Háromfejű Árnyak (Játéktér)

Kiválasztod a szükséges felszereléseket és belepakolod a táskába. A férfihoz fordulsz, ám ő fejének egy biccentésével jelzi, hogy a fáklyás férfinak kell fizetned. A ládákhoz lép, hogy lecsukja őket, majd int hogy kövesd.
- Akkor ez egy arany lesz a zárnyitó készletért, 13 ezüst a négy darab mászóvasért és 9 réz a kötél meg a táska miatt. Gyere máskor is. - ez utóbbi három szót kaján vigyorral az arcán adja elő. - Egyébként ha megszabadulnál valamitől, a Bagolyfészek fogadóban megtalálsz. Solomon vagyok. - és ezzel választ is kapsz a kérdésedre, amit ideiglenes "vezetőd" figyelmen kívül hagyott.

/Mászóvas kézre és lábra: 6+7 ezüst, kötél: 4 réz, zárnyitó készlet: 1 arany, táska: 5 réz./

Akkor ezzel is megvolnál. Újdonsült felszerelésed hetek óta nem látott magabiztosságot kölcsönöz neked, ahogy hátad mögött a kísérővel felmész a lépcsőn és kilépdelsz az utcára. Ide már nem követ, az ajtóban elhangzott két "viszlát" véget vet rövid ismeretségeteknek. Legalábbis egy időre. Most vajon merre? Találkoznod kéne LeBlanc-kal. Most jut eszedbe, hogy csak ő tud megkeresni, te fogalmad sincs hol érhetnéd el.

Talán néhány lépés és befordul néhány katona a sarkon. Valószínűleg pillanatok kérdése volt, hogy nem láttak meg.

- Itt sincs! - hallasz egy hangot néhány láb távolságból. - Láttam hogy ide jöttek be! Nem lehetnek messze!
Hallod a kard csörgését az övön, ahogy az őrök láncinge minden egyes lépéssel egy kicsivel közelebb zizzen. Ijedten nézel körül, vajon merre is mehetnél? Az utca hosszan kígyózik előre, helyenként csatornába folyó szennylé és néhány kupac szemét tarkítja. Túl sok választásod nincs, úgy döntesz elkezdesz rohanni.
De nem! szemből is hallasz valamit. Lópaták kopogása. Egy romos ház van melletted teteje sincs már meg, vagy legalábbis beomlott; vele szemben pedig egy újabb szűk kis utca. A tanácstalanság lassan úrrá lesz rajtad, nem tudsz dönteni. Pedig muszáj lesz....

Méltóságteljes léptekkel, magabiztosan a lépcső felé veszed a iránt. Összekapkodod a cuccaidat, hogy lerázhasd azt a két furcsa fazont. De ha a hátizsákoddal együtt lejössz a lépcsőn - különösen ha fizetsz is a szállásért - a kopasz férfi meg az a nő biztosan követni próbálnak majd és nem is lesz valami nehéz dolguk egy öszvér húzta szekér esetében.
Miután a vizes rongyaidat úgy-ahogy kicsavartad és beletömködted a zsákba - vajon használhatnál tüzet hogy megszárítsd gyorsan? - a kardod is belerejted a csomagba, és megpróbálod az ablakon keresztül a szekérre juttatni. Néhány koppanó lépéssel az ablaknál termesz, kinyitod és körülnézel. A szekér ugyan ennél a falnál van, de túl messze, hogy csak úgy ráhajítsd. Nem is beszélve arról, hogy mekkorát koppanna a hordók között...
Tűnődve nézel körül és közben Sogronhoz könyörögsz összeszorított fogaid között szűrve a halk szavakat hogy találj valami megoldást. Nem viheted le a csomagodat, veszélyes alakok is lehetnek, ha pedig követnek, könnyen a bőrődbe kerülhet a játszma. Már épp némán szitkozódva hajolnál be az ablakból, mikor az ablak alatt, hatalmas kupac szénát látsz meg. A lovaknak.
Sogron kegye határtalan! -gondolod hálával telt szívvel, majd rövid célzás után egyszerűen elengeded a zsákot. Az a néhány másodperc, ahogy zuhan lefelé és barnás-fekete tömege vésztjóslóan közelít céljához szinte perceknek tűnt. Csak nehogy kigurljon az útra, miután földet ért, mert a kard igencsak csörömpölne.
Szerencsédre a szénakazal tetejéről a fal felé gurul, majd néma koccanással jelezte hogy megérkezett.
Nincs más hátra, mint előre - gondolod magadban, azzal vidám léptekkel indulsz lefelé a lépcsőn. A fogadós, mint mindig, most is a poharait fényesíti, vagy a pultot törölgeti. Lábaid remegését egy gyors sóhajjal megfékezed, majd biztosnak tűnő léptekkel lépsz a fiatal férfihoz.
- Még egy napra kivenném a szobát. - mondod neki hangodra nyugalmat erőltetve, majd leteszed elé a 4 rezet. - Köszönöm.
Néhány pillanat múlva már hanyag mozdulattal dobod fel a pogyászod a kocsi hátuljára, majd megkerülve a kocsit felpattansz az öreg mellé. A belvárosba tartó úgy jó fél óra zötykölődést jelentett a hangtalanul gazt rágcsáló öreg mellett. Egész úton nem szólt egy szót sem, csak gépies mozdulatokkal rágcsálta a fűszálat, ami a szájában volt és néha-néha igazított egyet a gyeplőn.
Ahogy haladtok a város szíve felé, a házak egyre sűrűbben épülnek, egyre több a két vagy háromszintes ház és egyre jobb minőségű az út. Helyenként már kisebb-nagyobb tereket és rajta futkározó-labdázó gyerekeket és padokon ücsörgő idős embereket is látni lehet, a főűtra 20-30 láb távolságonként újabb és újabb utak futnak be ahonnan előbb csak szállingózik,majd özönlik a tömeg a főút felé, vagy éppen el a főútról be a kis utcácskákba. Egyszóval egyre nagyobb a tömeg. Itt már jól elboldogulsz, a lehetőségeid fokozatosan tárulnak ki - ez már igazi nagyváros. Vajon meddig kísérd az öreget és ha búcsút intesz neki, merre indulj?

/Szobafoglalás: 4 réz./

A ládákhoz lépsz, hogy válogathass. Mikor meglátod a tengernyi különböző felszerelést, egy pillanatra úgy érzed a Tolvajok Mennyországába jutottál. Hirtelen nem is tudsz választani. Ezt hívják úgy, hogy a bőség zavara. Az egyik ládában szépen, egymástól elkülönítva különböző féle köteleket találsz. Amiben mindegyik kötél megegyezik, hogy a végük úgy van kialakítva, hogy néhány egyszerű mozdulattal rögzíteni lehessen hozzájuk egy kampót. Hasznos cucc, az mindenesetre bizonyos.
Elveszel egy neked megfelelőt, a válladra akasztod, majd tovább válogatsz. A mászóvas már kényesebb téma...nem is mertél olyasmire gondolni, hogy kézre és lábra szerelhető mászókampókat is találsz. Vajon melyiket válaszd?
Az álkulcsokkal könnyű dolgod van. Itt ugyanis úgy tűnik készletben árulják az egyszerű zárnyitáshoz szükséges dolgokat. Úgy tudtad a ilyesmit csak céhen keresztül lehet megszerezni, esetleg rendelésre készíttetni - ami méregdrága mulatság.
Miután kiválasztottad a megfelelőt indulnál is fizetni, de a férfi kissé meglepetten néz rád.
- A helyedben én választanék egy kis táskát vagy valami hasonlót, amibe ezeket hordhatod. Van övre szerelhető is. A kötél kivételével mind jól elfér benne és nem is nagyon feltűnő.
/Kötél: 4 réz, 10 darabos zárnyitó készlet: 1 arany, 2 darab mászókampó: 6 ezüst. Ha kézre és lábra való mászókampót szeretnél az további 6 ezüst./

Kérdésedre a férfi halványan elmosolyodik, bár érződik rajta egyfajta büszkeség és fokozott önbizalom.

- Elég szerény felszerelés. Azt hittem valami komolyabb kérésed lesz, ha maga Bagoly kért meg rá, hogy teljes titokban szolgáljam ki az igényeidet. Szóval azt hiszem néhány percen belül megkaphatod amire vágysz. - mondja még mindig azzal a bujkáló mosollyal az arcán, ami kérdésed feltevése óta nem tűnt el onnan. Azzal feláll és a lámpással a kezében kisétál a szobából. - Gyere, kövess!

Ha követed végigvezet a folyosón, ahol a képkeretek tartalmára is fény derül végre. Nagy részük tájkép, de akad közöttük egy-két érdekes portré, mindenesetre elég mesteri munkák egytől egyig. A folyosó végén egy lépcső vezet jobb oldalon az emeletre a folyosóval párhuzamosan, de a jelenlegi menetirányotokkal ellentétesen, de nem ide vezet téged. Szemben veletek kinyit egy ajtót, majd elindul lefelé a lépcsőn.

- Kérlek csukd be magad mögött az ajtót. - szól hátra szokásos nyugodt hangján, majd lassan elindult lefelé a kövekből és téglából vegyesen készült szűk, boltíves járatban.

Tehát itt vannak azok az áhított alagutak. A lépcső nem vezet túl mélyre, talán épp egy emelettel kerültök a föld alá. Ahogy a férfi lelépett az utolsó lépcsőről is, mintha oldalra nézne – talán biccent is – a majdnem teljes sötétség elkezdi átadni a helyét a fénynek. Mire leérsz már több falra akasztott fáklya is ég és egy férfi tőled néhány méterre az utolsót gyújtja meg. Egy elég nagy pincehelyiségbe jutottatok, aminek a hátsó része a sötétségbe vesz, gyanítod hogy ott olyasmit tarthatnak amit nem akarnak az orrodra kötni. A férfi, aki eddig lekísért int hogy kövesd és hamarosan egy ládákkal teli sarokhoz vezet, majd miután felnyitotta néhány láda tetejét hátrébb áll hogy odamehess.

- Válogass nyugodtan, ameddig a pénzed futja. Ha elfogyna a pénzed szívességgel is fizethetsz. – itt kicsit elgondolkozik, majd még hozzátesz valamit. – Bár Bagolyt ismerve ez utóbbit nem javaslom, ha nincsenek befolyásos támogatóid. Azzal elhátrál néhány méterrel arrébb, hogy nyugodtan válogathass.

Ashan aggódó tekintettel hallgatja végig mondandód. Úgy tűnik igencsak megkedvelt, nem akarja hogy bajod essen, de belátja az igazad. Különválva lényegesen jobbak az esélyeitek, mint együtt. Elég feltűnő jelenség vagytok ugyanis. Elindulnál az egyik utca felé, mondván ő meg induljon egy másik irányba, de erős szorítást érzel a karodon. Ashan rántott vissza.
- Van még valami, amit nem mondok eddig még. Mikó' te voltál a templomba', egy ember ezt nyomta az én kézembe'. - azzal félve feléd nyújt egy cetlit. Szerencsére nem írás van rajta, hanem egy nagyon apró térkép. Középen a templom van, szóval tájékozódni tudhatsz, egy nagy E betű pedig a cetli bal felső sarkában. Úgy tűnik az lehet a célállomás, ahova a rajz invitálni próbál.
- Egy nyom. Talán erre elindulhatsz. - azzal bocsánatkérő tekintetet vet rád és elrohan az egyik utca felé, te pedig magadra maradsz a cetlivel a kezedben és az egre közelebbről hangzó kiáltásokkal. Már csak meglépni kéne...

Ayden Shadowstep /Utcák/

Fürge, de óvatos léptekkel igyekszel a kapu felé, ahol a férfi eltűnt. Az alacsony zöldre festett rácsos kapu lassan tűnik elő a számára rejteket nyújtó sövény mögül, de végül elég közel érsz, hogy lásd, nyitva hagyták. Határozott mozdulattal nyitod ki a kaput: tapasztalatból tudod, hogy így az olajozatlan ajtók is halkan, nyikorgás nélkül nyílnak.

Lapos, sötét árnyalatú kőlapok vezetnek egyenesen a ház felé. Ahogy végighaladsz rajta, érzed hogy figyelnek, de akárhogy pillantasz is körbe, nem látod honnan. A kőlapok után egy fából ácsolt terasz-szerűségre lépsz, a két lépcső fájdalmasan megnyikordul súlyod alatt.

/Házban/

Óvatosan nyitod az ajtót, hiszen nem tudod mire számíthatsz, mi vár majd mögötte. A félhomályban egy előszobát vélsz felfedezni, ahogy lassan becsukod magad mögött az ajtót. Valamilyen képkereteket látsz a falon sorakozni, amik valószínűleg képeket is rejtenek, de ilyen kevés fény mellett még akkor is csak körvonalakat és szellemképeket látnál, ha egészen közelről vizsgálnád a keretek tartalmát.

Lassan indulsz meg előre, ijesztőnek tartod hogy a férfi még itt bent, a házban sem fedi fel kilétét, de ahogy megteszel néhány lépést, a tőled balra levő szobából hallod a felszólító hangot.

- Erre, erre. Gyere csak be. - a hang nyugodt, mély, másfajta körülmények között talán kedvesnek is mondhatnád. Azt az ajtó nélküli helyiséget észre sem vetted, csak úgy elmentél mellette, a férfi pedig pont ott várt.

Ahogy beljebb lépsz az előszobához képest is sötét szobába, nem sokkal előtted egy magas sziluettet pillantasz meg, valószínűleg neked háttal állhat, bár ezt sem mernéd biztosra mondani. Aztán gyér fényforrás kezd pislákolni a férfi mögött - vagy előtt, ahogy ezt már sikerül a szemeiddel is érzékelni - majd megfordul és a lámpást a kettőtök között eddig az észrevehetetlenség homályába burkolózó asztalra teszi.

- Ülj le kérlek. - int az egyik szék felé az idősödő férfi, majd ő is helyet foglal az asztal másik felén. - Nézd el nekem ezt a fokozott óvatosságot, de sok ember életébe kerülne, ha fény derülne erre a helyre itt. Bagoly mondta hogy felszerelésre van szükséged. Egészen pontosan milyenre?

Miközben beszél vágyódó tekintettel néz a szemedbe. Talán mondani akar valamit, talán csak a női bájod teszi ezt nem tudod, mindenesetre elég feltűnő.

A két alak láthatóan nem követ. Legalábbis nem jelennek meg a fogadó ajtajában, nem tesznek úgy, mintha az utca másik oldalán lenne dolguk. Egyáltalán nem láttad őket, mióta kijöttél a fogadóból.

Viszont ahogy elindulsz a szekér felé, eszedbe jut, hogy minden felszerelésedet a szobádban hagytad. Most rohanj fel és hozd le a száradó ruháidat? Nem hangzik túl esztétikus ötletnek. Talán majd később elküldesz érte egy suhancot. Bár a pénzedet vagy a fegyveredet kár lenne itt hagyni. Nem is beszélve néhány hasznos holmidról és talán a fogadósnak is szólhatsz hogy ha nem jössz a holmidért majd érteküldesz.

Az öregember látva tanácstalan képedet, megnyugtat hogy megvár, ha hoznál magaddal valamit.

- Menj csak fiam, megvárlak. A magadfajta úrinépség tengernyi szemetet hord magánál. Azt hiszik fontosak. - kemény bírálat volt ez, mégis mosolyogva adta elő.

Ashan kérdőn néz rád. Rémült szeméből csak a tanácstalanságot tudod kiolvasni. Menekülési útvonal mindenesetre több is adódik - legalábbis ezt konstatálod ahogy körbepillantasz az utcában. Az utca hosszan folytatódik, és két másikban is eltűnhetnétek. De nyilván nem csak ennyien üldöznek - nem is gondolná az ember hogy egy ilyen kocsmai verekedést ilyen komolyan vesznek. Lassan hömpölyög át tudatod tengerén a gyanú, hogy itt minden előre meg volt rendezve. Egy kocsmai verekedés miatt nem fog egy egész szakasz katona üldözni. Vagy ez csak szimpla paranoia és a csak a városban ilyen szigorúak a törvények.

A város kapunál legalábbis elég szigorúan ellenőriznek... még Toronhoz képest is szigorúak, bár valószínűleg ott csak a tolvajokra vannak ráállva.

Meneküljetek? Vagy szálljatok szembe azzal ami befordul a sarkon pillanatok múlva - bármi legyen is az? Ashanra nem számíthatsz...már tudod hogy neked kell döntened...

Szinte futva teszed meg a mólók és a fogadó közti távolságot. Csak el ne szalaszd. Épp időben érsz arra a helyre, ahonnan a férfi bámult rád. Vajon tényleg férfi, vagy ez csak meddő általánosítás? Ahogy a fal mellé érsz, épphogy egy pillantást vethetsz az alakra ahogy a keskeny, macskaköves utcáról letér egy másikba.
Utánarohansz. Igyekszel nem nagy zajt csapni, hiszen akár tetszik akár nem mégiscsak tilosban jársz. Nyilván ez a valaki sem szeretné ha feltűnést keltenél a szaladgálásoddal. Szerencsédre elég gyakorlott vagy a lépteid hangjának tompításában - a lábbelid is úgy van kialakítva hogy segítsen ezen a problémán.

/Utcák/

Halk kopogással a lábad alatt te is befordulsz a sarkon, ahol a férfi is. Igen, most már ezt is látod. Vagy legalábbis sejted a testfelépítéséről. Néhány lépéssel utolérhetnéd, ha tovább rohannál, de valami azt súgja hogy ne tégy ilyet. Talán gyanús lenne ha mellette mennél, sőt, az is megfordul a fejedben, hogy a férfinek jóval előtted kell haladnia hogy szólhasson a társainak, nem ellenség érkezik a búvóhelyre - vagy nevezzük bárhogy is azt a helyet, ahova most igyekeztek.
Jó néhány perces séta után egy kétszintes házhoz értek. Hát ennyi titkolózás után, számítottál te föld alatti járatoktól kezdve egy város melletti raktárépületig mindenre, csak arra nem, hogy a városnak talán épp a közepén egy kétszintes kőépülethez vezetnek.
A felső szinten még ég valamilyen fényforrás, ez egyből feltűnik, de nincs ebben semmi szokatlan, az utca többi házából is világosság szűrődik ki. Ahogy a férfi közelebb ér, nyílik a kert kapu, ő pedig eltűnik a sövény mögött....

Ardea Flammeo /Fogadó/

Lassú léptekkel haladsz el a székek és asztalok között. Ahogy elhaladsz a fura páros közelében, a nő lesüti a szemét és nézelődni kezd. A kopasz férfi nyálcsorgatva néz feléd - akár egy éhes bennszülött mikor sülthúst lengetnek előtte. A mögötted álló hosszú út ellenére és baljós érzés fog el. Félelem tölt el a látvány hatására és ezen a páros kisugárzása sem segít különösképpen. Halk koppanást hallasz az asztal alól aztán a dagad férfi hirtelen elkapja rólad a tekintetét. Társára néz, akinek a szemében megláthatott valamit, amitől elkezdi az asztalt bámulni. Ezekszerint inkább úr-szolga viszonyban vannak.

A fogadót minden gond nélkül elhagyod, a poros utcára lyukadsz ki. Valahogy be kéne jutni a belvárosba. Megpattanásik feszült idegeid ellenére sem veszed észre hogy valaki a hátad mögül közelít feléd. Bár aggodalomra semmi okod, csak idős férfi jön ki az épület mögül, mégis megijedsz. Valószínűleg könnyített magán, mielőtt továbbindul, mert miután elhaladt melletted, felugrik a melletted álló ócska szekérre. Néhány hordó és némi széna az összes rakomány, de ahogy ezen mélázol, hirtelen arra leszel figyelmes, hogy a férfi fogatlan száját mosolyra húzva bámul téged.

- Tán a belvárosba' igyekszik az úrfi? - kérdezi elfúló hangján. - No, nem kell ám megijedni tőlem, nem vagyok én valami félelmes ember. Ha szeretné szivesen elviszem. Van itt még hely a bakon.

Lucio Rashan /Fogadó/

Felkapsz egy széket, de mikor az asztal aló kikászálódó férfi felé fordulnál hogy fejbecsapd a székkel, megtorpansz. Egy nagy darab alak kerül a háta mögé és hatalmas ütést mér a tarkójára. Az pedig összecsuklik és eldől mint egy zsák krumpli. Először arra gondolsz, Ashan csak besegít egy kicsit, de ez a véleményed igen gyorsan megváltozik, mikor hozzávág egy széket a másik férfihoz, téged pedig a karodnál fogva rángat ki a kocsmából.

/Utcák/

Kirohantok a macskaköves utcára. Most vajon merre? - akarnád feltenni a kérdést, de amikor jobb oldalról paták kopogását halljátok, a kérdést megválaszoltnak tekinted és ellenkező irányban kezdek el rohanni. Társad valószínűleg az utolsó pillanatban ránt be egy kis utcába, ami alig szélesebb egy kocsinál. Kígyózva kanyarog fel a domboldalon. Futásból lassan kocogásra váltotok, majd ez is sétává alacsonyodik.

Rámutatsz egy alig észrevehető utcácskára. Valószínűleg emlékeznek az arcotokra. Nem csak a dulakodók, hanem a kocsmáros is. Csak idő kérdése hogy kézrekerítsenek titeket. Ha így van, komoly bajban vagytok. Itt a bőrötök a tét. Elindultok a szűk, sötét és szemetes utcán. Már negyed óra is eltelhetett a balhé óta, talán megúsztátok. De csak talán. Léptek zaja hangzik felétek, a kiáltások pedig erősödnek.

- A környék összes utcáját átkutatni! - kiabálja egy mély, zengő hangú férfi. - Itt lesznek valahol! Giorne pedig rajzolja le az arcukat.

Ha le tudják rajzolni az arcotokat a kocsmáros vagy a verekedők elmondása alapján, az óráitok megvannak számlálva...Ashan ijedt szeméből kiolvasol egy kérdést: Mit tegyünk?

Egy csodálatos napot tölthettél a kikötőben és ezzel újabb vágyad teljesült. Beszívhattad a tenger illatát - ezúttal halszag nélkül - a naplemente pedig a parton ücsörögve ért. Egy darabig nézed, de aztán elhatározod hogy elszakadsz a látványtól hogy találkozhass végre ezzel a Bagollyal. Ahogy idefelé jövet a kikötő fokozatosan szépült és a halszag is kezdett eltűnni, most ugyanazt visszafelé élheted át. Nem sietsz - hiszen időd van még bőven - a találkozó úgyis csak egy fertályóra múlva lesz. Ha ugyan nem átverés az egész. Vajon miért nem mondhatta meg pontosan a helyszínt? Nyugtalan érzéseidet legyűrve ballagsz végig a tenger mellett. Közben a fény helyébe a majdnem teljes sötétség került, a pislákoló vagy éppen ragyogó csillagok őrszemekként veszik körül a sápadt Holdat.

Megérkezésed első néhán percét fel alá járkálással töltöd. Úgy látszik teljesen egyedül ácsorogsz - vagy éppen fel-alá járkálsz mint egy mérgezett egér - a kikötőnek ezen a részén. A Hold fényében látod, ahogy a mólókra néha-néha felcsap egy hullám, érzed ahogy a szél a hajadat borzolja, aztán mikor hirtelen érzéstől vezérelve megfordulsz, tőled kellő távolságban egy ember sziluettjét látod meg. Az fogadó árnyékában álldogáll téged nézve - nem esik rá fény így inkább csak sejted hogy ott van mint tudod. Miután észreveszed még néz egy rövid ideig, aztán lassan megfordul és továbbindul. Vajon most azt szeretné hogy kövesd? Ez könnyen meglehet.