Útkeresés

Eden egy legendás könyvet olvas éppen, szóval igazából pihen. De rögtön félrerakja, hisz most élő legendát hallgathat.
Mirk nem kéreti magát, leül, kényelmesen hátradőlve elhelyezkedik a széken, s megvárja, míg te is leülsz.
- Nagy volt a siker, de ez a gondos előkészítésnek köszönhető. Pár varázsló mér a támadás előtt a területen dolgozott, s feltérképezték a nága településről kivezető föld alatti járatokat. Aztán a támadás időpontjában az erdei elfek lesben álltak a kijáratok körül, s így a nágák közül senki nem tudott elmenekülni. A támadás olyan hirtelen jött, és annyira váratlanul érte a szemeteket, hogy gyakorlatilag csak a menekülésre gondoltak, nem volt túl nagy ellenállás, s a foglyokat sem kezdték el legyilkolni. Sajnos páran meghaltak így is, mert fal omlott rájuk, vagy eltalálta őket egy eltévedt lövedék. De a többiek kiszabadultak. A föld alatti járatokat betemették, s a települést teljesen lerombolták. Az ott talált kincsek egy része a részt vevő településeké lett, egy részét pedig a kiszabadult foglyok kapták, hogy új életet kezdhessenek. A fogságba került nágák jelenleg Vulkánvár körül a bányákban dolgoznak. Sok-sok év kényszermunkára lettek ítélve.
Mirk gyorsan összefoglalta a lényeget, úgy tűnik ő ennél több feneket nem is akar keríteni az ügynek.
- Akkor most rajtatok a sor! Itthon mi történt?

Elpakolok és finoman megérintem az üvegcséket, a dossziék élét. Szeretettel nézek körbe. - Ide tartozom - sóhajtok halkan.
A professzort nem találom, így üzenetet hagyok az asztalán.

"Professzor úr !
Itt jártam, rendet raktam, ha külön feladatot szán nekem, megkérném hagyjon üzenetet a szertár asztalán, mert sajnos nem tudok pontos meghatározott időkben megjelenni. Köszönöm.
Tisztelettel: Lili. "

Visszamegyek a szobánkba. Eden olvas, vagyis mégsem hagyta abba mára. Mögé lépve hátulról átölelem. A válla felett a könyvbe olvasok, vajh miben töri a fejét.
- Folytatjuk - kérdezem halkan kedvesen. Az orrom hegyével végig simítom a füle szélét.
- Azt hittem pihensz kedves.... - dünnyögöm halkan.
Kopogtatnak...
Meglepődve egyenesedem fel.
Eden behívja a vendéget.
- No nézd csak egy csavargó...- örülök meg Mirknek.
Látom hogy aggódva méricskéli Edent. Megelőzném nehogy kedvesem észrevegye a pici csalódást Mirken. Odalépve megölelem a goblint.
- Remélem velünk vacsorázol te térképészek gyöngye. Addig nem engedünk el mig mindent el nem mesélsz ! - fenyegetem meg.
Egy széket rakok Eden közelébe, és intek Mirknek hogy üljön csak le bátran. Majd tűt, cérnát fogok és két leszakadt gomb felvarrásába kezdek, Eden ágyára telepedve. Láthatóan elfoglalom magam, de a fülem ott van közöttük.

A szertárban van pár előszedett szemléltetőanyag az asztalon, azokat visszarakod a helyére. A professzor nincs az irodájában, vagy már végzett mára, vagy valamelyik teremben hallgatókat nyúz vizsga címén.
A szobátokba visszatérve, látod, Eden olvas. Csak felpillant, rád mosolyog, majd visszamerül a könyvbe.
Elnézed. A tartása egyre jobb, ami persze csupán annyit jelent, hogy egyre kevésbé fárasztja az ülés. A kertbe is gond nélkül kisétált, és vissza, s még birkózni is volt ereje. Mikor bejöttetek, ahol a hó érte hideg volt a bőre, de amúgy nem fázott át, nem is didergett. Bár tél van, a nátha elkerülte, nem fázott meg. Úgy érzed, a fizikumával már nincs jelentősebb gond.
Halk kopogás hallatszik. Eden felpillant leteszi a könyvet.
- Tessék!
- Jó estét! - toppan be Mirk vigyorogva. - A betegszobán kerestelek, de közölték, hogy arra már nincs szükséged.
- Hát, nincs is! - jelenti ki büszkén Eden.
Mirk beljebb lép, s közben látod, felméri Edent, a beszéd hallatán kicsit lejjebb hervad a vigyora, de nem tesz megjegyzést.
- Lilian! Örülök, hogy látlak!

Tökéletesen boldognak érzem magam a karjai közt.
Csendben szótlan hallgatom a szuszogását mosolyogva simogatom cirógatom kedveskedve.
Az ebéd könnyű és finom bár úgy sejtem hogy vacsorára éhes leszek ennyitől de nem vitatkozom "a leendő intézmény vezetővel".
Lenyűgöz az összeszedettsége és a felkészültsége. Igyekszem pontosan s áttekinthetőan leírni amit elmond.
Mikor végzünk a kezébe adom hogy átnézhesse véglegesítés céljából.
- Gondolkozz rajta édes mig elnézek a szertárba hátha Mrekonnak szüksége van rám. Aztán ha gondolod beülhetnénk a könyvtárba s kijelölgethetnéd azon részeket a megfelelő kötetekből amiből rövidítve értelmes hozzáfűzéseket írhatnék s így nem fáradnál el ennyire a diktálással... - csókolom homlokon.
Majd kilépve az ajtón elsietek a szertárba s körbenézek vissza kell e rakni valamit.
Majd bekopogok Mrekon irodájába hogy szüksége van e valamire segíthetek e a vizsgák körül. Most hogy elengedett a beadványon dolgozni kissé lelkiismeret furdalásom van hogy nem tudom ellátni mellette a segítség szerepét.
S Edent is hagynám pihenni gondolkodni kicsit hisz tudom legszívesebben egy nap alatt végezne mindennel.

- Most akkor hajcsár, vagy nem? Ha így haladunk, akkor inkább a léhaságra fogsz ösztönözni. - zsörtölődik, mikor simogatni kezded. Aztán átölel, s ellazul, érzed, valóban elfáradt, s nem nagoyn mocorog egészen ebédig. Ebédnél jól eszik, de inkább keveset és könnyűt.
- Dologzni akarok délután, nem bóbiskolni a jóllakottságtól!
S délután valóban megkezditek.
Elébb vagy két oldalt diktál a fejsérülésekről, s következményeiről. A mostanában olvasott kupacból szed elő könyveket, s azokból idéz, megnevezve pontosan a forrást. Látod, hogy erre már rákészült. aztán rátér a felépülés utánai éeltre, és annak következményeire, ha az egyén munkaképtelenné válik. Példaként hoz egy esetet, amikor a városőrség egy katonája egy bevetés során megsebesült, s a családja a továbbiakban ápolni kényszerült. A város elébb fájdalomdíjat fizetett egy összegben, majd havi járadékot. A kifizetett összegeket összesíti, majd mellékeli egyes betegségek és sérülések gyógyításának árát. Levezeti, hogy az ilyen eseteket minden szempontból előnyösebb meggyógyítani. Rá kell jönnöd, hogy jelen pillanatban a gyógyító technikák olyan színvonalon állnak a városban, hogy csupán a fej és gerincsérülések esetén merul fel a tartós rokkantság lehetősége, valamint, ha az illető teljesen elveszti a lábát, vagy karját. Egyéb sérüléseket már olyan jól tudnak gyógyítani, hogy azok nem okoznak tartós problémákat. Igaz, téged is talpra állítottak annak idején Láposrévben.
Miután összefoglalta a problémát, pontokba szedi, hogy milyen módszerekkel, s kik szándékoznak ezekre a problémákra megoldást keresni. Mivel lassan diktál, eddigra már besötétedik.
- Na, mára ennyi elég lesz. - sóhajt fel, s nyújtózik egyet.

Egy darabig tűröm majd megpróbálom lefogni a folyton kisikló két kezét.
-.... nehhh.... ehhléghhh...- könyörgök neki kifulladva - a shhárkkhhhány meheg adja mahgát...- már szinte sírva könyörgök neki. Az ágy hangosan nyekereg.
Kifulladva kapom el a két kezét. Szorosan bújok hozzá. Arcom a vállára simítva a mellkasára csókolok.
- Szeretlek .... - mondom mély szeretettel. S hosszan mélyen sóhajtva hunyom le a szemem.
Elengedem az egyik kezét remélve hogy kezdi újra.
Felnyúlok s atarkójánvégig simogatva ujjaim a hajába szaladnak fel s magamhoz húzom finoman az arcát.
A szemébenézek mélyen szinte elvesznék benne ha lehetne.
Majd az ajkához érintem az ajkam s hosszan nagyon hosszan megcsókolom ...a szédületig hagyva száguldani az érzést.
Tökéletesen elgyengülve simulok hozzá......

Edennek az, hogy újra hanyattdöntöd már csak a kegyelemdöfés. Már meg se próbálja védeni megint, s nem is sziszeg, csak etlerül. A hátán valószínűleg szétlapul a maroknyi hó. Lehunyt szemmel "lélvezi" helyzetét, így először észre sem veszi, hogy kezet nyújtasz neki. Aztán felpillant, felnyúl, ráfog ... egy pillanatig engedi megjelenni benned a lehetőséget, hgoy most akár meignt le is ránthat.
Ekkor érkezik a felmentő(nek szánt) sereg a diákoktól pár hógoyló formájában, ami téged, s Lilianát talál el, persze csak a kabátotokon. A kabátodra puffanó hó egy része Eden arcába hullik le, amit már csak elegáns rezignáltsággal vesz tudomásul.
- Menjünk! - egyezik bele, s talpra kecmereg.
Befelé folyamatosan dohog, először LIlinek, aztán neked intézve a szavait.
- Hátba döftél, boszorka! Hátba döftél, miközben saját házisárkányomal küzdöttem. A galád árulás bosszúért kiált! De most futni hagylak, alávaló nőszemély, mert elébb a sárkányt kell elintéznem saját terepen, kellően diszkrét körülmények között. Gyere, sárkány! Megvívok veled!
Bevonul veled a szobába, s kegyesen tűri, hogy ellásd, s engedelmesen bebújik az ágyba. Aztán, amikor mellé bújzs, akkor feléd fordul.
- Na, te sárkány ... most meglakolssssssz ....
S már tudod, hogy egy jó kiadós csiklandozás fog közvetkezni.

Félig vakon a hóportól fuldokolva látom megjelenni Liliant Eden háta mögött. Egyszerre szisszenek fel Edennek hiszen pontosan tudom mit tett a komoly gyógyító asszony.
Mondazonáltal Eden van még mindig felül. Pillanatnyi koncentráció hiányát használva ki billentem meg. Jobb csípőm felemelve a bal oldali kabátrészébe kapaszkodva két kézzel megrántom hogy a hóra essen.
Majd fürgén kibújva alóla felpattanok és lenyújtom érte a két kezem.
- Gyere hősöm sárkányt győztél vonuljunk el a gőzbe mielőtt prüszlölős leszel. - mondom neki nevetve.
Köszönettel biccentek Liliana felé. Bár kissé rosszalló a mosolyom a tette láttán.
Integetek Amynek.
- Gyere vissza mihamarabb s kitalálunk megint valami mókásat- mondom neki nevetve.
Majd átölelve Edent bekísérem az épületbe a szobánkba mielőtt vacogni kezd.
- Vetkőzz ! - szólok rá keményen bezárom az ajtót magunkra.
Segítek neki hogy mihamarabb megszabaduljon a ruháitól egyelőre csak félre rakom a sok vizes holmit.
Pillanatok alatt ledobálom magamról a ruhát s egy köntösbe bújok. Törölközőt ragadva dörgölöm át a hátát a haját. Nem ismerek kíméletet. Csak nemrég kelt fel az ágyból nem akarom újra ott látni.
- Befelé ! - emelem fel a takaróját. Míg ő bebújik addig viszonylagosan szárazra dörgölöm a hajam.
- Ez Sissimor fülébe jut megint kapsz néhány kaján mosolyt tőle - csóválom meg a fejem - a frissen avatott professzor a hóban hempereg a kedvesével ... mivé lesz így a diákság ? - cukkolom halkan majd mellé bújok hogy felmelegítsük egymást.
- Nem ! .. most nincs munka ! - szólok rá - gyógyítói javallat.
- Megszáradunk átmelegszünk aztán ebéd és akkor leülhetsz diktálni - mosolygok rá.

Eden nem először játszik hóbírkózást, ezt érzed. Már széjjelebb tolta a két bokáját, hogy szélesebb alapon támaszkodhasson, s egy könnyed ellennyomással akadályozza meg a további forgást, mi több, rád ül, mint te az elébb. Aztán egy laza mozdulattal két oldalról havat seper az arcodba.
- Hóembernek kell hóleány is! - viszi tovább Amy ideológiáját, miszerint ha ő havas lesz, akkor te is. - Bár nem is tudom ... lehet, hogy itt csak hóleány lesz?
Éppen itt tart a mondandóban, amikor Liliana lép mögéje, kezében egy kupac hóval, könnyedén megemelinti Eden kabátját hátul a nyakánál, s az egészet beereszti alája. Közben olyan földöntúlian boldog, s egyben gonosz mosoly van az arcán, nem is láttad még ezt a kombinációt.
- Hohohohuuuúúú - kommnetálja a történteket Eden, s szóhoz sem bír jutni egy ideig, csak kapkodja a levegőt. Sejted, hogy az adag hó azonnal olvadásnak indult odabenn, s most jeges patakok csorognak le a hátán.
- Azt hiszem mi megyünk is haza - porolja le elégedetten a két kezéről a havat - Amy már kellően elfáradt, s átázott, s azt hiszem ti is ...

"Feladja..." ujjong fel bennem a kis harci lény mikor a biztatás hatására a szeme veszélyesen villan.
S ha arra számítottam hogy a két kezem ellen támad akkor keservesen tévedtem. Hirtelen borít fel. A két kezem tartalma célt tévesztve vész el legfeljebb csak porhó hullik az arcába. Sikongva nevetek s menekülni próbálok a szorításából de csak azt érem el hogy egyre mélyebbre ásódom a hóba s körülöttünk repül porzik a hófehér csillámpor.
Mivel nem ereszt így megpróbálok belekapaszkodni s hengergőzve jobb helyzetbe jutni.
- Hóembert csinálok belőled - morgom fenyegetően.

Edennek ügyesség tekintetében jelenleg esélye sincs, hogy fölibéd kerekedjen, bár ettől még nem feltétlen tudnád lenyomni, erőben jobban áll nálad. De nem ellenkezik, fülig ér a szája, amikor fölibe kerekedsz, a karjait szétvetve nevet, nem is akar védekezni. ILletve nem akar addig, amyg meg nem fenyegeted. Ekkor sem mozdul, de a harci láz felülkerekedik benne.
- Akkor is megérte! - vágja a fejedhez ugyanazt, mint amit a meggyógyításodra mondott.
Liliana jókat kuncog a jeleneten.
- Látom, jól elvagytok ...
A távolból pedig a diákok bíztatják Edent.
- Hajrá, professzor úr, ne hagyja magát!
Úgy tűnik az uzsonnával csak időlegesen lehetett lefizetni őket.
- Nos, úgy tűnik professzori tekintélyem kötelez. - állapítja meg Eden, s megint fenyegető lesz a tekintete. Hirtelen fogja satuba a csípőd, s az egyik lábát érdbe hajlítva tolja meg a csípőjét, s borultok oldalt. Egyáltalán nem zavarja, hogy a két kezed tartalma rá fog zúdulni.

Ez az a pillanat amikor a gondolataim közt élő Eden Grim professzor válláról lehullik a talár...
Sikítva hemperedem felé és megkapaszkodva benne fölébe kerekedem. Átvetve a lábam felette ráülök egy mozdulattal. S az arca két oldaláról felmarkolt hóval fenyegetem meg.
- Add meg magad Eden Grim !!!!!!! - mondom összehúzott szemmel hunyorogva mert a hópelyhek azzal fenyegetnek hogy elvakítanak s akkor még védekezni sem tudok.
Tisztában vagyok vele hogy most mindkét kezem foglalt de azzal is hogyha támad akkor a tartalmuk az arcában köt ki.
Havas dühös kis fúriaként hajolok fölé.
Eszembe sem jut hogy a diákok végig élvezik amint az iskola egy elismert professzora az épület falai között hagyva a tekintélyét fura pózban hever a kert közepén kedvese által leszorítva.
Kipirult arccal áthevülve akarok felette győzni. Nincs kegyelem nincs kímélet most nem vagyok tekintettel arra hogy egyébként nehézkesen mozog. A játszi győznivágyás irányít.
S ha eddig óvtam magam attól hogy havas vizes legyek most már tökéletesen feladom ezt az igényem és semmit sem kímélve harcolnék meg vele.

Eden tartja a hátát a porolgatáshoz, s egyetértően, nagyon komolyan bólogat.
- Nem tudom mennyire rémlik neked, de én ezt már a felkeléskor is pedzegettem, hogy esetleg át kell még gondolnom az alkalmazásodat, mivel munkatársat szeretnék, nem hajcsárt! - vet rád egy "fenyegető" pillantást.
Liliana már csak befelé somolyog, de kitűnően mulat az egészen.
- S hihetetlen, hogy mik vannak, hogy egy hócsata pont akkor tör ki, amikor én odaérek, s az össze résztvevő totálisan és egyöntetűen úgy lő mellé, hogy engem talál el. A véletlenek jól összerendezett sorozata kellett hozzá. - a hangján érzed, hogy készül valamire, csak azt nem tudod, hogy mire. De a köréd erőltetett kezei hirtelen megelevenednek, s biztosan tartanak, majd azt veszed észre, hogy a lábaidat valami erő kisöpri alólad. Feltehetőleg ez az erő Eden egyik lába, már csak azért is, mert a söpréssel egyidejűleg felül meg dönt, s mivel ő még végképp nem tud egy lábon megállni, így együtt puffantok a hóba. "Na, leglaább ő is ..." gondolhatnád, de azonnal kiderül, hogy ez is galád terve része, mivel melletted hasalva telesöpri a ruhádat, s a hajadat, arcodat egy adag hóval.

Most kivételesen nincs lelkiismeretfurdalásom a csínyt illetően. Remekül mulatok Eden rovására.
Biccentek a kis csapat vezetőjének. Köszönetem és elégedettségem jeleként.
Amy elmegy játszani a srácokkal s készül a kívánt hólány is Eden Lilianával beszélget. Mellé lépek s bűntudatot játszva apró ügyetlen mozdulatokkal söprögetem róla a havat.
- Annyira sajnálom drágám én igazán nem tudhattam hogy beleküldelek egy ádáz csata közepébe. ...Nagyon megdobáltak - kérdezem részvéttel. Alig tudom visszafojtani a nevetést.
- Majd legközelebb meggondolja a fiatalúr hogy hátba dobja e a kedvesét - reccsenem Gordzsera hangján amit csak Eden ismerhet.- Átok ül a lányon...átok ...átok... - szólok ugyanúgy mint a hajón.
Mélyet tragikusat sóhajtok.
Majd ráfogok Eden két karjára és magam köré vonom hogy kénytelen legyen átölelni. Így hallgatom meg Liliana kis dühös történetét Ormond és Sedum hollétéről.
Mikor azt emlegeti hogy ha ő benne van akkor a vele élő férfiak is halkan felkuncogok. Felnézek Edenre s megcsókolom a hideg arcát.
- még most elzavarhatsz vagy látod mi vár rád...- cukkolom halkan.

Eden nem most jött le a falvédőről, amikor előre küldöd, olyan pillantást kapsz tőle, mint aki éppen most masírozik a halálba a feljebbvalója parancsára, de megy, s állja a golyózáport, Amy pedig visit, visit, és visit.
- Jujj, Eden báci de havasz lett! Még eccej! Még eccej!
Eden erre olyan képet vág felé, s morran egyet, hogy a kislány sikitva szalad Liliana szoknyája mögé.
- Jujj, meghajap!
- Na, hallod ... ha ilyen kárörvendő vagy ... - felel Liliana hátafelé.
Mindenki halálosan jól szórakozik.
Aztán Eden leporolja magáról a hó egy részét, s megpróbál visszaevickálni a komoylabb részéhez a beszélgetésnek, miközben Amy nekiáll hóangyalkákat rajzolni a hóba.
- Szóval akkor tetszik az ötlet? Számíthatok rád? S Ormond, meg Sedum? Mikor jönnek vissza?
- Ormond ... - LIliana legyint egyet, s sóhajt egy nagyot. - A legutóbbi üzenet szerint pár napja párbajozott egy tigri harcossal. Ormond! Aki eddig szerintem még kenyérszelés céljából sem vett a kezébe kést, nemhogy fegyvert ... Bahhh ... De MÁR jól van mert Sedum öszefoltozta. Nem tudom mit műveltek ezek ketten, de nagyon szeretném tudni! S ajánlom nekik, hogy napokon belül személyesen meséljék el! - Lili hangját hallva féted kicsit a két férfit. - Különben számíthatsz rájuk, ha én benne vagyok, akkor ők is. - tér vissza a témához Lili lehiggadva.

Amy megjegyzéseire elakad a lélegzetem. Aztán hangosan felnevetek.
- És igaza van. - nézek szerelmesen Edenre - s remélem ez a meleg csak még melegebb lesz idővel a s tél hidege sem fog ki rajta. - nézek LIlianára.
- Renben Amy legyen hólány .. megbeszélem a srácokkal hogy legyenek a segítségedre rendben ? - állok fel az asztal mellől.
Átmegyek a diákokhoz és megkérem őket hogy segítsenek Amynek az újabb hólény elkészítésében. Majd hirtelen pajkos fény gyúl a tekintetemben s kicsit hosszabban magyarázok nekik. Először csendben vannak aztán felnevet a csapat.
Amy már alig várja hogy újra kint lehessen fészkelődik csacsog tervezget...hólány így meg úgy... Remekül szórakozom a csemetén.
- Liliana nem akarod néha nálunk hagyni Amyt ? - kérdezem halkan óvatosan. - Azt hiszem lenne mivel lefoglalnom ha épp dolgoztok Edennel vagy csak neked magadnak akad dolgod s nincs kire bízd. - ajánlom fel.
Mire végzünk a diákok már eltűntek.
A kertbe lépve csend van kint a hóember feje lent van a földön tán rosszul lett feltéve.
- Eden bácsi visszahelyeznéd a hóember fejét a helyére ? - kérem meg Edent. Fogom Amy kezét és Lilianának is jelzek hogy álljon meg. Majd két ujjal éleset füttyentek. S hirtelena kert minden zugából hógolyózápor repül az én kedves párom felé.
- Mire nem képes egy éhes kollégista csapat egy beígért uzsonnáért...- sóhajtok Liliana felé tragikusan.

- Gyere vissza a hóra kakaó után, s megmutatom mit merek! - vág vissza Eden, s tüzes fény gyúl a szemében.
- Huhhh, na azt hiszem, nem is kell neked már gyógyító ... - pislog Liliana, s egy szalvétával legyezni kezsi magát. - Ebbe még én is belepirultam.
- Őhhh ... khmm ... - Eden kicsit zavarba jön, s inkább belekortyol a kakaójába.
- CaCajó után megyünk vissza a hojembejhez! - zárja le a témát Amy határozottan. - Kejj neki még egy hólejány!
- No, a lényeget látom te is érted, kincsem! - nevet fel Liliana.
- Igen, mami, én is éjtem! Eden bácsi szejeti Lili nénit! - közli Amy komolyan. - Meleg van közöttük.
Eden csak pislog.
- Lili, mire tanítod te ezt a gyereket?!
- Nem tanítom, tudja magától. - vonja meg a vállát Lili. - Amy érzi, amit Ti éreztek. Még nem érti, de érzi.

Kacagva vonulok be s odabent felkapom Amyt és megpördülök vele. Mire földet ér lecsenem róla a sapkát és a sálat az ebédlőbe érve pedíg már a kabátkája sincs rajta. Engedem hogy a hatalmas teremben előre szaladva helyet válasszon magának és a maminak. Majd utolérve egy üras székre rakom a havas kabátkát megszáradni. Majd kézenfogom Amyt s elviszem a kiadó asztalkáig a kezébe adom a kalácsos tálat s megfogom a kakaóval teli kancsót.
- Mutassuk meg maminak milyen ügyesek vagyunk - súgom neki oda s a belépő beszélgető párosra nézek. Az asztalhoz visszük az ételt. Amynek szerzek egy párnát apopsija alá aztán a mamira bízom a többit.
A konyhához megyek és elintézem hogy a diákok kis csapatát is ellássák forró kakóval és kaláccsal. Majd leülök a helyemre és rájuk nézek mosolyogva.
- Ha nem lesz aki megvédjen akkor ellátom a baját professzor - morgom Eden felé a hógolyóra célozva - amúgy szép dobás volt de szemtől szembe is meg meri tenni ? - cukkolom halkan.

Eden olyan ártatlan képet vág Liliana gyanúsításra, mint egy ma született bárány, majd engedelmesen elmegy hóembert építeni. Szerencsére nem dől össze az egész a közreműködésétől.
Lilian viszont meglepetten pillog.
- Jól esik a dícséret, de most kivételesen telejsen nem érdemlem meg. Fogalmam nincs mi folyimk itt. - feleli csodálkozva.
Amy sikongatva örül a hóembernek, s a kakaónak legalább annyira. Mielőtt beérnétek azonban egy puffanást érzel a hátadon. Megfordulsz. Eden elmerülten magyaráz Lilianának, de a füle fokozatosan vörösödik.

A kert felé menet előre küldöm Edent s kitérek a konyha felé. Elkérincsélek egy méretes répát s rendelek Grimm professzor nevében négy főre egy forró kakaós kalácsos délelőtti felmelegedős csemegézést. Majd Eden után sietek.
Részleteiben hallom csak amit Eden és Liliana beszélnek mert a kerti szertárba sietek egy pici vödörért egy söprűért egy eltört cserép felső íves széléért s a zsebemből is előkerül két gömbülyű kő amit még Edentől kaptam Vulkánvárban az indulás előtt.
Az apróságokat a vödörbe rakom s az egyik diák kezébe nyomoma söprűvel együtt. Hadd legyen Amy öröme teljes a mosolygós répaorrú kalapos seprűs hóemberrel. Majd Eden mellé lépek....
Megvárom hogy a lényeget átbeszéljék. Majd kiveszem Eden kezéből a visszakapott lapokat és ahóember felé intek.
- Eden bácsi segítesz a srácoknak felrakni a hóember hasát ? - kérem meg szépen.
Ha sikerül elűznöm akkor Liliana felé fordulok.
- Liliana asszony te tudtál erről ? - kérdezem halkan a papírokra utalva - mert ha igen - mosolyodom el - akkor üzenem annak akárki is volt hogy " köszönöm sosem felejtem el s a tea még meleg" - nézek rá talányosan.
- Eden rájött a turpisságra...szépen összerakta a kis eseményeket... szerintem tudja hogy az állás neki készült senki másnak. De akárki találta is ki és szervezte így meg nagyon hálásak vagyunk érte ... - s akár ő volt akár csak benne volt megölelem Lilianát. Már nagyon hiányzott a jelenléte.
Megszámolom hány diák van az udvaron akik segítettek a hóembert felépíteni. Oda lépek Eden mellé.
- Mit szólna professzor úr ha meghívnánk az építő csapatot egy kalácsos forró kakaós ebéd előtti csemegére ? - nézek Edenre vidáman.
- Nem Amy a hóember majd itt kint megvárja a tavaszt de azt hiszem mejd elköszönhetsz még tőle ha majd mamival hazaindultok. Gyere válasszunk asztalt míg EDen BÁCSI - nézek hátra a kedvesemre - s mami beszélgetve jönnek. Mire odaérnek mi már megiszunk egy bögrével s jól átmelegsznk jó ?! - elcsenném Amyt a mami mellől hogy nyugodtan beszélgethessenek még kicsit.

Eden visszazuttyant az ágyra, úgy nevet.
- Kegyelem! Vizitündér ... néni! Kegyelem! - azért nem általja kihasználni a nénizés lehetőségét.
Aztán nagy nehezen összekészülődtök, s kimentek a kertbe. Amy már nagyban építi a hóambert pár lelkes diákkal. Liliana rátok vár.
- Szóval Eden Grimm professzor kérette Lilian Kresh-Siron úrhölgyet ... rögtön tudtam, hogy valami komoly dologról lenne szó ... hallgatlak!
Eden még az előzőek hatása alatt amúgy is széles vigyorral lépett kia kertbe, de Lili szavai hallatán már megint rázza a nevetés.
- Nos, úgy véltem, adjuk meg a módját. Arról lenne szó, hogy a város meghirdetett egy ösztöndíjat. Szeretnék rá pályázni, de nem egyedül, hanem veled, és Ormonddal, esetleg Sedummal, bár nem tudom, ő minden jártas pontosan ... s innen még valaki varázslóval.
- Egy évnyi munka magas fizetésért. Kecsegtető, bár amit jeleleg keresünk, már azt sem mind éljük fel. Miről lenne szó?
Eden csak átnyújtja a megírt lapokat, amiket a könyvében talált.
- Úgy vélem, mi lehetnénk az elsők, akik ezt kiderítik.
Lili elolvassa a szöveget, s hümmög.
- Pontosan milyen szereposztást képzeltél el?
- A két Lili megkeresi és feltérképezi a városban az érintetteket, s felméri pontosan, miben károsodtak, s hol érte őket sérülés. Ormond, és egy varázsló pedig megvizsgálja az agy működését. A kereső varászt kell tovább pontosítani, s Ormond képességét, amivel érzékeli az agyműködést.
- Értem. Az elgondolás érdekes. De mi lenne a gyakorlati haszna?
- Úgy vélem, hogy gyógymódokat találhatunk ... ha rájövünk, mi is változott meg az agyban ... - próbál kombinálni Eden.
Lili elmosolyodik.
- Eden, te egy nagy csibész vagy. Kevesen próbálják a saját meggyógyításukat munkának eladni, s megfizettetni a várossal. De ha mások is meggyógyulnak, akkor ugyan ki bánja!

Még fel sem ocsúdhattam a dédelgetésből amikor a kinti hóilattal s vélt hidegfuvallattal beviharzik a kis Amy.
Még csak köszönni sem tudok máris kint vannak újra s tudom nincs mese a kertben fogunk kikötni a hóban.
- .... Lili néniiiii - nézek Edenre kétségbeesve. Aztán tettetett öreges nyögdécseléssel kelek fel az öléből s meghajolva a derekam fogva vánszorgok el a szekrényig.
- Mondd csak Apó..volt az idén már nyár ? Vagy csak örökké esett a hó ? S mióta tart ez mert ha jól emlékszem már pedig jól emlékszem nem tegnap kezdődött. - teljesen komolyan bolondozok Edennek.
- Csak tudnám hova lett a fiatalságom az előbb még megvolt valamelyik doboz alján talán ? - keresgélek a szekrényben s Eden bakancsával s télikabátjával térek vissza hozzá. Összehúzott szemekkel méricskélem az arcát.
- Maga hogy kerül ide fiam ? Hova tette az én kedves öreg Apómat ? Azonnal varázsolja vissza magát...micsoda csúfság a világ teljesen megbolondult - recsegem az arcába morcosan ...

Eden nevetgél.
- Tényleg nem tudom mi ütött beléd! De nagyon szólt, az biztos ... Hehhh... elmenni, megkeresni őket? Ahhoz még hideg van. S ha a városba sem mehetünk ki, akkor hogy mehetnénk máshová?
Eden egy jó ideig nem szól csak dédelget. A folyosón apró léptek kopogása hallétszik, s ami egy nagy ajtódöndüléssel ér véget, s valaki veri az ajtótokat.
- Eden báci, Lili néni! Itt vadunk!!! - halaltszik Amy hangja odakintről. - Mennyünk, épíccünk hóembejt odakinn!!!
- Gyertek be! - kiált ki Eden mosolyogva.
Liliana lép be, s melette egy kis hógomolyag.
- Amy, ne rohangálj végig mindent! Ha valóban kimegyünk a kertbe, akkor msot menjünk, mielőtt kilvad! - fordul hozzátok. Eden felkászálódik.
- Végülis mehetünk ... amúgy is ígért nekem valaki egy hócsatát ...
- Akkor a kertben várunk benneteket. - bólint Liliana.
- Hujjá! Hóembej! Hóembej! - visít Amy, s kirohan az anyja után.

- Könnyű átvenni valamit amit más elkezdett ... - mondom halkan de dühvel tele tudom hogy mire tanított LIliana de most ez nem segít - .. Jadur ötlete pompásan indult nektek hála s most Nolden-dharr átveszi veled együtt. Csak annyit mondok Eden hogyha ártani fog neked bármilyen módon ..megemlegeti..- suttogom. Majd felnézek rá izzó tekintettel.
- Megmutatom neki milyen az ha valaki a szerelem istenéig repül és onnan lezuhan. Soha többé nem lesz egyetlen boldog szerelmes perce sem a vágyódástól amit soha többé el nem érhet ... - fújom ki magam.
- Bocsáss meg fogalmam sincs mi ütött belém....csak...csak azt érzem hogy Nolden-dharr körül nem úgy fognak menni a dolgok mint azt szeretnénk. - mélyet sóhajtok. Elnyúlok az ágyon és afejem az ölébe hajtva neézek fel rá szerelmesen. Most úgy érzem hogy soha semmi sem állhat közénk s ha velem van akkor minden úgy van jól ahogy van.
Ujjai kicirógatják belőlem az aggályokat.
- Elmehetnénk megkresni a szökevényeket...hiányzik Ormond testvéri szeretete s Jadur gyerekes játszi mosolya - mosolygok fel Edenre hisz ő mindig kapható volt némi kis kalandra.

Eden megsimogat.
- Mindkét család gazdag, nagyon gazdag. A Nolden-dharr családnak elsősorban a Keleti-Uradalom és rázváros felé vannak üzeleti érdekeltségei, míg a Talavrieneknek pedig a vadon és a tenger felé. De mindkét család mélyen elkötelezett a város jóléte mellett. S az, hogy megpróbáják egmyást elmozdítgatni, csak még nagyonbb erőfeszítésekre ingerli őket, s egymás kontrolljai, hogy ne lehessen visszaélni a hatalommal. Jadurt nem mozdították el. Ha akar, még most is a város élén lehetne. Őszintén szólva senki nem tudja, mért tűnt el, s hova, de rmond és Sedum vele van, olyan nagyon nem veszhetnek el. - Eden megvonja a vállát. - Jadur fiatal volt, és lelkes, és noha nagyokat kockáztatott, ok minden bejött neki, bár három éve volt egy nagoyn befuccsolt próbálkozása is. Olyan tervekbe kezd bele, amibe más nem merne. A kalózos dolog is elég rizikós, mi tudjuk talán a legjobban. Belekezdett, s itthagyta Beneronra, hogy vigye tovább. S Beneron viszi is, amint hallottad. S ő egy olyan típus, hogy amit akar, azt keresztülveri. Ebben nem tévedsz, ő ilyen. De a kalózok megritkítása mindenki érdeke. Ez az ösztöndíj is jó dolog. Tudod, mi varászlók hajlamosak vagyunk a tudományért fejlesztgetni. Sok olyan varázs van, ami noha egyes különleges helyzetekben jól jön, és nagyon ötletes, de túl sok gyakorlati haszna nincs.
Türelemmel magyaráz, s szeretellel cirógat közben.