt fel a jelenléte. Összeszedem ami kellhet s atöbbit segítek elrejteni Mirknek. Nem engedem hogy Eden cipeljen.
- Csak mutasd az utat hős felfedezőm.. - mondom neki örömmel.
Az erdőben próbálok csendesen haladni kerülgetve a bokrok zörrenő kapaszkodós ágait.
Mivel a barlang száraz így a plédek nagyrészét magunkkal visszük.
Reménykedem abban hogy a szél sodort be annyi falevet az idők folyamán hogy alvó fészket lehessen belőlök összerakni.
Egyáltalán örülök a hírnek.Lesz majd két napunk felkészülni pihenni s tán még tüzet is rakhatunk...talán...
Egész odauton morfondírozok tervezgetek elszántan.
...
Mikor végre összebújhatok Edennel akkor érzem csak mennyire fáradt is vagyok. Napok óta nem alszunk rendesen a hideg és a nyirok miatt.
Eden halkan szuszog a vállára hajtom a fejem s bár hozzá bújok mégis a fehérhajú fiúra gondolok.
Képeket idézek magam elé a környék képeit a folyópartot a magas villámsúlytotta tölgyet az alatta életért erölködő kis vadalmafát... s minden olyan különleges dolgot ami pontos helymeghatározás lehet. A Mirkből kiszedett távolság mértékét a tegnaphoz képest.
Holnapután ... holnapután jönnek...segíts.. könyörgök a fehér haj keretezte szempárnak.
A fáradtság magával ragad s a mélybe ránt...

Eden hálás a gondoskodásért, bár jjó ideig ezt csak a pillantásai jelzik. Mirk felszólítás nélkül is pattan és segít. Megvacsoráztok, s Eden arcára visaztér valamennyi szín.
- Emiliék még messze vannak. Hacsak nem táltosodnak meg, akkor holnaputánig nem érnek ide. Felfelé mentem, majdnem az ugrópont felé. Van ott egy szikla, megmásztam, s körbenéztem. Láttam a folyó csíkját, és a nága település fütsjét is. De ami a legjobb ... - mosolyogva néz rád. - Találtam egy barlangot. Ha nem vagytok még angyon fáradtak, akkor elgyalogolhatunk odáig, és ott éjszakázhatunk. Holnap elvisszük oda a csomagokbólazt, ami kell, s ide csak magunk térünk vissza. Így az első szakastz gyorsabban tehetjük emg, hisz nem kell cipekedni.
Mirk már szedi is össze azt a holmit, ami mára kell feltétlenül, s látszólag útra kész. A kis goblin valószínűleg mindenét odaadná most egy száraz helyért.

Már fáj a kezem az ágcsuszítástól a sodrástól s az összes eddig szokatlan tevékenységtől de nem érdekel. Minden félelmem aggodalmam beleadom a tetteimbe. Már nincs mit csinálni. Eden sehol. Elfoglaltságnak előkészítem a vacsoráját. Mikor megjön és lerogy nem tétovázok.
- Mirk kérlek csinálj teát teát vagy levest bármit csak forró legyen... - kérem halkan de határozottan.
Ellenkezést nem tűrően hántom le Eden vizes ruháit egy még épp csak nedves inget halászok elő a zsákokból és átdörgölöm a bőrét. S gyorsan levetkőzve ráadom ami rajtam van. Ez még úgy ahogy száraz és némiképp langyos is tána testmelegemtől. Most nem szégyenkezem Mirk előtt hogy csak alsóruhában vagyok. Majd Eden köré tekerem a vásznat és csak így rakok rá pokrócot. Csak ezek után keresek magamnak másik ruhát a zsákokban.
Dühös vagyok magamra amiért ennyire tapasztalatlan lévén az istenek megmutatták Liliana asszonynál a tűzmagvas üveget és nem hoztam magammal pár szemet.
Kivezsem a flaskát a tarisznyából és Edenbe diktálom a mai napi adagot. Mirk is megkapja.
Míg Edena forró italt kortyolgatja elkezdem mesélni neki mit műveltünk egész délután de hamar átadoma szót a barátjának "hisz nem is értek én ehhez" kis mosolyt fintorítva hozzá.
Időt adok neki hogy felmelegedjen bár roppant türelmetlenül várom hogy megmondja hol van Emili.

Valóban ilyesmikkel foglalkztok. Elrejtitek a csomagokat, a kenut, s előkészültök azzal, hogy kicsit bejárjátok a terepet. Aztán ágakat vágtok, és kihegyezitek, s indákból erős köteleket késítetek. Mirk még nem tudja pontosan, hogy hova építi fel őket, de ha készenv annak, az már haladás. Közben élelmet is kerestek, s megint találtok gombát, és bogyókat, meg pár levelet, ami ehető.
Sokat elvégeztek, s úgy érzed, az idő csak vénszorog, s Eden sehol. Már szinte sötétedik, mire visszaér. Eddigra az eső eláltt végre, de a fák még csepegnek, s a levegő párás. Továbbra is hideg van, s most, hogy a fellegek eloszlanak pont éjszakára, az eddigi leghidegebb időre kell felkészülnötök.
Eden leül, s didereg, kocog a foga, annyira fázik. Meg se próbál rögtön beszámolni, mert beszélni se tudna rendesen.

Az egyik fiúrol nézek a másikra. Emili jön hamarabb ez mégiscsak jó hír.
Eden döntött bemegy az erdőbe. Felé utána lépek aztán metorpanok. Nem hívott nem mondta mit tegyek. Tökéletesen hasznavehetetlennek érzem magam mig Mirk meg nem szólít. S bár tekintetem aggódva szegezem az erdőre és minden érzékem kiélesedik mert a közelben ellenség lehet..de bólintok és Mirk felé fordulok.
- Persze csak mondd mit tegyek... - nézek rá készségesen. Ha segítek az mindnyájunknak jó és addig sem gyötröm magam feleslegesen hisz nem mehetek Eden után...
Mirkhez és a csomagokhoz lépek.
- El kéne rejteni a kenut meg a csomagokat. - javaslom halkan. De figyelek rá inkább tenném mait mond.

Mirk megborzong, eden tekintete elsötéteül.
- Ha Herk erre jönne egyedül, az még jó is lenne ... - morran Eden, s szinte gyilkos fényt látsz a szemében. - De szerintem Emiliék fognak elébb ideérni, hisz ők a mellékág torkolatánál voltak már, mikor Herk még börtönben ült Nyírszigeten.
Megint krbepilant, mintha a szöktetés terve fel lenne írva valamelyik fatörzsre, s csak el kellene onnan olvasni.
- Baj, hogy nem tudom, milyen messze vannak. Háromszögelni kellene! Ha erre begyalogolok - mutatja az irányt szinte teljesen merőlegesen a folyóval, akkor megtudhatom.
Mirk figyel, s érti, mirőlv an szó, de megrándul az arca a begyaloglás emlegetésére.
- Ne grimaszolj, a nágák éppen úgy megtalálhatnak a parton, mint az erdőben. - vonja meg a vállát Eden. - Pár óra, és visszajövök.
Nem szól többet, csak elindul befelé.
- Vagy nem. - morran Mirk, de nem megy utána. - Azt hiszem, most jött el az én időm. Ha itt lesz a hely, ahol megszöktetjük Emilit, akkor itt kell pár megleptést előkészíteni. Segítesz? - fordul feléd. - Csapdák, fegyverek ...

Kiszállunk a kenuból. Csak figyelem a két fiút. Ők értik egymást pontosan tudják miről beszélnek.
- Megtörténnie de minek ? - kérdezem riadtan Mirket miközben kedvesem a nedves faágak közt mászik egyre felejebb. Az ágak reccsennek néhány apróbb darab letörik és lehullik..
- Eden mit művelsz ? ...- suttogom aggódva.
Valahol a fa magasságának felénél megáll és ráül az ágra..
- Eden.. - s Mirk mellé állva a vállára fogok finoman - mit csinál ? - a villanásnál halkan felkiáltok és a fa felé ugrom mikor Eden meginog.. Már már lepereg előttem hogy lezuhan.. Mélyről engedem ki a bentszorult levegőt mikor lefelé indul.
Leérve sem nagyon értem az egészet.
- Most akkor itt maradunk megbújva s várunk ? Megvárjuk ki az aki előbb ideér s azzal nézünk szembe ? - kérdezem belül reszketve de kifelé határozottságot mutatva.

Eden mélyen a gondolataiba merül, Mirk figyeli a vizet. Csendesen ereszkedtek lefelé, aztánEden egyszer csak megint a part felé kormányozza a kenut. Mikor emglepetten néztek rá, magyarázatot ad.
- Őrültség lenne tovább távolodni az ugróponttól. Eddig azért gondoltuk, hogy minél lejjebb szabadítjuk ki Emilit, annál jobb, mert utána úgysem gondolták volna, hogy felfelé menekülünk. A kalózok lefelé kerestek volna bennünket, miközben egy hírnököt küldenek esetleg a nága települése. Mi közben nyugodtan elérhettük volna a helyet, ahonnan visszateleportálhatunk. ekkor jó lett volna, ha a nágáktól minél messzebb szöktetünk. De most nem. Most nem a kalózokkal futunk versenyt igazából, hanem Herkkel. Úgy kell megoldanunk, hogy miután Emilit kiszabadítjuk, minél hamarabb elteleportálhassunk.
Mirk bólint.
- Akkor ez a hely jó. A folyó kanyarodott, s most az erdőn át egyenesen sokkal közelebb vagyunk a ponthoz, mitn a néga faluhoz. Tehát a kalózok hírnöke sem fog odaérni előbb, ha nem késlekedünk.
- Akkor itt kell megtörténnie, a közelben. - Eden hangja zord. - Már csak azt nem tudom, hogyan.
Körbepillant, majd elindul az egyik ágas bogas fa felé, s nekiáll felmászni. Nem mondhatni, hogy macskaügyessége van, de azért olyan fát választott, ami megmászható. Igaz, nem tudod, mit érhet el vele, mert a többi fa eltakarja a kilátást, ha enm mászik elég magasra. De Eden félúton megáll, s lovaglóülésbe ráül a fatörzsre. Valamit előkotor a tarisznyájából, s az ág fölé hajolva védi az esőtől. Mókol valamit.
- Ha leesik, elverem. - morog Mirk odalenn, de érzed, hogy ideges.
Odafenn hirtelen egy sárgás lobbanás fénylik fel, Eden egy pillanatra meginog, de fenn marad. Felegyenesedik, s körbekémlel jó alaposan, többször is megfordulva. Még egy ideig marad, néha erre néz, arra néz, aztán lemászik.
- Továbbra sincs semmi ötletem, de északon elfogytak a felhők. - jelenti fanyar mosollyal.
Az áradás óta egyfolytában esik az eső, szünet nélkül, már vágytok egy kis napsütésre. De ha kisüt a nap, akkor melegebb is lesz ... sehogy se jó.

Követem Mirk magyarázatát a vázlatos vonalakat az ujjammal kicsit megerősítem. Vulkánvár helyére néhány mozdulattal felhúzok egy pici hegyet a tetején mélyedéssel. Keresek egy még virágzó növényt s letépek két virágfejet egy picit és egy nagyobbat. Majd két kis zöld levelet. Egy fakéregdarabot teszek a folyó azon pontjára ahol vagyunk s rárakom a két kis levelet meg a nagyobb virágot. Majd a partmenti nedves földből kiások egy férget kukacot mindegy csak kígyószerű legyen. kis körrel behatárolom Emili és a nága feltételezett helyét a körbe egy kérdőjelet rajzolok és mellé rakom a pici virágot és a kukacot. Majd pár percig merőn nézem a művet s aztán szértombolom hogy nyoma se maradjon...
Edennek nem szólok semmit.
Mikor újra kenuba szálunk a csomagokra heveredem s úgy teszek mint aki szundikál. Ám inkább a hullámok loccsanásit hallgatom és a vízre gondolok . A víz mindehova eljut.. medrekben áramlik felhőkben utazik ... S mindenkivel kapcsolatba kerül a csapokon át egy fürdővíz formájában vagy épp szomjoltóként... Tőle van az erőm általa élhetek.. halványan elmosolyodom.
Úgy fészkelődöm hogy az ujjaim a vízbe érjenek.
Emilivel játszottunk s ő hitt a víz erejében hitte hogy a víz teljesíti segíti a kívánságokat hát akkor Emiliért most megteszem azt ami már reggel óta foglalkoztat.
Ha ő megtalál mért ne találhatnám meg én is ha kaput nyít az üzenetnek mint Eden a víznek s a kapu nem zárult be...
Hol vagy hát idegen..ki tán nem is annyira idegen... figyelj rám kérlek.. eztán megmutatom merre járunk s ha kell ha szólok ..ha megérzed .. hogy nagy baj van gyere értünk...fehérhajú varázsló ...s vigyél haza ...
Csak a hullámokat hallom s érzem milyen hideg mégis kellemes érintésű a víz. Erősen kívánom tán halkan ki is mondom amire gondolok..
Magam elé képzelem az arcát a szemét a kölönös pillantását .. keresem azt a furcsa érzést azt amikor a tekintetünk egy pillanatra egybeolvadt.. s mikor úgy vélem hogy újra érzem megmutatom a térképet a kis sárhegyet a növényekből kirakott önmagunkat...
Szédülten próbálok üzenni segítséget kérni hinni a csodában hisz mostanában annyi hasonlóban volt részem....

- Épp most van az a helyzet, hogy az egyetlen esélyünk már a teleport. Bármerre is menekülünk, tudni fogják hol vagyunk, s hogy fontos, hogy elkapjanak. - veszi át a magyarázkodást Mirk. De nehéz lesz időben visszajutni hozzá.
Kiköttök nemsokára, hogy Eden varászolni tudjon, s Mirk nekiáll a sárban térképet rajzolni.
- Itt a folyó, itt van Láposrév, és itt Nyírsziget. Itt van Vulkánvár, s itt a mellékág, angyjából így folyik. Itt vannak a nágák, s itt vagyunk mi.
Sorra felkerülnek a vonalak és pontok a térképre.
- Mi erre jöttünk lefelé, és Emlili, és a Kígyónyelvű így tart felfelé. Nagyjából ugyanoda tartunk, mi az ugróponthoz majd vissza, ő pedig a nága településre. Az a kérdés, hogy mennyivel megyünk eléje, hol szerezzük meg Emilit, s milyen gyorsan jutunk vissza.
Eden varázsol közben.
- Emili és a Kígyónyelvű nagyjából ugyanabban az irányban vannak. - jelenti ki tárgyilagosan. - De ez nem azt jelenti, hogy ugyanott, csak tőlünk ugyanabban az irányban. Sajnos nem tudom megmondani, melyikük van meszebb.

- Eden... az esély megvolt hogy üldözni fognak - mondom halkan - hát most üldöznek.. de ő sem tudja pontosan hol vagyunk ... csak csúszni tud nem repülni ... s egyszer már legyőzted - mézek rá kis mosollyal - most is menni fog. S most itt van Mirk is - nézek a fiú felé - erősebbek vagyunk mint a hajón. - próbálom kicsit emelni a hangulatát.
Olyan messzire eljöttünk. Nem fogom hagyni hogy most adják fel.
- Mondd el milyen a vidék arra elől a mit tervezünk merre megyünk előre - hangsúlyozom ki.
- s hogy visszajönni erre a pontra a fákhoz amit megjelöltünk... megcsóválom a fejem kissé - s ha Emilivel megyünk tovább ? Ha kissé lassabban nehezebben de valahogy kerülővel megyünk vissza? - vad gondolatok kavarognak a fejemben.

A déli pihenőnél leülök Mirk mellé.
- Mirk .. taníts meg látni...- kérem és magam is elmosolyodom azon amit mondtam. - térképész vagy és a lapon nekem ezek csak vonalak. Segíts látnom hogy honnan jöttünk s merre járunk most ... kérlek.. tudom a térkép készítést nem lehet megtanulni de segíts hogy egyben lássam az utat....- nem mondom meg miért olyan fontos Eden kinevetne tán de valami kis gondolat felmerült bennem s ehhez keresek fogódzót támpontot....

- Hogy mit talált a szobánkban? Személyes tárgyakat, LIlian, amit ha odaad egy varásztudónak, az megmondja hol vagyunk. Mikor történhetett ez? Mikor kerestet ránk? Ha mostanában emgteszi, akkor tudni fogja, hogy itt vagyunk. Azt nem tudja, hogy Ergon már visszaért, hisz ő utánunk kutatva már elhagyta Nyírszigetet, godnolom, nem emr sokáig ott maradni, ha minenki őt keresi. Márpedig keresik, az biztos.
Eveztek lefelé, s közben Eden megpróbálja összerakni a képet.
- Most mindenképp azt akarja megakadályozni, hogy mi hírt vihessünk a nága településről. Errefelé tart, a folyón felfelé. Egyedül van, s üldözik. De ő egy tapasztalt nága, aki még a börtönből is megszökött. S bármelyik hajóra könynedén felszökik, csak át kell változnia ... a torkolatot már akár el is érhette.
Eden hangulata borús lesz, Mirk veszi át a szót.
- Miután kiszabadítottuk Emilit, visza kell térnünk ide, hogy haza tudjunk ugorni. Ha közben ő eléri a nága települést, s nála vannak a személyes tárgyaink, akkor az üldözők nem keresgélni fognak, hanem egyenest ránk találnak.
Eden pillantásán látszik, hogy ezt ő is tovább gondotla, csak nem akarta kimondani.
- A déli pihenőnél rákeresek, hogy hol lehet. - mormolja zordan.

- Ő.. - zavar hogy gondolnom kell rá - Ő csak annyit mondott..." minden bizonnyal "... vagyis csak logikus feltételezés. - rázom meg a fejem tehetetlenül - nem mondott időt napot - rosszul esik hogy nem tudok segíteni igazán.
- De ha ő később indult ... ha nincs csónakja ... ha gyalog jön akkor ... még lehet esélyünk a hírt megelőzni. Már itt lennének körülöttünk... - próbálok bizakodó lenni. - S mit tudhat arról hogy ellenük tervezünk ? Hogy teleport tekerccseink vannak...Lehet csak a bosszú hajtja ellened s ellenem. - bíztatom magunkat.
- Eden mi az amit a szobádban találhatott? - faggatom hirtelen izgatottan - hiszen szinte minden fontos számítást a térképszobában végeztetek a rajzok is ... ott készültek s Ergon mester szobája is célpont lehetett volna... - abban reménykedem hogy így van s Edennél csak a hatalmas könyvkupacokat látta ...
- S ha már tudják Ergon mesterék hogy bajban vagyunk akkor remélhetőleg a két város mihamarabb kiállít egy erős hadsereget és odateleportálnak a nága település közepére. Ez azt hiszem jobban lefoglalja majd őket minthogy két kalózverőn bosszút álljanak. Kérdés hogy Kígyónyelvűt mi hajtja majd jobban a település védelmének szenteli e a figyelmét vagy a osszú már teljesen elborította...- találgatok. Ám közben jár a kezem és abban segédkezek hogy mihamarabb vízen legyünk. Minél távolabb suhanjunk a vizek hátán a veszélyes közelségből... Egyetlen fegyveremre a csúzlira úgy vigyázok mintha minden ettől függne. Egy kis zsákot megtöltök szinültig kaviccsal. Ezen a szakaszon még van. Kitudja mi fogad minket ha odébb haladunk.

Mirk ébred, s bár ő is laposakat pislog, megcsinálja a teát. Mirk egy nem túl lelkes, de biztos pont. Csendesen teszi a dolgát, s közben csinálja a saját feladatát is, hogy legyen térkép. Eden nehezen merül fel az álmok mélyéről, s szinte kapaszkodik a teába, az élénkítő erejére várva. Aztán ahogy elújságolod, mi a helyzet, már nem szükséges a tea, a szem felpattan, s elkerekedik.
- Mi ... hogy .. - elébb természetesen neki is az a kérdése, hogy honnan tudod, de a magyarázat kielégíti. - Nem látomás volt, Lilian. Eion és a tanítványai képesek erre. Tudom, Sissimor mester szeretne magának egy ilyen munkartársat, akivel pillanatok alatt üzenhet bárkinek, de még nem sikerült szereznie. Csak a legtehetségesebbek képesek erre Eion tanítványai közül is. Úgy tűnik, most van egy ...
- De ők honnan tudták meg? - veti közbe Mirk.
- Ergontól. Ergon megérkezett Nyírszigetre tegnap este azonnal, s amikor meghalotta a híreket, tovább is ment Vulkánvárba. Amúgy is ezt ígérte. Vajon az elfek odaértek már? - Eden tűnődik. Az események felgyorsulni látszanak. - Kígyónyelvű nága, és majdnem biztos, hogy ismeri ennek a településnek a helyét, könnyen lehet, hogy ha nem győzünk akkor a hajón, ide tartanánk mi is. Megszökött, s megtudta, kik is vagyunk. - rakja össze az eseményeket. - Most már azt is tudja, hogy hol vaguynk, nem véletlenül tört be a szobába. Amint a hír elér a nága településre, felbolydul a környék.
Mirk összerezzen, ahogy végigköveti a gondolatmentet. MIndenki meg van szeppenve.
- Mennyi időnk lehet? - Eden még midnig mereng, és megpróábl a legtöbbet kierőltetni az információkból.

A gondolataimben a folyosóbéli jelenet merül fel. Ahogy megtorpant ahogy rámnézett. Mit akarhatott tőlem ? Miért nem szólított meg ? Kicsoda ő ?
- Ó nem - suttogom magam elé a sötétbe. Próbálom elhessegetni. Mégis visszajön elém az arca a tekintete. Zavar a jelenléte. Nincs más férfi a szívemben a gondolataimban csak Eden. Ösztönösen vagy épp bizonyításképp még szorosabban ölelem a mellettem alvót. Mélyeket lélegzek a tekintetem a sötétbe fúrom . Tudatosan tartom magam ébren próbálok másra gondolni a holnapra vagyis a mára hiszen pirkad már lassan.
Ám a kép újra megjelenik s a halvány remegő látomás élesebb kontúrokat kap szinte kézzel fogható. Betölti a gondolataimat kiszorítva minden mást onnan. Az ajka mozog a szeme izzik szinte a tekintete türelmetlen és sürgető. Most már tudni akarom bármi is ez hogy mit jelent.

"A nága megzsökött a börtönből, és betört a szobátokba. Minden bizonnyal a nyomotokba szegődött."

Még gondolni sincs időm semmire máris eltűnik szertefoszlik. Rémület kúszik fel minden tagomba- Akaratlan is kiélesedik a hallásom s minden levélrezdülésre megborzongok és idegese tekingetek körbe körbe a lassan világosodó parton. Próbálok tiltakozni a hír ellen.
Álom volt amit sikerült valamelyik rossz tréfát űző istennek összeraknia az eddigi eseményekből....
Hiszen a fiú képe megragadott és eléggé titokzatos is volt s a nágák is itt vannak mellettünk a kalózok előttünk... s Kígyónyelvű Herk ..kalóz is nága is...s féltünk attól is hogy ha a nága területre lépünk üldözni fognak...
Ám minden hiába nem enged fel a belső hideg érzem vagy tudom ? hogy igaz amit a látomás..talán nem is látomás .."mondott".
Ám a hosszas átgondolás legalább annyit segített hogy ha rémülettel is tölt el nem kezdek sikoltozni és kapkodni. Nem rázom fel Edent. Várok. Várom hogy pihenten ébredjen. Láttam már halálosan kimerülten s most talán minden pihent percére szüksége lesz. Viszon tenni kell valamit. Finoman meghúzkodom Mirk takaróját. Tudom nem sokat alhatott mióta átadta az őrséget de kell hogy induljunk.
Mirk felébred és nyújtózkodik. Jelzem neki hogy nagyon csendben és gyorsan csináljon teát.
Mikor kész azzal ébresztgetem finoman Edent.
- Eden..kedves..ébredj..ébredj szivem indulni kéne - próbálom kedvesen de sürgetőn tenni. Kezébe adom a bögrét. Majd eltöprengve várok egy percet. Gondterhelten nézek rájuk. Aztán úgy döntök ha igaz ha nem a látomás nem árt ha sietünk.
- Eden..- kezdem és kicsit bután érzem magam. Majd Mirkre nézek. Aztán vissza Edenre. - Kígyónyelvű megszökött feltúrta a szobádat és utánnunk jött ... - úgy nézek rá mint aki bocsánatot kér és maga sem hiszi igazán amit mond. Valahogy mégis megkönnyebbülök .. tessék elmondtam már tudják. S újra próbálom elűzni magam elől AZT a szempárt amit a különös fehér haj keretez.
- Hogy honnan tudom... - mélyet sóhajtok.
- Vulkánvárból üzenték ... Eion tanítványát láttam magam előtt hajnalban..magam sem hittem hogy látom de szólt és végül hallottam mintha egy nagyon hangos gondolat lett volna..- zavartan nézek rá.
- Ó Eden .. megbolondít ez az erdő a félelem az eső a bizonytalanság... - védekezem az ellen hogy szánakozva nézzen rám és valóban bolondnak tartson...

- A nágák most oldalra vannak. Egészen közel. - magyaráz Eden csendesen. - emili lefelé, a folyón, nem tudom milyen messze, de remélem még elég messze, hogy legyen időnk megtalálni, tervet készíteni a kiszabadítására, és ki is szabadítani. - Eden nagyot sóhajt. Ránehezedik az előttetek álló napok feleőssége.
Beosztjátok az őrséget, most már háromfelé. Hamar elalszol, megint Mirk kezd, utána Eden, s ő kelt téged hajnalban. Kedvesed melléd vackolódik, s a nyirkoság és egyebek ellenére hamar elalszik újra. Egyedül maradsz a gondolataiddal. Végigpereg előtted ez a hihetetlen pár nap. Három hete még a láposrévi ispotályban lábadoztál. Aztán hajóút, a kalóztámadás, Nyírsziget, Noriba, aztán a készülődés, Liliana, Sissimor és Jadur, teleport Vulkánvárba, Eion, és a fehér hajú fiú, s az út idáig, a mindezt áthatja Eden jelenléte.
Mégis valaki más képe merül fel előtted most hirtelen. A fehér hajú fiú áll előtted. elébb meglepődsz, hogy hogy kerül ide, de rájössz, hogy jelenés, pontosabban, hogy nem is látod magad előtt, csak az elmédben jelenik meg a képe. Valamit akar. Figyelned KELL rá. Erőlködsz, s lassan szavakká formálódiki egy üzenet az elmédben.
A nága megzsökött a börtönből, és betört a szobátokba. Minden bizonnyal a nyomotokba szegődött.
Ennyi az üzenet, ami konkrétan, szavakban átjön, nagyon tömör és rövid, ugyanakkor vésztjósló. A kép szertefoszlik, a jelenlétet már nem érzed.

- Értem értem - bólintok - s annyi az egész hogy eltépem a tekercset s aki bizonyos távolságban áll az velem jön a leírt pontra ? - kérdezem kíváncsian - semmi mondóka vagy parancs vagy gondolat vagy egyéb más ? - csodálkozom.
Segítek megjelölni a fákat bár nem szívesen rongálok de tudom Emili élete a tét.
Az izgalom szinte átmelegít. Emili karnyújtásnyira van szinte s ha jól értettem akkor mi a két pont közt vagyunk. - Ugye Eden ? - mondom ki hangosan. - Emili előttünk a nágák mögöttünk vannak ? - kérdezem reménykedve.
Az este lassan körülvesz minket. Úgy érzem hogy most még a kavicsokon is tudnék aludni olyan fáradt vagyok. Előhúzom a flaskát belediktálom a fiúkba a szert. A takarók már csak puhák de nem szárazak. Szeretném ha már vége lenne a gyötrődésnek. Hiányzik Ergon mester higgadt nyugalma. Elrágcsálok néhány bogyót magot a tarisznya aljából előkotorva. Ha már csak ennyi mogyorónk van akkor megosztom a fiúkkal. Eden karjai közé bújok. Oly közel vagyunk s az aggodalom meg csak nő bennem. A nágákat kikerüljük s kalózokba botlunk ... csodás lesz.
Újabb kényelmetlen, torz álmokkal terhes vagy füleléssel töltött éjszaka.