Árnyékháboruk New Yorkban (Játéktér)

KM /Kápolna/

Úgy látszik, ma rám mosolyog a szerencse. Akár azért, mert tényleg sok dolga van, akár azért, mert sikerült kevésbé érdekes színben feltüntetnem a témát, Damian elenged. Megkönnyebbülésemet leplezve állok föl a székből.
- A mielőbbi viszontlátásra, Atyám – veszek búcsút tőle és indulok is. Az ajtóhoz érve Damian még utánam szól és felvilágosít Henric hollétéről. Örömmel fogadom az útbaigazítást. Így megspórolt nekem egy kis időt.
A küszöböt átlépve visszanézek a lombikos megjegyzés miatt és egyetértően bólintok. Közben igyekszem minél többet elraktározni az őt körülvevő nyugalomból.
A folyosóra érve egyből a lépcsőkhöz veszem az irányt. Elég különös, hogy odalent dolgozik ez a Henric. Valahogy azt képzeltem, hogy egy nagyobb irodahelyiségben találok rá valamelyik emeleten. De semmiképp sem a mélyalagsorban. Miközben lefelé sétálok, megpróbálom elképzelni, mire is számítsak. Egy mindenféle high tech kütyükkel telezsúfolt szoba és a közöttük sürgölődő vértestvér képe rajzolódik ki a fejemben. De hamarosan élőben is láthatom, helyesen gondolom-e.
A megfelelő szintre érve magabiztos léptekkel indulok a légakna felé és onnan balra. A nyitott ajtó előtt megállok, kopogok az ajtókereten és várom, hogy a helyiségben lévő férfi észrevegyen. Közben fölmérem a szobát.
Amint felfigyel a jelenlétemre, beljebb megyek és kezet nyújtok.
- Örvendek! A nevem Ophelia Saville – kezdem, majd rövid szünet után folytatom. – Azért kerestem fel önt, mert akadt egy kis problémám és úgy informáltak, hogy ön a segítségemre lehet ez ügyben. Ugyanis a dolog kapcsolatban áll a kutatási területével.
Nyugodtan és nyíltan nézek a szemébe, a tekintetemben csillanó érdeklődést nem kell megjátszanom. Damian még itt is segítséget nyújt, a belőle áradó higgadtság, ami az irodájában rám ragadt, még mindig beburkol. Nem zavar az sem, hogy meglehet, nem kapok ingyen semmit. Még nem. Az a következő percek gondja lesz.
- Nézze el nekem, hogy csak így önre török. Ígérem, nem tartom fel sokáig a munkájában.
Teszem még hozzá, és bizakodva várom a továbbiakat.

KM /Könyvtár/

KM, Cynthia, Pierre /Sikátor felé/

A kérdésemre először reakcióként látott aggodalmas kifejezés bennem is kelt némi aggodalmat, de ugyanakkor szinte meghatódom, hogy Cynthia arcára látom kiülni. Ez az önkéntelen kis reakció megerősíti a bizalmat körzünk, ez egyértelmű. Ugyanakkor az rtelmi képességeit megkérdőjelezi. Nem gondolt erre? Én legyek figyelemmel ilyesmire, amikor neki van tapasztalata a testvérkéi viselt dolgairól? S a válasz ...
- Én most nem is kifejezetten a lenti világra értettem, hanem általánosan. - felelem, míg lefelé haladunk. - Nem csak arról van szó, hogy én mennyire vagyok veszélyben, hanem a megjelenésem egyes körökben mennyire terheli egy vámpír önuralmát. Nem akarok felesleges bonyodalmakat okozni.
Mikor beülünk a limuzinba, Cynthia tesz egy újabb megjegyzést. Az ötlet önmagában nem tökéletes, de nekem is eszembe juthatott volna. Megállítom az autót, kis rezignáltsággal.
- A székházban van, otthon nincs. - fordulok Cynthia felé. - Mármint technikai felszereltség.
Még jó, hogy nem mentünk messzire. Nyitom az ajtót.
- A megadott időben, a megadott helyen találkozunk. - szólok, s kiszállok. Amúgy sem lakom messze, ez az autós furikázás nem jelentett volna sokat időben.
Visszaballagom azt a nagyjából 20 métert a székházig. A nyomtatás nem jó, mert ezek a térképek nem nyomtatóbarát verzióban készülnek, nem sokat látnánk belőle. A lap-top kicsit ormótlan egy csatornarendszerbe, de ha szerzek egy kistestvért ...
Némi házbeli segítséggel megoldom ezt a problémát, s az általam összemontírozott képet viszem rajzolóprogramostul. Így a gép elfér a tenyeremben, minden adat rajta lesz, csak nekünk kell követnünk, hogy merre járunk. Azért a GPSt sem hagyom otthon.
Hazakocogok, átöltözöm még Angliából hozott szakadt-kopott farmerembe (milyen jó, hogy nem dobtam ki!), s felülre a pulóvert és a bőrdzsekit húzom. A dzseki egyik zsebében a GPS, másikban a kisgép, mindkettő becipzározható. Eddig jó ... Mit tehetek még az ügy érdekében? Fegyver? A két kezem, meg a két lábam. Lőfegyvert jelen felkészültségem mellett legfeljebb elijesztésnek hordhatnék ... Amit Norobutól kaptam? Rásandítok a dobozkára. Hát, ha ekkora baj lesz odalent ... De végül is nincs akadálya, hogy magammal vigyem ... Hátozsák, s belerakom dobozostul. Így nehéz elővenni, de doboz nélkül meg veszélyes, még egy rossz mozdulatnál belém áll, vagy másba.
Emígyen felkészülve indulok a megadott pontra.

Jason Pierre KM /sikátor/

Kissé aggodalmasan nézek Jasonre hisz fogalmam sincs hogy egy nosferatu milyen fogadtatásban részesítené őt odalent s felmerül bennem az is hogy vajon meg tudnám e védeni egy saját birtokán meglepett testvérrel szemben a hagyományokat is szem előtt tartva. Aztán eszembejut a megoldás és kajánul elmosolyodom.
- Odalent ? A világ idefent sem veszélytelenebb de mint mondtam megoldom... nem vinném bele önt olyan kalandba ahonnan nincs esélyünk élve kijönni. S a tapasztalat bárminő irányú is akkor is tapasztalat. - mosolygok rá.
- Menjünk mint mondtam hazarepítem s találkozunk egy óra múlve a megfelelő helyen. Csak egyet kérek egyedül ne menjen be a sikátorba. Nem feltétlen csak csavargókba meg hontalan didergőkbe botlana. -figyelmeztetem komolyan.
Majd fogva a csomagom kisétálok az épületből Jason oldalán. A recepcióhoz lépve megvillantom a kis ketyerét amivel a lift felvitt a megadott emeletre.
- Volt hozzá más utasítás is ? - kérdezem kimérten az ott szolgálatot teljesítőt.
Kifele menet csak biccentek köszönésképp. Beülünk a limuzinba. Megadom a sofőrnak Jason címét.
- Gondolom van olyan jó a technikai felszereltség hogy a térképet kinyomtatva tudja hozni...ha nemműködne a GPS odalent - mondom ki a gondolatom. - Ha van fegyvere hozza nyugodtan bár remélem nem lesz rá szükség - nézek magam elé. A gondolatok kavarognak a fejemben. Hogyan védhetném meg a legjobban ha baj lenne...de nem lesz határozom el magam kis mosollyal.
A limuzin megáll és a sofőr kinyitja Jasonnek az ajtót.
- A megbízó járművet is biztosít? - kérdezem kíváncsian. - Bár jobb lenne ha gyalog jönne majd én hazahozom vagy ha túl késő lesz ... majd megoldjuk. - már megint előre szaladtam ez nem jó. Sóhajtok és csak intek Jason felé.
Mikor kiszáll már másutt járnak a gondolataim.
- Vigyen haza kérem ... - szólok előre és előhúzom a telefonom. A frissen megkapott telefonszámot használva hívom új barátunkat Pierre- t. Már épp leraknám csalódottan mikor mégis felveszi.
- Jó éjt testvér ! - szólok bele mosolyogva - van számomra pár perced az oly értékes idődből ? Persze csak ha épp nem vagy valami halálosan fontos és titkos közepében. Lenne itt egy kis tennivaló ami talán előrébb visz de szükség lenne értékes személyedre - roppant jól szórakozom.
Megadom az utca nevét és a házszámot.
- Mondjuk egy óra múlva ? Jah és olyasmit húzz magadra amit nem sajnálsz ha ki kell dobni utána... - jegyzem meg kajánul. - A többit a helyszínen. Viszlát. - meghallgatom a választ s ha elköszönt bontom a vonalat.
Jóleső érzéssel dőlök hátra. Jason élete biztosítva van.
A bérpalota elé gurulva kiszállok.
- Köszönöm - szólok kedves udvariassággal a sofőrnek.
Befelé menet a recepcióhoz megyek.
- Jó estét - biccentek udvariasan. - Úgy félóra múlva távoznék ismét, kihozatná a kocsimat ? ..Igen azt a Jaguar Cx-F et ... fekete - teszem hozzá kedvesen. Majd felsietek a lakosztályomba. A szekrényből egyszerű fekete testhez simuló kezeslábast veszek ki fekete bőr térdig csizmát s egy fekete mellénykét amolyan téliesített fazont elegáns vékony fekete prémszegéllyel. Fekte vékony anyagú bőrkesztyűt keresek ki.
Majd gyorsan lezuhanyozom fogat mosok s sminkelek. A hajam kifésülve egyszerű lófarokba rakom fel. Felöltözöm. Kis táska némi pénzzel, apró női revolver, iratok a kocsiban. Még gey gyors ellenőrzés és futás lefelé. Bepattanok a kocsiba. Ezt szeretem ... pihenek meg egyetlen percre. Az ülés gyorsan átmelegszik s ez nagyon jólesik.
A kocsi vadonat új.. Izmael búcsúajándéka hogy biztonságban tudjon az utcán is. A legmodernebb védelmi felszereléssel műholdas követő feltörhetetlen megoldások sora. S még egy apróság. A rendszám táblán két kis matrica. Az egyik a helyi maffia jele a másik a testvérek felé egy figyelmeztetés hogy eszükbe se jusson megpróbálni se ellopni se megrongálni az autót. Nem részletezte a jelek pontos jelentését de ő még sosem tévedett. Szeretettel simítom végig a kormányt... ez is hozzá fűz .. ő hozzá.
Élvezettel vetem magam a forgalomba.
A megadott helytől távolabb parkolok le és gyors mozdulatokkal felhúzom az ülésekre a védő nylon huzatot. Lezárom a kocsit. A lámpák fényét kerülve cserkészem be a talállkozási pontot. Egy olyan helyen kapualjban vagy bódé mellett ahonnan jól látni de vagyok nagyon feltűnő...

Ophelia S. /Kápolna/

Szépen olajozottan gördülnek le a szavak a ajkadról. Damian rád néz a asztal mögül majd mondandód végén finoman int a kezével, hogy távozhatsz.

- Nos akkor nem is tartóztatlak a továbbiakban gyermekem.

Mielőtt kilépnél a ajtón még hallod Damian hangját.

- Henricet a mélyalagsorban találod a légaknától balra ma éjszaka bent van és dolgozik gondolom nem annyira sürgősek azok a lombikok. Idegesítőek tudnak lenni a ilyen kis szilicíum kártevők.

Drake Shan /Könyvtár/

Összeszoruló gyomorral álldogálsz egy darabig töprengve. Egy idő után tudatosul benned, hogy elillantak a szorongást keltő illatok tiszta a levegő elmentek vagy elfedték illatukat de miért is tennének ilyet ha eddig nem tették most miért is tennék szóval úgy tűnik tiszta a levegő tovább álltak. Szabad az út a könyvtár mélyére ahol a éjszaka ellenére is van forgalom. Egyenlőre semmi gyanúsat nem látsz vagy érzel és vértestvér jelenlétet sem észlelsz egyenlőre. Bár a könyvtár maga is egy furcsa szörnyetegnek tűnik így éjszaka.

KM /Kápolna/

Sejtésem beigazolódott, Damian magyarázatot vár. A jó hír viszont, hogy hallott már erről a skorpióról. Ráadásul segített is. Henric… mágia és technológia… Érdekes kombináció. Hirtelen Jason ugrik be, ahogy ott ül a laptopjával, aztán amikor magyarázza, hogy bejutottak a rendőrségi adatbázisba. Vajon ő is valami ilyesmit csinál? Akárhogy is, legalább majd megérti, mit magyaráz ez a Henric. Szépen leírom az információkat és az orra alá dugom, hogy ez van…
Legszívesebben azonnal az említett vértestvér keresésére indulnék. De előbb mesélnem kell. De vajon mennyit mondhatok el? Gondolom, minél kevesebbet, annál jobb. Lássuk csak, mit is mondtak tegnap… Valaki belenyúlt a rendszerbe és így nem érhetők el bizonyos adatok. Ez jó is lesz.
- Tudod jól, hogy erről nem csak én tehetek – kezdem, utolsó megjegyzésére utalva. - Attól pedig nem tarts, hogy belekeveredtem volna bárki üzelmeibe – egyelőre, teszem oda gondolatban, mert biztos, hogy így vagy úgy, de lesz dolgom ezzel a skorpiós illetővel. Vagy majd Pierre levadássza, ha már ez a szenvedélye, fűzöm tovább a gondolatsort.
Damianra pillantok. Kezdődjön hát a mesebeszéd.
- Annyi történt, hogy keresgéltem a világhálón és néhány dologhoz nem tudtam hozzáférni. Folyton csak ez a skorpió vigyorgott a képembe. Pár alkalom után kezdett idegesíteni, hogy csak egy ilyen állatot találok a keresett dolgok helyén. Akkor tettem föl a kutatók egyik kedvenc kérdését: miért? Ehhez viszont előbb tudnom kell, hogy ki áll mögötte.
Elhallgatok, hogy lássam, milyen eredményt értem el a mellébeszéléssel. Megint szembesülnöm kell azzal, hogy a szavakat korántsem tudom úgy bűvölni, mint szeretném.
- A segítségedért nagyon hálás vagyok. Tudtam, hogy hozzád kell fordulnom. Nem is rabolom tovább az idődet, hisz látom, van fontosabb dolgod is – intek az asztalon heverő fóliánsra, majd úgy döntök, locsogok kicsit, hogy eltereljem a témát. – Ami azt illeti, nekem is van még pár elintézni valóm. Mindenképp be szeretnék nézni a könyvtárba, érkezett pár érdekes geológiai tanulmány. Aztán vennem kellene pár lombikot, mert valaki szépen eltört párat a laborban.
Megvillantok egy olyan, „kicsit-sűrű-az-estém-de-élvezem” mosolyt és indulni kész tartást veszek föl. Azt remélem, így elkerülhetem a további kérdezősködést.
Természetesen eszem ágában sincs könyvtárba rohangálni vagy bevásárolni. Azt tervezem, hogy az első elém kerülőtől megkérdezem, merre találom ezt a Henricet.

Cynthia / Különterem/


Egy harmadik layerre felkerül az utcatérkép, s tetszés szerint kapcsolgathatjuk ki be a láthatóságot és átlátszóságot. Átteszem a GPSbe a főbb pontokat, s a csatornatérképet, így tudni fogom, merre is haladunk, s milyen kanyarok és elágazásokkövetkeznek. Márha nem érnyékol angyon a föld mélye ... még nem próbáltam lent használni, lehet, hogy nem fog működni. MÉly kanyonokban néha csődöt mond, ennyit tudok, mér nem foglalkoztam a kérdésselb heatóbban. De egy felbukkanásnál akkor is hasznos lehet, ha rögtön helyre tudom rakni magunkat.

Ami a megállapodást illeti, érdekes a hozzáállása, s jót nevetek.
- A legjobb tudásom szerint? Nos, ösztönösen vagy széndéosan de a legnagyobb árat kérte, amit kérhetett. - bólintok, hogy rendben.

- Szóval bűz, rusnyaság, és a felszín értékei. Érdekes kombináció. Még egy kérdés ... lehet elég fura ... mennyire érzi egy vámpír, hogy ki és mi vagyok? Mennyire érzékelhető a mágia és a chi energiák? Amennyiben prédának tekint valaki ... mennyiben vagyok kapósabb ezekkel a tulajdonságokkal?

Közben már mehetünk is, ha gondolja. Nem ettem, de tekintve a bűzt, meg a várható látványt, ez talán nem is olyan nagy baj. A limuzinban emgadom az albérlet címét, hogy átöltözhessek.

Jason / Különterem /

Tetszik hogy azonnal cselekszik és nem csak szájattépünk mint Norobunál tettük ...
Mikor átül mellém megpróbálom behatárolni a terület hollétét.
- Kaphatnék a monitor egyik felére egy utcatérképet is ? Gondolom egymásra rakva már kicsit sok lenne. - gondolkodom halkan.
- Nos azt hiszem itt lenne talán célszerű lemenni.. - mutatok egy szűknek látszó kis utca pontjára ahol a térkép szerint előfordulhatnak a nosferatuk. Csak remélhetem hogy hihetek a dokumentációnak, de minden esetre érdekes vállalkozásnak érzem.
- Ha lemegyünk a veszély abban áll hogy belépünk egy ugynevezett birtokra amit tolakodásnak vehetnek ezért okosan és higgadtan kell viselkedni. Szinte bármi megtörténhet. Ám az ő fajtájuk inkább adatot gyűjtöget és lent a mélyben élve elemezgeti rakosgatja párosítja atényeket. Viszont biztos hogy üzletre kerül a sor ha meghallgatnak és ráállnak. Sok mindenhez nem jutnak hozzá ami a felszínen könnyen beszerezhető. De ehhez nekik illuziót kell alkalmazniuk elfedni a beléjük ívódott csatornabűzt s nem ritkán a rettenetesen szakadt torz alakjukat. Nem célszerű kimutatni hogy borzadna tőle vagy undorodna - figyelmeztetem - jónéven veszik ha "emberszámba veszik" őket. Vagyis mintha nem facsarná az orrát a bűz és a borzasztó torz alak nem borzasztaná. - próbálom felkészíteni arra ami megtörténhet.

Meglep a kérdése. S halkan felnevetek.
- Ön nem vámpír így azt hiszem megállapodhatunk abban hogy mindketten megtesszük az ügyért és a másikért amit épp a legjobb tudásunk szerint tudunk. A társasága valóban kellemes és remélem ha még létezem és ön él akkor a két hét leteltével is élvezhetem néha minden összezárt kényszer nélkül - mosolyodom el.
- Edzeni meg szeretek. Mindennap végigjátszom gyakorolom a technikát már szinte csukott szemmel s másra gondolva is megy - mosolyodom el. - De ha módomban áll szeretem bővíteni a mozdulatokat. Egy új technika sosem árt. - nézek rá játékosan.
- Nincs kötelezettség nincs tartozás. Csak éljen úgy ahogy a szíve diktálja. Csak mielőtt ártania kell nekem legalább adjon esélyt a menekülésre ha csak egy hajszálnyit is - mondom neki komolyan.
...
- Nos ha velem tart akkor itt áll lent a limuzinom elviszem egy darabig ahol jó önnek hogy ruhát válthasson. Lent hideg van és nedves. Meg bűz és kosz. - teszem hozzá.
- Én hazaugrom átöltözni és mondjuk egy óra múlva találkozhatnánk itt bökök a kis utca elejére ahol még forgalmas hogy biztonságban legyen nelépjen a sikátorba egyedül.

KM(utcák)

Magam is meglepödöm,mnnyire élettel teliek az utcák.Rengeteg préda rohangál az itt és ami plussz előny úgy vélem felfedezni senki nem figyel senkire,mindenki a maga dolgával van csak elfoglalva.Azért nem feledkezem meg a kellő óvatosságról,de még így is gyorsan végzem.Eszembe jutnaka felvételen a Drake nevű vámpír szavai miszerint ma az eliziumba tart.Nem jár túl nagy eséllyel,de megprobálom elcsípni,hha nem jönne össze marad a nyitott fül hátha elcsíp az ember egy-két mondatot.Viszont megmutatom magam ami nem tetszik ,de egyszerűen kényszerű lépés.Tehát elindulok az Eliziumba.Útközben Cynthia és a viselkedésén járnak a gondolataim,s lehet ennek köszönhetően jut eszembe egy régi ismerős neve Alex.... az ambiciózus vértestvér,kitünő politikai érzékkel,de egy nagy adag vulgarítással megspékelve.Cynthia kifinomultabbnak tünik,ráadásul nő,illetve egy női bőrbe bújt szörnyeteg érzem nem szabad lebecsülni.Közben megérkezem az Eliziumba.Tudom,hogy ahogy belépek szinte üvölt az ott létem s most nincs okom,hogy tompítsam ezt.Körülnézek majd a pulthoz sétálok és kérek egy fríssítőt.Elpuffogtatok néhány üres frázist a csapos közben a tükörből figyelem a termet és nyitva tartom a fülem.
Sok időt nem szeretnék eltölteni itt negyedóra bőven elég lesz.

Cynthia / Különterem/

- Tehát ha menni akarok, akkor nem árt, ha előtte eszem valamit. - vonom le a következtetést nevetve, miközben nyitom a lap-topot.
Nekiállok előkotorni mindent, amit a vadászterületekről, klánterületekről eddig tudok, s hozzászedem a csatornahálózat térképét is. Az egymásra vetítés érdekében egy rajzllóprogramot használok, amin az egyik leyer-en félig átlátszóan van az egiyk térkép, a másikat pedig alája helyezem a következő layer-re.
Átülök Cynthia mellé, hogy együtt tanulmányozhassuk az eredményt.
- Ez nem tudom belefér-e még a mai napba ... de mindenekelőtt erre a területre milyen szabályok révényesek? - érdeklődöm, míg megpróbálunk valamit kiokumulálni az információkból, pontosabban Cyntha próbál én meg figyelek.
- S ami a kettőnk együttműködését illeti ... - ugye ennek részleteit érdemes pontosan tisztázni, mielőtt leereszkedem vele a csatornákba, már ha megyek egyáltlaán ... - az már világos, hogy Ön mit ajánl, információt, s bizonyos fokú segítséget a beilleszkedéshez. Tőlem az edzéseken és a szórakoztató társaságon kívül kíván még valamit?
A kérdés több rétegben is érdekes. Először is fogalmam nincs róla, vajon a két oldal jelenleg így egyensúlyban van-e, hogy egyensúlyban kell-e lennie egyáltlaán. Kockázatos is a kérdés, hisz szinte ajánlkozom, hogy kérjen még valamit, De ez egyben próba is. Ha megpróbál kihasználni, vagy átverni aze gész nem ér semmit.

Jason / különterem /

Halkan felnevetek.
- Pierre ...- megcsóválom a fejem - egy kés kihívás a jelenléte. A klánomnak szólt tán.. vagy nem is tudom.. lehet az öltözékem a viselkedésem a tartás az ami megviselte. S mint mondtam mi szeretjük érdekessé tenni a létet. Kis körben és ennyire szabályozott feltételekkel nekem ez is szórakozás ha versenyhelyzetet teremthetek. A másik lefőzésének akarata tán kihozza majd belőle is a legjobbat. Persze nem akarom az ellenségemmé tenni. Szívesen működnék vele együtt ha nem éreznék benne ennyi ellenkezést. De majd megbékélünk vagy leharcoljuk. - legyintek.
- A külsős személye... egy igazán erős vámpír sok szálat tart a kezében. Pénz és hatalom befolyás irányítás szervezés. - mondom nyugodtan.
A feltételezése mosolyra ingerel hogy akarnám e esetleg a trónt..
- A hercegi rang nagyon sok előnnyel jár ám mindig ő van a középpontban. Irányít egy egész várost mégis csak ál a hatalma. Egyeztetnie kell az öregek tanácsával ők a primogének társasága. Vagyis minden a városban jelenlévő klán legöregebb tagja. De ebben nem mélyednék el még... Aztán ott van az ítélethozók köre akik a legfőbb hatalmat képviselik akik ítélkezhetnek egy herceg felett gond nélkül. Fél szavukba sem kerül és a herceg feje porba hull. Persze nem tehetik ők sem önkényesen, megalapozott vádak kellenek. Ha egy városban megjelenik egy ítélethozó ott nagy baj van és a herceg bizton tudhatja hogy valami inog. - mondom kissé szomorúan.
- Egy hatalomátvétel mindig nagy kavarodással jár. Új stáruszok új felállás minden téren. Senki sem örül neki igazán.
Mélyet sóhajtok.
- Az elképzelése helyes. De nem tudom hogyan tudhatnánk meg hogy történt e változás a városban hatalmi téren. - hirtelen szalad ráncba a homlokom.
- Az az talán mégis...de ez nagyon talán, és veszélyes lehet bár sok ilyesmit csináltam már - mosolyodom el rókamód.
- Mennyire kíváncsi a világunkra ? Kis kaland ? Nem veszélytelen és nem is kellemes ám roppant tanulságos is lehet. - kuncogok fel.
- Még nem vacsorázott de ha velem jön lehet egy két napig nem is fog - nézek rá vidáman.
- Él egy ... vagyis létezik egy klán akik sokat tudnak hallanak rakosgatják az információt ám lakóterük a csatornák mélye. Otthon Detroitban tudom melyik fedelet kell megnyitni a megfelelő utca megfelelő házszáma előtt hogy megtaláljam az illetőt. Itt lehet bolyonganunk kell kicsit a bűzös koszos járatokban. - egészen felvillanyoz az ötlet.
- Még van pár óránk a ma éjszakából velem jön ? - kérdezem kihívóan. - Ha igen ha nem szükségem lenne egy bizonyos terület csatornahálózatának térképére ki tudjuk szedni a rendszerből ? - kérdezem a gépe felé bökve.

Cynthia / Különterem/

A vad emlegetésére csak elmosolyodom. Nem hiszem, hogy ilyen mértélben fel tudnám idegesíteni, anélkül, hogy én amgam észrevenném, akkor meg úgyis visszakozom.
- Pierre egy érdekes jelenség. zalatt a pár napa altt, amíg együtt dolgoztunk teljes mértékben egyenrangúnak éreztem magam vele, pontosabban nem éreztetett semmit ebből a mai személyiségéből. Azt hiszem a bemutató Önöknek szólt. Engem csak annyiban zavar, amennyiben a munkát hátráltatja, önmagamat önmagamban mérem, a külső ráhatások nem szoktak különösebben letörni, amx. kicsit bosszankodom. De köszönöm, ha meg akar védeni. A meghívást is szívesen fogadom, de tekintettel a jelenlegi akcióra, ezt későbbra érdemes halasztanunk. Még nem tudni, lehet-e abból valami előnyt kovácsolni, hogy a személyem nem ismert, s nem is került szóba sehol tudtommal.
Elgondolkodom, mi is az, amit hirtelenjében megkérdezhetnék. Megpróbálom a feladat irányából kzelíteni a dolgokat.
- Ami a téglát avagy árulót illeti ... mondja, lehet külsős is ... aki most nincs jelen. Nekem ez azért furcsa, mert úgy vélem bármi közösség vezetését nehezen tudja ellátni az, aki nem ismer, s nem ismernek. De lehet, ez Önöknél nem így van. Azt is mondta, hogy mindenki a trónra vágyik. Most akkor tegyük fel, hogy Ön az, aki meg akarja szerezni a trónt ... - figyelem a reakciót - ... amennyiben ez emgofrdul a fejében, gondolom nem csak úgy nekivág, hanem mérlegeli, hgoy adott helyzetében és erőforrásai melett képes lenne-e a vágya megvalósítására. - folytatom,s így már remélem rögtön meg is érti, hgoy mire utalok: a vágyak és a lehetőségek nem egyformák. - Jelenleg olyan személyeket keresünk, akiknek az ereje, hatalma, befolyása elg angy ahhoz, hogy két hét múlva ráüljenek arra a bizonyos trónra. Könnyen el tudom képzelni, hogy a közelgő amgasszintű látogatás pont a megfelelő alkalom. A jelenlegi herceg valami hibát vét, történik valami zűr, csúnyán leszerepel, mondjuk jelentős területet veszt a sabbattal szemben, de akkor színre lép valaki, s csodás megérzése, ráternmettsége, gyors helyzetfelismerő kéepssége ... satöbbi, satöbbi, satöbbi okán rendet teremt, s így megmutatja, hogy sokkal alkalmasabb a poszt betöltésére. Persze a háttérbe ott van, hogy az ellen támadása általa lett támogatva, s mivel gy ismerte a terveket, könnyen tudott ellenlépni, mi több, eleve úgy lett lepaktálva, hogy az ő színrelépése utána támadások befejeződnek, vagy valami hasonló. Én így képzeltem, amit mondtam. Ilyen valakit keresünk. Van valami hiba az elképzelsésemben? Mit nem tudok, ami segíthetne jobb képet alkotni?

Jason / külön terem /

- Rendben - bólintok - majd kérdezek mielőtt elengedem a vadat - jegyzem meg kis irónikus mosollyal.
- A társasági viselkedés... - eltöprengek honnan is kezdjem.
- A csapatban természetesen egyenrangú de persze ezentúl figyelni fogok arra hogy Pierre se engedhesse el magát csak azért mert annak tekinti önt ami...vagyis embernek. - mosolyodom el kajánula várható összecsapás gondolatára.
- Ha bejön velem vagy egyedül egy elíziumba amit bátran megtehet ugyanis ott hercegi szabály szerint mindennemű ártó tevékenység tiltott... értek ezalatt minden olyan próbálkozást ami egy halandó ember képességeit meghaladja. Persze finom célzásokkal is lehet ütni valakin ám ha ez kényes pontot talál és az illető elveszti az önuralmát akkor a kiváltó személy is lakol tettéért s bizony gyakran ennek komoly fizikális következményei vannak. - mondom el "egyszuszra".
- A társadalmunk egy ember szemszögéből talán bonyolult de biztosíthatom hogy logikusan épül fel. Ha kíváncsi a létünkre akkor szívesen magammal viszem olyan helyekre is ahol megtapasztalhatja a létezés korlátait előnyeit.
- A testvérek sokfélék és bár csoportokba azaz szigorúan meghatározott klánokba sorolhatók mégis azon belül is nagyon eltérőek lehetnek. Hangulat képességek és sok más szerint még. Akárcsak az emberek. - merengek el kicsit.
- Egy olyan társaságban ahol nem érvényes az elízium szabályrendszere...nos ott azt hiszem igencsak háttérbe kerülne. Hacsak nem vív kimagának hírnevet ... ám ez persze új ellenségeket is szülhet - nézek rá kissé sajnálkozva.
- Más ? - dőlök hátra kényelmesen.

Cynthia / Különterem/

- Igen, ezt angyjából így sejtettem, de a világnak ez a része nem idegen tőlem, vannak az emberek között is akik ezt játszák, egy időben én is beszálltam, bár a fájdalom okozása soha nem volt a célom. Annyi más dologgal is el lehet szórakozni ... - legiyntek - persze lehet, hogy többszáz évig nem. De ha már maga a lét az unalmas, akkor attól kell megszabadulni, nem? - felnevetek, hogy elvegyem a kijelentés súlyát. - Nem akarom persze rábeszélni erre. De ha érdekléi, majd egyszer kifejtem a véleménye erről is. A feltételeket elfogadom, s köszönöm. Nem ígérem meg, hogy nem fogok továbbkutatkodni, alapvetően kíváncsi természet vagyok, de remélem megtaláljuk a megfelelő egyensúlyt. Egyet kérek: ha úgy érzi, megbántom valamivel, akkor azt rögtön tisztázzuk, mert nincs szándékomban, tehát nagy valószínűséggel valami félreértés.
Ha már ott van a tea, töltök magamnak mégy egyet. A süteményhez nem nyúlok, egyenlőre semmiképp.
- Nos, akkor a társaságról ... mik az eltérések? Mi az, ami egy normál társaságban illendő, vámpíréknál viszont nem? Vagy fordítva? Vannak formaságok? Norobu szan célzott ilyesmire, de Pierre bízta a felvilágosításomat, aki viszont homályos célzásokon túl nem jutott szintén.

Jason / különterem /

Finoman megérintem a pincérnek jelző gombot és kérek Jasonnak még egy kancsócskányi teát némi aprósüteménnyel. Ha nem eszi meg az sem baj.
Míg kihozzák van időm átgondolni amit mondott.
...
- Az sosem árt ha fontolgat de egy társ segíthet ebben is - nézek rá kis mosollyal - főként ha a társ valamivel jobban otthon van - célzok finoman - s az esetleges apróbb bakikat el is simítja a társak közt. - nézek rá komolyan de felhúzott szemöldökkel nyomatékosítva a mondat lényegét.
- S hogy miben igen s miben nem lennék őszinte - kicsit elgondolkodom míg a tea békésen eregeti az illatos párapamacsokat. - Egyezzünk meg valamiben - mosolyodom el - ha kérdez valamit és válaszolok az őszinte lesz ha azt mondom "erre nincs válasz" akkor hazudnom kéne valamilyen okból. S ha ezt használom és társaságban vagyunk akkor később mégegyszer felteheti a kérdést négyszemközt. - nézek rá kérdőn hogy így megfelel e vajon. - Persze ha ugyenezt négyszemközt mondom akkor gondolom levonható a lényeg. - teszem hozzá.
Majd újabb kis szünet után még megjegyzem.
- A mi világunk alapja az intrika, a másik fél mind jobban való lenyomásán alapszik hogy az elnyomó mind feljebb kerülhessen. S ne higgye hogy csak a pénz és a hatalom a motiváló elem. A mi fajunk sokáig létezik s a lét egy idő után unalmassá válik. Némi nemű kielégülést okoz egyeseknek ha olyasmit tehet ami eléggé rafinált ahhoz hogy ne jussanak vissza hozzá de a tett maga fájdalmat vagy bosszúságot okoz másnak. - megvárom hogy megértse a kissé körmönfont megfogalmazást.
- Vagyis elvehetnek olyasmit is másért fontos nem anyagi és hatalmi okból... a zsarolás sem ritka rákényszeríthetik szinte bármire .. - mondom kis fintorral.

Jólesik a forró tea, élvezettel kortyolgatom, s közben Cynthiát figyelem. A tekintetemben nem látszik más, csak érdeklődés és figyelem, néha bólintok.
- Jól van. - felelek elébb egy szóval, s az étlapot odébb tolom. - Esetleg később, de edzés után közvetlenül soha nem eszem.
Egy pár pillanatig elmerülök magamban. Annyifelé lehetne elindulni ebből a pár mondatból is, de hogy merre érdemes?
- Azt hiszem elébb egy kicsit magamról kell beszélnem, különben nem érti meg mit miért mondok, vagy teszek. Jól érezte, hogy tartok valamitől, de inkább azt érzem, hogy egy új közegben meg kell, hogy fontoljam a lépéseimet.
Most mondhatném azt is hogy nekem már nicsn mitől félnem, de ez így hirtelenjében talán túl erős kijelentés, s ki tudja... lehet ez az új világ még meg tud majd rémiszteni.
- Azt mondaj kell valaki, akiben megbízhat, hogy érdekből vagy számításból nem döfi hátba. Engem nem érdekel a pénz és a hatalom, már túlléptem ezen. Ezen okokból nem fogják az útjaink keresztezni egymást, ez szinte biztos. - felpillantok, s most van egy kis irónia a hangomban. - Különben pedig én emg azokat az embereket nem kedvelem, akik úgy beszélnek, hogy nem gondolkodnak. Valóban csak keveset tudok Önökről, de ne aggódjon, ezt a keveset sem veszem biztosra. Nagyon remélem, hogy nicnsenek előítéleteim. Nem ítélem a létformájukat. De ez nem jelenti azt, hogy egy személyekről, vagy konkrét cselekedetekről nincs, vagy nem lesz véleményem. De a vámpírok és emberek kapcsolata minimum kétélű dolog, ha nem több. Nem lehet egysíkúan szemlélni. Egyik 19, másik egy híján 20. Mit ért alapok lefektetésén? Milyen keretek között tudna őszint lenni? S mi az, amiben nem? - az utolsó kérdsét már inkább élcnek számon a sok komolykodás után, el is mosolyodom hozzá, majd hátradőlök. Ő jön. Mit hámoz ki ebből, s merre lép tovább?

KM /Könyvtár/

Jason /bent..étterem..külön terem/

Hagyom magam vezetni hisz nem ismerem az épületet de sejtem hogyha ez a központ akkor lehet benne szinte bármi...
Rég bíztam rá magam egy férfira főként ha ember az illető, de új város új szokások talán el kellenne gondolkodnom a lehetőségeken. Jason egy étterembe visz megvárom hogy kis privát termet intézzen kettőnknek. Mikor odavezetnek kényelmesen elhelyezkedem. Megvárom míg rendel és megkapja. Én nem kérek semmit. Az első forró kortyokig csendben várakozom. Jasont fürkészem.
- Őszinte leszek. - mondom nyugodtan a szemébe nézve - a lét egyik alapkövetelménye hogy ne bízz senkiben a másik .. legyen hátul is szemed s füled hogy meghalld ha bármi is készül. - mondom nagyon komolyan - ám kell valaki akinek nyugodtan fordíthatok hátat ..társ barát...vagy csak épp közös érdekű fél. - mondom elgondolkodva. Majd figyelem egy darabig.
- Ön tart valamitől és többet gondolkodik mint beszél. A gondolatok veszélyes dolgok könnyen befészkelődnek és bizonyossággá válnak önmagunkban. - kezdek bele.
- Gondolom csak annyit tud rólunk a fajtámról amennyit a legendák leírnak vagy amennyit ez alatt a néhány nap alatt tapasztalt. Gyorsítsuk meg ! Kérdezzen és válaszolok. Ha esélyt ad arra hogy talán még szinte .. - mosolyodom el a tetőteraszon elhangzott szavát használva - akár őszinte is lehetek. - nézek rá kis kaján mosollyal.
- Vagyis kezdjük el azzal hogy lefektetjük a kettőnk közt fennálló kapcsolat jellegét... - nézek rá komolyan.
Ha eddigre megitta a teáját akkor elé teszem nyitva az étlapot s csendben nyugodtan hátradőlök.

Cynthia, tetőterasz, lift, bent ...

- Igen, ezért indultam befelé. - bólintok a megjegyzésre - Idefenn már meglehetősen hideg van egy magamfajta csenevész melegvérűnek. Örülök, hogy szerezhettem egy-pár kellemes percet. Ami a leckéket illeti ... - tétovázom még egy kicsit, s ez nem a játék része, de végül eldöntöm, mit,s mennyit osztok meg vele. - ... végül is, ha ragaszkodik hozzá, szívesen edzek Önnel, de nem ma. Tegnap Pierrel mértük össze az erőinket, s mi tagadás elvert. Még nem hevertem ki teljesen. - a panaszos felhang a szavak között csak móka, de ettől még ez a valódi ok. - Ma éjjelre nem terveztem további kék-zöld foltokat.
Megvárom türelmesen, míg felöltözik, s közben tovább beszélek.
- Kérdéseim lennének-e? Minden bizonnyal, de annyi a hézag, hogy nem is tudom hol kezdjem. De talán valóban hasznos lenne a jelenlegi feladat vonalán haladva támogatnunk egymást.
Nem bonyolódom konkrétumokba a ház liftjében, valami csendesebb hely kell ehhez, ahol valóban csak kettesben lehetünk. Kettesben egy vámpírral elvonulni? Érdekes, és talán valamilyen szinten kockázatos is, de egyben teljesen természetes. Munkatársak vagyunk jelenleg. Ha nem merünk egymással bizalmasan szót váltani, nem ér semmit az egész.
- Egy forró tea jól esne ... a beszélgetés hosszától függően étel is talán ... elgondolkodom, hol tudjuk ezt megoldani értelmesen, s az épület térképét próbálom felidézni. Egy ekkora komplexumban kell lennie egy nyugodt, csendes helynek, ahol étkezni lehet, s Nobujosi pillanatok alatt előszerez nekünk mindet, ha kell, tehát ételnek és italnak is kell lennie. Ha fejből nem megy, akkor konzolon keresztül lelem fel a megfelelő helyet, s odakísérem Cynthiát, már ha nem akar egy nyilvános étterembe menni.
Jól érezem magam a társaságában, de nem feledkezem meg róla, hogy ez nem véletlen. Viszont voltam már annyit nővel, hogy tudjam, egy ilyen nő társaságában, ilyen társalgás mellett mindenképp jól érezném magam, szóval annyira nagy nem lehet a befolyásoló erő még rám nézve. Tudatosítom, hogy résen kell lenne, de ugyanakkor, mivel Cynthiát jelenleg Norobu akarata is köti, a veszély jóval kisebb, mint más esetekben lenne, szóval most kell tapasztalatokat gyűjteni.

Jason Brown-Chen / Cynthia Moron /Tetőterasz/

Cynthia Moron

Jason nagyon jól és kontrolláltan bírja a közelségedet annak ellenére, hogy tisztában van valódi természeteddel. Látszólag van olyan jó pusztakezes harcos mint te és ö sokkal rövidebb idő alatt jutott erre a szintre mint te valószínűleg a fejlődése sokkal dinamikusabb minta a tied, érezhetően jobban átlátja és érzi a teret mit te valaha fogod és rezzenéstelenül állja a bátorságpróbáidat.

Jason Brown-Chen

Cynthia látszólag próbálkozik nállad és még a összefogott személyiségét is hajlandó kiengedni egy kis színjáték keretében pár pillanatig, hogy utána újra a uralma alá vonja. Veszélyes van olyan jó harcos mint te viszont Pierre és Norobu szintjétől elmarad vele egy összecsapás még a természetfeletti erejével is kétesélyes főleg új érzékeid és látásmódod birtokában. Viszont valószínűleg a igazi veszélyt a megtévesztő megjelenése és a éles jól forgó nyelve valamint a manipulatív személyisége jelenti. Van valami természetfelettien csábító ezeknek a vértestvéreknek a megjelenésében még Pierrében is valószínűleg a gyengébb akaratú halandókat már a puszta megjelenésük és kisugárzásuk elbódít valamilyen szinten. Ráadásul még ha esetleg olyan fizikai kondicíókkal és negédességgel rendelkeznek mint Cynthia na az már egyenesen félelmetes.

Jason / Tetőterasz /

A mellkasa előtt pár centivel áll meg a mozdulat. Lassan nézek fel az arcába s elismerően mosolyodom el a nyugalma láttán.
Az arcán a biztos tudat hogy meg fogok torpanni. Mikor ráfog a kezemre egy pillanatig átfut rajtam a gondolat hogy most ő jön..
Ohhh - jegyzem meg akaratlan a kézcsókja láttán. Majd felnevetek jóízűen. - Gáláns roppant gáláns - valamikor tán zavarba jöttem volna ma már csak élvezem az efféle játékokat.
Nem ereszti a kezem. Mosolyogva várom mire készül. Mikor csak leszállni szeretne megfeszítem az erőm és szinte kissé megemelve segítem le kihasználva a lét ezen előnyét.
Felajánlja a karját. Halkan felnevetek a helyzeten. Vajon mit gondolna bárki is ha látna minket. A jéghideg szélben az éjszaka közepén egy tetőteraszon egy férfi és egy hiányosan öltözött nő... Roppant szórakoztat a helyzet.
- Már rég nem éreztem magam ilyen jól, de ön átfagyott azt hiszem. - nézek rá elgondolkodva.
- Mit szólna ha ez első leckéért cserébe meghívnám egy meleg helyre kései vacsorára vagy csak egy forró italra s egy őszinte baráti beszélgetésre? - nézek rá elkomolyodva a kérdés végére. Majd újra engedek a hangulaton és folytatom - Tekinthetnénk munkavacsorának is hiszen ha van kérdése rólunk amiből új ötleteket kovácsolhat szívesen segítek. Ophelia visszautasított Pierre nem fogadta jól az ötletem ami bár szerintem beválhatna a létem tette volna kockára egyben. Talán jobb is így...- sóhajtok. - Kell hogy találjunk megoldást s ha ketten kitaláljuk s körbejárjuk akkor talán sorban a többieket is megnyerhetjük végre az ügynek. - az ötlet egészen jónak tűnik a számomra az eddigi csalódottságot tovasöpri. Most már csak Jason válaszától függ a hogyan tovább.
Az épületbe lépve gond nélkül lépek az otthagyott holmimhoz s felöltözöm. Igaz a hajam nem lesz tökéletes de így is megfelelő egy elegáns vacsorához. Kérdőn fordulok felé.

Ophelia S. /Kápolna/

Damian még jobban felvonja a szemöldökét.

- Nem nagyon hagytál más választást mint, hogy szakítsak rád időt.

Miután előadtad a mondandódat egy darabig gondolkozik látod hogy kombinál majd eljut a végeredményhez.

- Természetesen tudok valakit aki segíthet a információéhséged kapcsán, viszont szeretném ha többet mondanál a ügyről mert ha ez az a smaragd skorpió akiről hallottam és akire gondolok. Akkor igencsak érdekelne, hogy hogyan kerültél kapcsolatba a üzelmeivel. Egyébként Henric fiatal testvérünk tud majd segíteni neked a ügyben ö ugyanis a mágia és a technológia ötvözését kutatja. Szóval ha nem túl nagy titok mesélhetnél egy kicsit bővebben a téged foglalkoztató ügyről egy kicsit ha már a utóbbi időben oly keveset találkozunk.

Brandon Smith /Omladozó raktárépület/

- Közben nem számíthat rám mert ha a maga fajtáján kívül más is képes lenne a területre belépni akkor hatást is gyakorolhatna rá, szóval csak önmaga vagy önnmaguk lesznek odabent természetesen a környéken rajta fogom tartani a szememet és egy kis zavart is fogok okozni a Krupp székházban, hogy a biztonságiak mással legyenek elfoglalva és könnyebb dolga legyen a parkban.
Ha a kártyán lévő számokat visszafelé tárcsázza akkor telefonon közvetlenül is el tud érni.

Belevágsz a éjszakába vészterhes gondolatokkal a fejedben osztól szorzól és öreg mentorod mellet teszed le. Sajnos a éjszaka folyamán nem leled meg mintha a föld nyelte volna el. Viszont jártadban keltedben vadászhatsz is ha kedved tartja. Annyit sikerül kiderítened, hogy a két hét múlva esedékes hercegi balettelőadás ügyébe vonták be vagy legalábbis ezt állítják egyesek. Valami susmus van a balerina körül.