A Hírvivő

KM, Ikuno

- Fantynuss, vigyázz rá! Én visszamegyek. Kisebb és halkabb vagyok mint te, gyalog teljesen észrevétlenül vissza tudok osonni. Ti addig menjetek a karavánút felé a sérülttel és a shagîr harcossal. Az első pihenőnél találkozunk. Ha pár órán belül nem érnék oda, ne várjatok.
Meg sem vártam, hogy ellent mondjanak, vagy bármi, elindultam vissza a város felé, Íjász után. Tudom, hogy Fantynuss nem mer ellent mondani, az idegennek pedig ez a legjobb, főleg, hogy úgyis menni akar, a tisztásról legalábbis mindenképp.

KM, Phibra

(Abyrnoss, Abrintus várostól délnyugatra, a tisztáson)

- Kezdetnek nem is rossz azt figyelembe véve, hogy itt a tisztáson nem maradhatunk valamerre el kell indulnunk. A sérültnek meg ki kell bírnia harcosnak nevelték ha tulélte ezt a orvtámadást akkor most már kötelessége, hogy életben maradjon és segítsen kideriteni a karaván körüli fondorlatot ennyivel minden féle képpen tartozik a Norobu Háznak. Akkor meg kéne haározni hogy merre induljunk meg a sebesültel és esetleg ki jön velünk vagy, hogy hány csoportra oszlunk ? - Kérdően Phibrára nézek aztán kívárom amig megtanácskozzák maguk közt a dolgokat Fantynussal és a többi Nadorral. A mostani türelmesség kifizetődönek tünik ezen a kis időn már nem mulik semmi hacsak nem akarnak órákon át tanakodni de nem olyan fajtának tünnek.

KM, Ikuno

(Abyrnoss, Abrintus várostól délnyugatra, a tisztáson)

- Én igazán nem tudom, hol vagyunk pontosan. Persze jártam már erre, de az annyira régen volt. Javasolnám, hogy keressünk valami falut, talán találunk egyet, vagy valami pihenőhelyet a karavánút mentén, ott azért nagyobb eséllyel van Gyógyító, mint a bokor tövében. Csak az a bajom, hogy nem tudom, milyen messze is van innen pontosan a karavánút, onnan mennyire van az első pihenő, és kibírja-e azt a sérült? Ráadásul azt sem tudom, hogy a társunk hogyan fog minket megtalálni, mert elképzelhetőnek tartom, hogy azóta visszatért és tanácstalanul áll a város falai alatt, hogy hol vagyunk? Valakinek vissza kellene mennie. Mivel önre szükség lehet itt, főképp, hogy ismeri a társát, gondolom, az én társam pedig sokkal tapasztaltabb nálam, ezért arra gondoltam, én szívesen visszamegyek elhagyott társunkért. Ha elindulnak a karavánút felé, amint tudunk, csatlakozunk, de nem hiszem, hogy jó lenne, ha Íjászt magunk mögött hagynánk csak úgy. Fantynuss, tudom jól, hogy nem ezért vagyunk itt, de szükségünk van a segítségedre, és ezt te is tudod.
Válaszra várva kérőn nézek a férfiakra. Amennyiben van jobb ötlet, szívesen fontolóra veszem.

KM, Phibra, Fantynuss

(Abyrnoss, Abrintus várostól délnyugatra, a tisztáson)

Látszolag tétlenül várakozok a rövid tanácskozás alatt, közben persze kritikus szemel figyelem ujdonsült társaimat. Számomra teljesen lényegtelen mire jutnak rövidtávon. Ami lényeges hogy a harcos még ne tul sulyos állapotba kerüljön a gyógyító kezei közé. Azért hangosan megjegyzem.
- Meglátásom szerint nem olyan egyszerű itt a rengetegben megfelelően képzett Gyógyítot találnuk nem terem az minden bokor alján. Természetesen ha véletlenül ismernek megfelelő Gyógyítot a környéken annak nagyon örülnék.

Phibra, Ikuno Ajabe
(Abyrnoss, Abrintus várostól délnyugatra, a tisztáson)

Fantynuss folytatja a beszélgetés fonalát:

Nos, szerintem a városi katonák nem fognak értünk jönni - ez persze, korántsem biztos. A véleményem, hogy ők ügyesen nem csaptak szét a városba betülekedő kereskedők és utazók között. Így nem értek oda. Ahogy láttam még a kardjuk sem volt mindnek a kezében. Tehát, szerintem tudtak a karavánról, és csak csendben nem értek oda.
Úgy gondolom, meg kell találni a rakományt. Ebben segíthetnénk is a keleti embernek, de nekem találkozóm van. Valami módon meg kell oldani, hogy a rakomány is meglegyen, a sebesült is felépüljön - és talán segítse a rakomány mibenlétének, céljának kiderítését -, illetve a találkozómat is össze kell hozni.

A kérdés, hogy melyik a legsürgetőbb? Megítélésem szerint a harcosnak kellene felépülnie. Amit mondtam tehát, hogy azt a házat megkereshetnénk. Onnan akármerre is folytathatnánk, akár egy gyógyítót is kereshetnénk neki.

KM, Ikuno

(Abyrnoss, Abrintus várostól délnyugatra, a tisztáson)

Rejtély a dolog, mit is keres itt a shagîr, hiszen ő maga sem tudja. Persze, ezt én is elmondhatom magamról. Bennem is felmerül a kérdés, vajon valóban a városiak támadták meg őket? Fantynuss nyilván többet tudna erről, de makacsul hallgat, akár a sír.
A sebesültet, Fantynuss jó munkája ellenére is valami olyan helyre kell szállítanunk, ahol nagyobb esélyünk van megmenteni az életét, viszont, ha keresnek minket, amire ugyancsak jó esélyt látok, a pihenők és falvak erre nem a legmegfelelőbbek. Talán valamelyik erdőbe kéne bevennünk magunkat. Ott könnyebb elrejtőzni.
- El kéne rejtőznünk, amíg a katonaság ránk nem talál. Ugyanis nekem van egy olyan érzésem, hogy már keresnek bennünket. Ráadásul nem azért, hogy aztán vigasztalás gyanánt a veszteségeinkért körbeölelgessenek. Az erdő erre talán egy megfelelő javaslat. - mondom shagîr nyelven a harcosnak, aztán Fantynuss felé fordulva ugyanezt elmondom neki nador nyelven. Kissé mulattat, hogy én töltöm be a tolmács szerepét, de üsse kavics, végülis csak én értem mindkettejüket, és az itteni embereket.
Kíváncsian várom, mi lesz a férfiak véleménye, vagy esetleg milyen jobb megoldással állnak elő.

KM, Phibra

(Abyrnoss, Abrintus várostól délnyugatra, a tisztáson)

Kérdését hallva végigmérem tetötöl talpig a Hegylakó nöt látszólag nem ijed meg a árnyékátol harcost neveltek belőle a Nadorok. Finoman biccentek felé.
- A cél melyből ide hozott minket a sors az a Kabata Ház, kolostorom patrónusának a célja volt melyet pontosan nem kellet ismernem ahhoz, hogy feladatomat ellássam. Annyit tudok, hogy karavánunk a Mester vezetése allat Abrintus, Az Utolsó Nagy Híd Városába tartott valamiféle ajándékot szállítva de hogy kinek vagy kiknek szánták a ajándékot azt én nem tudhattam. Talán a sebesült többet tud nálam remélem fel fog épülni. Bár így utolag visszagondolva a Mester nagyon ovatos volt amikor a karaván céljárol és esetleges szállítmányárol beszélt bárkivel is mintha tartott volna valamitöl most már tudjuk aggodalma nem volt alaptalan. A másik kérdés az, hogy a támadók megszerezték e azt amit akartak de mivel nem tudjuk mi volt a céljuk ezért erre is igen nehéz választ találni.

KM, Ikuno

(Abyrnoss, Abrintus várostól délnyugatra, a tisztáson)

Váltok pár szót Fantynuss-szal nador nyelven, amit vélhetőleg a harcos nem beszél. Mivel Fantynuss a shagîr nyelvjárással van bajban, valószínűleg ez okozta köztük a félreértést. Tehát nagyon úgy fest, hogy az egyetlen, akivel a harcos beszélni tud, az én vagyok.
Miután megbeszéltem a dolgokat a társammal, a harcoshoz fordulok. Igyekszem minden megmaradt shagîr tudásomat összekaparni:
- Megkérdezhetem, mi célból jöttetetek ide? Persze, ha olyan a kérdésem, amire nincs válaszod számomra, nem baj.
Újra meghajlok, hogy lássa, nem támadó, csupán szolidan érdeklődő formában igyekeztem kérdezni. Remélem, választ kapok a kérdésre.

KM, Phibra, Fantynuss

(Abyrnoss, Abrintus várostól délnyugatra, a tisztáson)

Megkezdődik a lázálomba illő hihetetlen utazásunk vállunkon egy sebesültel a karavánból. Szinte menekülünk a városörök elöl akiknek oltalmat kellet volna nyujtaniuk a karaván számár hiába no nem hazai földön vagyunk. E földön kiszolgáltatottak lettünk a különbözö helyi játszmáknak kétlem hogy a Uralkodóherceg keze elérne idáig. Most a legfontosabb tulélni és harmoniába kerülni a itt élökkel utána ráérünk kibogozni a szálakat és megkeresni a felelösöket. Látszólag a Fantynuss érti a dolgát nem akadékoskodom teszem a dolgom. Megfigyelem öket is és a környezetemet is ez is csak egy erdő ha nem is teljesen olyan mint a Shagír hegyekben de akkor is csak egy erdő. Magamba kell fogadjam a erdő és a hely szellemét bár most nincs időm Forma Tökélye gyakorlatra de mihelyst alkalmam lesz rá alkalmazni fogom a Járhatatlan Tölgyes földjén. Addig is eme erdösségek másságát kell megértsem és magamévá tennem akkor talán közelebb jutok a itt élő emberek megértéséhez is. A idő nagy részében szótlanul ténykedek a csapattal együtt ha számomra érthető nyelven probálnak beszédbe elegyedni velem akkor persze nem zárkozom el a társalgástol.

Phibra, Ikuno Ajabe
(Abyrnoss, Abrintus várostól délnyugatra, a tisztáson)

Megindultok a várostól nyugati - délnyugati irányba. Egy kisebb tisztásnál, amikor már biztosak vagytok benne, hogy a városőrség nincs a nyomotokban - amikor már biztosan úgy vélitek, hogy "nem akarnak segíteni benneteket" -, Fantynuss egy rögtönzött hordágyat kezd el készíteni.

- El kellene érnünk egy helyre - mondja -, ami nincs innen túl messze, talán estére ott lehetünk. Egy falu az, amely mellett az erdőben van egy régi kis faépület. Ha még megvan, akkor ideiglenesen meghúzhtatnánk magunkat ott. Ha ez nektek is megfelel...
- Persze, évek óta nem voltam arra. Talán még lakható. De csak akkor, ha nektek is jó. Bár, ebben a helyzetben bármi jó lehet, ami nem itt van, ahol ez történt...

A harcos elkészíti a hordágyat, menetre készen várja a véleményeket.

A sebesült - legyen bármilyen erős is akaratában - lassan elveszti az eszméletét, biztosan meg kell gyógyítani - itt a vadonban erre nincs módotok, Fantynuss azért kitakarítja a sebet, és el is köti azt. A vérzés már alább hagyottm, biztosan pihenésre van szüksége - na meg egy képzett gyógyítóra is...

KM, Phibra, Fantynuss

Még egyszer körülnézek a egész helyzet nem nagyon tetszik ennyire közel a városfalhoz nagy forgalmú uton ütöttek rajta a karavánon a városörség sem nagyon sietett a segítségünkre még csak íjász támogatást se nyujtottak nekünk a falakrol. A egész szituácíó roppant modon sántít és kellmetlen gyanakvásra ad okot.
További tépelödés helyett lekanyarintom a egyik elesett harcos esővédő köpönyegét és magamhoz veszem a pénzesfüzérét neki már ugy sem lesz rá szüksége én meg kitudja mikor jutok a Kabata Ház közelébe e idegen földön.
A rögtönzött felszereléskiegészítés után a Fantynuss nevű hegylakó segítségére sietek hogy a sebesültet magunkkal vihessük a várostol egyenlőre minnél messzeb nyugodt vidékre.
Miközben a másik oldalárol megemelem a sebesültet végig fut a elmémem, hogy mostantol csak a jóindulatu emberek szándékátol és a kardomtol függ, hogy a jövöben sikerrel járok e a karaván körül kialakult fondorlat kibogozásában.
Megindulok Fantynuss által meghatározott irányba vállamon a sebesülttel.

Phibra, Ikuno Ajabe
(Abyrnoss, Abrintus város déli kapujánál, a városon kívül)

- Igen, talán nem a legjobb itt kivárni őket, bár lehet. A shagíri címer talán megvédi az életben maradottakat, és nem kellemetlenkednek az őrök - mondja Fantynuss, de szemmel láthatóan ő is a távozás útjára lépne szívesebben.

Átnéz a hídon, még több mint kétszáz lépésre van az őrség. Idő még lehet bárhogyan is dönteni.
A tömegnek nem sikerült még megnyugodni, nem tudják - mert a jajveszékelés közepette nem fogják fel - hogy a közvetlen veszély elmúlt.

Már a remény is elmaradt, amikor egy hörgő hang arra figyelmeztet benneteket, hogy valaki még túlélhette az ütközetet.

Fantynuss odalép a szerencsétlenhez, láthatóan nem fogja elbírni egyedül, de nem a város irányába indul vele - tűnjünk el innen...

KM, Ikuno

A dögök teljesen befedik szinte az egész feljárót, annak az esélye, hogy túlélőt találjak, igen kicsi. Nyílvessző áll ki mindenkiből, akiből nem, szemmel láthatóan a ló nyomta agyon, bár attól még megnézem, élnek-e.

Ha találok életet, amit kötve hiszek, azért igyekszem segíteni, ha nem, szomorúan fordulok a harcoshoz.

- Mindenki meghalt. Induljunk.

KM, Ikuno

A városi őrség eléggé nagy zajt csap, látszólag a torlódás miatt nem nagyon tudnak előrébb jutni, mire kikászálódnak, már teljesen mindegy lesz. Még szerencse, hogy az Íjász a banditák után loholt, talán valamiféle sikerrel jár. A harcos felé fordulok:

- Segítünk megkeresni társaidat, vezetőidet. De sietnünk kell, mielőtt az őrség ideér. Hosszas időtöltés lenne velük tartani és az őrségparancsnoknak, vagy bárki másnak mindent elmondani. Nem kenyerem a menekülés, de javaslom, hogy menjünk innen mihamarabb.

Hogy a férfi lássa segítő szándékom, az elpusztult lovak felé indulok. Reményeim szerint Fantynuss és ő is követni fognak.

KM, Phibra, Fantynuss

Kicsit értetlenül nézek Fantynussra mivel éppen a imént mondtam el, hogy mi történ most vagy nem értette amit beszéltem vagy harcos létére bizonyos dolgokban nehéz a felfogása bár nem ugy fest de sohasem tudni. Látszolag a harcosnő megértette miröl beszélek de mivel nem akarom tiszteletlenség jelét mutatni Fantynuss felé ezért enyhe meghajlás közepette ismét felvázolom a helyzetet.
- Tisztelt Fantynuss éppen a imént mondtam el, hogy a karavánunkat támadás érte mint láthatod, hogy pontosan mi volt a célja azt még nem tudom jelenleg azt probálom meg kideríteni, hogy Mester Shítar és Parancsnok Rhíl életben vannak e. Szerintem a helyszíni helyzet is igen árulkodó de ha nem lenne az kérlek bocsásd meg tudatlanságomat.
Ismét meghajlok felé és várom a további fejleményeket.

Phibra, Ikuno Ajabe
(Abyrnoss, Abrintus város déli kapujánál, a városon kívül)

Észreveszitek – a rendreutasító hangok keltik fel a figyelmeteket -, hogy a város őrsége akarna kijutni a helyszínre. Eleddig kevés sikerrel jártak…

Ikuno Ajabe
(Abyrnoss, Abrintus város déli kapujánál, a városon kívül)

Két vándorló nador áll veled szemben, mindkettő tiszteletét fejezi ki irántad.

A férfi Fantynussként mutatkozik be neked. Azt mondja neked, hogy mielőtt válaszolnának, engedd meg , hogy ők kapjanak választ arra, hogy mi is történt valójában?

Phibra
(Abyrnoss, Abrintus város déli kapujánál, a városon kívül)

A társad Íjásszal vált néhány szót, majd odalép az idegen shagíri harcoshoz ő is.

Ha jól látod Íjász beveti magát a rengetegbe, mintegy követni a támadókat…

Phibra, Ikuno Ajabe
(Abyrnoss, Abrintus város déli kapujánál, a városon kívül)

A környéken továbbra is nagy a zűrzavar, mindenütt fejét fogó egyszerű kereskedők jajonganak és nyomulnak a város irányába.

A támadás helyszíne és a város közötti kis hídon annyian felgyűlnek, hogy mozdulni nem lehet, így a városból kifelé haladók megrekednek.

Körbenéztek, a pusztítást szemlélve, vagy túlélőket keresve.

Mindenki halottnak tűnik, bár néhány shagíri harcos felől nyöszörgés hangjait lehet hallani.

A meggyújtott szekér egyre nagyobb lánggal ég, nem is lesz másképpen addig, amíg el nem ég minden, ami ott éghető volt.

Az irtást fekete tollú nyílvesszők okozták, melyeket kis íjakból lőttek a merénylők, akiknek már a nyomát sem látni a környéken.

KM / Phibra

(Abyrnoss, Abrintus város déli kapujánál, a városon kívül)

Mikor teljesen tudatosul bennem a lovascsapat jelenléte felmérem öket egytöl egyig, vesztenivalom nincsen, látszolag változó a hozzáálásuk még nemdöntötték el mi lesz. Miközben egy Hegylakó látszolag harcosnő közelit hozzám 4 penge távolságban megáll és befordítja a pengét jószándéka jeléül és meghajol meglepő.
Meghajlással viszonzom a gesztust majd a Shagír nyelven feltett kérdésre a következőket válaszolom szépen megformált Shagír nyelven.
- Üdvözöllek vándor Shril-Ashra Khítano Uralkodóherceg, Shagan Kabata családjának szerény szolgája Ikuno Ajabe vagyok, és karavánunkat támadás érte mint láthatod, hogy pontosan mi volt a célja azt még nem tudom jelenleg azt probálom meg kideríteni, hogy Mester Shítar és Parancsnok Rhíl életben vannak e. Ha meg nem sértelek megtudhatnám a további célotokat ?

KM

(Abyrnoss, Abrintus város déli kapujánál, a városon kívül)

Az út hosszú volt, Fantynuss meglepően szótlan. Nem értettem a dolgot, nem szokott ilyen lenni, de nem tulajdonítok neki különösebb jelentőséget.
A fura figura, akit társam egyszerűen csak "Íjásznak" nevezett nem keltett bennem túl sok bizalmat. Miután felvettük, inkább folyt róla a szó, mintsem arról, hová megyünk és miért megyünk oda. Valami nagy titok húzódhat meg a háttérben, de valahogy érzem, sok információt nem fogok tudni kihúzni egyikükből sem.
Ismerős tájakra érünk, ez már Abyrnoss, mely tartomány oly sok évig szolgált pótotthonomként. Ismerős nyelv, ismerős hangok. Talán ezért kellettem? Tolmácsnak? Lehet. Az igazat megvallva fáradt vagyok, még ahhoz is fáradt, hogy ebbe belegondoljak, csak kósza elméletként szalad át az agyamon.

A városkapuhoz érve szörnyű pusztítás nyomait tapasztaljuk. Fantynuss a lóról leugorva kivont arkkal közelít a helyszín felé. Ha észreveszi, milyen karaván esett áldozatul a rabló martalócok támadásának, biztosan saját kézzel öli meg a túlélőket. Lepattanok a lóról, kivont casquorommal útját állom.

-Ne, majd én...

Azonnal felismerem, Shagîr födjéről származó karavánnal van dolgunk. Az eszméletlen lovas magához tért, szemmel láthatóan túlélők után kutat. Nem mozdulok, és Fantynuss-nak sem hagyom, hogy akár csak egy lépést is tegyen. Megvárom, amíg a kutatás véget ér és a kábult harcosnak, mert egyértelműen látszik, hogy a férfi harcos, kitisztult az elméje, elé állok. Meghajolok, hogy lássa baráti közeledésem, fegyverem heggyel lefelé a karomhoz szorítva beforgatom, hogy lássa, hogy a kivont casquor nem neki szól.

-Mi történt?

Kérdezem tőle. Talán érti a kérdést, bár shagîr nyelvismeretem az évek folyamán jelentősen megkopott.

KM

(Abyrnoss, Abrintus város déli kapujánál, a városon kívül)

Ime a szörnyű valóság a Karavánunkat lesből orvul megtámadták hálát adhatok Shinwának, hogy életben maradtam. Most már minden mindegy nem tudom mennyi ídő telt el mióta eszméletlen vagyok lehet hogy orák lehet hogy csak percek. Bár valószínüleg már véget is ért a egész mivel nem hallom a csatazajt és a test test elleni küzdelmet. Lodobogást viszont igen vajon barát vagy még több ellenség közelit, de addig is felemelkedem és jól szétnézek a csatatéren magamba kell fogadjam a egész terület diszharmonikus megjelenését, hogy késöbb vissza tudjak emlékezni rá és ki tudjam elemezni egy nálam bölcsebb stratégával.
A szemle után pedig tulélök után kell kutatni elsősorban a Mestert kell megkeresni vagy a Parancsnokot, a Rakomány most másodlagos ha bevésésem és kutatásom allat nem nyílaznak vagy támadnak meg akkor már valószínüleg tovább állatak a Banditák a rakománnyal vagy ami fontos volt nekik.
A legnagyobb körültekintéssel és harcra készen körülnézek a összecsapás színhelyén közben pattanásig feszült idegekkel várom a lovascsapat érkezését.

Phibra
(Abyrnoss, Abrintus város déli kapujánál, a városon kívül)

Egy nap pihenő után ismét indultok, immáron, mint felvilágosított „csapattárs” haladsz velük.

Az út egyre tömöttebbnek tűnik. Azt érzed, mintha, lassan mindenki ezen a karavánúton haladna, és persze minden irányban...

Az emberek és állatok – kutyák és ökrök, tehenek és bikák, lovak és öszvérek – zaját nem lehet megszokni. Akkora tömegben vannak jelen a síklakók, hogy a fejed zúg belé. Úgy érzed ki kell rekesztened magadból ezt a ricsajt, amit a hömpölygő tömeg okoz.

Ha nem Fantynuss háta mögött lovagolnál, már biztosan leszédültél volna a sajátodról. Így azonban megpróbálkozhatsz egy kis pihenéssel.

Amikor is egyszer csak hangoskodásra leszel figyelmes:

Hajtsd, Íjász, hajtsd, nem leszünk ott! - üvölti Fantynuss, miközben téged tartva próbál a tömegben gyorsabb tempóra váltani.

Mi történt – szakad ki a kérdés az ajkaid közül.

Miután már teljesen visszatértél révetegségedből, már nem kell téged tartani, ezért kissé nagyobb tempóra válthattok. Ló és lovasa szenved át a tömegen. Lassan kibontakozik a kép. Előttetek, talán ha száz méterrel ordítozás hangjai.

Mire odaértek, már mindenki halott, akinek annak kellett lennie. A túlélők – kereskedők és egyéb léhűtők – csak a fejüket fogva jajveszékelnek és össze-vissza beszélnek.

Teljes a felfordulás.

Kisebb körbetekintés után látható, hogy egy nagyobb karavánnal és a hozzájuk tartozó harcosokkal bántak el ilyen rendesen. A karaván várakozhatott, mert mindenki, aki hozzájuk tartozott, ott volt a szekér mellett, aminek a ponyváját valami lángra lobbantotta. Füst száll az égre.

Leszálltok a lóról, majd Fantynuss észrevesz egy embert, aki beszorult a lova alá. Él, de nincs eszméleténél...

Ikuno Ajabe
(Abyrnoss, Abrintus város déli kapujánál, a városon kívül)

- Mester! - léptetett közelebb a művészhez az ifjú.
- Igen, fiam? - fordult a merengéséből kizökkentett a kérdezőre.
- Mondd, hogy van az, hogy a hajót a folyón felfelé látom úszni?
- Hát valahogy úgy, hogy felfelé úszik – jött a logikusnak tűnő válasz.
- De mester, ezt nem értem. Magyarázd meg nekem! Én még nem hallottam olyat, hogy egy folyón egy ekkora kereskedőhajó árral szemben tudna úszni. Sokszor átjártam a Tiltott Kantonbéli Tízezer Kolostorba, ami minden tudást birtokol. Hogy van, hogy nem is hallottam még róla?
- Tízezer kolostor tízezer könyvtárának sokszor tízezer kötete. Van olyan, aki mindet olvashatta, fiam? - jött kérdésre a kérdés a
vezetőtől, aki a karavánt vezette, és visszafordult a folyó, valamint a part melletti szorgoskodó alakok irányába.

Mintegy kilométerre lehettek a folyótól. Egyelőre nem volt értelme a kapuval foglalkozni: leborult egy rakomány, és várni kellett a
továbbhaladásra.

- Na de, mester! Én nem is hallottam még erről!
- Mit gondolsz, ha odamennél ahhoz a hajóhoz, amely épp most kötött ki, odalépnél a kapitányhoz és elmondanád neki a problémád, mit válaszolna?
- Nem tudom, mester.
- Ő sem tudná. Nem értené a kérdésed. Ő minden nap azon a hajón van, és a Kehely-kaputól, a Fehérparttól idáig tartó távon
hordja az árut a hajójával. Te odaállnál elé és feltennél neki egy kérdést, amelyre a válasz számára annyira egyértelmű, mint neked a reggeli gyakorlatsor.
- Értem - mondta a tanítvány, és már fordította volna lovát vissza a folyó irányába, de a mester folytatta az elkezdett magyarázatot.
- Nem, nem érted. A válasza nem válasz lenne, hanem egy kérdés: miért van olyan furcsa kard a lovad oldalára kötve? Vagy számtalan más kérdést is tehetne fel. Bizton gondolhatod, amikor két különböző kultúra találkozik, minden tanulás, amelyet tanítottunk neked az elmúlt esztendő alatt, úgy éreznéd semmi. A világról, melybe beléptél, amikor a karaván mellé szegődtél, meg fogod látni, egészen más, mint az ezer, meg ezeréves kolostorok falai között, mit a Tízezer Lépés Kertjében.

A mester akarta, hogy menjenek ezen a kapun keresztül a városba. Innen látni lehetett a folyót és nem volt olyan hatalmas a befelé
irányú forgalom, mint a nyugati kapun. Onnan a hajókról általában egyszerre érkezik a töménytelen áru, melynek egy részét befogadja a város, a többi pedig azonnal, vagy másnap indul délnek.

Azokat az árukat, melyek mégsem indulnak el azonnal a déli Sytisbe, kénytelenek itt, a helyi raktárakban tárolni. A hajó megy tova,
nem várakozik, azért mert az árut valamiért nem lehetett továbbindítani az útjára.

A raktárakba hordás természetesen mindenképpen óriási kavarodást okoz. Amikor egy hajó kiköt, rakodók százai kezd el cikázni a
hajó és a raktárak között. Ebből a kavarodásból akart kimaradni a vezető, viszont a vizet látni akarta, ezért választották ezt a kaput. Valószínű, elméjében már lefestette magának a látványt.

A karavánnal csaknem két hete indultatok el saját országotokból, Shagírból. Egy találkozásra mentek a város néhány vezetőjéhez.
Ide hoztok ajándékokat, melyet saját kolostorotok küld, majd – reményeitek szerint – visztek is. Persze, amíg idejövet ládákat hoztatok, teljesen ismeretlen tartalommal, addig a vissza szállítandó rakományt pontosan ismeritek. E vezetők egyikének egy rokonát kell visszafelé postázniuk – lehetőleg sértetlenül...

Vártok, amíg nem lesz járható a kapu. Megtehetnétek , hogy lementek a partra és a nyugati kapun juttok be a városba, de nem mentek. Nemrég érkezett be egy hajó a Kehelyről. A pakolás jó darabig eltart még. Ott is várnának, nemcsak itt.

A hátatok mögött lassan eltűnik a nap a Liget mögött. Utolsó sugarai vetődnek a város falára, beragyogtatva azt. Idejük van
még. Az ajándékoknak holnapra kell megérkezni. Addig még, akárhogy is számolt a „mester”, még aludni kell egyet...

Mi ez a ricsaj a felborult szekér mellől?

Hirtelen jön száznyi kérdés az elmédbe. Valakik összevesztek, ha jól értetted, akkor valaki lopott a széthullott rakományból. Pedig csak almák voltak a földön szétszóródva.

Milyen furcsa ez a nép, amelyik itt él! Lopnak, ahelyett hogy segítenének felszedni a földről mindahányat, és hamar lenne tovább a menet...

Mi van ezzel, miért jön nekem a lovával? Nem látja, hogy nem fog odaférni? Ember, nem férsz oda – kérdeznéd meg a legszívesebben, attól a szerencsétlen lovastól, aki...

Lefordult a lováról a következő pillanatban.

Nyilak reppennek egyszerre több irányból is. Egy eltalálja a kocsit, mely a karavánotokhoz tartozik, egy egyenesen a lovadban végzi. Több harcos holtan dőlt le a lováról, amelyik meg túlélte volna, a saját lova temette el.

A halál minden irányból jött: jött a felborult karavántól éppúgy, mint a mögöttük lévő néhány lovastól. Két pillanattal később mindenki halott volt...

A lovad eldől, mint egy zsák. Eszmélni nincs időd. Sodródsz az események áradatában.

Két pillantás két oldalra és már tudod, nem lesz a holnapi ajándékozásból semmi. Vezetőtök mellkasából egy fekete tollú nyíl boldogabbik vége áll ki, szemei fennakadnak, és mintha mondani szeretne valamit emeli a kezét, de ahogy maga alá temet a lovad, már nem tudod meg, mit akarhatott a szeméből kialvó értelme utolsó lángjával mondani.

Eltemet a lovad és bódulatod lassan az eszméletedet követeli...

Csend. Majd, mintha a távolból lovak patáinak dobogását hallanád...