Drake Shan munkaterülete

Központi pályaudvar. Ha a sínek vagy a falak beszélni tudnának...sok érdekes történetet mesélhetnének a New Yorkba szabaduló vagy onnan épp menekülni vágyó emberekről és vértestvérekről. A legérdekesebb sztorik azonban azokról az alakokról szólhatnának, akik itt élnek, vadásznak vagy épp üzletelnek napról-napra, éjszakáról-éjszakára. Ez utóbbiak a legkorruptabb és legbecstelenebb, szemét söpredék fajtából valók, akik a saját atyjuk szívébe is karót döfnének, ha kellő értéket adnának a kezükbe csere gyanánt - na és persze ha lenne hozzá bátorságuk hogy ezt egyedül tegyék. Ha forró a lábad alatt a talaj a pályaudvar az egyik legbiztosabb módja diszkrét távozásodnak a városból. Persze csak ha elég sok pénzzel fizetted le a megfelelő embert.

A beérkező vonatok pedig szállítják be a söpredéket, a kémeket és az egyéb nemkívánatos elemeket. Természetesen az Udvarbelieket sem ejtették a fejükre, meg amúgyis féltik a hátsójukat, ezért nem is egy a Herceg szolgálatában álló vértestvér teljesít itt szolgálatot. Néha bizony értékes információkat kaphatnak el, ha jó helyen hegyezik a fülüket, de természetesen ők sem kutyák, hogy örök hűséget fogadjanak neki. Előfordul hogy igencsak megválogatják miféle morzsákat szórnak el az Udvarban, vagy épp a Herceg előtt. A pályaudvar első és legfontosabb szabálya: mindenki megvesztegethető. A második ebből könnyedén levezethető vagy kikövetkeztethető, ha az embernek több esze van egy csatorna-patkánynál: Ne bízz senkiben.

Bár a pályaudvarhoz már számtalanszor hozzáépítettek és tucatnyiszor átépítették bizonyos részeit a legfeltűnőbb és képeslapokon is feltűnő része egy hatalmas csarnok, ahol hatalmas nyüzsgés van még este tízkor is. A csarnok nagy részét a legfontosabb induló vágányok foglalják el és roppant boltíves tetőszerkezete alatt három emeletet megtöltő üzletsorok vannak. Újság- és hot-dog árusok, a különböző szuveníreket vagy épp Ázsiából importált ruhákat kínálgató boltok sorakoznak egymás mellett, hogy a vonatra várakozók kényelmesen elbámészkodhassanak itt amíg csak le nem késik a járatot. Az üzletek nagy része a halandók tulajdonában van, őket viszont mondani sem kell hogy vértestvérek irányítják. A helyi maffia is erőteljesen képviselteti magát, a szuvenír árusok mögött a háttérben zajlik az igazi kereskedelem. Csempészáruk, drogok, néha-néha fegyverek is érkeznek a városba, de ezekről a dolgokról mindenki hallgat az Udvarban ugyanis nem örülnének, ha kiderülne nem csak nekik érkezik fegyver-szállítmány.

Az egyik legnagyobb hatalommal rendelkező vértestvér a Vörös Sárkány nevű bisztró tulajdonosa. Persze csak a legostobábbak hiszik hogy Cheng Barxdale kezében csak ez az egyetlen egy üzlet van. Egy sor másik szuvenír árus, cipő- és ruhabolt valamint egy drogéria is a tulajdonát képezi, de ezt is mint oly sok minden mást, csak tudni vagy sejteni lehet, bizonyítani nem. Ha ugyanis a papírokat nézzük, az üzlet tulajdonosa rovatban rendre más és más emberek neve szerepel. Ők természetesen tőle függenek: ha a tulajdonos neki nemtetsző dolgot tenne, másnap már a kikötőben dobná fel a víz, vagy túladagolásnak álcázva a reggel munkába igyekvők jelentenének ismeretlen holttestet a sínek között. Ezt a módszert egyébként - nevezetesen hogy minden tulajdoni lapon más név szerepel - a többi nagykutya is előszeretettel alkalmazza, ugyanis a monopol helyzetre felfigyelnének a halandó rendőrök is.