A Város és környéke

Mivel a város jelentős jövedelemre tesz szert a tengeri kereskedelemből, természetesen igencsak ügyel kikötője arculatára. Már ami az előkelőbb részt illeti. Itt pazar világosszürke és fehér mészkővel burkolták a széles utcákat, hogy a tehetősek kényelmesen kocsikázhassanak, ha erre támad kedvük.

A rakparton szinte megállás nélkül folyik a munka. A hatalmas halászbárkák mellett számos kereskedőhajó is megfordul a városban távoli tájakról származó áruival. A városvezetés fokozatosan építette ki a dokkok közelében a különböző boltokat, fogadókat. Mindezzel az utazóknak igyekeztek segíteni, minden megtalálható, amire csak szüksége lehet egy vándornak: élelmiszer, ruha, ékszerek, és természetesen jó pár mesterember. Így semmi szükség, hogy felkeressék a városközpontot. Ez főleg akkor praktikus, ha valaki idő szűkében van.

Természetesen itt található a halpiac is, mert mit ér egy kikötő e-nélkül? A legkülönfélébb halakat, rákokat lehet beszerezni. Persze, ha meg tudjuk fizetni. Gyakran fordulnak meg itt a nemesek, gazdag kereskedők cselédei, hogy megvegyék uruk kedvenc tengeri gyümölcsét.

Ha valaki veszi a fáradtságot és elsétál az egyik móló végéig, megláthatja a kissé távolabb horgonyzó karcsú fregattokat is. Bizony, Sorad felkészült a kalózok és egyéb, vízen érkező ellenség fogadására is. A kikötő előkelőbb részén viszonylag gyakran látni őrjáratozó katonákat, akik a tolvajokat hivatottak elriasztani; nem is eredménytelenül. A magát épeszűnek tartó bűnöző nem itt próbálkozik. Bár a raktárak igencsak csalogató célpontok, kellő tapasztalattal és rengeteg szerencsével néha sikerül ellopni egy-két dolgot. De ezek igen ritka esetek…

Ahogy haladunk a part hosszában, úgy változik a kikötő arca. Lassan eltűnnek a pompás kirakatok, az épületek már fából épülnek és csizmánk mészkő helyett terméskövön kopog. Aztán a mólók is egyre elhanyagoltabb képet kezdenek mutatni, itt már rég nem kőből építik őket. Sokat kikezdett az idő, hatalmas lyukak tátongnak rajtuk, néhányra még rálépni is életveszélyes.

A boltokat felváltják a különböző italmérések, bordélyházak és lepukkant fogadók. Ezen nincs is mit csodálkozni, errefelé főleg matrózok és csempészek fordulnak meg, akik mi másra költenék erszényük tartalmát, mint italra és nőkre? Gazdag ember legfeljebb álruhában teszi ide a lábát, azt se gyakran…

Viszont a látszat ellenére a kikötő ezen része meglehetősen élettel teli, talán jobban is, mint a másik. Az ember hihetetlen kincseket találna, ha bepillantana néhány kocsma pincéjébe vagy a megfelelő épületek rejtett szobáiba. A feketepiac virágzik. Számos orgazdát találhat, aki nyitva tartja a szemét. Vagy őt találják meg. A kiterjedt hálózathoz tartoznak a város tolvajai, mind a céhtagok, mind a szabadúszók, valamint a csempészek sokasága. Nem túlzás azt állítani, hogy itt bármit be lehet szerezni, ha nem is azonnal. Egy biztos, több minden kapható, mint az „úri” részen.

Járőrök csak ritkán járnak erre. Egyesek szerint, mert gyávák, mások viszont tudni vélik, hogy pár itteni orgazda szép summát fizet az őrök távolmaradásáért cserébe. Akárhogy is van, a közeg távolléte azt eredményezi, hogy néhány vita akár halállal is végződhet. Tehát a látogató mindig fontolja meg kétszer, mielőtt beleköt egy rosszképű matrózba…

A kikötő ezen részét javarészt néhány tolvajcéh uralja. A különféle kocsmákat, kikötőhelyeket és bordélyházakat jól felosztották egymás között és a rendfenntartó erők távolmaradása miatt – amiben nem kevés részt vállal az egyik helyi híresség, Bagoly is – gyakoriak a viszálykodások, amik nem ritkán fajulnak gyilkosságba, tömegverekedésbe – és szélsőséges esetben gyújtogatásokba.

Arra pedig, hogy a kereskedelem ne álljon le a céhek és klánok marakodása miatt - és az áru könnyedén gazdát cserélhessen – néhány szabadúszó tolvaj, fejvadász és haramia ügyel. Ők nem tartoznak ugyan egyik csoportosulásba sem, mégis mentességet és érinthetetlenséget élveznek. Mindent és mindenkit ismernek ami és aki fontos a kikötőben és ők bonyolítják le a tárgyalásokat is, ha nagyon szükséges.

Hogy a kép ne legyen ilyen egyszerű és a dolgok se menjenek teljesen gördülékenyen, természetesen a három ismert „híresség” is vetekedik, ami nem csoda, hiszen egy-egy nagyobb üzletért az ő markukat is üti némi arany. Nem is kevés. Ők viszont annyira be vannak biztosítva hogy nem könnyű eltenniük egymást láb alól.

Voltak és vannak is emberek, akik nyomozni próbálnak utánuk, ilyenkor reggel a halászok szedik ki őket a vízből. Természetesen élettelenül. Akik eddig valamit megsejthettek mindössze annyi, hogy a három Érinthetetlen – Bagoly, Félkezű és Árnyék – sem állnak a létra tetején, de a felettük állókról már semmi információ nincs.

Utolsó tanács, akinek erre van dolga: ha komoly üzletet akarsz vagy sok árud van, keress meg egy Érinthetetlent, de ne üsd bele az orrod semmi másba…