Útkeresés

Sissimor szavai nem riasztanak meg. Feszülten figyelek.Mikor elbocsátanak bennünket pár percig elgondolkodva állok. Új munka ...tehát át kell majd szerveznem a napjaimat. Kis sóhajjal indulok a szobánk felé. Nem is veszem észre Edent s mikor karonfog megriadok ösztönösen.
Különmunka ...
Vajh új esély vagy Sissimor bűntetése. Fut át rajtam a gondolat.
Egy terembe kalauzol. Örömmel látom Mirket s Ergon professzort Marissának is biccentek kedvesen.
Leülök közéjük és csendben hallgatom meg a feladatot.
Már tudom hogy Mrekon csapatához tartozom majd ez nem volt kétséges. Rengeteg kérdés feszít szét de nem szólalok meg.

Ha mi leszünk az összekötők akkor illene is ismerni egymást így mikor végzünk odalépek az ismeretlen diákokhoz s bemutatkozom. Megjegyzem a neveket.
Szétszéledve megpróbálok Eden mellé kerülni.
- Megkeresném Mrekon professzort ha nincs rám szükséged - mondom halkan.

- A diákokat ismereteik, képességeik és tanulmányaik alapján osztjuk be az egyes csoportokba. - folytatja Sissimor. - A csoportok vezetői nem csak iskolai feljebbvalónak számítanak mostantól, hanem városi tisztségviselőnek is. A tájékozatlanok kedvéért megjegyzem, hogy hadiállapotban a városi tisztségviselők szava parancs minden alárendeltjük számára. Tudom, hogy ez sokaknak szokatlan lesz, s kényelmetlen, de próbáljanak alkalmazkodni! Nem szeretnék mindenféle fizikai fenyítéseket kiosztogatni! Legkésőbb holnap délutánig mindenki megkapja a beosztását. Menjenek a dolgukra, jó tanulást, jó munkát!
Sissimor kivonul, s vele a többiek is. A diákok közül sokan még egy ideig döbbenten állnak, aztán lassan, csendesen, halk beszélgetések közepette oszolni kezd a tömeg.
Amint kiérsz az ajtón, Eden fog karon, s egy kisebb tanácsterem felé húz.
- Gyere, neked már most konkrét feladatod lesz!
Beléptek, s rövidesen megjelenik az összes csoportvezető, és még pár diák, akik kíváncsi képpel pillognak körbe. Mirket és Marissát ismered, de másik három nem. Mindenki leül, csak Eden marad állva.
- A következő feladatok várnak ránk a közeljövőben:
Kresh-Siron kisasszony csoportja felkutatja az összes ellenméreg receptet, amit el tud érni, különös tekitnettel a nága mérgek elleni receptekre. Ezeket teszteli, hatékonyságuk szempontjából,s amelyiket hasznosnak ítál meg, annak összetevőről listát ír a megfelelő csoportvezetőnek attól függően, hogy termeszthető,v agy vadon termő növényekről van szó.
Sedum professzor, Mirk, s pár vadonlakó elf segítségével feltérképezésre kerülnek azok a területek, ahol számunkra fontos növények teremnek a vadonban. Ezekre a területekre Ergon professzor és csapata ugrópontokat létesít. A begyűjtők minden esetben keresés elleni medált, s fegyveres védelmet kapnak.
Mrekon professzor csoportja megkezdi a megfelelő növények termesztését, amint az idő megengedi. Ha szükséges, akár melegházat is hozunk létre az iskolán belül.
A jelenlévő diákok összekötők lesznek a különböző csoportok között, bár mindegyikük egy konkrét csoporthoz tartozik majd. Ők tartják nyilván az adott csoport működését, mindig napra készen tudják, mely munkafolyamat hol tart, gondoskodnak a szükséges nyersanyagokról, készletekről, a munkaerő szervezéséről!
Látod a többiek kicsit megszeppennek, talán csak Mirk nem.
- Az első eredményeket öt nap múlva várom. Konkrét lépéseket a munkafolyamatok beindítására vonatkozóan, és előzetes tervet a következő hónap felmerülő költségeiről! Kérdés?
Eden olyan votl, mint egy tábornok. Most már tudod, min is elmélkedett két napon át folyamatosan.

Meghúzom magam a többiek között. Eden nevének hallatán örömmel tölt el hogy van munkája és olyan munkája van ami közel álla varázsláshoz. S hogy Liliana itt lesz a közelben....
Halványan elmosolyodom a gondolatra hogy a mentorom itt lesz s vele lehetek tanulhatok tőle.
Elhatározom hogy minden szabad percem vel etöltöm majd ...persze ha nem zavar el ... gondolatban felnevetek.
A fenyegetettség nem rendít meg s nem is félek elhagyni az épületet ha dolgozni kell majd.....
Igyekszem hogy ne látszon az arcomon az öröm ...
Nem mozdulok ahogy a többiek sem...
A teremre telepedő baljós hangulat sem csökkenti a jókedvem...

Sokkal kevesebben vagytok, mint azon a balul sikerült újévi napon. De még így is nagy a nyüzsgés, mindenki találgat, hogy miről is lehet szó. Amikor az egész professzori kar egyszerre bevonul, nagy lesz a csend.
Sissimor kezd el beszélni.
- A mai naptól a város hadiállapotot hirdetett. Erre a kalóztámadások miatt került sor. Az iskola mostantól, mint minden más intézmény, a város szolgálatában áll. Az előadások általánosságban a meghirdetett ütemben zajlanak, de esetenként elmaradhatnak más teendők miatt. A város pontos védelmi tervet dolgozott ki, a város területének, s kiemelten a közintézmények védelmére. Ennek végrehajtásában, mivel rengeteg tudományos munkát igényel, a Tudás Háza a fő koordinálója. A munkálatok vezetésével Eden Grim professzor lett megbízva. A mágikus védelmi eljárások és eszközök fejlesztése Ergon professzor felügyelete alatt történik. Az iskola parkjának egy részén gyógynövény termesztést fogunk indítani, ennek felügyelője Mrekon professzor, míg a növények feldolgozásáért Liliana Kresh-Siron kisaszony, felel. A gyógynövények gyűjtését Sedum es Senc professzor vezeti. Minde diák be lesz osztva valamely vezető alá közmunkára. A munkáért díjazést a város biztosít, a szolgálatot megtagadni nem lehet, illetve lehetni lehet, de az börtönbüntetést von maga után. Ez mindenkire vonatkozik, aki már beiratkozott valamely kurzusra.
Halk mormogás a teremben, de hamar elül.
- Aki a munkálatokról, a saját vagy diáktársai szerepéről kívülállónak felvilágosítást nyújt, azt szintén börtönbüntetéssel, esetlegesen kényszermunkával, vagy fővesztéssel is lehet büntetni. Aki a kalózokkal együttműködik, annak büntetése a továbbiakban minden esetben halál.
Erre már csak néma csend felel.

Hökkenten nézek a manóra.
Az üzenetet elmondja s a végén elmosolyodik. Megcsóválom a fejem és felnevetek halkan.
- Köszönöm - szólok a manó után.
A szobánkba szaladok és megfésülködöm újra. Majd szinte futva érek a tanácsteremhez. Mielőtt belépnék kifújom magam majd igyekszem elvegyülni a diákok közt....

Nem hagynak ellógni. Egy manó áll meg előtted, az iskola futárai közül.
- Sissimor főmágus üzenete Valmorna kisaaszonynak! KIsasszony, remélem képes külöünbséget tenni, egy szűkköri tanácskozás és a minden diák számára kötelező gyűlés között! Üdvözletem! Ne kelljen Önnel még egyszer külön foglalkoznom, mert valóban kirúgatom! - a manó nem bír elfolytani egy kaján mosolyt, de eztán eliszkol. Még éppen odaérsz időben ... ha akarsz.

Vacsora után hosszú kellemes fürdőt veszek. A mozdulatlan víztükörben nézek magammal farkasszemet a megválaszolhatatlan kérdésekről faggatva a tükörtekintetet.
A saját ágyamba csusszanok be s sokáig ébren töprengek.
Reggel korán kelek a felszínes alvás nem volt elég érzem de legalább az első csosszanó lépteket meghallva a folyosóról kinyílik a szemem. Csendben kelek fel s eltűnök a fürdőben. Együtt reggelizünk s mindketten megyünk a dolgunkra. A délelőttöt a könyvtárban töltöm. Ebéd majd vissza s jegyzeteket készítek az el nem vihető könyvek fontosabb részeiről.
A könyvtáron is végig fut a hír de nem foglalkozom vele igazán.
A vacsoránál újra látom Edent. Nem faggatom nem akarok tudni olyasmiről ami nem tartozik rám. Tartom magam Sissimor intelmeihez. Most csak a tanulás van s Eden körüli ténykedés.
Vacsora után a szobánkba lépve a szekrényből kivsezem az erszényt és kiborítom a tartalmát. Pontosan megszámolom s egy papírlapon kiszámolom mire elég a jövőben.
Az első hónapban szeretnék csak tanulni s nem széttépni magam a kerti munka a szertár fenntartása és a másolás között.
Megfürdök és ismét a saját ágyamban térek nyugovóra.

Éjszaka gondolkodom s reggel azzal kezdem a napot hogy elmegyek az irodára ahol a másolási feladatokat adják ki. Megérdeklődöm hogy nem vihetnék e el határidős munkát s ha kész akkor jelentkezem vele.
Nem megyek el a délelőtti gyűlésre. Diáknak diák vagyok de nem akarom azt a kellemetlen helyzetet se magamnak se Edennek hogy Sissimor kiküldjön nyilvánosan. Inkább keresek valami hasznos elfoglaltságot.....

Eden elég szótlan a vacsora alatt, láthatólag teljesen máshol jár. Gépiesen eszik, bár azért odafigyel arra, hogy mit és mennyit. A étkezőben valóban jóval kevesebben vannak, de mindenki, aki ismeri Edent, nagy tisztelettel köszönti.
- Üdvözlöm, professzor úr!
- Jó estét, professzor úr!
- Tiszteletem, professzor úr!
S így tovább. Eden csak visszabólogat nekik.
Másnapig semmi érdemleges nem történik.

Eden korán kel, s hamar elmegy munkába. Egész nap nem látod, de este megint együtt vacsoráztok.
Napközben ér a hír, hogy holnap délelőttre az összes diákot várják a nagyterembe.

Bejárom az iskolát hogy valóban minden felmerülő kérdésre választ kapjak. Az egész napom rámegy erre s Eden nélkül ebédelni sem megyek.
Mikor már mindent tudni vélek leülök az íróasztalához és belemerülök egy szinte órákra bontott napi beosztásba..mikor hol van órám s mikor fogok könyvtárban ülni vagy épp a kertben dolgozni majd tavasszal.
A szertár rendbentartására Mrekon óráinak szüneteit szánom így naprakész lesz a helyiség.
A növénytan órák mellé felveszek egy teljesen új tárgyat is ami a lények belső felépítéséről s az ezeket megtámadó betegségekről sérülések gyógyításáról ad ismereteket.
Bár egyetlen órában ütközik hetente kedves professzorom előadásaival de zat hiszem elnéző lesz a tanár úr és lesz olyan diák aki majd jegyzetel nekem.

Eden késő délután lép be. Nem kerestem meg bár tudtam hogy Ergon mester szerint valahol a közelben van.
Mikor az ajtó nyílik aggódva nézek fel. Szótlan és mogorva lesz vajh mert úgy érzi megint csak játszottam az érzelmeivel ... vagy tőle is megkapom a fejmosást...
Egyik sem .. odajön és kiemel a székből...értetlen hagyom s a nyakába kapaszkodom...az ágyhoz visz s nem ültet az ölébe hanem legörgetve a térdére fektet.
Halk meglepett sikollyal fogadom a tettét s nem értem mire készül. Mikor finoman a fenekemre csap megrándulok ugyan de nem menekülök. Mosolyogva állok fel mikor felsegít. A karját nyújtja s belekarolok.
Az étterembe megyünk. Nem nézek körbe nem akarom látni az arcokon a kudarc vissaztükrözését. Csendben gyorsan vacsorázok. Egy fürdőre vágyom s hogy kialudjam magamból a mai napot.
Még néhány nap s kezdődnek az óráim. Reggel a könyvtárban szeretnék majd kezdeni hogy némi előnnyel kezdhessek majd az idegen tananyaggal szembekerülve.

Ergon biztosít róla, hogy Eden az épületben van, mikor a táskádért mész. Amint felmerült a lehetősége, hogy megint világgá ment, azonnal megkereste.
Eden nem kerül elő ebédre.
Nagyot haladsz a szervezésben, mert megcsinálod a magad kis órarendjét, és figyelembe véve a felsőbb évesek előadásait is, tudod, mikor tudsz majd diákokat igénybe venni a kerti munkákhoz, s mikor lesz időd a szertárra.
A beiratkozás után megkapod azt a könyvlistát is, amit a kurzus végére mindenképp el kell olvasnod, így a könyvtárba is érdemes lesz ellátogatni.
A könyveket elvinni nem lehet, csak helyben olvasni, vagy lemásoltatni. Egy jó része már volt a kezedben a szertári munka során.
Eden este kerül elő, nagyjából vacsoraidőben. Egy szó nélkül odamegy hozzád, elkap, leül az ágyra, a térdére fektet, aztán jelképesen elfenekel.
- Téma lezárva. De ha még egyszer ilyet művelsz, akkor komolyan elverlek! Irány vacsorázni!
Talpra állít, s nyújtja a karját.

Míg beszél az jut eszembe hogy Edennek nem volt igaza ...nem néha van igazság abban amit mondd.
Sissimor minden szava pontosan ott üt meg ahol kell. Egyre nyugodtabban nézek rá s újra visszatér belém az érzés miszerint ha haragszik is de jót akar. Tudja mennyit érek s ezt nem is rejti véka alá. Valójában hálát érzek azért amit tesz. Még soha senki nem mutatott enyire utat mint most ő.

- Köszönöm az idejét uram ... megfontolom a szavait - mondom halkan de nagyon komolyan.
Csendesn távozom az irodájából.
Visszamegyek Ergonhoz a táskámért. Kis mosollyal nézek rá.
- Visszavonulok a kalandoktól - csóválom meg a fejem - továbbra is segítem Edent ha még akarja de tanulni fogok. Köszönöm a türelmét Uram... - nézek rá majdnem alázatosan.
Felveszem a táskám. Visszamegyek a szobánkba. Elpakolom a holmit majd elsétálok a titkárságra és összegyűjtöm az összes fellelhető információt arról hogy ki milyen kurzust indít vagy indított a gyógyítás bármely területén. Helyben beiratkozom Mrekon óráira mert ez már biztos bármi legyen is.
Majd visszamegyek a szobánkba feltelepszem az ágyra s a jövőm megtervezésébe fogok.
Fél fülem azonban a folyosón van hátha meghallom Eden lépteit.

Sissimor éppen valami forró italt iszik bögréből, fintorog és köhécsel. S nem mutat meglepetést, valószínűleg már a folyosón tudta, hogy belépsz. Végighallgatja a mondandódat, s közben csak iszogat és hümmög.
- Lehet a buta libát valóban vissza kell vonnom ... - jegyzi meg elgondolkodva - Mert tudja Ön, hogy miről van szó, csak néha nem gondolkodik ... s akkor mindenféle hebehurgyaságokat mond vagy tesz. A világért nem zavarom el! Sőt, felőlem lehet Eden professzor kedvese, ha egyszer szeretik egymást, mért ne? Csak azt szeretném elérni, hogy mielőtt beszél, vagy cselekszik, elébb gondolkozzon! Ezt különben minden egyes diáknál, aki elém kerül, mi több, minden fiatal vagy nem fiatal lénynél szeretném elérni. Sokkal jobb lenne ez a világ, ha mindenki használná azt, amiért az a nagy golyó a nyakán van ... - egy szemrehányó pillantás. - Én egyedül azt kötöttem ki, hogy a tanácskozásokon nem akarom látni. Felőlem arra a kurzusra iratkozik be, ahová akar. S erősen ajánlom, hogy végre tegye meg! Ha a lelkesedése mögött végre lesz tudás is, akkor talán kevesebb bajt kavar, s több hasznot hajt. S most kérem ne nézzen pénzsóvárnak, nem feltétlenül anyagi haszonra gondoltam ... remélem érti ... azt hiszem, ha akarja, akkor érti, ha akarja, akkor félreérti. S ez az, amit a leginkább nem kedvelek Önben ... - nocsak, mintha Eden is valami ilyesmit mondott volna.
- Nem az én feladatom lenne, hogy erről kioktassam, de ha már itt van, akkor megteszem. Olvastam a pályázatot. Grim professzor Önnek amolyan titkári, szervezői feladatokat szánt, s tekintve a botanika szertárban végzett munkáját, ez tökéletesen illik is Önre. De ugye nem hiszi Ön sem, hogy a város "a kutató professzor visszalépett a munkától, de a titkárnő megcsinálja" szólamra fizetni fog! Majd ha elvégzett egy-két szemesztert Mrekon professzornál, és ott kiemelkedő eredményei lesznek, akkor lehet, hogy Ön lesz az egyik kutató majd. Addig nem. Ez nem jelenti azt, hogy nem lehetnek ötletei, de erre nem fogunk alapozni semmit. Előre nem hisszük el, hogy kéeps rá, mivel semmi nem garantálja, hogy ez bekövetkezik. Ha mégis bekövetkezne, hogy az Ön közreműködése meghozza az áttörést, akkor utólag ugyanúgy részesülhet elismerésben, mint bárki más. Remélem így már érthető.
- Ami pedig a kalózhajón töltött időszakot illeti, ha jól tudom a professzor a fenyítések egy jó részét azért szenvedte el, mert Ön szökéssel próbálkozott. S akkor próbálkozott szökéssel, amikor Ormond már felvilágosította a helyzetről, hogy nem tudjuk hol vannak a többiek, s így nem lehet egyoldalúan cselekdni. Akkor próbálkozott, amikor a kapitány is egyértelműen figyelmeztette, hogy ezért Edent fogja megbüntetni. - Sissimor hangja most magyarázó helyett nagyon kemény. - Lehet, hogy Eden ezért nem haragszik, mert szereti Önt, és elnézi a bolondságait, de én nem vagyok Önbe szerelmes, a meggondolatlanságot gyűlölöm, és Grim professzor pedig az egyik beosztottam, akiért felelős is vagyok! Ha valaki ellene tesz, az előttem szorul, ebben biztos lehet, akár szándékosan, akár véletlenül teszi, akár azért, mert nem gondolkodik! S mivel már most is az iskola alkalmazottja, mint Mrekon professzor segédje, így akár már most is megbüntethetem! S mint a város fővarázslója is megtehetem! - Sissimor az asztalra csap. - Most menjen vissza a szobájába, s gondolkodjon el azon, amit mondtam! Három nap múlva ugyanitt várom, s meghallgatom, mi a véleménye a dolgokról. S a menjen vissza a szobájába az enm tanács, hanem parancs! Az iskola épületét ezen háromk nap alatt nem hagyhatja el! Nagyon ajánlom, hogy mutasson józanságot, és megfontoltságot! Most pedig kérem, hagyjon dolgozni!

Miközben Ergon mesterrel beszélgetek vagyis csak én beszélek épp az a gondolat hogy haza menni....egészen más értelmet nyer kimondva. Hiszen hol van a haza ? A professzori lakrész azon bizonyos szobájában. A családtagjaim a barátok mind itt vannak.
Konokul felnézek Ergon mesterre s az asztalához rakom a táskát.
- Szeretném megkérni mester hogy hozza vissza Edent s mondanám hogy még ez egyszer de ha valóban szeret engem a fiatal professzor akkor lesz még elég baja velünk uarm... - mosolyodom el.

- Valamit el kell intéznem még mielőtt a végső döntés megszületik a megyek vagy maradok ügyben - mondom csillogó szemmel.
Felállok s elhagyom az irodáját. Ugyanolyan elszántság van bennem mint mikor az expedíció ügyében kerestem meg Lilianát.
Azonban a cél most egész más. Végig sietek a folyosókon. Egyenesen Sissimor irodájába megyek s most senki sem állhatja az utam.
S bár kopogtatok de máris nyitok be. A professzor az íróasztalánál ül. S nem érdekel hogy meglepett vagy dühös lesz e amiért rátörtem.
Megállok az asztalától néhány lépésre.

- Professzor úr ! Ön meglett tudós de egyben úriember is ...s néhány perce nyilvánosan megsértett egy nőt... - kezdek bele és nem hagyom szóhoz jutni ez az utolsó dobásom az iskolában és úgy akarok elmenni hogy mindent megtettem magamért - ... nem várom el hogy kérjen elnézést csak annyit kérek hogy gondolja át a szavait. - mondom higgadtan halkan de erő van abban amit mondok.

- Buta libának nevezett...elismerem igaza van...ám ez a buta liba az aki miatt az iskola rátalált jópár újdonságra...ám az is igaz hogy miattam lett Grimm professzor varázslásképtelen... de ez az ő ötlete volt. - mondom kissé tán kegyetlenül.
Ha szólni akarna finoman felemelem a kezem...
- Ön most csak egy férfi igaz tekintélyes és tiszteletre méltó de az a férfi akinek felettem nincs joga ítélkezni mert nem vagyok az iskola diákja csak egy leendő diák...s most el is zavart uram tehát csak egy lény vagyok aki meg fogja védeni magát ha ön utána ki is toloncoltatja innen. - nézek rá apró szikrákkal a szememben.

- Lilian Valmorna vizitündér...de sosem használtam a hatalmam Eden Grim professzor megszerzéséért ha szeret azért szeret ami vagyok...ha ön buta libának lát akkor az vagyok. Bár szerencsére többen mások cáfolják ezt a véleményt. - mondom kevés levegőkkel hogy folyamatosan tudjak beszélni.

- Azért jöttem Nyírszigetre hogy megtaláljam a hugom és ezért hálás vagyok az iskolának és mindazoknak akik segítettek. Nem akarok mást csak tanulni. Ön nem nézi jó szemmel hogy a professzor és én együtt vagyunk. Hát legyen...szeretem őt annyira hogy jót akarjak neki. Ha ön azt kívánja kiköltözök tőle és szakítunk de ezt megkérem magyarázza el neki személyesen...ám azt hogy tanuljak nem tagadhatja meg tőlem ha ki tudom fizetni a tandíjat. S az iskola tartozik nekem egy kurzussal - mondom ki bátran.

- A cél visszamenni Láposrévre ha már nem tudok több tudományt magamba szívni s az itteni ítészek úgy gondolják kész vagyok arra hogy gyógyítónak nevezzenek. - mély levegőt veszek.

- Nem kértem hogy minden kalóztámadás központja lehessek...nem kértem a vadonban töltött kegyetlen napokból ... abból az érzésből hogy döntenem kell az iskola megmaradása a többi dák kiléte és EDen Grimm élete közt. Akkor is megverette volna ha engedelmes vagyok ha minden kívánságát teljesítem de nem tettem mert tisztelem önt az iskolát azt ami itt folyik. Eden nem haragudott meg ezért akkor ön miért ? Nem kértem hogy a kapitány naponta meggyalázzon mikor EDen az egyetlen férfi az életemben - mondom ki összehúzott szemmel.
- S nem vártam hálát azért sem mert hetekig könyörögtem Edennek hogy jöjjön vissza mikor már mindenki lemondott arról hogy valaha visszatér az ép esze. Szeretetből maszíroztam segítettem mióta lábra állt s mindent megtennék érte most is. - nézek rá kiszáradó ajkakkal.

- Buta libának tart amiért megpróbáltam megteremteni az anyagi hátterét annak hogy ő kalózra vadászhasson. De tudja mit ? Túl magasra nyúltam és Ön rámszakította a polcot. Megérdemeltem. - nyalom meg az ajkam.

- Azt terveztem elmegyek innen messzire... de nem teszem...tanulni jöttem s tanulni fogok. Megdolgozom érte és kifizetem. Ígérem soha többet nem hall rólam. Egy leszek az összes diák közt akik közül remélem van olyan akit nem is ismer s az leszek én LIlian Valmorna... mert én úgyvéltem ismerem Önt de ön csak ítélkezik felőlem ismeretlenül s az iskola előtt teszi...azok előtt akik felnéztek Edenre...- mondom elhalkulva.
- Kemény lecke volt köszönöm tanultam belőle. - nézek rá szelíden.
- Most megyek beiratkozom a kurzusra melyre oly régóta várok s amint aláírtam a lapot s hivatalosan is az iskola diákja leszek megbűntethet Uram ! - mondom konokul.
Finoman meghajlok felé és az ajtó felé hátrálok bár fel vagyok készülve a haragjának kemény megnyilvánulására.

Nem viszem el az erszényt csak egyetlen aranyat veszek el. A hajóút egy ezüst nagyjából a többit az ispotálynak szánom.
A vállamra veszem a táskát s Ergon mester szobájához megyek.
Bekopogok. Ha ott van higgadtan elköszönök és megkérem hogy most kerestesse meg Edent mielőtt megint megrovásban lesz része miattam. Ha nincs ott akkor üzenetet hagyok ugyanilyen értelemmel az asztalán. Majd a kikötőbe indulnék hogy hajóra szállva "haza menjek."

Eden csak néz rád, megint őgy, mitnha egy fura rejtvényt nézne.
- Nos, most az egyszer én sem veszem be. - mondja végül. - De nem akarom neked megmagyarázni, mert úgysem értenéd meg. Nem tudom, hogy azért, mert valóban nem vagy képes rá, vagy mert nem akarod. Lehet, mind a kettő.
A szekrényhez megy, kiveszi az erszényt, lerakja az asztalra, s kimegy a szobából.

Nem sírok. A fájdalom akkora hogy épp csak érzékelem a valóságot.
Két váltás rihát rakok csak el s néhány személyes tárgyat majd lezárom a táskát.
- Így van...jóadag igazság volt benne. - mondom halkan - ha nem jövök ide nem sebesülsz meg nem bénulsz le nem korbácsolnak meg....köszönöm hogy Emili szabad. Ennyiben kellett volna maradnunk. - nézek rá fáradtan.
- Te egy libát szeretsz aki megpróbált a felnőttek játékában részt venni a szabályok ismerete nélkül ám nem is volt ideje elolvasni a szabályokat....csak magamnak köszönhetem... - veszek mély levegőt.
- Az ösztöndíjra visszatérve... te magad mondtad mind külön díjazásban részesülünk...s te eldobtad a lehetőséget...miből akartál megélni ? Nem dolgozol kalózokat hajkurászni nem kifizetődő...ezért gondoltam hogyha tudok segítelek itthonról mert nem akartam veled menni...mert csak bajt hozok rád. Vagy az iskolát árulom el vagy téged öletlek meg...időt akartam nyerni tudtam hogy kibírod s a végénmár csak tűrtem...de ez is az én hibám ...soha többé nem fogok szeretni senkit...Eden Grim kérlek bocsáss meg nekem... - mondom higgadtan.
- Egy hely van számomra tán...egy fülke a Láposrévi ispotályban...ott nem fenyegetek senkit...Jula tán szívesen fogad még egy követőt... amit itt tanulhattam köszönöm nem felejtem el.... remélem megtalálod azt a lányt akit befogadnak a társaid és nem kell pirulnod az ostobasága miatt. - mondom hidegen mert félek megtébolyodom ha belegondolok abba amibe most nem szabad.
- Egyetlen hajóútra adj pénzt kérlek és ha elvesznék ne gyere utánnam.... - kérem őt halkan.

Eden érkezik nem sokkla utánadl s leül az ágyra.
- Én mondtam neked már egy párszor, hogy Sissimor nem egy olyan kedves bácsi, mint amilyennek elképzelted ... - kezdi - ... hát most már tudod, hogy mért mondtam. Ha tudnád, hogy én már hány ilyen leszúrást kaptam tőle ... s halottam egy párszor már, hogy a többi idősebb professzorral is így beszélt. Sőt, az a hír játja, hogy az egyik megbeszélséen Sedum professzorral is összeugrott ... Ő ilyen. S most lehet, hogy rám is megoorolsz, de a mondandójában midnig van egy jó adag igazság. Amit a kalózos fogságról modnott, az aljas volt, de ami a kutatást illeti ... bitos lehetsz benne, hogy ha én nem kapom meg az ösztöndíjat, akkor senki más sem a csapatból. Nemhogy Te nem, de Ormond, vagy Liliana sem. Ez egy tény, csak nem így kellett vona eld tálalni ...

Leforrázott macskaként ülök. A fülem zúg s talán a ház zuhant rám vagy csak a világ omlott össze. Majd lassannagyon lassan nézek fel Edenre.
- Sajnálom.... - mondom kiszáradt ajkakkal - ez nekem nem megy - suttogom. Alig kapok levegőt. Ez most több volt a soknál.
- Eden ne haragudj rám.... - lassan állok fel. Kifelé indulok. A szobánkig meg sem állok. A szekrényhez lépve kiveszem azt a táskát amivel idejöttem valamikor. Csendesen pakolni kezdek......

Sissimornak egy pillanatra emgvonaglik a szája, aztán feléd fordul.
- Drága hölgyem! Ugyan mégis, katedrát nem kér rögtön? - már a felütésből érzed, hogy itt most nem volt sikered - Mégis, hogy gondolja, hogy a professzor nélkül egyedül bármi kutatását pénzeljük? Mégis, milyen címen?! Azt még elhiszem, hogy annyira liba, hogy fel sem fogja, mit nem ért ... de azért csak érzékeli a különbséget egy professzor és a saját kvalitásai között!
Eden elvörösödve hallgat, s Ergon is lehjtja a fejét.
- Gondolom ezek a díszhuszárok nem mondták el, hogy mért nem kapott híreket egy idő után az akció állásáról, s mért lett Ormondon keresztül kiiktatva a játékból! Attól tartottunk, hogy ha még egy csodás ötletét megpróbálja megvalósítani, akkor Grim professzor emghalé, de lehet, hogy a többiek is! Erős késztetést éreztem, hogy az akciót úgy szervezzem, hogy véletlenül esetleg ott maradjona hajón.
Eden felkapja a fejét, s a szeme összeszűkül.
- Te csak ne néz rám így, ifjú barátom! - fordul felé Sissimor. - Tudom, hogy fülig szerelmes vagy, s fáj, hogy a kedvesed szemében mondom, de az akció tervezése közben nem igazán tiltakoztál! Gondolom eléggé sajgott a hátad!
Sissimor szeme szinte villámokat szór.
- Ez votl az utolsó eset, hogy Lilian Valmorna egy tanácskozáson megjelenhetett! A továbbiakban nem tartok igényt a tanácsaira! És most kifelé, az egész banda! Munkára!
Még morran egyet, majd sarkon fordul, s kivágtat az egyik ajtón. Odabenn néma csend, ha télen lenne légy, és zümmögne, az most harsonaként szólna.

Halkan felnyögök Eden lelkesülése hallatán. Majd mikor befejezi szólásra emelkedem.
- Bár nem vagyok az iskola diákja de szeretném magam idetartozónak számítani ha lehet - mosolyodom el - s mint a mostanában előforduló támadások aktív elszenvedője szeretnék a most összeálló társasággal tartani... ám a profeszorral ellentétben - s Edenre nézek - én nem mondanék le a pályázaton elnyert összegről mivel ha épp nincs rám szükség mint elterelő eszközre akkor folytatnám a megkezdett kutatásokat - nézek nyugodtan Sissimorra. Majd némiképp mosolyogva teszem hozzá.
- S azt hiszem nem terhelhetjük mindig a városi költségvetést az oly sokszor mindig jókor megjelenő gyógyítók díjjazásával... - mosolyodom el önirónikusan. - Köszönöm... - biccentek udvariasan Sissimor felé. Majd leülve újra Eden kezére fogok.

Eden a vacsoránál csak talányosan hümmög, nem szól semmit. Aztán másnap, amikor Sissimor megbeszélsén megfogod a kezét, rádnéz, s bólint, amjd felszólal.
- Én részemről a továbbiakban minden energiámat, és időmet a kalózok kézre kerítésének szeretném szentelni.
- S mi lesz az elnyert ösztöndíjjal, Grim professzor? - kérdez vissza Sissimor, s éppen csakhogy mímeli a meglepetést.
- Nos, esetleg átadom a második helyezettnek, s megpályázom jövőre, vagy amikor alkalmas lesz.
- Khmmm ... nincs második helyzett, mivel senki más nem adott be pályázatot. - szól közbe Ergon.
- Viszont a kalózok üldözése is elsődleges városi feladat. - veszi vissza a szót Sissimor. - Esetleg megérdeklődöm a tanácsnál, hogy ezen változtatással is folyósítható-e az ösztöndíj.
- Ha kapom megköszönöm, de nem érdekel. Ez a célom, és semmi más. - Eden roppant határozott.
- Értem. Akkor határozatlan időre szabadságlom Önt az iskolából. - bólint Sissimor.
- Köszönöm.

Békésen nyúlok el a meleg vízben ám a várt kellemes megszokott pihentető érzést megzavarja a már nem annyira éles fájdalom az altestemben. Múló emlék a kapitány kedvtöltéséből...de még érezhető.... Fürdés közben a combomhoz érve jövök rá hogy a kezének és a csípőjének a nyoma még mindig kék zöld foltokban látszik és érződik is....
Mély sóhajjal óvatosan törölközöm meg.
Magamra csavarok egy másik törölközőt és így térek vissza Edenhez.
A szekrényhez lépve hálóinget veszek fel s köntöst a tetejére úgy ülök le vacsorázni.
Mosolyogva nézek rá.
- Varázsló vagy ...tudod ? - cukkolom edvesen a terített asztalt látva. Jóízűen falatozom s közben őt figyelem. Talán egyszer minden a régi lesz.
- Azt sem tudom milyen nap van - jegyzem meg halkan. - Be sem iratkoztam Mrekon professzor kurzusára...vajh megint lekéstem ? - mélázok csendben.
- S a pályázatod ? Hogyan tovább kedves ? - nézek rá kíváncsian - mert én nem akarok elbújni...már nem... - sóhajtok.
- Hisz bárhol megtalálnak akkor inkább szembenézek velük....- kicsit elgondolkodom s két falattal később jegyzem meg - viszont ha így folytatjuk akkor inkább kalózvadásznak kéne állnunk és nem beiratkozni a következő kurzusokra - mosolygok rá. Nem bírok betellni a forró teával a fűszeres íz s ameleg jólesik.
Majd kis sóhajjal belenézek a bögrébe - tea.... - jegyzem meg talányosan s kis játszi fintorral megcsóváloma fejem.
- Most jól jönne ha lenne benne altató....nem akarok álmodni ... - kortyolok bele újra s lehunyt szemmel élvezem.
A kaland alatti állandó szomjérzet eltűnik lassan.
Mikor ágyba bújunk Edenhez simulok...a fáradtság és a biztonságérzet magával ragad s szinte azonnal el is alszom.

Másnap a tanácskozáson elgondolkodtatnak Sissimor szavai. Fáj hallanom hogy sok diák elmenekült de megértem hiszen a halottak emléke riasztó. Azonban ha arra gondolok hogy a kalózok bosszuállásról beszéltek akkor voltaképpenmindegy is hogy hol vagyunk. Nem akarok meghátrálni. Ha Eden mellettem ül akkor ráfogok a kezére jelezve hogy bárhogy dönt vele tartok.

Eden elkísér fürdeni, majd mire végzel a szobában ehető meleg vacsoráról gondolkdik kettőtöknek.
A járása nem romlott, bár nem is javult. A beszéde is változatlan. Viszont a kedve is töretlen.
A szoba rendben van, s a saját ágy egy csodás élmény.
Mára nem is kell több.

Másnap Sissimor a tanácsterembe vár Benneteket, mindenkit, akit elraboltak, s még másokat is.
- Történt egy pár változás a város, és az iskola életében. Sajnos a diákjaink egy jó része nem iratkozott be a következő kurzusokra, szüneteltetik a tanulmányaikat. A városban az őrséget megkettőzték, és plusz őrjáratokat vezettek be. A folyón a város felett és alatt szint állandó blokád van, rabszolgaszállító hajók nem jutnak át. A városba érkező hajókat szúrópróbaszerűen ellenőrzik még ezek után a kikötőben is, és a legéynség bármely tagját elvihetik kihallgatásra. Ezek mind szükségszerűek, de természetesen ellenlépések várhatóak emiatt. A város terve, mely szerint sok eddig ismert kalózt a mágia módszerével keres meg jelenleg nehézkesen vágrehajtható, mivel a diákok jó része nem meri vállalni a közreműködés kockázatát.
Az öreg röviden, de pontosan összefoglalta a helyzetet.
- Most már tudják, hányadán állunk. Bárkinek bármi előbbre vivő javaslata van, szívesen fogadjuk.

- Szeretlek professzor - mosolygok rá.
- Saját lábon mennék haza - nyilatkoztatom ki bátran.
- Drága Emili... csodálatos teremtmény. - sóhajtok - remélem újra láthatom majd tavasz végén vagy nyáron....kalózok nélkül - fintorodom el.
Hazaérve megölelem Mirket s ha tetszik ha nem Ergon professzort is.
- Köszönöm a hátam ... - nézek rájuk kedvesen - ha nem foglalja le a keresgélés a "kapitányt" akkor engem is megkorbácsoltat - sóhajtok fel.
- Meghalt ? - kérdezem már félve hisz Herk is üldözött minket...
- Enni aludni fürödni ? - töprengek el - egyszerre nem lehet ? - kérdezem komoly arccal.
- De ha választani kéne előbb megfürödnék aztán ehetnénk és aludnék is egy keveset a asaját ágyamban végre. - sóhajtok.
- Persze ha te másképp szeretnéd akkor tedd csak majd találkozunk valahol... - nézek rá mosolyogva - azt hiszem néhány órát szeretnék eltölteni egy dézsa...MELEG vízben ... remélem a professzori fizetésből most futja erre - simogatom meg az arcát. A szobánk felé menet felmérem Eden mozgását mennyit rontott rajta a "kaland".
A szobába nem akaródzik belépni s mikor megteszem akkor is a nyomokat keresem s rossz érzéssel nézek körbe. Mélyet sóhajtok...majd egy hamis mosolyt kap Eden ...megnyugtatás végett. Már nem akarom terhelni.

- Jó, segítek. Eddig úgy tervetzem, hogy ölben viszlek le a hajóról, de ha ez kell, akkor hagylak lépkedni ... - feleli halálkomoylan, s ahogy elképzeled ezt a mostani, még az eddiginél is vékonyabb alakjt, ahogy téged ölben levisz a hajóról, azon mosolyogni kell.
Aztán még pár gyengéd csók, s a meleg megteszi a hatását, s elszenderedtek.

Ébredés után újabb adag forró tea és kiadós étel következik, s már kezded úgy érezni, hogy nem egy lyuk van a hasad helyén, hanem az, ami pár hete volt. De még egy napig eveztek felfelé a folyón, mire megérkeztek Nyírsziget kikötőjébe. Emili közben már elhagyta a hajót. Ormond annyit mond, hogy már ez is nagyon kivételesnek számított, hogy veled találkozott.

A kollégiumban már ott van Mirk és Ergon, bár ők is csak nemrég érkeztek. Örömmel üdvözlitek egymást, de mindenki inkább szeretne még visszahúzódni, pihenni, feltöltekezni, fürdeni, enni ... egyszóval az üdvözlés rövid, és aztán mindenki eliszkol.
- Együnk, aludjunk, vagy fürdenél? - teszi fel Eden is a kérdést.