Árnyékháboruk New Yorkban (Játéktér)

Pierre Lavoissier (Myriad Tech)

Cynthia Moron nem hagyja ki, hogy még a maga módján elhelyezzen rajtad egy oldalvágást de végül is mit is várhatsz ezen a téren tőle. Idegesítően emlékeztet Alexre Európából kérdés, hogy mindenben még a durvaságban is fel fogja venni a volt államtitkár tempóját egy biztos a nyelve forog olyan jól ha nem jobban mint Alexé és természetesen már machinál és jelenleg nem is látsz a társaságban segítséget, hogy lehorgonyozzátok vagy legalább visszafogjátok a természetét. Mindemellett nőből van mármint kinézetre és ez néha téves következtetésekre adhat okot ami még veszélyesebbé teszi.
Mindegy kisseb gondod is nagyobb annál, hogy teljesen elmerülj ebben a kicsinyes hatalmi játszmában.
A irodádba érve azonnal megkezded a kutatást sajnos Drake és Brandonról a eddig begyűjtött adatokon kivűl mondhatni semmi. Brandonról szó szerint semmi Drake neve mellet a Kívülálló szó szerepel valamint az, hogy a elmúlt nyolc évet a Herceg utasítására a környező szabbat uralta területeken töltötte megfigyelés céljából.

A gépet lezárva és a irodát hátrahagyva beleveted magad a New Yorki éjszakába vadászás céljából, hát más nagyon más mint Európa a lehetőségek sokkal tágabbak ha nem vagy válogatós már pedig most nem vagy válogatós. Cirka 2 óra leforgása alatt sikerül teljesen jól laknod a télre való tekintettel gyerek még a éjszaka.

/Aktuális vértatratalékod: 13/

KM /Kápolna/

Útban a kápolna felé megpróbálom kigondolni, hogyan is fogjak hozzá a kérdezősködéshez. Semmi kedvem valami hazugsággal előállni, de a teljes igazságot sem mondanám el szívesen. Mire az épület közelébe érek, már körvonalazódik bennem valami. Az ajtóban félreállok a távozók elől és feléjük biccentek.
Odabent egyenesen Damian irodáját veszem célba, ami nagy örömömre nem üres. Megállok az ajtóban és várom, hogy észrevegyen. Szinte azonnal abbahagyja merengését és az előtte kiterített iratról rám emeli a tekintetét. Kék szemei érdeklődve méregetnek, ami nem is csoda. A közelmúltban nem sokat láttuk egymást.
Beljebb sétálok és átadom magam annak a nyugalomnak, amit a jelenléte okoz. Legalább egy rövid időre nem aggódom annyit a hirtelen rám szakadt dolgok miatt.
- Szép jó estét Damian – mosolyodom el, miközben viszonzom a pillantását és leülök vele szemben. – Remélem, tudsz egy kis időt szakítani rám. Kíváncsiságom nem hagy nyugodni – kis szünetet tartok, hogy lássam, hogyan reagál, majd folytatom.
- Elém akadt egy érdekes szimbólum, amit sehová sem tudok rakni. Egy Jáde Skorpió. Eddigi kutatásom nem volt sikeres és tudod, milyen vagyok. Ez nekem nem elég. Így eljöttem hozzád, mivel, mint tudod, igen nagyra tartom a tudásod, hátha te már találkoztál vele és esetleg tudod, mit vagy kit jelképez.
A legártatlanabb mosollyal nézek rá, míg a válaszát várom. Valahol sejtem, hogy nem fogom megúszni kérdések nélkül. De nem akartam rögtön a csapattal kezdeni, elvégre is a munkánk nem publikus. Azért az boldogít, hogy nem hazudtam. Érdekelni pedig, tényleg érdekel ez a kis ízeltlábú.

Cynthia, tetőterasz

Üldögélek a párkányon, a kicsit talán jeges szél átjárja a ruhám, de még mindig valamennyire jólesik. Hallgatom Cynthiát, és figyelem. A fejtegetésére az emberekről csak bólintok egyet. Minden bizonnyal tiltakozást várt. Nem, én is látom milyen az emberiség. Nem örülök neki, de ez nem ok ara, hogy letagadjam a valót.
Meglepődtem volna, ha ennyivel lezárhatom a tanítás témáját. Majdnem biztos vagyok benne, hogy ki akar provokálni belőlem egy apróbb-nagyobb összecsapást, de nekem éppen elég volt a tegnapi ruha Pierre-től. Mára nem terveztem ilyesmit, legalább a kék-zöld foltoknak el kellene múlni. S pont ezért ültem fel ide. Ha itt megüt, egyetlen támadás elég ahhoz, hogy lelökjön és meghaljak. Ergo nem fog megütni, mert ha megöl, akkor Norobu minden bizonnyal őt öli meg. Nem, nem azért, mert az én életem értékesebb, hanem mert ez az együttműködés csődje lenne. Szóval itt vagyok biztonságban.
Éppen ezért a szemem sem rebben, amikor üt, meg se rezzenek, csak a szemébe nézek továbbra is, majd a kezéért nyúlok, gyengéden megfogom, s rálehellek egy csókot.
- Ha tehetnék bármit azért, hogy visszakapja azt az elvesztett életét, megtenném. - felelem komolyan, úgy, mintha a bunyó szóba sem került volna. - Mint ahogy a többiekért is. - csökkentem rögtön a bók értékét.
Milyen hideg a keze! De persze ezt most ráfoghatnám a jeges szélre is. Ideje lesz bemenni, mert ha ő nem is, én megfázhatok. Vagy ki tudja. Lehet, hogy már én sem? Lekászálódok a párkányról, de a kezét nem eresztem, jelzem, hogy karoljon belém. Ha bunyózni tudna velem, akkor pár lépést sétálni is.
- Szóval nem tetszik a lét ... megértem, azok alapján, amit eddig hallottam róla, s amit tapasztalok. De biztos így kell lennie? Mennyire meghatározó a természet? Valóban nem lehetséges semmi engedmény? Egy barát, aki tényleg az? Hisz lám, alig ismerjük egymást pár perce, s már szinte őszintén beszélgetünk ... - a szinte szót megnyomom, hisz ugyan sok-sok igazságot mondunk ki, de még mindig ott van A Játszma a háttérben. Legszívesebben elégedetten felsóhajtanék. Mennyre jó az ismerős terepre vissza-visszajárni kicsit! - Ne értsen félre, nem akarom itt új fiúként megváltani rögtön a világot, inkább tanulni szeretnék, megérthessem. - teszem hozzá, s most eltűnik a játékos él a hangomból, mert ezt valóban nagyon komolyan gondolom.

KM /Omladozó raktárépület/

- Jó, persze, ez világos volt, nehogy azt higyje, hogy egy tökkelütöttel hozta össze a sors. Csak arra lettem volna kíváncsi, hogy az akció KÖZBEN számíthatok-e magára, vagy teljesen önproject az egész? De tudja mit? Azt hiszem, értem. Hagyja csak, megtalálom az ajtót. Még visszanézek és megbeszéljük a részleteket, vagy hívom, vagy valami. Szóval majd beszélünk. A Krupp felől meg ne aggódjon, elintézem.
Vigyorogva, hátrálva távozok az irodából. Hát, nem olyan régóta, egy napja nem találkoztam Victorral és egészen nagy bajba keveredtem. Na meg persze ott van Sakál meglehetősen furcsa ügye is. Szívesen utána szimatolnék, ki ez a Nancy Faulker valójában, de etikátlan lenne. Na jó, teszek az etikára, a lényeg, hogy Sakál kezében olyan információk vannak, amik rám nézve eléggé kellemetlenek lennének, ha kiszivárognának. És persze, hogy nem nekem hinnének, én sem hinnék magamnak. Szóval nagy gáz van, az tuti. De vajon mi? Vagyis, persze, hogy mi, de mi köze Sakálnak az egészhez? Persze, hiszen erre lennék kíváncsi. Te jó, ég.. Na mindegy. A lényeg, hogy bandát kell szerveznem. Vagyis nem banda kell, csak valaki, aki fogja a kezem. Szóval Sakál kilőve. A Drake srácot sem szívesen húznám bele az ügybe. Akkor mit is tehetnék? Persze, Dimitrij! Majd ő segít!
Belevetem magam az éjszakába, hogy megtaláljam öreg mentorom.

Jason, / tetőterasz /

- Ha Norobu san közénk szánta meg volt rá az oka...ez az ok érdekel de sosem választom a könnyebb utat ... szeretem megismerni az ellenfelet a társat a partnert ...a csapattagokat. A többiek kelletlenek mint ahogy nem is vártam mást. Már nem kihívás egy újabb szabbat támadás egy trónkövetelő vagy egy farkasfatty megjelenése.. de űdítő újdonság egy ember kinek van bátorsága is. - mondom ki amit gondolok.
- Nincs kifogásom ön ellen.. nincs kifogásom az emberek ellen. Sokan eszközök mások játékszerek s nagyrészük táplálék. - nézek rá s várom a hatást. A hangsúly a tartalomhoz illően könnyed lenéző. Tetszik a hozzáállása hogy felveszi a kesztyűt hogy megpróbál kihozni a sodromból.
..
- Ám valóban azt hiszem másképp nézek azokra akik élhetik az életüket a bőrük állja a napfényt és szabadon élhetnek szerethetnek élvezhetik az ÉLET apró s nagyobb örömeit. - sóhajtok halkan.
- Nem jókedvemben lettem vámpírrá..az idők távlatából azt mondanám hogy talán jobb röviden de tartalmasan élni. Gyerek szerető társ...- elhallgatok.
Majd hirtelen szertelenül pördülök körbe.
Karom az ég felé emelem.
- Ó sötétség bűntess vagy adj erőt mert hű szolgád lázadni mert - kissé talán hisztérikusan nevetek fel.
Majd hirtelen visszatérek a hideg higgadt viselkedéshez.
- S hogy nem taníthatsz...tévedés... - nézek rá kihívóan.
- A chi az élet az energia egyfajta varázs .. a technika a mozdulatok az más hidd el tudom pótolni másképp ami benned felgyűlik...áldás vagy átok de ez is egyfajta erő. Csak ne légy...kishitű...átformálom az erőt s az energiát máshonnan nyerem. - Hirtelen villan a tekintetem játszin s energikusan mozdulok.

Míg odakintről figyeltem megjegyeztem egy mozdulatsorát. S bár biztos nem tökéletesen de helyből támadok rá. Felé ugorva. Célom hogy nyitott tenyerem alsó éle a mellkasa előtt álljon meg. De készen vagyok arra is ha hátradőlne elkapjam a ruháját elkerülve hogy lezuhanjon.

Cynthia, tetőterasz

Nekem csak a hajamat borzolja a szél. A mosolyom szélesedik, s biza letéved a pillantásom az újabb felfedett részekre.
- Nos, először is, tőlem nem kell tartania. több okból sem. Egyrészt még nem tartok ott felkészültségben, hogy bárkinek az Ön kategóriájából ártani tudjak. Ezenkívül nincs rá motivációm sem. Ráadásul most munkatársak vagyunk, s én ezt komolyan veszem. Lehet, hogy a másik oldalról hülyeségnek hangzik, de én ilyen vagyok.
Pár lépést odábbsétálok, s feltelepszem egy párkányra, kényelmes törökülésben, bár mozgás nélkül nekem ez a környezet előbb-utóbb túl hűvös lesz, de most még nagyon is jól jön a hideg. Könnyebben marad hideg a fejem.
- Az első kérdésre, hogy hogy kerülök ide, már odalent válaszoltam, miszerint nem tudom. Talán Norobu-szant kellene megkérdezni. Önt zavarja, hogy a csapatbanv agyok? Úgy véli, hátrányára van ez a munkának? Ugye nem ... hisz mi ketten voltunk a legtevékenyebbek, s ráadásul egy nyomon is indutunk el. Akkor mi ez? Egy kis vámpírrasszizmus? - kérdőn vonom fel a szemöldököm - Úgy vélem elég megfontolt és céltudatos ahhoz, hogy túltegye magát ezen ...
Egy kedves, biztató mosolyt eresztek emg, mingegy bátorítva arra, hogy valóban lépjen túl az előítéletein, amiket már bizonygatott, hátha kicsit cukkolhatom ezzel, hisz úgy véli, neki nincsenek.
- Ami a tanítást illeti. Van az általam művelt technikával egy apró porbléma: életben kell lenni hozzá. - adom meg a kegyelemdöfést, bár ezek nem komoly csörték, inkább csak játék, puhatolózás.

Jason, / tetőterasz /

Látom hogy megállt de nem zavartatom magam. Befejezem a mozgássort és megállok. Finoman átmozgatom magam.
- Oh pardon... - megyek bele a játékba - igazán nem akartam megzavarni - mondom szinte bocsánatkérő hangon de az ajkam mosolyra húzódik jelezve hogy valójában pont EZ volt a célom.
- Kíváncsivá tett .. bár a mi fajtánk halálos csapdája akíváncsiság mégis hagyom hogy néha magával ragadjon. - mondom könnyedén.
Közelebb sétálok.
- Mára befezte ? - kérdezem társalgási tónusban. S pont úgy viselkedem egyszál blúzban is mintha tökéletes toalettben állnék a herceg előtt.
- Azt akarom megtudni hogy vajon Mr Norobu miért engedett egy....nevezhetném varázslónak is .. a testvérek közé. Detroitban már talán rég közös lakoma főfogása lett volna..itt meg... nos láthatóan együtt kell működnünk. Ez nekem szokatlan de szeretem a dolgok jó oldalát megfogni. - mondom kis róka mosollyal.
- Tetszik amit csinált s szívese tanulok ha ...feltéve persze ugye ha van kedve tanítani. Egy egy új mozdulat mindig meglephet valakit aki már ismeri a régi trükköket... - írom körbe a kérésem.
- Nos ? - nézek rá kihívóan. A szél belakap a blúz szélébe és keményen megtépve fellebbenti. Elegáns mozdulattal simítom le. Mintha csak egy hajszálat söpörnék ki az arcomból.

Cynthia, tetőterasz

A tárgyalóban az újabb mágikus eszmélés úgy ér, mitn egy villámcsapás, vagy inkább, mitn egy jól irányzott balegyenes. Csak a liftben felfelé jut eszembe, hogy senkitől se köszöntem el, csak kisétáltam. Hát, még jó, hogy nem mentem a falnak! A frrrrrrrrriss levegő aztán lassan kitisztítja az elmémet, s jólesik a mozgás. A térérzékelés segít, hogy az ütések és rúgások pontosabbak legyenek, s a chi áramlását is egyre jobban érzem.
Egy fordulórúgás közben veszem észre Cynthiát, de sajnálom abbahgyni a gyakorlatot, olyan jól megy most. Amúgy is csak alig hét-nyolc mozdulat van hátra a végéig. Az arcomra mosoly kúszik fel. Azokután, hogy már a tárgyalóban nekiállt becserkészni, nem lep meg, hogy itt van, s a ruházata, vagy inkább a ruházat hiánya is illik az egyéniségéhez.
Lassan viszem végbe a zárómozdulatot, s aztán úgy mradok, mozdulatlanul. Egy alig észrevehető mosollyal a szám sarkában, mely a leplezetlenül vizslató pillantásommal együtt még azár pimasz is lehet nézem Cynthia mozgását, és várom, hogy ő is megunja a bemutatót. Csak ha megállapodik, akkor szólalok meg.
- Most hogy így véletlenül - a véletlen szót megnyomom, hogy a jelentésével ellentétes hatást érjek el - összefutottunk, akár el is árulhatja, mit szeretne tőlem ...

Jason,Pierre,Ophelia,KM(Myriad Tech Tárgyaló)

Meghallgatva Norobu szavait, felállok és megfogom az egyik táskát, s kifelé indulok. A vendéglátó előtt elhaladva tisztelettel fordulok felé.
- Kellemes éjszakát Uram ! - mondom higgadtan.

Ám Pierre megállít. Kis mosollyal fordulok vissza.
- Hát hogyne csak kérnie kell - mondom neki kissé negédesen. Élvezem a kis bosszankodó fintort amit ő talán már észre sem vesz...mikor megrándul a szája sarka ha szólnia kell hozzám.
- Szabad a telefonját? Szívesen beleírom..nem szeretem a hányódó cédulákat fontos adatokkal. - mondom újabb mosoly kíséretében. S ugyan elveszem tőle a papírt, amire a számát írta de csak elolvasom és megjegyzem, majd visszaadom neki. Megadva a számom felnézek rá. De nem nézek a szemébe, nehogy nyílt támadásnak vegye egy ventruetól.
- Mr Lavoissier vagy mosieur ? - kérdezem kissé franciásan. - Ön ha jól láttam nem volt elragadtatva az ötletemtől...nos Önre bízom.. amennyiben az itt elhangzottakból mégis kisül valami érdemleges megoldás, akkor most már tudja hogyan ér el... szívesen dolgozom együtt a csapattal, ha van értelme. Ám amíg nem érzem úgy, hogy amit teszek az fontos addig csak megfigyelőként vagy ötletadóként vagyok hajlandó közreműködni. - mondom higgadtan.
- Persze bármikor szívesen állok a rendelkezésére.. s most ha megengedi jó éjt ! ...Hölgyem ! Uraim ! - köszönök el.

Mr Chan kilépett az ajtón, s valamiért érdekel a személye. Nem habozom utána indulok.
Nem sietek nem akarom megszólítani. Felfelé igyekszik..figyelem a lift kijelzőjét hol áll meg. A következő szabad lifttel utána megyek.
Tetőterasz..mmmmm .. vajon mit kereshet idefent ? Leveszem a tűsarkút, mert a kopogása elárulhat a táskához fogom. Majd körbesétálok kiélesítve az érzékeimet. Nocsak kint van a tetőn s lám edz. S milyen elegáns szép mozdulatokkal.
Csendesen teszem le a táskát és a cipőt. Gyors mozdulatokkal vetkőzőm le. Semi sem marad rajtam csak a fekete blúz a kesztyű s egy bugyi. A blúz nagyjából a fél combomig leér. Leveszem a kalapkát kiengedem a hajam. Minden felesleges dolgot a belső térben hagyok. Érdekes lenne ha valaki épp innen lopná el. Az árnyékosabb oldalt használva lépek ki a tetőre. A hideg nem zavar. Gyors elegáns mozdulatokkal melegítek be majd egy jól begyakorolt mozdulatsorral folytatom. Bár Jason mozgása tökéletes mégis másabb stílust képvisel. Úgy közelítek felé hogy úgy érezze mindez véletlen. Érzékelem a jelenlétét mégis akaratlan is belefeledkezem a mozgás okozta örömbe. Egyre gyorsabban és pontosabban hajtom végre a mozdulatokat, míg a végére tán pontosan látszik hogy valójában egy egész küzdelem sort játszok el, támadásokkal és védekezéssel egyben.....

Ophelia S. /Kápolna/

Minden galiba nélkül megérkezel a kápolnába még látod Craven vízköpőit távozni a éjszakába. Damian a kényelmesen berendezett irodájában tartózkodik a magán laborja mellet, szinte teljesen elveszik a óriási kényelmes fotelben. Valamilyen öreg foliánst tanulmányoz ami a íróasztalán van kiterítve bár jelenleg inkább csak meditál felette és elmélkedik.
Érkezésedre érdeklődve felvonja a egyik szemöldökét és még jobban hátradől szinte beleolvad a sötét fotelba csak hófehér arca és lángvörös haja világit.
Látszólag várja, hogy előadd jöveteled célját mostanság ritka vendég vagy nála.

Drake Shan /Könyvtár/

Előveszed legmegnyerőbb emberbaráti viselkedésedet, hiába no a nyomozóként eltöltött évek nem múltak el nyomtalanul igaz, hogy csak egy prédával állsz szembe de azért kedves lehetsz vele egy darabig ha ez megkönnyíti a dolgodat.
A könyvtáros elnézően somolyog.

- Senki sem tökéletes a mai világban valószínűleg a rohanó világ is rátesz egy lapáttal és a havi tagdíj 15 dollár tehát 30 dollár a kéthavi tagdíj.

Míg elkészíti a igazolványt zsebeidet átforgatva előkerítesz 30 dollárt hát nem sok marad utána a zsebeidben. Cserébe kapsz egy plasztik olvasókártyát.
Már éppen tovább állnál a könyvtárba köszönés keretébe amikor a parkra néző egyik panorámaablak mellet elhaladva hátborzongatóan ismerős szag üti meg a orrodat amit semmivel sem tévesztenél össze egy bőreváltó farkasfatty is tartózkodik rajtad kívül a könyvtár épületében valahol, még pánikba sem van időd esni kiélesedő érzékeid elkülönítenek rögtön ez után egy másik farkasfatty szagot is szóval ketten vannak aztán rádöbbensz ez valami más valami síron túli is keveredik a utóbbi farkasfatty illatba valamint, de nem ez nem lehet igaz orchidea illatot is érzel. Ott állsz ledermedve a panoráma ablak előtt a besütő csillagfényben és beléd hasít egy gondolat „ A sárkány napkeletről érkezik éjszaka leple alatt. Lehelete végzet minden bűnösre ám szívéhez porontyán keresztül vezet a út.” A sárkány konstelláció sokkal fényesebb mint máskor.

Jason,Cynthia,Ophelia,KM(Myriad Tech Tárgyaló)

A társaságunk széledni kezd.A fejemet csóválom,Norobura tekintek majd vissza.Immár a nők hátára.
-Hölgyeim-szólok utánuk hangosan.-Felmerült,de ugyanakkor el is sikkadt az egymással való kapcsolattartás.itt az én elérhetőségem -irom fel egy papírra a számom.-Lennének kedvesek megadni egy?Csak ,hogy ne a Cég erőforrásait kelljen felhasználnunk egymás megtalálására.Köszönöm.
-És Ms.Moron akkor ha szüksége lenne rám szóljon
Sajnos érdemi eredményt nem sikerült felmutatni a megbeszélés végére.Meg is lepődtem volna ha sikerül.Hárman mondták el ugyanazt háromféle képpen.Jasonnek lehet igazsága abban,hogy a hercegi szék a célja a téglának.feltétlenül a szabbat ügynökének kell tekintenünk a téglát?Ha kém akkor valaki küldte információ gyűjtésre.Ebben az esetben valóban ismeri valaki. a szabbatnál.Ez a személy feltételezhetően felette áll a hatalmi hierarchiában.Jó eséllyel nem is tartozkodik a városban esetleg még a kontinensen sem.Hozzá jut el a kém jelentése ő adja tovább az érdekelt vezetőknek.A halandó hírszerzés legalábbis hasonló módon müködik.Ha árulóról beszélek feltételezhetőleg önös érdekből elkövetett információszivárogtatásról van szó.Melynek célja a hatalom jelen őpillanatban a hercegi szék.Ebben az esetben saját magán,esetleg egy-két halálig hű ember kivételével senki nem tudhatja ki is ő.Tehát Cynthia ötlete se müködhet.Ebben az esetben viszont helyi szabbatistákkal tarthat kapcsolatot.És innen talán ellehetne indulni visszafele.Meg kell találni ezt a Brandont és ezt a Drake Shan-t.De hogy?Míg kifelé megyek ezek a gondolatok töltik ki az időmet.Az irodába érve bekapcsolom a gépet és Rákeresek a két névre.Megnézem az "Udvarban" is hátha van birtokuk,bár amit magukról elmondtak abból erre kicsi az esély.A keresés eredményét megvárom viszont a fenevad eszembe jutatja ,hogy az Atyával való találkozás eléggéá megtépázott.Bár nem vagyok éhes úgy gondolom az elkövetkező időszakban jobb ha mindig telihassal nézek az éjszakáknak.Vadászni indulok nem válogatok kivételesen s nyomot se szeretnék hagyni inkább többfelé osztom étvágyamat.

Cynthia, Pierre, Jason, KM /Myriad Tech. Tárgyaló/

- Sajnálom Ms. Moron – nézek a hölgyre. – De ilyen téren nem tudok segíteni. A hatalmi politika nem az én játszóterem. Soha nem is volt az. Kétlem, hogy bármelyik gyanús testvért ismerném. Természetesen, ha mégis így lenne, szívesen bemutatom önnek… Majd megnézem a listát, amit az urak készítettek.
Mielőtt indulhatnék a könyvtárba, Norobu emelkedik szólásra. Végighallgatom, majd veszem az egyik táskát és elköszönök.

A könyvtár nem azt az eredményt hozta, amit vártam. Az a kevés dolog, amit találtam nyilvánvalóan nem kapcsolódik a mi ügyünkhöz. Csalódottan veszem tudomásul, hogy ez az ötlet bizony nem nyert.
Viszont rengeteg okkult feljegyzést tartanak. Ilyen téren kész aranybánya ez a hely. Az biztos, hogy itt bővíthetem a tudásom. Persze előbb ezt a két hetet éljem túl.

Hazafelé menet a következő éjszakán töprengek. Benézhetnék az egyetemvárosi könyvtárakba is. Kevés az esélyem, de minden lehetőséget ki kell használni. Vagy esetleg meglátogathatom Damiant… Ő majd kisegít. Ha nem is információval, de lehet, hogy tudja, kit kellene fölkeresni. Már az is eredmény lenne. Bár akkor ott van az a probléma, hogy az a bizonyos valaki hajlandó-e beszélni. Vagyis inkább, mi ellenében hajlandó…
Sóhajtok egyet, amiért ilyen a világ. De ez van. Különben is, ez a holnap gondja. Egyszerre egy dologra kell koncentrálni.
Otthon, mielőtt nyugovóra térnék, még előhalászom a fegyvereimet. Akár paranoia, akár nem, holnaptól legalább egy kés mindig lesz nálam. Majd fel kell frissítenem a tudásom ilyen téren is. De ez ráér még egy kicsit. A könyvek nem fognak rám támadni.

/Következő éjjel/

Az estét a teendők mérlegelésével kezdem. Úgy döntök, előbb Damian, aztán könyvtár. Ezúttal kékbe öltözöm. A könyvtárosok valahogy mindig méregetnek, ha feketében állítok be. Mintha azt hinnék, hogy a feketébe öltözött emberek széttépkedik a könyveket… Milyen szép az előítéletektől mentes világ.
Indulás előtt az egyik kést a táskámba teszem, egy jegyzetfüzet és toll társaságában. Aztán kisétálok az épületből és a kápolna felé veszem az irányt, abban bízva, hogy Damian ott van.

Jason Brown-Chen / Pierre Lavoissier / Cynthia Moron / Ophelia S. /Myriad Tech. Tárgyaló/

Cynthia Moron a legutobbi reagjában még lereagálásra illő dolgokat tett kérek mindenkit nézze meg és építse be valamilyen fórmában a következő reagjaiba.

Jason Brown-Chen /Myriad Tech. Tárgyaló/

Ott ülsz egy rakás veszélyes természetfeletti lény társaságban egy ízlésesen berendezett tárgyalóban és kifejletlen mágikus érzékelésedet megpróbálod ráfokuszálni Cynthiára, hogy összevesd eddigi tapasztalataiddal. Hirtelen úgy érzed kicsúszik minden a irányításod alól és mintha villámcsapás kíséretében zuhannál bele egy forrongó energiákkal teli katlanba érzékeid újabb skálákkal és lehetőségekkel gazdagodnak.
Érzed valamint tudatába kerülsz annak, hogy egy ragadozókkal, fenevadakkal teli egymás irányába minimális bizalmat tápláló személyekkel teli szobában vagy magányos vadászok ezek mind kik bensőjük mélyére szórítják vissza a bennük lakozó kárhozott fenevadat érzékeled kárhozatra ítélt energiáikat melyek elfelé tartanak a nagy körforgástól. Cynthia és Ophelia szinte semmilyen torzulást nem okoz a körülöttük áramló energiákban vagyis nagyon minimálisat és mindketten más irányba. Viszont a legfurcsább Norobu ö a forrongó energiák közepén rendíthetetlen tökéletes csiszóltságú gyémánt monolitként tornyosul a energiatengerbe létezése kikezdhetetlen sőt belőle hiányzik a paranoia bizalmatlanság valamint a többiekben ott lévő fenevad érzete kárhozott energiái már ha lehet ilyet mondani tökéletes harmóniában vannak jelenlegi létezési formájával. Valószínűleg valamilyen magasabb szintre sikerült helyeznie a személyiségét tökéletes nyugalom és harmónia sugárzik a tudatából és nem engedi elkalandozni a elméjét hiányzik belőle a többiek csapongása. A kikezdhetetlen gyémánt hatás alacsonyabb fokozatát még felfedezed Cynthián és Pierren de ők Norobuhoz képest csak gyémánt szilánkok. Ophelia valamilyen sajátos kapcsolatban van a általad újonnan érzékelt ősenergia fórmával ö tart vele kapcsolatot míg a többiek csak használják és torzítják ösztönösen. A sok új információtól letaglózva kábán üldögélsz

A tetőteraszon a ropogós hidegben igazán jól esik a testmozgás szinte teljesen felfrissülsz tőle mindemellet a város új energiaforgatagát is szemrevételezheted közben. A testedzés után nem fog nehezedre esni egy kis könyvtári látogatás sem.

/Tudatosság: 2 Do: 1 Tér: 1 Tudat: 1 Erők: 1 Eredet: 1 Avatár esszencia: Kereső Rezonancia : Statikus 1 (Tanító/Tanuló)/

KM /Könyvtár/

A francba is...elkéri az igazolványom. Ha átnyújtom neki, azzal világossá teszem, hogy az iménti bemutatkozásom alkalmával álnevet használtam. Valahogy ki kellene vágnom magam a helyzetből, ha információkat akarok szerezni.
- Szíves elnézését szeretném kérni. - mondom miközben átnyújtom a személyi igazolványomat. - Tudja kóros bizalmatlansággal viseltetek mindenki iránt. Még pszichológushoz is jártam egy időben, de nem segített. Az igazi nevem Drake Shan. A két havi tagdíj pontosan mekkora összeget jelentene? - Igyekszem elpirulást színlelni vérem segítségével, talán így meggyőzőbb a mesém és nem kezd gyanakodni.
- A könyvkölcsönzéstől azt hiszem el kell tekintenem, még nincs lakcímkártyám, most érkeztem a városba. - Közben reménykedem hogy lesz nálam két havi tagdíjnak megfelelő összeg. Vajon mennyi pénzem lehet? Nem is emlékszem mikor néztem meg utoljára....

/Tárgyaló/

Norobu oszoljt vezényel, s én ezt egyáltalán nem is bánom. Cynthia meglátásai érdekesek, de ez már nem az én ügyem, reménykedjünk, hogy kiszúrja azt a személyt, akire ki kell majd vetnünk a horgunkat.
Amíg a gépemen ügyködik, gátlástalanul kihasználom az időt, hogy ennyire testközelbe kerülhetek egy újabb vámpírral, s érzékelhetem a kisugárzását, energetikai viszonyait. Pierrel és Norobuval a két verekedés tanulságos volt, de ugye ott a csendes megfigyelésre nem sok idő maradt.
Amikor a társaság széledni kezd, én is összekapom a lap-topomat, s indulok, bár nem tudom mit csináljak, és mikor gyűlünk össze legközelebb. Még ma éjjel, pár óra múlva, ahogy javasoltam, vagy már csak máskor? Mindenesetre gyerek még az éjszaka, s nem érdemes visszaballagni az albiba. Talán nem ártana ma is egy kis edzés, bár igazából térre és levegőre vágyom, talán a tetőterasz lesz most a megfelelő megoldás. Ha kellek, úgyis hamar megtalálnak, bárhol is vagoyk az épületen belül.

Jason Brown-Chen / Pierre Lavoissier / Cynthia Moron / Ophelia S. /Myriad Tech. Tárgyaló/

A társaság egy része már szétszéledni készül amikor Norobu halkan megköszörüli a torkát.

- Nos hölgyeim uraim érdekes volt a érvek és ellenérvek viszont a mostaninál szorosabb együttműködést várok el önöktől Most szelíden figyelmeztetem önöket erre a tényre a többit a fantáziájukra bízom vagy esetleg érdeklődhetnek Mr. Lavoissiernél nem csinálok titkot belőle, hogy öt mondhatni régebb óta ismerem persze ebből ne vonjanak le téves következtetéseket.
A Myriad Tech erőforrásai épeszű keretek között a rendelkezésükre állnak a ügy kapcsán természetesen. Valamint a kényelem és a túlzott feltűnést elkerülendően kihelyeztetem maguknak egy közös menedék és főhadiszállás keverékét a Momingside Park közelében a Momingside Dr.-on van biztonságos kapcsolat a székház központi magjával. Valamint mivel jelenleg csak Mr. Lavoissier és Mr. Brown-Chen rendelkezik megfelelően biztonságos laptoppal és személyi kommunikátorral ezért vettem a bátorságot és a többiek részére is összekészíttetetem egy hasonló csomagot kérem ezeket a technikai eszközöket használják amikor a székház rendszereire csatlakoznak. Amíg eredményekkel kecsegtetően végzik a feladatukat addig eléggé széles mozgásteret biztósítunk önöknek New Yorkban.

Látszólag mindent elmondott amit akart a tárgyalóasztal végén ott díszeleg két fekete táska.

Jason Brown-Chen

Sikerül elég sok társasági esemény helyét idejét megszerezned de hogy ezek közül melyekben érdekeltek vértestvérek azt nem tudhatod de bármelyik kiválasztotthoz képes vagy meghívót prezentálni valamit a vendéglistához hozzáírni értelmes keretek között személyeket.

Ophelia S.

Már éppen távoznál amikor Norobu még záróbeszédet tart valamint a tárgyalóasztal végén ott várakozik rád a egyik fekete táska.
A könyvtárban való kutakodásod során semmi érdekfeszítőt nem találsz a smaragd vagy jade skorpió kapcsán amit a mostani ügyhöz köthetnél természetesen felbukkannak a történelem folyamán főleg arab környezetbe de a mostani esethez vajmi kevés közük lehet.
Viszont rá kell döbbenj, hogy a okkult írások roppant szerteágazó gyűjteményével rendelkeznek lehet, hogy néhány varázslórenddel a mai napig és emellett a Myriad konszern sok egészségügyi szabadalmat birtokol.

Drake Shan /Egyetemváros/

Besétálsz a könyvtárba a éjszakás könyvtáros megfáradt szemekkel mér végig. Fáradságát még a legmegnyerőbb modorod és mosolyod sem tudja elűzni.

- Jó estét Mr. Kadmon a könyvtári tagsághoz egy személy igazolványra vagy jogosítványra lesz szükségünk és két havi tagdíjra de ebben a esetben csak a kézikönyvtárat használhatja ha otthoni kölcsönzést is szeretne akkor egy lakcímigazolóra és fél éves tagdíjra lesz szükségünk.

Miután fáradtan elzsolozmázta a sablon szöveget fáradt tekintettel várja a válaszod valamint döntésedet.

Brandon Smith /Omladozó raktárépület/

- Miért magára vadásznak hát én táplálkoztam meggondolatlanul Krupp legidősebb lányából nem, hanem maga gondolom ez elég indok neki. A hasznom a egészből, hogy Krupp nem fertőzi meg a egész családját a démoni megszállottságával és idővel talán visszanyerik a megbecsülésüket mágikus körökben mondjuk úgy a család régi barátja vagyok azokból a időkből amikor még a családfőt nem ragadta el a Infernalizmus bűne. A maga haszna pedig az, hogy nem vadásznak tovább magára a Krupp család oldaláról. És, hogy mennyire számíthat rám a továbbiakban ha lezárul ez a ügy az még a távoli jövő zenéje előbb végezzünk a Krupp család ügyével. Gondolom így már elég tiszta a kép egyébként meg még sok időnk van a Március hónap első teliholdjáig.

Jason,Pierre,Ophelia,KM(Myriad Tech Tárgyaló)

- A meglátás brilliáns - mondom nyugodtan miközben a gép mellé lépek, és kesztyűs kezemmel finoman megfogom a monitor közepét fent, hogy magam felé fordítsam ... - szabad ? - kérdezem Jasont kis mosollyal.
Majd valóban végrehajtom amit akarok. Egyelőre egyetlen dolog izgatott fel mig a képenyőt néztem, és a többiek beszélgettek. Ha internetes oldalon böngészett Jason, akkor gyors mozdulatokkal megnyitok egy levelező programot, és megszokott tettel csatolok egy filet egy levélhez. A rendezvények listáját. S elküldöm a saját címemre, hogy meglegyen. Végre .... hatalmas segítség a vadászataimhoz. Halványan mosolygok a művelet közben. Ez úgy nagyjából egy két percet vesz igénybe. Majd Jasonre nézek.
- Hol is tartottam ? - kérdezem könnyedén - ... oh persze a trón megszerzése. - jegyzem meg kissé irónikusan. - Egy hercegi trón minden hatalomvágyónak értékes préda, s mindenki aki a hatalom közelébe, az udvarba bejut nos... csak azt akarom mondani hogy sok lehet ilyen. De persze nem lebecsülni akartam az ötletét uram. Pusztán számításba kell venni azt is, hogy lehet valaki kívűlről pénzeli az akciót. Csendesen meghúzódik s figyel, míg a belső "tégla" minél nagyobb zűrzavart keltve kihalássza a megbízónak a trónt a zavarosból... - fordítom vissza kis mosollyal Jason felé a gépet. - Köszönöm - mondom halkan de hálás kedvességgel. Ugyanolyan előkelő léptekkel visszamegyek a helyemre és leülök.
- A lista megvan, a helyszín is, a védelem is ... - kezdem újra a gondolataim megfogalmazását.
- Ha jól sejtem Ms Ophelia helybeli, vagyis ha megkérem akkor gondolom nem lesz akadálya, hogy bemutasson pár gyanus testvérnek s a közelükben maradva, élvezetes társalgást folytassunk mi ketten a kilétemről, s céljaimról mintha tanakodnánk vagy tudomisén..persze finoman rejtett stílusban hogy megértse az akit megcélzunk vele.. - mosolyodom el mint prédára leső vadász. - Az első ilyen kis jelenetet akár már a következő éjjelre is betervezhetjük.... - nézek körbe hogy ki mit szól ehhez.

KM /Egyetemváros/

Ez a kocsitolvajlás nem nekem való, így viszont súlyos órákat vesztettem mire ideértem. Bemenni a könyvtárba már veszélyes lenne, tekintve hogy bármikor pirkadhat. A létemet mégsem kockáztathatom, ezért úgy döntök ebből csak holnap lesz valami. Holnap ha végeztem a könyvtárban valószínűleg felhívom Brandont valami fülkéből, hogy találkozzunk valamikor. Persze ez attól függ, tudok-e meg valami érdemi informáicót. Ha másért nem is, a kocsi-szerzés ügyében mindenképp beszélek vele. Nem kedvelem az autókat, sokkal jobb csak úgy vándorolni az éjszakában, de ha hatékony akarok lenni, kénytelen vagyok beszerezni egy ilyet.
Ilyen gondolatok kavarognak bennem, miközben mélyen behatolok a parkba, hogy valami eldugottabb részén egybeolvadjak az anyafölddel. Örök nyugalomra ugyan nem lelhetek benne, de amíg fent van a napkorong, azért még befogad.

/Másnap reggel/

Nagy sóhajtással öltök újra emberi alakot, hogy miközben lerázom magamról a port körbenézzek, nem látott-e meg valami bóklászó kehely. Szerencsémre ilyen nem történt, de eszembe jut hogy vadászhatnék is akár. Bár nem vagyok különösebben éhes, most bizony jólesne a vadászat izgalma. Idáig jutnak alantas ösztöneim, amikor eszembe jut a könyvtár. Utam egyenesen a már említett építményhez vezet, hogy tagként hozzáférhessek bizonyos adatokhoz. Viszont nem akarom hogy a gyanússá váljon hogy pont most hirtelen tag leszek. Bár nem lenne gyanús, hiszen nemrég érkeztem a városba - Gangrelek viszont nem túl gyakran lesznek könyvtári tagok.
A könyvtár épületében idegenül érzem magam, nem mozgok valami otthonosan az ilyen helyeken, mindenesetre szerencsémre hamar megtalálom a megfelelő személyt, aki nyilvántartásba vehet álnevemen vagy esetleg eligazíthat, ezt vajon merre tudom megtenni.
- Szép jó estét! - veszem elő legbarátságosabb mosolyom. - Adam Kadmon vagyok és szeretnék könyvtári tag lenni. Érdeklődnék hogy ennek milyen elintézési módja van.
Elgondolkoztató, hogy ha könnyedén elfogadják ezt a nemlétező nevet, akkor a célszemélyek is könnyen kitalálhattak maguknak ilyen nevet. Igyekszek néhány okkultizmussal kapcsolatos könyvet is keresni, leginkább álcából, de bevallom érdekelnének is az efféle kötetek, ha időm több lenne és nem lenne a nyakamon a Hercegi fenyegetés. Aztán ha alá kéne írnom valamit, ismerős nevet keresek - már amennyire a feltűnéstől való félelmem engedi. Vajon számítógépen is hozzáférhetnék ezekhez az adatokhoz? Nem vagyok egy informatikai zseni, de azért teszek egy próbát. Ha ez nem sikerülne, jöhet a telefon Brandonnak. Talán ő jobban ért ezekhez a kütyükhöz vagy ismer olyat aki igen.

Míg bűvölöm a gépemet, Cynthia mögém sétál. Egy pillanatra oldara pillantok, mikor mögém lép, erősen kérdő kíváncsi hangsúly van ebben a pillantásban, hog ymost vajon mi is következik. De igazából nem rűm kíváncsi, hanem a képernyőre.
"Végre valaki érdemi munkát is végez !"
- Köszönöm! - biccentek, míg befelyezem a lsitát.
Aztán érdeklődve halglatom, ahogy a téglás ötlet végülis szárnyra kél mégis. Lehet nem is annyira reménytelenk, csak egy kicsit lassan fogadják be mások gondolatait. Lehet az diővel van a gond, de hát abból van kevés amúgy is. Azért támad egy ötletem.
Megcsinálom a másik két logint is az általan készített adatbázishoz.
- Azt hiszem modortalanul jártunk el. - szólalok meg, s egy pillanatra Pierrefelé nlzek. - A hölgyek nem ismerik azokat az adatokat, eseméyneket és felvételeket, amiket összegyűjtöttünk. S noha megegyeztünk abban, hogy ezt később pótiolhatják, mégsem tudnak addig teljesen pontos képet, s így rendesen kidolgozott javaslatokat sem tenni, amíg bele nem nézhetnek. Javaslom, nagyjunk nekik egy kis időt, egy pár percet, esetleg egy-két órát, hogy tájékozódjanak! - felpillantok Opheliára, majd hátra Cynhtiára is egy-egy pillantra. - Megcsináltam a belépési lehetőségeket, s már ott van az általam fellelt rendezvények listája is.

Közben még egy gondolat érlelődik emg bennem, amihez Cynthia adta az ötletet.
- Azt hiszem van itt még valami ... - kicsit bizonytalan vagyok, hogy ezt hogyan tárjam eléjük, aztán maradok a kendőzetlen verziónál. - Eddig úgy gondoltuk, hogy "van egy tégla", aki a sabbatnak dolgozik. De szerintem ez a feltételezés helytelen. Magas körökben nem valószínű, hogy valaki csak úgy megvehető valami jelentéktelen dologgal arra, hgoy a létét kockáztassa. A díjnak meg kell érnie, hogy érdemes legyen érte kockáztatni. Mi lehet ez a díj? Azt hiszem maga a hercegség. Valkai magas körökből lepaktált a sabattal, hogy a város bizonyos részeinek átengedése fejében a trónra segítik. Innentől azt hiszem lehtnek gyanúsítottaink is. Én nemt udok neveket modnani, s valószínűleg az itt egybegyűltek sem, csak talán Ön, Ophelia, - az ifjú hölgyre pillantok, hisz ő a helyi - mert ismerni kell a várost, és azt, hogy kik azok, akik ezt meg merik lépni, s vannak is olyan hatalmi pozícióban, hogy aztán kézben is tudják tartani a várost a hatalomátvétel után. - remélem érthető volt, mit is gondolok.

KM, Lisa / Menedék/

A vadászat után fáradtan és elgyötörten ugyan, de hazaérek végre. Semmire nem vágyom jobban, minthogy elnyúlhassak az ágyamon és átaludhassam a napot. Legnagyobb meglepetésemre még mielőtt a lakásba lépnék, Lisát érzem. Mit kereshet vajon itt?
Belépek, Lisa gúnyos hangja üt fülön először. Be kell valljam, a cinizmusa nem nagyon üt szíven, nem érdekel, mit akar.
- Nem voltam az Elíziumban, más dolgom akadt. És most nem beszélünk. Most alszom. Azt hiszem, vagyis remélem, érthető voltam. Jobb lesz, ha te is alszol, holnap beszélünk.
Ezzel eltűnök az egyik szobában, és nem veszek róla tudomást. Ha holnap itt lesz még, beszélhetünk, de ma semmiképp. Azt akarom, hogy érezze, mostantól az van, amit én akarok.

KM /Menedék/

Hazaérek és vadászat után felmegyek a lakásba. Leülök egy fotelba és várok. Mindenképp haza kell jönnie valamikor Alexnek, hiszen valahol aludnia is kell, bár volt már olyan, hogy éjszakára kimaradt. Nem csalódtam mégsem, hangok hallatszanak egy idő után a lépcsőházból, valaki közeledik. Nyílik az ajtó, Alex az.
- Szia. - kezdem a kis szövegem, talán meghallgat - Hazaértél? Milyen volt az Elíziumban? Hogy reagált a Herceg? Vagy mégis kihagytad?
Rövidke hatásszünetet tartok.
- Azt hiszem, beszélnünk kellene...

KM /Omladozó raktárépület/

Be kell lássam, a hangnak igaza van. És végül is nem is hangzik rosszul, csak nagyon veszélyes. Persze valamit valamiért. Meg ugye kérdés, kiket találok segítség gyanánt. Már félkész tervek vannak a fejemben. Csak egy kérdés nem hagy nyugodni.
- Rendben, elvállalom. Remélem, nem fogok csalódást okozni. De miért pont én? Mert rám vadásznak? Vagy mert csak egy kis hal vagyok a nagy vízben? És mi lesz a másik feladatommal? Mert nyilván arról is tud. Tudja, ha azt nem teljesítem, magát Lucifert is kiteríthetem a Herceg elé, megöl. Emellett, magának mi ebből a haszna? És mennyire számíthatok önre a későbbiekben? Elnézést a hirtelen sok kérdésért, de szeretem időben tisztázni a dolgokat.