Árnyékháboruk New Yorkban (Játéktér)

Elisabeth McGarney /Menedék/

/Észlelés + Éberség Célszám: 10 Dobás: 5, 2 Sikerek: 0/

A táplálkozás végeztével megnyalod a férfi nyakán a sebet és ezzel el is tünteted azokat. A férfi még a csok hatása alatt állva nyögdécsel ugy látszik lassan fog magához térni teljesen kiütötte a élmény.
Tapogatozól Alex után de a Ördögfattya jól elbujt valószínüleg nincs is a környékeden valami nyugodt helyről lesi a fejleményeket ahogy ismered.
Össze kell szedd magad a férfi is lassan öntudatára ébred ki kell találj valami fedősztorit. Miért is hevertek itt a előszobában miközben az a kéjenc észrevétlenül lesi minden mozdulatotokat.

Mesélő /Skócia, Kilátószirt/

A rémüldözés nem igazán jellemző rám, de átsiklom a dolog felett, más részletek fotnosabbak. Nem tudom, jó ötlet-e most kérdezni. Túl sok minden kavarog a fejemben, az új tapasztalatok a helyüket keresik, igyekszem úgy intézni, hogy csak szelíden lökdösődjenek régi ismereteim és meglátásaim között.
- Azt hiszem először rednet kellene tenni. Ó, halottam már vámpírokról, vérfarkasokról, azt, amit a többiek, filmek, könyvek, hisz a téma mostanság népszerű. De kérdés, mi abból, ami megközelíti az igazságit, s mi, ami csak kitaláció. - kezdem, mintegy hangosan gondolkodva.
Az, hogy Norobu nem él meglep, megintcsak végigmérem. Elméregetjük itt egymást itt felváltva. A küzdelem alatt nem volt lehetőségem, egyszerűen időm nem volt őt pontosan érzékelni. Ha a vámpírokról meg akarok tudni valamit, itt a legmegfelelőbb alany, persze csak ha hajlandó együttműködni.
- A vitea menyniben felel meg a chinek? - teszem fel az első kérdést. - Úgy vélem elég nagy lehet a hasonlóság, de lehet, hogy tévedek. Ön biztos tanulmáényozta már ezt a kérdést ... Szabad?
Közelebb lépek, s lassan felemelem a kezem, de nem akarom megérinteni, csak az ujjaim hegyével a kisugárzását érzékelni. A chi kerintgése mindenkiben más és más. Aki érzi ezeket az áramlatokat, az akár betegségeket is felismerhet általuk, mert ezek gyakran járnak a meridiánok szűkülésével, elzáródásával. Valaki, aki nem él, vajon hogy tartja meg, és keringeti a chi-t, ha egyáltalán keringeti.
- Lett vona egy kérdésem, de azt már úgy látszik meg is válaszolta - folyatom közben. - A világ megoszlik abban, hogy egy vámpír képes-e uralkodni a természetén, hogy mindenképp ölnie kell-e vagy másképp is létezhet. De ezekszerint van más út is ... - próbálom rendezni a káoszt. - A buddhizmus soha nem csak emberekről beszél, mindig érző lényeket, vagy egyszerűen lényeket emleget, eleve komolyan véve, hogy vannak, kik nem emberként léteznek. Az imák mindig értük is szólnak, hisz a természetünk egy. Mindenkiben ott lakozik az a bizonyos gyémánt, valahol mélyen,v agy nem olyan mélyen. A létezés formáira ugyanúgy igaz a semlegesség, mint a tudásra. Nem hiszem, hogy bárkit is valaha ellenszenvesnek találnék csupán azért mert nem olyan, mint én. A tettek és a motiváció a döntő.
- Vannak még mások is, akik hasonlóan békés utat választottak? Vagy ez egyedi?

Brandon Smith /Csorba Kampó/

/Faggatózás Manipuláció + Észlelés Célszám: 6 Dobás: 7, 10, 8, 6, UD: 1 Sikerek: 4 Ellendobás: 8, 8, 5, 7, 9, 4, 7 Sikerek: 5/

Sakál mosolyogva végigmér a pohár felett.
- Brandon hihetetlen vagy baszki semmit sem változol rosszab vagy e tekintetben mint a begyöpösödött Öregek jössz mindig ezzel a ""kicsinek" kuss a neve" sértödött durcás dumával. Nem akarlak emlékezteni, hogy ahol tudok segítek neked ráadásul volt egy dolog amit töllem telhetően elsikáltam utánad a ilyen dumák után mindig a jó fejlödés után erős visszaesés efektust mutatod. Mond te képzed magad erre a szerepre hülyébbnek teszed magad mint vagy legalább nekem ne add elő ezt a figurát én tudom mennyi gogyid van.
Egyébként igen azért vagyunk itt mert Victor "azt mondta" várunk valakit Victoron kivül aki nemrég tért vissza a Szabbat uralta területröl és Victor szeretne elbeszélgetni vele mielött a Herceg elé járul sohasem tudni ki tért vissz a régi Kamarillás börbe bujva.
Remélem most elégedett vagy és társaloghatunk normálisan tovább ésszel mert az is van neked csak imádod a hülyét adni.

Jason Brown-Chen /Skócia, Kilátószirt/

Tetötöl talpig végigmér van egy olyan érzésed, hogy nem biztos hogy tetszeni fog a válasz amit kapsz ha kapsz.
- Jason én rémálmai legrosszab de egyben legkedvesebb szörnyetege is lehetek nem vagyok varázsló vámpír vagyok szebben fogalmazva vértestvér Káinnak a öröklét átkával megátkozottnak a leszármazottja. Vérrel táplálkozó élöholt aki nem feltétlenül nézi jó szemmel a kicsapongó szörnyetegek tulkapásait a Halandó Alvokkal szemben persze nem vagyok Grál Lovag csak lehetőségeimhez képest kisseb halandok csoportok részére probálok biztonságos szigeteket létrehozni a sötét kegyetlen valóságban. Ne rémüldözzön csak olyan halandók vérét veszem magamhoz táplálkozás céljábol akik önként adják és felajánlják a értékes vitaejüket.
Ott álltok a hideg holdfényes éjszakában.
- Most már én fogom bevezetni a sötétség világába annak szabályiba és törvényeibe a első és legfontosabb a halandók soha de soha nem tudhatják meg a természetfelettiek létezését. A másik soha ne adja tudtára egy vértestvérnek még ha tudja is hogy ki a valódi természetét a kárhozottak nem szeretik ha emlékeztetik öket a átkukra.
Ha vannak további kérdései most felteheti azokat szépen sorjában időnk mostantól mint a tenger.

Pierre Lavoissier (Repülő valahol Európa felett)

Norobu megkocogtatja a öledben lévő laptopot.
- Pierre ebben minden fontos informácíot megtalál de röviden azért vázolom a helyzetet.
Lady Trynitri-Fitz-Ismay a közeljővöben New Yorkba látogat ezért előreküldte nem sokkal ezelött a Atyát, viszont ő tul feltünő személyiség ezért nem tud reális képet alkotni a város tényleges helyzetéről körbezsongják és megprobálnak port hinteni a szemébe. Ezért maga Atyja instrukciói szerint odautazik és bemutatkozik a Hercegnél utána pedig informácíókat gyűjt a valós városi helyzetröl milyen veszélyekkel kell számolnia a Ladynek érkezésekor és itt nem a apró cseprő rendbontásokra gondolunk.
Emellet álca képpen koordinálja a Myriad Technologies és a Arcadia Inc. közös építkezési projektjét ne aggodjon kap egy kitűnő személyi titkárt aki a munka oroszlánrészét elvégzi maga helyett csak tartsa fenn a álcát és nyomozzon.
Akkor térjünk a legkellemetlenebb dologra a Egyiptomi Ösöreg nem véletlenül "utazik" New Yorkba ha esetleg valami kiderülne a céljairól az sem lenne hátrányos.
Jelenleg nagyon zürös a helyzet a városba a Szabbat állítolag ostromolja vagy hadjáratot folytat ellen bár ezt a Herceg nyílvánosan nem ismeri el a természetfeletti lények belefolynak egymás ügyeibe sokkal mélyebben mint máshol ez jellemző.
A gépen talál 4 címet biztonság kedvéért a ma éjszakát a Myriad székházban fogja elkölteni ott átadják magának a autot és a személyi kommunikátorát ami kompatibilis a gépével. Én Nagy Britanniában kiszállok van egy elintézendő ügyem. New Yorkban várja a reptéren a kocsi soförrel elviszi a székházba.

Nemsokára leszálltok Norobu kiszáll és magadra hagy a gépben. Nemsokára ujra fölszálltok a gép kapítány közli hogy a hajnalra való tekintettel bekapcsolja a reteszelt napfényszűröket. Mielött elnyom a álom ujra látod a napfelkeltét bár elég furcsa a hatás a szűrökön keresztül Norobu ugy látszik tényleg technikai zseniket foglalkoztat. Mire felébredsz már megint éjszaka van egy pohár meleg vér álldogál a italasztalon, még jó ideig repültök.
A reptér éjszakájában egy páncélozott szedán vár soförrel aki a székházba fuvaroz ahol már vár rád a személyi titkárod egy alacsony moslygos mongol férfi.

KM /Menedék/

Táplálkozás ide, extázis oda, valami nagyon furcsa érzésem támad. Valami furcsa, erős, mégis ismerős érzés. Egy kisugárzás. Hát persze, Alex. Az Atyám, ezer közül megismerem.
A kábult kelyhet ellököm és felállva körülnézek, hátha megtalálom, de nem látom sehol.
-Alex, gyere elő, tudom, hogy itt vagy..
Tapogatózok, tudom, hogy láthatatlan, de azt is tudom, hogyan lehet megtörni ezt a varázst. Csak találjam meg.


/Észlelés + Éberség/

KM /Csorba Kampó/

Hát ez valóban lelakott egy hely, túltesz a Gyöngyön is, pedig az sem semmi. Mindenesetre a lelépési terveim csődöt mondtak, mást kell kieszelnem, majd megnézem ezt a nagyon titokzatos valamit holnap.
Elindulok Sakál után a hely hátuljába, majd leülök vele szembe. A megérkező pincér kérdő tekintetére csak ennyit válaszolok:
-Köszönöm, én semmit nem kérek.
Megvárom, amíg elmegy a pincér, majd Sakálhoz fordulok, kérdő tekintettel.
-Most végülis minek jöttünk ide? Jó, tudom, mert Victor azt mondta, de mit akar? Szeretném tudni, mielőtt ideér. Kellemetlen szokott lenni, hogy mindig mindenki képben van rajtam kívül, mert a "kicsinek" kuss a neve.
Kissé durcás fejet vágva várom a választ.

Faggatózás /Manipuláció + Észlelés/

Mesélő /Skócia, Kilátószirt/

Amikor megkezdjük a sétát, és Norobu biztosít róla, hogy teljes biztonságban vagyok mellette, mintegy automatikusan belekzdek egy mantrába, mely menedékima néven is ismert. Van, aki akkor mondja, ha hosszú autóútra indul, hogy ne érje baleset, van ki vizsga előtt. Na, ide éppen jó lesz, ki tudja mi fog történni. Arra is kiváncsi vagyok, vajon a mantra jó-e arra, hogy érzékelhető álcafelszínt nyújtson a gondolataimnak, mely a - Norobu szerint amúgy is erős - mentális ellenállásomat hivatott még erősebbé tenni. Az érezemeim a gyengém, ó, ezt eddig is sejtettem, elég volt egy szép nőre néznem.
A séta inkább teszi sajnos próbálra az érzéseimet. Már a parkban a menedékima átvált egy másik imádságba, mely tán a legismertebb mind között. Minden érző lény szerencsés újjászületéséért mondják, de ezt már igazából kevesen tudják róla.
- Vajon mi lesz a férfival? Meghal?
Az erdei társaság minden kétséget kizáróan meghal. Megremegek a visszafojtott indulattól. Nem, nem tudnék rajtuk segíteni, de hogy ezt kénytelen vagyok tétlenül végignézni ... A lelkemben harc dúl. Most igen, most először, s máris bánom, hogy elfogadtam az ajánlatot. Ahogy távozunk az erdőből már azért mantrázom, hogy megtaláljam az utat, és a helyes cselekedeteket.
Első meglátásom, hogy maga az ajánlat elfogadása nem változtat semmin, ha nem jövök ide, azok a férfiak és nők akkor is meghalnak, csupán én a fejemet a homokba dugva kényelmesen nem vennék erről tudomást. Ennek semmi értelme. Most már tudom. De ki ez az alak itt mellettem, aki ezt képes ily szenvtelenül elém tárni? Új szemmel nézem végig Norobut, de persze a külső most sem árul el róla többet.
"-Nos?" - hangzik el az utolsó szó.
Elgondolkodhatok a helyzeten, mint "szörnyeteg". Az vagyok? A válasz már tegnap is elhangzott, most csak megismétlem.
- Önmagában egy dolog tudása vagy nem tudása, a tehetség, és annak kibontakoztatása semleges. A kérdés, hogy mire használjuk. Ön mire használja, Kabata-szan? - kérdezek vissza. Lehet merész, és kicsit szemtelen dolog, de éreznie kell, hogy ha el is ismerem a képességit, őt magát a tettei és a motivációi alapján fogom megítélni. Persze a kettőnk között lévő erőkülönbségek okán neki édesmindegy lehet, hogy mit is godnolok róla. De hát nem is azért fogom tisztelni, vagy megvetni, hogy ezzel neki örömet vagy bánatot szerezzek.

Jason Brown-Chen /Skócia Sörényes Póni/

Norobu már a Póniban vár rád.
- Jó estét Jason akkor indulhatunk látom a mobilizmus híve.
Kimentek a Póni elé a parkoloban egy terepjáróbol egy sofőr száll ki és kinyitja a csomagtartót.
- Rakja csak be a csomagját most sétálunk egy kicsit csak utána indulunk tovább.
- A Óvároson tul találkozunk Akiro
- Jason a mai este folyamán nézze ugy a dolgot mint amikor egy természetfilmet néz tökéletesen biztonságban van melletem csak ne tegyen hírtelen mozdulatokat és bármivel szembesül ne ragadtassa el magát csak örizze meg a hidegvérét.
Közben lassan sétálva megindultok a kisváros legöregebb része felé a Óvárosba. Kellemes séta után elérkeztek a régi városrész legnagyobb parkjába ott is a legelhagyatottab rész felé veszitek a írányt. A egyik kis tisztásra kiérve egy párra lesztek figyelmesek hevesen ölelkeznek aztán a egyik pillanatról a másikra a csinos nő láthatóan hatalmas erővel lefogja a partnerét és beleharap a nyaki verőerébe és láthatoan elkezd táplálkozni. A szemed elött elevenedik meg a legendákból ismert szörnyetegek egyike a vámpír, még magadhoz sem térsz amikor Norobu halkan megszólal melleted.
- Menjünk tovább és nézzük meg közelebröl ugyis arra visz a utunk.
Azzal megindul a pár felé ahogy elhaladtok a pár mellet közelről is megszemlélheted amint a női vámpír kéjes elégedetsségel kortyolja a férfi vérét aki ernyedten kéjesen nyögdécsel a nő karjában. Még mindig a jelenet hatása alatt állsz mire kiértek a parkból pár utcát sétáltok és felbukkan a terepjáró.
Norobuval csöndben beszálltok a hátsó ülésekre a söfőr előzékenyen kinyitja nektek a ajtót.
- Akiro kérem hajtson a erdőségbe.

/Skócia Erdőség/

A közeli vadonba hajtotok egy rövid ídő után egy pihenőnél megálltok a sofőr nyitja a ajtokat ti pedig kiszálltok.
- Ismét sétálunk egy kellemeset induljunk.
Már jó vagy 1 órája sétáltok amikor fények tünnek fel és mulatozás hangjait halljátok. Egy erdei tisztáson gusztusos vadászház álldogál körülötte néhány hobbiterepjáró álldogál. A teraszon férfiak nök vegyesen esznek és iszogatnak néhányan a korlátnál dohányoznak. Norobu a árnyékok határvonalán áll meg a tisztás szélén.
- A Cemetechnika Inc. helyi leányvállalatának igazgatói gárdája. Csak figyeljen.
Arra leszel figyelmes, hogy a erdőböl alakok lopakodnak a tisztás szélére farkasok és emberek vegyesen. Majd egy vérfagyasztó pillanat után mind a farkasok mind a emberek csontropogások közepette átváltoznak félig ember félig farkas 2-2.5 méteres harci szörnyeteggé és rávetik magukat a teraszon mulatozokra. Sikolyok, ordíbálás, fegyver dörrenés, majd letépett testrészek és fél torzok hullanak le a teraszrol aztán minden elcsendesedik a alakváltok mind farkas alakot vesznek fel és táplálkoznak. Miután befejezték a étkezést mindannyian emberré változnak benzines kannákat kerítenek elő és modszeresen fellocsolnak mindent majd felgyújtják a tett színhelyét.
- Azt hiszem itt eleget láttunk menjünk vissza a kocsihoz és elmegyünk a utólsó állomásra ma éjjel.
Csendben sétáltok vissza a ösvényen a pihenőhöz mögöttetek a lángoló vadászház. A szokásos ceremónia keretében beszálltok.
- Akiro kérem hajtson a kilátószirthez.

/Skócia Kilátószirt/

Egy kilátóteraszhoz értek ahonnan győnyörű panoráma nyílik a szipórkázó holdfényben a környező erdőségekkel borított völgyekre. Kiálltok a korláthoz a kilátó szélére.
- Nos Jason amiket ma látott azok a legendák természetfeletti szörnyetegei kik mint látja emberi álcában köztünk járnak és ohh nincsennek kevesen csöppet sem. Nyugodjon meg a legendák igazak vannak Vámpírok, Vérfarkasok, Szellemek, Démomok, Varázslók, Tündérek, Mumiák és a többi. Ezeket a lényeket nemes egyszerűséggel természetfeletti lényeknek hívjuk kik megbújnak a Alvó embertömegben. Most jön a feketeleves Jason ha öket mindjájukat szörnyetegnek tartja akkor maga is az magábol ha kiteljesítjük lappangó képességeit kitűnő Varázsló vagy Akaratmester amelyik jobban tetszik válhat. Ez a helyzet dióhéjban.
Elhallgat és fürkésző tekintettel vizslet a holdfényes hideg éjszakában.
- Nos ?

KM (Repülő valahol Európa felett)

...Atyám.Az egy évvel ezelőtti látogatása ismét váratlanul ért.Mint mindig.Egyszer csak előlépett a semmiből és tanulásra szólított.És én engedelmeskedtem.Ahogy Ő jónak látja.Hozzá képest vak lárva vagyok csupán s tapasztaltam dühét is ha nem szavai szerint cselekedtem.Szóval tanultam az eddig ismeretlen nyelvet.A tanár valóban kiváló szakember volt s nem csodálkozott furcsa időbeosztásomon sem.Készültem a feladatra melyet atyám rám fog szabni egyszer...

Ülök egy repülőn,kissé zavaros gondolatimat próbálván rendezni.Tegnap este óta kissé meglódultak az események.E-mail-em érkezett atyám nevében miszerint új feladatom az az Újvilágba rendel,hogy két szupermulti között a hangzatos összekötő szerepében díszelegjek.Az időrövidségére való tekintettel csak a legszükségesebbeket tudtam magammal hozni.Ma pedig már egy hipermodern magánrepülőn ülök mely rövid nekifutás után a levegőbe emelkedik velünk.Igen velünk.A legnagyobb meglepetésemre a gépen Mr.Norobu-vagy Mr Titokzatos, mellesleg Atyám régi ismerőse-fogadott.Meglepödöm mert nem az a fajta ember akivel csak úgy találkozni lehet,kivéve persze ha ő úgy nem akarja.A fenébe is -gondolom tényleg fontos dolog lehet ha személyesen igazít el.
A kezemben a laptoppal a kérdéseimen gondolkodom.A miért én megsem fordul a fejemben ha úgy érzik eltudom végezni ezt a munkát akkor én elvégzem.Szeretnem ugysem kell csak végre hajtanom.
-Szóval Mr.Norobu atyám valóban meglehetősen kevés információval látott el.Levelében úgy tájékoztatott ön adja meg a kellő információk nagy részét.Jelen pillanatban az nem derült ki számomra az üzenetből milyen összefüggés van a műkincs gyűjtemény és a feladatom között illetve melyik élvez elsődleges priorítást.Kivel ,hogy és mikor kell kapcsolatba lépnem a feladat megkezdéséhez.
-Valamint még egy.Egy apróság.Szállásról sajnos nem volt időm gondoskodni,remélem ön vagy atyám egyik ismerőse tud ebben nekem segíteni.
Várakozó tekintettel nézek Mr.Norobura.Hosszú még az út és úgy érzem sok mindent kell megjegyeznem.

Mesélő /Skócia Sörényes Póni, majd az albérlet, és újra a Póni/



- Az ajándékot köszönettel fogadom, a mai este emlékére. - jelentem ki, s valóban ebben a minőségében tisztelettel fogok godnolni rá. - Minden jót! - köszönök el, s ő már itt sincs.
Még egy ideig üldögélek, hogy megtervezzem a napomat. Nemsokára edzés, lefeküdni aludni már nem érdemes. Ha elfogadom az ajánaltot, akkor lehet ma tartom az utolsó edzésemet itt. Érzek némi lelkiismeretfurdalást a tanítványim miatt, mert hirtelen cserben hagyom őket. Tehát mire hajnalban kimegyek, addigra dötnenem kell. Sóhajtok egyet, és felkászálódom. A bort magammal viszem, kötve hiszem, hogy a fogadóé, s ha igen, akkor is ki lett már fizetve.
Hazaballagok, s előveszem a hátizsákombül a Ji Csinget. Vadonatúj könyv, egyik tanítványomtól kaptam ajándékba, amikor meséltem róla. Nekem is van egy ősöreg példányom, vagy volt. Otthagytam a mesteremnél amikor elindultam a nagyvilágba.
Liao emléke élénken él bennem, s a tanításai is.
-----
- Mester, mindig kellenek ezek a bonyolult szertartások, ha jósolni akarunk?
- Nem.
- Akkor mért van ideírva?
- Emlékszel mit modntam neked a tanítások több szintjéről? Akik az út elején járnak, azoknak ezek az aprólékos szertartások ahhoz kellenek, hogy elérjék a megfelelő lelkiállapotot, s összeköttetésbe kerülhessenek a megfelelő erőkkel. Ha neked enélkül is sikerül, akkor nincs szükséged kockákra csontokra vagy kövekre.
- És akkor hogy csináljam, ha ezek nékül akarom?
- Egyszerűen, fiam, nyisd ki a könyvet!
-----
Leülök az ágyra, a könyvet magam elé teszem, s meditációs tartást veszek fel. Elébb a légzésemet figyelem, majd lassan áttérek a chi keringésének figyelésére és szabályozására. Egymás után nyitom meg a csakrákat, s mikor bekövetkezik az a furcsa, robbanásszerű megnyilás érzés,. akkor nyitom ki a szemem, s pillantok újra akönyvre, majd lassú mozdulattal felcsapom. Az eelém táruló jel azonnal árulkodó: A vándor. Elkezdem olvasni a szöveget.

1. "Fújja a szél"
A gyenge akarat nélküli sodródik, bajba jut. Jelentéktelen ügyekkel időzik, s bonyodalmat hoz magára.
Felnevetek.
- Na, ezt jól megkaptam! Jelentéktelen nőügyek, rendőrségi bonyodalmak.
2. "Övébe rejtve"
Az utazó fogadóra lel, de értékeit már belépte előtt jól elrejti. Lovászt bérel, és ezt jól teszi. A bölcs tudja, hogy jobb tartani a hosszú út veszélyeitől, mint meglepődni. Tisztes feltételekkel segítséget szerezni helyénvaló.
Ez először hirtelen világos, de olvasok tovább.
3. "Hagyta leégni"
Ha az utas vigyázatlansága miatt kigyullad és leég a fogadó, emberünk nem számíthat senkire, még a lovásza is elpártol. A bölcs tudja: most egész utitervét új alapokra kell helyeznie.
Lassan áll össze a kép. Elébb azt hittem a fogadó már a Pónibeli eseményekre utal, de ennyire a Ji Csing soha nem konkrét. A fogadó a menedék. Nekem a pénz volt a menedékem, de társam sosem volt, soha nem kértem segítséget, s soha nem bíztam senkiben. Ki is pakoltak, s nincs semmi tartalékom. Az új alapok lettek a tai-chi.
4. "Szíve nem örül"
Bár lasabban haladhatunk, és kiadásaink fedezete is megvan, mégsem nyugost a szívünk. A bölcs felkészül rá, hogy belső tartását idegenben nehéz megőriznie.
5. "A fácán"
Vadászat közben néhány nyílvesző árán gyönyörű fácánt lő az utazó. Kísérői elismerik a jó lövést, és a nadarat egy herceg dús ajándék ellenében átveszi. A bölcs lszreveszi a felsőbb segítséget, és nem zokog kis anyagi vesztesége miatt. Csak így méltó a magasabb támogatásra.
- Szóval ne nyekeregjek, hanem fogadjam el Norobut, mit "magasabb támogatást"?
6. Veszte nem véletlen"
Türelmetlenségért, igazságtalanságért idegenben nagy árat fizethet az utazó. Pótolhatatlan veszteségek is érhetik. Még a bölcs is kevesebb csomaggal megy néha tovább ...
- Mér van ebben a jelben ennyi szó a veszteségekről? S nem csak a múltba vetít veszteségeket, hanem a jövőbe is. Nem egyértelműen pozitív a jelentése. - morfondírozok halkan, magam elé motyogva.
A csomag, az persze lehet a tanítványok. AZ ő gondjukat le kell tennem, ha elfogadom az ajánlatot. Hogy ebben az első érvemnek nem kell szerepet játszania, azt annyira nem hsizem. Norobu nagy hal, de ettől még lehetnek nála nagyobbak. Hogy én ebben a játszmában menynire kicsi vagyok, abba bele is borzongok. De a játszma megy, s én ezekszerint egy értékes, "ápgrédelhető" gyalog vagyok benne. Ha ezt Norobu felfedezte, akkor felfedezhet más is, még ha ő el is tűntet maga után minden nyomot. Nem dughatom homokba a fejem. Ráadásul már a kíváncsiságom sem hagy nyugodni. Persze ez nem jó indok az ajánlat elfogadására.
- Ehhh, ahogy magam ismerem, amúgy sem bírtam volna sokáig a fenekemen maradni!
Elpakolom a könyvet, átöltözöm az edzéshez, bár a gönc elég koszos, és gyűrött, de nincs más.
MIkor kiballagok a parkba, a tanítványok már a talajt tanulményozzák. Kicsit feldúltuk az éjjel a terepet. Elég hamar összekötik a nyomokat a koszos ruhámmal, ráadásul van rajtam néhány véraláfutás is.
- Megtámadták, mester?
- Nincs semmi baj, csak edzettem valakivel az esti edzés után.
Némi susogás támad, sejtem, beindult a fantáziájuk.
- Elképzelhető, hogy este elutazom, s nem tudom folytatni a tanításotokat. Nagyon sajnálom. Sokat fejlődtetek, s amit emgtanultatok, azt tovább gyakorolhatjátok, hozzáférhettek anyagokhoz DVD-n, és az interneten keresztül. A mai edzéseket arra fordítjuk, hogy akinek kérdése van, azt most még emgválaszoljam.
S egyenként foglalkozok mindenkivel egy keveset, személyre szabott tanácsokat kapnak a jövőre nézve, majd elköszönünk, testvériesen elosztva a megmaradt fél üveg bort. Midnenkinek jut vagy egy korty.
A napot végigalszom, s hasonló formában tartom meg az esti edzést, bár már bor néélkül, majd átöltözöm, összepakolok, s elballagok a Póniba estére.

Jason Brown-Chen /Skócia Sörényes Póni/

Norobu érdeklődve hallgatja végig a eszmefuttatásodat.
- Nos akkor idézném Önt "Igazából nincs választásom. Két okból sincs. Az egyik, hogy ÖN itt van. Ha ÖN felfigyelt rám, felfigyelhetnek mások is. Már azért is felfigyelhetnek, mert esetleg Önt figyeli valaki. Innentől én már nem tartozom az Önök számára a szürke tömeghez, bármi legyen is ez a szervezet, s bármi legyen is az ellenlábasa. Azon ellenlábasok számára én mostantól potenciális veszély vagyok. Nincs más utam, csak előre. A másik ok csak rám tartozik, bár lehet, amúgy is tudja, hisz olvas a godnoaltaim között."
Térjünk rá a első okra ez ne nyomjon tul sokat a latba igérem ha nemet mond és nem kivánja kibontakoztatni a tehetségét eltünök a életéböl és a következő nap már senki sem fog emlékezni magán kívül arra, hogy mi találkoztunk nyomtalanul eltünök a életéből rajtam keresztül senki sem fog magához eljutni és ebben holt biztos lehet a döntésében ne ez játszon döntö szerepet.
A második része a dolognak megint nem teljesen igaz bár lehet, hogy képes lennék a gondolataiban olvasni de ön rendelkezik egy igen hasznos adománnyal elméje roppant mod elenálló a mentális behatolásokkal szemben így bár lehet olvasni a ön gondolataiban a müvelet roppantmod energiaigényes mondhatni kellő emberismeret birtokában ráfizetéses de ne legyen most már megnyugodva a érzelmi manipulációkkal szemben olyan védtelen mint bárki más a ellenállósága csak a mentális befolyásolásra terjed ki.
Szóval azt szeretném ha a döntést nem aggodalmak szorongások hanem a ön belső énje hozná meg ha ugy tetszik a zsenije.
A mostani tények ismeretében holnap estig gondolkozzon és hozza meg a döntését én este itt fogom várni és ha eljön megmutatom önnek a érem másik oldalát is ha nem jön nyomtalanul eltünök a életéböl igérem.
Kérem ne sértsen meg azzal, hogy vissza probálja adni a tiszta szívemből adott ajándékot. Tartsa meg és lelje benne örömét. Köszönöm a vacsorát további kellemes éjszakát.
Kényelmesen föláll a asztaltól finoman tekintélyes összeget helyez a fonott pénztartóba majd meghajol feléd és távozik.
Ott maradsz a Kínai aratóvillákkal valamint egy fél üveg fehérbor társaságában a asztalnál lassan hajnalodni fog, csönd uralja a Ponit.

Mesélő /Skócia Sörényes Póni/

Újabb legendás képesség. Elmélyülten nézem a borospalackot, ahogy felém csúszik. Érdekes, de ennyi újdonság már szinte zsibbasztó. Mindent el tud érni? Ezt neveznék megvilágosodásnak? Aligha. Ez valami más. A világ valódi arca, amit ha megtudok ... ha megtudom, nem feledem, s a valóság szörnyű. Ha magamba nézek, ha igazán magamba nézek, s elhagyoma felszínt, s kilépek a tai-chi adta jelenlegi nyugalomból én magam is érzem, hogy a világ szörnyű. Nem csak én, sokan érzik, s nem néznek szembe vele, menekülnek. Ki italba, ki szexbe, ki valami tudomyánba, én a szélhámosságba, meg most tai-chiba. Érezni érzem, hogy úgy van, ahogy mondja, de ha elfogadom az ajánaltát, tudni fogom. Ismerni. Látni. Sokkal közvetlenebbül tapasztalni. Egyik felem elbújna egy párna alá, vagy két formás női mell közé, amásik viszont pontosan tudja, hogy ezért vagyok itt. S a csirkefogó is csak először szűköl, aztán megjön a józan esze.
- Igazából nincs választásom. Két okból sincs. Az egyik, hogy ÖN itt van. Ha ÖN felfigyelt rám, felfigyelhetnek mások is. Már azért is felfigyelhetnek, mert esetleg Önt figyeli valaki. Innentől én már nem tartozom az Önök számára a szürke tömeghez, bármi legyen is ez a szervezet, s bármi legyen is az ellenlábasa. Azon ellenlábasok számára én mostantól potenciális veszély vagyok. Nincs más utam, csak előre. A másik ok csak rám tartozik, bár lehet, amúgy is tudja, hisz olvas a godnoaltaim között.
Teletöltöm a poharamat.
- Akkor igyunk egyet az Ön által ajánlott utazásra. Nem örülök neki, de tudom, hogy meg kell lennie. - felemelem a poharam, s várom, hogy csatlakozzon.
Kicsit fáj belül. Kicsit érzem a végzet lehelletét. Nem tetszik, valóban nem, s tudom, hogy ezt a pillanatot még sokszor fogom bánni. De igazából nem ebben a pillanatban dőlt el a sorsom, s tán nem is akkor, amikor Norobu megjelent a parkban. Ha eléggé tudatos leszek, minden bánatomon keresztül ezt is tudni fogom.

Jason Brown-Chen /Skócia Sörényes Póni/

Norobu rád néz a borospohara felett és mintha megállna a idő a borospalack egyenletes mozgással megindul feléd a asztallapon mintha egy láthatalan kéz tolná és megállapodik a poharad mellet.
- Nos Jason akkor öntsünk némileg tisztább vizet a pohárba önben óriási lehetőségek vannak, hogy milyen írányba kívánja azokat esetleg kibontakoztatni az engem csöppet sem érdekel az önre és a karmájára tartozik. Szervezetem és én a olyan tehetséges embereket kutatunk fel mint ön és Hester. Én csak abban tudok önnek segíteni, hogy a tehetségét és a lehetőségeit kibontakoztassa hajlandó vagyok patronálni a további tanulmányait. Most jön a de. Viszont ehhez be kell önnek mutassam a világ igazi arcát amit ha megismert nincsen visszaut nincsen kiszállás a új világképpel kell leélje a életét. Nem beszélhet a átlag embereknek rola csak olyanokkal lesz képes érdemben vitázni a világ eme kegyetlen arcárol akik szintén benne élnek és ráébredtek a valóságra. Mondhatni Felébredt lesz a Alvók között a lehetőségei szinte végtelenre bövülnek. Viszont a új valódi világ sokszor kegyetlen és sötét emberarcú szörnyek járnak a tudatlan embertömegben és felhasználják azokat céljaikra. Ez a jegy csak egy utra szól a Való Világba nincs visszatérés.

Pierre Lavoissier /Magyarország Budapest környéke 1 évvel ezelött/

Teljesen váratlanul ér Atyád látogatása a menedékedben. A semmiből bukkan fel és már megint máshogy néz ki de tudod, hogy Atyád az érzed azt a ösi nyers energiát ami már első találkozásotokkor áradt belőle és megcsapott téged. Ettöl függetlenül sikerüt a legrelytélyesbb és legkülöncebb Nemzöt megkapnod a sorstol, egy misztikus ezerarcú kaméleont.
- Nyugodt éjszakát Gyermekem nem kívánom hosszan rabolni a drága idődet most. A jelen helyzetben mutatkoznak hiányosságok a neveltetésedben és ezt a elkövetkezendökben orvosolni fogjuk. Nagyon gyér a jelenlegi nyelvtudásod idegen nyelvek terén a elkövetkező időkben meg kell tanulj angolul és arabul nemsokára szükséged lehet rá.
A dohányzóasztalra néhány CD lemezt és két névjegykártyát tesz le.
- Itt vannak a kezdéshez szükséges anyagok és két megbízható jó nevű magántanár címe. Nekem most el kell utaznom más ügyekbe de a elektronikus leveleidet folyamatosan tarsd szemmel. Időben fogok jelentkezni és megtudod a következő lépéseket is. Nézz mindig a hátad mögé és tartsd szemmel a Kígyót. Ne fáradj kitalálok további nyugodt éjszakát neked.
Azzal eltünik a erdő sötétjében.

Pierre Lavoissier /Magyarország Budapest környéke napjainkban/

Bekövetkezett amitöl tartottál és gyomrod mélyén nehéz köként ott lapult. Megérkezett a email Atyádtol nem tul szívderítő.
A levélben szerepel:

- Két cikk 1 angolul, 1 magyarul a cikkek Szederjes Péter magángyűjteményében lévő egyíptomi leletek kölcsönadását taglalják egy jó nevű New Yorki magángyűjtönek aki szintény nyílvános kiállítóhelyen mutatja be a leleteket.

- A levél további részében a feladataid vannak részletezve a Myriad Technologies és a Arcadia Inc. közös beruházásba kezd New Yorkba. A Myriad gépén holnap este New Yorkba utazol és te leszel a Myriad és a Arcadia összekötöje. A Hercegnél Kuszejr Amra gyermekeként mutatkozol be. A további instrukciókat Kabata Norobutol kapod meg.

Másnap éjjel a reptéren hófehér karcsú technologiai csoda vár rád. A utastérben nem kis meglepetésedre Norobu üldögél.
- Jó estét Pierre foglaljon helyet.
Amint leülsz a öledbe rak egy laptopot
- Ime a uj személyi számítógépe ezen tul a biztonság kedvéért ezt használja. Most pedig tegye fel kérdéseit és utána megbeszéljük a elkövetkezendő teendőket. véleményem szerint Attyátol elég szűken mért informácíók birtokában érkezett ide de azért sejtései már lehetnek. Akkor vágjunk a közepébe kérdezzen.
Közben a gép felszáll veletek a éjszakában.

Drake Shan /"High-Tech" pincehelység/

- Nos nézzük szépen sorjában a város kapuiban a Szabbat kutyák ugatnak de gondolom erröl te sokkal pontosabb képet tudsz alkotni. Akkor nézzük belülröl a városi helyzetet a Herceg ha már egy hadjárat folyamán visszafoglata New Yorkot nem fogja kiengedni a kezéből a hatalmat és a Belső Kör elött sem ismerheti el szorult helyzetét. Szóval megkezdödtek a városi tisztogatások Victor Ecaz Főszolgabíró szabad kezet kapott a ügyben a város Öregei már immel ámmal megfeledkeztek rolad viszont Victor valószínüleg nem kapni fog a alkalmon, hogy bevonjon a tisztogatási munkákba mint tudjuk a vér kötelez. De sejtésem szerint már magához is rendelt ugye. Szóval a város felbolydult mint egy hangyaboj fokozodik a peremvidéken a Farkasfatty aktivitás állítólag a Iszonyat is visszatért a vadászatból. A Krupp máguscsalád egyik tagját is vámpírtámadás éret a Öreg Krupp habzó szájjal követelt elégtételt a Hercegtöl na ez is bonyolítja a eddig sem egyszerű helyzetet. Dióhéjban ennyi gondolom bele tudod helyezni magad ebbe a képbe. És a legvadabb pletykák szerint nemsokára egy Ítélethozó érkezik a Öreg kontinensről hozzánk a Herceg nyomorát tovább tetézve.
Mondandója végén nyílik a ajtó és megérkezik Alomtársa Scorpio.
- Jó éjszakát emberek megzavartam netán valamit lassan hajnalodik ideje lesz nyugovóra térnünk hmm ? Nicsak te vagy az Shan hát visszatértél. Igazán örülök, hogy egyben maradtál odakinn.

/Küldtem háttérinfokat a részedre PM-ben/

Mesélő /Skócia Sörényes Póni/

Amikor Norobu elekzd a ki nem modnott kérdéseimre válaszolni, már tényleg elkezd érdekelni, mit tudhat még az "öreg", de azonnal az is beugrik, mit is godnoltam róla az első megpillantásakor. Vajon akkor is olvasott? Ettől egy pillanatra megitn mosolyra szalad a szám széle, de tényleg csak egy pillanatra. Amit mond, az alapján egy habókosnak is godnolhatnám, de amit tud, az ennek ellentmond, így godnolatban már szinte bocsátantot is kérek azért a megjegyzésért, bár még midnig nagyon színpadiasnak találom ezt az egész szituációt. Persze ez sok esetben bejön, én is szerettem vele operálni, de éppen ezért van rám olyan kevés hatással. Közben társam tovább beszél, kifejti, mire is jó a fegyver, amit adni szándékszik, ami igen jó, különben nem tudtam volna. Érdekes. Ennek ellenére s megint elmosolyodom, s a mosoly most marad is egészen addig, mig a mesteremre nem tereli a szót. Ez már nem vicces. Egy ideig csendben halglatok, szusszanok párat, a kérdések mélyebb magambanézést követelnek. Norobu nem azért kérdez, mert nem tudja a választ, változásokat akar elérni a godnolkodásmódomban, valamerre terel.
- Nos, először is ... - felpillantok - nem szeretem a mellébeszélést, meg ha rám akarnak kenni valamit. Felkeres egy edzés végén, viadalra hív, elver, aztán ad nekem egy ajándékot, ami fegyverként híresült el, megjegyzi, hogy jó kopó lenne belőlem, vagy jó bűnöző, majd mossa kezeit, amikor én ettől rosszra godnolok. Feltételezem nem arra akart célozni, hgoy ezentúl éljek földművelésből, tehát, noha az információt köszönöm, a jelen helyzet szempontjából teljesen mellékes, hogy ez egy aratószerszám. Ami az emberiség között rejtező ... hogy is mondta ... emberarcú, de nem emberi szörnyetegeket illeti ... nem tudom pontosan mire godnol, de az élősködés, mint olyan nem lep meg, magam is tapasztalom. A mesterem ... a mesterem nem olyan ... - még a gondolata is ingerültté tesz, pedig amikor utoljára láttam őt is utáltam, de hát az a balesettel megkeserített lázadó kamaszkor eredménye volt. Persze már évek óta nem láttam, s nem is tudok róla semmit, de vannak az életben és az életen túl is biztos pontok. Éppen a mostani magamra találásom tudatta ezt velem: én már nem veszhetek el, s ha én nem, akkor ő sem. Lehetnek az éppen aktuális életünkben hullámvölgyek, de ezek csak időlegesek, még ha több, mitn tyz évig is tartanak, mint nálam. Olyan szilárd vagyok, mitn egy kőszikla, valahol belül érzem, s ez megnyugtat, a nyugalom abból a biztos pontból kiáramlik. Sóhajtok egy nagyot.
- Elnézést, kezdjük előről! Tisztelem és elismerem a tudását, s értem, hogy valami Önnek fontos ügybe akar engem belerágnatni, ami minden bizonnyal nemes, és jó, és - éegyintek - mit tudom én ... De valahogy nem találtuk meg a közös hangot eddig még. Amit pedzeget, az engem nem vonz. Ha valamiben valakinek, vagy többeknek a segítségére lehetek, azt örömmel, de a saját képességeim, hatalom, ilyesmi ... - megcsóválom a fejem - ... soha nem ezért voltam szélhámos, egyszerűen csak élveztem az életet.

Jason Brown-Chen /Skocia Sörényes Póni/

- Nos akkor bizonyos ki nem mondott kérdéseire a válasz. Nem nem kellet volna még a nevemet hallania nem szoktam dicsfényben és bulvár oldalakon parádézni a cég extrém építészettel foglalkozik. Építettünk Jappánnak tengeren álló repteret, víz alatti turistaparadicsomot a korallszirtekhez, Kínának a Bionikus tornyot építettük meg, Franciaországban a Öko tornyok füzödnek a nevünkhöz. Inkább a tervezőzsenink Nikken Seiki nevével találkozhatott. De térjünk át más vízekre ön a fegyvert látja ezekben a végtelenül egyszerű mezőgazdasági szerszámokban mert ezek bizony csak egyszerű aratóvillák amikkel a kínai földmüvesek felszedték és kévékbe gyűjtötték a lekaszált termést. Azt hogy fegyverré lettek a emberekben lakozó zseniális destruktív tervező zseninek köszönhetjük amivel mindent megprobálunk felhasználni egymás elpusztítására. Pedig kivételesen ezek a szerszámok nem fegyvernek készültek bár a idök folyamán azzá váltak. Lehet hogy a ön számára eddig ismeretlen kegyetlen világvalóság is e felé lökte a emberiség kollektív tudatát.
Végezzünk egy röpke szimulációs eszmefuttatást. Ön képes lenne elviselni a tudatot , hogy a emberiség között emberarcu de nem emberi szörnyetegek járkálnak kik a emberiségen élösködnek, söt tovább megyek fel tudná dolgozni ha a példában a legjobb barátjárol és mesteréröl kiderülne, hogy szintén emberarcú szörnyetegek kik a emberiségen élösködnek. Vajon összeroppantaná a tudat vagy fel tudná dolgozni és mit tenne a továbbiakban mihez kezdene meg tudná örizni épelméjüségét. Válaszóljon öszintén.

KM /"High-Tech" Pincehelység/

Drake Shan /"High-Tech" pincehelység/

Gomez kényelmesen üldögél a nappaliszerűségben rád néz mint aki szellemet lát.
- Shane mondd ennyire megviselt a kinn töltött idő a társadalmunkban mindennek ára van vagy így vagy ugy. Vagy szívességbe vagy pénzbe kerül minden ez alól csak a ma esti meghívásom képez kívételt ez a te volt menedékedben kialakított menedékemben való vendégül látásod egyfajta tisztelgés egy olyan vértestvér elött aki igen sok idöt töltött el a környező Farkasfatty és Szabbat uralta területen. Szóval mesélhetek neked a városban uralkodó helyzetröl nagyvonalakban de szeretném ha idővel a információkat apró szívességekkel honorálnád persze a tájékoztatás mértékének megfelelő apró szívességekre gondolok. Szóval a kérdés az, hogy ilyenformán érdekel e egy kölcsönös üzlet részedröl és részemröl ?

Mesélő /Valahol egy álmos kisvárosban a Skot felföld közelében/

A nagy hallgatás ellenére annyit rögtön felismerek, hogy az idegen akar tőlem valamit. Idejött megverekezdni velem, ki tudja, honnan, és szállást bérelt valahol a közelben, s ő is átöltözött, míg én. Az asztalt is lefoglalta előre a Póniban, biztos volt benne, hogy itt fogunk kikötni. De egyenlőre minden ébredező kíváncsiságomat elnyomja a vacsora. Nem vagyok szívbajos a rendelést illetően, elvégre ahogy látom, a társamat felveti a pénz, szóval most jóllakom rendesen. A bort bár értékelem, csak mértékkel fogyasztom. A vacsora végeztével sejtésem szerint rátérünk arra, aminek a küzdelem és a vacsora csupán az "előjátéka" volt. Az, hogy ezt egy ilyen fegyverrel vezetik be, viszont igencsak meglepő. A hozzá fűzött magyarázat még inkább fura, és óvatosságra int.
Rengeteg kérdés kavarog bennem.
[i]- Ismernem kellene ezt a nevet, vagy a céget? Most akkor minek akar engem szerződtetni ez a férfi? Bűnözőnek vagy "kopónak"? Miből godnolja, hogy én még nem tapasztaltam milyen is a világ valójában? - a többit már meg sem fogalmazom pontosan. Választ várnak tőlem.
- Nos, - kezdem s eme szóval igyekszem kihangsúlyozni, hogy nem légbőlkapott reakciót, hanem mérlegelést hall tőlem a férfi velem szemben - amenyniben a haloottakat próbálnám megemészteni, meg kell állapítanom, hogy nem halottam túl sokat. A magamban rejlő lehetőségekről bár részben tudok, nem feltétlenül örülök, s nem vagyok benne biztos, hogy ki akarom bontakoztatni. Ilyen irányban - mutatok a fegyverre - szinte biztos, hogy nem. Az egy dolog, hogy ráveszek másokat, hogy adják nekem a vagyonuk egy részét, s más, hogy esetleg az életükre török, akár követtek el valamit akár nem. Nincs túl jó véleményem a földi igazságszolgáltatásról, főleg nem a mai világban, úgy vélem, a tetteink következményei megtalálnak minket külső beavatkozás nélkül is, pontosan és tévedhetetlenül, ehhez nem kellenek - két kezemmem mutatom az idézőjelet - "kopók". Az, hogy az ép eszemet félti, nagyon kedves Öntől, de én soha nem tartottam amgam normálisnak már amúgy sem. - egy pillantra kiül a mosoly az arcomra, de elhal hamar - Így hát, amit ajánl, az számomra nem csábító, amit pedig figyelmeztetésnek elém tárt, az nem riaszt. Nem jutottunk sem előre, sem hátra. Az Ön tudása kétségtelenül lenyűgöző, de önmagában értéktelen. MInden attól függ, hogy mire használja. Soha nem akarnék ilyen tudást, ha az lenne az ára, hogy ártsak vele másoknak.
Elhallgatok, mivel a véleményemet kifejtettem, talán eklég érthetően is fejeztem ki magam. Most ezen a fura idegenen van a sor, hogy ezzel a válasszal jusson valamire.

Jason Brown-Chen /Valahol egy álmos kisvárosban a Skot felföld közelében/

Kényelmes tempoban elindultok a szállásod felé mikor odértek.
- Nyugodtan menjen és frissüljön fel én várni fogok idekinn önre.
Mikor visszatérsz a utcára a férfi már átöltözve visszafogott ám valószínüleg méregdrága öltönyben vár rád sétapálcával a kezében. Végigmér tetötől talpig majd kényelmes sétával elkezd lesereszkedni szük utcákon és sétányokon a Sörényes Póni felé. Egész uton szotlanságba burkolozik. A Póniban már vár benneteket egy asztal, egy félreeső csöndes sarokban. A pincér pillanatok alatt előkerül és felveszi a rendeléseteket. A asztalra egy poros patinás fehérboros palack kerül amelyben számodra ismeretlen testes fehérbor pihen. A férfi szinte meg se szóla egész vacsora alatt inkább a ételre összpontosítja figyelmét majd a vacsora befejeztével amikor a letisztított asztalon már csak a borosüveg és a poharak árválkodnak belekezd a dolgokba.
- Köszönöm hogy elfogadta a meghívásomat a vacsora kapcsán és ezzel a csekély ajándékkal szeretném megköszönni a esti testmozgást.
A asztallapon keresztül egy termetesebb sötét ébenfa dobozt tol át feléd. A dobozban két szépen megmunkált Kínai aratóvilla (Sai) pihen a markolat elágazásánál gondosan megmunkált démonfejek vicsorognak rád talán ez a egyetlen éke a végtelenségig letisztult fegyverré vált munkaeszközöknek no meg a markolatra tekert finom bör.
- Egyébként a becsületes nevem Kabata Norobu és a Myriad Inc.-nek a társtulajdonosa vagyok. Magában óriási kettöség és lehetőségek vannak. Megvan a lehetősége a világ legrafináltabb bűnözőévé váljon vagy a legjobb kopójává. Több lappang magában mint amennyit most kihasznál és annál mégtöbb amit a multban kihasznált. Természetesen erre most azt mondja, hogy ez mind szép és jó de hol vannak a buktatok. Nos a buktatok ott vannak, hogy a világ amiben a képességeit ki tudná teljesíteni rendelkezik egy igen kegyetlen arcéllel amit sokan nem képesek ép ésszel átvészelni és most nem tréfálok. Szóval felkínálhatom magának a képességei kiteljesítését de jól gondolja meg mert egy olyan világ fogja megnyitni maga elött a kapuit amit nehéz ép ésszel elfogadni. Olyan dolgokkal fog szembesülni amit legvadabb álmaiban sem gondolt volna ez a érem másik oldala. Nyugodtan eméssze meg a hallotakat és döntsön.

KM /"High-Tech" pincehelység/

- Nem vagy semmi, Gomez. Ezt hogy sikerült lehoznod ide? - kérdezem jókedvűen, de enyhe meglepettséggel a hangomban. - Tényleg sokminden megváltozott.
Miközben megfürdök és kimosom a ruháimat végig azon tűnődök, hogy sikerülhetett ezt mind megszerveznie. Egyedül biztosan nem. Nyilván voltak segítői. Akkor pedig nemcsak a szervező tehetségén múlott, hanem a befolyását is latba kellett vetnie a siker érdekében. Ami elnézve ezt a sok high-tech cuccot, időközben igencsak megnőtt.
Felfrissülve és a Gomez által adott váltás ruhában - amit addig kértem amíg az én cuccaim száradnak - elegyedek beszélgetésbe régi ismerősömmel.
- Mi történt említésre méltó a városban mióta nem voltam itt? Biztos van olyan információ ami nem kerül pénzbe vagy szivességbe, ugye barátom?

Mesélő /Valahol egy álmos kisvárosban a Skot felföld közelében/

Minden fájdalom és kimerültség ellenére élvezem a küzdelmet. Mikor utoljára próbálra tettek, még gyerek voltam, csak tizenöt éves, azóta nem akadt ilyen helyzet. Olyan dolgok merülnek fel a feledés homályából, amiről azt sem tudtam tán, hogy tudom. Úgy tűnik a felnőtt godnolkodásmód a begyakorolt technikák felnőttes alkalmazását is jelenti, ami a gyakorlás elmaradása ellenére is előrelépés. Azért már nagyon szeretném, ha vége lenen a vizsgáztatásnak, mert ez nem más, pontosan érzem, hogy akkor és úgy verne össze, ahogy kedve tartja.
- Én tartozom köszönettel, de mivel nem állok túl jól anyagilag kénytelen vagyok elfogadni a meghívást. - felelem, persze csak egy nagy levegővétel után, s kicsit lihegve.
Végignézek magamon. Ennél kényelmesebb holmim nincs, de tekintve, hogy jelenleg csatakos az izzadtságtól, pillanatokon belül angyon kényelmetlen lenne, ha magamon hagynám, annyira nincs jó idő. A másik ruhám egy farmer és egy ing. Egyetlen hátizsákkal távoztam a hotelból annak idején, ahová nem volt ajánlatos visszatérni, tekintve, hogy nem tudtam volna rendezni a szoba árát.
- Nos, igen, egy pár perc, s átöltözöm. Itt lakom nem messze, bár van egy olyan érzésem, hogy ezt úgyis tudja.
Megindulok a szállás felé, rábízva, hogy velemjön, vagy megvár itt. A szálláson lezuhanyozom, s átöltözöm, s a még a fürdőben gyorsan felhajtok egy pohár vizet. Mikor ezzel végzek, már mehetünk is a Póniba. Ezernyi kérdésem lenne, de az idegen feltehetőleg úgyis elmodnja, amit akar, amit meg nem akar, azt nem fogom megtudni.

Jason Brown-Chen /Valahol egy álmos kisvárosban a Skot felföld közelében/

Ellenfeled miután látja a védekező hozzáállásod támadásba kezd a Aikido stílusban de támadó szerepben lép fel. A továbbiakban nem használja a korábban bemutatott ütéstechnikát, hanem inkább áttér egy "Tapadó kezek" technikára. Teljesen tesközelböl méri fel minden tudásod. A kivülállok számára a egy igen furcsa táncnak tünhet a egész küzdelmetek egy félhomályos éjszaka övezte hideg csípős parkban. A férfi rendületlenül támad minden technikát kikényszerít belőled közben rájössz, hogy emberfeletti erővel rendelkezik olyan emelések és dobások részeseivé válsz amiröl eddig nem is képzelted, hogy lehetségesek. Vagy csak nagyon ismeri a erők megfordításának modozatait.
Nem tudod eldönteni mennyi ídő telik el de lassan remegni kezd a egész tested a fáradságtól, ellenfeleden viszont kimerültségnek nyoma sincsen. Furcsa harci helyzetek alakulnak ki jóvoltábol egyszer olyan helyzetbe kényszerít amikor a szemedbe sütnek és vakítanak a kandeláberek fényei máskor eltünik a félhomályba és a legváratlanabb helyzetből csap le, letesztel A - Z -ig.
A kifulladástol már majnem össze esel amikor a eggyik pillanatrol a másikra elhátrál tölled és meghajol feléd.
- Köszönöm a élvezetes testmozgást. Esetleg hálám jeléül meghívhatom egy nagyon késő éjszakai vacsorára a Sörényes Póniba. Természetesen miután felfrissült és kényelmesebb viseletet vesz magához.