Útkeresés

- Nem..nem futok ki a világból..csak ha te már nem vagy benne .. hogy keressek egy másikat amiben benne vagy. - Állok meg egy percre az ágyneműt szorongatva és a szemébe nézek mélyen. Óvatosan mozdulva a karja alá fészkelődöm hogy elérjen. Jólesik amit tesz. Mosolyogva szundítok el. Érzékelem hogy elfordul de nem nyúlok utána nem akarom elrontani a kezdetet. Bár nem tudom minek a kezdetét... a kellemes gondolatok magukkal ragadnak s elalszom.
Nyugtalanul alszik a forgolódásra felébredek. Felényúlok mikor hirtelen megüt. Halkan nyikkanok. Megébredve hozzám bújik ez jó. Mikor átölelném felébred és bocsánatot kérve elhúzódik. Na nem most nem hagyom annyiban. Óvatosan közelítem meg s átölelve a vállára hajtom a fejem.
- Nincs semmi baj..aludj csak..a szél a víz a föld vigyázza álmunk - lehelem csaka fülébe. Hozzábújva alszom el újra.
Reggel mosolyogva ébredek. Finoman arcon csókolom. - Jó reggelt ! - Felülök és kedvesen nézek rá.
- Elmegyek megfürdök gyorsan, szerzel pár falat reggelit ? S elárulod hol találom meg az utiruhám ? Mert gondolom a kisblúz és szoknya nem egészen a bokrok közé való - cukkolom játékosan.

Mikor kefelé rohansz, érzékeled, hogy meglepetten, tán kicsit ijedten is fordul utánad, s mikor visszajössz a takaróval még mindig dermedten áll az ablaknál. Ahogy megjelensz a holmival az arcán megjelenik a megkönnyebbülés, s rájössz, azt hitte elriasztott, hogy megint elszúrt valamit. Úgy tűnik Edent nagyon felkavarja az, ami köztetek zajlik.
- Már azt hittem kifutottál a világból ... - jegyzi meg neheztelő hangsúllyal, mielőtt visszafordul a fal felé.
Aztán halkan vetkőzik, s becsusszan az ágyba. A kéznyújtásra feléd fordul.
- Eionnál nincs mitől tartanod, de ha Te mellettem nagyobb biztonságban érzed magad, annak csak örülök. Megfoja a kezedet, a másikkal pedig addig ügyeskedik, míg a fejed fölé nem kerül, némi fészkelődés árán, s a hajadat cirógatja.
- Aludj csak, jó éjt! Holnap sokat fogunk gyalogolni, gyűjtsd az erőt, én is azt teszem. - suttogja.
Még egy pár pillanatig cirógat, aztán inkább hátat fordít, s elvackolódik a másik szélére az ágynak.

Így alszotok el, de éjjel Eden eléggé megfeledkezik rólad, s forgolódás közben kicsit fejbe vág. Nincs magánál, de annyira felébred, hogy rájöjjön, valaki fekszik vele az ágyban, s természetes mozdulattal fordul meg, s átölel, hozzád bújik. De közben arra is rájön, hogy hol és kivel van, s ez teljesen felébreszti.
- Ó, bocsánat! - nyögi, s visszahúzódik.
A fejedet mernéd rá tenni, hogy most olyan vörös a feje, mint a főtt rák.

Az éjszaka többi része eseménytelenül telik, korán ébredtek, mert a város szokatlan zajai kiverik az álmot a szemetekből. Kipihentnek érzitek magatokat, s útra késznek.

Ergon mester nem szól. Mikor Mirk megköszörüli a torkát átvillan rajtam a felismerés. Hát ezért voltak a kaján pillantásai a játékos ugratása Eden felé. Akaratlan is dühösen villan felé a tekintetem de nem szólok.
Érzem és értem Eden zavarát.. de nem tudok visszalépni. Bár egyetlen éjszakáról lenne szó de nem tudom elviselni a gondolatot, hogy egy hegy belsejében a föld színe felett messze a víztől nádastól magányosan aludjak. Legbelül rettegek a gondolattól hogy elveszíthetem Edent...a barátokat. Túl hirtelen jött minden jó s anyám szerint az egyensúly létezik vagyis kiegyenlítik az istenek a mérleg serpenyőit....
Megkönnyebbülten lélegzem fel mikor mégis enged a kérésemnek. Az ablakhoz lép s felmérem a szoba lehetőségeit. Az ágy elég nagy de csak egy takaró van. Eden feszült alakjára nézek s vihar dúl bennem. Hirtelen fordulok meg és kiszaladok a szobából. Feltépem annak az ajtaját amit nekem jelöltek ki s az ágyhoz rohanva összeölelem az ágyneműt. Visszatérve Eden szobájába gyorsan levetkőzöm s a saját takaróm alatt tűnök el a falhoz lapulva szinte hogy minél kevesebb helyet vegyek el tőle.
- Bebújtam - jegyzem meg halkan.
Mikor lefekszik csak hálásan ennyit mondok.
- Köszönöm ... s ne haragudj... jó éjt.. - majd kis gondolkodás után óvatosan kinyúlok a takaró alól felé nyújtom a kezem remélve hogy ráfog.

A vacsora jó hangulatban telik, nincs ott a levegőben a halál szele, noha holnap nekivágtok az ismeretlennek, gonosz nágák és vérszomjas kalózok földjére indultok. Inkább a várakozás feszültsége érződik, a lendület, a vágy, hogy próbára tegyék magukat. Még Ergonon is érzel lelkesedést, bár inkább a csak visszafogottan.

A szobáitokhoz érve, amikor Edenbe kapaszkodsz, Ergon és Milk nagyon hirtelen tűnnek el a saját ajtajuk mögött, csak egy-egy "jóéjtet" mormolva, bár Milk azért megereszt egy torokköszörülést is hozzá. Eden megkövülten áll, megint tipródik, bár most mozdulatlanul. Az eddigi öleléseket, puszikat jó humorral fogadta, kedvesen viszonozta, de gyakran érezted, hogy kihátrál a helyzetből, s ugyanakkor azt is, hogy néha egy-egy érintésed finom remegést vált ki belőle, s úgy, de úgy tud nézni ...
- Jó. - feleli aztán hirtelen, s együtt léptek a szobába, bár Eden akkora levegőt vesz ehhez a lépéshez, mintha legalábbis a tenger fenekére akarna lebukni.
A szoba nem túl tágas, egy vulkán belsejében a hely eléggé véges a hegy megszabja a város határait. Van benn egy asztal, két szék az ablak alatt, s egy ágy, semmi más. Eden nézi a bútordarabot. Széles, kényelmesnek néz ki.
- Szerintem elférünk rajta ketten is. - jelenti ki tárgyilagosan. - Ne bonyolítsuk! - kicsit kezd pirulni, de nem hagyja már abba. - Nem akarok semmit, csak aludni, tényleg! Átmegyek bátyóba, rendben? - egy fanyar, csibészes vigyor rándul az arcára, aztán az ablakhoz lép, és azon bámul ki. - Bújj be gyorsan!

A fáradtság rovására írom a szűkszavúságát. Most nem faggatom mert úgy érzem a ház szinte él . Mintha Eion mester mindenről tudna ami elhangzik. Ez kissé zavaró számomra szeretnék már úton lenni. De tudom nem hajthatom a többieket. A fáradtság figyelmetlenné tesz.
Jóízűen falatozom s olyasmikről kérdezősködöm csak ami nem zavarhatja házigazdát sem.
Mirk belefog az építkezés technikai részleteinek megmagyarázásába de a sokadik mondatnál elveszítem a fonalat. Cinkosan nézek össze Edennel. Nem akarom megtörni a társ hevét. Egyensúlyról beszél töréspontról az anyagban fellépő feszültségről... jaj ez nekem még oly távoli. Mikor nagyon belemelegszik halkan egész másfele terelem a témát.
Majd még iszom egy pohár gyümölcslevet s mivel sejtem hogy reggel korán keünk finoman jelzem Edennek hogy menjünk lepihenni.

A szolgák a szobáinkhoz vezetnek. Mikor rájövök hogy mindenkinek külön szobát mutatnak Edenre nézek.
- Nem - súgom halkan. - Nem tudok egyedül aludni. Kérj nekem egy matracot vagy takarót vagy szőnyeget..oly mindegy de nem tudok egyedül aludni...itt végkép nem - nézek rá rimánkodva.

- Minden rendben, megvettünk mindent. - foglalja össze Eden gyorsan és tárgyilagosan. - Legalábbis mindent, amiről eszünkbe jutott, hogy kellhet. - teszi hozzá, ami azért elég sokat levon a kijelentés értékéből, tekitnve, hogy két szobatudósról van szó.
A vacsora jó hangulatban telik, bár a házigazda csak pár percig van jelen, s kimenti magát, azzal, hogy a tanítványának szüksége van rá. De négyesben jól elbeszélgettek mindenféle témáról. A fiúk szívesen válaszolnak a kérdéseidre, felváltva tanítgatnak, ha igényt tartasz rá.

Megkérem Trenket hogy vigyen oda ahol Edenék vannak most.
- Köszönöm a kedves segítséget ha alkalmam lesz megemlítem Eion mesternek milyen jól éreztem magam. - engedem útjára a kis manót.
- EDEN ! - lelkendezem a fiú láttán. - Minden rendben volt ? Mit vettetek mit láttatok ...képzeld körbejártam a külső falat az egyik szerpentinen. Gyönyörű a kilátás ... ígérd meg hogy ide visszajövünk majd ! - tele vagyok élménnyel energiával s mi tagadás az éhség is jelentkezik de előbb mindent tudni akarok.

Trenk ott vár már rád a folyosón, s rövidesen a szerpentinen gyalogoltok. Ha nem lennél vizitündér, gondban lennél, mert a hőmérséklet jóval alacsonyabb itt, hisz északabbra vagytok, s hegyvidéken. Fázni fázol, mivel nem megfelelően vagy öltözve, de megfázni nem fogsz.
Trenk megmutatja a várost, sokat magyaráz, de főleg a látvány beszél magáért. Körbejártok egy szerpentinszintet, a lakószintet, majd egy keskeny lépcsőn visszaereszkedtek Eion házához, hisz a kör végére pont föléje érkeztetek. A méretek hatalmasak, a körséta nagyjából egy órán át tartott, s ez nem a legszélesebb szint.
Eden és a többiek már visszaértek, s a vacsorához készülődnek.

Hangosan nevetek fel. Majd rámosolygok a manóra.
- Már rég nem volt ilyen kellemes délutánom. - mondom vidáman.
- Mit szólna egy ajánlathoz ? Én most pihennék néhány fertályórácskát s ha van mit tennie akkor addig tegye meg s jöjjön vissza értem s kimennénk sétálni.. - nézek rá csillogó szemmel. Majd lehunyom a szemem jelezve hogy valóban komolyan gondoltam.
Mikor csend lesz az arcom a vízbe merítve gondolom át az eddig történteket. Mikor avégére jutok Eden jut az eszembe hol lehet jól van minden rendben van vele?
Megelégelve a fürdést a gondolatok tevékennyé tesznek.
Kiszállok megtörölközöm felöltözöm majd kilépek a fürdőből a tarisznyával a vállamon. Trenket keresi a tekintetem.

A kis manó szinte megdicsőül a hokedlin ülve.
- Ó, naccsád, van családom, persze, hogy van! - kezdi lelkesen saját magával - Tizenegy testvérem van! Én vagoyk a legidősebb, s nem sokára megnősülök! Eion mesternek dologzni nagyon jó, mert sok pénzt keresek. Ő nagoyn gazdag férfiú, és nem fukarkodik. És nem, kisasszony, nem tart fel! - bár Trenknek lenne más dolga is, de a városban való lófrálás veled sokkal izgalmasabbnak ígérkezik, főleg, hogy ő magyarázhat. - Eion mester azt parancsolta, hgoy gondolkosjak Önről, ha sétálni akar, akkor sétálunk.

Halványan elmosolyodom.
- Azt hiszem a vendéglátónk megtalálta a legtökéletesebb társaságot a számomra. - nyitom ki a szemem és kedvesen rámosolygok.
- Tudja Trenk úr - mondom ki az úr szót kedves szeretettel - én a gyönyörű láposrév egy szigetéről jöttem s mivel soha nem hagytam el az otthonom így azt hiszem nekem az is újnak számít ami másnak természetes és megszokott. - mondom neki őszintén.
- Szívesen venném ha velem maradhatna míg el nem megyünk innen...persze csak ha az ideje és vendéglátónk akarata másképp nem rendeli. Mert ha feltartom épp valami fontosban akkor nagyon szépen megköszönöm az eddigi segítségét is. - nézek rá egy percig várakozva esélyt adni neki arra hogyha valóban más dolga lenne ne én tartóztassam fel.
- Ha azonban maradhat akkor szívesen sétálnék egyet kicsit később a hegyben vagy körötte. Lenyűgöz a házak sora aszerpentin út s elképzelhetetlen számomra hogy mi lehet a hegy belsejében...hol van a piac... mit csinálnak az itt lakók. Az egész hely egy nagyon védett nagyon zárt és főként felfele terjeszkedő csodálatos város. Amit eddig láttam a világból az is szép és érdekes de azt hiszem Vulkánvárnak s lakónak nincs párja ezen a világon - mondom kedvesen.
- Kíváncsi lennék hogy ez ahol vagyunk ez Eion mester háza ? s önök Eion mester segítői a két hölgy a szolgálók ? Még sosem láttam ekkora kényelmet...- sóhajtok egy jólesőt.
- S önnek van családja ? S ők hol élnek mit csinálnak ? - zavartan nézek rá. - Bocsánat ha túl sokat kérdezek de azt hiszem ilyen hatással van rám ez a környezet. Kedves biztonságos barátságos ..- sorolom nyugodtan.
- Ám ha nem kíván válaszolni valamire én megértem - próbálom éreztetni a manóval hogy nem vagyok annyira távoli tőle mint ahogy gondolja hogy szeretném ha másképp bánna velem mint Eion mester többi előkelő vendégével általában.

Trenk elébb meglepődik a kéréseden, de aztán megtisztelve érzi magát, hogy Eion mester becses vendégét tájékoztathatja.
- Vulkánvár, ahogy a neve is mutatja, egy vulkánba épült. Már vagy hatszáz éve van itt település. Elsőnek a törpék lakták be, és bányásztak, később más népek is csatlakoztak hozzájuk. Ez a hegy egy olyan erőd, amit még ellenség be nem vett. - a kis manó hangjában leglaább annyi büszkeség van, mintha ő lenne a véderők főparancsnoka - Eion mester megbecsült tagja a városnak és a városi tanácsnak. Tudós férfiú, aki sok mindenhez ért, a tanácsait sokan kikérik, és vannak tanítványai is, de csak kevesen. Minket úgy szokott irányítani, hogy megszólal a fejünkben, s elmondja mit kell tennünk.
A kis manó megint kihúzza magát büszkén, amiért neki ilyen különleges gazdája van. Aztán elfintorodik.
- Tregorius egy pán mágus. Itt a városban nem kedvelik, mert különc, és magánakvaló.
A kis legéyn elgondolkodi, hogy kihagyott-e valamit, de nem tudja eldönteni.
- Tessék csak mondani! Válaszoltam mindenre? - kérdi óvatosan.

Finoman meghajtom magam Eion felé köszönet képp.
Mikor megindulnak játékosan riadtan nézek Edenre hisz most egyedül hagy.
Ergon mesterre nézek. - Eden bátran magára vállalta az én ruháim megvételét is ... - majd Edenre pillantok - Menni fog ? - cukkolom kedvesen. - Az erdő nem táncterem s a nadrág is tökéletes számomra. Csinálj belőlem fiútestvért de a hajam nem adom... - kötözködöm vele játékosan - s ne feledd az ajándokom amit ígértél. S inkább gyümölcsöt eszem mint húst...- majd zavarba jőve lépek hátra - jól van na megyek főni ... - lépek Trenk felé s kedvesen intek búcsúzóul.
Követem a fürdőbe. Már nagyon hiányzik a víz érintése.
- Szóval gondoskodik a kényelmemről - jegyzem meg útközben kedvesen.
A fürdőhöz érve körbenézek. Töltik a dézsát...remek. - Megtenné hogy megvárja míg végzek ? - kérdem udvariasan Trenket. Majd belépve kérek egy fürdő lepedőt és elmerülve a dézsában csak a fejem hagyom kint letakarom a dézsát a lepellel. A szolgálótól kérek egy széket a dézsa mellé és megkérem a hölgyet mikor kifelé megy hogy küldje be nekem Trenket.
- A kényelmemhez hozzátartozik a beszélgetés is ...s kérem ne jöjjön zavarba kedves Trenk... mi vizitündérek életünk nagy részét a legszívesebben folyókban tavakban vagyis vízben töltenénk. - mondom kedvesen hogy oldjam az esetleges zavarát.
- Ha szépen megkérem mesélne nekem Vulkánvárról és Eion mesterről ? S kicsoda Tregorius ? S miért hogy önök ketten rögtön a rendelkezésünkre álltak holott még nem is tudták tán előre hogy mit fogunk kérni ? - kérdezem a hirtelen eszembe jutó kérdéseket. A világ kinyílik s a kíváncsiságom együtt nő vele... fogadom el a tényt.
Hátradőlve félighunyt szemmel figyelek rá és a kellemesen kilazítom magam. Finoman hullámoztatom testem körül a lágy selymes tiszta vizet.

- Jajj, tényleg, már nálam van! - csap a fejéhez Eden, s gyorsan előkotorja. - Talavriej főtanácso út arra kéri Önt, hogy hitelezze meg nekünk a felszerelés árát, s majd ő kiegyenlíti a tartozást. A gyűrűt pedig, kérem, juttassa vissza neki!
Eion átveszi a gyűrűt.
- Siisimor főmágus, és a főtanácsos ... látom Nyírszigeten is magas szinten van képviselve az ügy. Rendben, akkro a bevásárláshoz Önök mellé adom az egyik emberemet, s ő majd rendezi a számlát. A gyűrűről pedig gondoskodom. - elrakja az ékszert. - Még valami?
- Igen. - szólal emg Eden, s kicsit elpirul. - Míg mi bevásárolunk, Valmorna kisasszonynak vízre lenne szüksége ...
- Ó, igen! Trenk majd gondoskodik erről. Remélem, a bevásárlás után még vendégül láthatom Önöket egy vacsorára, s éjszakára! Addig is, minden jót! Most ha megbocsátanak, vár egy tanítványom!
Eion feláll, s erre Ti is. Az ajtón halk kopogtatás halaltszik, majd két férfi lép be, Eion pedig távozik.
- Helbrin vagyok, én fogom Önöket elkísérni a kereskedőkhöz. - mutatkozik be az egyikük, egy törpe.
- Trenk vagoyk, én gondoskodom az Ön kényelméről, kisasszony! - szól a másik, aki egy ksi manó. - Erre jöjjön, elkísérem a fürdőbe. - s ha követed, mutatja az utat.
Ne tudod, a két férfi mikor kapott utasítást, de a fürdőbe érve a szolgák már töltik tele neked a dézsát.

Mikor leülünk és Ergon mester majd Eden beszélni kezd kihasználom az alkalmat és leplezetlenül figyelem Eion mestert. Az arcvonásait a szemét az alakját a mozdulatait. Tetszik amit látok. A nyugalma kellemesen átjár.
A beszámoló végén finoman szinte...remélhetőleg... észrevétlen érintem meg Eden karját.
- A gyűrű ... - lehelem csak szinte. Attól félek hogyha Eden és az erszény amiben benne van kisétál innen akkor már nem lesz akkora biztonságban a számomra oly értékes ékszer hiszen a csapat becsületét jelképezi.... bármi történhet ...

- Igen, a város elrendezése mindig lenyűgözi azokat, akik először látják. - bólint Eion komolyan.
Az egész ember, mint a nyugalom szobra, a sima víztükör, amit semmi nem borzolhat fel, bár a pillantásán látszik, hogy érzékeli a zavarodat.
- Fogallajanak helyet! - int, s megvárja, míg mind leültök, majd maga is ezt teszi.
Ergon röviden bemutat mindenkit, (úgy tűnik ők viszont már ismerik egymást Eionnal, s a két fiú is felismerte, amikor belépett). Eztán Eden veszi át a szót, s ő vázolja, miért is vagytok itt, majd Milk előveszi a térképet, s megmutatja a kérdéses területet is. Eion bólint.
- Sejtettük, hogy van ott valami gond, mert Erdősarok elfjei felől az a nyugtalanító hír érkezett, hogy pár vadászuk eltűnt azon a területen az elmúlt időszakban. Most már tudjuk, hogy miért. Emberrablások a településekről még nem történtek, ha jól tudom, de ez nem is csoda. Vulkánvár katonai ereje elég elrettentő. - megereszt egy fanyar mosolyt a kijelentés után, majd folytatja. - Örömmel segítek, egyetlen kérésem, hogy amennyiben sikerül az ugrási pontot létrehozni, mi is kérünk tekercset. - néz Ergonra.
- Ennek semmi akadálya. Ha hazatértem, s beszámoltam Siisimor mesternek, utána jelentkezem.
- Köszönöm! Beszámolok a város tanácsának a hírekről. Lehet elnézünk majd arra, ha megvan a pont. - Elmélkedik tovább Eion, mire Milk és Eren arcán valami vérmes kifejezés jelenik meg. Úgy véled a nágák vesztét látják amguk előtt. Nem, nem halottál még erről a vársoról, de sejted már, hogy érdemes lenne.
Ergon még egy levelet vesz elő.
- Mielőtt továbbmennénk felszerelést vásárolni, kérem, hogy ezt a levelet továbbítsa Tregoriusnak, Sissimor főmágus küldi!
Eion bólint, s átveszi a levelet.

A szél a hajamba kap és kellemes őszi illatokat hoz bár a házak felől szállongó ételek illata és némi füst is belekeveredik de ez az egész olyan....olyan mint egy álom. Mélyeket lélegzek. Mozgás támad a hátam mögött. Eleinte azt hiszem hogy Eden jön vissza de a kellemes férfihang magamhoz térít.
Kapkodva tornázom magam vissza. Zavartan simítom le a szoknyám. Megpillantva a férfit megvárom mig a tekintete felém fordul.
- Eion mester .. - hajtom meg magam felé - elnézését kérem de a város lélegzet elállító. Egyszer szeretném lentről is megtekinteni ha megengedi.... - mondom kedvesen társalgási stílusban leplezendő mély zavarom.
Visszasétálok Eden mellé. Megérintem a karját és apró mosollyal kérek tőle is elnézést ha megzavartam volna valamit.
Várom hogy elmondja a választ. Halványan mosolyogva nézek magam elé a kőpadló kockáit tartva roppant érdekesnek. Sikerült elérnem amitől Liliana óvott a túlzott rivaldafényt...a továbbiakban nem kívánok kitűnni.

- Ki ne essél, mert akkor mit mondunk a húgodnak? - heccelődik Milk a háttérből.
Ekkor nyílik az ajtó, s érzékeled, hogy a többiek hamar felállnak. Te meg ott lógsz az ablakban.
- Jó napot, Eion mester! - hallatszik szinte egyszerre mindhármuktól.
- MIcsoda kellemes, bár angyon váratlan meglepetés! - válaszol egy kellemes férfihang. - Minek köszönhetem a látogatást?

Arra számítottam hogy kinevet és nem tette, helyette magyaráz.... ez a fiú nekem csupa csupa meglepetés. Rajongó tekintettel nézek rá.
Az ablakhoz visz s mikor kinézünk ösztönösen is belekapaszkodom. Ez egészen más mint Nyírsziget hídjáról letekinteni a városra. Felfoghatatlan amit látok. Egyre inkább elengedem Eden karját mert a látvány lenyűgöz és kíváncsivá is tesz.
A forró fürdő nem csábít. - Inkább csak legyen kellemesen langyos mint a folyó vize. - nézek rá könyörögve majd elmosolyodom.
- mhhhmmmm megfőzve ön uram...nos akkor nem lesz gondom a mai vacsorával - súgom neki vissza s nyalom meg az ajkam éhesen.
Halkan felnevetek mikor magamra hagy szinte menekülve. Az ablakpárkányba kapaszkodva egyre kijjebb hajolva szemlélem az új látványt. Házak egymás fölött s a többi szoba bent mélyen a hegy falában..... elgondolkodtat ez az egész.
Egyre jobban kihajolok ... szeretném látni a hegy lábát a honnan -t is nem csak a hová -t..
Gyermeki lelkesedéssel szemlélődöm.....

- Ez sanos nem ilyen egyszerű. Az a tekercs csak abból a szobából ebbe a szobába jó. Azaz nem tudok olyan tekercset adni neked, ami a nága település belsejéből működik, lévén még nem készült olyan. Ahhoz elébb be kellen jutnia valakinek, bememorizálni a helyet, s kijutni. - magyaráz Eden. - Azaz, amikor Ergonnal kiválasztunk egy helyet, amit bememorizál, és megírja nekünk a tekercseket, azok csak arról a pontról fognak működni. Emilivel vissza kell majd jutnunk arra a pontra, hogy hazaugorhassunk. De még ez is sokkal könnyebb, mint gyalog hazabaktatni nyomunkban a nágákkal. Gyere!
Kézen fog, s a fogadószoba ablakához vezet. Fura kilátás tárul eléd. Olyan, mintha egy sziklahengerben lennétek. Egy órisái, felfelé kicsit szélesedő henger belsejében, aminek a fala fekete sziklából van. Hatalmas nagy, s a sziklafalhoz tapadva körben házak állnak, előttük szerpentin kanyarog felfelé és lefelé. Alattatok s felettetek is van még két-két házsor, többemeletes házakkal. Látod, pár beleépült a sziklafalba, s azon belül valószínűleg tovább folytatódik. Kezded megsejteni, hogy valóban egy vulkán kürtőjében vagytok.
- Na, most már tudod, mért Vulkánvár? - kérdi Eden mosolyogva. - Igen, egy jó forró fürdőt fopgpk kérni neked, s gyújtsanak is alá! KLegyél legalább annyira megfőzve, mitn én. Viziboszorka! - teszi hozzá suttogva, aztán inkább gyorsan visszavonul, s leül a helyére, otthagyva téged az ablaknál.

Gyanakodva nézek rá.
- Vár és vulkán .... - töprengek el.Majd kis csalafinta mosollyal kérdezek vissza.
- Anyám figyelmeztetett hogy a férfiak megfőzik a nőt ha tetszik nekik... s ha már megpuhultunk fel is faltok ? - játszom a riadtat. - Most már akarom azt a csúzlit !!! - nézek rá harciasan.
Mikor azt mondja hogy vesz nekem egy sajátot felszalad a szemöldököm s elpirulok kissé az örömtől.
- Köszönöm Eden.. - mondom komolyan hisz roppant jólesik hogy számít rám is.
A vállamon átvetem a tarisznya pántját s az egyik kezemmel ráfogok hogy biztos legyen a tartása.
Eden a teremben fogja a tekercset és eltépi. Ez egy gondolatot indít el bennem de szinte nincs is időm végig gondolni máris egy furcsa terembe érkezünk s katonák fogadnak hegyes lándzsákkal. Riadtan menekülök Eden karjába. Majd zavartan bontakozok ki mikor a katonák megnyugszanak.
Csendben követem a társaimat a fogadó szobába.
Míg várakozunk Eden felé fordulok.
- Legrosszabbb esetben elrejtek a ruhámban egy ilyen tekercset s eladsz a nágáknak ... - mondom egész halkan suttogva - aztán ha együtt vagyunk eltépem - mondom sűrűn pislogva mert sejtem hogy tán ez az utazás több lehet ennél de ha már kitaláltam kimondom.

- De, minden bizonnyal meglepünk egy-pár lényt ott Vulkánvárban. - bólint Eden a kérdésedre. - Nem is tudom ... mivel fűtik ott a fürdőket, lehet, hogy lávával? - tűnödik el, de a szeme csillogása azt sejteti, hogy valami ugratásról lehet szó.
A szobában Eden is pakolgat, bár mikor végez úgy tűnik, mintha semmi nem lenne nála.
- Én úgy gondoltam veszünk neked egy rendeset. - feleli a csúzli ügyére. - Szükség lehet rá, hogy a legjobbat hozhasd ki magadból. Talán az életünk is múlhat rajta.
Elbandukoltok a Teleportáig, ahogy itt nevezik. Ergon kezében van a tekercs, s mikor mind hozzáértek széttépi.
Egyetlen vilalnás múlva a terem megváltozik köröttetek, a fehér meszelt falak helyett szürke kő vesz körül, s a levegő is sokkal hűvösebb. A szoba bejáratánál jkét katona fogja rátok a lándzsáját, de mikor meglátják a fiúk nyakában a Nyírszigeti Tudás Háza jelvényét, már csak dobbantanak egyet tisztelgésül, s szabad az út. Eren tovább is húz azonnal.
- Bárki, bármikor ideugorhat, nem ajánlott az érkezési helyen sokáig időzni.
- Jó napot! Eion mestert keressük. - szól közben Ergon, s egy szolga egy fogadószobába vezet benneteket.

Mikor az aranyak visszakerülnek a tarsolyba óvatosan visszarakom az érmék mellé a gyűrűt.
Hallgatom ahogy terveznek s élvezettel lakok jól. Finoman biccentve mosolyogva hálásan nézek Ergon mesterre hogy aggódik értem és pontosan tudja mire is van szükségem.
Edenre nézek.
- Azt hiszem az anyagiakat valóban rád bízom de mondd csak nem fog halálra rémülni Eion mester ha csak úgy megjelenünk nála csapatostol s egy vízitündérnek rögtön fürdőt rendelsz ? - kérdezem játékos kötekedéssel.
...
- Köszönüöm az ebédet Ergon mester - állok fel és követem Edent a szobánkba. A törékeny holmit körbe bástyázva a tarsiznyámba rakom, mellé kerül a reggeliből megmaradt kenyér sajt gyümölcs. A saját kis pénzem Eden tenyerébe szórom az erszényt a tarisznya aljára rakom tán kabalából... Összehajtom a rajzaimat és azt is elrakom. Majd körbenézek és számbaveszem mim van s van e olyan holmim ami odaát nem megvehető. Nem zavarom meg Edent hadd gondolkodjon ő is. Mikor úgy látom indulásra kész elé állok és nagy kék szemekkel pislogok rá megpuhítandó a kérésemhez.
- Kell nekem valami amit csak te adhatsz meg nekem ... - sóhajtok vágyódón. - S már volt kezemben s haszonnal forgattam. - nevetek fel halkan.
- Add nekem a csúzlidat - kérem megkomolyodva.
..
Hagyom hogy vezessen és csendben teszem amit kér. Nagyon figyelek minden mozzanatra.

A "fiúk" engedelmesen beveszik a gyógyszert, Ergon is tartja a kanalát felszólítás nélkül. Látszik most ennél sokkal szörnyebb dolgokra is rávehetnéd őket. Az aranyak meg a gyűrű láttán egy időre mgé a lélegzetük is eláll, főleg, amikro a gyűrűn felfedezik a Talavrien címert.
- A máris indulunk annyit tesz, hogy elsétálunk a szomszéd folyosóra, besltálunk egy helységbe, megállunk, majd kisétálunk egy másik helységből, és máris Eion mester rezidenciáján leszünk Vulkánvárban, ugyanis a teleport oda érkezik. - világosít fel Eden. - Azt hiszem ez menni fog fürdő nélkül is. Aztán amíg te elmerülsz, addig mi bevásárolunk.
- Azért azt is fontolóra kell venni, hogy a további napokon, amíg nem érünk a patakhoz, hogyan oldjuk majd meg ezt ... - komolyodik el Ergon. - Liliannak minden nap vízre van szüksége, nem is kevésre.
Eden legyint.
- Én már gondoltam erre. Csak egy mélyedés kell, s vízet azt én biztosítom.
- Én meg akár fel is tudom melegíteni. - kottyan közbe Milk.
- Akkor én már nem is szólok semmit. - nevet Eion.
Az aranyakat számba veszik, s nagyjából megtervezik, hogyan költik el, még ebéd közben: meleg ruha, kis térfogatú, könnyű, de tápláló élelem, mindenféle vadonba való felszerelés ...
Milk elsiet a holmijáért, Te is Edennel a könyvtárba és a szobátokba, Ergon pedig itt pakol. A teleportszobában találkoztok majd, ha mindenki összekészült.

Mosolyogva figyelem a vidám társaságot. Játékosan támadok rá egy puszival Eden orrára mivel a két kezem tele van. Valahogy elveszem a virágokat majd óvatosan lepakolok egy biztonságos helyre minden apróságot a fiolákat s a tégelyt egy kis zsákba tekerem s így egy másikba rakom bele hogy megóvjam. Majd bátran nézek körbe a szobában és elcsenek egy vázát. Vizet töltök bele és a virágokat belerendezem gyorsan.
- Boldog vagyok hogy Ön kísér bennünket mester - mosolygok Ergonra. Aztán játékos fenyegetéssel nézek körbe.
- Nem hiszem hogy MINDENT tudtok ti szobavarázslók - mondom kissé csúfondárosan.
- Kanalakat elővenni...- kézbefogom a flaskát s Eden mellé lépek. - Mutasd a kanalat ! - óvatosan teletöltöm. - Hamm bekap és lenyel ! - mondom szigorúan. Amikor megtette Mirk mellé lépek. - Lássam a te kanalad is ! - s megismétlem a dolgot.
- Lilian asszony vigyáz rátok én meg csak közvetítek úgyhogy ha engedetlenek lesztek ez ügyben vele kell szembenéznetek... - mondom mosolyogva - Ez ugyan nem varázsszer de vetekszik vele. Gyógynövények keveréke megfázás ellen. - fűzök hozzá magyarázatot. Majd Ergon mesterre nézek.
- Azt hiszem ez a csapat összes férfi tagjára vonatkozik. - közelítem meg a flaskával őt is bátran. Mosolyogva töltök neki is.
Majd elrakom a többi fontos holmi mellé egy kanalat is mellé téve az adagolás miatt.
Aztán letelepedek az asztal mellé.
- Biztos MINDENT tudtok ? s gond nélkül nyúlok be az ingembe és halászom elő Jadur erszényét.
Óvatosan nyitom ki és szórom az asztal egy szabad kis területére a tartalmát. A gyűrűt kiemelem a kupacból.
- Ez a további anyagi támogatásunk záloga fogom áhitattal a gyűrűt. - Vulkánvárban meg kell keresnünk Eion mestert és ő tőle remélhetünk még további támogatást az expedícióhoz. - nézek ragyogó szemmel Edenre.
- Aggódtál ? - kérdezem kis mosollyal - nos én is ... - vallom be játékos komolysággal.
- Komolyan vettek... leültettek és meghallgattak...ÉS !!! ...nem lettem kidobva - nevetek fel büszkén játékosan emelt orral.
- Csak egy pici gond lesz ha sikerül amit elterveztünk... - nézek rájuk aggódva.
- Máris rangra emeltek benneteket ... bocsánat mester ... - kérek elnézést Ergontól hisz ő már VALAKI. - s ez azzal is járhat hogy ezentúl lesz több feladat is a város érdekében... - próbálom kicsit másképp fordítani Liliana asszony aggasztó szavait. Aztán elmosolyodom és éhesen enni kezdek.
- Máris megyünk ? - kérdezem két falat közt - Szükségem van egy két óra békés elvonulásra ez a mai cselekesetem jócskán kivette az erőt belőlem s hogy ne legyen velem gond bizony ennyit engednetek kell - nézek rájuk mosolyogva.
- Eden elkérnéd a könyvtárból a rajzaimat onnan a félretett fakkból és körbenéznél mi az ami feltétlen szükséges ? Hiszen mondtad nem vihetünk sok mindent. Az a holmi elfér a tarisznyámban és nem beszerezhető másutt. - mutatok a most hozott dolgokra.