Útkeresés

Érezhetően tetszik neki a játék... bocsáss meg Eden... fohászkodom magamban.
Újra megérint...
- Minek ez a a rohanás ? - kérdezem felnevetve. Titkon abban reménykedem hogy míg velem foglalkozik addig Edent nem éri bántalom.
- Kígyónyelvű Herk halott .. - mondom nyugodtan - ha szerencsés akkor már egy hölgy szíve dobog felette. Cirka tizenöt húsz év és folytathatja ahol abbahagyta... - mondom kis kéjes éllel.
- De nem akarom felbosszantani én aztán nem ... - mosolyodom el.
- Bár valóban megnézném azt az arcot amelyhez EZ a hang tartoziik - sóhajtok mélyet - elmerülnék a tekintetében s ajka ajkamra tapadhatna ... - újabb halk sóhaj.
Majd megingatom kissé a fejem.
- De legyen ahogy akarja válaszolok. Bár nem hiszem hogy öröme telik benne. Nem értem miért töri magát egy kalózért aki ostoba ijedős és még úszni sem tud... - mosolyodom el kajánul. Felkészülök egy újabb falrengető pofonra....

- Vágja a kezem a kötél ... ha el akar adni vagy csak saját maga mellett tartani ez a helyzet jelentősen rontja az értékemet. Higgye el nem vagyok ostoba ...vagy ha annak tart minek hozatott ide ? Nem fogom letépni a kendőjét. - mondom kis fintorral.
- Az elfogás körülményeire kíváncsi ? Megmondtam a fickó ostoba volt. Egész Nyírsziget őt kereste. S hol mutogatta magát ? Nyírsziget kocsmáiban ! - mondom kissé megvetően.
- A tények a következők ... bár másod harmad kezekből kapja csak - figyelmeztetem nyugodtan.
- Az iskola minden évben megrendez egy kis játékot ... vadászatnak nevezik vagy minek ..a részleteit ne kérdezze ha tájékozott akkor tudja hogy csak nemrég vagyok az iskola alkalmazásában és nem tartozom a diákok közé. ... de mondom tovább. - emelem fel a fejem előre nézve és véletlenül sem akarok megfordulni.
- A játék során a srácok a kocsma felé szaladtak amelyben Herk időzött s gondolom a nem egészen tiszta lelkiismerete menekülésre késztette ... ha nem fut el tán még ma is él - fintorgok a bátorságát becsmérelve.
- A szigeten már mindenki ismeri a tetteit így őt is. Gondolom feltünő volt hogy fut így a srácok észbe kaptak és teljesen játékon kívül leteperték...nem volt szerencséje. - mondom higgadtan.
- Ígért egy fürdőt és élelmet két fő részére - szögezem le emelt fővel.

Halk nevetés halaltszik.
- Semmi válasz a kérdésemre. Értem. Hacsak a kéjes nyújtózkodást nem annak vélhetem ... - még egy simítás, kicsit a melled felé kerülve - Most akkor üzenjek, hogy verjék meg a professzort?
Pár lépés, és a hátad mögé kerül. A zsákot leszedik a fejedről, de nem engedik, hogy a fejedet hátrafelé fordítsd. A kendő, amit a szádra kötöttek eddig most átkerül a szemedre.
- Látja, milyen jó vagyok? Teljesítettem egy kívánságát. De ne is álmodjon arról, hogy a meglátja az arcomat, vagy bármelyikünk arcát ... s most hallani akarom, ahogy válaszols a kérdésemre, különben indul az üzenet, hogy Grimm professzort verjék meg!

A padló recseg .. ám későn hagyom abba a mocorgást felfedezték hogy magamhoz tértem.
Tehetetlenül tűröm hogy a zsákot a fejemre húzzák s felkapjanak. Nem ficánkolok felesleges erőkifejtés lenne.
Leltetnek megkötözne hogy moccanni sem tudok.
S az a hang...látnom kell a gazdáját...
Beszélgetni akar...rajtam ne múljon. Bármire képes vagyok Edenért.
A nyakamhoz ér és elsőre riadtnak kéne lennem de inkább kéjesen megvonaglok. Mélyet sóhajtok. Amennyire tudom kihúzom magam. Megfeszítve a testem hogy gondolatokat ébresszek benne.
- Legyen ..beszélgessünk - mondom halkan udvariasan.
- Megértettem az összes feltételét és hajlandó vagyok együtt működni - mondom beletörődést játszva.
- Fáj a kezem... csavarja az oroom a zsák szaga... - szögezem le nyugodtan - nem hiszem hogy szöknék ..élni szeretek... s szívesen beszélgetek azzal akinek a szemébe nézhetek - a hangomon hallja talán hogy mosolygok.

A kötelek szorosak, s a mocorgás komoly fájdalmakkal jár. Régóta lehetsz megkötözve, mert el vagy gémberedve, s ahogy az émelygés mögött érzed, a gyomrod üres. Szomjas is vagy, s fürödhetnéked is van. A mocorgástól nyikorog a padló alattad, s erre mozgás kél odakinn. Rövidesen nyílik az ajtó, s két lábat látsz, amiből sejted, hogy eddig a padlón hevertél. Aztána világ elsötétül, mivel egy zsákot húznak a fejedre. Nem látsz semmit.
A két láb gazdája felkap a vállára, mintha te magad is egy zsák lennél, s kivisz, majd leültet egy székre. Gondosan odaközöt a székhez.
- Üdvözlöm, Valmorna kisasszony! - szól egy férfihang. Nyugodt, kiművelt, ha más körülmények között hallanád, tán még kellemesnek is mondhatnád. - Gondolom sejti, milyen helyzetben van. Higgye el, bármi rosszat képzelt is el eddig, mind megvalósítható, s meg is fog valósulni, ha a körülmények azt kívánják. Minden bizonnyal tudja, hogy egy hajón van. Még most közlöm, hogy Grimm professzor nincs ezen a hajón. Azonban ha bármi ellenállást tanusít, szökni próbál, vagy esetleg hazudozni, akkor a professzopr sínyli meg, s persze azt is, ha hallgatásba burkolózik. A szemtelenséget lehet, hogy leszek oly kegyes, s ÖNön torolom meg, de csak módjával, hogy minél tovább élvezhessük egymás társaságát. Ha esetleg kétségbeesésében az öngyilkosságon gondolkodna, megígérem, hogy ha Ön meghal, akkor a professzor egy nemes testrészétől fog megszabadulni. Tehát ezt sem javaslom. Most pedig mesélje el nekem szépen, csendben, de érthetően Herk elfogásának körülményeit! Hogyan is akadtak a nyomára? Ha együttműködik kap enni, s fürödhet is. Esetleg a professzor is kap enni ... ha nagyon készségesen együttműködik ... - a nagyon szót megnyomja, s végigsimít a nyakadon.
Valaki hátulról kiszedi a tömést a szádból.

Nem tudok szabadon mozogni. Fázom...
Kötelek s levegőt is alig kapok. Ha én így jártam...EDEN !!!!!
A félelem végig vág rajtam...
KALÓZOK !!!
A düh és a kiszolgáltatott elkeseredés tevékennyé tesz.
Fülelek. Feszegetni kezdem a köteleket. Megfeszít ...lazít mozdít ... feszít lazít mozdít...
Megpróbálom kiszabadítani a kezem. A fájdalom nem érdekel.
Tudni akarom mi van Edennel...
Az jut eszembe hogy mégis volt áruló az iskolában....
A rumos tea ...
Csendesen de elszántan küzdök a szabadulásért ...

Arra is gondolsz persze, hogy a betegszobára visznek benneteket. Egyre zavarosabbak a gondolataid. Egy ajtón ki... hideg van és világos ... kint vagytok az épületen kívül? Vagy ez a betegszoba, ahol mindig olyan világos van, s kinyitották az ablakokat? Te is kinyitottad az ablakot, s hűvös az jó volt ... valahová lefektetnek, s pokróc kerül rád ... Másokat is fektetnek melléd ... nem tudod, hogy Eden ott van-e ...
Valami fura ringatás kezdődik, és csikorgás, vagy valami más kellemetlen hang ...
Valaki motyog melletted. Nem érted mit.
Elszenderedsz.

Mikor magadhoz térsz, megint az első, amit érzékelsz a ringatás. De nem sokáig sejlik, mert aztán megint elalszol.

S újra a ringatás. Vízcsobogás? Igen, vízcsobogás, és a ringatás a hullámok lökdösése. Vízen vagytok. Visszaalszol, pedig érzed, hogy ez fontos, és hogy baj.

S aztán újra ringatás és vízcsiobogás. Émelyegsz és fázol. Meg vagy kötözve, s a szád is be van tömve. Sötét van, és doh szag.

Nincs erőm védekezni bár talán szeretnék is...
Eden ! Fut át rajtam a gondolat NEEEEEEEE ! Ordítanám de az ajkam nem engedelmeskedik vagy épp csak nyöszörgök.
Kell ... fontos lenne hogy lássak halljak.. arcok futnak át előttem akik segítettek eddig is. A gondalataim tétován nyúlnak feléjük de eltűnnek.
Nem védekezek...nincs erőm ...gondolkodni próbálok..figyelni érzékelni...

A gondolataid akadoznak, a látásod homályos. Akár lehetne az alkohol is ... nincs tapasztalatod a hatásai felől. Eden meg igazából csak elfáradt a sok álldogálásban ... már szinte megnyugszol. De ki kongatta meg a vészharangot, s miért? ... Vagy nem is kongatta meg, csak a te fejed zúg, és dobol a vér? ... De Eden is hallotta ... vagy neki is dobolt a vér a fülében ... olyan bonyolult ez ...
A ház csendes, szokatlanul csendes. Vagy csak te nem hallod a többieket, mert dobol a vér a füledben? Vagy ezek futó lépések?
Valaki benyit az ajtón. Nem ismered fel az arcát, vagy az alakját, de lehet, ezzel a homályos látással Edent sem ismernéd fel. Nem egyvalaki nyit be, többen vannak. Képtelen vagy megszámolni, hogy mennyi, pedig nincsenek sokan. Beszélnek. Nem érted, pedig szeretnéd ...
Az egyik hozzád lép, és felkap. Ketten Edent hozzák. Visznek benneteket valahová ...

Le lecsukódó szemmel heverek ruhástól ahogy Eden is... valami egész mélyen mégis ébren tart.
- "veszély...." - súgja a bensőm amit kis kuncogással nyomok el... - ".. itt miért pont itt ez lehetet..len" - tiltakozom de mivel felmerült bennem így belém is kapaszkodik.
- " vészharang ... kongatás" - mély levegőt véve kecmergek fel. Eden alszik..nem lehet álmos...a diákok rosszul voltak..sokan..
- A tea !!! - nyögök fel hirtelen. Félelmektől eltelve tántorgok el a szekrényig. A szoba furcsán más alakú..előszedek egy zsebkendőt s Eden asztalán lévő kancsóból nedvesítem meg. Letörlöm az arcom majd a tarkómra rakom.
- Fel kell ébredj...ébredj fel... - próbálkozom az ébrentartással. Az ablakig küzdöm magam s belekapaszkodva résnyire nyitom.
A jéghideg levgő az arcomba csap.
Mélyeket lélegzem. Majd becsukva fülelni kezdek. A ház hangjait figyelem. A megszokott zsongást keresve....

Tényleg mindenki itt van. Még Tilk apó is ott áll az udvaron, megtalálod az összes általad ismert professzort, s másokat is. Ünnepi arckifejezés, sok-sok talár, s a diákok fiatal tömege. Jó végignézni rajta.

Van, aki nálad rosszabbul bírja. Elég sok diák vonul kifelé már hamarabb, eléggé zöldes arccal. A folyosón pedig inkább egymást támogatjátok.
- Huhh ... nagyon elálmosodtam ... - motyogja Eden, a beszéde sokkal elfolyósabb most, mint máskor.
A szobában elnyúltok az ágyon, mindkettőtöknek ez az elsődleges cél.
Odakint valaki kongat valamit, mintha egy harangfélét ütnének.
- Ni, a vészharang ... - jegyzi meg Eden,s aztán elszenderedik.
A kongatás is megszűnik nem sokkal utána.
Furcsán kábának érzed magad.

Izgatottan készülődöm mert csak hallottam eddig erről az ünnepről de hogy itt az iskolában hogyan megy végbe még nem tudom.
Mivel alaposan beöltözünk mert Eden szerint hosszadalmas kintléttel jár így a hajam az egyetlen ami igazán ünnepélyessé tehető. Rafinált kontyba csavargatom a tincseket s ettől lényegesen komolyabb külsőt kölcsönzök magamnak.
Szeretettel rendezgetem el Eden palástját.

Örömmel üdvözlöm Ergon mesrtert Mrekon professzort s Sissimornak is jár egy nagyon tiszteletteljes elegáns bókoló mozdulat.
Ha el tudom kapni a pillantását egyetlen gondolatot küldök felé.
-" Köszönöm hogy Eden velem maradhatott" - hálásan nézek rá.

Az ünnepség felemelő érzés. Most ilyenkor van az az idő amikor nem csak önmagamban érzem közel őket. Mikor Julára kerül a sor több örömteli érzés tolul fel bennem s teljes szívemből köszönöm meg neki hogy eddig elkísért s kérem hogy továbbra is fogja a kezem. ...

Átfagyva kortyolgatjuk az étteremben a forró rumos teát. Jókívánságokkal teli beszégetések folnyak körülöttünk. Jónéhányan odajönnek hozzáni s koccintgatunk.
Mire a szobánk felé indulunk már úgy érzem hogy Eden támogat engem s nem én őt. Nem is merek megszólalni csak csendesen mosolyogva élvezem a bizsergető érzést.
A szobába lépve leveszem a több réteget magamról. Így is melegem van. Ég az arcom s minden kicsit könnyebb körülöttem.
- A végén még kocsmázni is elkísérlek ... egyszer... - dünnyögöm széles mosollyal az arcomon és hátradőlve az ágyon élvezem a szokatlan kissé szédítő érzést.

S csendesen hallgattok egymás mellett, boldog békességben, míg Eden felől egy idő után halk, majd egyre hangosabb horkolást hallasz.

A következő három napban rendet raktok, ami nem egy kis feladat. A könyvekkel még csak-csak el lehet boldogulni, de Eden mindenféle lapokra firkantgatott szerteszét jegyzetei már nehezebb dió. Mire elérkezik az új év első napja, még marad két kupac mindenféle izé az egyik sarokban, de különben a többi holmi polcokon, az ágyak a másik szobában, s itt az íróasztal rendezetten, az ablak alatt egy hintaszék ...

Az új év ünnepe. A diákok előző éjjel a vizsgaidőszak végét ünnepelték, sokan másnaposak reggel, s a fejüket fogva próbálnak lelket verni magukba az étkezőben. Erre szükség is van, mert délben a helyi szokásoknak megfelelően, ünnepség lesz, kinn a szabad ég alatt. Mindenki, aki az iskolában van odagyűl, s az iskola vezetői áldozatot mutatnak be az isteneknek, a következő év sikeréért. Mire mind a hatvan istennek ezt elvégzik (külön figyelemmel fordulva az oktatás és a fiatalok ügyeit felvigyázó istenek fel), mindenki rendesen átfázik, ezért ekkor az étkezőben rumos teával való koccintás következik, az iskola költségére.
Eden készülődik, megint előkerül a professzori talár, ami szerencsére olyan bő, hogy jól alája lehet öltözni.

- Mrekonra céloztam kedves - dünnyögöm hozzábújva - terád már akkor kíváncsi voltam mikor felszálltál a hajóra s szerte szórtad a kis rögöket a tarsolyodból - kuncogok fel.
Mikor az arcom felé közelít csak összeráncolom az orrom, de nem húzom el a fejem. Bár nem szeretem mikor megpöccint most mégis apró fájdalommal tölt el hogy feladja. Átölelem és hozzásimulok mintha akármitől is meg tudnám védeni. Tehetetlen düh ébred bennem. A derekamra fog s attól tartok csiklandozni akar.
- ne....- kérem halkan. Szeretnék bebújni a bőre alá egyesülni vele...
Csend van nyugalom. Hallgatom a szívverését a lélegzetét.
Szép lassan békésen átcsúszok abba az állapotba amit Júlia Antónia tett velem mikor megnyugtatni akart.
Az álom és az ébrenlét könnyű határán lebegve érzékelem a közelségét de csak az érzések maradtak a testem mintha eltűnt volna....

- Nem gondoltam volna, hogy pár égnek álló hajtincs zord külsőt kölcsönöz ... - érti félre Eden a megjegyzésedet, bár nem vagy benne biztos, hogy ez valóban félreértés-e - ... s örülök neki, hogy sárkánylelkű kedvesem nem rettent el tőlem, s hajlandó volt megismerni a szénaboglya mögött az embert is.
Felemeli a kezét, emlékszel rá, hogy ilyenkor néha meg szokta pöckölni az orrodat, de most megáll a mozdulat.
- Ehhh .. még kinyomom a szemed ... Na, szóval ami a polcokat illeti ... természetesen úgy gondoltam, hogy együtt pakolunk, mivel nem lenne jó ötlet, ha utána már csak te találnád meg a könyveket, s én nem.
Úgy dönt, inkább a derekadnál próbálkozik kicsit.
- Ami meg a szórakozást illeti ... szerintem egy medálos-fürdőházas estét megkockáztathatunk, újfent a hátsó kis kertkapun kiosonva.

Elkerekedik a tekintetem majd játszi rémülettel nézek az ingatag építményekre...
- Szóval rámhagynád ennek a természeti csapásnak a megszűntetését ? - hüledezem - pedig nem igazán akartam hozzányulnia professzor úr logikája szerinti káoszhoz. - mosolyodom el - de ha itt elüldögélve irányítasz akkor persze felrakosgatom szívesen - simogatom meg.
- Aztán meg az elmult napokban csak épp hogy rendben tartottam a szertárt. Beszélnem kéne Mrekon professzorral hogyha véget ér a vizsgaidőszak biztos elmegy ő is pihenni... s van e kívánsága. - elgondolkodom kissé.
- Sosem gondoltam volna hogy a zord külső mögött egy ennyire szeretetre méltó lény lakik - hozzábújva nyúlok el mellette.
- S most halljuk az ön javaslatait professzor... aztán találjunk valami élvezetes középutat - sóhajtok félighunyt szemmel.
A nyugalom tökéletes. A munkát elvégeztük s most olyan jó így a biztonságban tökéletesen elengedve magam pihenni. Eden karjai közt boldog vagyok. A mosoly le sem törölhető az arcomról.

Eden bólogat.
- A polcok kész vannak, de megkértem Zerget, hogy amíg nem vagyunk kész a munkával, addig ne hozza. Aztán persze el is felejtettem őket. De jó ötlet a rendrakás... ha Mrekonnál rendet tudtál teremteni, biztos itt is menni fog. Ami a jövő évet illeti ... ha valóban ez lesz a munka, akkor persze, hogy jó lehet valami gyógynövényes dolog is. Ehhez nem értek, d éppen azért nem részleteztem előre, milyen gyógymódot is tervezünk, mert ugye nem tudhatjuk előre, mi is fog használni. S mi az, hogy főkereső? Ha megkapjuk az ösztöndíjat, pontosan ugyanannyi kereseted lesz, mint nekem.

Kissé rendszertelenné válnak a napok étkezés és alvás terén. Ha valami nem tetszik vagy nem áll össze logikusan a beadvány akkor éjszaka fennmaradok és átírogatom új lapokra hogy minél érthetőbb és áttekinthetőbb legyen.
Mire végzünk és elviszi egy küldönc a jólvégzett munka fáradalmával heveredem Eden mellé.
- Nos a kérdés az hogy léhaságokkal vagy hasznos tennivalóval akarod e tölteni a fennmaradó időt. - cirógatom meg kedvesen.
- Nekem lenne ötletem ... - mutatok hátra sem nézve a még mindig a földön tornyosuló könyvekre s a kész könyvespolcok ürességtől tántogó lapjaira.
- Arra gondoltam ...professzor... - nézek rá kedvesen - hogy mit szólnál ha a két lakrészből egyet csinálnánk. Ez a külső lenne az irodád s odabent lenne a hálószoba. Persze a két ágy két helyre is tehető ha nagyon fáradt vagy és szanaszét tagokkal akarsz horkolni - cukkolom halkan - ha meg szükséged van a válladon egy csikladós hajzuhatagra akkor magad mellé vonhatsz. - mosolygok rá talányosan.
Majd kissé elkomolyodom.
- Tudod hogy hazudós vagy kedvesem.... - csóválom meg a fejem - túl sok jót hordtál össze rólam abban az irományban. Nem akartam vitatkozni mert ha megkapod a kinevezést akkor mindent megér nekem ám ha valóban megkapod akkor szeretném kiérdemelni a szavaidat. - a mellkasára telepszem óvatosan a karjaimmal így egész közelről csodállhatom a tekintete változását ha az arca nem is rezdül az ötletem hallatán.
- A könyvtárban olvasgattunk ezt azt célzatosan s bár neked nem volt fontos de én félreraktam pár könyvet s szívesen elmerülnék az ötletben ha te mint leendő főkereső a "családban" támogatod az ezzel töltött időt. S ha LIliana és Ormond is segít kicsit...persze csak he neked nincs rájuk szükséged - ugratom mosolyogva.
- Jó jó nem bosszantalak tovább - mosolyodom el.
- Bár még nem végeztem el Mrekon kurzusát és azt hiszem kelleni fog hozzá az ő irányítása és tudása is ....- felnevetek mert látom érzi hogy bátortalan vagyok kissé az ötlet előadásában.
- Mit szólnál hozzá ha a gyógyítást megtámogatnánk egy kevés növényi hatóanyaggal is. Hisz vannak olyan kivonatok amelyek befolyásolják az agyműködést...fájdalmat csökkentenek ... kábítanak...képzeteket teremtenek amit az agy "elhisz" ... - nézek rá kívácsian.
- Mrekon termeiben talán használhatnám a felszerelést s a professzor és Lilana irányításával talán kihozhatok az ötletből valamit..... - nézek rá türelmetlen várakozással hogy vajh kinevet vagy valóban támogatná e.

- Mondasz valamit. Ha felvesszük megint a medálokat, s csak úgy elugrunk az épületen belülről, akkor a kutya se fog megtalálni. Bár nem szoktam télen hazamenni, mivel akkor nincs munka a földeken ... - Eden elgondolkodik.
Mirk a harmadik repetának kezd neki. Őt most a távoli szünidőnél jobban érdekli az elérhető közelségben lévő étel.

S valóban a továbbiakban a munka lesz a fő. Reggelinél, és vacsoránál találkoztok, esetleg időnként ebédnél. Mirk a legutolsó vizsganapra kérte a saját vizsgáját, s ezt nem is vették tőle zokon. Eden neked diktál napközben, vagy könyveket kerestek a könyvtárban, amik a hasznotokra lehetnek, s ha találtok valami részt, ami fontos, akkor azt egyenlőre csak átolvassátok, s feljegyzitek a helyét. Ha valóban megkapjátok az ösztöndíjat, akkor lesz értelme kimásolgatni őket.
A beadandó irományban Eden olyan szépeket ír(at) Lilianáról, Ormondról és rólad, mintha Ti lennétek a világ legnyagyobb tudósai. Kidomborítja minden előnyötöket. A hetedik napon kész a mű, szóval még lenne plusz három nap a megírására, de nem szükséges. Eden lepecsételteti veled, mint kiderül, neki van már professzori pecsétje is, bár, mint vigyorogva közli, most használja először. Aztán küldönccel küldeti át a városházára.
Nagyot fújva hever el az ágyon.
- Van három szabad napunk. Mit kezdjünk vele?

Felnevetek az elszólásra. Majd talányosan nézek Edenre.
- Drágám azért mert szeretsz...mert remélem így van - cukkolom halkan - még nem foglak eltiltani a rossz szokásaidtól. - utalok a kocsmázási szándékára.
- Csak legyen aki hazahoz hogy ott aludj ahova tartozol - fenyegetem meg játszi komolysággal.
- Mirk tanul vizsgázik mi dolgozunk s két hét mostanában nagy idő oly sok minden történt egyszerre. Lehet még addig elfognak pár kalózt talán a merénylő is előkerül ha Nolden-dharr is úgy akarja - akaratlan is finom kis gúny van a hangomban.
- S valakik itt oly jól ismerik a térmágiát ...legalábbis csiripeltek ilyesmit a kismadarak...s azt hiszem mintha lett volna sikere a teleport ötleteiteknek is. Láposrév nincs a világ végén ... - nézek talányosan Edenre.

Eden meglepetten fodul feléd.
- Az ötlet nem rossz, csak épp nem mehetünk ki az épületből. Én már annak is örülnék, ha a szomszéd kocsmáig elmehetnék ... mármint most nem a kocsma a lényeg ...
Mirk hangtalanul röhög, Eden kicsit vörösödik az elszóláson.
- Na, és mit csinálsz Te a következő napokban? Téged is érint a tilalom. - fordul felé Eden egy szemvillanással.
- Nekem eszembe sem jut kimenni, mivel ez a pár napom van arra, hogy felkészüljek a vizsgáimra. - legyint Mirk, s rögtön elszáll a jókedve. - A részvétel az akcióban hírnevet szerzett, és természetesen jó kiindulás egy munkahely megszerzéséhez, de ahhoz elébb le kell tenni a vizsgát, s a tananyaggal nem haladtam ugye túl jól, még ha rengeteg gyakorlati tapasztalatot is gyűjtöttem.
- Értem. Ez tényleg probléma. Akkor nem nyektetlek. - bólint Eden.
- Majd a vizsgaidőszak zárása után, a két hét szünetben kipihenem magam, meg akkor ráérek keseregni azon, hogy mivel fogok szórakozni.
- Az újévi ünnepségig tehát munka ... - bólint Eden, majd feléd fordul. - Addig nekünk is, de aztán majd kitalálunk valamit.

A meglepett pillantást egy kérdővel s egy mosollyal viszonzom.
Jót mulatok Mirk éhségén ahogy a hazai ízekről beszél. Vacsorázni indulunk s menet közben Edenhez simulok.
Éhes vagyok magam is bár tudom éjszakára nem jó ötlet telerakni a pocakom hússal meg krumplival.
Így csak egy tányér rizst eszem könnyű szárnyas sülttel. De nem sokat. Inkább kaláccsal és mézes tejjel fejezem be a vacsorát. Ezzel tán kibírom reggeliig.
Figyelem a körülöttünk zajló életet.Élvezem a nyugalmat a kellemes feszültséget amit az élet a vizsgák a tervezgetések okoznak.
Majd Eden felé fordulok.
- Nem megyünk haza Láposrévre a két hétben míg itt szünet lesz ? - kérdzem halkan.
- A szüleid gondolom örülnének ha látnák hogy egyben vagy...s míg velük vagy én elleszek Júlia papnő keze alatt talán örülne nekem. - mosolyodom el.

Eden egy meglepett pillantást vet feléd, ahogy Emiliről beszélsz. Mirk pedig sóhajt egyet.
- Akkor csak hármasban fogunk vacsorázni? Kár.
- Éhes vagy?
- VIccelsz? Hetekig csak a magunkkal hozott kétszersült és az elfek zsákmánya, ha sikerült éppen jeteniük valamit. Se egy nyamvadt pohár kakaó, se lekvár, se .... - Mirk csak legyint - de hiszen tudjátok.
- Mikor érkeztél?
- Tegnap este. De nagoyn későn, s minden vágyam volt, hogy végre a saját ágyamban aludjak. Aztán délelőtt meg beszámoló Beneron és Sissimor előtt. Persze ettem reggelit is, ebédet is, de nem tudok betelni az othon ízeivel.
Eden felkászálódik.
- Akkor nem váratunk tovább, mi se ettünk túl sokat ebédre.

S elvonultok vacsorázni. Mirk habzsol. Edennek is jó az étvágya.
Többen köszönnek nektek, páran megörülnek Mirknek.
Az asztaloknál a diákok egy része a szünidőt tervezgeti, mit fognak csinálni, ki megy haza, ki marad itt, s ki milyen szórakozásokat tervez. A vizsgákról is esik szó, bár sokkal kevesebb.

Megáll a kezemben az összehajtogatandó pulóver és aszekrénynek dőlve hallgatom csodálom a kedvesem. Most valóban átjár az a meleg amiről Amy említést tett.
Nem fűzök hozzá semmit nem korholom Edent felemlegetve az ostoba tettet ami az életem megmentésére irányult.
Csak egy röppke kérdő pillantást vetek Eden felé, és az asztalon heverő papírokra nézek nyomatékosan. Mirk háttal ül nekem így nem láthatja. Nem értem miért nem meséli el ezt is.
- Emilit ne keresd elment...más utat választott valószínűleg hónapokig nem látjuk...de jó helyen van - mosolyodom el a férfira gondolva aki Edennek is segített. Magamban reménykedem benne hogy ha máskor nem is mikor Emili visszatér akkor majd a férfi kezét is megszoríthatom.

Eden jókedvűen hallgatja Mirket, s aztán ő is nekikezd.
- A merényletre emlékszel, akkor még itt voltál. Sokáig nem tudtam mozdulni, s nem is nagyon voltam magamnál. Néha felébredtem, s érzékeltem a környezetemet: amikor megetettek, vagy amikor lemosdattak, vagy csak úgy. Nagyjából összeraktam, hogy mi történt, s hogy hol vagyok. Azt is tudtam, hogy noha nagyon kevés időre emlékszem, a napok múlnak. Éreztem, hogy tenni kéne valamit, de egy-egy alkalommal olyan rövid ideig voltam ébren, hogy ezalatt semmire sem jutottam. Éreztem, hogy ha ez így megy tovább, akkor lemondanak rólam végképp. Lili végig ott volt mellettem, s be nem állt a szája. - vet rád egy szemtelen pillantást. - Kért és korholt, és fenyegetőzött, s tréfálkozott, hogy csináljak már valamit. Én is szerettem volna ... Aztán lassanként csak javultak a dolgok. Lassan, nagyon lassan. Néha már akkor is éreztem a kezem, ha nem ért hozzá senki. S egyszer, sikerült megmozdítanom, s akkor erre felfigyeltek. Jött Ormond, s megállapította, hogy nem vagyok teljesen gyökér.
Eden kortyol egy párat a frissítőből.
- Akkor aztán nekem estek, s volt minden: csiklandozás, fagyasztás, masszírozás, amit csak el tudsz képzelni. S arra is rájöttek, hogy a lövés után én varázsolni próbáltam, ami visszahatott, s ezért vagyok sokkal rosszabbul, mint Lili. S akkor ezt is kezelték, s ez segített végül. Egyre többet voltam magamnál, s elkezdtem mozgatni a tagjaimat, s beszélni kezdtem. Most már járok, és beszélek, s nem vagyok fáradt. De nem tudok írni még például ... de hógolyót gyúrni már igen ... - pillant rád vigyorogva. - El is tudom dobni ...

- Mesélj csak kedves, s ha kihagynál valamit akkor majd hozzáfűzöm - nézek kajánul Edenre. Gyakorolja csak a beszédet.
- A ma délelőttöt se hagyd ki - kuncogok fel halkan. Felállva elrakom a ruhákat.
Békésen teszek veszek. Hagyom őket beszélgetni.
Legfeljebb annyit tüsténkedek Eden körül hogy töltök nekik frissítőt, hogy jobban menjen a beszélgetés.
Élvezem a békés délutánt. Kellemes családias a hangulat.
Összehajtogatom vagy felakasztgatom a kimosott ruháinkat, nem zavar Mirk jelenléte, hisz szinte hozzánk tartozik.
Kíváncsian hallgatom Eden mit tart fontosnak az elmúlt Mirk nélküli időszakból. Vajh hívja e a csapatba alkoni, tervezni ... de nem szólok bele ha nem.