Útkeresés

Eden csak sóhajt egyet.
- Többrétegű a porobléma. - kezdi. - Egyrészt azok a maflák olyasmiért keveredtek bajba, amit én mondjuk egy-két éve szintén műveltem még. Persze akkor nem volt hadiállapot. Ez az egyik, amiért kellemetlenül érint az ügy. A másik, hogy valóban gondot okoztak mindenkinek. Az egész eddigi munka veszélybe került. S a közösség érdekeit nézve, nem lehetünk velük kíméletesek, mert akkor a többi is elkanászodik, s még több bajunk lesz, s ha a védelmi törekvéseink kudarcba fúlnak, az életekbe kerülhet. Tehát akárhogy is fáj érte a szívem, ennek meg kell lennie. De ne gondolj semmi tragikusra, az ég-világon semmi komoly bajuk nem fog történni. - megpaskolja a kezed, s kicsit mosolyog is. - Talán megkomolyodnak tőle ... remélem ...

Érzem hogy nagy baj van vagy csak őbenne van ez a baj nagyon mélyen. Vacsora közben nem faggatom igyekszem vele együtt befejezni. Követem a szobánkba.
Megvárom hogy leüljön .. sejtem hogy ebben az állapotban képtelen lesz nyugodtan aludni.
Mögé lépek és a vállára fogva finoman majd egyre erősebben maszírozni kezdem a befeszült izmokat.
- Elmondod ? - kérdem halkan - Már rég nem érdekel az ami felettem folyik de az igen ami téged ennyire komolyan érint. - figyelek rá hogy az érintésem tovább bosszantja e és ha igen akkor abbahagyom.
- Gondolom segíteni nem tudok de ha elmondod akkor talánmásképp fogod látni ... - kérem őt komolyan de nem követelőzőn.
Ha jólesik neki amit teszek akkor megpróbálom levetkőztetni hogy az egész testét pihentethessem kicsit az átdögönyözéssel.

Ahogy a munkálatok beindulnak, s már nem újdonság, amit csinálnotok kell a helyzet valamelyest könnyebb lesz. A diákok is sokkal fesztelenebbek elsznek, ahogy megszokják az új állapotokat. Ennek a fesztelenségnek azonban elég kellemetlen következményei lesznek pár diákra nézve.
Egyik délután megint összehívják az iskolát, immáron az udvarra, mivel elég jó az idő. Másnap délelőtt kell gyülekezni egy gyűlésre. Már este elterjed a hír, hogy páran bajba kerültek, s ezért a gyűlés, de senki többet nem tud. Páran sejteni vélik, ki is hiányzik, kit nem láttak egész nap, de semmi biztos információ. Edentől és a csoportvezetőktől nem mernek kérdezni. Eden pedig szótlan s borús a tekintete, hamar befejezi a vacsorát, és visszavonul a szobátokba.

Szokatlan a helyzet hogy két tanórára járok egyszerre. S emellett próbálom a tökéletességig vinni a külön megbízatást. Bár már rájöttem hogyha kisebb csoportokra osztom a diákokat és úgy ellenőrzöm csak vissza a feladatok elvégzését még így is nehéz mindenre figyelnem.
Mrekon nem szól csak néha megcsóválja a fejét ilyenkor behúzott vállakkal távozom az órájáról s még megfeszítetteb tempóval pótlom a megcsappant bizalmat.
Naprakész vagyok tehát bármikor számonkérik mit tettünk eddig tudom nem jövök zavarba.
Egyre több időt töltök a fürdőben remélve az elveszett erő visszazerzését.
A medalionra vigyázok ám nem szívesen hagyom el az épületet. Folyamatosan figyelem az utcákat a háztetőket így nem nagyon élvezem a várható télvégét.
A vásárlás javít a kedélyállapotomon és tudom hogy Eden is ezért csinálja. A függöny mellé veszek két ágytakarót s egy meleg plédet is a hintaszékbe.
Játékosan beleszólok az öltözködésébe s nem hagyom hogy csak minimálisan szükséges dolgokat vegyen. A felöltő alá kell mellényke is hiszen már komoly professzor. S cipőből sem csak egy párat.
Az ékszerekkel zavarba hoz s azzal nyugtatom magam hogyha neki így tetszem akkor eztán megkomolyítom majd a külsőm.
A rejtő medált az erszényembe rakom s a lánccal az erszény széléhez rögzítem hogy el ne vesszen.
S ha már kint vagyunk a városban megpróbálom rávenni Edent hogy menjünk el oda hol azokat a nagyon finom gyümölcsös édességeket élveztük...

Lelkes vagy, de a szervezetet nem lehet sokáig büntetlenül kizsigerelni. Egy pár hét után néha el-elbóbiskolsz Mrekon professzor óráin. Eden pedig megjegyzi, hogy mintha fogytál volna, ami valóban így is van.
Eden is sokat dolgozik, de nem tudja sem fizikailag, sem szellemileg túlhajszolni magát, mivel mindkét területen korlátozva van a teljesítőképessége még mindig. Nem tud eszetlenül össze-vissza rohangálni, s sokáig fennmaradni sem este, így ő jól bírja a gyűrődést, bár nap közben nagyon elfoglalt.
Hamarosan a diákok és oktatók kis medálokat kapnak, melyeken a nyírszigeti Tudás Háza címere van. Eddig ilyent csak küldöttek viseltek. Most viszont mindenki, s enélkül egyetlen épületbe sem jutsz be. Mindenki felelős a sajátsáért, s ha elveszti, akkor bizony komoly büntetésre számíthat.
Az iskola innentől Eden kijelentése szerint biztonságos, bár nem árulja el, hogy miért, s hogyan.
Az étkezőben feltűnik egy kis medál szintén, a falra akasztva, amit bárki használhat, s ellenőrizheti, hogy az étel, amit kapott méregmentes. Mint kiderül ez csak a biztonságérzet növelésére van, mivel amúgy is mindent ellenőriznek mostantól.
A diákok elkezdenek visszaszállingózni, bár most meg a hadiállapot, s a közmunka a visszatartó erő.
Persze aki dolgozik, az fizetést is kap, s Eden kifejezetten jól keres most, de te sem panaszkodhatsz. Eden egyik nap elvisz a városba vásárolni. Pár új ruha, tavaszra és nyárra, cipellő, s lecserélitek a diákkorból maradt elég viseltes ágyneműt is. Az ablakotokra függönyt választtat veled, az asztalra meg terítőt. Vettek virágvázát, és egy képet a falra. A szoba kezd otthonnak kinézni. Kapsz nyakláncot, és hajcsatokat tőle. Nem fogadja el a tiltakozást, illik most már komolyabban kinéznad, mint mondja. Ő is vesz magának rendesebb ruhákat. A napi életviteletekre nem költötök ezután sem többet, csak ilyesfajta tartós holmikra.
Mikor kiléptek az épületből két medált kellene viselnetek, a keresést gátló medált, és az iskola címeres "beléptetőt". Viszont mindkettő varázstárgy, és nem érintkezhetnek egymással, így a keresés elleni medál már csak a pénzeserszényben, vagy ruhazsebben maradhat.

Nem faggatok senkit, nem akarok tudni a készülő dolgokról...soha többé nem akarom bajba keverni Edent...
Ha kapunk egy egy új növényt akkor beülök a könyvtárba vagy Mrekon professzorral egyeztetek a szaporítás és nevelés ügyében. Finoman pedzegetem Edennél is s a professzornál is a melegház ügyét. A növénytermesztés az a terület ahol most kiélem a fölös energiát. Ha időközben elindulnak azon kurzusok amelyekre befizettem akkor eljárok az órákra és csak a szabadídőmben szervezek és ellenőrzök. Ha elhozhatatlan könyvet kell elolvasnom akkor arra szánok könyvtári időt... Éjszaka tanulok mikor már Eden alszik a hajnalokat a fürdőben töltöm félig szunyókálva. Vagy én dőlök el hamarabb néha a vacsorát is kihagyva.
A bezárva töltött idő minden percét igyekszem kihasználni. Ha este előadást tartanak a diákok egy egy alkalommal beszállok én is de jobb szeretem Eden mellett üldögélve hallgatni.

Bármilyen ötletet szívesen fogadnak unalom ellen, így hamarosan egyes estéken műsor is van.

A városban, mint hozzátok is eljut a híre, nagy a kíváncsiság, hogy mi folyik itt. A diákok, akik hazajárnak a szüleikhez esténként hosszas szülői faggatásokank vannak kitéve, s ugye nem miondhatnak semmit. Páran nehezen viselik ezt, de nincs mit tenni.
Egyébként ti sem tudjátok nagyon, min ügyködnek például a varázslók, s hova járnak gyógynövényt gyűjteni Sedumék. Igazából ők sem tudják, hisz az iskola teleportterméből lépnek ki a vadoba, s onnan némi szűkkörű bóklászás után vissza. Te is csak azt tudod, hogy milyen gyógynövényeket kell termesztenetek, de arecepteket például már nem ismered. Egyetlen ember van, aki tud mindenről, és ez Eden. Persze feltételezed, hogy Sissimor, és Beneron is nagyjából képben van, bár nekik más dolgaik vannak, hisz a többi várossal is tárgyalni kell, s a folyón a blokád is az ő dolguk.

A Nyugalom Hava lázas munkával telik, nem nyugalommal. A kalózoknak a bvételi forrásai megcsappantak, hisz leszűkült a mozgásterüóletük, s két részre lettek osztva, a Nyírszigettől délre lévő, és északra lévő csoportra. Legfeljebb a vadonon keresztül, fáradtságos és veszélyes szárazföldi úton tudnak érintkezni egymással. Így is vannak néha rajtaütések, el-eltűnik egy hajó rakománya, vagy az utasok, de jóval ritkábban.

Tetszik az új helyzet. Az élet megindul esténként.
Zene tánc játékok... Emilin gondolkodom néha hogy mennyire élvezné most ezt a hangulatot.
Halványan felmerül bennem egy ötlet .. annyira szerette volna a színházat s a kis fogadóban is az elf énekes és a pán milyen hangulatot tudott teremteni..
Egyik délután megkeresem Emili volt társait akik szívesen foglalkoztak irodalommal s megkérdezem mit szólnának ha kisebb legendákat adnánk elő váltott felolvasásban vagy épp úgy hogy a szereplőkre kiosztott szöveget az annak megfelelő felolvasó adná elő.
Felajánlom hogy szívesen felöltöm a női alakok külsejét ha kedvük van a kis játékhoz....

Eden rábólint a munkádra, hogy tudomásul veszi, de aztán hozzáfűz egy megjegyzést.
- Én azt mondtam, hogy öt nap múlva kezdjük a tényleges munkát, nem azt, hogy öt nap az egész, és addigra bele kell halnod a kimerültségbe! - homlokon csókol, s elsiet. Úgy tűnik tisztában van vele, hogy mit műveltél éjjel.

SIssimor épp olvas valami paksamétát, s felpillant jöttödre.
- Nocsak, milyen röved és lényegretörő. Üdítő ezt hallani Öntől, Valmorna kisasszony! - élcelődik. - Örömmel hallom az eredményt. Akkor további jó munkát!
Azért kapsz tőle egy jóindulatúnak nevezhető mosolyt.

Mrekon visszaküldi neked a munkádat.
"Nagyszerű, csak azzal nem számolt, hogy a kert nagy része még tocsog a sártól, és így egy ideig még sem ásni, sem kapálni nem lehet. A magyarázó címkékre, és a szerszámbeszerzésre összpontsítson, kérem! A termesztendő nöények listáját sem kaptuk még meg."

Az idő melegszik, s jópár helyen rügyek fakadnak már a fák és bokrok ágain, de a hó még csak most olvadt el, s a föld nem tudta beszívni az összes nedvességet. Az első virágok dugják ki fejüket, amik természetesen hagymások.

Az étkezőben immáron rendszeresek az esti együtt mulatások. Beszélgetés, kártya, zene, néha tánc is. A diákok megtanulják élvezni egymás társaságát, és a szelídebb örömöket. Alkolhol nincs. Eden, ha ereje engedi, szintén ottmarad egy dieig, együtt a többiekkel, mitn ahogy más professzorok is ezt teszik.

Hajnalig dolgozom az anyagon.
Többször is át kell szerkesztenem mert mindig valaki ütközik de végül is kisebb nagyobb munkaóra eltéréssel elkészül a felsorolás. Szédszedve azokra a feladatokra és leosztva napi beosztásban hogy minden meglegyen amire Mrekon vágyott és néhány kisebb apróság még hogy a kert tökéletes rendben legyen öt nap alatt.
Már nem fekszem le mert akkor átaludnám a következő napot.
Elvonulok a fürdőbe és a hajnal utolsó egy két óráját egy dézsában bóbiskolva töltöm. A többiek megjelenése ébreszt fel.
Visszatérek a szobába. Megvárom hogy Eden is munkakész legyen s a kezébe adom a lapokat hogy átfuthassa és tudjon róla mi készül az elkövetkezendő napokban ha mint parancsnokot megkérdezik tudjon válaszolni erről a területről.
Majd elviszem Mrekon irodájába jóváhagyásra. Ha elfogadja munkához látunk ha másképp képzeli akkor áttervezem aszerint.

A következő napok kissé hajszásak a számomra. Szeretném ha minden a tervek szerint menne így minden felmerülő akadályt megpróbálok elhárítani.
Esténként szédülten majdnem ruhástól zuhanok az ágyba ...de másnap ott folytatom ahol abbamaradt az előző munkafolyamat...
S bármennyire igyekszünk így is csúszunk a tervhez képest majd egy napot.
Aznap éjjel végre úgy alszom el hogy nem álmodok arról hogy elkésünk hogy nem lesz elég a felszerelés vagy rozsdás ásó kerül ki a szerszámos kamrából vagy a kert burjánzik a különféle nem odaillő növényektől mert nem lehet megkülönböztetni a hasznosat a haszontalantól....

A következő reggel szó nélkül reggelizem s nincs is kedvem beszélgetni...pár hárító szócska s néhány mosoly ...ennyi telik tőlem.
Majd reggeli után visszamegyek a szobánkba és kissé kicsinosítom magam. Csak épp a saját kedélyem feldobása érdekében tán...
Majd végig sétálok a folyosókon Sissimor irodájához közeledve egyre lassabban.
Nem szívesen kerülök a szeme elé ... nem mintha nem kedvelném őt de fogalmam sincs mit mondhatnék neki hisz a szavak most nem elegendőek ... csak érzések kavarognak bennem. Bizonytalanság aggódás s hirtelen végig gondolom azt is mit tettem az utóbbi napokban ... hogy vajh hibáztam e ...
Az ajtajához érve halkan bekopogok és csendesen nyitok be..
- Uram ! Jó reggelt ! - mondom jól érthetően de halkan - arra kért jöjjek vissza ha jobb belátásra tértem...úgy érzem megtörtént... - zárom rövidre a témát kissé sután.
Távozásra készen lépek egyet hátra jelezve nem akarom feltartani.

Eden belenyugszik, hogy ma még nicns kimenő, bár pedzeget valami olyasmit, hogy ő most minimum egyenértékű Sissimorral, de végül elvonul fürdeni. A maszírozást élvezi, s belealszik. Pár hete ebből még hancúr lett vona, de most ezek ilyen napok. A munka téged is lefáraszt, s kis híján az íróasztalra borulva éjszakázol.

A következő napok hasonlóan munkásan és fárasztóan telnek, s nem borzolja a kedélyeket semmilyen esemény, a tiédet is csak az, hogy vissza kell menned Sissimorhoz a válaszoddal.

Halványan elmosolyodom.
- Nem lehet kedves.... büntetésben vagyok... - nézek rá kissé lapos pillantással.
- De ennyi erőm még van hogy téged álomba maszírozzalak .... - nevetek fel halkan - s nem vonom kétségbe hogy ott jobban csinálnák esetleg de eszeretném én megtanni ha elfogadod...- nézek rá szeretettel - aztán még kibérelném néhány órára az íróasztalod ugyanis egígértem Mrekon professzornak hoy holnapra az íróasztalán nlesz a abeosztás és ugye ez most nem tréfa dolog - sóhajtok halkan.
- Menj fürödj meg addig előkészítem az ágyad... - állok fel az asztaltól.

Eden sóhajt egyet.
- Mért ne fogadnék szót? Én is érzem, hogy fáradt vagyok, s ahogy körbenézek, határozottan népszerűtlen lennék, ha innen most bárkit még munkára akarnék fogni. - körbepilalnt a meglehetősen csendes társaságon. - De Te is fáradt vagy. MI lenne, ha ellátogatnánk kedvenc kis fürdőnkbe? Már újjáépítették.

Csendesn hallgatom végig a beszélgetésüket. Hálás vagyok Jadurnak hogy segít Liliana családján.
A gondolataim a feladatom körül forognak. Megva a névsor s délután mindenkit kifaggattam ha tudtam csoportban hogy ki mihez ért és kinek mi az órarendje ha esetleg más tanórákat is figyeembe kell vennünk a beosztásnál.

Mikor Jadur magunkra hagy ráfogok Eden kezére. S kedvesen nézek rá.
- Túlhajtod magad parancsnok ... - jegyzem meg halkan.
- Most azt mondanám ha tehetném hogy jó lenne ha vennél egy forró fürdőt és engednéd hogy megmaszírozzalak úgy mint néhány napja tettem...alaposan tetőtől talpig....de nem tudom szótfogadnál e nekem - nézek rá mosolyogva.

Este az átkező sokkal inkább tele van. Még korán sötétedik, s ez angyjából gátat szab a legtöbbek tevékenyésgének, s a hadiállapot miatt kevesebben akarnak az iskola falain kívülre menni szórakozni. Elüldögélnek az asztalnál, beszélgetnek, kártya kerül elő, hangszer ...
Eden fáradt, s most talán egy kicsit jobban sántít, s elmosódottabban beszél. De jókedvű, és bizakodó.
Sokan mások is fáradtak, s csak bambulnak maguk elé, vagy elvonulnak aludni.
Jadur csak rövid időre néz be, mert őt viszont várják otthon.
- Elnézést, de mivel én itt lakom a városban, nem költöztem be a kollégiumba. Sokkal kényelmesebb otthon ...
- Azt meghiszem, öregem, AZ az otthon minden bizonnyal kényelmesebb, mint a kollégium. - bólint Eden vigyorogva. - Inasok, szobalányok, drága bútor, gyönyörű kilátás ...
- Igazából már Te is megengedhetnéd magadnak, ha nem is azt, de egy kis lakást a városban ...
- Meg. Csak a testőröket nem tudnám megfizetni ...
- Ó, igen, valóban. Jut is eszembe! Liliana, Ormond és Sedum beköltözött hozzánk. Sokat dolgoznak, Lili nem ér rá háztartást vezetni, s félti Amyt, hisz egy dada nem tudja megvédeni, ha valaki kiszemelné őket célpontnak.
- Okosan tették. - bólint Eden. -Már nekem is eszembe jutott, hogy a csoportvezetők családjai is veszélyben lehetnek ... - Eden sóhajt egyet. - De nem csomagolhatjuk be az egész várost! Még nem ...
- Ahogy nézem a temdat, csak pár hét ...
- Remélem addig nem lesz újabb mernyleg, vagy rajtaütés ...
- A blokád a folyón megnehezíti a dolgukat.
- Igen.
A két fiú úgy tűnik jól tud együtt gondolkodni, s egymást inspirálják.

Mosolyogva hallgatom s be kell valljam magamnak nem bosszant hogy Edent ugratja.
Ergon szól s Jadur menni készül.
- Remélem vacsoránál is megtisztel - mondom udvariasan.
Mikor elkszön csak egy kis mosoly egy biccentés és egy - Uram ..! - a köszönésem.
- Neked is menned kell .. - nézek EDenre büszkén - vagy tévedek ..professzor ? - a kezem a kezére simítom.
Halk sóhaj majd megvárom hogy ő induljon.

A titkári hivatalba sietek s elkérem Mrekon tanítványainak névsorát.
Átmásolom egy füzetbe s helyet hagyok a nevek mellett hogy odaírhassam ki miben jártas szerintem. Majd azzal töltöm a délutánt hogy körbejárok és megismerkedem a névsorban szereplőkkel és kipuhatolom ki mit csinálna szívesen s mihez ért valójában. Igyekszem úgy kitalálni a feladatokat hogy az kedvére legyen a csapatnak. Ezzel elvagyok egészen vacsoráig.
Majd teljesen elfáradva ismét megkeresem Edent....

- Hát vajon mért vagyok itt, amikor Ergon professzor órát tart? - néz rád Jadur jókedvűen. - A főtanácsosi hivatalba lépéskor abbahagytam a tanulmányaimat, most meg folytatom. S igen, nagyjából tudtam, mert egy jó kereskedő egy erszény súlyából ... feltéve, hogy nem kővel van tele ... - apró oldapilalntás Eden felé - tudja, hogy mennyi van benne.
- Na, azt hiszem, most van itt az ideje, hogy visszaülj a többi diák mellé ... - néz rá Eden fenyegetőleg.
- Mért? Mert jobban forog a nyelvem?
Eden csak sóhajt egyet, s tovább eszik.
Lassan mindekinek üres lesz a tányérja, és Ergon odaszól.
- Akkor folytatnánk ...
- Máris megyek! - pattan Jadur, s rájösz, hgoy ha ő most egy sima diák, akkor Ergon, és Eden is a "parancsnoka".
Gyorsan fordulnak a dolgok.
- Lilian! - biccent Jadur, s elsiet.

- S most mihez kezd Ta...Jadur ? -kérdezem a társalgás kedvéért.
- A kis tarsolyt még mindig őrzöm - jegyzem meg kedves mosollyal az expedícióra kapott pénzre célozva mikor annyira elegánsan számolatlanul adta át. - Tudta mennyi van benne mikor odaadta ? - kérdezem egy almát szeletelgetve beszélgetés közben.
A bosszantásnak nem ülök fel.
- Nincs más férfi az életemben csak Grim professzor s ezt azt hiszem mindenki tudja...bár jólesik ha a tekintete csillan - cukkolom vissza Jaduron keresztül Edent.- ...és igen szeretem Mrekon professzort - jelentem ki nyugodtan... s finom kis mosollyal nézek Edenre mert voltaképpen rosszul esik a játék de nem vagyok hajlandó elrontani az örömüket.

- Teljes mértékben. - bólint Jadur. - A főtanácsosi poszt nagy dicsőség, de nagy teher is. Amíg a családomnak az volt az érdeke, hogy én legyek a poszton, addig ott voltam, de aztán másképp alakultak a dolgok. S nem lehet mindenki egyforma! A világ unalmas lenne, és egyoldalú! Különben meg most már csak Jadur, ha kérhetem ...
Eden eszik, néha vigyorog, s most közbeszól.
- Csak ne olyan hevesen! Így is alig bírom elhessegetni az udvarlókat ...
Ezen mosolyognak egy kicsit.
- Nos, a gyönyörű barátnő is nagy dicsőség, és sok bonyodalom ... - vág vissza Jadur. - De ne rám légy féltékeny, msot modnta Lilian, hogy Mrekon prfesszorral tökéletes az összhang ...
A két fiú ma úgy tűnik ilyen lelőhetetlen hangulatban van.

- Én is örülök uram ..! - jegyzem meg mosolyogva s felállok köszönteni majd visszaülök - megdöbbentett a váltás - teszem hozzá halkan s inkább őszintén mint udvariasságból.
- Eden...- szólok halkan a kedvesemre amiért kiadja az érzéseimet - nem fújhatok arra akivel nem is találkozom - jegyzem meg kis éllel a hangomban.
Majd nyugodtan nézek rájuk letéve az evőeszközt.
- Nolden-dharr más mint Talavrien főtan.... - megakasztom a szót - ... úr - fejezem be a mondatot.
S nem cifrázom tovább.
- EDEN ! - sziszegem a kedves felé mikor Mrekonnal pédálózik.
- Egyébként meg lehet... - mosolygok rá kajánul.
- Mrekon nagyszerű tanár és tökéletes összhang van köztünk - jegyzem meg halkan.
- Minden rendben van így is ? - kérdezem Jadurt halk de megnyomott hangsúllyal kissé felhúzott szemöldökkel érdeklődő pillantással.

Rövidesen megjön az egész csapat. Ergon és a diákok az egiyk asztalhoz ülnek le, míg Eden odatereli Jadurt hozzátok.
- Lilian! Örülök, hogy látom! - mosolyog Jadur rád.
- Ülj csak le Jadur, s mesélj egy kicsit ennek a fruskának, mert mióta elmentél úgy fúj Beneronra, mint egy vadmacska! - tessékeli Eden Jadurt.
Mindketten letelepednek enni melléd.
- Fúj? Mért fúj? - lepődik meg Jadur.
- Nem tudom. Szerintem ő sem tudja. Tényleg, galambom, ha most Mrekon professzor elutazna, s valaki mást bíznának meg a bonatika órákkal, őt is utálnád? - néz rád Eden érdeklődve.

Roppant meglepődöm de meg is örülök egyben.
Ha felpillant akkor egy kedves mosolyt küldök felé s egy udvarias bólintást.
- Az étteremben megtalálsz... - jegyzem meg halkan és távozom, nem akarok zavarni csak jelezni akartam hogy ebédidő van.
Mosolyogva sietek az ebédlőbe. Már nem érdekel miben mesterkednek.
Azon gondolkodom hogy most végre itthon van Ormond Sedum és most már Jadur is. Vagyis jól vannak s most csak ez számít.
Az étterembe érve összerakom az ebédemet. S egy üres asztalhoz leülve enni kezdek. Fejemben zsong a diákok arca neve s az amit tudok róluk az utóbbi pár hét alapján. Próbálom összerakni ki miben jó... Aztán arra akövetkeztetésre jutok hogy a jobbak mellé beosztom majd az újakat segéderőnek így átadhatják rögtön a gyakorlati tudást és irányíthatnak is... Csak a nagyobb feladatokat akarom kijelölni s ha kell akkor szólnék majd bele a részfeladatok csiszolásába. Már adélutánon jár az eszem. Vajh hány olyan csoport lehet akiket Mrekon tanít hisz oly keveset voltam köztük igazán.
Majd el kell mennem a titkárságra és kikérni a beiratkozottak pontos névsorát...
Két falat közt halkan sóhajtok. A feladat nehezebb mint hittem de van öt napunk hogy rendbe rakjuk a kertet az eszköz tárolót és hogy felmérjem mennyi szorgos kéz van s ehhez mennyi eszköz kell még....
Tökéletesen belefeledkezem a gondolataimba s csak épp hogy érzékelem milyen finom is az ebéd...

Az iskola úgy fel van bolydulva, mintha itt lenne a teljes diáksereg, nem csak a "bátrabbak". A kert viszont csendes, és nagyon latyakos. Kerti munkát még valóban nem lehet kezdeni.

Edent és Ergont, valamint pár varázslótanoncot az egyik teremben talász, nagyban tanakodnak valamin. Meglepetésedre ott ül Jadur is.
- Egy pillanat Lilian, mindjárt a végére érünk. - szól neked Eden, amikor megjelensz az ajtóban.
Ergon magyaráz, éppen valami rúnákról van szó.

Edenre mosolygok. Majd szembefordulva a szemébe nézek.
- Köszönöm... - mondom halkan majd egy újabb mosoly s magára hagyva már csak a folyosón nézek utána. Biceg... de nem bánja a kedve töretlen s most mélységesen el is van foglalva s ez jó ...mosolyodom el.
Majd meglátva Mrekon professzort utána sietek.
- Professzor úr ! Jónapot! - szólítom meg mosolyogva.
Az első kérdésére csak biccentek. Majd a felsorolásra egy pár "igen uram" választ kap.
Mikor befejezi s láthatóan elhallgat halkan jegyzem meg.
- Grimm professzor felajánlotta hogy ha szükségét látja akár egy melegházat is építhetnek nekünk hogy gyorsítsuk a kiültetést a palántázással. - nem variálok nem gondolkodom csak megjegyzem.
- Holnapra összeírom a csoportból kit hova lehetne beosztani ...egy előzetes javaslatot s ha megengedi megkérném hogy nézze át - kérem udvariasan.

Gondolatban máris variálok hogyan lehetne minél jobban megoldani. Mikor elbocsát visszasietek a szobánkba. Felöltözöm s ebéd előtt még körbesétálom a kerti birodalmunkat egész más szemmel nézve a növényekre. Egy füzettel a kezemben eltűnök a szerszámos raktárban. Összeírom a nagyobb munkákat felsorolásszerűen hogy majd a csapatunk tagjait hozzá lehessen rendelni.
Majd kissé átfagyva de újra tele tenni akarással keresem meg Edent hogy ebédelni vigyem...mert tudom hogy ő is hajlamos elfeledkezni az idő múlásáról....

- Persze, menj csak! - bólint Eden - Nekem még egyeztetnem kell másokkal is.
Ad egy csókot a homlokodra, s elbiceg a dolgára.
Mrekont még a folyosón utoléred, hisz ő is ott volt a megbeszélésen.
- Üdvözlöm, Lilian! Hirtelen milyen sok dolgunk lett, ugye? Persze,a míg azokat a listákat nem kapjuk meg, addig konkrétan nem tudunk mit csinálni, de esetleg előrehozhatunk pár munkát, amit a botanikuskertben lehet elvégezni, s később nem lesz időnk rá. Például a tél meg szokta tépázni a növények mellé szúrt táblákat, lekopnak a nevek, kidől az egész, vagy eltörik a hó súlyától. Ezeket tavasszal pótolni szoktuk. Most esetleg hamarabb is el lehetne készíteni őket, elvégre olyan nagy vihar és havazás már nem várható...
S valóban már olvad a hó odakinn, te is tudod, bár éjjel még visszafagy.
- S át kellene vizsgálni a kerti szerszámokat, esetleg többet beszerezni, hogy amennyiben valóban nagyobb területet kell megművelnünk, akkor legyen mivel tenni ezt ...
Mrekon is tele van tervekkel.
- A csoport tagjait is nyilvántartásba kell venni, s tudni kell róluk, kire mit lehet bízni, amit még rendesen el is tud végezni! Na, szerintem ennyi elég is erre az öt napra ... - fordul aztán feléd mosolyogva.