A Hírvivő

KM
(Abyrnoss, az erdei faházban / Abyrnoss, a kis faluban)

Mivel már helyzetéhez képest jobban van ezért a egyik legfontosabb kérdésemet teszem fel neki.

- Tudod hogy pontosan hová tartott a karaván a városban ami előtt megtámadtak minket melyik házhoz vagy melyik karavánszerájba vezetett volna a utunk ?
- Vagy esetleg van arról tudomásod, hogy kivel vagy kikkel kellet volna találkoznia a Mesternek a városban ?

A válaszoktól függetlenül megmutatom neki a patakot valamint friss vízzel töltöm fel a házikóban található korsókat, valamint a asztalon hagyom a reggeliféleséget.

A faluba érve először poroszkálva körbejárom a települést majd, ha semmi érdekeset vagy figyelemfelkeltőt nem látok akkor a falu piacán veszek pár dolgot.
Hátizsák (ha van), Szárított erdei gyümölcs 2-3 mérőt, zöld tea, vadhús (nyers / szárított ami van), zöldségeket valamint strapabíróbb gyümölcsöket is keresek, csikós kulacs, bőr borostömlő, cipó/kenyér, bor a tömlőbe, pálinka a kulacsba.

Miután végeztem a bevásárlással és elpakoltam a hátizsákba (ha kaptam ha nem kénytelen leszek beérni egy zsákkal) a vásárolt portékákat, még megpihenek egy kicsit a falu közkútjánál ha van és utána visszatérek a erdei faházikóhoz.
A falut járva és vásárolva végig nyitva tartom a szemem és amennyire tudom a fülem. (Érzékek / Éberség)

Szignum: fakorong, vörösréz-kerettel
Aktuális gyógy-matéria: 3
Aktuális pénz: 15 aq 1 lin 8 khil
Aktuális Tp: 11

Ikuno Ajabe
(Abyrnoss, a kis faluban)

Az ébredésed kissé későbbi, mint amit megszoktál magadtól, de igazán ezen meg sem lepődsz. Ez a nap kissé hűvös, de nem hideg. A nap csak gyéren világít, kevés meleget ad magából ezen a reggelen.

A társad láza csökken, ébren van, de nem sokat mozog, az ágyból csak lassan megy ki. Képes elmenni a kis patakig megmosdani, majd lassan vissza, de érezhetően kimerül, mire végez.

A sebet csak nehezen lehet tisztítani, de megoldható. Visszaérkezés után fertályóra és ismét aludni fog.

Ha kérdezni akarsz felőle, akkor valószínű, hogy tud választ adni - az állapota alapján. A patak irányát is tőled tudakolja meg, lassan beszélget.

Mielőtt a faluba érsz, megtudhatsz tőle némi információt.

Fel kell tenned kérdéseket, hogy mit akarsz tudni, erre van körülbelül negyed órád, a többi idő a mosakodással, evéssel telik el.

A falu nincs messze, takaros, gazdag falu. Valószínű, hogy a város és a folyó tette gazdaggá.

Láthatóan sokan a fából élnek meg. Ezt támasztja alá a falu határában, mintegy gyűrűként tornyosuló falerakatok, melyek java része hánycsolatlan rönk. A faluban néhány asztalos műhely látható. Ezek mind nyitott féltetős épületek, melyek mögött vagy maga az erdő, vagy a tulaj háza látható, attól függően, hogy hol helyezkedik el a ház.

A faluban két kocsma és egy fogadó látható. Ez utóbbi a "Kanyar" nevet viseli, amivel minden bizonnyal a folyóra utal. Hülye egy név...

Nyugatról érkezik egy fő út a településre, mely ipszilonra ágazik. Egyik út vezet a folyóhoz, a másik pedig a városhoz. Te magad is innen érkezel, míg a folyó felé van egy kis piac, ahol főként élelmet árulnak. A mellékutak mindegyike házakat rejt és az erdőbe veszik.

Ott, ahol íz út elágazik van egy nagyobb épület - ez is fából, mint a többi -, melynek homlokzatán egy címer és zászló. A címer egy a famotívum, és megtudod a falu nevét is - remélem, eleddig nem adtam meg nevet -: Autu, ami fával egy fával kapcsolatos szó.

Sok falut és várost láttál már eddigi életedben, ennek a falunak a lakosságát körülbelül 1800-2000 főre becsülöd.

Igazi falusi hangulat leng körbe. Mindenütt jönnek mennek a kis dolgaikat intéző emberek. Sok az állat, a takarmány, és rengetegen munkálják a fát, ki így, ki úgy. Néhány szekéren fa van, előtte lovak, vagy összvérek, mellettük a rakományra alkudozó kalmárok. Néhány faragott verandán virágokat, másokon hűlni tett pogácsa, vagy egyéb sütemény látható. Kutyák csaholva üldöznek egy pockot, vagy valami hasonló állatot. Röviden: Autuban zajlik az élet.

Merre fordulsz, mit teszel, kit keresel?

KM
(Abyrnoss, az erdei faházban)

Azért megnyugtató, hogy a öreg gyógyító volt fenn a háznál és a helyi ruhák is segítségemre lehetnek, nem húzom sokáig a időt nyugovóra térek a gondolkozást másnapra halasztom.
Másnap ébredés után megnézem társamat és a előírásnak megfelelően átkötözöm. A maradék cipó és egyebekből belédiktálok valami reggeliféleséget majd hideg vízben való mosakodás után helyi ruhában felderítem a közelben lévő falucskát.
Segítségre lesz szükségem legalábbis a társam ápolása érdekében, ha azt sikeresen elintézem ráérek foglalkozni a többi baljós problémával is ha viszont nem járok sikerrel akkor felépüléséig a kis faházhoz leszek kötve de ez még a jövő zenéje. A faluban jó lenne beszerezni valamennyi tartósabb élelmet a kunyhóba ne kelljen mindig előző napi maradékon tengődni.
Gondolataim közepette ütemesen haladok célom felé a burjánzó erdőben.

Szignum: fakorong, vörösréz-kerettel
Aktuális gyógy-matéria: 3
Aktuális pénz: 15 aq 1 lin 8 khil
Aktuális Tp: 11

Ikuno Ajabe
(Abyrnoss, az erdei faházban)

Úton vissza a faházba van időd elgondolkodni a nap eseményein. Sok minden történt, kimerítő napod volt.

Fáradt is vagy, sötét is van. Még jó, hogy volt ez a kis pihenő, mielőtt útra indultál. Így most viszonylag boldogulsz. Bandukolsz az úton, majd beveted magad a rengetegbe. Kissé nehezen boldogulsz, de ez a kis kóválygás jót tesz a helyismeret jártasságodnak. A friss levegő is tisztít valamelyest a fejeden.

Mire elérsz a faházhoz a lábaid igen csak rogyadoznak, követelik maguknak a pihenést. A házban aztán csak az alvó társad találod, a nadorok már nincsenek jelen. Viszont találsz élelmet azon a rozzant asztalon, valamint egy agyagkancsóban vizet, mellette pedig egy tömlő bort. Van ott még valami kis tégely is - ebből rájössz, hogy az öreg lehetett itt, aki korábban is segített a bajban lévő társadon. Találsz az egyik szék háttámláján két nadrágot és két laza inget - olyanfajtát, amelyet a helyiek viselnek. Még egy pár csizmába is bele botlasz.

Marad az éjszaka, mert már remeg minden porcikád.

KM
(Abyrnoss, Abrintus városában, egy esti korcsmában)

Elgondolkozok Framol mondandóján majd a vacsorát komótosan befejezem.

- Köszönöm a tartalmas beszélgetést Framol uram remélem lesz még szerencsénk egymáshoz a további jó éjszakát.

A köszönés után fizetek majd távozok a kocsmából még kapuzárás előtt ki kell jussak a városból, a faházba már így is sötétben kell visszataláljak a részletes és további tervek úgy is társam állapotától függenek.
A erdei ház felé a úton meg hányom vetem magamban Framol által mondottakat. A belső parancsnokság kapitánya igen csak csábító információforrás lenne, de azért óvatosan kell megközelíteni mert mi van ha esetleg köze volt mégiscsak a támadáshoz. Akkor kezdődne csak meg a igazi rémálom és üldöztetés csábító és egyben veszélyes lépés vele felvenni a kapcsolatot. Mindenféleképpen aludni kell egyet a dologra.

Mindenféleképpen visszatérek a kis faházhoz mivel a Nadorok tovább állása miatt magára fog maradni ami a jelenlegi állapotában nem a legjobb dolog.

Visszatérve a faházba felmérem a helyzetet a Nadorok kapcsán valamint megvizsgálom a karavánkisérő állapotát és ha szükséges átkötözöm a sebét. Utána nyugovóra térek.

Szignum: fakorong, vörösréz-kerettel
Aktuális gyógy-matéria: 4
Aktuális pénz: 15 aq 1 lin 8 khil
Aktuális Tp: 11

Ikuno Ajabe
(Abyrnoss, Abrintus városában, egy esti korcsmában)

Én úgy hallottam, hogy nem városiak voltak a támadók. Néhányan azt is megmerték kockáztatni, hogy a város körül vártak több napot, vagy akár egy hetet is a karavánra, azok a patkányok.
Két dolog beszél az mellett, hogy a város lehetett a célja a karavánnak. Az első, miszerint itt volt a rajtaütés. Ez azért valószínűsíti a célt, mert ide biztosan elérkezik a karaván, hiszen itt már nem lehet kerülni semerre.

A másik pedig az, hogy a belső negyedben vártak egy keleti szállítmányt. Bár mindössze egy pár ember tudott róla. Az egyik ilyen ember a belső parancsnokság kapitánya. Őt kellene felkeresned, ha további információt akarsz szerezni a karavánt illetően. A kapitány nem jön ki csak akkor a belső negyedből, ha konkrét célja van idekint.

Elég sok információt kapsz Framoltól, aki a túladagolt bor mennyiségének megfelelő mondatot tálal eléd, beavatva néhány gondolatba téged.

Igen, egyértelmű, ha valami fontos szállítmány érkezik, akkor nyilván erről tud a belső katonaság vezetője.

Agyad a kései óra ellenére elkezd dolgozni. Mi van, ha van kapcsolat közte, és a legbelső parancsnokság között, minden titkolózás ellenére?

És mi van, ha van egy felcser ismerőse, aki a parancsnoksága alatt szolgál. Ez természetes is lehet, azonban ha ezt a szolgáltatását igénybe veszed, akkor egyértelműen felfeded előtte a kiléted - miszerint te is a karaván tagja vagy/voltál. A sebesült társadnak pedig - így vagy úgy -, de segítség kell. Nincs még annyira jó állapotban, hogy egymaga túléljen az erdei kis házban.

És neked is kellene egy nagyadag pihenő, mert lassan magad is kifordulsz a székből. akármilyen is a kis kocsma, mégis csak kell aludni valamit.

Hol alszol? Kimész a kis faházhoz, vagy itt próbálsz meg szobát kivenni éjszakára, esetleg egy másik fogadót nézel magadnak? Eszedbe jut még Framol is, mint lehetséges szállásadó...

KM
(Abyrnoss, Abrintus városában, egy esti korcsmában)

- Nem köszönöm nem kérek.- hárítom el a volt parancsnok kínálását.

Közben valaki érkezik a nadorhoz és halk beszélgetésbe fognak, aztán jön a kellemetlen hír távozniuk kell. Hát nem éppen jól alakulnak a dolgaim eddig legalább Fantynus-ék gondját viselték sebesült társamnak, de ezentúl ez sem fog megtörténni ezt a gondot is meg kell oldjam. A ma éjszaka hátra lévő részét ki kell bírja a sebesült karavánkisérő mert még szót kell váltanom ezzel a emberrel.

- A hírek inkább úgy pontosak, hogy többen is megmenekültek a karavánból. Igazándiból az érdekelne engem, hogy hogyan is történhetett meg egy ilyen mérvű támadás a városhoz ily közel. A másik kérdés meg az lenne, hogy vajon hová is tartott itt ez a megtámadott karaván. Ide a városba jött valamelyik Házhoz vagy ez csak egy pihenőhely lett volna a további útja során. Sajnos a karavánvezető elhunyt a támadás során így ő már nem tud megfelelni erre a kérdésre.

Szignum: fakorong, vörösréz-kerettel
Aktuális gyógy-matéria: 4
Aktuális pénz: 15 aq 1 lin 8 khil
Aktuális Tp: 11

Ikuno Ajabe
(Abyrnoss, Abrintus városában, egy esti korcsmában)

Nem, semmi kifogásom a személyetek ellen, komolyan nincs - mondja a fickó kissé fáradtan, majd hörpint egyet. - Hogy változtatna-e valamit a dolgok állásán, ha közötök lenne az eseményekhez? Számomra? Nem, egyáltalán nem. Ma kiléptem a kötelékből, de csak holnap fogadják el - ha elfogadják. Részemről lezárva az ügy. Ez is, és az összes többi is. De mi is történt igazából odakint?

Vizsgálódsz, de nem látsz a parancsnok arcán semmit. Éppen olyan közönnyel veszi fel a beszélgetés fonalát, mint a folyó a meder vonulatát. Lassan befejezi az ételt, leönti az utolsó nyugatit is. Valamit leemel az oldaláról, és feléd nyújtva kínál téged is. Tobacco. Valami jó féle lehet, mert oldása után a szütyőből nagyon finom illatok terjednek szét az asztalotok körül.

Megkínálhatlak? Jó fajta, nem afféle tengeri ürülék! - mondja.

Odalép valaki az asztalhoz, majd a nadori lányhoz szól, titeket nem is vesz túlságosan számba. Hamarost váltanak szót egymással, miután a lány bocsánatot kér, közli, el fog menni a kis házhoz, hogy Fantynussal útra kelljenek, majd távozik. Nem vár feltétlenül választ.

Framol érdekes arcot vág, nemtetszését fejezi ki. Lassan túlteszi magát az eseményeken, majd folytatja a mondókáját:

Ott tartottunk, hogy közötök van a város határi eseményekhez, amihez immáron nekem nem sok közöm van. Tehát, mivel szolgálhatok, amivel rendelkezem, és nektek, vagy inkább már csak neked pedig szükséged lenne? És igaz, hogy egy embert valaki elmenekített, aki túlélte a támadást?

KM
(Abyrnoss, Abrintus városában, egy esti korcsmában)

Belépünk a kocsmába ami egy kisseb fogadónak is megfelel mivel meleg ételt is tudunk fogyasztani. A parancsnok nem teketóriázik bőséges vacsorát rendel magának itallal karöltve. Én inkább maradok egy tányér levesnél amibe a kanál is beletörik valamint kérek jó erős nador mélygyökér pálinkát. Csöndben falatozom és megrágom magamban a parancsnok mondandóját is. Majd válaszolok neki miután kiittam a pálinka felét.

- Nem-nem csalnak a emlékei reggel érkeztünk a kapun keresztül ahol szolgálatban volt és jók a megérzései tényleg nem vagyunk kereskedők bár különböző céllal érkeztünk egy sajnálatos esemény összefűzte sorsfonalunkat a nador portyázókkal. Rosszabb sorsfonál társakat is kaphatna a ember mint ezek a becsületes egyenes tiszta hegyi emberek.

Mondandóm közben finoman mosolygok rá majd kanalazok egy párat a levesből és tovább folytatom.

- Egyébként változtatna valamit a jelenlegi helyzeten az a tény, hogy a városon kívül történt minősíthetetlen események hatására érkeztünk a városba, egy magafajta becsületes embernél. Egyébként meg mindenféleképpen a városba érkeztünk volna csak a események hatására megváltoztak a célok és a lehetőségek a érzelmekkel együtt.

Ezek után látszólag ismét a leves és a pálinka felé fordítom a figyelmemet, de közben nagyon figyelem a reakcióit.

Leves - 4 lin - a kanál is megállja a helyét
Pálinka - 7 lin - nadori mélygyökerekből
Pékáru - 2 khil - kis cipó, nagy zsemle
Vacsora – 11 lin 2 Khil

Szignum: fakorong, vörösréz-kerettel
Aktuális gyógy-matéria: 4
Aktuális pénz: 15 aq 1 lin 8 khil
Aktuális Tp: 11

Phibra, Ikuno Ajabe
(Abyrnoss, Abrintus városában, egy esti korcsmában)

A parancsnok megint hörpint egyet a kupából. Kupájának fedele csattan, hangja azonban elvegyül a kocsma esti zajában. Egyszerű ember, de nem kulturálatlan. A nedű nem folyik ki az arcára, mind lehömpölyög a torkán. Kér még egy italt.

Várakozik, nem sürget. Hamarosan megjön a sült, amit a bor mellé kért, emebből kér még egy kupával; végignézi a távolodó szolgalány ringó hátsóját, majd falatozni kezd.

Nos, nem régen érkeztetek a városba, ha emlékeim nem csalnak, igaz? - kérdezi nemes egyszerűséggel, miközben egy adag köret távozik a feneketlen mélységbe. - Mi járatban itt? Kerestek valakit? Nem hinném, hogy engem, nyilván, valaki más az, akit kerestek. Ha kerestek. Az is nyilván való, hogy nem vagytok csak olyan - amolyan látogatók, vagy kereskedők, mert akkor nem kellene engem leszólítani. Kerestek valakit. Kit?

Remélem, nincs köze ennek az egésznek ahhoz, ami a városon kívül történt?

Phibra, Ikuno Ajabe
(Abyrnoss, Abrintus városában, egy esti korcsmában)

A harcos nem ellenkezik, mondván, még azt sem tudja, mit is akarsz tőle pontosan? Ha a nadort ismered, akkor minden bizonnyal egy kalap alá vette őt veled. Rád emlékezett, nyilván rá is - bár nem mutatja.

Igaz, egyáltalán nem mutatja ki a reakcióit. Olyan az ember, mintha nem akarna semmit sem. Általában elmondható róla, hogy nincsenek mimikái, gesztikulációi. Ez kissé feszengésre ad okot.

Bemutatkozik a fehér hajú nőnek is, majd beljebb tessékeli a hirtelen összeverődött csapatot. Elmondása szerint itt ismerik őt, tehát, ha bármitől tartanátok, akkor itt elfelejthetitek, mert itt nem lehet bántódásotok.

Hamarost egy kissé emelkedett hangulatú kocsmában tapodtok egy asztal és székei pihentető nyögései társaságába. Nem maiak a bútorok, mind megannyi, mintha száz éve lenne már szolgálatban.

Tucatnyi repedés az asztal lapján, az évek alatt benne maradt kenyérmorzsák, illetve egyéb, meg nem nevezhető ételmaradékok, a szék kemény hátlapja, lábainak recsegése elárulja, hogy a meghittségnek bizony múltja van.

A kandallóban, mintha sosem akarna kialudni a tűz, a terem másik feléből ontja a meleget, ruhátokat és arcotokat szárítva, a kezeitek feje már pergamenre hasonlít, pedig épp csak letettétek magatokat egy-egy háromlábú székre.

Hátratekintve egy suhancot vesztek észre, amint kilép a hátsó ajtón, miután leemel egyet a fáklyák közül az ajtókeret melletti, lánccal felerősített fáklyahüvelyből. Maradt ott még tán fél tucatnyi szurkos-bot. Amint kinyitja az ajtót, beáramlik a hideg, becsap az eső, a fiú is láthatóan inkább menne vissza a vágott szemű kobzos zenéjét hallgatni a kandalló mellé, mint lépne ki valamely vendéget fogadni, lovát ápolni, ellátni.

Asztalotokhoz lép egy nem kis mellbőségű, rendszerint a következő mosolyt ismételgető, talán harmincas éveiben járó nő: - Mit hozhatok?. Majd a rendelésetek végeztével tovaviszi mellbőségére hasonlító mérettel ellátott hátsóját.

Ahogy elbilleg, átfurakodik a vendégek népes tömegén, a világításra esik a tekintetek. A gyertyákat rögzítő réztalpakat valamilyen fekete fém tartja függőlegesen, amiket viszont vastag kovácsoltvas keret oszt talán harminc egyforma távolságra a körön húzva. Ez a keret négy nem gyenge, a kerethez hasonlóan kialakított láncra van erősítve, hogy általa legyen függesztve a mennyezetre. Négy ilyen "csillár" van rögzítve, kettő kissé lejjebb, kettő kissé feljebb.

A harcos rendelt magának egy kupa forralt bort a nyugatiból, ahogy ő nevezte a "fekete" nektárt.

Nos, akkor térjünk a lényegre, hiszen eléggé belemart az idő az éjszakába, talán közelebb van a nap az első parancshoz, mint az utolsóhoz - mondja a városőr-parancsnok. Majd tekintélyes méretű tenyerével körbeöleli a borral színezett kupáját; öblít egyet a torkán.

Miben tudok tehát segíteni, mit is jelentett az a mondat, amit a téren mondtál, hogy én egy a korrupcióval mit kezdeni nem tudó "ember" vagyok? Csak bátran, itt nem kell tartani semmitől, mint mondtam volt korábban...

KM / Phibra
(Abyrnoss, Abrintus városában bolyongva)

Bár valószínűnek tartom, hogy nem ezt a helyet jelöltük meg találkozónak lehet, hogy eltéved amit most már, hogy láttam a város egy részét nem is tartok meglepőnek. Bár úgy tűnik a őrparancsnok bírja a végtelen tavak birodalmának nyelvét azért nem fog ártani valaki aki a anyanyelvét is beszéli mielőtt valami kellemetlen félreértésbe bonyolódunk a ismeretségünk elején. Odafordulok Framolhoz és a következőket mondom neki.

- Gondolom nincs kifogása az ellen ha egy ismerősöm is csatlakozik a társaságunkhoz nem venném a szívemre ha a beszélgetésünk alatt ebben a ronda időben várakozna rám.

Majd ezek után a intek a tébláboló nadornak, hogy csatlakozzon a társaságunkhoz elvégre már csak a ivóból kiszürődő fény és meleg is hívogató nem beszélve a bent uralkodó szárazságról. Reményeim szerint nem veszi zokon Farmol a helyzet hirtelen megváltozását és nem sejt benne valamilyen hátsó szándékot, bár ahogy a eddigiekből kiderült nem ijed meg a saját árnyékától.

KM

(Abyrnoss, Abrintus városában bolyongva)

Esik az átkozott eső. Nagyon nem szeretem, de elállítani nem tudom. Az adrenalinom az egekig szökik, minden idegszálam pattanásig feszül. Érzem, hogy nem vagyok biztonságba.
Egy macska virnyít a lábam alatt, ahogy rálépek. Nem sok híján leállt a szívem a rémülettől, amit az okozott, ahogy az éles hang megtörte a csended. A falhoz simulok, igyekszem mindenképp észrevétlen maradni.
Amikor újra csend ereszkedik a szűk sikátorra, nagyon halkan, amilyen halkan csak lehet, útnak indulok. Lépésről lépésre haladok a sötétben, amihez bár már úgy ahogy hozzászokott a szemem, még mindig zavaró.
Egy térhez értem. Az eső esik kérlelhetetlenül, a hideg víz folyik végig a hátamon. Talán ez zavarja a koncentrációmat. A téren Ikunot pillantom meg egy férfi társaságában. Szerettem volna visszabújni a biztonságot nyújtó félhomályba, mert van egy olyan érzésem, valami fontosat zavartam meg, de mire megtehettem volna azok ketten észrevettek. Csak állok, mint egy cövek oda kellene mennem, de csak így nem akarok odatolakodni. Így hát várok. Ha szól a harcos, hogy lépjek közelebb, természetesen megteszem, de szeretném, ha látnám, tőlem nyugodtan folytathatják a megbeszélést, ha nem szól, egy tapodtat sem mozdulok feléjük.

Phibra
(Abyrnoss, Abrintus városában bolyongva)

Megindítanak a lábaid a kövezésen. Lassú köröket teszel meg a találkozó helyszíne körül. Este van, és megint csapkodni kezd az eső. Hátadon érzed, amint a víz utat talál a ruhád alá. Hideg a víz; megszoktad már, nem okoz neked gondot.

Betérsz egy kis utcára, elsőre nem is akaródzik belépni, de végül mégis ráveszed magad. Belelépsz valami puhába, ami hangosan nyivákolni kezd, felverve a környék lassan beálló csendjét. A hideg is kiráz téged a jelenettől, de ahogy a macska eltűnik, úgy lassan visszaáll a sötéttel tartó csend is. Pedig egy pillanatig teljesen az volt a meggyőződésed, hogy most téged hagy helyben az a valami, ami azt a sikoltó embert is a hidegre tette.

Pár perc után, amikor kiérsz egy szélesebb útra - talán egy kis tér lehet -, észreveszed az embert, akivel a találkozót kellett volna megejtened. Ikuno egy nagyméretű alakkal veszi a társaságot, épp egy kocsma előtt lépkednek. Fejük előbb még az ablakokon befelé irányban, később téged észrevéve, rád emelve tekintetük, néznek téged.

Ha nem is a leghamarabb, de mindenképpen nem a megbeszélt helyen és időben, egy igen hosszú nap után, eljön a újra-találkozás pillanata. Mindenképpen úgy érzed, hogy ez egy jóleső momentuma ennek a napnak.

Ikuno Ajabe
(Abyrnoss, Abrintus városában bolyongva)

Gyors, nyíltsisakos szópárbajon vagytok túl, mindketten a lényegretörve beszéltek. Nem is számít más, csak ebből a nyirkos, esőáztatta utcából eltűnni. Hamar meg is beszélitek, hogy beültök egy éjszaka is nyitvatartó kocsmába; Framol megnyugtat, hogy nem késdobáló lesz a kiválasztott italfogyaztó. De ahhoz némileg vissza kell ballagni, nagyjából arra, amerről jöttetek.

Néhány morgáson, és nemtetszésen kívül több "szó" nem hagyja el a torkát a városőrnek. Bizton úgy van vele, hogy ha egyszer nyugodtabb helyen akarsz vele szót váltani, akkor nem a város nyílt ege alatt.

Néhány perc múlva el is értek egy bárig, ahova be is akartok lépni. Ekkor veszitek észre, hogy a Havasok Lánya is épp a környéken bóklászik, keres valakit - lehet épp téged.

KM

(Abyrnoss, Abrintus városában bolyongva)

A város gyomra már egészen másmilyen mint a csillogó külseje itt már megmutatkozik a szegénység főleg így sötétedés után a rossz idővel párosítva még komorabb képet fest a helyzetről.
A kisseb közjáték után a beszűkült város egyik utcáján meglepő tapasztaltsággal kap el Framol és von kérdőre a maga nyers ám egyenes módján.
Festett Arcú Keleti Embernek nevez bár a fürdő már rég eltüntette a arcfestést és a borbély is rövidre nyírta a hajam valamint meg is borotvált ennek ellenére és a rossz látási körülmények dacára emlékszik rám a sok kapun belépő idegen közül. Nem lehet elveszett ember és jó a emlékezőtehetsége valamint gyorsan kapcsol és tesz helyre dolgokat, nem árt vigyázni vele.
Kicsit hátrébb lépek testemtől finoman eltartom a kezem, hogy lássa nincs bennem támadó szándék. A Abyrnossi nyekergésemet ebben a kényes helyzetben inkább nem próbálom ki egyből Sytisire váltók és úgy válaszolok neki.

- Neked is szép jó estét kívánok Framol Parancsnok, úgy hallottam becsületes és tisztességes egyenes ember vagy, ki a mostanában elharapozó korrupcióban és hatalmi mániában egyre nehezebben tud létezni és egyenességéből néha problémái akadnak.
Talán kényelmesebb és kellemesebb helyen is folytathatnák a beszélgetésünket. Természetesen csak akkor ha ez neked is megfelelő Framol uram.

KM

(Abyrnoss, Abrintus, a találkozóhelyen)

Nem szeretem ezt a helyet. Túlzás lenne azt mondani, hogy félek. De nem szeretem. Nyugtalanít. Valami nincs rendben. A harcos sem jön. Vajon hol lehet ilyen sokáig?

Talán visszament a táborba. Talán. Fantynuss-hoz. És vajon Fantynuss él-e még? Vagy rajtaütésszerűen megölték a visszatérő banditák?

Esik az eső, a nyirok átitatja a belsőm. És még mindig nem jön. Figyelnek. Ha nem is engem, de nem vagyok egyedül. A szemem vaksága, az, hogy nem látok a sötétben, elbizonytalanít.

Mennem kell. Muszáj mennem, mert megőrülök. Lépnék egyet, amikor sikolyt hallok. Velőt rázó, felzavarja az éjszakát.

Hirtelen elfeledek mindent és mindenkit, Ikuno-t, Fantynuss-t, a varázslót, mindenkit. Ki lehet az? Meg kell néznem. Talán a gyilkos már ott sincs. Lehet, hogy még ott van. Lehet, hogy többen vannak. Vajon mennyit ér ez meg nekem? Biztosan nem ok nélkül ölték meg az illetőt.

És mi van akkor ha Ikuno? ha várok rá, és ő vérbefagyva fekszik pár méterrel arrébb. Hetekig is képes vagyok itt strázsálni, anélkül, hogy visszajönne. Az őrposzt megedzett. De úgy mi értelme? Fantynussnak szüksége van rám.

Ha nem Ikuno az, még utána is visszatérhetek. De akár meg is kereshetem, kis távokat haladva ettől a helytől, hogy időnként visszatérve ellenőrizzem, nem kerültük-e el egymást.

Döntöttem hát, hosszas tépődés után. Megnézem, ki az, aki a Szellemekhez sikította a lelkét.

Phibra
(Abyrnoss, Abrintus, a találkozóhelyen)

Állsz és várakozol. Az idő eltelt, beesteledett és úgy véled, hogy ez nem a te napod. Van így néha, az ember belerúgna az élő fába is, de legalábbis egy-két felfuvalkodott varázslóba egészen biztosan. Pökhendi alak! Még jó, hogy nem akart erővel visszatartani. Két szó, és elengedett téged, hangosan berakva az ajtót, mely téged a folyosóra száműzött.

Vajon mi a fenét akarhatott? Mit akart azzal elérni, hogy a csapathoz tartozzon? Mi köze lehet neki ehhez az egészhez? Csak megjelent a rajtaütés helyszínén, azóta pedig minduntalan belebotlasz az árnyékába. Teljesen beleborzongsz a gondolatra is.

Vársz a harcosra. Tanácstalanul telnek a percek. A férfi nem jön.

Egyszer csak egy érzés kerít hatalmába téged: valaki figyel.

Telnek a másodpercek, mely a folyó vizének tovahaladásával rovásnyira emeli az eltel időt. Fegyvered érintésnyire van a kezedtől, mondhatom, hogy arra leszel figyelmes: görcsösen szorítod annak markolatát. Talán ez a vizes fegyver megnyugtat ezen a napon, amikor talán egy szellem sem áll ki melletted? Egészen biztosan nem. De mégis, mi lenne egy idegen városban, ha nem lenne fegyvere az embernek? Kiáll egy kis térre, hogy várakozzon valakire, és lehet, többet nem is tér meg otthonába?

Otthon. Mit is jelent ez a szó? Jelent valamit? Számodra jelenthet ez a szó valamit ily távol a környéktől, ahol felnőttél? Távol az őrposzttól, és távol mindentől?

De vajon ki állhat a sötétben? Van időd körbejárni a kis teret, hogy kifürkészd, megtaláld és alkalmasint, kardélre hányd az alakot, aki akar valamit tőled ezen az ázós éjszakán.

Körbejársz, de nem lelsz senkit. Az ablakokba is be-belesel, de nem látsz semmit. Ettől eltekintve még nem hagy nyugodni a gondolat, amit az érzés ültetett beléd: valaki figyel.

A harcos azonban nem jön. Telnek a rovások, de egyedül maradsz a sötétben. Lehet, már régen visszament a falu melletti kis faházba. Vissza Fantynusshoz, vissza ahhoz az emberhez, aki számodra egy kis melegséget, egy kis biztonságot, és egy kis otthonérzetet nyújthat.

Vajon mit tett Fantynuss ezen a hosszú napon, amíg ti a városban vagytok? Ápolta-e a harcost? Egyáltalán: él-e még a fickó? De jó volna most valahol nem itt lenni...

Igen, a kis faház. Biztosan szárazabb, mint ez a kis terecske. És biztosan volna a harcosnak egy jó szava hozzád, amire most nagyobb szükséged lenne, mint korábban bármikor. Egy kis erőt adhatna, hogy megint megmerítkezhess a gondokkal teli világ feladványainak egyikében.

Pedig az őrhelyek kietlen vidéke, a mérhetetlen hideg, a soha nem múló szélszellem tánca, nem hagyta neked, hogy egy percre is elkalandozz saját gondolataidba. Ott mindig észnél kell lenni. Egy kis időre kikapcsolni a világ végét is jelentheti. Persze, nem csak a poszton állók számára.

És most mégis. Kihagytál, elmerengtél. Csak egy negyed rovás lehetett. De mégis. Valami változott.

Ismét a harcos vagy, aki a mozdulatlan nyugati vidék hegységein posztol, és a legsötétebb éjszaka legvadabb hóviharában is pontosan látja, érzi az ellenfelet. Az ellenfelet, aki sosem hibázik, ha vadra megy. És a vad mindig a poszton strázsáló, aki útját állja a fosztogatásnak, a fékevesztett öldöklésnek.

Valami változott. Az eső kopogása elmúlt, a tetőcserepek kérlelhetetlen össze-vissza dobolása elmúlt. Csak a víz csordogál már az ereszen le, hogy a követ mossa, és fusson el a repedések között.

És a többi hang? Hová lett a sok részeg dajdalolása a kocsmák mélyéről? Hová lett a tolvajt kiabáló testes városlakó kiáltozása az őrség után, és hova lett a mindig zajos város mindennapi éjszakai élete?

Ilyen a csend? Ez a csend? Ez nem csend. Ez az érzés a vadat éri, mikor lecsap a vadász rá. Az utolsó pillanat, mielőtt már nincs tovább...

Magadhoz térsz. Ott vagy, ahol eddig, nem mozdultál. Strázsálsz továbbra is. Az eső is ütemet diktál az agyagcserepekre. Hangos, fájdalommal telt kiáltásra leszel figyelmes. Utca hosszakkal távolabbról jön a hang. Valaki utolsót rúghat, mielőtt kimúlik. Számára nincs tovább.

Az érzés, ami elragadott téged...

Tudod, hogy a vad nem te voltál, de érezted, hogy ott az érzéseiben...

A vad, aki immáron csak egy tetem valahol az eső áztatta csatornák egyikében.

A harcos, pedig továbbra sincs, pedig neked már nincs itt maradásod. Mennél innen bármi áron is, de itt nem maradnál. A pénz egy zsákkal is kevés lenne, hogy maradásra bírjon téged.

Ha a harcos nem jön, hát neked menned kell, mert nem állhatsz itt reggelig. Főleg, ha a a keleti megfeledkezett arról, hogy neki itt lenne most épp a helye.

Ikuno Ajabe
(Abyrnoss, Abrintus városában bolyongva)

Kacskaringós, tekervényes utakon kell követned a sötétben csak egy fekete foltként haladó alakot. Bár a várost nem ismered, ezáltal nem tudod megállapítani, hogy hova tart, de várost tapasztalt harcosként látod, hogy nem összevissza, hanem célirányosan halad a parancsnok.

Talán három vonásnyit haladhattok - magad tisztes távolból követve őt -, amikor egy közjáték zavarja meg a vasalt csizmáinak folytonos ütemét. Egy házat elhagyva két alak ront rá, hogy életéből jókora darabot adjanak a saját markukban forgatott pengéknek. Sikertelenül. Nem is tudsz mozdulni, mind a kettőt leüti, majd otthagyja őket. A vasalt csizma folytatja ütemét a kövezeten.

Ilyen az élet a városban. A kérdés, hogy a támadók mit akarhattak tőle? Vagy csak egyszerű banditák voltak, akik nem ismerték fel a város egy posztosát? És vajon ő miért nem foglalkozott vele, hiszen a város egyik őre, neki illenék ezeknek az eseteknek a végére járni, vagy mégsem? Mégsem ő lenne az, nem is a parancsnokot követed? Hamarosan kiderül biztosan, hogy valóban Framolt követed-e, vagy valaki egészen mást...

Ezek a kérdések egyelőre még megválaszolatlanok a számodra. Talán, ha beéred őt. Talán akkor magyarázatra lelsz majd.

Framol léptei eltüntetik nagydarab testét egy ház sarkánál. Magad is fordulsz be, hogy követhesd őt, de nem látod magad előtt, pedig egy hosszabb szakasznak tűnik ebben a sötétben az út.

Kutyák csaholnak, csörömpöl egy összetört üveglap - talán egy tolvaj jár a környéken, kéjhangok egy fentebb lévő ablak mögül, és ázott ürülék szaga a levegőben.

Nohát, ilyen egy város belülről, amikor nemcsak a falakat látja az ember, hanem azokat a részeket is, melyek a szélre eső részeken vannak. Ez a város is tartogathat még meglepetéseket, minden bizonnyal nem is keveset.

És ez az út is ilyen meglepetés-szerű lehet. Sokkal keskenyebb, mint azok, amelyeken eleddig jártál e falak között. A házak is közel vannak itt alant, az ereszek is összeérnek ott a boltozatban.

Igen, jól sejtetted, nem lesz egyszerű követni ezt az alakot. Bemenni, vagy kinn maradni? Ha bemész, akkor talán többé nem is jössz ki, arra gondolva, amiket láttál az elmúlt csaknem fél órában. Pedig talán nem is lesz többé alkalmad, de legalábbis jó ideig nem, hogy beszélhess vele, mint amiképpen szerettél volna vele váltani néhány szót.

Harcos vagy. Magad is, amikor nem valamely nyelv könyvei fölött görnyedtél, kiképzéseken vettél részt. E tanórákon pedig az érzékeid kiélesedtek, megedződtek. És most ezek az érzékek megsúgnak neked valamit, de nem érted, mi ez az érzés, ami a hatalmába kerít téged. Egy markolást érzel a gyomrodban, mely megszorít és nem enged el.

Rájössz, hogy valaki ott áll közvetlen melletted. Megszólal, a hangját már hallottad. A kapuban parancsokat osztogató Framol szólít téged. Tudakolja követésednek pontos célját. Hangjából ítélve nem fél, nyilván látott már ennél komolyabb találkozásokat is. Biz', láthatott, visszagondolva a két rovással korábbi két leütött alakra.

Fegyvert nem tart a kezében, mi több, még a markolatát sem fogja az övén lévő kardnak. Csak vár a sötétben, érdeklődve kutatja a parázsló, mélyen ülő szemeivel az arcod. Láthatóan nincs a legjobb kedvében: hosszú nap állhat mögötte.

Bár nem támad, azért túlontúl barátságosan sem viselkedik. Egy ázott, fáradt, megizzadt harcos áll veled szemben, akinek a testi adottságai ebben a sötétben tudatosulnak benned. Sokkal nagyobbnak tűnik innen, mint tűnt eleddig. Egy egyszerű kérdést intézett épp feléd:

Mit akarsz, és miért követsz engem, Festett Arcú Keleti Ember?

KM

(Abyrnoss, Abrintus, egy ismeretlen fogadóban)

Hazudik, ostobának néz. Dühít a viselkedése, viszont itt erőszakkal semmire sem megyek, és sajnos azt sem tudom bizonyítani, hogy igazam van.

- Ennek így semmi értelme. Hagyjuk is, köszönöm, hogy meghallgattál.

Indulok, ha nem tart vissza, visszamegyek társamhoz. Őt azonban nem találom a megbeszélt helyen. Várok, hátha előkerül. Szükségem lesz a segítségére, ezzel a mágussal egyedül nem bírok. Eközben az idő is elromlott és fázom is. Örülnék, ha Ikuno sietne egy kicsit.

KM

(Abyrnoss, Abrintus, a találkozóhelyen)

A vacak idő mellet még a nador is késik hihetetlen nem jellemző a fajtájára s ráadásul a forraltbór is kezd kihűlni újra kell majd melegíteni. Merengéseim közben megpillantom a őrparancsnokot vajon hazafelé tart a szolgálata lejártával vagy más ügyeit intézi. Oldalamat igazán furdalja a kíváncsiság, hogy vajon érkezésünkkor miért is zárták le a városkaput. Egyenlőre talán nem lesz probléma belőle ha diszkréten követem bár nem vagyok egy settenkedős fajta de azért megpróbálkozom vele aztán majd meglátjuk hová tart a őrparancsnok. Talán ebben a vacak szürkületes időben sikerül diszkréten észrevétlenül követnem amúgy is szerettem volna szót váltani vele, de egyenlőre csak követem a többit majd kiforrja aztán a idő. Óvatosan nekikezdek a nyirkos esti szürkületben követni a őrparancsnokot bár minden tagom és csontom tiltakozik ellene egy jó meleg tábortűznek vagy egy meleg száraz szobának jobban tudnék örülni, de a jelenlegi helyzetemben a személyes kényelmem a fontossági sorrend leges legvégére szorul.

Ikuno Ajabe
(Abyrnoss, Abrintus, a találkozóhelyen)

Az már nyilvánvaló számodra, hogy nem ér oda a nő a megbeszélt időre. De te kitartóan várakozol. Adsz még neki egy pár vonásnyit, hátha csak a dolgainak intézése közben jött valami közbe, ami késésre kényszeríti őt. Reménykedsz, hogy nem történt semmi baja.

Vársz. Csend vesz körül téged. A nő nem jön.

Tovább vársz. Csak nem jön a nő.

Egyszer csak zajra leszel figyelmes. Valaki közeledik. Közelebb ér. Nem látod ki az. Nem pont feléd tart az illető. Kibukkan egy ház takarása mögül. Egy szélre eső útról érkezik a kis térre.

Sötét van. Csak körvonalakat látsz belőle. Egy nagydarab férfi, aki a városőrök ruháját viseli. Egyedül van, lehet nincs szolgálatban. Közelebb érkezik. El fog menni egy másik úton.

Láttad már. A kapuban, ahol bejöttetek a városba. Ott volt parancsnok, ő osztogatta a parancsokat és tiltott meg minden további bejárást a városba, amikor ti érkeztetek.

Lassan elhalad a térről a férfi. A nő csak nem érkezik...

Phibra
(Abyrnoss, Abrintus, egy ismeretlen fogadóban)

Te azt gondolod, hogy én elvettem bármit is a karaván maradványaiból? Nem, tévedsz, Havasok Harcos Lánya! Értsd meg, hogy nem vettem el a karavánból semmit, és ezáltal előled sem. Ha jól értem, akkor itt ezen a részen túl is vagyunk.
De, miért nem viseltetünk egymás személye irányában egy kicsivel több engedménnyel? Miért kell közöttünk ennek a háborgó indulatnak lenni? Ha jól értem szavaid mögött a ki nem mondott szavakat, akkor a célunk nagyjából ugyanaz lehet. Jómagam szeretnék fellelni egy olyan szervezkedést, mely a várost, és annak minden élő lakosát veszélyezteti. Ha jól informálódtam, miközben kérdezősködtem körbe a piacokon és az ivókban, akkor nyugodtan kimondható, hogy van itt egy nemkívánatos szervezet. Úgy gondolom, hogy ennek a nyomában lehetsz te is, és a társaid is, amikor azt a bizonyos nálam nem lévő tárgyat szeretnéd visszakapni tőlem. Természetesen, immáron megerősítettem, hogy nincs nálam semmilyen tárgy, ami a karavánhoz tartozik. És biztosíthatlak róla, hogy a társamnál sincs ilyen tárgy, nem vettünk el semmit onnan.
Midőn mind a ketten ugyanazzal a céllal élhetünk épp, meg szeretném kérdezni tőled, nem lenne jobb inkább egy csónakban evezni? Ha gondolod, csatlakozhatnánk egymáshoz, hogy ezzel is többen legyünk a feladat felgöngyölítéséhez.

Miközben ezt mondja, elgondolkodsz rajta, hogy mi is történt azon a helyen, ahol a karavánon rajtaütöttek:

Nem sokkal később, ahogy odaértél a helyszínre, elkezdted átnézni a környéket, eközben odaért két lovas, akik közül az egyikkel összetűzésbe kerültél. Majd jött a furcsa álom, amiből felébredve az Ignaas-ként bemutatkozó alak próbált téged megbékíteni. Nem jutottatok dűlőre, még akkor sem, amikor az a különös nő próbált meg segíteni a békességeteken.
A sikertelenség után jött az a furcsa utazás, ami "haza" juttatott téged, és a társaiddal ismét találkozhattál.
Körülbelül ebből jöttél rá, hogy a Ravenal nevű elvett valamit, amit most nem akar neked odaadni.

Elmondja a mondókáját a varázsló, miközben neked van egy olyan érzésed, hogy ez a varázsló akar tőled valamit, de nem tudsz rájönni, hogy mi az. De határozottan van egy ilyen érzésed. És sántítani véled a mondókáját. Mindenesetre, veled akar tartani, a "csapatba" szeretne tartozni. A társáról meg hallgat, pedig határozottan emlékszel rá, hogy megkérdezted, hogy hol tartózkodik.

KM

(Abyrnoss, Abrintus, egy ismeretlen fogadóban)

Kezd kissé dühíteni a helyzet.

- Nem úgy volt az enyém, nem tőlem vetted el, hanem előlem. Neked értéktelen, nekem hatalmas szükségem lenne rá. Nem tudom én magam sem, mi lehet az. Amikor találkoztunk, egy karaván romjait szemléltem éppen. Egy leégett szekeret akartam átkutatni. A karaván egyik, egyelőre életben maradt tagja azt mondta, ott van valami, ami fontos. Nekem gyanús, hogy az a valami nálad van, mivel rajtad kívül nem volt ott senki más, és ott már nem találtuk.

Szemöldököm ráncolom, sietnék, nincs időm nagyon magyarázkodni, de látszólag a férfi próbára tesz. Nem baj, így is jó.

- Nem, nem követ, csak ő is itt szállt meg. Vagy mit tudom én. Meg sem figyeltem, hogy néz ki. Nem volt jelentős. Magas, nagydarab. Nekem nincs üldözési mániám, ÉN meg tudom magam védeni. De ha már így ott tartunk, hol a társad? Csak nem a kinccsel csencsel?

Immár karom is keresztbe fonom, egyre türelmetlenebb vagyok.

- Kérlek, nekem erre nincs időm. Haladjunk, add ide, amiért jöttem, és engedj utamra. Ígérem, többé látni sem fogsz.

Remélem, ezzel meggyőztem, azt főképp, hogy legalább annyira kívánja a látványom, mint én az övét.

Phibra
(Abyrnoss, Abrintus, egy ismeretlen fogadóban)

A fogadó szobájában a varázslón kívűl keresnéd még annak társát, de nem látod sehol. A városhatárban pedig ott volt, erre határozottan emlékszel. Biztos most máshol van.

A varázsló érdeklődve néz rád, miközben előadod neki, hogy nála van valami, amit előtted szerzett meg.

Egészen pontosan, mi is az, ami nálam van, Havasok Gyermeke? Nincs nálam semmi, ami esetleg a te tulajdonodat kellene képezze.

Meglepődik, láthatóan kutat az emlékezetében, mi lehet az, de nem jön rá. Csodálkozik ezen, de továbbra sem jut eszébe semmi.

És ki volt az, akit láttál a folyosón? Melyik szobába ment be? Úgy éred, hogy követ?

A varázsló láthatóan több kérdést is feltenne, de aztán visszafogja magát, hogy egyesével rágjátok át magatokat minden fontosabbnak vélt dolgon.

Helyjel kínál téged, és van forró teája is, meg akad egy kis pogácsa, amihez sajtot tud adni. Ha te nem telepszel le, akkor ő sem. Láthatóan ráér, nem siet sehová.