Útkeresés

Leülök egy padra és hagyom hogy Emili szaladgáljon barátkozzon a környezettel. Mikor kérdése van s vissza vissza tér a saját tudásom szerint válaszolgatok neki.
- Itt maradni ? Csak akkor ha azok a felnőttek odabent úgy döntenek hogy maradhatunk. - nézek rá szeretettel.
- Ez egy gyönyörű város igen. Sok sok házzal aranyos kis fogadóval és ami a legfőbb iskolákkal. A hölgy odabent az egyik iskának a vezetője. Ő tanítja a kicsiket s a nagyobbakat is. Biztos segít majd hogy kitaláld mit szeretnél csinálni. - simogatom meg kipirult arcát.
- Eden a barátom sokat látsz majd vele együtt... - pirulok el kissé - Mirk jóbarát ha szükséged van valamire kettejükre bátran számíthatsz. - mosolygok a lelkesedésén. Boldoggá tesz a tény hogy nem tört össze hogy nem bújik el hanem itt repked és legszívesebben mindent megkóstolna s megnézne ami új ami csodás.
Mesélek neki Vulkánvárról a szerpentines utakról a házakról s magáról a nagy hegyről amiben a lények laknak. Leírom neki Trenket a mókás kis manót.

Mikor eltávolodik le sem veszem róla a szemem.
Ha nem mesélek neki akkor Edennen jár az eszem s újra oly távolinak érzem az egész várost. Befogadnak szeretnek. De minden olyan bizonytalan.
Mi lesz Edennel s velem...hol fogunk lakni hogyan nevelhetem én fel Emilit...minden pénzem odaadtam Edennek s ostoba mód nem gondoltam a jövőre. Csak az volt fontos hogy Emili itt legyen s nem gondoskodtam a továbbról...
A napsütés mindjárt borusra fordul kissé a gondolataim mögül nézve.....
S igen ott maradhattam volna Edennel a többiekkel...de ők annyira egy csapat ...
Liliana szavain gondolkodom.
Nem akartam rátelepedni Edenre. Tagnap éjjel elmondtam neki amit akartam. S lám nem tartóztattak csak felesleges harmadik lettem volna...talán el sem mondanak egymásnak olyasmit ha ott maradok...hisz ők a varázslók...én csak...egy vizitündér vagyok...
...
...aki szerelmes Edenbe... vallom be magamnak kis mosollyal.

Mindenki meglepődik kicsit, de nem tartóztat senki. Elhagyod a termet, Emilivel együtt, s a közeli parkban sétálgattok, míg odabenn tanácskoznak.
- Itt fogunk maradni? Nekem tetszik ez a város, nagyon szép. - Emili boldog. - S mit fogunk itt csinálni? S mit is csinál Eden és Mirk? Ők tudósok, ugye? S milyen az a Vulkánvár? - a beszámoló alapján kérdezget, látszik nagyon figyelt, s most ami hézag van az ő tudásában, azt próbálja "betömögetni".

Mosolyogva figyelem Emili örömét. Beállok mögé s vele együtt gyönyörködöm a napsütötte városban. Még mindig lenyűgöz. Ha innen látszik rámutatok a házakra s a tetejükön a még kisebb házacskákra ahol az apró tündérkék laknak. Szívesen elvinném sétálni megmutatni neki közelről is és a kis parkot ahova Eden is elvitt.
A merengésből a belépők riasztanak fel. Emili vállára fogva visszakísérem a helyünkre.
Illőképpen mutatkozunk be s csodálom Emili könnyed stílusát ahogy pontosan és komolyan válaszolgat. Büszkeség tölt el. Ha nem kérdeznek nem mondok semmit.
Mikor Eden beszámol a szék szélét szorítom az ujjaimmal. Aggódom mennyire fog beigazolódni tettei hallatán Liliana jóslata a nága település elleni harcról.
A meghallgatás befejezésével Jadur udvariasan elküldi Emilit. S mivel a hugom indul állok fel vele én is ...
Végignézek a szembenülőkön és Sissimor tekintetén állapodik meg a pillantásom.
- Azt hiszem ez az alkalmas pillanat hogy megköszönjem a városnak amit értünk tett. S ha többet nem is de egy családot sikerült egyesíteni. - a hangom csalódott és vádló is talán .
- Hálás vagyok Emili életéért s igyekszünk majd hogy megfeleljünk az elvárásoknak ha a városi tánács - s Jadurra nézek kis mosollyal - engedélyezi a maradásunkat.... További kellemes napot ..Hölgyem Uraim.. - finoman meghajtanám magam s mennék Emilivel. Hirtelen úgy érzem hogy a továbbiakban nincs itt helyem hisz az expedíciót sikerrel megoldottuk s a továbbiakban a férfiaké a szerep. Eden majd megtalál a parkban vagy épp másutt....

Emili lassan felszabadul, s a ruhák lenyűgözik. Izgatottan készülődik. Tudja, hogy kicsoda Sissimor, valaki, valamikor megmondta neki, talán Mirk, vagy valamelyik ápoló. Mikor Mirk bemutatkozik neki, nem bírja ki kis kincogás nélkül, majd bocsánatot kér, és akadozva megismétli. Mirk nem akad fenn ezen, már megszokta.

A terembe érve Emili azonnal az ablaknál terem. A betegszoba ablaka csak egy szűk belső udvarra nyílt, s sötét is volt. Ezek az ablakok viszont a városra tekintenek le, s gyönyörű a kilátás, a nap süt. A húgod odatapad az ablakhoz, más már nem is érdekli. A többiek leülnek, komoly arcot vágnak, s hümmögnek. Mirknél ott vannak a térképei, kicsit sárosan és ázottan. Eden a feljegyzéseket hozta magával.
Aztán nyílik a terem ajtaja, s Sissimor tessékeli be a többieket. Egy törpe érkezik, Ergon, valamint Jadur, s Liliana. Mindenki feláll, s megesnek a bemutatkozások. Te egyedül a törpével nem találkoztál még, ő Páncéltörő Brengor, a Vulkánvári katonaság egyik vezetője. Leültök, s Sissimor állva marad.
- Üdvözlöm a vendégeket, köszönöm, hogy mindenki eljött. Először is meghallgatnánk a beszámolókat a szöktetésről. Sissimor Eden re pillant, aztán leül.
Eden feláll, megköszörüli a torkát, s aztán nekikezd. Beszámol az információkról, s a következtetésekről, amik alapján nekiindultatok. Az utat csak annyiban említi, hogy hány napot vett igénye, s megemlíti az elfeket, akik követségbe indultak Vulkánvárba. Elmondja, milyen módszert alkalmaztatok Emlili kiszabdítására, s a lehető legpontosabban meghatározza az időpontokat a lényeges eseményeket illetően, majd átadja Mirknek a szót, aki kiteríti a térképét, s megmutogatja rajta a pontokat: a folyó vonalát, az ugrópontot, a nága település helyét, a barlangot, és a vízeséseket is.
A legnagyobb hatást azzal éritek el, hogy Eden közli: a kereső varászlathoz nem szükséges anyagi komponens, ha a kereső elég adatot tud a keresettről: név, lakhely, kor, látta már, vagy egéyb módon gondolatilag tud hozzá kapcsolódni. Sissimor megkéri a jelenlévőket, hogy stratégiai okoból ezt az információt egyenlőre ne adják tovább.
Aztán a kishúgodat kérdezik arról, tudja-e az őt fogvatartók nevét, s hogy mit figyelt meg az úton. Te azt hinnéd, hogy semmit, oly letargikusan ült ott, de nem. Emili felsorol pár nevet, s személyleírást is ad hozzá. Aztán elmondja, hogy a kalózok minden bizonnyal nem először tették meg az utat, ismerték a folyót, s tudták, mikor, hol éjszakáznak. A nágák várták őket, már nem először üzleteltek együtt. Megmondja pár elrabolt gyerek nevét is.
- Köszönjük, Valmorna kisasszony, nagyon sokat segített. - szólal meg Jadur. - Mi most elég hosszan fogunk tanácskozni még, ha úgy véli, hogy untatná a katonai és egyéb ügyek megbeszélése, nyugodtan menjen sétálni a parkba, gondoskodunk kísérőről.
Meg is jelenik egy fiatal lány, s kikíséri Emilit, aki szívesen felfedezi a parkot, főleg, ha onnan látni a várost is, s amúgy is nyomasztotta az elmúlt napok felemlegetése.

A kezét szorítom.
- Csak akartam hogy tudd egyszer s mindenkorra. Most napokig nem akarok erről beszélgetni emlékezni. Sétálni csavarogni szeretnék veled. Tudni akarom hova bújsz el a városban a kedves meghitt helyeket s azokat is ahol kitombolod magad. Szeretnék veled CSAK veled lenni. - sóhajtom érzelmektől eltelve. - varázsolj Eden varázsolj nyugalmat...ne csak csendet - kuncogok fel halkan.
Még a folyosón is jókedvem van. Lám eleven és ügyködik. Örülök hogy ennyi erő van benne. A szeretete átjár és békéssé varázsolja az álmom.

Mégsem tudok sokáig aludni. Az előttünk álló beszélgetés gondolata korán ébreszt. Emilit figyelem milyen édesen alszik. S milyen sovány elgyötört. Finoman megsimogatom az arcát. Végig huzom ujjaim közt összekócolódott göndör tincseit.
Dünnyögve ébredezik. Még mindig olyan kisgyereknek látom. S most főként hogy egyedül maradtunk. Szeretném megóvni minden rossztól. Megmutatni neki mind azt a szépet amit eddig én láttam idekint. A többiek szeretetét kedvességét és a csodákat.
- Emili...Emili drágám ébredj új nap kezdődik...- mondom halkan.
Megvárom hogy tökéletesen érzékelje biztonságban van és mellette vagyok. Felkönyökölök mellette. A hajával játszom ahogy ő is tette mindig az enyémmel mikor kicsi volt és valami nagyon nagyon fontosat akart elmondani.
Élvezem a nyugalmat s hogy itt van. Elmosolyodom mert kis szemében aggodalom ül.
- Figyelj kicsi tündér ... - szólítom bensőséges hanggal a szokott közös néven - felkelünk és megkezdjük ezt a csodás napot. Fürdünk egy jót, reggelizünk, felöltözünk szépen, aztán bemegyünk Edennel és Mirkkel egy nagy terembe. Itt tanácsteremnek hívják és a roppant fontos komoly dolgokat ott beszélik meg. - mesélem neki mosolyogva. Egy hajtincsével cirógatom az arcát. - Akik ott lesznek biztosan egy gyönyörű kedves hölgy ő Liliana asszony aki nagyon fog szeretni téged ...tudom - mosolyodom el és felködlik a hölgy arca. Szeretettel gondolok rá - Aztán lesz ott egy fehérhajú idős férfi, morcos és néha nagyon komoly mérges kinézete van de nézd meg a szemét és tudni fogod hogy jó ember. Ha úgy érzed hogy félelmetes akkor is csak segíteni akar. Sokat tett azért hogy most együtt lehetünk. Légy vele kedves és udvarias. Bármit kérdez csak őszintén és bátran válaszolj neki. - egy puszival enyhítem a komolyságomat.
- Ott leszek melletted és nem engedem hogy elvigyenek...nem hagylak egyedül soha többé. Mindig vigyázni fogok rád mig így akarod..rendben ? - húzom végig az ujjam az orrnyergén s finoman megütüm az ujjpárnámmal a nózija hegyét.
Felkelek és lehajolva hozzá kiemelem az ágyból. Magamhoz szorítva körbeforgok vele.
Felnevetve teszem le. Nem tudok betelni azzal hogy itt van.
A fürdőben együtt pancsolunk játszva s próbálom megnevettetni hogy ha pár pillanatokra is de felhőtlen boldog legyen. Megmosom szárítom és kifésülöm a haját.
Majd felöltözünk. Meglepődöm a város kedvességén. Már már azon gondolkodtam melyik ruhám vegyem fel a kettő közül amit még otthon vettem s hoztam magammal. A kirakott ruhák láttán eláll a lélegzetem. Egy szép de egyszerű összeállítást választok. Színben harmonizálva öltöztetem fel Emilit is hogy érezze így is a kapcsolatot. Ugyanolyan szalagot kötök mindkettőnk hajába csak másképp. Az ő haját csigásra könnyűre fésülöm a sajátomat hátraszorítom és befonom.
A folyosón a két fiúba futunk.
- Uraim hadd mutassam be a csapat új tagját a gyönyörű Emilía Valmornát.- mondom komolyan. - Az úr Eden Grim - mutatok Eden felé elegánsan. Nem játszom komolyan gondoltam a dolgot. Emili lassan felnő s szeretném hogy tudja nem kezelem gyerekként. Mint ahogy sosem gügyögtem neki. Mindig komoly de szeretetetteljes volt a kapcsolatunk. - A másik úr ...Mirk....?- halkan felnevetek s el is pirulok érzem - bocsáss meg nekem elsőre is szokatlan még a neved. Megismételnéd ? - kérdezem kedvesen Mirket.

Leülünk a terített asztalhoz nem sokat eszem annál izgatottab vagyok. Inkább csak Emili elé pakolok mindent amit megkíván. Edent figyelem aggódva.
- Ágyban lenne a helyed - dünnyögöm aggódva.

Reggeli után a terembe lépünk. Arra számítottam hogy Sissimor már itt lesz. A terem üres. Nem engedem el Emili kezét. Ha ránézek elmosolyodom bátorításképp de magamban tele vagyok aggódással. Leülün a hugommal ahova mutatják.
A gondolatok kavarognak a fejemben.
Vulkánvár... Eion és az idegen fiatalember..valami távoli harag lappang bennem amiért hiába is hívtam nem segítettek.....
Csendesen szorongatom Emili kis kezét. Hogy elfoglaljam magam töltök neki a frissítőből s magam is belekóstolok.
Külső szemlélőnek úgy tűnik hogy ez az egy dolog foglalkoztat. A szomjam.

Eden nyűgösen fúj egyet, amikor a fűrészmalmot emlegeted.
- Különben igen, csak rád vártam, hogy tudjunk beszélni, s aztán véget vetek a fűrészelésnek. - morog egyet, mint aki valami nagyon csúnya dologra készül. - Bahhh, te igazi rémálom vagy! - méltatlankodik tovább. - Bejön ide elalvás előtt, s képes halálról beszélni!
Nehezen ereszt el, de mikor végre kilépsz, a horkolás szinte azonnal megszűnik, s a másik szoba síri csendbe burkolózik.

Másnap reggelig a béke, és a meleg és a szárazság uralja a létezéseteket, s az elmúlt pár nap valóban csak egy rossz álomnak tűnik már, hisz ebben a két kis szobában oly valószínűtlen, hogy létezik fagy és hideg, és eső, és szél ...

Kiadós reggeli, orvosi vizsgálatok, ruhaválasztás, készülődés kezdődik aztán, rengeteg teendő, rengeteg kérdés, rengeteg eldönteni való. Mit egyek, mit vegyek fel (mer elétek raknak két-három fajta ruhát, mind új), mit mondjak el Emilinek, és hogyan, mi van Edennel, mikor indulunk, és merre ... kész káosz.
Különben Eden még mindig lázas, de amikor emiatt aggódsz, csak azt a választ kapod, hogy a szervezete harcol a betegséggel a láz ennek a jele, nem kell miatta aggódni. S valóban, nem köhög, nem fullad, nem náthás, csak egy kicsit tán gyenge, de Te is az vagy és Mirk is, hisz megerőltető napok állnak mögöttetek.

Aztán végül mindenki elkészül, és csodásan néz ki, s Eden a figyelmeztetésed dacára megfésülködött, bár ez sem hozott túl radikális változásokat. Elindultok, s pár folyosón végigmenve, beléptek egy kisebb tanácsterembe. Az asztalon itt is frissítők.
- Kérem foglaljanak helyet, a a vendégek Vulkánvárból még csak most érkeznek, ha ők átteleportáltak, azonnal kezdjük. - szól a kísérőtök, s magatokra hagy.

- Nem is rám vártál kis ravasz - ülök fel mellé és leellenőrzöm rendesen be van e takarva. - hogy is tudnál aludni egy fűrészmalomban - suttogom.
- Igen kint jártam.. élveztem az éjszakát és okos gondolatok után kutattam város szerte - csókolom meg a forró ajkát.
- Idefigyelj Eden ... - nézek a csillogó szemébe - ... szeretlek ezt nem veheti el senki .. ám egyet soha ne felejts el... ha engem akarsz és szeretni akarsz akkor soha de soha ne hagyj egyedül többé. - mondom neki komolyan. - Ha meg kell halnom akkor ott akarok meghalni ahol Te vagy és nem a bánatban elsorvadni nélküled. - az arcát simogatom kedvesen - a vizitündér ereje a szerelemben van ... tudom azt hiszitek a víz ad nekünk erőt...ez hatalmas tévedés - mosolyodom el.
- Amit elmondtam jusson eszedbe holnap. Sissimor előtt Lilian Valmorna CSAK az a nő lesz akinek megmentetted a hugát. - nem érdekel hogy bármi bajom lehetne. Az arcát a két kezem közé fogom és hosszan forrón megcsókolom.
- Szeretlek Eden Grim ... azt hiszem attól a perctől fogva mikor a hajó után kiáltottál és felugrottál a fedélzetre. Kopott ruhában borzasan de csibészes mosollyal az ajkadon. Sose használj fésűt s ne hagyd hogy elvegyék a kajánságod és letöröljéka fényt ami a szemedben ragyog....- kérem őt halkan.
- S most megyek mert bejönnek a vár katonái és tömlöcbe zárnak amiért tiltott területen tiltott gyümölcsöt lopkodok. - még egy csók egy sóhaj és felállok mellőle. A kezét lassan engedem el.
- Reggelinél találkozunk - s kisuhanok a szobából. Két lépés és a sajátunkban vagyok.
- Köszönöm már maradok - mondom halkan a fiatal lánynak.- remélem nem volt semmi baj...
Gyorsan levetkőzöm s hálóruhába bújok. Becsusszanok Emili mellé ahogy ígértem. Átölelem és még hosszú percekig hallgatom a szuszogását. A másnapon gondolkodom. Menyit és hogyan mondanak el a fiúk.
Vulkánvárban vannak a hatalommal bírók... vajon a nágaföld elleni támadást készítik elő ? S ki lesz jelen délelőtt a tanácsteremben... Sissimor Jadur Liliana ... szeretnék gyorsan túl lenni az egészen hogy ott folytathassam ahol abbahagytam. Kitalálni mit is tanulhatnék...segíteni liliananak ... játszani Edennel ... s igen felnevelni Emilit... megkeresni az ő helyét is...
Ám valami azt súgja már nem leszünk egyszerű Nyírszigeti lakosok többé...
A gondolataim átkalandoznak a másik szobába. Eden illatával és puha érintésével az ajkamon alszom el......

Eden még midnig melegebb, mitn lennie kellene, de nyugodtan lélegzik. Mikor már azt hinnéd, hogy nyugodtan alszik is, egy kéz nyől ki érted a takató alól, s megfog.
- Megvagy! - suttogja, beljebb húz, egy puszit nyom az arcodra. - Hijj, te tényleg kiszöktél, hideg az arcod! - suttog tovább meglepetten.
A háttérben Mirk egyenletesen fűrészel. Ennyire hangos nem szokott lenni, most vagy ő is megfázott,v agy szemérmetlenül tele ette magát, s nyomja a hasa a légzőszerveit is.

- Köszönöm a csemegét - ölelem meg - majd visszaöltöm az álcám s gyorsan surranva térek vissza az ispotályba.
Halkan haladok a folyosókon kerülve az ápolókat. Majd óvatosan megnyitva Edenék ajtaját épp csak annyira hogy lapjával beférjek besurranok hozzá.
Leguggolok és a kezem a homlokára simítom ellenőrizendő hogy van.
- Remélem álmodsz még - suttogom egész halkan a rémálom beszélgetésünkre célozva. Legszívesebben mellé feküdnék s átbeszélgetném vele az éjszakát végre nyugalomban biztonságban. S kedvemre cirógathatnám kedveskedhetnék neki. Minden veszélyérzet nélkül.

- Ohhh, hát pedig a melegítés csodákra lehet képes! - feleli, s huncot fény csillan a szemében. - De nyugodj meg, ott lesz. Szerintem hat lóval sem tudnád visszatartani, s egy meghűlés nem a világ. Ha úgy látják a szokásos gyógyszerek nem segítenek, még mindig ott a mágia. Messzire sem kell menni, hisz csupán a mágusiskola tanácsterméig kell elbaktatnotok, még csak a szabad levegőre sem kell kiengedned. - feláll, s kikísér. - Menj csak, örülök, hogy segíthettem!

Mégiscsak elveszek egy süteményt és elrágcsálva gondolkodom.
- Tudtam hogy segíteni fog - nézek fel rá végül kis hálás mosollyal. - Bocsánat a hasonlatért de úgy bontja szét a gondolataimat mint kis kecses gyöngyházfésű a vihar összegubancolta hajat... - iszok bele a szörpbe s apohár széle felett őt fürkészem.
- Tanítana Liliana ? - kérdezem nyugodtan. - Edennek szüksége lesz a bölcsességre a nyugalomra ha valóban igába fogja őt a város. S ha velem van vagy ha hazatér szeretném ezt - mutatok körbe - bíztosítani neki.
Majd felnevetek halkan.
- S ha felkérik hogy menjen gyereket szabadítani nágát elfogni ? ... Elenegedném hadd menjen .. deeeee azt hiszem addig rágcsálnám Sissimor fülét és raknék elé száraz tervezeteket mig vele nem küldene ... még pedig úgy hogy ezt ő találta ki és valóban úgy érzi nekem is mennem kell... - nézek megnyugodva Lilianara.
..
- EZ volt olyan sürgős EZ nem várhatott reggelig és EZT igazán nem tárhattam a tanácskozás elé .. - nézek rá mint nő a nőre. Boldog nyugalom száll meg.
- Köszönöm.... - állok fel - azt hiszem vissza kell mennem mielőtt fellármázzák a várost mert elvesztem. Köszönöm a türelmét hölgyem - mondom roppant udvariasan.
Aztán halkan teszem hozzá.
- Eden különben sem lesz ott holnap délelőtt. - nézek rá nyugtalanul - bár a főzet sokat segített mégis lázasan fakszik s van egy olyan érzésem hogy mióta hazajöttünk csak befelé megy a meghűlésbe hiába töltöttek bele mindenféle italt meg egyébb főzetet. Reszket didereg és máshova szállásolták el mint engem. Hiányolja a szokott jelenlétem és még csak felmelegíteni sem tudom. - úgy nézek rá hogy még csak véletlenül se érthessen félre.

Liliana amolyan "ugye én megmondtam" pillantással néz rád.
- Drágám, a főmágust nem lehet becsapni, ezt hidd el nekem, jobb, ha meg sem próbáljátok. Edenről eddig is mindenki tudta, hogy angy dolgokat vihet véghez, ha végre benő a feje lágya. Csak épp nem volt semmi kényszerítő ok, aki benövesztette volna. Ha most azt modnom, hogy ezekszerint az "ok" előkerült, s elvégezte a feladatát, akkor kényelmetlenül fogod érezni magad? MIrket ne féltsd, mert ő amúgy is a város szolgáaltába akart állni, neki ez az álma. Eden? Eden egy szabad, független lékek, akinek minden bizonnyal szorítani fogják a nyakát a kötöttségek, ha megpróbálják megkötni. De ugyanakkor egy briliáns elme, aki szereti csiszolgatni amgát, de hidd el, csillogni is szeret. Ha a feladatokat kihívásként tálalják neki, könnyen lehet, hogy szívesen hajtja bele abba az igába a fejét. Én nem tehetek semmit, Te talán igen, de kell-e tenned?
Liliana kicsit emgáll a beszédben, s fürkészőn rád néz.
- Egyszerűsítsük le a kérdést! Ha holnap Eden kap egy megbizatást, hogy vegyen részt, mint varászló a nága település ostromában, mint helyismerettel rendelkező személy, akkor visszatartanád? Elvégre aazokért a gyerekekért menne, akikért most boldogan kiküldenél az éj közepén bárkit, aki elérhető. Nos?

Bármilyen zaklatott is vagyok a szavai mosolyra késztetnek..
- "Egy nő" - ismétlem a hangsúlyát - anya mindig azt mondta ha egy nő ügyes és irányítja aférfit akkor kiválaszthatja melyik csillagot kéri aznap este a hajába és megkapja. - mosolyodom el. - Anya hajában mindig volt egy csillag - mondom kissé elszomorodva. Majd sóhaj után rámosolygok.
- Ki vitt be a főmágus és a főtanácsos elé holmi kis szabadítási tervvel ami még amúgy homályos is volt nagyon ? Ki máshoz fordulhattam volna ? - kérdezem kissé kajánul.
- Tudom hogy jó kezekben van az ügy - teszem hozzá magabiztosan.
..
- A másik kérdés kissé kényesebb azt hiszem. - kedek bele óvatosan - őn óvott attól hogy bevonjam Sissimort és Jadurt - mondom ki rang nélkül a neveket.
- Féltem Edent és igen féltem Mirket is...magamat nincs miért én nem tudok semmi olyat ami érdekes lehetne Sissimornak - mondom higgadtan a dolgok mögépróbálok látni. - Szép szép és nem mondom hogy nem vagyok hálás a támogatásért ... mert bármit megtettem volna Emiliért - kis gondolkodás után hozzáteszem - és atöbbi gyerekért is, de a főbb dolgokat bizony ők végezték el ketten.
- Eden...Eden igazi férfi volt...mindennemű játék és heveskedés nélkül. Nem fogott vissza legfeljebb óvott és segített. Mindenhol ott volt és csodás dolgokat tett erején felül... de...bocsásson meg asszonyom...nem akarom hogy eszköz legyen ...- mondom ki halkan aggódva hogy megbántom.
- Emlékszem mit mondott és nem is szóltam róla senkinek és nem is fogok de kérem segítsen hogy olyan tanácsokkal láthassam el Edent hogy úgy látszon hogy a siker nem rajta hanem a szerencsén múlott. - aggódva nézek rá.
- Szeretném megóvni valamitől...valamitől amit csak érzek sejtek amitől rettegek. - nézek rá kérőn és alázatosan.

Liliana komolyan bólint.
- Értem, sőt, megértem. De nem tudom, mit tehetnék én, egy nő, éjnek ávadján. Ezt holnap délelőtt kell elmondanod. Ott lesz mindenki, aki tehet valamit. Elég nagy darászfészekbe nyúltatok bele, annyit én is tudok. Ez a partizánakció átrendezte kicsit a politikai és gazdasági terepet, úgy vélem. Ugye nem godnotad volna, hogy ilyen hatása lesz a cselekedeteidnek? Én sem látom át pontosan, de a kalózok és a nága rabszolgatartók üzlete minden bizonnyal elég jól ment, s noha minden bizonnyal tervbe volt véve a felszámolása, nem tervezték ilyen hamarra. Ezt persze csak én következtetem abból a kevés adatból, amit tudok. A városnak más irányú katonai és politikai tervei voltak, és vannak, s az erőforrások soha nem végtelenek. De éppen azért hívtak benneteket holnap meghallgatásra, hogy az új információkat figyelembe vehessék.
Újratölti a poharadat, s ő maga is iszik egy keveset.

- Két dolog is .. - ülök le s kezdek bele.
- Köszönöm... - nézek a süteményre de nem nyúlok hozzá hisz alaposan vacsoráztunk. A szörpöt viszont hálásan fogadom s mindjárt szomjasan megiszom a háromnegyed részét.
Majd mélyet jólesőt sóhajtok.
- A fontosabb ... - egy pillanatra elbizonytalanodom hol is vágjak bele - ... amikor elindultunk Emiliről volt szó ő volt a legfontosabb..de...- zavartan nézek rá vajon érzi e mi dúl bennem. Próbálok tárgyilagos maradni hisz így könnyebb is tán - valakinek tudnia kell valakinek segítenie kell...forgatom a poharat az ujjaim közt.
- Ott úsztam az árral s három csónakot láttam..mindháromban nyolc nyolc erős férfi evezett vagy csak vigyázot a foglyokra...- mély levegőt veszek - Ott ült Emili is ugyanolyan csapzottan fáradtan kimerülten mint a többi GYEREK ! - nézek rá kétségbeesve.
- A három csónakban majd kéttucat kisebb ngyobb gyermek és néhány nagyon fiatal és szép nő ült... - elfehérednek az ujjaim a poháron. - S mi nem tudtunk nekik segíteni. Ez tagnap volt...még ott lehetnek a környéken. Az istenek haragja zúdult le ott. A hegyoldal leomlott a víz áradt a szél fákat döntött ki s sziklák mozdultak ki ahogy a kis vízfolyások alámosták őket...s ők ott vannak még valahol...gyerekek! - nézek rá felindultan.
- Mirk rajzolt térképet van pont ahova lehetne teleportálni ... valakinek tudnia kell erről, valakinek segítenie kell. - mondom vissazhúzódva magamba mert tudom az indulat itt nem segít.

Betessékel a konyhába, és süteményt, meg házi készítésű finom szörpöt tesz eléd.
- Amy már alszik, nem zavarsz. De mi az, ami még holnapig sem ér rá? - kérdi érdekéődve, s leül veled szemben az asztalhoz. - Én is ott leszek holnap a megbeszélésen, de ha előtte tudok valamiben segíteni, akkor persze, mondd csak!

Szeretem a tekintetét... rá kell jönnöm mennyire hiányzott.
Mikor becsukja az ajtót az érzéseimtől vezérelve ölelem meg.
- Ó Liliana... - sóhajtok. Majd kibontakozom s csak ekkor jövök rá mi az ami összezavarta.
- Oh bocsánat.....- gyorsan eltűntetem az álcát. - Eden azt mondta...."nagymenők lettünk" - fintorodom el kissé.
- Nem akartam kellemetlenséget meg tulajdonképpen néhány órája érkeztünk és Emili mellett kéne aludnom az ispotályban, de beszélnem kell valakivel aki segíteni tud... addig nem alhatok nyugodan mig valaki nem lép az ügyben. - hadarom s az sem érdekel hogy majdnem a házikó előterében vagyunk és be sem léptem. Aztán lehiggadok bár érzem hogy átmelegszik a bőröm és lángol az arcom a hévtől tán ami idehozott vagy afáradtság készül legyűrni.
- Oh bocsánat hívatlan jöttem s lehet rosszkor... ugye nem zavarok ? - kérdezem aggódva mert eszembejut hogy arra célzott nem is oly rég hogy nem él egyedül...

A kopogtatásra elébb nicns válasz, majd mikor már feladnád, Liliana nyit ajtót.
- Igen? Mibe ... - megakad, s furcsán néz rád, a szemében van némi gyanú, meglepetés, vagy félelem? Végül marad az aggodalom. - Valami baj van? Gyere beljebb! - s szélesre tárjaaz ajtót, hogy beléphess.

- Pár nap...hahhh ... egy élet is kevés lesz hogy megszokj - kuncogok fel.
- S hogy rabok hát hogyne...nem gondoltál arra hogy a lánc a bilétával nem csak véd de jelez is Sissimornak hogy merre járunk ? - súgom Eden fülébe tiszteletlenül...
....
- Köszönöm Tilk Apó... gondolom a főmágus és a főtanácsos is ott vannak...- fintorodom el. Aztán elmosolyodom. Talán jobb is így ... igen kétségtelenül jobb... legalább nem kapnak rajta... mosolyodom el.
Kedvesen biccentek.
- Jó éjt Tilk Apó ! - s elindulok...de nem vissza az ispotályba hanem lefelé az utcákon az iskola felé. Egy sötét kis beugróban változtatok magamon. Barna rövid haj fekete csukjás köpeny. A látomás talánmegvéd attól hogy ha valaki hallott rólam megállítson mert felismerni vél.
Az iskolához megyek. Már vacsoraidő is elmult ám muszáj beszélnem Liliana asszonnyal...
Lássuk csak ez az iskola innen mentünk Jadur házába s arra van Liliana asszony háza...
Arra felé sietek s röviden csöngetve bebocsátást kérek.

- Ilyen rémálmokat bármikor bevállalok. Ha ezt a pár napot kibírtam, akkor mindent! - nagyképűsködik Eden vidoran.
S tovább is hasonló odlott hangualtban sugdolózik veled.
- Úgy véled, hogy le vagyunk tartóztatva?

Amikor Mirket megpuszilod, s hálálkodsz neki a kis goblin srác irtózatos zavarba jön, s nem is tud mit szólni, csak a torkát köszörülgeti többször is, s furán pislog.
- Mi?! Még jössz? Hát hogy aludjak én el ilyen ígéretek meleltt? Hátráltatod a felépülésemet! Aldjak, azt egyszer csak jön egy rámálom ... - dünnyögve bújik ágyba, de gyorsan húzza magára a takarót, mert még mindig rázza a hideg.

Emilinek nem tetszik, hogy elmész, de annyira fáradt, hogy nem ellenkezik, s mire a folysón vagy már alszik is. Tilk apó örömmel üdvözöl.
- Nem, Ergon mester nicns itt, Vulkánvárban van, de azt halottam, holnap délelőtt már itt lesz.

- Halkan felkuncogok.
- Még hogy nagymenők... - nézek Edenre. Finoman megérintem a homlokát.- Te lázas vagy kedves s ez csak egy lázálom.... - kuncogok fel mert Eden valóban lázas.
- Reggel felébredsz s ugyanabban a rendetlenségebn leszel mint eddig és keresheted a te Lilianodat...mert csak egy rossz álom vagyok fiatalúr - cukkolom játékosan.
Sissimor felkérése nem lep meg hiszen Liliana figyelmeztetett. Kicsit elgondolkodva elhatározom hogy kora kora reggel elszököm hozzá s bizony ő lesz az aki elsőre mindent meghallgathat hiszen neki köszönhetek nagyon sok mindent. A gondolataimból az ápolók megjelenése riaszt fel.
- Még hogy megszökni ... Sissimor őriztet minket - súgom Eden fülébe - nem látod hogy a fehér ruha a vár katonaságát álcázza ? - kérdezem játékosan. Majd a fiúkat a szobájukig kísérem Emili kezét el sem engedve.
Megpuszilom Mirket. - Nem tudom lesz e alkalmam a várható hajcihőben elmondani mennyire hálás vagyok Neked... - nézek rá kedvesen finoman a kezére fogok. - Köszönöm Mirk.... nagyon köszönöm .. Emili az életemnél is többet jelent nekem .. vagyis nem tudom elmondani milyen hálás vagyok azért hogy kockáztattál értünk és vigyáztál rá. Azt hiszem ő sem felejti el hogy a barátja vagy szeretném azt gondolni hogy mindig számíthat rád majd...azt hiszem sokat lóg majd a nyakadon mert itt maradunk - nevetek fel halkan.
- Aludj jól Mirk.... - mondom kedvesen.
Majd Edenhez bújok egy percre míg el nem zavarnak az ápolók.
- Te csak szunyókálj de még megleplek ma este - nézek rá ravaszkásan - Jó éjt - simogatom meg az arcát és kap egy puszit az orrára.
..
Emilivel elvonulok a szobánkba.
- No hercegnő idenéz milyen nagy szobánk van ! - nézek körbe - s jó mélyen kell aludnod mert délelőtt sokan lesznak kíváncsiak rád - nevetek fel halkan - de ne félj itt csak jóemberek élnek mindenki kedves s segítőkész. - majd elkomolyodom.
Ágybedugom Emilit és leülök mellé az ágy szélére.
- Most el kell mennem ... nem leszek sokáig távol...- megsimogatom.
- Nehogy bevizezd a párnát mig nem vagyok itt ! - mosolyodom el.
- Emlékszel atöbbiekre a csónakban a gyerekekre körülötted a fiatal nőkre ... csak téged tudtunk kihozni.... - mondom halkan.
- Ez egy hatalmas épület s mellette van még sok másik... csak egy gyors rohanásnyira leszek tőled. - Nem hozok példát a nádasból mert akkor újra eltörik a mécses azt hiszem...majd lassan lépésről lépésre dolgozzuk fel a szüleink halálát nem akarom hogy egyszerre jusson eszébe minden. - Elmegyek s beszélek valakivel aki még segíthet rajtuk tán... ugye bátor leszel mig visszajövök...aztán összebújunk és alszunk egy hatalmasat reggel meg megmutatom a fürdőt ... s ha elég erős leszel bemutatlak valakinek akit szeretni fogsz... - mosolyodom el - de ehhez most aludnod kell.... sietek - felállok és adok neki egy puszit. Megsimogatom és az ajtóhoz lépek. Az egyik kis lámpást égve hagyom tőle távol hogy ne féljen.
Csendesen lépek ki. Keresek egy fiatal lányt és finoman megfogom a karját.
- Tudom hogy nem lenne szabad és ajánlatosabb lenne ha most aludnék de muszáj kimennem egy órácskára....- nézek rá kérlelőn - vigyázna ahugomra ? Még olyan sok a rettegés benne nehogy azt higgye itthagytam - a tekintetem könyörgő.
...
Kisurranok az ispotályból körülnézek betájolom magam majd a kollégium felé sietek ... vagy épp csak sétálok. Most hogy magamra maradtam érzem hogy itt is ott is fáj....
- Tilk Apó.... - köszönök halkan az öregnek majd az ujjam a szám elé teszem - nem is lehetnék itt ...tehát nem vagyok - nézek rá cinkosan.
- Ergon mester itt van ? - kérdezem komolyra véve a szót.

- Az alvásig tetszik a javaslat. - bólint komolyan, majd közeleb hajol, s a füledbe súgja. - Csak az a baj, hogy most nagymenők lettünk, s külön ágy, mi több, külön szoba dukál. Lehet meg kéne lógni ...
Mostanra estefelé jár az idő, s valóban mindenki kókadozik. Mikor éppen azt tervezitek, hogy most akkor egy hétog csak lustálkodtok, vagy mégis elmentek kalózokat fogdosni, érkezik a felkésér, hogy holnap számoljatok be az útról, s a fejleményekről, mindjárt délelőtt. Hogy kinek? A felkérés Sissimortól érkezett. Eden nyel egyet, s Mirk is megkomolyodik.
- Huhhh, azt a mindenit, az öreg nem kerülgeti a forró kását. - főj egyet Mirk.
- Nem szokta. - von vállat Eden flegmán, majd felédfordul. - Na, megszökünk?
De jön egy ápoló, és mindenkit ágyba parancsol, az alkalom a szökésre nem áll fenn. Emili és Te kerültök egy szobába, valamint Eden és Mirk veletek szemben a folysó másik oldalára.
Eden bánatosan ballag át, arcán piros lázrózsák égnek, de a délután folyamán már belediktáltak egy nagy adag gyógyító löttyöt, s reméled, hogy a megfelelőket. Amúgy nem fáradtabb, vagy levertebb, mint a többiek.

Élvezem hogy értő kezekbe kerülünk. Hálásan fogadok minden gondoskodást. Tekintetem issza Emili arcát. Meg megérintem mert még mindig hihetetlen hogy itt van hogy él hogy....nem is tudom.
A melegvíz visszaad némi erőt. A horzsolt sebek áznak s csíp a kezelés de most ez is örömmel tölt el. Hiszen biztonságban vagyunk.
Eden elmondja mire jó a lánc.
- Eden...Emilinek is kéne egy...Herk nem ostoba mint látható s a többiektől megtudhatja kiért mentünk.... ha megint elveszik mellőlem Emilit akkor....- haragtól sötétedik el a tekintetem és nem folytatom mit tennék de gondolom sejti. - Akkor a piacról nem egy csúzlit kérek majd - mondom halkan egész mélyről jövő fenyegetéssel, még önmagam is meglepem az érzéssel.

Leülünk enni s úgy érzem soha többé nem fogok innen felállni. Mintha üres lennék belül. Egy jóadag kocsonyás pudingnak érzem magam. Figyelem Emilit tetszik hogy Mirkkel barátkozik. Néha megsimogatom a kezét. A legfinomabb falatokat csenem a tányérjára. Boldogan falatozom főként friss gyümölcsöt.
Eden egyre fáradtabb. Kedveskedem neki teát töltök s el elcsenek a tányérjáról néhány falatot hogy bosszantsam és ne adja át magát a betegségnek.
- Szerintem alszunk egyet s aztán el kéne ugrani az Aranyút folyóra még néhány kalózt összeszedni - mondom úgy mint aki komolyan fontolóra vette ezt. - Szerintem Mirk is jönne . - dünnyögöm egyre eltökéltebben. Figyelem Eden reakcióját. Az arcom komoly elszántságot mutat de a szemem ragyog az örömtől hogy együtt vagyunk biztonságban.

Az egyik lánc a Te nyakadba kerül, a másik meg Edenébe. Mire elindítanád a társaságot a kollégium felé, már megérkezik a segítség, és mind a négyen a gyengélkedőbe kerültök, mi több, rövidesen, lecsutakolva ültök egy-egy dézsa meleg, ileltos fürdővízben, természetesen két külön fülkében, de hallótávolságon belül.
Mirk még mindig nevetgél, Emili érdeklődve pislog, de nem szól, Eden néha köhög egyet-kettőt.
- Jajj, de jólesik ez a meleg végre! De nem akarok sokáig benn elnni, a vízből egy időre elegem van! - nyögi Eden jólesően.
S valóban nem üldögéltek ott sokáig, vár egy-egy friss, tiszta, meleg, és főleg száraz törölköző, s aztán tiszta, száraz ruha, s végül egy enneivalótól roskadozó asztal.
A medált nem engedték, hogy levedd a fürdőben sem, merthogy msotantól állandóan viselned kell. Eden adja meg a magyrázatot.
- Amíg ez rajtunk van,a kereső varázsok nem észlelnek minket. Herk számára olyan lesz, mintha meghaltunk volna, ami abban az ítéletidőben könnyen elő is fordulhatott.
Csak a szemén látod, hogy beteg, meg a köhögés árulkodik néha.
Mirk zabál.
Emili óvatsoan, de lelkesen csipeget, s végigkóstol mindent. Mirket kérdezi, melyik micsoda. Még mindig nem mer örülni, de lassan felenged, többet mosolyog már.

Remegve rettegve aggódva kapaszkodom Edenbe Emilibe.
- Fo...fo..fogd meg ...Eden..karját - utasítom Emilit.
- Tépd - nézek Edenre könyörögve. Szédület varázslat boldogság. Egy terem az iskola .... - ó Eden ... - nyögöm ki s érzem el fogok alélni... de nem lehet még nem. A víz beterít mindent de mit érdekel az arcomon érzem a meleget bár a testem fagyott szinte. Azt sem tudom kivel foglalkozzak. Emilit magam mellé húzom hogy tudja vigyázok rá is.
Egy fiú kiált és felénk jön. Két lánc az iskola jelképével. Nem egészen értem miért fontos ez de nem ellenkezem így talán hamarabb jutunk száraz helyre melegbe orvossághoz. - Vedd a nyakadba Emili kérlek - s fél kézzel a sajátomba rakom a másikat.
Mirk nevet ... értem én legbelül hisz itthon van s ez tán a feszültségének a levezetése is de most nincs erre idő.
- MIRK !!!! - kiáltok rá de csak rekedt hang jön ki. - Hol van Eden szobája ?- kérdezem remegve. Érzem ahogy gyengülök de tartom támogatom Edent. - Mirk ! Vigyél oda ! - nézek dühösen a még mindig mosolygó goblinra. Most bármit megtennék hogy Eden ágyban legyen melegítő palackokkal körberakva.....