Árnyékháboruk New Yorkban (Játéktér)

Drake Shan / Brandon Smith

Terepjáró

Drake

/Regeneráció 5 Vérpontba került jelenlegi VP: 4/

Sakállal és a számodra eddig ismeretlen vértestvérrel aki Borzként mutatkozott be elsétáltok a kocsig. Borz szó nélkül a hátsóülésre ül be meghagyva neked a anyósülés lehetőségét. Miközben beültök a véred hatalmával regenerálod csunya sérüléseid. Victor nagyobb hatalmú mint gondoltad akár ketté is téphet minden erölködés nélkül mostani képességeivel. A sikátorban valószínüleg erejéhez mérten csak egy okító jellegü feddést kaptál.

/Drake légyszíves Brandon ezt megelőző postjába is olvass bele vannak neked címzett dolgok benne/

Brandon

Visszamentek a Kocsihoz a illető inkább támolyog mint megy Victor csak annyira fogta vissza magát, hogy éppen ne ölje meg ehhez képest a te pofonod kismiska volt.
A autóba való beülés utáni szusszanást a idegen látszólag önmaga gyógyítására használja fel, hogy javítson ramaty állapotán. Sakál elindul a autóval.
- Nos testvéreim akkor vissza a Csorba Kampóba igazán kihagyhattuk volna ezt a kört.

/Brandon Drake most egy ideig kocsikázni fogtok ha akartok szóba elegyedhettek egymással nem kívánok mesterkélt helyzetet létrehozni./

KM (Mélygarázs)
Tamura egy intéssel elküldi a sofőrt,majd a liftek felé invitál.Muiközben csendben haladunk felfelé arról érdeklődik a holmimat hol helyeztesse el.A 62. emeleten szállunk ki a liftből.
(Felhőkarcoló 62. emelet)
Ez már nem a tucathivatalnokok szintje.A folyósóról csak néhány ajtó nyílik mindegyiket mágnes kártyával lehet csak nyitni.Megállunk az egyik előtt Tamura egy kártyával kinyitja.
-Az irodája uram.- mondja majd jelzi menjek csak előre.Belépek.Kitünő ízléssel és nem kevés tőkéből berendezett irodába lépek.Formatervezett íróasztal beépített számítógéppel,bőrfotel,a falon hatalmas plazma tv vele szemben ülőgarnitúra dohányzó asztallal.A panoráma káprázatos.Amikor kinézek igaznak érzem a mondást -New York tényleg soha nem alszik.Míg körülnézek Tamura egy bőr kézi táskából kulcsokat,kártyákat pakol az asztalomra.Lakások,autó,iroda mutatja melyik melyik.Valamint egy hordozható winchester ezen pedig egy jól összeszedett információ csomag a helyi vértestvérekről,területeikről,elisiumokról mindenről amiről egy magamfajta frissen érkezettnek csak tudnia kell.Közben Tamura előadja rövidtávú programomat.Máris találkozók és üzleti megbeszélések várnak.
-Köszönöm Mr. Nobujosi mára egyenlőre ennyi.Holnap azonban komolyan neki kell állnunk a munkának.Ja igen a listát is összeállítom holnapra.
Aztán az új információk felé fordítom a figyelmemet.Tehát holnap be kell mutatkoznom a Hercegnek.Ezt a tradicíót ugyse hagyhattam volna ki.Egyes egyedek meglehetősen rossz néven veszik ha elmarad.És én nem szeretnék fekete ponttal kezdeni.Tehát beletemetkezem a laptopba és újra végigmegyek a sztorimon.

KM /New YOrk, iroda/


Leplezetlen csodálkozással tekintek rá, amikor azt taglalja, hogy érzi a világhálót. Nem is sejtettem eddig, hogy ilyesmi lehetséges valóban. Ez sokkal inkább meglep, mint az, hogy léteznek pl. vámpírok. A tibeti és kínai mitológián nevelkedve a lények sokasága sokkal kevésbé természetellenes nekem.
Először nem válaszolok semmit, a behatoási kísérlet most ért a nehéz szakaszhoz, a homlokomon gyögyzik a veríték.
- Ötven fekvőtámaszt szívesebben nyomnék ...
Várom az "Access Denided", vagy valami hasonló jelzést. Ehelyett bejutok. Meglepetten bámulom az eredményt.
- Hümm ... Köszönöm a dícséretet, de nem biztos, hogy még egyszer meg tudnám csinálni. Nos, most hogy így körülírta a két utat, azt hiszem maradok az előbbinél. Bár használom a technika vívmányait, és érdekelnek is, de soha nem kívántam ilyen szinten eggyé válni velük. Mindazonáltal minden tiszteletem azoknak, akik ezzel foglalkoznak.
Eszembe jut esetem a konditeremmel. Elmentem egyszer, mondván, ha mindenkinek olyan jó ... de nem tetszett, s nem is éreztem hatékonyabbnak, mitnha a saját testemet mozgatom, vagy emelgetem. A tanítványaimat párba állítva szoktam lefárasztani, dolgozzanak egymás ellen.
A tanítványim ... felrémlik előttem, hogy odaát már hajnalodik. Vajon összegyűlnek edzeni nélkülem? Kicsit fáj a szívem értük. Érdeklődők voltak és lelkesek. Mit keresek én itt? Valóban a saját belső valóm hívánsát követem, vagy ez csak a kalandvágy fellángolása? Kétségeim vannak, de talán ez természetes is.
- Akkor most hogyan is tovább? - pillantok vissza Micugira.
Nappalra is van feladatom, a "városnézés". Addig lehet nem ártana aludni egy keveset. De lehet még nicns vége az vizsgának ezzel az egy feladattal.

KM /Kampó/

Hajajj, bőr, meg ágyelő, nem jelent túl jót, mindenesetre követem Victort, az a biztos.

/Sikátor/

Szegény flótás hát nem lennék a helyében. Ahogy átrepült a sikátoron, nem lettem volna a helyében. Önkéntelenül a számhoz kapok, hát igen, kellemetlen volt az a pofon, az emléke igen mélyen él bennem, egy életre megtanultam a leckét. Egyébként is szerencséje volt, hoyg ennyivel megúszta az egészet.
Amikor Sakél odament hozzá, jobbnak éreztem nem ugrálni. Ebből már így is balhé lehet, de nem akarok nyúl módjára elfutni. Miközben azon morfondírozok, hogy menni vagy nem menni, odaér Sakál a harmadikkal. Hát, mostmár mindegy alapon csak ennyit bökök oda az idegennek.
-Borz vagyok.
És egy kedves mosoly vagy egy kéznyújtás nélkül indulok el a kocsi felé, nagy duzzogva beülve a hátsó ülésre, bár senki nem mondta, hogy oda kellene ülnöm. Az a biztos, ki tudja, mekkora főhaljakend ez itt, még a végén és is kapok egy sort. Csendben várom, hogy induljunk, bár Sakált ismerve, megint kapok valami kedves osztást. Csak hogy érezzem a törődést.

Jason Brown-Chen /New York, iroda/

-Jason a Szellem és a Test utja ha leegyszerűsítjük a Harcművészetek csúcsa természetesen rengeteg ösvénye létezik ennek a utnak. Személy szerint a Technologia és Szellem utját követem természetesen értek a harcművészetekhez de soha nem jutok arra a szintre mint a Szellem és Test utját követők számomra az a fontos és arra törekszem, hogy mindenki számára elérhetővé tegyek a technológiákat. Ha csunyán akarunk és egyszerűen fogalmazni Technomágus vagyok képes vagyok ráhangolodni a technikai készülékekre érzékelem a internet fölött tronoló digitális hálot kivetítem a elmémet számítógépes rendszerekbe egyszóval befolyásolom a Teret a Időt és még pár dolgot mindezt a akaratom erejével. Mindemellet megmaradtam hus vér embernek és nem gépiesedtem el mint a Technokrácia Uniói.

/ Intelligencia + Számítógép Célszám: 7 Dobás: 7, 3, 7, 2, 10 UD: 2 Sikerek: 3 Intelligencia + Hackelés + Sikerek Célszám: 8 Dobás: 2, 10, 9, 9, 5, 3, 5 UD: 3 Sikerek: 3 2 óra alatt bejutsz a rendszerbe/

- Szóval nem vagyok sem robot sem kiborg sem valami implantátumokkal megtüzdelt élőlény egy ember vagyok aki a Szellem erejével kiteljesíti akaratát és lehetőségeit a technologiák fölött és fejleszti azokat.
- Ügyes roppant ügyes kár lenne magáért de a utját mindenki maga választja.

KM /Elízium környéke/

Az Elízium felé sétálva folyamatosan azon gondolkozok jól tettem-e hogy a második helyre raktam Victor hívását. Már majdnem megérkeztem mikor kiderült hogy rosszul.
Felbukkan egy sötét alak, megragad, én pedig csak azt veszem észre hogy suhanok a levegőben. Mikor végre földet érek, a kukák csörömpölve spriccelnek szét alólam. Még annyi időm sem maradt hogy föleszméljek, épp csak megérzem hogy két alak áll a sikátor végén, mikor újra megragad és a falhoz szorít. Csak ekkor tudatosul bennem hogy ki támadott rám. Szememben a félelemmel vegyes megbánás fénylik, miközben az agyamban hallom Victor hangját. Igyekszem nem reszketni a félelemtől miközben arra gondolok hogy mekkora hibát vétettem.
"1 órám van. Ha megszakadok is, oda kell érnem." - ez visszhangzik a fejemben miközben a földre dob és kisétál a sikátorból.
Megpróbálom összeszedni magam és feltápászkodok. Megpróbálom begyógyítani a sebeimet. Legalább néhányat...közben észreveszem Sakált, aki hanyag mozdulatokkal közeledik, hogy lecsesszen. És igaza is van.

/Regeneráció/

- Igazad van Sakál. Nem vagyok normális. És hálásan köszönöm a fuvart.

KM /New YOrk, iroda/



- Az a jó, amit az ember ösztönszerűen csinál, bár a kifejezés nem teljesen pontos. Mellesleg, ha őszinte akarok lenni, akkor a hackelés az, amit minden tudományom közül a legkevésbé ösztönszerűen csinálok, ebben nincs túl sok gyakorlatom. Pláne nem nagygépes rendszerek tekintetében. Még egy-egy magángép, amiről le akarok szedni egy jelszót vagy egy kódot ... - kicsit abbahagyom, mert a feljövő erdmények értelmezése nem megy azonnal, és arra akarok figyelni. Fújok egyet, és folytatom a feladatot és a beszélgetést is, bár "multitaszkban" még valamivel nehezebb. - Amúgy erős ellentmondás van az ösztönszerű cselekvés és az előre tervezés között. - mutatok rá a MIcugi által kimondott paradoxonra.
Amit az utakról mond a társam, az továbbra is a csak halványan derengő dolgok közé tartozik nekem.
- Ha nem bánja, erre nem felelnék még. Sejtelmem sincs, mit rejt az egyik, s mit a másik út, s még nagy vonalkban sem. Cirka egy napja még azt sem tudtam, hogy ilyesmi létezik. Nekem ez a tempó most kicsit gyors.
Újabb apró piszkálások a gépen. Igazából nem tudom, hogy jól csinálom-e, sok cselekedetem valóban inkább megérzésre hagyatkozik, mint biztos tudásra.
- De akkor elébb talán a körülményeket kellene tisztázni. - váltok témát, úgy vélem mégis kérdeznem kell. - Én most alkalmazásba kerülök egy cégnél? Mint micsoda? Rengeteg juttatást az ölembe hullott hirtelen, de mit is várnak el ezért tőlem?
Nekiállok az egyik törőprogi kezelőfelületét "testre szabni", mert nem azok a beállított gyorsbillentyűi, amiket én használni szoktam, és ez, ha nekiindulok a valódi feladatnak, késedelmet, vagy hibát okozhat. Ha úgy vesszük, kicsit talán húzom is az időt, hogy visszaszokjak a gép elé, megszokjam a számomra idegen gép billentyűzetét, kijelzőjét, az egész környezetet.
- S mit is jelent bensőséges kacsolatba lépni a technológiával? Hozzám sokkal közelebb áll a természet, mint a gépi világ.
Felvillannak előttem a bulvársajtó hírei a cyber-beültetésekről. Ha van mágia, és vannak techomágusok, mert ezekszerint Micugi valami ilyesmi, akkor lehet ez sem a jövő már. A lehetőség, hogy valami ilyesmiről van szó inkább taszít, mint vonz.

Jason Brown-Chen /New York, iroda/

Micugi átható tekintettel vizsgálgat téged a monitora fölött.
- Ügyes nem ugrik fejjel a falnak rendszerez vizsgálodik tapogatozik nem rossz kimondottan tehetséges bár önmagának se vallaná be van amit ösztönszerűen csinál.
Lecsukja a monitorát összekulcsolja a kezét a ölében sohajt egyet.
- Nos Jason fel kell tennem önnek egy kérdést miközben dolgozgat értesülésem szerint ön a szellemét is csiszolgatja sajnos ismét választania kell én képes vagyok bevezetni a mágia birodalmába de én nem a Tiszta Szellem utját követem ez nem jelenti azt hogy ne tanulmányoznám és tisztelném csak éppen én a Technologia és Szellem utját követem. Ha teljesen a Test és Szellem utjára akar lépni akkor nem én vagyok a legmegfelelöbb személy a ön tanítására abban a esteben szólnunk kell Norobu urnak, hogy keressen magának más tanítót most míg dolgozik a gépen gondolja végig. A maga Karmája a Test és Szellem utja vagy a Technologia és Szellem de magának kell eldőntenie melyiket választja. Munkálkodjon és közben elmélkedjen képes e a technologiával bensöséges kapcsolatba lépni ha igen akkor nem kell félnie a általam követett uttol.

Pierre Lavoissier /New York, iroda/

- Megtisztel uram én a ön személyi titkára leszek kérem szólítson Tamura Nobujosinak.
Elvezet egy igen magasan fekvő pazarul berendezett irodához.
- Ez a ön személyes irodája mellete megtalál engem bármikor.
Bevezet a irodába és megmutat mindent.
- Tessék a belépőkártyái a slusszkulcsa a lakáskulcsok a és egy rövid cím és névjegyzék a fontosabb helyekröl és személyekröl.

/Rövid leírás a Hercegről, Főszolgabírórol, Udvarmesterröl és még néhány prominens vértestvérröl emellet egy elektronikus térkép a vértestvér birtokokrol és vadászterületekröl valamint a vértestvérek számára fenntartott szorakozóhelyekröl valamint a Elíziumokrol/

- Utolagos engedelmével megszerveztem a holnapi találkát Miss Snelly-vel Brian LeBlanc urnál. Aztán a héten még valamikor találkoznia kell majd a Arcadia Inc képviselőjével Bill Cosbyval is. Ha bármiben tudok segíteni akkor csak szóljon. Ma éjszaka még kénytelen lesz a székházban aludni. Ha bármilyen felszerelési problémája van akkor a igénylést írja csak le és megteszek mindent a beszerzésének érdekében. A otthon marad eszközeiröl is csináljon listát mármint amire szüksége lenne és megoldjuk a átszállítatását persze az majd időbe telik. Esetleg segíthetek még valamiben?

KM /New YOrk, iroda/


Autó, lap-top, hitelkártya (vajon pénz is van rajta?), és egyéb juttatások. Csak úgy. HOva krültem én, és akkor most igazából munkába álltam? De minél is? Egy építészcégnél? Egy építészcégnél, aminek egy vámpír a főnöke. És lehet belőlem mágus. KIcsit zavaros ez most nekem, s még zavarosabb lesz, amikor az első feladatot megkapom. Hackelés? Erről eddig szó nem volt.
Értem jön SKóciába egy építészt céget vezető vámpír, megver, megetet, aztán elhoz New Yorkba, hogy hackerkedjek neki? Hát erre biztos talált volna jobb embert is! A kép nemhogy összeállni látszik, de inkább szétesik.
Na, de kezdjünk akkor neki, hisz csak egy vizsga egyenlőre. Hackelni segésprogik nélkül elég nehéz, tehát elébb átnézem a laptopot, hogy mi si van rajta, ami ehhez szükséges, áttekintem a kapott programok kezelését (remélhetőleg nem mind lesz számomra vadontaúj), s aztán nézem csak meg, hogy hova is kellene bejutni. Nem, nem sietek, az utóbbi hónapokban le sem ültem géphze, hisz az sem volt, szinte elszoktam a billentyűzettől. Persze azért hamar magamra találok.
- Nem vagyok ismerős New Yorkban. Ami az albérletet illeti, melyik környéket ajánlja? - teszem fel közben a kérdést mellékesen. A leendő munkát illetően még egyenlőre kérdezni sem akarok. Rábólintottam, s nem tudtam, hogy mire. Végülis most már késő lenne visszakozni. Bár igazából a mai modern világban az összes képességem közül ez lehet a legjövedelmezőbb egy cég számára. Bár nem tudom a hackelésnek milyen köze lehet az építészethez. Persze az is lehet, hogy ez csak egy álca, és közben egészen másról szól az egész.
Kavarognak bennem a godnoaltok, s ez nem jó, most figyelnem kell. A felborult napi-éj ritmus, az időeltolódás, és a sok-sok újdonság együtt kibillentett. Ha itt végzek, az első dolgom lesz meditálni, aztán pedig aludni egy jót. Ha, végzek.
Lehunyom a szeme, s pár pillanatig csak a légzésemre figyelek, majd újra kinyitom, s most végre nekiállok annak, amiért itt ülök.

Jason Brown-Chen /New York, iroda/


Szatomé a asztalon keresztül mosolyogva csusztat eléd egy táskát.
- Jason ebben megtalálja a személyes laptopját és hozzá kompatibilis kommunkátorát valamint a belépőkártyákat a slusszkulcsot és egy hitelkártyát. Sajnos pár éjszakát itt a székházban kell eltöltenie amig nem talál egy kényelmes albérletet magának. Kérem a cégnél és a céghez való kapcsolódások során csak ezeket a gépeket használja. akkor fussunk neki a első köröknek ugy tudom van tehetsége a számítástechnika írányába szeretném munka közben látni. Itt vannak rendszer címek próbáljon meg bármelyikre behatolni. Aggodalomra semmi ok ezeket mi hoztuk létre tesztelés céljábol.
Azzal felnyit maga elött is egy laptopot.

/Amint szemrevételezed a rendszereket rögtön kiszurod, hogy ezek Csúcsteljesítményű , nagy hálózatok/

Drake Shan /Következő éjjel/
Brandon Smith /Csorba Kampó/

Drake Shan

/Módositsd a Profilban a VP-det 9-re/

Rövid morfondírozás után ugy döntesz elöbb a Herceg Victor ráér. Régen voltál a városban reméled nem változtatták meg azota a Elizíum helyét elvégre pár év mit számít a halhatatlanok világában. Hosszú ut vár rád a Belvárosba a Brodway környékére. Belevágsz a éjszakai New Yorki utazásba. Már a Elízium közelében sétálsz amikor megtörténik a baj.

Brandon Smith

Victor eléggé nyugtalannak és türelmetlennek tünik önnmagához képest a Kampóban. Megnyúzom, egyenként töröm el a csontjait, Azt is megbánja, hogy megszületett és hasoló halk morgások hagyják el szinte mozdulatlan ajkait. Aztán egyszer csak csörög a mobilja egy morranás keretében felveszi.
- Igen, biztos, jól van tartsd szemmel, folyamatos tájékoztatást kérek.
Egy szusszanás keretében lerakja a telefont majd megropogtatja a csontjait.
- Indulás emberek a Elizíumhoz megyünk. Meg kell tanítsak valakit hogy a város Elsőszülöttjének komolyabban kell venni a kívánságait fájdalmas lecke lesz.
Victor nyomában kiviharzotok a Kampóból és két kocsival neki vágtok a városnak a Elízium írányába. Oda érve Victor kiszáll és megindul az egyi elhagyatottab terület felé a Elízium hátulját övező sötét sikátorok írányába ahonnan a kevésbé szalonképes Vértestvérek érkeznek. Közben élénken beszélget valakivel mobilon aztán lerakja és átváltozik félelmetes harci alakjába int nektek hogy várakozzatok ő meg beleolvad a utca homályába.

Brandon Smith Drake Shan
/Elizium környéke/

Shane

A egyik pillanatrol a másikra felbukkan elötted egy harci alakos Farkasfatty és iszonyu ertővel átdob a sikátoron a Elízium írányába egy konténerde csapodva végzed még érzékeled hogy nem messze töled két alak álldogál a sikátor végében. A Farkasfatty már rajtad is van.

/ A pofontol és a sikátoron való átrepüléstől valószínüleg eltört egy pár csontod Támadó Támadása 6 siker Sebzés 9 siker Állokápességre 4 siker Sulyósan Sebesült lettél /

A Farkasfatty mit sem törödve felkap a konténer mellöl és nekiszorit a falnak ebben a pillanatban mentális csápok hatolnak a tudatodba és meghallod Victor hangját a elmédben.
- Azt üzentem, hogy ma este találkozni akarok veled a Csorba Kampóban ennek ellenére te semmibe vetted a kérésemet. Akkor kezdjük ujra mostantól 1 órád van, hogy odaérj a Kampóba nem érdekel, hogy csinálod de legyél ott különben életed végéig bánni fogod, hogy figyelmen kívül hagytad a kérésemet.
Ezek után nemes egyszerüséggel ledob a sikátor kövezetére és kisétál a két alak mellet a Elízium felé.

Brandon

Nem telik el sok ídő amikor a utcából egy férfi teste csapódik óriási erővel a egyik szemeteskonténernek még szinte lecsuszni sincsen ideje Victor harci alakjában már rajta is van elkapja a nyakát és a sikátor falához csapja a fickot aki eléggé megviseltnek tünik majd elkezdi szuggerálni vannak selytéseid a ügy kapcsán. Majd ledobja a földre és elsétál melletetek a Elízium felé. Tudatodban hallod a hangját - Gyertek vissza a Kampóba.
Sakál tünödve nézi a látképet pár pillanatig majd odasétál a megviselt férfihoz.
- Gratulálok Shane azt hittem Brandon a legostobább vámpír a városban de most erre te sikeresen rácáfoltál mégis mi a faszt gondoltál, hogy figyelmen kívül hagytad Victor hívását. Ö klánod Elsőszülöttje. Na te agybajnok elvigyünk a Kampóba ?

KM, Lisa /Menedék/

Lisa kiszúrta, hogy itt vagyok. Hogyan is gondolhattam, hogy nem vesz majd észre? Szinte érzem, hogy szorul a hurok a nyakam körül. Kellemetlen, amikor az Atyának tartania kell a saját gyermekétől, bár egyelőre nagyon úgy fest, Gyermekem nem tudja, nem érzi, hol vagyok. Talán még most kéne távozni. Persze azzal megszegem a fogadalmam, miszerint vigyázok Lisára és felelősséget vállalok a tetteiért. Jobban mondva ez utóbbi áll, ezért nem is mehetek el.
-Lisa, ne félj..
Mondom határozatlan hangon az ajtó felőli sarokból, láthatóvá téve ezzel magam. Ki kelll deríteni, kinél van a kezelhető énje. Szükségünk van rá. Vagyis nekem. Óvatosan meghúzódok a sarokban, ki tudja, mire képes, ha örjöng benne a Fenevad, márpedig nála sosem lehet tudni mikor van elemében.
-Gyere ide szépen, és beszéljünk. Meséld el, mi történt veled. Olyan furcsa vagy. Nem ismerek rád. Lisa, nézz a szemembe...
Húzom a húrt, feszítem a szálat, ami nem sok jót ígér. De atlán közelebb kerülök a megoldáshoz. Talán... Jelen pillanatban mindent megadnék, ha visszakapnám a régi, kezelhető Lisát. Ha szóba áll velem, talán kapok valami használható információt.

KM (Repülőn)

A gép gyorsabban mint számoltam kezd ereszkedni.Hamar elérjük Angliát ahol Norobu kiszáll.Rövid idő múlva újra levegőbe emelkedünk.Újra ölembe veszem a laptopot és tanulmányozni kezdem az információkat.Arcokat,neveket próbálok memorizálni a vállalati szférából ahova be kell illeszkednem.Címeket melyeken meghuzhatom magam a város több pontján.Elmerülök az adatokban.Gondolataimból a pilóta hangja zökkent ki
-Uram ,hamarosan felkell a nap,bekapcsolom a szűrőket- hallom a rejtett hangszórókból.Első gondolatom ,hogy mennyire megszaladt az idő a második a riadalom.Eddig bele sem gondoltam mi lesz ha itt a repülőn ér a reggel.Néhány perc múlva fel is dereng a halvány fénycsík a horizonton,de én nem érzek fájdalmat azután már semmit mert magába nyel a sötétség.
Amikor "reggel" magamhoz térek a közeli asztalon egy pohár frissítő vár.A vitae illata az oromba áramlik.Szerencsére nem vagyok éhes s a fenevad csöndben szunnyad belsőmben.Bele borzongok a gondolatba mi lenne,ha itt szabadulna el.Leszállásig a laptopba temetkezem tovább olvasgatok.Ahogy közeledünk a Városhoz úgy nő a kiváncsiságom,az abakon kinézve probálom be azonosítani a nevezetességeket.Egyiket másikat sikerül is.Úgy viselkedsz mint egy turista-korholom magam.Nem baj végül is ki tudja mikor lesz még egy ennyire szabad pillanatom.Aztán a gép leszáll ,végig gurul egy sor hangár előtt majd megáll.Az ajtó halkan kinyilik és leereszkedik a lépcső.Kilépek.

(New York valamelyik repülőterén)
Állok a lépcső tetején.Tőlem nem messze egy limuzin várakozik, mellette ott áll a sofőrje.Egy pillanatra munkába állítom az érzékszerveimet.Orromba nyomul a kerozin,a fékezéstől még meleg gumik szaga,fülem érzékeli a repülőgép szerkezetének halk pattogásait és a város zajait,szemem a sötét árnyékokat kutatja majd megállapodik a sofőrön.Közelebb lépek elkéri a böröndjeimet melyek a limó csomagtartójába kerülnek.Elegáns mozdulattal nyitja ki a hátsó ajtót.Beszállok és utnak indulunk.
(New York a limó hátsó ülésén)
Míg egyre beljebb érünk a városba egyre csak a dokumentum egy egyik sora furakszik a gondolataim közé-A várost állítólag a Szabbat ostromolja.
Szabbat-baljoslatú név.A magunkfajta gonoszabb,rosszabb oldala nem mintha lenne jobbik.Még nem volt dolgom velük és az eddig hallotakból lehet jobb lenne ha nem is lenne.
-Megérkeztünk Uram- szól hátra a sofőr.Begurulunk egy króm-üveg felhőkarcoló mélygarázsába.Egy öltönyös ázsiai férfi fogad,az arc vonásai és a laptop adatai alapján mongol származású.Ahogy kiszállok bemutatkozik és kezet nyújt
-Jó estét! Pierre Lavoissier vagyok -mondom

Mesélő /New York, iroda/

A lehetőségbe, hogy az akaratommal megváltoztatoma világot beleborzongok. Hát, ez az a bizonyos rázós helyzet, amikor tényleg nem mindegy, hogy mit is akarunk. Az olvasatás közben igyekszem inkább a dolgok hangulatát elkapni, ami a tárgyalásmódból szűrhető le legjobban. Mi az, ami természetes ebben a meglátásban, mi az, amit hangsúlyosan tálalnak, s mik a világnézeti beállítottságai az egyes íróknak, hisz ők új világom jeles képviselői. Az olvasottak alapján esetlegesen megváltoztatom a prioritást amit a címek alapján allítottam fel.
Az iroda felé haladva nem nyaggatom további kérdésekkel Norobut, látszólag ő ennyivel megelégszik, hogy engem kihalászott, a kérdéseimre minden bizonnyal a könyvek, vagy valaki más fog válaszolni. Ahogy sejtem, az öreg átpasszol valaki másnak.
- Köszönöm, uram, minden jót! - köszönök el tőle, s aztán a felszólítésnak eleget téve letelepszem valami fotelféleségben. - Tekintve, hogy én sem azt nem tudtam, hogy idejövünk, sem azt, hogy itt Ön fog várni minket, azt hiszem átadom a szót, és figyelek. - fordulok Szatoméhoz. - Ön minden bizonnyal tudja, mit is kezdjen velem.

Jason Brown-Chen /Repülő, New York/

"- Kihagytam volna valamit? -" Kérdésedre egy finom mosoly keretében a következő választ kapod.
- Jason nemsokára rá fog jönni hogy a Érzékelés, Tér és Idő egyáltalán nem állandoak és lineárisak.

Norobu nem csinál nagy ügyet a pihenésből elalszik a egyik kényelmes fotelban.
A könyvtár igen kiterjedt akár éveket is tölthetnél a okkult részek átolvasásával. Rövid kutatásod folyományaként rájössz, hogy a Varázslókat hívták egyes kulturákban Akaratmestereknek mivel a akaratukkal idölegesen megváltoztatták a univerzum törvényszerűségeit nekik tetsző modon.

A New Yorki repülőtére egy páncélozott szedán vár benneteket sofőrrel. A kocsi a cég székházához visz benneteket. A kényelmes irodában már vár benneteket egy férfi.
- Jason engedje meg, hogy bemutassam Szatome Micugit. Szatome ö itt Janson. Ismerkedjenek meg magukra hagyom önöket. Mielött elfelejteném Jason a garázsban várja egy kocsi és benne minden ami a városnézéshez kell. Holnap járja be a várost és tegye magáévá a szellemét és esszenciáját. További jó éjszakát.
Meghajol mindketöttök felé majd távozik.
- Jason helyezze kényelembe magát a további társalgáshoz kérem - szól Micugi.

KM /Pincehelység/

Újra leszállt az éj úgyhogy én is magamhoz térek. Kiemelkedek a földből, leporlom magam és se szó se beszéd elindulok az éjszakába. Ideje lenne felkeresnem a Herceget, viszont Victor is látni akar. Gomez és Skorpio tegnap esti nevetésnek készülő szörcsögése is aggaszt. Ezek tudnak valamit amit én nem.
Azt hiszem jobb lesz, ha a Herceggel kezdem. Kimegyek az utcára és elindulok az Elízium felé. Végülis...Victor nem mondott pontos időt, szóval ha nem tetszik hogy várnia kell rám, azért csak magát okolhatja.

Drake Shan /"High-Tech" pincehelység/

/ Ezerarc Diszciplina Használata extra 1 Vérpont Másnap a ébredésért nem kell vérpontot vonnod viszont a Beolvadásért igen így Aktuális VP: 9 /

Miközben kifelé sétálsz Gomez menedékéből Gomez és Scorpió kánonba szörcsögik.
- Aztán holnap nehogy megfeledkezz Victorrol tudod milyen a Herceg inkább ráér kisseb gondja is nagyobb mint hogy téged dorgáljon.

Másnap eset kiemelkedsz a földböl és a "szokásos" New Yorki éjszaka fogad.

/Drake Shan máskor nyugodtan kezdj bele a következő éjszakába és írd le a terveidet a éjszaka első felében vagy hogy hova indulsz el. Előre is köszi/

Brandon Smith /Csorba Kampó/

Látod komolyan kezded kiakasztani Sakált forog a szeme rendesen de nyel egyet.
- A tag egyébként akit várunk több mint 6 évet töltött a Szabbat uralta környéken a becsületes neve Drake Shan.
A további társalgást Victor érkezése szakítja félbe.
- Jó éjszakát mindenkinek. Látom Shane még nem érkezett meg ha csalodnom kell benne ma saját kezüleg csinálok ágyelőt a bőréböl.
Közben helyet foglal a boxban öltöny helyett fekete gyakorlot visel málhamellénnyel.
- Valami amiröl esetleg tudnom kéne.
Vizslató tekintete mindkettötöket felmér és végigmér. A Kampóban most kezd megindulni a élet a alapzajszint folyamatosan növekszik.

Mesélő /Skócia, reptér/


- Szóval van, ami használható a tudásomból, s van, ami nem. - összegzem, s elraktározom, hogy kell kénem valami megbízható irodalmat, elvégre nem várhatom el, hogy szóban mondjon el mindent, amit el is olvashatok. A vámpírölés ötletére csak megcsóválom a fejem. Bár az emberi nemben alapvető automatizmus, hogy ölésre öléssel válaszolnak, de nem ez az egyetlen út, s valami azt súgja, hogy nem is a legjobb. Amúgy meg kiirthatnám ezen az alapon a saját fajtámat is: háborúk, gyilkosságok, gazdasái elnyomás, melynek következtében milliók halnak meg. Nem vagyok olyan beképzelt, hogy ezeket ne sorolnám oda az előbb látott rémtettek mellé, s érezném hasonló súlyosságúnak.
Amikor legközelebb kipillantok, s meglátom a repteret, fura érzésem támad. Ennyire nem kalandozhattam el, még éppen csak elindultunk. Az órámra nézek, általában tisztában vagyok az idő múlásával, szeretném tudni, ebből a szempontból hibádzik-e valami, majd kérdőn nézek Norobura.
- Kihagytam volna valamit? - érdeklődök egy halvány mosollyal. Tekintve, hogy alig ismerjük egymást, történhetett olyasmi, ami nem tartozik rám, ezért nem is neheztelhetek, de kiváncsi vagyok, mit felel.

A repülőn

A könyvtár, mint oylan tökéletesen megfelel időtöltésnek, bár arra is kívűáncsi vagyok,hogy tér nyugovóra az "Öreg", tényleg kell neki egy koporsó? Persze nem fogok tolakodni meg bámészkodni, úgyis elvonul valami biztonságos helyre. Átnézem az irodalmat, ami rendelkezésre áll, és csinálok egy listát arról, mit is akarok elolvasni, és milyen sorrendben, hisz feltehetőleg nem lesze rre időm, de már tudni fogom mit is keressek. Érdekel áltlaános irodalom a különböző lényekről, és megkeresem, mit is értett Norobu AKaratmestr alatt, vagy hogy is mondta. Ezenkívül, ha uticélunkról van valami leíárs (nem utikönyv), akkor azt próbálom átböngészni. Mivel a nappal angy részét alvással töltöttem, remélhetőleg nem nyom el az álom.

Jason Brown-Chen /Skócia, Kilátószirt/

- Azt hiszem Jason a lényeges dolgokat tisztáztuk vágjunk bele a utazásba a többit ut közben is megbeszélhetjük.
Miután kényelmesen elhelyezkedtetek a terepjáróban Norobu kiadja a uticélt.
- Akiro kérem vigyen minket a reptérre és szóljon a kapítánynak, hogy készítse fel a gépet a felszállásra.
A kocsi nekilendül alatattok a éjszakába.
- Nos a Vitae nem müködik ugy mint a chi nekem már nincsen chim misztikus képességeim vannak. A hozzám hasonló filozofiát valló vértestvérek elenyésző számban léteznek a vértestvérek társadalmában, azért vagyunk vértestvérek mert mindannyian Káintol származunk ö a Ösatyánk. A legendák lényei valamilyen formában mind léteznek és minden hiedelemnek van alapja de nem minden hiedelem hat a egyes természetfeletti lényekre vannak kivételek a hiedelmek a általánosságra építettek nem minden Vámpír iszonyodik a fólyóvíztől és a fokhagymátol és a ezüstre is eltérően reagálnak. A vértestvérekröl csak azt fogom elmondani Jason ami feltétlenül szükséges, hogy ne sértse meg öket és tudja a kötelező illemszabályokat a társadalmukban, ha valaha is egy vértestvér elpusztítását veszi a fejébe végezzen alapos munkát tanuk nem maradhatnak tökéletes büntényt kell elkövetnie, hogy megussza. Azt viszont nem fogom gátolni, hogy okkult kutatások során gyarapítsa tudását a vértestvérek és más természetfeletti lények kapcsán.
Arra eszmélsz, hogy megérkeztek a reptérre.

/Skócia, Reptér/

A reptéren egy fehér technikai gépcsoda vár benneteket a személyzet nagyon előzékeny tökéletes ellátásban részesültök mire a levegőbe emelkedtek el is tünnek a szemetek elől.
- Nos Jason én most nyugóvora térek ha van még energiája talál egy elég kimerítő könyvtárat a gépen bár elektronikus formátumu. Utunk New Yorkba visz minket.
Látod amint fölkel a nap bár igen furcsa a helyzet kint dereng a hajnal viszont a gép belseje továbbra is esti sötétségbe van borulva. Valamilyen speciális fényszűrővel vannak preparálva a gép abalakai.

/Ezerarc Diszciplina/

KM /Csorba Kampó/

Sakálnak igaza van, csak már megszoktam, hogy én vagyok a hülye, na nem ebben a társaságban. Sakállal szemben ez külön igazságtalan volt, mivel tényleg ő segít nekem a legtöbbet. Szemlesütve folytatom.
-Jogos pont. Viszont mit lehet tudni a tagról? Ahogy elnézem ismered, nemde?
Szemöldököm felszalad a homlokomra.
-És miféle kiküldetésben volt? Csak nem amolyan kém? Mondanám, hogy mint mondjuk én is, de én csak információs szupersztráda vagyok, kisspion, az ilyen küldetések nagyobb mérvűek általában annál, mint amit én csinálok, vagyis csak csináltam, amikor még volt időm ezzel foglalkozni.
Sóhajtok egyet, azok a régi szép idők. A nyugalom. Apropó nyugalom!
-Ja, mellesleg hallottam, hogy Krupp papa még nem nyugodott meg, na ha megtalál, elhúzza a nótámat, de legalábbis a saját fogaimmal mar meg, annyi szent. De egyelőre állítólag csak keres, de nem talál. Ezt csak azért mondtam el, hogy a későbbiekben, ha úgy érzitek, gondot jelentek, szóljatok. Tudom, ez csapatmunka, ezért nem is léceltem még le, na meg persze mert féltem a koszos irhám, ezt kár szépíteni, de annyi még van bennem, hogy ha baj van, megyek.
Kíváncsian várom, vajon megint végig kell hallgatnom a szentbeszédet arról, milyen hülye is vagyok mégiscsak, vagy csak egyszerűen otthagy Sakál egymagamra az asztalnál ülve.