Árnyékháboruk New Yorkban (Játéktér)

Jason Brown-Chen /Albérletkeresőben/

- Természetesen meg tudom önnek mutatni a lakást ha önnek megfelel akkor ma délután öt és hat óra között nekem jó lenne. A épület a Long Island Cityben a Center Blvd-én áll és a Gantry Plaza State Parkra néz és egy 70 négyzetméteres tetőtéri lakás 100 négyzetméteres teraszkerttel. Remélem elnyeri a tetszését amikor személyesen is megtekinti.

Amint a férfi végigmondja a mondandóját beléd nyíllal a emlékezés és a felismerés, hogy azon a környéken is láttál sok apró gócot.

KM, Lisa /Szövetség/

A szemtelenség felháborít. Annak ellenére, hogy a felvetései valószínűleg nem jutottak eszembe, a hangnemet megválogathatná. Felállok, amikor végez. Látom a szemében a félelmet, de nem foglalkoztat. Meg kell a szemtelenségéért és tiszteletlenségéért fizetnie.
Közelebb lépek hozzá, és akár elhajol, akár nem, elkapom a haját, majd ha sikerül megragadnom, annál fogva húzom hátra a fejét.
- Megérdemelnéd, hogy a helyszínen nyakad szegjem. Ezt mégis hogy képzeled? Csak azért, mert eddig a tenyeremen hordoztalak, nem azt jelenti, hogy az feljogosít az ilyen hangnemre. Rengeteg bajom volt veled kezdettől fogva, nagyon súlyos csapások terhelték a hátam, amit mindig tartottam miattad. Elkényeztetett szégyenláda vagy. De jegyezd meg, amit mondok. Ha egyszer leveszem rólad a kezed, többé rám ne számíts. Ezek után főleg ne. Remélem azt tudod, ez mit jelent. Ha nem, fordítok. Mehetsz a fenébe, aranyom.
Dühödten engedem el a haját, úgy, hogy akár milyen messze is van a fal, beleverje a fejét. Persze komolyabb sérülést nem akarok neki okozni, csak hogy tudja, ki itt az úr.
A kis közjátékot követően egyedül hagyom a szobában. Ha megbánta, amit tett, utánam jön, ha nem, pusztuljon. Dühösen csapom be magam mögött az ajtót.

Végülis a lényeg most az elköltözés, nem csövezünk tovább a székházban, ha nem jó a hely, még mindig továbbköltözhetek később.
- Jó napot! Jason Brown-Chen vagyok, és a hirdetés miatt hívom Önt. Megnézhetném a lakást? - kérdem, udvarias hangon, de célratörően. Ideje megkezdenem új életemet s nem sodródni csak tovább az árral.
Már nagyjából megpróbálom megterveznui, mire is van szükségem. Némi helyre, ahol kicsit mozoghatok, egy ágyra, egy asztalra, kell, hogy legyen egy kis konyha, ha össze akarok ütni amgamnak valamit, de semmi igazán különleges. Nem óhajtok fényűzni, bulikat tartani, vagy bármi ilyesmit művelni.

Jason Brown-Chen /Albérletkeresőben/

Beülsz a netcaféba és kigyűjtesz egy rakat címet további szűréssel három lehetséges címre szűkíted a lehetőségeket. Nem tétovázol sokáig rögtön föl is hívod a egyik számot. Egy öblös férfihang veszi fel.

- Halló jó napot kívánok Dan Simmons vagyok miben segíthetek ?

Elisabeth McGarney / Alex Williams /Szövetség/

/Alex Önuralom próba célszám 8 Dobás: 5, 6, 9 Siker: 1/

Elisabeth McGarney

Csak a végén tudatosul benned miket is mondasz még ha talán igazad van akkor is talán finomabb csomagolásban kellet volna előadnod erre csak abban a pillanatban döbbensz rá amikor Alex szemében fellobban a belső fenevadjának indulatos és haragvó fénye. Legnagyobb megkönnyebbülésedre a végén uralkodik magán és nem ragadja el a szörnyeteg megőrzi higgadtságát.

Alex Williams

Elisabeth olyanokat mond ami felkorbácsolja fenevadadat és azon nyomban megaláznád ha nem tartanád olyan kisstílűnek. Óriási erőfeszítések árán nyugalmat erőltetsz magadra és higgadtan próbálod folytatni rögtön a elején félresiklott beszélgetéseteket. Persze ezért még meg kell leckéztesd a büntetés nem maradhat el meg kell tanulja hol a helye nem engedhet meg magának ilyen hangnemet a teremtő Atyjával szemben. Főképp nem.

KM, Alex /Idegen épület/

Lábaim egy számomra idegen helyre visznek, de tudom, hol kell kopognom. Kezem furcsa ritmust üt az ajtón, szinte magától. Ismeretlen Vértestvér nyit ajtót, azt mondja, már vártak. Nem értem, mi történik. Egy szobához vezet, amikor belépek Alexet pillantom meg.
Kedveskedő hangnemére cinikus válasz bukik ki belőlem.
- Mintha valaha is érdekelt volna, merre járok és mit csinálok. Nem ülök le, teljesen jó nekem állva is.
Végighallgatom a mondókáját. Arcom egyre sötétedik, érzem.
- Mi? Kezdjek új életet megint? Még hányszor? Meddig kell még bábként mozognom az idióta játékodban? Miért nem szólsz inkább a Hercegnek, de fűrészporagyú. Veszélyben van az udvar, és meghúzódol, mint egy sarokba szorított féreg. Szerinted miért lopták el a másik énem? Mert szükségük van rá egy valószínűsíthető merénylethez. Tényleg ennyire tuskó vagy? Vagy ennyire félted a tyúkszaros életed? Komolyan mondom, szégyellem, hogy te vagy az Atyám, szégyen, hogy te nemzettél. Elborította az agyad a számítás és a hatalomvágy. De mégsem vagy elég okos, Alekszej. Mert akkor tudnád, hogy ezzel előre léphetnél, de legalábbis lerázhatnád magadról a gyanút. Azt hiszed, nem tudom, hogy volt egy beszélgetésed a Herceggel? Erről mindenki tud, szerinted pont én nem? Gondolkozz, mielőtt beszélsz vagy cselekszel legközelebb.
Mérhetetlen dühöt érzek, elmennék, de nem tudom, a kötelék oldódott-e már.

KM /Szövetség/

Lisa lép a szobába, legnagyobb meglepetésemre. Régen láttam már, azt hittem, hogy az enyészeté lett. Szergej után ő volt a kedvenc Gyermekem, de ennek ellenére csupán a gondom volt vele az utóbbi időben.
- Lisa drágám, örülök, hogy látlak, ülj ide mellém, beszélnünk kell
Negédesen szólok hozzá, az talán használ. Bevallom, magam is tartok tőle. Rémítő belegondolni, mi is ő valójában, egy lelketlen szörnyeteg. Talán nem támad nekem. Ha leül, folytatom a beszámolóm.
- Merre jártál? Aggódtam érted. Találkoztam valakivel. Valószínűleg azzal, aki a másik éned tartja fogva. Halálosan megfenyegetett. Nevet kell változtatnod és új életet kell kezdenünk, azt hiszem. Nekem sem tetszik, hidd el, de kénytelenek vagyunk ezt a lépést megtenni. Kérlek, gondold át.

KM /Templom Bronxban/


- Az atya paranoiás. - szögezem le magamban. - Akár egy magnószalagot is hallgathatnék.
- Nos, köszönöm a felvilágosítást. - bólintok. - Akkor én megyek, és kukacoskodom valahol máshol. - biccentek egyet feléje, elköszönésképp. - További jó munkát!
Megfordulok, s elindulok kifelé. Az atyával valami történhetett. Valami, ami nagyon kellemetlen volt, és nagyon behatárolta a gondolkodását. Persze az is lehet, hogy ez csak egy felvett magatartás, amivel hárít. Engem, vagy bárkit, akit éppen hárítani akar.
Sajna, ez nem túl sok információ, arra meg nem érzem magam elég képzettnek és felkészültnek, hogy itt kutakodással bármire is rájöjjek. Annak sokkal inkább van esélye, hogy amíg "elmélyülök", ahogy javasolja, az én elmémbe próbál valaki belepiszkálni. Persze az is elképzelhető, hogy ez is csak valamiféle paranoia az én részemről.
Visszaülök az autómba, és úgy döntök elmegyek albérletet keresni. Azért elébb innen elhajtok, keresek egy jobb környéken lévő netcafét, és ott keresek albérleti címeket a neten, lehetőleg olyat, ahonnan a székház könnyen megközelíthető. Ha kigyűjtök egy párat, akkor elmegyek megnézni őket.

Jason Brown-Chen /Templom Bronxban/

Egy kicsit nyeregben érzed magad ám a Atyáról szinte lepereg amit mondasz.

- Nem értem Testvér miért mondja, hogy védekezek amikor tényeket és valóságokat közlök magával. Talán azt szeretné hogy védekezzek mert így kényelmesebb pozícióból folytathatjuk ezt a beszélgetést ki kell ábrándítsam mint említettem Isten Igéjének a hirdetésében és a elesettek megsegítésében nincs semmi szégyenteljes de ha védekezésként hat akkor tessék lehet tovább kukacoskodni és csűrni csavarni a szavakat mondatokat. Ahelyett hogy egy kicsit leülne elmélyülne és megnyitná a szívét a Teremtő szeretetének befogadására, ha ezt tenné akkor nem ilyen logikai csűrések csavarások útján bukdácsolna a igazság felé, hanem egy simább nyugodtabb kevésbé göröngyös úton.

KM /Templom Bronxban/

Most engedek meg magamnak egy apró mosolyt először, mely nem jóindulatot, inkább kis helytelenítést sugall.
- Atyám, kérem, mért védekezik? Hát mondtam én egy szóval is, hogy helytelenítem, amit tesznek? Mért lenne ezzel bajom? Miből feltételezi? - érdeklődöm, óvatosan utalva arra, hogy esetleg plusz információkat használt fel, melyeket nem tőlem tud rólam. - Éppen én is arra utaltam, hogy a média híradásai nem hitelesek, ezért is jöttem el magam.
Apró hibák, amiket vétett, egésen apróak, de árulkodóak. Szinte meglepő, hogy ennyire könnyen hagyta amgát belecsalni egy olyan csapdába, amit fel sem építettem. Nem, én nem akartam keresztkérdéseket feltenni, vallatni, támadni, s lám, rögtön védekezést találtam. Ennyire paranoid, vagy elkeseredett lenne? Ilyen rosszak a tapasztalatai? Avagy ennyire rossz a ... lelkiismerete? Ennyire támadhatónak érzi, amit tesz? Mi lapul itt a háttérben?

Jason Brown-Chen /Templom Bronxban/

A Atya körül a finom tértorzulás teljesen más típusú mint Pierre vagy Norobu körül. Pierre körül abszolúlt nyers, Norobu körül már finomabb míg a Atya körül szinte felfedezhetetlen talán csak a templom tiszta energiáinak áramlása teszi számodra észrevehetővé a utca forgatagában tán meg sem látnád.
Kérésedre visszafordul feléd.

- Nem értem Testvér úgy gondolom teljesen tisztán összefoglaltam a tevékenységünket. Hirdetjük Isten igéjét és szerény lehetőségeinkkel fellépünk a Gonosz világi terjedése ellen, nem értem mi ezzel a baj ha csak nem az, hogy a világot túlságosan eluralta a Gonosz és a befolyásolása által irányított emberek cselekvései. Lehet, hogy pont a Gonosz által manipulált és befolyásolt média fújja fel túlságosan a tevékenységünket, ami mint mondtam módfelett tiszta és egyszerű cselekvés hirdetjük Isten igéjét.

KM /Templom Bronxban/

Érdekes dolog ez a tértorzulás, főleg, hogy Pierre körül is érzékeltem valamit nemrég. Megpróbálom felidézni, mennyiben hasonló a kettő, de inkább a mondandóra figyelek, b ár szinte felesleges.
A választól kicsit csalódott vagyok, ennél többre számítottam.
- Atyám, kérem, ne rázzon le ennyivel! - szólok, s lépek is utána, de a hangom udvarias. - A hírekben hallani Önökről, s ugye azért manapság a vallás felekezetek nem az a téma, ami naponta a hírműsorokban szerepelne, ahhoz valamit tenni kell. De nem szeretnék a hallott hírek alapján kérdezni, hisz annak talána fele sem igaz, a másik fele meg hiányzik. - adok magyarázatot - Én tényleg azt szeretném, ha ÖN mondaná el, mért is teszik éppen azt, amit, és éppen úgy, ahogy! S nem, nemv agyok újságíró, vagy riporter, ha esetleg ez zavarná ... - teszem hozzá, bár az az érzésem, amúgy sem erre gyanakszik.
Ha annyira felmért az elébb, s láthatólag jutott valami eredményre is, csak érzékelhette, hogy valóban őszintén érdeklődöm. Bár ki tudja, lehet, hogy ennyire sokat nem kellene feltételeznem róla. Ki tudja mit akart megtudni, s mit is tudott meg valójában. Ahogy Norobu mondta: nem könnyű tőlem információt szerezni, bár nem lehetetlen. A tér komponens azonban akár azt is jelentheti, hogy azt érzékelte, kivel is állok kapcsolatban, s ezen okból elutasító velem. Majd meglátjuk, mi is lesz.

Jason Brown-Chen /Templom Bronxban/

A pap tetőtől talpig végigmér teljes leplezetlenséggel és minden feszélyezetség nélkül. Érzed amint a templomban örvénylő energiák átjárják a pap testét, de az nem használ el belőlük semmit inkább csak hagyja átáramlani magán akár tudatosan akár tudattalanul. Valamint érzel még valami nagyon finom torzulást a pap személye körül a térben de ez csak valami áttétes dolog lehet valami ami kihat a térre a személye körül ahhoz hogy rájöjj mi lehet még sokat kell tanulmányoznod a univerzum energiáit és azok befolyásolását.
A pap nagyon finoman szinte láthatatlanul elmosolyodik vagy somolyodik mondandó hallatán.

- Nem tudom Testvér milyen tevékenységre gondol ami nagy port kavart fel a közelmúltban. A mi feladatunk, hogy tiszta szívvel közvetítsük Isten igéjét a templomba betérő embereknek és, hogy segítsünk és lelki támaszt nyújtsunk a arra rászoruló testvéreink és híveink számára.
Kérdéseket nem kell feltennie ha megpihen a templomba talán sőt bizton állíthatom meg fogja kapni önmagából fakadóan a ki nem mondott de megfogalmazódó kérdéseire a választ.
További szép napot és béke veled Testvér, ha mégis lennének kérdései a templomkertben megtalál vagy a miséken.

/KM, egy templom Bronxban/

Befelé mosolygok a figyelő tekinteteken. Nem baj ez, végülis, sok bajt megakadályoz, ha szemmel tartják a környéket.
- Teljesen biológiai alapú térfigyelő rendszerük van. - gondolom magamban.
A templom, mint épület, s mint szent hely mindig is tiszteletet ébresztett bennem, függetlenül attól mely vallásnak is szentelték. Elébb kívülről nézem meg az épületet, felpillantok rá, s csak ezután lépek be. Jó érzéssel tölt el, ahogy a feszülő, örvénylő energiákat érzékelem. A soha nem baj, ha az ember túllép önnön porszem voltán, s kicsit kinyújtózkodik.
Amikor érzékelem a másik jelenlétét, nem fordulok arra, megadom neki a lehetőséget, hogy visszahúzódjon, ha csak véletlenül járna erre, vagy nem akarna szóba elegyedni velem. Nem akarok tolakodni. De megszólítanak, hát a hang irányába fordulok.
- Szép jó napot! - mosolyodom el, s kicsit meg is hajolok, megelőlegezve a tiszteletet. - Az Önök tevékenysége elég sok port kavar fel mostanában. Felkeltette az érdeklődésemet, s nem csak az enyémet, egy ismerősömét is, hát eljöttem érdeklődni. Ne kérje, hogy tegyek fel kérdéseket, egyenlőre még nem tudnék ... - egy bocsánatkérő mosoly - Úgyhogy inkább figyelemmel meghallgatnám, Ön mit is mond.
S valóban érdeklődve várom a választ. Sokat elárulhat az is, mivel kezdi, milyen hangsúlyban, mit emel ki, mely szavakat használja s mondandójában.

Jason Brown-Chen /Bronx/

Egyedül érsz ki Bronxba leparkolsz és elvégzed kis rituáléidat és utána úgy érzed jót fog tenni egy kis séta. Kiszállsz a kocsiból és elindulsz a ropogós hidegben. Nemsokára felbukkan a templom román stílus jegyeit hordozza magán inkább erőd mint templom. Amint közelítesz a épület felé érzed amint figyelnek bár a környéken egy teremtett lelket sem látsz. Aztán megérzed a megfoghatatlan energiákat a épület körül egy része valószínűleg a templom alatt lévő misztikus gócból származik viszont meglepő módon a környezetből valószínűleg a hívő emberekből is árad egyfajta energia a templom épületébe.
Belépsz a templomba csönd és kihaltság fogad visszhangzik a egész tér aminek érzed a szimetriáját nem véletlen, hogy a templomok meghatározott elvek alapján épülnek itt még intenzívebb a energia érzete aztán megérzed a közeledben egy személy jelenlétét.
Egy csuhás alak lép elő a oszlopok árnyékából és kilép eléd a fényre ami a rózsaablakon keresztül áramlik a templomba. Ott áll a fény és csillámló porszemek örvénylésében. Ötvenes éveit taposó aszkéta megjelenésű sima arcú és kopaszra borotvált férfi parázsló zöld szemekkel és karcos hanggal rendelkezik.

- Üdvözöllek testvér Isten házában. Esetleg segítségedre lehetek valamiben a reggeli mise már régen véget ért a délutánihoz meg még nagyon korán van. Úgy látom idegen vagy ezen a környéken még. Miben állhat szolgálatodra a Úr szerény szolgája ?

Ébredés után tele vagoyk tettvággyal. Persze nem múlott el bennem nyomtalanul az éjszaka emléke sem. Pierre olyan egyértelműen fogalmazoot, s nem is problémázott rajta. Az atya a hit ereje által érzékelte benne a gonoszt. S én most ennek a lénynek a munkatársa vagyok, neki segítek. Mivé lettem akkor? Valóban itt a helyem? S tisztem-e nekem megállapítani, ki micsoda, s mennyire jó vagy rossz? S az atya valóban a gonoszt érzi, vagy a másságot? Ó, én készséggel elhiszem, hogy Pierre esetében a gonoszt érzi, hisz én is érzem. De mi a helyzet a más hitekkel? Ha én megyek oda hozzá, engem is kiátkoz?!
Kezembe veszem a cetlit, s elolvasom. Nos, ez hamarosan ki fog derülni.
Rendbe szedem amgam, összekészülődöm. A bőrdzseki alá veszek egy pulóvert. Egyrészt, hogy ne fázzak, másrészt egy ilyen puha ruhadarab igen előnyös tud lenni, ha meg akarják verni az embert. Ezekután megkeresem a slusszkulcshoz tartozó járművet is, s útra kelek vele. Természetesen a GPS segítségét igénybe véve navigálok a megadott helyre. Nem ragaszkodom hozzá, hogy éppen elgyen ott msot valaki, maga hely néptwelenül is tanulságos lehet, s maga a helyismeret jól jöhet, ha már madj valóban találkozóra megyek. De ha éppen összefutok valakivel, az sem baj.
A kocsit leparkolom valami alkalmas helyen, de nem követlenül a helyszin előtt, mivel nem szándékszom azonnal kiszállni, s felhívni magamra a figyelmet. Elébb meditálok egy keveset, megtisztítom az elmémet, elmormolok pár mantrát, melyek jelentésük szerint segítenek a helyes cselekedetek, s helyes szavak megválasztásában. Megtisztítom a fő meridiánokat, kinyitom, s energiával töltöm a hét csakrát, különös tekintettel a test, beszéd és tudat csakrájára a homloknál, a nyaknál, és a szívvonalban.
Ezekután kiterjesztem éppen csak megébredt, vaksi érzékeimet, mit is tapasztalok a környéken. Ezen tapasztalások alapján indulok majd el a kocsival,v agy szállok ki.

Jason Brown-Chen /Myriad Tec./

Másnap késő reggel kipihenten ébredsz a barlangot valamilyen trükkös technikával téli napfény ragyogja be valahogy lejuttatják ide a kinti fényt.
Reggeli készülődés után egy jegyzetlapra bukkansz rajta egy Bronx – i címmel alatta egy vallási röpcédula „Találd meg Isten békéjét” és hasonló szokásos szöveg. Emlékeid szerint azon a környéken is voltak fénygócok. Mire teljesen elkészülsz egy kis reggeliző asztalon gőzölgő ínyencségek várnak és egy slusszkulcs.

Alex Williams / Elisabeth McGarney /Rejtekhely/

Alex Williams

Nem tudod mennyi ideig vagy egyedül talán nyugovóra is tértél közben csak te vagy és a ördögeid akik szólongatnak és beszélnek hozzád a sivár szobában.
Aztán egyszer csak nyílik a ajtó és fényglóriától övezve belép Elisabeth és abban a pillanatban hallód a férfi hangját a vállad felett.

- S íme a várva várt találkozás jól emlékezz szavaimra csak egy McGarney páros lehet és azok mostantól fogva nem ti vagytok. Emlékezz erre a létezésetek érdekében húzódjatok háttérbe és keressetek más kitörési lehetőséget a saját érdeketekben.

Elisabeth McGarney

A ismeretlen erő húz von nem enged eltérni a célodtól taxi, séta, sikátorok, kukák, hajléktalanok, folyosó majd egy kis sivár szoba amiben Alex ül nagyon aprónak és nagyon elveszettnek tűnik látszólag saját démonaival nyúzza magát. Jöttödre felkapja a fejét és látod a szemében a éhes fenevadat. Az ajtó becsukódik mögötted, magatokra maradtok.

Pierre Lavoissier /Iroda/

Jason távozik, magadra maradsz a monitor fényénél és elkezdesz szemezgetni a óriási adathalmazban nagyon sziszifuszi érzés fog el. Birtokviszonyok, rendőrségi jelentések, híradások átböngészésével töltöd a időt amíg nyugovóra nem térsz. Mielőtt eltennéd magadat a következő éjszakára annyit sikerül kibogoznod, hogy nagyon nincsennek összefüggések látványosan a egyes esetek között. New York jelenleg egy csillogó ám belül rothadó metropolisz tobzódik a korrupció és bűnözés mocsarában, melyben a helyi vértestvérek lavíroznak a különböző érdekcsoportok között. Itt sokkal nagyobb tétben mennek a játszmák és sokkal több résztvevősek mint a jó öreg Európában itt egy kerület akkora mint ott egy nagyváros. A Atya jelenleg a hírek szerint New York szegénynegyedeire és gettóira koncentrálja erőit a csillogó belvárost elkerüli. Viszont igen aggasztó, hogy ezekbe a szegénynegyedekbe a viszonyok miatt a Szabbat is igen könnyen beszivároghat és megvetheti a lábát talán már meg is tette egy ekkora városban sokkal több vértestvérnek van hely sokkal nehezebb mindenkit személyesen ismerni esetleg szemmel tartani, aggasztóan nagy vámpír populációban kell mozogni és nyomozni.

A fertőzött terület fogalom az, ami új gondolatokat szül bennem.
- Nos, lehet, hogy a térfigyelő kamerák azért is nincsenek ezen a területen felszerelve, mert a terület gazdái sem szívesen látják őket. - mondom ki hangosan amit gondolok.
Ha Pierre jóváhagyja, hogy nyugovóra térjek, valóban távozom is, mivel jelenleg már igencsak fáradt vagyok, amúgy sem sok hasznomat lehetne venni.
Mielőtt nyugovóra térnék még végzek pár percnyi lazító tornát, és meditációt. Nyakkörzés, szemtorna, minden, ami oldhatja a gép előtt töltött idő káros hatásait. Aztán lefekszem, s valószínűleg nagyjából azonnal el is alszom. Még halványan felmerül bennem, hogy esetleg egy ébresztőt be kellett volna állítani, de az inger nem elég erős ahhoz, hogy béren tartson.
Ha nem zavar meg senki, délig fel sem ébredek.

KM /Utcán/

Mivel telefonon egyeztetünk, így leülök egy padra, hiszen nincs okom sietni sehová.
- A Broadway-jel szemben van a jelenlegi lakásom, a 7. Sugárúton, 3-as szám, második emelet 7, és a Marie Winn Carroll St. és a Prospect Park West sarkára költöznék, 32-es szám, 6. emelet 19-es ajtó.. Ha holnap este olyan 6-7 körül ráérne az ügyintézőjük, szívesen találkozom vele a Broadway előtt, és akkor felmennénk a lakásba. Tudja nem szeretem, ha idegenek fordulnak meg a lakásom környékén. A hírnév, és miegyéb. Remélem, megért. Az alapterület viszont problémás, most azt mondanám, hogy nagyjából 100m2, de ha pontosan kell az adat, azt meg kell néznem otthon. Amennyiben megfelel, átadom a pontos méretet az ügyintézőnek, ha sürgősebb, később visszahívom, ha úgy megfelel önnek.
A beszélgetés közben furcsa érzés kerít hatalmába, mennem kell, bár egyelőre magam sem tudom, hová. Felállok, legnagyobb meglepetésemre visz a lábam magától. Megrémülök, mert nem tudom, hová is megyek, de nem akarom, hogy ez a hangomon is hallatsszon, így igyekszem palástolni. Talán sikerül.

/Önuralom/

- Ami a költözés időpontját illeti, amint az lehetséges, szeretném kivitelezni. A legjobb az lenne, ha már holnapután át lehetne pakolni a holmijaimat a másik lakásba. Akkor ma vagy holnap vagy ma és holnap éjjel kipakolnék a szekrényeimből, csak hogy könnyebben lehessen azokat cipelni, de újfent megértését kérném: nem szeretek disznóólban lakni, így amíg nem feltétlenül szükséges, nem pakolnék szét a lakásban.
Közben olyan helyekre megyek, amiket nem is ismerek, de nem tudok ellene tenni semmit. Valami szólít. Csak tudnám, mi az.

KM /Rejtekhely/

Belépek, és elcsodálkozom Igor szavain. Mi az, hogy nincs itt Katerina? Ő soha nem szokott elmenni. Ez a büntetésem úgy fest, ez az éjszaka. Pedig Lisával is beszélnem kellene. A szövetség nem terjesztheti hírem, más pedig szerintem nem tudhat róla. De ha mégis, ki? Dimitrij is eltűnt, mintha a föld nyelte volna el, és Victor is. Mi a jó franc folyik itt?
Leülök, de tombol bennem a düh és a kétségbeesés. Minden erőmmel igyekszem regenerálódni, de tökéletesen így sem sikerül. Emellett éhes vagyok és a Fenevad is mocorog. Mi jöhet még? Rám szakad az épület? Lehet az lenne a legjobb.
Lenne legalább egy csomó kérdésem Igorhoz, de nincs hangulatom feltenni őket. Félek, hogy dühömben, ami ebben a pillanatban féktelen és határtalan, olyat tennék, amit később megbánok. Azért mégis egy kérdéssel fordulok hozzá:
- Szergej sincs itt?
Szergej mindenkiről tud mindent, talán tudna segíteni. Benne megbízom, bár lehet, nem jól teszem. Van valami olyan kisugárzása, ami miatt mindenki megbízik benne. Aztán az információk csak jönnek, mennek... Ez az, lehet ő csevegett el a kígyó Johannsdotter-rel kis információcsere gyanánt. Azt hiszem, ezt nem árt tisztába tenni. Valami azt súgja, még nincs vége a táncnak. Nagyon nincs.

KM, Drake /Gyöngy előtt/

Újdonsült "barátom" megviseltnek látszik. Vigasztalás képpen együttérzően csapok a vállára.
- Ugyan Öreg, rá se ránts. Ezek kis halak a nagy vízben. Carlos kussol, mert már így is rá akarnak lépni a tökeire, Sophie meg az a kutya, amelyik ugat, de nem harap. Jól tud blöffölni, ezt tapasztalhattad. Az Atyjának az Atyjának az anyámkínja... hagyjuk már. Az Öreg, akiről beszélt, valószínűleg Franciaországban rágja az ecseteit, amennyiben Dimitrij értesülései frissek. De egyébként is, a kénköves égnek jönne ide, de most komolyan? Elég baj, hogy Pierre itt rontja a levegőt. Mármint Pierre LaCrois, bár nem hiszem, ez a név többet mondana. Mindegy, kissé ferdébb a hajlama a megszokottnál, legalább ennél többet nem néznél ki belőle. Na persze ettől még ő az ász az Elíziumban, de ha látsz ott egy jól fésült homokost, az biztos, hogy Pierre. Nekem elhiheted, sokat forogtam azokban a körökben. Aki itt gondot okozhat, az Wilson, de kis pöcspörgettyű tart tőlem annyira, hogy nem jártatja a pofáját. Ő egy senki, ezt mindenki tudja. Ugyan kinek tűnne fel, ha eltenném láb alól? A nagypofájú Carlosnak, vagy a kamukirálynőnek? Ugyan már... Ők az a réteg, akik nagyjából senkit nem érdekelnek. Közben induljunk, lassan hajnalodik, elkísérlek egy darabon.
Remélem, sikerült annyira megnyugtatnom Drake-et, hogy folytathatjuk az utunkat. Ha igen, folytatom a beszámolómat.
- A komolyabb veszélyforrás a csupafül Kölyök volt, ott állt nem messze tőlünk. A fejemet merném rátenni, hogy kapcsolatban áll a kínaiakkal. Az a kényelmetlenebb. Tudod, ha az hall rólad valami érdemit, köp, és akkor megnézhetjük magunkat. De beköpi ezt a három szerencsétlent is gond nélkül, és ha felakasztják Carlos heréit száradni, hidd el, folyni fog belőle a szó. Egyébként meg a szívességeket felejtsd el, azok csak bajba sodornak. Én nem mehetek az Elíziumba, ott túl nagy port kavarna a megjelenésem, de te úgyis oda tartasz, hiszen mint mondtad, holnap tiszteleted teszed a Hercegnél, szóval száj becsuk, fül kinyit, senkinek se mondj többet, mint hogy milyen csillagos kint az ég, és meglátod, nem lesz baj. Én meg körbeszaglászok itt, aztán valami semleges ponton találkozunk, ha nem holnap, hát holnapután, és meglátjuk, ki mire jutott. Ne feledd, ez nem Szabbatista terület, itt hátba szúrnak, nem mellkason.
Én befejeztem a monológom, remélem társam érti a lényeget, mint azt is, nem kioktatni akarom, csak felvilágosítani, mindkettőnk érdekében.
- Francba, a lényeget elfelejtettem: mi ez a fekete orchidea? Egyébként Craven-t felejtsd el, nem ő a lényeg, valami azt súgja, nem ő kell nekünk, ugyanolyan kis hal, mint ezek itt hárman. Tőlem lehet az Atya Isten is, nem rajta keresztül jutunk el Revano-hoz. Ahhoz túl nagy a hatalma. Levágják a fütykösünk, még mielőtt megpillanthatnánk, és ajándék gyanánt a kezünkbe adják. Türelem, azt hiszem, nem hajt a tatár. Van egy olyan gyanúm, a megoldás közelebb, mint gondolnánk.
Aljas vigyor suhan át az arcomon, amit valószínűleg Drake észre sem vett. De ha mégis? Mi van akkor? Vigyorognom csak szabad...

KM, Brandon /Gyöngy előtt/