Útkeresés

Írdatlan pofont kap - megfeledkezve arról hogy egy nyanyában nem lehet ennyi erő. Majd lökök rajta egyet hogy ne nyúlkájon tovább.
- Takarodj ostoba fajankó ! _ mondom dühösen majd csak a végén krákogok, mert a düh kissé visszahozza az eredeti hangom. Próbálok odébb keveredni ettől a társaságtól.

Nem olyannak néz ki a társaság, mint akiket erkölcsi prédikációkat meg lehet hatni.
- Én? Én még meg is verlek, nyanya, ha ellenállsz!
Nekiáll alaposan kikutatni, s sejted, rövidesen áthatol a bogőzös elméjén is, hogy nem azt taponja, amit lát.
- Egész jó husi vagy te, vénség! - morogja gyanakodva.
- Mi van, ráfanyalodsz? Rég voltál nővel? - röhög az egyikük.
- Mér? ennek is megvan mindene, ami kell, csak sötét legyen! - így a másik.

- Meglopnál egy szegény öregasszonyt büdös kölke ! - reccsenek rá - mit képzelsz te rólam ? Úgy nézek én ki mint akinél kitömött erszényt találsz ? Épp egy kölcsön ügyében várok ide valakit. Kotródj máshoz rézgarasokért ! - lököm el a mancsát.
Tekintetem Herket keresi.

- Azzal törődök. - röhög fel az egyikük. -Elfogyott a pénzem, de innék még. Nálad biztos van pénz nyanya! - a hangja egyre keményebb, s páran érdeklődve figyelik, hogy lesz ebből.
Ahogy elhaladsz mellette, s a hátad mögé kerül, elkap hátulról, s a pénzeserszényed után kutakodik. A bűzös lehelete hátulról tolul az arcodba, amgához szorít.
- Mi a fene ... olyan fura vagy ... - morogja, miközben az öved körül kotorász, s szaglászik. - MIt kentél magadra?
Sejted, hogy az állandó fürdő, és jó környezet ilaltát érzi rajtad. Nem egy kikötői kocsmaszag.

- Ehhh...törődj a magad dlgával...fiam - reccsenek rá. A manóhölgy hangját próbálva utánozni. Herkhez közel próbálok lekucorodni valahova. Nem veszem fel a bosszantásokat csak legyintek a kellemetlenkedők felé.

Amikor nyílik az ajtó, több fej is arrafelé fordul. Rosszarcú alakok, borostásak, sebhelyesek, sötét fogúak. A tömény alkoholszag így éhgyomorra szinte mar, és émelyiít, s tán még meg is részegít. Azt várnád, hogy érdektelenül elfrodulnak, de páran feléd indulnak. Még meglátod Herket, a pultnál, épp italt kér, s akkor körülállnak.
- Na, mi van, nyanya! - kérdi az egyik.
- Pia kéne neked is? Kár beléd vénség!
Láthatóalg megtalálni vélik benned a ma esti szórakozásukat.

Visszariadok attól hogy ide belépjek így ahogy kinézek...hisz ha eza férfi így reagál akkor a többi is így fog s nem lesz nyugtom. Elhátrálok az ajtótól egy sötétebb helyre és átváltoztatom magam egy öregasszonnyá s kissé hajlott háttal indulok tovább. Így már belépek az ivóba s Herk alakját keresem.

Herk jóval sötétedés után jön ki, s indul útnak. Követed. A kikötő egy népesebb részére megy, s ott belép egy ajtón. Ahogy közelebb lépsz, látod, hogy ez egy amolyan "kikötői késdobáló", igazi lebuj, a környéke büdös, s bentről hangos beszélgetés és ordibálás hallatszik. Egy alak lép ki nem sokkal Herk után, s ahogy elhalad meletted, jól megnéz amgának, majd füttyent egyet.

Összekuporodom s az esős kegyetlen folyómenti expedícionkra gondolok. Ennél sokka többet is elviselnék Edenért. Tudni akarom mire készül Herk. Ha amásik fickónál lenne Eden akkor előbb utóbb úgyis kiderül s miért bízná másra vagy tenné máshová az értékes csákmányát. Ha ő vitte el akkor Edennek itt kell lennie vagy el fog hozzá vezetni...
Megpróbálok éber maradni és nem gondolni a teára és kuglófra amit otthon az étteremben láttam...

Találsz egy alkalmas helyet, ahonnan te látod a kis viskót, de téged nem lát senki, csak ha nagyon közel haladna el. Letelepszel s vársz, egészen sötétedésig, de nem jön ki, s nem emgy be senki. Fázol, s igazából azon is aggódsz, hogy hogyan fogsz visszatalálni az ismeretlen utcákon a sötétben. Ma nem ettől semmit még, s fáj a gyomrod.

Követem ide is ám nem megyek túl közel. Óvatosan haladve olyan pontot magaslatot raktártetőt vagy lerakott áruhelmot keresek amire felmászva szemmel tarthatom a kalyibát. Megvárni ki jön ide ki megy be vagy jön ki. Lelapulok és várok. Ha Herk elmenne akkor valószínűleg megközelítenéma kalyibát mert lehet Eden itt van s ha üres akkor visszarohannék az iskolához hogy hírt vigyek arról amit tudok.

Herk elbandukol a szigetről, ki a keleti partra, ahol a nagyobb teherkikötő, és a raktárak vannak. Ott bemegy egy rozoga kis kalyibába, s becsukja maga után az ajtót. Nem űnt idegesnek, vagy dühösnek, bár néha körülnézett, hogy valaki figyeli-e. Rád nem figyelt fel.

Nem bírom tovább. Tudom hogy Ergon haragudni fog de most már úgy sem találom meg hisz ő is elmenni készült. Akkor lássuk mire képes egy nem erre az életre való Valmorna lány...fintorodom el.
Kedves mosollyal lépek az egyik magányos járókelő úrhoz.
- Elnézést kérek ne haragudjon megtenné hogy ezt a csomagot leadja A Tudásháza kollégiumának őrénél Tilk Apónál ? Mondja kérem hogy Liliané ...köszönöm. - s meg sem várva a válaszát a lába elé rakom és elsietek Herk után. Ha megöl legalább megtudo mi let Edennel vagy mellé kerülök vagy akármi de tennem kell valamit. Hát követem. Ha gyanussá válnék egyszerűen egy másik alakot veszek majd fel. Határozom el.

Emili és Mirk értetlenül néz rád, még kérdezni sem tudnak hirtelen, nem értik a helyzetet. A kikötőbe hamar eljutsz, s a csomagod is megvan, bár akire bíztad mér nincs ott, de a holmdat megtalálod a sarokban. A kutya nem törődik veled, amikor felveszed a földről. Visszafelé is gondtalan az utad, de az iskolához közel, az egyik mellékutca sarkánál egy pillanatra megint látod Herket. Most szemből, most már szinte biztos, hogy ő az. Egy másik alakkal beszélget, de épp elválnak, s mindkettő elsiet.

- Sajnálom Emili ne haragudj rám de nem. Ha Eden meglesz és jól van akkor elmegyek valóban. ... Nem maradhatok itt...- teszem hozzá halkan. Majd mély levegőt veszek.
- Beszélgettem Ergon mesterrel azt akarja hogy maradjatok ketten együtt mindig olyan helyen ahol többen is vannak körülöttetek és ne hagyjátok el az iskola épületét. Én is jövök mindjárt csak kimegyek a kikötőbe a csomagomért. - mondom higgadtan és kisietek az étteremből. Mielőtt kilépek az épületből felöltöm az álca alakomat. S így megyek vissza a kikötőbe. Ott egyenest az irodába mennék visszakérni a csomagom majd vissza az iskolába Emilihez és Mirkhez.

Mirk és Emili együtt vannak az étkezőben, s amikor belépsz, látod, hogy komyol képpel beszélgetnek. MIndekettő arca felderül, amikor meglátnak.
- Mégis meggondoltad magad? - kérdi Emili, s látszik a remény az arcán.
Mirk is örül, de látod rajta az aggodalmat is. Ő Edenhez áll közelebb, érte aggódik most.
Mindkettejük előtt egy bögre tea, és egy szelet kuglóf, szóval azért nem ment el az étvágyuk a nagy aggodalomtól.

- Köszönöm mester ! - mondom halkan és elsietek megkeresni Mirket, de útbaejtem a kertet a szertárt és mindenekelőtt megkeresem Emilit.
A tervem az hogy Mirkre bízom a hugom s a diákok közé küldöm őket majd visszamegyek a kikötőbe a holmimért.

Ergon megrázza a fejét.
- Liliana segítségére még tegnap hajnalban elindult két másik mágus, Sissimor megbízásából. Átléptek a megfelelő kapun, s már úton vannak. Eden biztos nem mehetett utánuk, hisz a medállal együtt nem lehet teleportálni. Én sem mondhatok többet, de bizttos lehetsz benne, hogy nem ez az ok. Ha megtudok valamit, majd szólok. Esetleg felkereshetnéd a húgodat, s figyelmeztesd, hogy ne hagyja el az iskola területét, és lehetőleg ne maradjon egyedül az épületen belül sem! Ugyanez igaz Mirkre is!

- Nem miattam ment el. - mondom szomorúan. - Ha így lenne s szeretne vagy akarna még valamit is tőlem akkor itt maradt volna. Úgy gondolom Lilian miatt tette. Mikor faggattam azt mondta nem mondhatja el de valamit hallott egy két részletet és azt hiszem ez az tán ami arra késztette hogy veszélybe sodorja magát. - mondom el halkan.
- Itt maradok a szobánkban leszek ha kellenék.. - indulok kifelé.

Egon elébb visszarakja a láncot a nyakadba, s jeletőségtelejsen pillant rád, hogy meg ne próbáld még egyszer levenni. Aztán látod, kereső varázslatot végez, s végül gondterhelt arccal ül le az asztalhoz.
- Hogy Eden nem szeret? Nem is tudom ... én, mint mentora valamennyire figyelemmel kísértem a magánéletét is. Az tény, hogy sok lány sírt már utána, vagy érte. De egyik miatt sem ment világgá. Akkor látták utoljára, amikor letett a gyengélkedőn egy ágyra. Nem szólt semmit, sarkon fordult, s kiment. Nem szólt senkinek, s nem is üzent, s viseli a medált. Nehéz lesz megtalálni. Az elébb rákerestem Herkre, de nem találom. Ez két dolgot jelenthet: meghalt, vagy olyan medált visel, mint Ti. Nem tudom, mit tehetnél, de nem ajánlom, hogy útra kelj. S nem csak Te, vagy Eden van veszélyben, hanem Emili is.

- Jó napot mester !- hadarom.
- Eden már szeret nem tud szeretni nem felelek meg neki. S nem nem ütött meg soha nem tenne ilyet. Én bántottam meg mert...mindegy. El akartam menni s a kikötőben ülve egy hajón mintha Kígyónyelvű Herket láttam volna de lehet csak rémeket látok... Csak figyelmeztetni akartam és kilépni az életéből... ha megtaláljuk és jól van akkor én elmegyek. - mondom síráshoz közel hisz semmit sem tehetek érte ...ennél többet nem. Az az mégis...
Hirtelen leveszem a láncot a myakamból s Ergon felé nyújtom ...
- így megtalál hisz tán engem is keres s akkor kiszedhetjük belőle hova vitte ha ő tette ha ő van itt...ha őt láttam - már nem tudom mit beszélek. Az aggodalom elönt Eden iránt.
- Mit tehetek én érte még azon kívül hogy szóltam ? - tehetetlennek érzem magam.

Nem kell sokat menned, Ergont megtalálod a szobájában, bár éppen elmenni készül.
- Á, Lilian! Feltételezem Eden neked sem modnta el, hogy hova megy... - pillant rád komolyan - Mondd, min vesztetek össze? S mi történt? Megütött? - érdeklődve figyel - Bocsáss meg, nem tartozik szorosan rám, de mivel Eden nicns meg, s Sissimor keresteti, ezért mégicsak jó lenne, ha esetleg mondanál valamit!

Nem értem mi történhetett.
Irány Ergon mester szobája majd akollégium épülete minden olyan hely ahol Eden a legvalószínűbben előfordulhat.
Ha végképp nem találom akkor felkeresem Jadurt a főtanácsost neki tudnia kell mi folyik itt. S ha már senki akkor ő tud intézkedni hogy fihyelmeztessék Edent s akit kell.

A kikötőben a fickó valóban meglepődik, s már alig hallod, mire megtalálja a szavát, s utánad kiált, hgoy ez nem csomagmegőrző.
Az iskolában annál a teremnél, ahol Eden tanítana, az ajtón csak egy üzenet, hogy az órák bizonytalan ideig szünetelnek. Nem Eden írta, az ő írását ismered már. NIncs is benn egyetlen diák sem.

Egyetlen percig gondolkodom csak. S felkapva a csomagom a kikötői épületbe sietek lerakom a meglepett férfi lábaihoz.
- Vigyázzon rá kérem visszajövök érte. - hadarom. Majd kisietnék de előtte még alakot váltok. Barna haj fekete köpeny ugyan az az alak amelyben Lilianához mentem. Kissé kerülöm a kikötőt. Ezzel Igyekszem elkerülni a kalóznak feltételezett férfit.
Az iskolába rohannék hogy figyelztessem Edent. Hisz ő meg tudja keresni Herket s riasztani tudja a kellő segítséget.
De csak ennyi ha szóltam visszajönnék és ha lekéstem ezt a hajót akkor felszállnék egy másikra....