Fajok

Elfek


Vad elf törzsek többfelé is előfordulnak, a világ minden részén elterjedtek, kisebb csoportjaik igen szélsőséges időjárási körülmények között élnek jelenleg is. Minden csoportnak többé-kevésbé küzdelem az életben maradás, és ez speciális technikákat igényel, különleges, lappangó képességek kifejlesztését teszi szükségessé. Az elfek minden törzsére jellemző, hogy az embereknél jobban értenek a természet nyelvén, legyen az bármilyen természeti környezet, ami körülveszi őket. Törzsük tagjait tisztelik, egymással nem harcolnak, de a betolakodókat, ellenségeket kemény fogadtatásban részesítik. Némely törzsek - miután valamely élőhelyükről kiszorultak - honfoglaló háborúkat vívtak más fajokkal, és erőszakkal hódítottak maguknak új hazát. Hajlamosak a fennhéjázásra, büszkék, gyakran lenézik a többi fajt. Néha kegyetlenek és vérszomjasak, ölnek, rabolnak és foglyokat ejtenek, akik aztán helyettük végzik a fárasztóbb, lenézettebb munkákat.

Erdei elfek

Veszélyesek és kegyetlenek, hisz másképp nemigen maradhatnának fenn. Az erdők mindig is sok élőlény otthonául szolgáltak, és néha nem mindenkinek jut már élettér. Azé az élelem, a lakás, a tiszta víz, aki képes elfoglalni és megvédeni. Az erdei elfek nemzetségekben élnek, akik egy-egy nagyobb szövetség, törzs tagjai, de külön lakóhellyel rendelkeznek. Falujukat általában nem a földre, hanem fák ágai közé telepítik, és igyekeznek úgy megválasztani a helyet, hogy forrás is legyen a közelben. A szomszédos nemzetségek egymástól elég függetlenül élnek, keveset találkoznak, de a híreket mindig megosztják egymással, és kölcsönösen segítséget nyújtanak a másiknak, ha támadás éri.
Az erdei elfek nem az erdő barátai. A fennhatóságuk alá tartozó területeket védik, mert érdekük így kívánja. Azonban a távoli vadászportyákon - ha érdekük úgy kívánja - ártanak a természetnek.

Specialitások :
Némely nemzetségek vad állatokat ( farkasokat, medvéket, stb ) fognak be és különböző módszerekkel tanítják, idomítják őket. Ezeket aztán éppúgy részt vesznek a harcokban, mint gazdáik.
Az erdei elfek kitűnően tudnak fára mászni, és a fák ágai között éppoly biztonsággal közlekednek, mint a földön.

Az elf harcosok szinte mindegyke képes lőfegyverrel bánni. Közelharcba nem szívesen keverednek, vértet legfeljebb olyat hordanak, ami nem akadályozza a mozgást, és nem zörög.
A varázshasználóik leginkább állatokkal és növényekkel kapcsolatos varázslatokat ismernek.

Kőelfek

A hegységek erdővel borított alsó részein élnek, kőházakat építenek és városokban laknak. Így törzsi, nemzetségi szerveződés nem annyira elkülöníthető, mindazonáltal az egy nemzetséghez tartozók összetartanak, és segítik egymást. Az építkezések persze rengeteg munkaerőt igényelnek, és az elfek jó építészek, csodálatos fantáziával megáldott tervezők ( némelyik igazi művész ), de követ faragni, építeni nem szeretnek. Ezért aztán más fajokat használnak ezekre a feladatokra. A területvédő háborúkban fogságba esett ellenségeket rabszolgaként dolgoztatják az építkezéseknél. Különösen szeretik a törpe és óriás munkaerőt "alkalmazni", bár az utóbbi fogva tartása mindig gondokat okoz. Kovácsaik igen jó minőségű vérteket és fegyvereket készítenek.

Specialitások :
A kőelfek minden sziklából vagy kőből készült építményben +20%-al kereshetnek titkosajtót.

A kőelf harcosok szintén jól bánnal a lőfegyverekkel, de akár dárdát is hajigálnak a városfalakról, ha támadás éri őket. Sokan viselnek közülük fémvértet, és közelharcban is igen jól megállják a helyüket. Szeretik a mágiát és a mágikus fegyvereket. Egy-egy varázsfegyver megszerzéséért bármire képesek.
A varázshasználóik előszeretettel alkalmaznak minden ártó varázslatot.

Sivatagi elfek

Viszonylag kevesen élnek a Nagy Halálsivatag szélén, ami bizony nem az "ígéret földje". Nem is önszántukból választották a sivár vidéket hazájuknak. Kiszorultak azonban az otthonukat jelentő erdőségből, és a termékeny síkságok népei nem fogadták be őket, mert ahhoz túl sokan voltak, hogy egy helyen letelepedhessenek, szétválni pedig nem voltak hajlandóak. Minden népcsoport tovább űzte őket, és a hosszú vándorlás alatt megfogyatkoztak. Végül a sivatag szélén találtak maguknak életteret, de a szárazság és éhínség tovább tizedelte a soraikat. Alig néhány ezren maradtak, mire sikerült megtanulniuk az életben maradás művészetét ilyen rossz körülmények között. Mostanra csodálatos városokat építettek a sivatagi oázisok köré, és az általuk lakott területek - öntözőműveiknek köszönhetően - zöldellnek, és virágoznak. Soha nem látott bőséggel teremnek a meleget és kevés vizet kedvelő növények a földjeiken, míg kézműveseik messze földön híresek a termékeikről. Ennek ellenére megkeseredett, bosszúra szomjas lények lettek. Az eltévedt vándor nem számíthat sem szállásra, sem egy korty vízre tőlük. Akire a sivatagban bukkannak rá, azt kifosztják, és otthagyják elpusztulni, szerencsés az, akit magukkal hurcolnak rabszolgának a városaikba. Nem ismerik a könyörületet - mint ahogy azok a lények sem ismerték, akik annak idején továbbkergették őket a földjeikről.

Specialitások :
Túlélés sivatagban 80-90%
Rejtőzés homokban 60-80%
Minden vízzel kapcsolatos képzettség elsajátítása nagy nehézségekbe kerül nekik, kivéve a vízkeresés.
Fagy alapú varázslatok kétszeres hatással vannak rájuk.

A sivatagi elf harcosok eltanulták a sivatagi harcmodort az ott élő népektől, de sokkal több súlyt fektetnek az íjászatra. Tevéket tartanak, és megülik őket. Jó páran képesek még tevehátról is eltalálni az ellenséget.
Varázshasználóik különösen gyakran használnak átkokat és egyéb rontó varázslatokat.

Vizielfek

Vannak olyan elf csoportok, akik a vízen, illetve tengerparton és szigeteken találták meg otthonukat. Legtöbbjük békés hajós és kereskedő, de akadnak közöttük szép számmal kalózok is. Az elfek által épített tengeri hajók karcsúak és gyorsak, mint alkotóik, a viharokat jól bírják, de törékenyek, ha csatáról van szó. Az vízielfek felfedező kedve már sok izgalmas kalandba sodorta hajósaikat, és ezeknek az utaknak eredményeképp a tengerek nagy része ismert, és feltérképezett, úgy 2-3 hét hajózásra a szárazföldektől. Ennél messzebb viszont még nem jutottak felfedezők, vagy legalábbis nem tértek vissza. Az elf kalózok általában egy-egy lakatlan szigeten bújnak meg, de néhány nehezen megközelíthető tengerpart-szakasz is a hatalmukban van. Egymás között felosztották az általuk "ellenőrzött" vizeket, és nem vadásszák le egymás zsákmányát. Tulajdonképpen igen laza szövetségben állnak egymással. Kereskedőhajókat rabolnak ki, és túszokat szednek, akiket borsos váltságdíj ellenében engednek csak el.

Specialitások :
Hajózás, navigáció 50-90%
Úszás 30-70%

Koboldok

Sokan összekeverik őket a vizimanókkal, pedig ez súlyos tévedés. Egyáltalán nem mindegy, hogy valaki a vízből vagy a vízben él. Ráadásul a koboldok mocsárban élnek. Lehet, hogy valamikor régen manók voltak, de a mocsári életmódhoz való alkalmazkodás átalakította külsejüket. Úszóhártyáik vannak az ujjaik között, és a fogaik hegyesek, mint a ragadozó halaké. Sokkal nagyobb a fülük, és a szemük dülledt. Undorító mocsárszaguk van.
Leginkább halakat, más vízi állatokat és moszatokat esznek. Nem élnek közösségi életet, maguknak való, önző lények. Az idegenektől, más fajok egyedeitől félnek, de ha tehetik szívesen ártanak nekik. A zsákmányszerzés az egyik ok, ami miatt hajlandóak társulni egymással egy rövid időre. Csapdát állítanak azoknak, akik botor módon a területükre tévednek. Tévútra csalogatják, a mocsárba fullasztják és kifosztják az óvatlanokat. A zsákmányon aztán jól összevesznek.
Ha harcra kerül a sor, akkor lándzsával, szigonnyal támadnak, és lehetőleg kerülik a közelharcot. A dobófegyvereket igen jól használják.

Tűzelementálok

A mítoszokban mint szalamander ismerhetünk rájuk. Ők nem közvetlenül a felsőbb hierarchiákból válnak ki; az állatok csoportlelke az, amelyből lefűződtek. Az állatok csoportlelkei viszont az erőkből (mozgásszellemek) származnak. Éteri testük hőéterből áll. Szerepük az, hogy a hőt eljuttassák a növényekbe, és biztosítsák a Föld belső hőjét. A tűz szellemei a rovarokhoz vonzódnak, és gyakran kötődnek a különböző virágporokhoz, egyfajta hajóként használva őket. Hozzájuk tartozik az átváltozás minősége. Ennek megfelelően a komposztban tanulmányozható legjobban a működésük.
A tűzelementálok születésével kapcsolatban megfigyelhető, hogy a háziasított állatok csoportlelkéből könnyebben válnak ki, mivel ezek közelebb állnak az emberhez.

Levegőelementálok

Más néven tündérek vagy szilfek. A légnemű és gázjellegű dolgokban vannak jelen. Az angyali rendről fűződnek le. Étertestük fényéterből áll. Általában nem egyedül vannak jelen, mindig kapcsolódik hozzájuk egy más jellegű szellemiség (például a köd=víz+levegő). Hozzájuk tartozik a növények ősképének beleszövése az egyedi növénybe. Ennek köszönhetjük, hogy az egyéni vonásokon túl az egy fajba tartozó növények hasonlítanak egymásra. Ha ők nem lennének, akkor a növényeket nem lehetne fajok szerint csoportosítani, mert egyik sem hasonlítana a másikra.

A levegő szellemei rokonszenvvel viseltetnek a madarak iránt. Ha sikerül gyújtópontjukat egy madárhoz kötni, az emeli tudatszintjüket és fejleszti őket. Amikor a madár repül, szárnyainak érintkezése a levegővel egyfajta zenének hangzik számukra.

Vízelementálok

A mondák sellői, nimfái és udinéi ők. Minden folyékony és víznemű szubsztanciában megtalálhatóak. Az arkangyali rendről válnak le. Éteri testük hangéter, vagy más néven kémiai éter. Tudatuk álomszerű állapotban van, kevésbé éberek és tudatosak, mint a földszellemek. Megjegyzendő, hogy szellemi szempontból ők vesznek részt mindenfajta kémiai folyamatban, reakcióban. Feladataik közé tartozik a folyadékok áramlásának fenntartása a növényekben. Segítségükkel játszódnak le a levelekben a kémiai asszimilációs folyamatok, és ők tartják fenn a folyadékháztartást is. Érdekes ellentmondás, hogy a vízelementálok és a halak kapcsolata hasonlít a földelementálok és a kétéltűek kapcsolatához: éppen a víz szellemei nem kedvelik a halakat!