Enok a Mészárló

Az Alfa Légió egyik Bajnoka vagyok, sok csatátában vettem már részt mely mind a hatalmas Chaos Isteneknek volt felajálva.
A Légiónk szimbóluma a hidra , hiszen ha egy fejet levágnak, akkor a többi fej veszi át a test feletti irányítást.


Ami annyit jelent ,hogy ha a vezér elbukik akkor egy másik veszi át a helyét.
Nevemet a csaták során kaptam, mivel nem ejtek fogjokat és nem kegyelmezek.
Viszont a mi Légiónk nem tolerálja a hősködést, mindig egy jól megfontolt haditervel állunk elő.
Mint a többiek én is szeretek csatázni, de sosem eszetlenül.



Élettörténet
Gyerekoromban nem voltam egy egyszerű gyermek.
A Szülőbolygómra már nem emlékszem, már régen volt mikor Exterminatusra itélte a Birodalom (Végleges Pusztítás).
Körülbelül 8 éves lehettem mikor öltem elősször, egy fiatal őr megvert mert szerinte loptam.
Éjszaka mikor őrt áll én fogtam egy tőr és hátulról a tarkójába dőftem.
A szemem láttára vérzett el, nem éreztem bűntudatot és ez meglepett.
A történtek után már nem voltak jó érzéseim, ha kelett valami azt erővel vettem el vagy gyilkoltam érte.
Néhány évvel később mikor 10 éves lettem a bolygóra érkeztek az Alfa Légió tagjai.
Már vártuk az érkezésüket, mivel a bolygó már évszázadok óta a Légió toborzóhelye.
Fizikai és szellemi gyötrelmek után ( a toborzás feltételeire értem) újoncként bekerültem a légióba.
12 év múlva miután a beültetett szervek már összhangba kerültek a szervezetemmel végre egy rendes csatában vehettem részt.
Egy ércben és ásványokban gazdag bolygót akartunk elfoglalni, kis ellenállásra számítottunk.
Csakhogy már az Ultragárdisták használják kiképzőtábornak régóta(Az Ultramarine-ok évezredek óta személyes ellenségeink).
A Terv egyszerű volt, kihasználjuk a terep adta lehetőségeket.
A hegyek lábánál volt a tábor, a terep egy edényre emlékeztettett.
Eléggé felelőtlen döntés volt itt ezen a területen tábort építeni.
Így a hegyek tetején helyezkedtünk el, bekerítve a katonákat.
A Vezér jelére mindenki leözönlőtt a sziklákról mint valami sáskaraj.
Az ellenség nagyrészének még reagálnia sem volt ideje mikor már a táborban voltunk.
Lemészároltuk az összeset, de még maradt a Parancsnok.
-"Keressétek meg, nem veszhet nyoma."
-"Még a végén idecsődíti az egész Flottát." szólt a Vezérünk.
Mikor mindenki szétvált kisebb csoportokra én még maradtam, és figyeltem.
Majd hirtelen a semmiből a Parancsnok előtört és leszúrta a kardjával a Vezetőnket.
Erre mindenki visszarohant a tábor romjaihoz.
Úgy döntöttem, hogy én magam ölöm meg ezt a tisztet.
Hihetetlenül harcolt, persze nem csodálom miért volt Parancsnok.
A párbaj bámulatos volt, ahogy tudta mindig arra hajtott, hogy kiüsse a kezemből a kardom.
Majd
mikor megint megkisérelte én hagytam neki, ezzel egyidejűleg a bal
kezemben lévő bolterből egy sorozatot leeresztve a földre vetettem
magam.
A nyakát súrolta az egyik lövés, én kihasználtam a pillanatnyi előnyt és a lánckardommal a gyomrát felhasítottam.
Majd a boltert eldobtam és megszorítottam a bal kezemmel a nyakát.
-"Add át üdvözletem a drágalátos Császárodnak." - mondtam és ezzel a kardom áthatolt a mellkasán.
Kihúztam a kardom és elengedtem a testét, térdre esett.
Még élt mikor a szemembe nézett, majd egy pördülésből levágtam a fejét.
Testvéreim
ezek után neveztek el a Mészárlónak, a látottak után a sereg szerint én
vagyok a legkegyetlenebb harcos a századunkban.

Inmáron a Bajnoki címet kiérdemelve egy kis sereget irányítok,nincs lehetetlen számunkra és nincs kegyelem senki fiának.
Éljenek a Chaos Istenei, “Hydra Dominatus!”