Háromfejű Árnyak (Játéktér)

KM /Fogadó a kikötőben/

Válaszomat hallva a társaság elkomorul, a hangulat érezhetően megváltozik. A férfiak elhallgatnak, gúnyos mosolyuk lassan eltűnik az arcukról. A vezérnek tűnő férfi halkan mormog valamit le Blancról, majd rám néz és beleegyezik a segítségnyújtásba.
Mielőtt részletezné, gondterhelten maga elé réved. Az asztalnál ülők is hallgatnak, a feszültség szinte már tapintható. A nagy némaság lassan kezd feszélyezni. Mégis mi lehet ennyire nyugtalanító?
Aztán úgy tűnik, a férfi elhatározásra jut. Felpillant és megtöri a ránk borult súlyos csöndet. Miközben beszél, halkan kifújom a levegőt. Észre sem vettem, hogy visszatartottam. Meghagyja, hogy jöjjek vissza sötétedés után. Konkrét helyet nem mond, csak lézengjek a környéken. Ezek után a mellette ülőhöz fordul jelezve, hogy befejezettnek tekinti a társalgást. Nem kell kétszer mondani, bólintok, hogy megértettem és elhagyom a fogadót.

Odakint napsütés fogad, megfelelő idő a bóklászásra. Örömmel tölt el, hogy közelebb kerültem célomhoz, így vidáman indulok a gazdagabb kikötőrész felé.
Utam során elhaladok egy kóbor kismacska mellett, az állatka kíváncsian rám mered hatalmas zöld szemeivel. Megállok és megcirógatom, halk dorombolás a válasz. Aztán a cica eltűnik az egyik sikátorban.

A kikötő gazdag része lélegzetelállító. Pompás épületek sorakoznak a széles út mellett, hatalmas hajók ringatóznak a vízen. És az a rengeteg ember…. Ámulva lépkedek a színes forgatagban, figyelem a csacsogó úri kisasszonyokat és a büszkeléptű urakat.
Meg-megállok az üzletek hatalmas ablakai előtt és meglesem a vásárlókat vagy a sok furcsa varázstárgyat. Majd a víz felé veszem az irányt, hogy végre láthassam a tengert, a végtelen kékséget.
Végigsétálok az egyik mólón és megállok a végén. Mélyen beszívom a hatalmas víztömeg sós illatát, miközben a tengeri szellő megcirógat és a hajammal játszik. Gyönyörű…annyira gyönyörű.
Gyermeki csodálattal figyelem a lágy fodrokat és külön örömmel tölt el, ha egy-egy mólónak csapódó nagyobb hullám vízpermettel tölti meg a levegőt, melyre szivárványt varázsol a nap.
Itt töltöm az időmet, megnézem a naplementét és a csillámló aranyhidat a tengeren.
Aztán visszaindulok a fogadó felé, nehogy elkéssek a találkozóról.

Ayden Shadowstep /Fogadó a kikötőben/

KM /Fogadó a kikötőben/

Miközben az asztal felé tartok, az ott ülők immár leplezetlenül bámulnak. Ettől a szívem majd kiugrik a helyéről. Nem csupán az izgalom miatt, van ott más is. Enyhe félelem. Jeges ujjak szorítják össze a torkom.
Mikor odaérek, attól tartok, hogy nem fog kijönni a torkomon egy árva hang sem. De tévedek, a szavaim meglepő módon akadálytalanul hagyják el ajkaimat, bármiféle ideges felhang nélkül. Sőt, rájövök, hogy a szívem is lenyugodott, nem csapong, mint a kalitkába zárt madár.
Kérdésemre a velem szemben ülő férfi reagál. Semmit nem mond. Vajon miért gondoltam, hogy ez lesz? Sóhajtok egyet.
- Nem gondolja, hogy fölösleges a tudatlant adni? – kérdezem kissé gúnyosabban, mint akartam. De a célomat hátráltatja, sürget az idő, mi van, ha Lucio elmegy? Mekkora az esélye, hogy ismét a nyomára találok? Persze az nem fog segíteni, ha magamra haragítom a helyi rosszfiúkat. Hát, úgy látszik, kénytelen leszek elővenni utolsó ütőkártyám. Aztán vagy nyerek, vagy futok…
- Ha annyira érdekli, le Blanc küldött. Egy nagyon fontos ügyben – mondom, megnyomva az utolsó mondatomat. Kis szünet után a sötét szempárba nézek és folytatom.
- A részletek és a kilétem pedig nem tartoznak ide. Mi lenne, ha elmondaná, amire kíváncsi vagyok, aztán mindenki menne a dolgára és nem rabolnánk egymás idejét?
A férfit fürkészem, hogy lássam, le Blanc említése változtat-e valamit. Bízom benne, hogy igen. És számomra kedvező módon.

Ardea Flammeo /Fogadó a déli kapunál/

- A sebhelyes arcút? - kérdezi suttogva. - Keresse a belvárosban. Innen jó fél óra járás, elég nagy város ez.

Lucio Rashan /"Vidám C" fogadó/

/Ellenfél TÉ: 48, dobás: 29, 43, összesen: 77, 91. Lucio Rashan VÉ: 91. 1 Sikeres támadás 5 Fp-t vesztesz/

/TÉ: 44, dobás: 85, 63, 47, összesen 129, 107,91. 3 sikeres támadás./

Ayden Shadowstep /Fogadó a kikötőben/

Izgulsz. Kicsit félsz is.

KM (fogadó a déli városkapunál)

Amikor felmérem a társaságbeli lehetőségeim, kissé elbizonytalanodom. Szembekerülök a ténnyel, hogy sosem voltam társasági ember. Mindig is nehezemre esett a kapcsolatteremtés az egyszerű kérdezősködésen kívül. Hirtelen illetődöttségemben egy magányos asztalhoz ülök. Nekiállok enni, és várom a nő reakcióit. Kissé zavar a nézése, hisz már elköteleztem magam. Persze szinte csak félig, de ettől még érvényes. Szóval csak magamban eszegetek. Ha végeztem ,minden affér nélkül, akkor az egyik felszólgálótól, vagy a fogadóstól kérdezősködöm a sebhelyesről.

KM ("Vidám C" fogadó)

Megpróbálok hannyatdőlni és az oldalamra fordulni, majd kirúgni az ellenfelem lábát. Közbe figyelek az asztal alatt levő ivócimboráira. Ha van elég időm, akkor egy kicsit megrúgdosom a földön, ha nem, akkor a többivel foglalom el magamat. A többinek megpróbálok besorozni, néhány öklöst és a szemem sarkából figyelem, hogy merre vannak még, nehogy valaki meglepetést okozzon számomra. Ha Ashan véletlenül bajban lenne, akkor segítek neki, de nem hinném, hogy erre sor kerülne. Amikor betalálok, néha egy kis mosolyt viszek bele. Már kezdem élvezni ezt az egész verekedést.

Lucio Rashan /Vidám C fogadó"/

KM /"Vidám C" fogadó/

Az történt amit vártam. Vagyis, nem teljesen. Azt hittem egy egyszerű kocsmai verekedés lesz, nem fognak itt tőröket dobálni. A tőr kishíján célba talált, és ezért már a düh fortyog bennem. Oldalra borítom az asztalt és elkezdek rohanni az utamban állók felé. A legközelebbit ugrásból mellkasba rúgom, majd a következőnek rúgom ki a lábát. Így nehezebben tudnak megtámadni. Közben figyelek a többire, hogy ők ne tudjanak sérülést okozni számomra.

/Sárkány dühe diszciplína 4 pszi pont/

Ashant nézem a szemem sarkából, hogy mit cselekszik. Remélem hamar végzünk, mert nem szeretnék találkozni a városiőrséggel. Nincs túl sok kedvem a börtönben kikötni, ez a kis incidens miatt.

KM(Fogadó a kikötőben)

A pincérlány reakciója nem az volt, amire számítottam. Kérdésem hallatán elsápadt és dadogott valamit arról, hogy nem akar bajt. Majd egy sötétebb sarok felé int, hogy az inkább ott ülőket kérdezzem. Vetek arra egy gyors pillantást, de semmi kedvem zűrbe keveredni. A rossz fényviszonyok és a rövid pillantás azonban nem bizonyul elégnek. Annyit bírok kivenni, hogy hat férfi ül az asztalnál, amolyan helyi nagymenők. Hát nagyszerű.
Érzem, hogy néha rám bámulnak, a pincérlány túl hangos volt. Most mi legyen? Az ajtó felé pillantok, el is mehetek. Bár ez a Bagoly nyilván nem „jófiú”, szóval csakis kétes alakoktól érdemes felőle érdeklődni. Az asztallapra nézek, akkor pedig akár most is próbálkozhatok. Ha annyira megszorulok, még mindig megemlíthetem ez a le Blanc-ot. Elég nagykutyának tűnt, a neve hallatán talán nem fognak majd szívózni, remélem. Ha mégis, akkor kicsit rosszabb lesz a helyzet, de azt is meg fogom oldani valahogy. Megráztam a fejem. Csak szép sorjában, előbb nézzük, mit válaszolnak.
Vettem egy mély levegőt és elindultam az asztalhoz. Csak nyugalom, el kell játszanom, hogy fontos ügyben járok… Végül is, tényleg fontos.
- Jó napot! – köszöntem, mikor elég közel értem a férfiakhoz. – Baglyot keresem, fontos ügyben. Azt mondták, maguk eligazíthatnak – igyekeztem a lehető legmagabiztosabban fellépni, de közben éberen figyeltem bármire, ami veszélyt jelenthet.

/Veszélyérzék/

Ayden Shadowstep /Fogadó a kikötőben/

/Egyágyas szoba egy éjszakára: 7r + reggeli: 4r + 5r az információért. Összesen 16r/


/Észlelés próba: dobás: 10, célszám: 5, sikertelen/

Ardea Flammeo /Fogadó a déli városkapunál/

Nincs szükség rá hogy megszakítsd a gondolataidat, azok áramlanak. Ahogy jöttek, úgy mennek. Mire a lépcső aljához érkezel a fejed újra tökéletesen üres. Ahogy a pult felé haladsz, elmélyült tekintettel nézel körbe. Összesen két asztaltársaságot látsz. Egy hangos, italozgató csapatot, csupa férfiból és egy merőben szokatlant két asztallal arrébb.

KM(Kikötő)

Felébredve kinézek az ablakon. Megbűvölten figyelem a tengert, gyerekkori álmom vált valóra azzal, hogy láthatom. Bár az összhatáson sokat ront, hogy az elképzelt tengerillat helyett halbűzt hoz a szél. Még így, csukott ablakon keresztül is érezni lehet. Megfogadom, hogy legalább egyszer lemegyek a partra. A nemesek kikötőjében biztos lehet érezni a tenger illatát.
De nem merengek sokáig, még dolgom van. Meg kell keresnem azt a Bagoly nevezetű embert. Korgó gyomrom azonban hevesen tiltakozik az azonnali indulás ellen. Úgy döntök hát, hogy előbb még megebédelek a fogadóban. Közben pedig információt gyűjtök.
Percekkel később sietősen kanalazom az igencsak érdekes állagú ételt, az ízét szinte nem is érzem. Mikor a pincérlány mellém lép, hogy elvigye a kiürült tányért és elkérje ebédem árát, a fizetendő összegen felül még öt rezet nyomok a kezébe.
- Meg tudná mondani, merre találom azt, akit Bagolynak hívnak? – kérdezem halvány mosoly kíséretében. Nagyon remélem, hogy megkapom az útbaigazítást.

KM /fogadó a dél-nyugati városkapunál/

Érzéseim beigazolódni látszanak. Finoman fogalmazva ez nem a legjobb hely, minden előzetes híreszteléssel ellentétben. Vagy csak akkora lenne, hogy képtelen vagyok átlátni? IlLyen, és ehhez hasonló gondolatok keringtek a felyemben, hatalmas kuszaságot teremtve. Ennyire hálás talán még sosem voltam egy rövid meditációért. Persze mindennek eljön egyszer az idelye... Gondolataimat elcsendesítve újra a célom lebeg csak szemeim előtt. Korgó gyomrom figyelmeztet az elhanyagolt vacsorára. Lesétálok az emeletről, és megkersem a fogadóst. Ha megtalálom, a ház specialitásából kérek egy adagot, és italnak némi bort. Persze 2 rézzel többet adok az árnál, hátha nem vizezik fel annyira a bíbor nedűt. Leülni, egy olyan asztalt keresek, ahol ülnek már páran, jó a hangulat, de még ha lehet nem részegek. Ha van olyan szerncsém, hogy találok, akkor előveszem legnyájasbb modorom.

-Jó napot uraim! Remélem szabad ez a hely?! Új vagyok itt, de megtettszett a városuk. Talán mesélhetnének róla.

Ha fehérnép is van köztük, annak csak külön rülök. Egy kissebb főhajtással külön üdvözlöm őt, vagy őket. Majd beszédbe elegyedem velük, és elsősorban arra próbálom kiélezni a beszélgetést, hogy nem láttak-e egy égettarcú embert.

Lucio Rashan /"Vidám C" fogadó/

Ayden Shadowstep /Kikötő/

Ardea Flammeo /Kanyargó utca a dél-nyugati városkapunál/

KM /"Vidám c" Fogadó/

Ráteszem Ashan vállára a kezem.

- Nyugodj meg! Lerendezem! -mondom neki kicsit bosszúsan.

Megfordulok, hogy lássam a poénoskedvű illetőt. A lábamat keresztbeteszem és a pultnak dőlök. A külsőmön próbálok nyugodtságot mutatni, habár olyan mérges vagyok, hogy pár mondat el is hagyja az ajkamat.

- Az első hiba azt volt, hogy megsértettél engem! A második az, hogy nem kellett volna a barátom lelkivilágába beletiporni! Úgyhogy vagy bocsánatot kérsz, vagy az elsők közé írlak fel a listámra! Ha viszont olyan nagylegény vagy, akkor gyere ki és most intézzük el! -mondom kissé bosszúsan és gyilkos tekintettel a szemébenézek.

Figyelem minden apró mozdulatát és azt, hogy van-e valahol társa, nehogy ő vagy bárki más valamivel próbálkozzon. Ha Ashan nekiindulna a fogadóban, akkor lefogom, de ha már kint vagyunk, akkor hagyom, hogy nekiessen. Nincs kedvem semmiért sem fizetni. Reménykedek, hogy ebbe a porfészekben nem kell harcoljak, mert ebből a végén egy kocsmai verekedés is kialakulhat.

Lucio Rashan /Sikátor/

- Na mi a helyzet? Beijedtetek? Belétek rekedt a szó?

KM (Sikátor)

Kérdéseim megválaszolatlanul maradnak, viszont a férfi elindult így kénytelen vagyok követni. Az utca nem valami megnyerő látvány, végig gyanús halmokat és tócsákat kerülgetek. Nagyszerű, a végén tönkremegy a csizmám…
Miközben haladunk, vezetőm néha felém pillant és közli minden tolvaj szégyenét, miszerint nincs semmi felszerelésem. Megdöbbenek. Honnan veszi ezt? Úgy tűnik, tényleg nagyon sokat tud…
Mielőtt azonban reagálhatnék, már el is köszön, de még meghagyja, hogy keressek meg egy bizonyos Bagoly nevezetű embert a kikötőben. Majd ő segít megszerezni, ami kell.
Kis információ-morzsát is elejt, le Blanc. Szóval így hívják a titokzatos idegent. Aztán, mintegy mellékesen megérdeklődi „hivatásom”, bár választ nem vár. Felmászik a házfalról lógó létrán és eltűnik.
Remek, egyetlen társam az utcában egy patkány, bár az állat is hamarosan eltűnik. Ez most jelenteni akar valamit? Nekem is el kéne tűnnöm, amíg még lehet? Elgondolkodva nézek ismét a létrára. Nem, nem megyek el.
Visszaindulok arra, ahonnan jöttem és a kikötő felé veszem az irányt. Keresnem kell egy fogadót.

(Kikötő)

Rövid szétnézés után találok is megfelelő szállást. Bent becélzom a pultot és megszólítom a csapost.
- Kivennék egy szobát éjszakára- körbepillantok a helyiségben, de senki sem figyel.
Megkapom a kulcsot, majd rögtön birtokba is veszem a szobám. Fárasztó volt ez a nap.

Reggel kifizetem a tartozásom és kilépek az ajtón. Viszonylag sok ember jár-kel odakint….Hogy is találjam meg ezt a Baglyot? A szegényebb kikötőrész felé indulok, a kétes alakokat nyilván arra találom.
Be is megyek az első, még viszonylag tűrhetőnek nevezhető italmérésbe. Odasétálok a pultoshoz.
- Egy kupa bort kérnék – a fizetséget megtoldom öt rézzel és diszkréten meglengetek az orra előtt még ötöt. – És igazán hálás lennék, ha fel tudna világosítani, merre találom azt az ember, akt Bagolynak hívnak. – Még egy mosolyt is megengedek magamnak. Nagyon remélem, hogy nem fecsérlem fölöslegesen az időt.

KM /Dél-nyugati Városkapu/

Már most utálom ezt a várost!-fut végig a gondolat az agyamon. Enyhén rezignáltan nézek végig csapzott öltözetemen. Ilyen állapotban nem folytathatom az üldözést. Egy kis kis pihenés sem ártana. Tehát irány egy fogadó. Végighaladok az előttem elkanyarodó úton, és valami közepes fogadót keresek. Ha találok, és nem engednének be, akkor majd néhány extra rézzel teszem magam vonzóbbá, szobát bérelek mindenképp fürdési lehetőséggel. A zsákom szerencsére tartalmaz egy váltás inget, alsónemüt, és szövetnadrágot. Mivel a pikkelyvértemmel együtt húzzák le a zsákot, megkönnyebbültebben teszem le a szobám padlójára. Itt át is öltözöm, majd vagy másokkal, vagy magamban megoldom a mosás kérdését. Ha sikerült magam is lefürdök, és az idő ponttól függően vagy vacsorázok és lefekszem, vagy e kettő közé beiktatok egy meditációt is.

KM /Templom a Főtéren/

Kicsit ideges leszek mikor az ork a falhoz vág, de lenyugszom, majd hozzászólok:
- Vegyél vissza a lendületből kicsi csíra! Lehet, hogy igazad van, de attól még nem kell a falhoz vágnod, nyugodtan is meglehet beszélni a dolgokat! - mondom dühösen. Miközben magyaráz én leporolom a hajamról és a ruhámról a törmeléket ami ráomlott.
- Szerintem jó ötlet, de ezt mára már hagyjuk. Tegyük el magunkat holnapra!
Ha egyetért, akkor elmegyünk egy kissé lepukkant fogadóba, ahol két egyágyas szobát kérek. Majd reggel elmegyek a fogadóshoz, még Ashan előtt, hogy egy kicsit megtudjak valamit erről a figuráról és erről a munkáról!
Egy barátom mondta, hogy világlátott embert keres az egyik nemes testőri munkára! - mondom a kocsmárosnak. Szeretnék megtudni pár dolgot róla! Eközben oda teszek neki 10 rezet. - Mi a neve? Hol találom meg? Hol tudok jelentkezni a munkára? Mennyiért?
Ha nem tudna semmit, akkor megkérdem hogy - Honnan tudok infót szerezni?
Majd, ha tudom a dolgokat felmegyek Ashanhoz és bekopogok és szólok, hogy jöjjön le! Odamegyek megint a csaposhoz.
- Két pyarroni édeset szeretnék!
Kifizetem, majd leülök az egyik asztalhoz és várom Ashant.

Ayden Shadowstep /Sikátor/

Ardea Flammeo /Dél-nyugati Városkapu/