Háromfejű Árnyak (Játéktér)

Egy pillanatra látod csak felbukkani a férfit a tömegben, de az érzékeidnek - vagy talán a szerencsédnek - köszönhetően nem téveszted szemelől. Úgy tűnik mindent elkövet, hogy lerázzon, kevés sikerrel - gondolod magadban de közben egyre kétségbeesettebben próbálsz közelebb kerülni hozzá, de a távolság nem akar csökkenni kettőtök között.

Aztán hirtelen eltűnik a szemed elől. A kétségbeesés határán vagy, megállsz hogy körülnézz, közben szitkozódsz magadban, mikor észreveszel egy keskeny utcát, ami a hömpölygő tömegtől bal oldalra nyílik az utcáról. Nem könnyű észrevenni, úgy látszik az emberek sem foglalkoznak vele, vagy talán észre sem veszik. Utolsó lehetőségként minden ügyességedet latba vetve kerülgeted az embereket és rohansz az utcába. Nem is kell sokat rohannod, mert ahogy befordultál az utcába, egyből észreveszed a férfit. Körülbelül 30 láb távolságra van tőled, háttal a falnak dőlve épp egy adag dohányra gyújt rá.

Mintha várna rád, feléd néz. Eszében sincs menekülni.

Egy átlagos város - már ami a méreteit illeti - a Quiron tenger partján. Ideális helyen ahhoz, hogy meggazdagodhasson a tengeri kereskedelemből. A kereskedők mellett ideális hely a csempészeknek, tolvajoknak, és a rájuk vadászó fejvadászoknak. Legalábbis egy részüknek, akik a város előkelőinek szolgálatában állnak. Persze nem ingyen. Minden értékes fejért busás összeg üti a markukat. Igencsak nagy bajban lennének az alvilág emberei ha minden fejvadász rájuk vadászna. Őket sem ejtették a fejükre, ezért ők is fizetnek jópár férfinak és nőnek, hogy vadásszanak azokra, akik az útjukban állnak, vagy fenyegetést jelentenek a számukra.

Naponta több száz ember érkezik meg a városba és nagyjából ugyanennyi távozik, a nagy részük azonban mégsem kerülheti el a Soradban található klánok és céhek, vagy éppen a városőrség figyelő tekintetét. Ahhoz igencsak ügyesnek kell lenni.

Aydennek sem sikerült. Fiatal még, tapasztalatlan és az észrevétlenséghez kevesek a kitűnő ösztönök. Mióta megtudta hogy él egy bátyja valahol Yneven szüntelen őt keresi. Rajta kívül nem maradt semmije, így életének is csak ez az egy mozgatórugója van. A távol délen fekvő Shadontól idáig sodorta a szél, a sors, vagy az istenek csalfa kegye, ki tudja.

Aki felülről látja az eseményeket, ahogy a háromfejű isten, Tharr, talán rácsodálkozik a dolgok hátterében rejtőző szervezettségre. Néha tényleg az az érzése támadhat a kérészéletű halandónak hogy minden előre meg van rendezve. Rashan, a Shadonból érkezett tolvajlány bátyja néhány napja érkezett a keleti várokapu felől. Ami nem lenne furcsa vagy éppen meglepő - leszámítva a fenti egybeesést - de pont egy ork társaságában érkezett. Távol, keleten harcművészeket alkalmaznak a be-betörekvő orkok ellen, ők ugyanis kis létszámban könnyebben győznek, mint egy nagy létszámú alakulat. Rashan egy ilyen összetűzés elől menekült Soradba újdonsült ork társával. Nagyjából ennyit sikerült megtudnia a helyi vezető tolvajcéhnek.

A városban működő korrupciót remekül mutatja be néhány, zárt ajtók mögött is csak félve kimondott gyanú, miszerint a város főpapi méltóságát betöltő Ariosa atya valójában halott és egy boszorkánymesteri céh tagja ül a helyén. Néhányan erre az "Aljas rágalom" vagy a "Képtelenség" kifejezéseket köpködik a vádló arcába, hiszen az főpap ugyanúgy néz ki, ugyanúgy jár, beszél és eszik, ahogy eddig bármikor - de csak a legelvakultabb ostobák képesek elzárkózni a gyötrő kétely elől: mi van ha mégis?