A Hírvivő

KM, Phibra
(Abyrnoss, a várostól délre)

Amint elájul a nő leszállok a lovamról és hozzá lépek, megszabadítom a fegyvereitől, amiket mellé rakok és lefektetem egy kényelmes helyre, megnézem, hogy szenvedett-e valami károsodást, majd Ignaas gondjaira bízom, ha sebesült bemegyek a városba a szükséges gyógyszerekért, ha nem átnézem a karaván maradványait. De mielőtt elhagynám a harc színhelyét mentalioromat visszateszem a tokjába, ami az övemen függ. Eltevése előtt megsimítom a becses jószágot.
Amire kíváncsi vagyok: mi maradt a rakományból, mi lehetett az...

KM

(Abyrnoss, a kis faház)

Meghajlás kiséretében és is bemutatkozom a Peatiss gyógyítonak valószinüleg a testbeszédem jobban érthető mintsem nagyon szegényes Abrín nyelvhasználatom.
Végignézem a gyógyíto tevékenységét nem tünik tul bonyolultnak így első látásra a folyamat persze a nehézség valószínüleg a finom részletekben rejlik.
Mikor a kezembe nyomja a gyogymatériás tarisznyát meghajlok felé és átadok neki egy Shagír aranyat, ha megprobálja visszadni a aranyat tesbeszéddel megprobálom a tudtára adni, hogy ne sértsen meg azzal, hogy nem fogadja el.
Miután elmentek még egy darabig fenn vagyok ha Fantynuss visszatérése nagyon elhuzodik akkor nyugovora térek ha nem akkor csak visszatérte után hajtom álomra a fejem.

Ikuno Ajabe
(Abyrnoss, a kis faház előtt)

A gyógyítót, aki mint Peatiss mutatkozott be, a benti petróleum fényénél tudod megvizsgálni.

A furcsa, amit az arcán láttál, egy festés. Bár bent már nincs akkora sötétség, mégsem bírod megállapítani az ábrát. Törékeny, öregember, akinek csak a gyógyításon jár épp az esze.

Amint beér a beteghez, nem beszél többet, nem hallod hát ezt a rekedtes hangon beszélt nyelvet. Gyakorlott mozdulatokkal bontja ki vérsáros ruhájából a társad, majd tisztítja ki újra a sebet a tarisznyájából előszedett zöld növénnyel, aminek nevét nem ismered. Ezután befedi azt, valami vastag, barna színű anyaggal - talán egy bőrdarab? -, aminek illatából ítélve, teljesen át lehet itatva gyógynövények főzetével.

Az egész művelet nem tart tovább, mint fertály óra, kint teljessé válik a sötétség.

A seb már tiszta, és le is van kezelve. Lassan odalép hozzád az öreg és kezedbe nyom egy három-négy ökölnyi méretű tarisznyát.

Lassan mond valamit:
/Abrín nyelvhasználat, 22, Sikertelen/
De nyílván a gyógykenőcseiből lesz valamennyi a tarisznyában, amit talán minden reggel kellene rákenni a sebesültre tett bőrdarabra, és előtte persze szükségszerűen kimosni a sebet.

Az öreg ezzel távozik, és elkíséri őt a nador nő társa, Fantynuss is.

Este van, ideje enni és pihenni valamennyit.

A karakterlapodra fel kell írnod 1D10 adag gyógymatériát: 4

KM

(Abyrnoss, a kis faház előtt)

Hamar rá kell döbbennem gyér nyelvtudásom még óriási hátrányokat fog okozni minnél hamarabb el kell sajátitsam ezt a nyelvet is lehetöleg minnél jobban és folyékonyabban tudjam beszélni és ha már így összesodort a sors a nadorokkal a ö nyelvüket is megtanulhatnám már csak tiszteletböl is mert segítségük nagyon jol jött eddig is.
Meghajlok feléjük és intek nekik, hogy nem látom semmi akadályát és nem is támasztok akadályokat a sebesült megvizsgálása terén. Bemegyek és megprobálok nem láb alatt lenni közben figyelek mind a gyógyítora mind a párbeszédükre jól jöhetnek még valamikor a most ellesett fogások no és ha abrínul társalognak esetleg akkor a nyelvtudásomat is csiszolgathatom kis sikerrel.
Nincsen bennem gyanú érzet a gyógyító iránt hisz Fantynuss hozta magával ki eddig igaz nadornak tünt. Tiszta becsületes mint a magashegyekben esett hó a földjeiken és kemény mint a hideg téli szél. Csöndben figyelve várakozok a fejleményekre ha esetleg segítség kell nekik nem tagadom meg tölük.

Ikuno Ajabe
(Abyrnoss, a kis faház előtt)

A kút, amit találsz, rég kiszáradhatott, újra kellene forrásait tisztítani, hogy vizet adhasson ismét. Szerencsédre azonban találsz egy forrást a ház mögött. Itt kellemes és hűvös tisztálkodásnak tudod alávetni magad.

Miután végeztél, és kiültél a ház elé, akkor veszed észre, hogy a lány kísérője, Fantynuss érkezik meg. Eleinte csak egy alak sejlik fel a sötétben, de amikor odaér, látod, hogy ő az. És még van vele valaki.

Az illető egy idős ember. A ruházata egy sötét lepellel jellemezhető, már amennyire meg bírod ítélni a félhomályban. Sötét haja és sötét szeme van, de a részletek itt is a homályban rejtőznek. Viszont az arcán valami furcsát vélsz felfedezni.

Hamarost beszédbe elegyednek veled, és meg is értesz belőle valamit,
/Abrín nyelvhasználat, 08, Sikertelen/
bár csak azt, amit lassan igyekeznek elmondani. Ebből kiderül, hogy a társad szeretné megnézni és ha tud, akkor segíteni.

Úgy gondolod, hogy amíg te a gyakorlatoddal voltál elfoglalva, Fantynuss elmehetett a faluba egy gyógyítóért, aki meg is érkezett a lassan későbe nyúló idő ellenére.

Megnézve az illetőt, van nála két batyu - az oldalán hordja őket -, maga pedig egy rövidebb botra támaszkodva várja a válaszod, hogy beengeded-e a sebesült ellátására, vagy nem.

KM

(Abyrnoss, a kis faház mellett)

- Nos a változások már lehet, hogy el is kezdöttek és ha igen nekem sem nagyon tetszenek, föleg ha ennyi emberéletbe kerülnek. Nos igen a árnyékháboruk ténye köztudott csak senki sem szereti a kellemetlen hatásait saját börén tapasztalni és átélni azokat - gondolom magamban.
Mire végzek valószínüleg teljesen besötétedik keresek valami friss vízet hátha akad kutja a portának és lefürdök benne a sötétben nem hinném hogy bárki szemét is bántaná cselekedetem feltéve ha találok kutat vagy forrást. Utána visszaöltözködöm bemegyek a kunyhóba megnézem a sebesült karavánkisérőt bár sajnos nem sokat tudok érte tenni. Ezek után ha még mindig nem ért vissza a Hóhercegnő kiülök a ház elé a sötétbe bármire amit alkalmasnak találok a célra és várakozom a sötétben. Valószínüleg a csillagok és ha fenn van a hold adnak némi éjszakai fényt, hacsak a fák ki nem takarják öket.

Ikuno Ajabe
(Abyrnoss, a kis faház mellett)

Törzsből fordulsz körbe, lábaid lovaglóállásban, fegyvered két kézben, kissé előre tartva. Miközben fordítod a tested, kilépsz előre és bal kezeddel elengeded a fegyvered, és a forgásnak ellentétesen nyújtod ki, míg a jobb kezedben a fegyver oldalra fordul...

Erő-próbát kell dobnod: 5; Érzed, hogy a harcos társad cipelése után kissé nehézkesen kezdődik a gyakorlatod.

Lassan át kell térned a lágy mozgásokra, és el kell hagynod a kemény állásokat. Tested hajlékony nádszállá alakul, fegyvered immáron egyik kézből a másikba, majd vissza vándorol. Közben lábaid újra és újra emeled és lépsz el a helyről, ahol addig álltál...

Mozgékonyság-próbát kell dobnod: 5; A teher, melyet idáig cipeltetek a harcossal, kissé merevvé tették az izmaid a ma esti tánchoz.

Fegyvered röppen a levegőben a másik kezedbe, bal lábad előre, a jobb pedig hátra, törzsed fél fordulattal száll a levegőben a fegyvered után. Lépések és újabb pörgések kísérik a táncod ezen szakaszát.
Előző két gyakorlatsor-részlet kissé merevsége után most kezded érezni, hogy valóban szükséges volt az esti mozgáskultúrád elvégezni.

Gyorsaság-próbát kell dobnod: 1; Nincs szem, mely tudná minden porcikád nyomon követni.

Hamarost lenyugszik szíved és végtagjaid hevessége. Átveszi a légzés gyakorlata porcikáid. Lassan mozogsz, mélyeket lélegzel, átérzed a hely erejét.

Egészség-próbát kell dobnod: 2; Minden életenergia visszatért a testedbe: a hosszú út okozta fáradság, a cipekedés okozta merevség, illetve a mai napon történt rajtaütés okozta sokk minden hatása elmúlik. Kipihent lettél testben és szellemben egyaránt.

Lassan elvégzed mind a négy alapvető gyakorlat-részt. Mikor végzel, tudod, hogy a hely szellemisége a megnyugodott szelek birodalma, ahol a víz lágyságával a föld merevsége dacol, ahol minden csak akkor múlik, ha vad szeleket hoznak az újszülött farkasok vad és tüzes éhsége.

Rejtett dobást dobtál a Shinwara Vallásgyakorlatodra, aminek az eredményeképpen a következő következtetést vonod le:

A hely szellemei attól tartanak, hogy sok változás lesz a környéken mostanában, és nem feltétlenül örülnek ennek...

Phibra
(Álomban)

Álmodban egy holló látogat meg. Egy ágon ül. Minden károgás nélkül, időnként tollászkodva, vagy csőrét tisztogatva néz téged, amíg te ülsz egy tisztáson és nem tudod mi történt veled.

Szeretnél tudomást szerezni arról, hogy mi történhetett, hogyan kerültél ide, hol van az ember, akire a fegyvered emelted, és hol van Fantynuss, akire minden ilyen "furcsa" helyzetben támaszkodhatnál.

Vékony, fekete selyemruhát viselsz, egyszerű bőrpantallóval. Melletted a füvön egy tarisznyát látsz, mely láthatóan tartalmaz valamit. Hasad görcsöl valamitől, kezeid és lábaid remegnek, hányingerrel küszködsz, fejed hasogat, és sírógörcs kerülget.

Lehetetlen helyzetben vagy.

Álmodból egyelőre nem ébredsz fel. Nem tudsz beszélni másokkal. Tudod, hogy álmodsz és érzed, hogy a tested a valóságban remeg és izzad valamilyen sokktól, ami nemrégen érhetett téged.

Ravenal Boguor
(Abyrnoss, Abrintus várostól délre)

Fegyvered felé hajítod elmédnek erejével, de az valahol mögötte csapódik a földbe, mindenféle hatás nélkül.

Ezután érzed, hogy bámulatos pontossággal szegezi a nő a fegyverét a torkodnak. Másodpercekre nézed azokat a ragyogó kék gleccserre emlékeztető szemeket, majd koncentrációd végén útjára engeded a varázslatod, amely számára talán a végzet is egyben.

Összeesik, majd eltorzult arccal veszti el az eszméletét.

Hűvösen, gondolkodás nélkül megtámadni bárkit, nem éppen a mentalistákra jellemző megértés és elmélkedési rítus. Játéktechnikailag ez azt jelenti, hogy a Misztikus elkötelezettség mérlegének nyelve egy fokkal a sötétebb oldal irányába mozdul el. Öt ilyen pont után a lelkedről soha, semmi nem mossa le, hogy sötét varázsló vagy. Ez ellen nincs kiút, és minden esetben én döntöm el, hogy mi számít Fekete cselekedetnek.

Phibra
(Abyrnoss, Abrintus várostól délre)

Megpördülsz és már a torkának is szegezed a fegyvert. Mindeközben ő is eldob valamit feléd, de elvéti a dobást: fegyvere mögötted áll bele a földbe. Fagyos tekintettel érdezed meg, hogy miből meríti a bátorságot a kérdésére, mire valami hihetetlen történik veled.

Érzed, hogy az illető nem ijedt meg a fegyveredtől, melyet a torkának szegezel. Fagyos tekintetedre csak egy hűvös, számító tekintet néz vissza rád. Mindössze néhány másodpercig néztek egymás tekintetébe, ami után érzed, hogy valami ütés ér szemből, pedig nincs is ott semmi, csak aki kérdezett, meg a lova.

Térdeid megroggyannak és elereszted a fegyvered is. Sírógörcs kerülget, és érzed, hogy menekülnöd kell innen el. El, minél messzebbre ettől az embertől. Látni sem akarod többé az arcát, és nem is akarod hallani sem a hangját, tán még a látványától is rosszul leszel ezentúl.

Csak másodpercek telhetnek el, amikor elájulsz, és egy álom hív magához...

Játéktechnikailag ez azt jelenti, hogy ezzel az emberrel nem tudsz többé egy levegőt szívni. Mostantól menekülsz előle, nem vagy képes ellene küzdeni, de még rá sem nézni. Ezt ki kell játszani, és ezután a Tp-k is befolyásolhatók, ha ki is játszod ezt. Ebből a lelki állapotból ki lehet kerülni, ha megfelelően játszol

KM, Phibra
(Abyrnos, Abritus várostól délre)

Az első támadó jellegű mozdulatnál a nő vállát megcélozva dobom a mentalioromat, nem akarom megölni, csak harcképtelenné tenni egy időre. Ha nem sikerül meg akadályozni a támadást, akkor ellenfelem Aurájának mértékétől függően varázsolok (a varázsláshoz a mana felét a 2 fagykőből merítem, maximum 30 manáig) Aurapörölyt, ha kicsi az Aurája eléggé, hogy a Pöröly ereje 30 manával legyen erőssebb az Aurájánál, ha ennél nagyobb Aurával rendelkezik, akkor az Ezerarcú Halál (béta) néven futó varázslatot.

KM, Fantynuss

(Abyrnoss, Abrintus egy falu mellett egy kis faházban)

Ugy látszik a hófehérhaju, hirtelen nő nem ért oda a megbeszélt ídőre a karavánuthoz mert nem sokáig várakoztunk a ut menti kiöblösödésben hanem tovább jöttünk a falu melleti házhoz ami nem meglepő modon fábol készült. A átlagos alattvalok mindenütt a helyben legdusabb építőanyagból készítik lakóházaikat, itt a járhatatlan erdők földjén a fa a legelérhetőbb építőanyag míg otthon a hegyekben a kő. Mivel szót nagyon nem értek a zord nador férfivel és ilyentét modon ma már gyógyítot is nehezen leszünk képesek szerezni a falubol a sebesültnek ezért kénytelenek leszünk megvárni a hóhajú nöt. Bár aggasztó, hogy már sötétedik és még mindig nem ért vissza egyenlőre nem tehetek semmit idegen földön a érdekébe. Aggodalmaim eloszlatása érdekében félmeztelenre vetközve kardom társaságában kimegyek a faház mellé és belekezdek a Forma Tökélye gyakorlatba. Megprobálok azonosulni a hely szellemével a gyakorlat végén tudni fogom, hogy sikerrel jártam vagy nem.

KM, Ravenal

(Abyrnos, Abritus várostól délre)

Kissé eltévedve ugyan, de visszatalálok a városhoz, sőt legnagyobb szerencsémre találok egy rövidebb ösvényt, ha megkerül Íjász, legalább hamarabb utólérjük a többieket, akik azóta valószínűleg már messze járnak. Furcsállom, hogy mindent otthagytak, senkit nem nagyon foglalkoztatott a támadás. Mindez persze lehet azért is, mert egyrészt a tömeg nem oszlott fel, másrészt velük ellentétben mi elmentünk.
Ahogy körülnézek kissé jobban, látom, hogy egyéb romokat sem takarítottak el. Talán találok más hasznosat is. A dögök és halottak között igazi kincsek lehetnek, csak hát az óvatosság nem árt, ki tudja, kik leselkednek rám.

A kutakodás nem sok sikerrel jár, a shagîr nyilván tudta, mit hol kell keresni, valószínű összeszedett minden hasznosíthatót. Be kéne jutnom a városba, körülnézni és kideríteni, mi folyik itt tulajdonképpen. Teljesen megfeledkezem a romok láttán jöttöm valódi céljáról.
~ Íjász! - nyilall belém a felismerés, de sehol nem látom. Talán mégis csak illene megvárni, ha már miatta jöttem vissza. De hol lehet ennyi ideig? Mi van, ha éppen elkerültük egymást? Bár felmerül az a kérdés is, honnan tudhatná, hol vagyunk? Mindegy, végül is elhessegetem ezeket a gondolatokat, nem tudhatom, mikre képes. Nem is ismerem.

Éppen keresek valami megbízható helyet, ahol meghúzhatom magam, még mielőtt észrevennének, amikor hangokat hallok. Ráadásul idegen hangokat. Reflexből megfordulok, casquorom hamarabb érinti az idegen torkát, minthogy az felfoghassa, mi történt.

-TE ki vagy, mit keresel itt, és mit képzelsz, hogy megszólítassz?

Jobban szemügyre veszem, nem tűnik helybélinek, így hát talán megvárom a válaszokat, mielőtt átdöföm. ha jól válaszol, lehet meghagyom az életét. Mondjuk szemtelensége elmegy ma még tudatlanságnak, hiszen nem nador, ezek szerint nincs is tisztában a festések jelentésével. Annyi szent, hogy az Ős Szellem kegyes volt hozzá, hogy nincs velem Fantynuss, másképp lehet nem lenne ideje válaszolni. Közben lovas alakját vélem felfedezni a távolban, de inkább még csak érzem jöttét, semmint látnám, merről is közeleg. Jobb esetben Íjász az. Rosszabb esetben rövidre zárjuk a beszélgetést. bár kérdéses, hogy egy halott után mennyire kezdenek bele a gyilkos keresésbe. Nem sok időm van gondolkozni, a lovas egyre közelebb ér, a "barátom" meg inkább csak nyeldekel, semmint válaszoljon...

KM
(Abyrnos, Abritus várostól délre)

A helyszínt elérve alaposan körbe nézek. Majd a nőhöz léptetek, ha nem fordul felém szellemkezemmel kinyúlva megérintem a nőt és kifürkészem az auráját.

A lóról nem szállok le, de megszólítom a nőt.
-Mi történt itt? Látott valamit?

Ravenal Boguor
(Abyrnoss, Abrintus várostól délre)

Látom az elszántságot a szemedben, megállítani nem tudlak. De mégis azt mondom, ne a menekülő útján járjunk legelébb... Nézzük meg inkább a helyszínt, ahol történhetett mindez, ha egyáltalán történt ilyen. Mert a szóbeszéd csak szóbeszéd, az erdő meg nagy, mint amilyen hosszú a folyam a tengerig. Nem kereshetjük minden nyom nélkül elmenekült emberünket...

Ezt kapod válaszként arra, hogy már minden felszerelés a kezedben van. És igaz is, amit Ignaas mond. Talán lehet találni valamilyen nyomot ott, ahol a rajtaütés történt. És talán további hangfoszlányokat is meghallhattok, netán közelebbit is, mint egy egyszerű szóbeszéd.

Megindul Ignaas a helyszín irányába. Elhagyjátok a karavánt; kissé nagyobb iramban az már nem bír veletek nyomot tartani.

Csakhamar eléritek a város peremét. Társad és előtted egy városfal tűnik fel, amely előtt egy kis, talán néhány száz lépés széles híd, amin szintén kavarog az emberség egy kisebb része. A városőrök mindenkit ellenőriznek, aki be akarnak lépni ezen a kapun.

Láthatóan nem kell azonban átkelni a kis folyás feletti hídon. A csetepaté ezen az oldalán történhetett a folyónak.

Balra egy rommá égett kocsi, mellette egy fehér hajú - nyilván egy nador - férfi nézegeti a hamuvá lett, valaha négykerekű lovasszekeret.

Ignaas is észreveszi és megindul feléje. Ahogy közeledtek, valami furcsa dolog törekszik elméd felszínesebb rétegébe. Akit te távolabbról férfinek hittél, egy nő, mindössze néhány megtévesztő vonás van rajta, amiknek te szépen csapdájába is estél. Ilyen a szokatlanul erős testalkat, illetve a harcosokra jellemző ruházat és vért, meg a két fegyver a hátán keresztben. E két utolsó közül az egyik egy dárda, ezzel még nincs is gond, de a másiknak a nevét sem ismered, pláne a használata. Azzal sem igazán vagy tisztában.

Időd sincs minden részletre, mert közben odaértek hozzá...

KM
(Abyrnoss, Abrintus várostól délre)

Lovammal Ignaashoz léptetek.
-Ignaas...IGNAAS!
Amikor végre rám figyel.
-Mit tegyünk? Te mégis jobban ismered a világot, mint én.
Egy árnyalanyi szünet.
-Az én javaslatom, segíteni nekik. Talán a legjobb lenne, ha gyávát megkeresnénk. Üljünk át a lovakra, a kocsit hátra hagyva gyorsabban haladhatunk, de a legfontosabbakat, azért vigyük magunkkal.

Megvárom, amíg válaszol, ha nincs ellenvetése, akkor a szükséges dolgok elintézését követően, a menekülő után indulunk.
-Hé Te ott. -Szólok az egyik karavánunkat kísérőnek. - Vigyázz a kocsinkra!
A ládából kiveszem a hátizsákot, csak a ruha marad a ládában, a sátrat felrögzítem a nyeregre, ha ránk sötétedne.
A szembejövőktől megkérdezem, hogy merre ment a menekülő.

Ikuno Ajabe
(Abyrnoss, Abrintus egy falu mellett egy kis faházban)

Csaknem este van, mire észreveszed, hogy haladásotok egy vadcsapás és egy út, majd egy kis patak nyomán vezet. Innen láthatod egy tisztásról, hogy a fákon túl egy falu telepszik meg a minden esti sürgésével egyetemben.

Ti magatok pedig; innen nem telik el fertály óra és egy kis, és igencsak elhagyatott faházban köttök ki. Látszólag nem járt erre évek óta senki. Legfeljebb időnként a bátrabb lurkók a faluból.

A faház minden szegletét vastag enyészet zabálja. Talán alkalmas a tetőzet ellátni az égiek mindenpillanati támadásait, talán az ajtó is kirekeszti a csörgőkígyók zörgését azon két helyiségből, amit bent találtok.

Persze, idebenn is csak az enyészet az úr. Nem tartották karban az épületet az elmúlt időben. De van száraz fa, és találtok jól záródó üvegben petróleumot is.

Van még itt fatányér és kupa is ugyanebből a nemes természeti ajándékból. És le is lehet ülni megpihenni egy pár percre arra a négy szék valamelyikére, melyek minden hozzáéréskor nagyokat reccsennek a súly alatt. Az asztal is csak egy egyszerű faragvány, melyről a por vastagon száll a helyiség minden sarkát kitöltve, amikor le akarjátok seperni róla.

Egy priccs is van a sarokban. Ide fektetitek le a szerencsétlenül járt társad. Bár magadban mondogatod, ha meg mer halni a kezeid között, akkor talán magad is megemlegeted a felmenőit, azért látszik rajta, hogy nagy küzdelmekben van folyama az izzadásnak, ami lefolyik az egyszerű felsőjébe a homlokáról. Amit most él meg, nem kívánod magadnak...

/Éberség, 40, Félsiker/

Kissé hamar kezd el ma sötétedni, bár ezen a vidéken akár el is lehet fogadni ezt. Nem tudod, mit is jelent ez.

KM, Fantynuss

(Abyrnoss, Abrintus várostól délnyugatra, a tisztáson)

Hát ez gyorsan ment gondolom magamban. Miután Fantynuss int nem odzkodom odaállok a hordágy véghez, hagyom a nador férfit elől ő vezessen minket a uton, biztosan jobban tudja hova tartunk mint én. Miután felemeltük a hordágyat és sikerül felvennem a ritmust és valamennyire automatizálnom a haladást belekezdek egy a Gyűlölettől megtisztító litániába ugy érzem lelki békémhez és a jövöbeni hidegfejű gondolkozáshoz erre szükségem lesz. Halkan monotonon mormolom a litánia rigmusait. Amikor végeztem és ugy érzem megnyugodtam akkor ha még mindig haladunk elkezdem magamba fogadni a környezetünk hangulatát figyelek a sűrü erdő minden rezdülésére és a banne élő lényekre. Miután megteltem benyomásokkal és esetleg még mindig haladunk akkor elkezdem kiváncsian várni gyaloglásunk végállomását.

Ikuno Ajabe
(Abyrnoss, Abrintus várostól délnyugatra, a tisztáson)

Hamarost otthagyott benneteket a hirtelen gondolatú fehér hajú nő. A harcos csak néz, amikor távozik. Mond is valamit a lánynak, aki már nem hallja azt. Legyint a harcos csak rá.

Megigazítja a félájult harcost, majd intésével jelzi, hogy indulni fogtok. És szeretné ebben a segítségedre lenni. El akarja cipelni innen a harcost. Ehhez mindent meg is tesz. Odalép a rögtönzött hordágyhoz és tettre készen várja, hogy csatlakozz a feladathoz.

Phibra
(Abyrnoss, Abrintus várostól délnyugatra, a város irányába)

Utad nem fog sokáig tartani, hiszen nem haladtatok el túl messze a várostól. És teher nélkül már egyszerűbb.

Mégis. Mintha nem is erre felé jöttetek volna.

Lehet, hogy eltévedtem?

/Erdőjárás, 82, Félsiker/

Nem, nem tévedtem el, csak nem erre jöttünk idefelé. Így kicsit tovább tartott az út

A város elé a Líris folyó visz vissza téged. Annak partjára kijutva eljutsz oda, ahol a rajtaütés zajlott.

Keresed Íjászt, kutatod a forgatagot, de egyelőre nem leled. Talán csak később fog érkezni.

Furcsa, a karaván kocsiját nem oltották el. Mostanra teljesen leégve, csak a roncs maradt hátra.

Vajon, megmaradt valami, ami használható, vagy esetleg, valami, ami segítene ebben az ügyben?

A hamuvá égett karavánkocsi mellett a halottak már nincsenek ott, a lovak sem, illetve az összes felszerelésnek nyoma veszett. Marad a szekérmaradvány, ha érdekel téged...

Ravenal Boguor
(Systis, az északra tartó karavánban)

Több napja vagytok úton a kis karavánnal, melyet házad, a Ravenal indított útra Abyrnossba. A rakomány csak néhány törött penge, melyet az Íbir Ház ottani kovácsai fognak újrakovácsolni. Ennek az Íbirnek nagyon jó kovácsai vannak. Talán a messzi keleti, a shagiri ország fegyverei, amelyeket nem kovácsolnak ki. Minden mást képesek. A kardok és bárdok, vagy pajzsok és vértek, nem okozhatnak csalódást ennek a kis háznak.

Persze, a rakományt nektek kell elindítani és célba vinni, mert ők nem vállalkoznak erre.

Az út első szakaszát hajón tettétek meg, mely eljuttatott benneteket Sytis középső részéről az északi részre, ahol már minden gond nélkül el lehetett hagyni a fateknőt. Innentől lehet lovagolni és lehet a riksán is zötyögni.

A terv szerint a célállomásotok Abrintus, egy abyrnossi közepes méretű kereskedő város, melynek nyugati részén egy folyó, a Líris szeli annak határát. A városban ugyan
személyesen nem voltál még, de a Naquis Háznak van itt egy kis udvara, melyből a helyi kereskedelmeket intézik. Ebből következően tudod, hogy a városban a nemeseken és a kereskedőkön kívül mindenkinek kötelező a szignum viselete, mely az idetartozását hivatott bizonyítani. Akinek ilyen nincs a birtokában, és az utcákat rója, bármikor előállítható. Erre nem sokszor akad példa.

A cél után az út ténylegesen is szabaddá válik előtted, hiszen a karavántól ekkor el fogsz szakadni, és járod az utad magad és társad kíséretében.

Ravenal Boguor
(Systis, a Ház udvarában)

Az út, melynek célja ismeretlen, előtted. A Ház, mely taníttatott, lassan már csak mögötted.

Már több napja készülsz az útra. Inkább csak lélekben, mint szellemben, vagy a napi dolgok megszervezésében. El fogod hagyni otthonod, és ez most nem olyan lesz, mint az, amikor majd két évtizede elhagytad, hogy iskoládba térj, hogy tanulmányaid megkezdhesd. Az út, melyre rálépni készülsz, kövezetlen és akár mocskos is lehet. Lelked próbája is lesz, legalább annyira, mint a testedé.

A házatok udvara szemközt van a Naquis Ház udvarával. Középen mindössze egy nagyra nőtt szökőkút, mintha csak dacolni szeretne a ténnyel, miszerint a környék csak a vízről szól. Az épületek hátsó felében vannak a kiszolgáló épületek. Itt csak a kút és a komor falak alá szórt szürke kövek vannak. Meg persze itt van Ignaas is.

Barátoddal, és leendő útitársaddal beszélgettek az élet mindennapjairól. Na, nem azokról, amiket az elmúlt fél évben eltöltöttél a kúttal parcellázott O-alakú udvarban, vagy az U-alakú épületben. És olyanról sem, mint az iskola falai közt él meg az ember.

Társaddal, az utazásokról, az emberekről, tárgyalásokról, meg a vadonban való mindennapi megélhetésről beszélgettek. Amíg távol voltál, ő nem egy karavánt kísért el
– tette ezt a világ minden pontjának irányába – van tehát tapasztalata ezen a téren.

Arról a helyről nemigen tud semmit, ahova most mentek. Csak egyszer utazott keresztül a vidéken – északabbra tartottak. A helyre sem emlékszik igazán.

Kis karaván fog útnak indulni holnap kora hajnalban. Benne leszel te is. Első utad, mely a végtelenbe visz.

Ravenal Boguor
(Systis, a Ház egyik félreeső termében)

Az élet. Igen. Hosszú évek tanulmánya van mögötted. Az iskola, mely nevelt, mintha csak anyád, vagy apád lenne, már közel egy éve, hogy nem láncol magához. Nem is kell. Kitanultál mindent, mit egy ilyen iskola – legyen az bár az abryssi legjobbjai közé való – tud tanítani neked. Megtanultad mindazt, amit lehetett. Tanulmányaid már csak az élet tudja tisztábbá és fényesebbé nevelni. Pusztán a könyvek, melyekben nebulótársaid nap mint nap elbújnak, nem lehet többé elméd pallérja. Kell a dolgokat magadnak is megtapasztalni, hogy azok elvi síkjain a tudás a kezedbe, majd a megértésedbe jusson. Az ideáját kell mindenképpen el sajátítani a dolgoknak, ha nem akarsz megmaradni pusztán egy varázslónak a sok közül.

Neked hivatásoddá kell lennie a mágiának. Meg kell értened hát a körülötted lévő mindenséget is. Nem csak a könyvpor szagát érezni, hanem megtapintani a dolgokat, átérezni azok lényegét, és utána pedig jöhet...

Az élet. Az út. És te mindig ott leszel, ahová vezetnek sorsod szálai. Hiszen te sem vagy más, mint egy hatás és ellenhatás, egy eredmény a végtelenben...