Útkeresés

Mikor az ölébe húz átölelem s a nyakába bújok. Valamivel szorosabban ölelem mint azt megszokhatta.
- Nem akarlak elveszíteni ... - mondom halkan.
Majd mikor Zerg elmegy és leültet maga mellé felnézek rá. - Kimegyek igen tudom hogy el tudom tűntetni a valódi kilétem de te...nem mehetsz ki...féltelek - mondom halkan.
Liliana teljes nevének kimondására felkapom a fejem kissé...még sosem hallottam így.
Mikor mesélni kezd felkuporodom az ágy végébe. Végighallgatom.
- Jadur...ő egész más volt...valahogy nem éreztem körülötte az aranyak csilingelését - mondom elgondolkodva- Nolden-dharr nem azt hangsúlyozta ki hogy ez egy milyen nagy lehetőség a város megvédésére hanem hogy mekkora juttatás jár mellé .. s a fenyegetés hogy vissza kell fizetni ha nem sikerül...mi nem sikerül ? Mit vár ettől ? A mágia nem egy termelő tevékenység ahogy mondtad a multkor ezt nem lehet kisütött kiflikben vagy megvarrt szoknyákban mérni. - dohogok halkan.
- Célja van vele..s bevallom ha nem lenne annyira rádszabva a munka akkor inkább gátolnálak mint segítenélek abban hogy megkapd - mondom szikrázó szemekkel.
- Nincs emberismeretem de borsódzik a hátam az egész lényétől. Jadur eltűnt elment lemondott mindegy...s elment Ormond és Sedum is a talavrien testőrségről akik a város biztonságát jelképezték nem is beszélve. - nézek rá nyugtalanul.
- Nolden-dharr csak azért lett főtanácsos mert sikerült Jadurt elmozdítani... - prüszkölök halk dühvel mint egy macska.

- Ohh, tényleg! Ezt el is feledtem! - csap a homlokára Eden. - Tényleg tilalom van.
Zerg közben végez, s Edenhez fordul.
- Három nap múlva hozom a polcokat, s felszerelem.
Eden csak bólint, s aztán utánaszól.
- Ha látsz egy küldöncöt, kérlek, küldd ide!
Leül, az ágyra, s az ölébe von.
- Akkor nincs más lehetőség, minthogy Lilianát kéretjük ide. De erre ki ekll amjd találni valamit, mert a munkához is ki kell menni elég gyakran majd. S különben is, mi az, hogy a kalózok diktáljanak egy városban, s a becsületes polgárok ne merjenek utcára menni? - megcsóválja a fejét. - Ami a kettőnk kimenését illeti, van nyaklánc, s te úgy nézhetsz ki, ahogy akarsz. Bármelyik diáklány kinézetét felveheted. De ez most ráér ... pár napig még nem lényeges ...
Kopogás hjalaltszi, s belép egy kis manó.
- El szeretnélek küldeni Lilian Kresh-Siron úrhölgyhöz, azzal a tiszteletteljes kéréssel, hogy látogassa meg Eden Grimm professzort, s Lilian Valmonrna kisasszonyt! - mondja Eden komolyan. A kis manó bólint, s eliszkol.
- Amíg Liliana megérkezik, meséleg neked a város vezetéséről. - fordul vissza hozzád Eden, s leültet maga mellé az ágyra. - Nálunk a várost családok irányítják. Minél gazdagabb egy család, annál többet vállal a kötelezettségekből. Ahhoz, hogy egy család tanácsot jelöljön, ahhoz el kell érnie egy bizonyos vagyoni szintet, mivel meghatáropzott összegű közadakozás a jelölés feltétele. A főtancsáosi jelöléshez is ez a módi, csak az összeg nagyobb. A Talavrien család tartja fenn a város árvaházát, s a Nolden-dharr család a városi ispotályt. A tanácsosok iskolákat, vagy egyéb intézményeket támogatnak. Mikor Jadur lemondott, egyértelmű volt, hgoy csak a Nolden-dharr család egyik tagja veheti át a posztot.

Talányosan nézek Edenre...kétségeket ébresztek benne ezzel talán.
- Nos a plusz körök sose ártanak. Jadurnál elég lett volna egy mosoly - mondom ki félig komolyan - az új főtanácsost nem... - Zerg felé pillantok - nos nem ismerem - próbálom érzelmek nélkül mondani de ha Eden akarja akkor atekintetemből kiolvashatja a nem tetszésemet az események alakulása miatt.
- Persze leírom .. - hárítom el a mentegetőzését - Te csak gondolkodj s tervezgess kedves professzorom - mosolygok rá.
Mikor Lilianát említi felderül az arcom hisz újra láthatom a mentoromat ami ritka mostanság... de hogy elmenni hozzá. Mikor kimondja a rémület belémfagyasztja az életet. A gondolat hogy kilépjek az iskola kapuján megszédít és érzem hogy kiszalad az arcomból a vér. Hátrálok pár lépést s fogodzót vagy támasztékot keresek.
Lepereg előttem a pillanat mikor Eden a földre roskadt és a hetek mig nem tért magához...
- Nem...nem lehet...- rémült mejdnem eszelős tekintettel nézek rá - nem mehetsz ki ...nem...ne menj ki kérlek... - dadogom könyörögve.

Eden majd feldől a nagy lendületedtől, de nevetve ölel meg.
- Igen, a két hét vizsga, és a két hét szünet az mindenkire nézve kötelező. Amióta erről a jóakaróról beszéltél, felmerült bennem, hogy igencsak meg van ez szervezve ... Ergon elmondja nekem, hgoy lesz ilyen pályázat, s aztán találok egy papírlapot, s aztán Beneron bejelenti, s a felkészülési idő pont a vezsgaidőszakra esik, amikor rajtam kívül az összes tanár és diák szörnyen elfoglalt ... - sorolja a tényeket, s így összerakva neked is eléggé egybecsengenek az időpontok, és események. - Nem tudsz te erről valamit? - néz rád viozslató tekintettel. - Bár ha ez a te műved lenne, akkor nem futottál volna Beneronnál pplusz köröket ... - cáfolja meg magát rögtön.
Zerg csak méricskél, s nem szól egy szót sem.
- Na, szóval, most először le kell írni pontsan és szépen, mit is akarunk csinálni, és kik, és hogyan akarjuk ezt megvalósítani. KI kell derülnie a leírásból, hogy ez nemv alami fantáziadús álmodozás, hanem valóban reális lehetőség. S a te gyöngy betűiddel lesz ez leírva, az biztos, mert ha én próbálkozom ... - legyint s vigyorog. - De legelőször is meg kellene kérdezni Lilianát, hogy mit gondol róla, s beszállna-e szívesen. Esetleg elsétálhatnánk hozzá ...

Boldogan mosolygok Mrekonra.S mivel tudom órája lesz vagy ahogy mondta tán vizsgáztatni készül így felállok és kezet nyújtok.
- Akkor megegyeztünk ... és köszönöm - nézek rá hálásan - ha nem hoznám vele zavarba most megölelném - mondom ki amit gondolok.
- Nem fogom elhanyagolni a következő hetekben sem ...sem a szertárt sem a tanulást. S ha valamiért külön is szüksége lenne rám akkor üzenjen kérem és jövök... - finoman meghajtom magam felé a tisztelet jeleként és csendben távozom. A folyosón legszívesebben felkiáltanék de a felgyült energiát úgy vezetem le hogy aszobánkig szaladok s belépve nem törődve Zerg esetleges ottlétével átölelem Edent..
- Elenegedett és dolgozhatok neki továbbra is és megdícsért a szertár rendjéért és tanítani fog és visszavár ha mégsem sikerülne atervünk..de persze sikerülni fog...s két hétig szabad vagyok utána meg valóban két hét szünetet tart és csak aztán kezdődik a kurzus... - sorolom egyszusszra rettenetesen hadarva mert mindent egyszerre akarok elmondani neki. Nevetve nézek rá.
- Mikor hol hogyan kezdünk neki ? - kérdezem tele elszántsággal és tenni akarásaal..

Mrekon mosolyogva fogad.
- Nos, tekintettel arra, hogy a szertárban még soha nem vot, akkora rend, mint most, azt hiszem tudom nélkülözni. - feleli jókedvűen. - Azt hiszem két hét alatt még én sem fogok semmti a feje tetejére állítani. De mivel valóban Ön az, aki rendet rakott ott, egyezzünk meg annyiban, hogy amit előveszek, az az asztalra rakon le, s Önnek ebben a két hétben annyi csupána dolga, hogy visszarakja a helyére. Így biztos minden oda kerül vissza, ahová való.
Előveszi a naptárát.
- Nos, ami a kurzust illeti ... a következő két hétben nagyrészt vizsgák lesznek. A következő két hétben pedig szünet lesz, hogy a diákok kipihenhessék a vizsgákat. Utána kezdődik a kurzus. Az elméleti órák, hetente kettő, délelőttönként lesznek. S minden héten egy összevont óra gyakorlat. Ezen tekintve a kertrendezési teljesítményét nem szükséges megjelennie, de ha ráér, szívesen látom. - pillant rád komoly professzorosan. - Kívánom, hgoy járjanak sikerrel, de ha esetleg mégsem, akkor itt továbbra is várja az állása.

Látványosan Eden homlokára teszem a kezem majd ijedten fújkálom a tenyerem - ide ápoló kell nincs mese - s csak egy pillanatig töprengve nézek rá majd hosszan megcsókolom - így ni már mindjárt jobb - bólintok komolyan.
- S igenis minden reggel felkeltelek ... persze ha felébredek - nevetem el magam. - Győzni akarsz nem ? - nézek rá játékosan.
Elmegy mosakodni addig felöltözöm gyorsan. Az íróasztala mögé ülök míg felöltözik. Hogyne nem jár mindennap kényeztetés. Kis félmosollyal figyelem az ügyködését.
A reggeli kicsit szomorúan kezdődik hisz üres a másik két szék. Eden azonben egyszer csak felkapja afejét és köszönt valakit.
Zerg egy újabb hosszú kimondhatatlan goblin név eleje ... Bosszúsan villantom Edenre a tekintetem amiért a kicsapás emlegetésével zavarba hozta amásikat.
- Lilian Valmorna - nyújtok kezet Zergnek.
- Reggelizett már ? - kérdezem kedvesen s töltök neki is teát.
Elmosolyodom a könyvespolc kérés hallatán...
- na végre - zsörtölődöm Edennel - a tornyok már kezdtek útban lenni...- sóhajtok megkönnyebbülten.
- S amig ti terveztek addig megkeresem Mrekon professort még az órái előtt. - mondom a kedvesemnek két falat között.
Nem nagyon szólok bele a beszélgetésbe. Figyelem Edent ahogy él tervez mosolyog bolondozik mégha kissé hibásan is de megküzd aszavakkal.
Reggeli után csak egy darabon megyek velük.
- Viszlát Zerg ..örültem - mondom kedvesen s Mrekon professzor irodája felé indulok.
Bekopogok és belépek.
- Zavarhatom professzor úr ? - kérdezem halkan - tudom nincs sok ideje most de rövid leszek. - nézek rá s megpróbálom a mosolyommal levenni a lábáról.
- Eden..aza Grim professzor megpályázza azt az intézményi állást s arra kérné önt hogyha tud akkor nélkülözzön engem úgy két hétig nagyjából mig megírjuk a pályázatot...persze nekem vannak hátsó szándékaim miszerint azért napi egy két órát ellógnék tőle de ha ennyivel is beérné akkor hálás lennék - nézek rá kérőn.
- Valamint szeretném tudni hogy mikor indítja professzor úr a kurzust... s hogyan oldhatnánk meg azt a helyzetet hogy bejárhassak az óráira és vizsgázhassak is...ám ha Grim professzor megnyeri az állást akkor ..ugye megérti sűrűn szüksége lesz rám - kis fájdalmas fintorral fejezem be.

Eden pilog, nyöszörög, s végül sóhajt egyet.
- Huuuú, azt hiszem nem gondoltam ánt én ezt eléggé ... ha minden reggel - felpillant az ablakra - mit reggel ... hajnalban!!! .. ez vár, akkor inkább a betegszoba. - panaszkopdik nyűgösen, de s mosoly a szája szegletében azt mutatja, hogy csak cukkolni akar. - Jól van, no hajcsárkám, kelek már ... - s kikászálódik az ágyból, s elvonul moskadni, amjd felüöltözik. - Azért remélem reggeli jár munak előtt ... - zsémbel tovább - éhesen nem lehet ám megváltani a világot ...
Elmentek reggelizni, ketttesben, hisz MIrk még a nága település területén matat valamit, Emili pedig ki tudja hol tanul. Nemsoká belép egy goblin, s Eden képe felderül. - Hé, Zerg! Hát te meg hogy kerülsz ide?
- Üdv, Eden! - int vissza a goblin, s odasétál az asztalhoz. - Szabad?
- Persze. Ő itt Lilian Vakmorna. Lilian, az úr Zergenvirk Herkenbrogg röviden Zerg. MIrkkel együtt kezdett, de úgy tudom, hogy kibukott ... - Eden egy vádló pillantást küld Zerg felé.
- Igen, ki ... - sóhajt Zerg. - Nem nekem való a magas tudomány ... amúgy is jobb szeretek barkácsolni. Most amolyan mindenes vagyok itt ... javítások ... átépítések ...
- Ő .... könyvespolc? - pilalnt rá Eden alig titkolt hátsó széndékkal.
- Az is. Egy professzornak természetesen. - bólint Zerg. - Hova kellene?
- A szobámba.
- Reggeli után megkereslek, és megnézem.

Mosolyogva élvezem hogy hagyja magát kényeztetni. Boldog vagyok hogy megtalálta ahelyét és hogy megkért maradjak mellette segíteni.
Egy kellemes szelíd játékban részeltetem mielőtt elalszik.
S lám valóban a horkolására ébredek.
- Ébresztővarázs mi...- dünnyögöm miközben óvatosan kimászok mellőle. Visszatakargatom és elmegyek a fürdőbe.
Békésen heverek legalább két fertályórányit a dézsában majd dúdolgatva megfürdöm. Kifésülöm a hajam és közben tökéletesen felébredve a jövőn gondolkodom.
Mire visszatérek a szobába már a két nap is ébren van. Csendesen mozogva kikészítek neki egy kényelmes öltözetet. Majd leülök mellé az ágyra s finoman ébresztgetem apró csókok és duruzsolás kíséretében.
- Grim professzor...várja az új állása...jöjjön küzdjünk meg érte... - cirógatom az orrom hegyével az arcát.
- Ha nem ébredsz fel előveszem az útált hajtincseimet s még brrrr vizesek is... - fenyegetem meg kedvesen.

- Igen, többekről beszélt, de csak egy terv nyerhet. Aki abbna benne van, az kap egy évig fizetést. - bólint Eden. - S mint mondtam, én ebbe belevettem Ergont, Ormondot, és Lilianát mindenképp, de leht, hogy Ergon inkább kiszáll, s akkor valóban Marissa kell,v agy valaki más tehetséges fiatal.
A javaslatodra mohó fény villan a szemében.
- Egye fene, megtűrlek ma az ágyban ... - adja a nagyképűt - De ébresztővarászt ne várj tőlem, jelenlegi kripliállapotomban csak azt tudom ajánlani, hogy ha angyon kifárasztasz, akkor hajnalban hangosan fogok horkolni.
Nem erősködik, hogy ő vetközzön, mivel már pár napja ezt műveli, s így immáron bebizonyította magának, hogy tudja ha kell. De ha nem kell ...

Másnap hajnalban valóban a horkolására ébredsz. Odakinn még sötét van, de hallod, hogy a folyosókon már (vagy még) zajlik az élet.

Felemelkedem s óvatosan az ölébe ülök átölelem a nyakát.
- Ugyan már Eden ... a főtanácsos többekről beszélt azt mondta a város fizeti hivatalnoki díjjal vagy mivel azokat akik ebben részt vesznek. Vagyis miért ne hozhatnál létre csapatot miért ne segíthetnénk olyanokon mint Mirk vagy Marissa... - nézek rá kérdőn.
Majd lágyan megcsókolom az orra hegyét.
- S ne törd azon a fejed hogy ki tört be a szobánkba - mosolyodom el - vedd úgy hogy egy nagyon nagyon távoli jóakaród aki segíteni akart valóban. - nevetek fel halkan s szeretettel gondolok a testőrség vezetőjére vagy akárki volt is.
Kibontakozom az ölelésből és felállva a két kezem nyújtom neki.
- Ma segítek ágyba bújni s nem akarok tiltakozást hallani mert mint kijelőlt ápolód úgy ítélem meg hogy épp eleget fárasztottad ma már magad. Ha akarod átmaszírozlak... a lágyabb módszerrel - nézek rá hamiskásan - de ha csak pihenni akarsz akkor alhatok odaát is - intek a lakrészem felé.
- Még mindig tartozol az ébresztő varázzsal..- figyelmeztetem halkan.
- Holnap korán akarsz kezdeni akkor nekem szükségem lesz egy hosszabb fürdőre hogy a rendelkezésedre állhassak...de főként arra kell majd erő hogy meggyőzzem Mrekont... - nézek rá kedvesen.
Ha feláll és hagyja akkor leveszem róla a palástot és a ruháit majd szép rendben rakom el őket a helyükre. A paláston szeretettel simogatok végig. - professzor....- suttogom mélyen meghatva.

Eden meglepetten figyel rád, aztán felnevet.
- Kicsim, én megnyerni akarom ezt a pénzt, nem kiosztani! De attól még imádlak! Nem mások terveit akarom olvasgatni, hanem a sajétomat megvalósítani. Bár... nem csak az enyém ... - kotrászik kicsit az íróasztalán. - Egyik nep ezt találtam itt az éppen olvasott könyvemben a könyvjelző helyett. Nem tudom ki tehette oda ... - előhúz pár oldalnyi lapot - .. de éppen aznap halottam Ergontól erről az ösztöndíjról, és azon gondolkotam, mivel lehetne pályázni. S akkor ott volt ez ... - megcsóválja a fejét - Arról szól, hogy az agy különböző területei más és más dolgokért felelősek, de senki nem tudja pontosan, hogy melyik miért. S valóban nem tudjuk, pedig fontss lehet. Főleg, ha csak egy része nem működik, mint nekem ... na, és arra jöttem rá, hogy ezt ki lehetne kutatni. Persze egyedül nem megy, mert kell hozzá Ergon, és Ormond is, s azt hiszem Liliana is ... s persze Te ... - pillant rád szeretellel - mert ha mi elkezdünk dolgozni, akkor a sok-sok ötlet, és megbeszélnivaló, meg kikutatnivaló elvisz minket ezerfelé, s nem lesz rend ... szóval kell valaki, aki összefogja a sok bohó tudóst, mint a növénykéket a szertárban ... - pillog kicsit, és behúzza a nyakát - S ehhez még előbb el kell nyernünk azt az ösztöndíjat. S mivel Ergon most éppen rogyásig vizsgáztat, Ormond nincs még itthon, Liliana meg el van foglalva Amyvel, ebben csak Te tudsz segíteni!

Szívesen vonulok vissza Edennel éjfélkor.
Ha nem is erőnlétileg de érzelmileg viselt meg ez az egész.
Mosolyogva figyelem. Újra él újra van tűz a tekintetében.
- Mrekon...áldott jó lélek azt hiszem kezdi megszokni hogy egyre kevésbé számítat rám. Viszont számítanod kell rá hogy az óráira be akarok majd járni. - nézek Edenre kedvesen de komolyan - s azt hiszem a kurzus rövidesen kezdődik. Bá szinte az elmult hetekben végig tanultam s azt hiszem több ragadt rám a szertározással a kert gondozással mint a legtöbb diákjára - mosolyodom el.
- Talán elég lesz ha csak a fele kurzusra járok be s a vizsgáit leteszem. - ülök le Eden lábai elé a szőnyegre s a térdére támaszkodva a fejem odahajtva mélázok a jövőn.
- Segítek neked amiben csak tudok professzor... - majd kissé bűnbánóan nézek fel rá.
- Valamit el kell mondanom amit jobb ha tőlem tudsz meg és nem meglepetésként ér.... - nézek rá már előre bocsánatkérően.
- Beszéltem a főtanácsossal...- aggódva lesem a tekintetét - s felhívtam a figyelmét arra a tényre hogy az intézménynek olyan vezető kell aki valóban szívvel lélekkel tenné a dolgát - ártatlanul felnézek a plafonra mint aki semmiről sem tehet tulajdonképpen - valamit azt is megemlítettem neki hogy ha aváros felkéri az illetőt erre a posztra akkor az illető átvállalhatná a jelentkezők kiválogatását... - nagyot fújok hogy végre elmondtam.
- Persze mindezt csak név nélkül tettem a neved nem hangzott el ...- mosolygok hamiskásan.

- Üdvözlöm, hölgyem! - bólint Nolden-dharr, s figyelemel végighallgat. - Értem, meg fogjuk vitatni a javaslatát. Köszönöm!
Az este jó hangulatban telik, s valószínűleg kora hajnalig tart, de Eden éjfél körül elfárad, s visszavonultok.

Igen lassan, de felettébb elégedetten s jókedvűen botorkál vissza veled a szobátokba.
- Na, ez az este jól sikerült. - jegyzi meg, amikor lehuppan az ágyra, egyenlőre ruhástul és talárostul. - Mit gondolsz, Mrekon tudna téged nélkülözni a következő nagyjából tíz napban, amíg megírjuk a tervet? - pillant feléd, látod, már a jövőre koncentrál.

Figyelem merre jár kel Nolden-dharr. Meghallgatom a lelkesítő ámde egyáltalán nem lelkes előadását majd mikor Eden leül hogy a diákjaival beszélgessen egy óvatlan pillanatban eltűnök a háta mögül.
Kivárom hogy épp felálljon a főtanácsos az egyik asztaltól és átsétáljon egy másikhoz és megakasztom az útját.
Azonban mielőtt felállna én már arra készülök hogy valóban elkápráztassam a megjeleneésemmel. Tudom hogy nem épp erkölcsös amit most teszek de valami hajt belülről s ha ezt most nem tenném meg örökre bánnám hogy elmulasztottam.

Mikor feláll és indulni készül a kiszemelt asztal felé megállítom.
- Főtanácsos úr ! Kérem engedje meg hogy bemutatkozzam...a nevem Lilian Valmorna. Edem Grim professzor társa és segítsége vagyok ám most szeretném ha csak úgy hallgatna meg mint Nyírsziget egyik véleményét kinyílvánító lakosát.... - mosolygok rá kedvesen.
- Az új intézmény remek ötlet hiszen újabb és újabb ötletek felvetésére és kipróbálására ösztönzi a fiatalokat.. - újabb mosoly - ámde gondolt e már arra tanácsos úr hogy a diákokat valakinek össze is kéne fogni és ennek a valakinek elég népszerűnek és elismertnek kell lennie köztük ahhoz hogy ott valóban lelkesedés és eredmény szülessen...- jelentőség teljesen pillantok a hatalmas zsivajra ami Edent pillanatnyilag körül fogja.
- Az intézmény vezetője akit a város kér fel vállalhatná az eredményességet a sikert s azt a gondot is levehetné az önök a város válláról hogy elbírálja a pályázatokat...így saját csapatot állíthatna össze a város javára az ön kezdeményezése alapján...- játékosan mosolygok rá majd udvariasan meghajlok...- nos nem is tartanám fel tovább..kellemes mulatást főtanácsos úr...- s a háttérbe húzódnék vissza hogy újra Eden háta mögé kerülve talán észre se vegye hogy eltűntem.

Eden halkan döcög a megjegyzéseden.
- Na de kérlek ... - súgja vissza, s sikerült még el is pirulnia. - Egy professzorral beszélsz ...
A hivatalos bejelentenivelóknak vége, s feltálalják a vacsorát. Természetesen minden étel kitűnő, és bőséges. A háttérben halk zene szól, nem is tudod, hol vannak a zenészek, lehet ez is mágia ... ki tudja. Az étkezés alatt nem sok szó esik, után azonban, szokás szerint a professzorok a diákok asztalihoz ülnek át, s könnyed tréfás-tudományos s egyéb beszélgetésekre kerül sor némi ital kíséretében.
Eden is megtalálja újonc, most első félévet elvégzett tanítványait, akik nagyon hiányolják őt, s szurkolnak a felépüléséért. Az iskolai és kollégimui élet buktatóiról s előnyeiről esik szó, mire kell ügyelni, hogy le ne maradjon a diák, milyen módszerekkel érdemes tanulni.
Még Sissimor is a diákok közé ül, s Beneron is elvegyül, felváltva csatlakozik be itt és ott a beszélgetésbe. Hozzátok is eljut, s csendben leül. Eden éppen azt magyarázza, hogy milyen kiegészítő tárgyakat érdemes felvenni, milyen speciális irányokba indulhat el egy mágus.
- Választhatod a gyógyítói területet, ekkor egyértelmű, hogy mindenféle ezzel kapcsolatos ismeretet érdemes elsajátítanod. Lehetsz harci mágus, de akkro azt ajánlom, hogy tanulj meg fegyvert forgatni is. Ami nálunk kiemelkedően jó, az a térmágia, hiszen ez Sissimor főmágus tudományterülete. A teleportok működtetése nem túl izgalmas, de jól jövedelmező, csak jól kell tudni tekercset írni. De aki térmágusként kalandokra vágyik, az elmehet térképezni, s új ugrópontokat létrehozni.
- S most már lehetünk nyomozók is ... - veti közbe az egyik fiú.
- Igen, - szólal meg Beneron. - A Herktől és társától nyert információkat összevetettük az eddigi értesüléseinkkel, s igen sok kalózról tudunk most pontos adatokat. Az arcukat nem feltétlenül ismerjük, de hála Grim professzor újításának, ez most már nem is szükséges. Tervbe bettünk egy akciót, amit még most, a hóolvadás előtt végre kellene hajtani. A részleteket nem közölhetem most, de már a többi asztalnál is elmondtam, hogy szükség lenne mindenkire, aki ismeri s varázst, s alkalmazni tudja. Aki Önök közül már van elég képzett, hogy elsajátítsa, s még nem tanulta meg, az kérem fordítson rá némi energiát a következő napokban!
Komolyan beszél, a fiatal, 18-19 éves fiúkat és lányokat felnőttszámba véve, partnerként kezelve. Nem olyan lelkesítő a stílusa és a megjelenése, mint Jaduré, de láthatólag ő is elkötelezte magát a megkezedett irányvonal melett.
Eden komolyan bólogat.
- Akinek szövegértelmezési problémái vannak, nyugodtan forduljon hozzám, legfeljebb kicsit többet kell várnia, mire kinyögöm a választ! - szól közbe, s mindenki cinkosan vigyorog körötte.

Furcsa érzések kelnek bennem az új főtanácsost illetően s ezek nem a barátság igénye s a megismerés vágya.
Nem tetszik ahogy az iskolát csak egy hatalmi eszköznek tekinti ami még jó lehet valamire. Van egy olyan sejtésem hogy amig Jadur az ötleteket a város hasznára fordította addig Nolden-dharr egészen más célokkal fogna bele az új intézmény hasznosításába.
Szívem szerint lebeszélném minderről Edent de a jelengi helyzetünkben jobb munkát nem is találhatna bár az eredmény talán nem lesz kielégítő a számára.
- Segítek ...- súgom neki vissza s magamban azt is eldöntöm hogy bármilyen eszközt képest lennék bevetni azért hogy Eden boldog legyen. Ám a fenntartásimat azért megtartom és figyelni fogok a hátérre is amennyire lehet.
Sokan megörülnek a hírnek ez kissé aggaszt ám mikor megemlítésre kerül a tény hogy akár vissza is kérhetik az összeget halkan felnevetek Eden felé fordulva.
- Csak egy dolog szólhat ellened a választásuknál - súgom felé - hogy ha te leszel megbízva akkor búcsút mondhatnak végleg a kifizetett aranyaiknak...- finoman a kezére szorítok. Az álcámra folyamatosan vigyázok nehogy észrevegye a nemrég feltört bánat nyomait a mostani valódi öröm mögött.

A diplomák kiosztása után egyéb díjak következnek: tanulói ösztöndíjak, a Háromszögvadászat győzteseinek bejelentése, azok díjazása, akik az évben jelentősebb tudományos eredményeket értek el. Mikor a díjak elfogynak, Beneron áll fel, s szólásra emelkedik.
- Köszöntöm az egybegyűlteket, s köszönöm a meghívást. Büszkeséggel tölt el, hogy Nyírsziget városában ilyen rangos, és magas színvonalú mágia képzés működik. A mágia egyre inkább áthatja életünket, s ez így van jól, hisz semmi értelme nem lenne ennek a tudománynak, ha nem lehetne használni valamire.
Halk moraj vonul át a termen, a kis fricska hallatán.
- Az elmúlt évben, még elődöm ideje alatt szép példája mutatkozott emg annak, hogy a mágia értő művelői milyen hatékonyan tudnak részt venni a város feladataiban. A vadoban létesült ugrópont tette lehetővé a nága település ostromát, s a Háromszögvadászat eszközével fogtunk el két veszélyes bűnözőt. SZeretném, ha több ilyen jól használható mágikus lelemény születne még! Ennek érdekében a város létrehoz egy kutatói ösztöndíjat, melyet egy évre biztosít egy lénynek, vagy lények egy csoportjának, akik a város jelenlegi problémáira valamilyen gyakolati megoldás javasolnak, s vállalják a kidolgozását. Az első pályázatokat a kezdetek hava első napjára várjuk.
Halk moraj a teremben, a határidő elég szűkös.
- Na, ezt akarom megpályázni! - súgja neked Eden. - Persze nem egyedül ...
- A nyertes pályázok egy évre a város alkalmazásába kerülnek, a vezető tisztviselők ddíjazásának megfelelően.
Újabb moraj. Nem tudod, mennyi lehet ez a díjazás, de sejted, hogy kecsegető.
- Kudarc esetén az összeget vissza kell fizetni! - teszi hozzá Beneron, s érezhetően alábbhagy a lelkesedés.

Dolgozni igen.... visszhangzik bennem a szó de nem leszek tőle boldogabb.
- Persze...mindig számíthatsz rám - mondom kis mosollyal.
Figyelek arra hogy úgy lépjek hogy támaszkodni tudjon s kiegyensúlyozzam a még számomra jól érzékelhető bicegését.
A terembe érve eláll a lélegzetem a látványtól. S a csodállat tovább fokozódik mikor csend lesz s az évfolyamok felállnak. Mosolyogva vonulok Eden mellett azon igyekezve hogy véletlenül se botoljon meg hogy semmi se ronthassa el az estét. A tanári asztalnál is mindenki feláll ... Büszkeség tölt el s hála amiért ennyire szeretik Edent.
Tisztelettel biccentek Sissimor felé s kis mosollyal Ergon mesternek is köszönök.
Az idegen kiléte kíváncsisággal tölt el. Leülünk s ha kell akkor sem látványosan segítek ebben Edennek.
- Jó estét ! - mondom halkan hogy csak a körülöttem ülők hallják.
Az új főtanácsos megjelenése nem okoz örömet ...inkább Jadurt vártam volna a helyére. Kis rögzített mosollyal nézek magam elé vagy figyelem az eseményeket szó nélkül.

Ergon már nicns a szobában, Eden türelmesen, és büszkén vár.
- Holnaptól dolgozni kezdek. - közli, míg kifelé mentek. - Egy-két dolognak szeretnék utánajárni. Kellene valaki, aki ír helyettem ... remélem számíthatok rád ...
A folyosón más párok, s magányos diákok, baráti társaságok is vonulnak a nagyterem felé. Ezt a termet ritkán használhják, év közben fel van osztva három kisebb teremmé. Csak a Mágia Ünnepén, a Napok Ünnepén, és évnyitókor, valamint évzárókor nyitják egybe.
A teremben asztalsorok, s a plafonon felettük fényillúziók lebegnek. Mindegyik nagyon szép, és talányos.
- Minden évfolyam a saját asztala fölé amga varászolja oda a képet. Hónapokig készülnek, tervezik, mi legyen. - magyaráz Eden, mintha ez elébb nem valami számotokra létfontossságút mondott volna.
A terem végében egy alacsony pódiumon van a professzrok asztala. Oda "igyekeztek". Eden már egészen jól jár, bár sietni nem tud. A földig lógó talárban nem látszik, hogy még kicsit furán rakja a lábát, s hogy beléd karol az az apró billegés sincs, ami akkor jellenző, ha egyedül megy valahová. Sietni pedig egyáltalán nem kell, hisz nem kerget senki.
- Minden évfolyam asztalának elején, a főhelyen ül a legjobb tanuló. Én soha nem ültem ott, mindig volt valami csíny, valami kis bib, valami rossz teljesítmény, ami maitt más megelőzött. - suttogja neked mosolyogva.
A professzori asztalnál ott látod Sissimort, s Ergont, s pár másik prfesszort, akik mágiát tanítanak, s Sissimor jábbján egy ismeretlen férfit. Aki professzornak van párja, most elhozta. Meglepetten tapasztalod, hogy Ergonnal is van valakije. Még nem találkoztatok. Sissimorról mindenki tudja, hogy szőrös szívéhez nő nem került közel soha.
Ahogy beléptek, s megteszitek a táv felét nagyjából, a terem elcsendesedik, s minenki felétek fordul. Az évfolyamelsők felállnak, s utánuk a tübbi diák is. Eden meglepődik, meg is torpan egy pillanatra, s aztán kihúzza magát még jobban, a fejét feljebb emeli, s megy tovább. Mikor a dobogózhoz értek, a díszasztalnál is feláll mindenki.
- Húúúúha ... - suttogja Eden, s érzed, a csibész benne mulat az egészen, míg a férfi mélyen meg van illetődve.
Felértek, s leültök, s ekkor foglal helyet mindenki más is. Ergon Sissimortól balra ül, Eden Ergon jobbján foglal helyet, s te az ő jobbján. Eebből eredően te kerülsz egészen közel a fővarázslóhoz, bár van köztetek még egy idősebb professzor, aki Sissimor után a legtekinélyesebbnek számít. Ergon párja tőle balra ül, ami meglepő, de valszínűleg Eden miatt alakult így.
Még pár későn érkező foglalja el a halyét itt-ott, amjd az ajtókat bezárják. Az ünnepi fanfárok nyitják meg az estét, majd Sissimor áll fel.
- Üdvözlök mindenkit a Mágia Ünnepén! Köszönöm Beneron Nolden-dharr főtanácsos úrnak, hogy jelenlétével megtisztelte a díszvarocsát! MInden tanulónknak gratulálok az eredményes évhez, melyet maga mögött tudhat, s hasonló sikereket kívánok az elkövetkező évhez!
Nem cifrázza tovább, elhallgat, d eállva marad. Felemelkedik az idős professzor, s ő beszél tovább.
- A végzős diákjaink diploma kiosztása következik. Név szerint szólít tíz diákot, akik oklevelet kapnak, egyenesen Sissimor kezéből.

- Köszönöm - mondom halkan és kisurranok a szertárból az ajtót később zárom be mikor már biztos vagyok benne hogy elment.
A következő napokban ismét beletemetkezem a munkába. Csendesen forgolódom Eden körül. Hagyom hogy magától tegyen meg dolgokat mégha néha mozdulnék is hogy segítsek nem teszem. Keserves türelemmel kivárom hogy megkérjen.
S eljön a vacsora napja. Eden olyan szokatlanul csinos és az arca ragyog. Az én szívem meg egyre inkább összeszorrul. Professzor igen...s büszke is vagyok rá...de milyen professzor az aki nem taníthat ... nem varázsolhat...s nem bírom látni hogy mennyire tartva magát legyőzi az elkeseredést...egyre dühösebb és keserűbb leszek... néha az isteneket hibáztatom magamban amiért ilyen kegyetlenül elbántak vele.

Mikor Ergon megjelenik a talárral a kezében ...nem bírom tovább ...
Ugyan nem mutatom ki s a mosoly is sikerül de aruhával a kezemben bezárkózom a lakrészembe. Kiterítem az ágyra s térdre rogyva előtte a párnámba temetett arccal hosszú percekig zokogva adom ki magamból a felgyűlt érzéseket. Nem így nem erre a fájdalmas alkalomra akartam felvenni...
Aztán tudatosul bennem hogy ezzel elrontom Eden aprócska örömét is.
Reszketve állok fel és az ablakot kinyitva mélyeket lélegzek a vad kegyetlen hideg átjár és megfagyasztja még a gondolataimat is. Felmarkolok a párkányon felgyűlt hóból és megdörgölöm az arcom vele.
Majd újra megtalálva a nyugalmam felöltözöm kifésülöm a hajam s most oly sok idő után először arra használom a képességem hogy elfeldjem a sírás nyomait. Pirospozsgás arcot s ragyogó tekintetet bűvölök magam elé. A mosoly megy bár nem szívből jövően.
Kilépve kihúzom magam és Eden mellé sétálva hozzá simulok.
- Mehetünk... - mondom halkan.

- Nem voltak ostobák a gondoaltok, s természetes, hogy megpróbál minden lehetőséget. Ha bármi olyasmiről hallok én, vagy a tanítványim, ami segíthet, jelentkezni fogok. - válaszol nyugodtan.

S elérkezik a vacsora napja. Eden egyszerre izgatott és feszült.
- Eddig midnig tanítványként vetten részt ezen az ünnepen, s most már professzor vagyok. - magyrázza. - Persze jobb lett volna egészségesen ott ülni, de így is jó.
Bár már boldogul az öltözködéssel, de ma este veled kötteti meg a nyakkendőjét, hogy biztos teljesen jól álljon. Ergon kopog be, s két csomagot hoz.
- Akkor itt az ideje, hogy ezt odaadjamm, ugye?
- Ó, igen!
Az elsőt Eden bontja ki, s benne a professzori talár.
- Gondlom nem mondta, de ez az a nap, amikor a frioss professzorok először ölthetik fel a talárt. - mosolyog Ergon. - Ez pedig az Öné. - nyújtja a csomagot. - Eden engem kért meg, hogy dugjam el máig, mert itt nem lehetne ...
A csomagban ott van az a ruha. Vagy nem is az? Hasonlít nagyon, de mégis más ... ahogy kézbe veszed, mintha egyáltalán nem lenne súlya ... olyan érzésed van, hogyha most elenmgednéd ott lebegne a szoba közepén.
- Szeretném, ha ebben jönnél ... - kérlel Eden.

- Értem...- mondom nyugodt hangon próbálván leplezni a csalódást s hogy megint olyasmit próbáltam tenni amiért Ergon és Liliana már annyiszor összeszidott. Hirtelen tehetetlennek érzem magam.
- Sajnálom ha kellemetlen helyzetbe hoztam azzal hogy idefáradt ...de köszönöm hogy meghallgatta egy szerelmes nő kétségbeesett ám láthatóan ostoba gondolatait...- mélyet sóhajtok. Nem kezdek el vitatkozni vele azon hogy Emili nő és még vékonyabb és gyengébb mint Eden s hogy Eden talán sosem volt ilyen jó formában az erejét tekintve hisz sosem edzett ennyit mint most s talán senki sem ismeri a testét jobban mint ő maga ... feladom a meddő próbálkozást.
- Kérem mondja meg Emilinek hogy nagyon hiányzik de örülök hogy megtalálta az útját .... és köszönöm önöknek hogy biztonságban tudhatom... - az ajtó felé lépek és elfordítom a kulcsot hogy csendben elhagyjam a szertárt mintha mi sem történt volna.

Halk nevetés halaltszik.
- Nem akarom megbántani, de ismerve Grimm professzor alkatát, a harci képzés is nagyrészt erőnléti edzés lenne az elején ... hogy eredménnyel legyen képes egy fegyvert forgatni.
Felrémlik előtted Eden vékony alakja ...
- Értem én, hogy szeretne megpróbálni mindent, amit csak ki tud találni ... az én sezmélyes véleményem, hogy a professzor esetében nem az izmokkal van a fő baj, hanem az aggyal, s a másik irányban lenne keresnivaló. Nem vagyok gyógyító, csak egy harcos. De láttam már egy csomó fejsérülést, s tudom, hogy különböző következménye lehet. Van, akinek megbénul a lába, van, aki elfelejt mindent, van, aki nem tud utána beszélni, vagy, akinek a személyisége változik meg teljesen: addig béketűrő volt, most haragos lesz, addig harcias volt, most gyáva lesz ... bár nem értjük pontosan, hogy miért, de azt tudjuk, hogy ez területhez kötöt, azaz, hogy hol ütötték meg, attól függ a károsodás mibenléte, s még a különböző fajok esetében is a terüeltek hasonlóan helyzekednek el. - érzed, hogy most ő is kombinál, megpróábl megoldást keresni,v agy segíteni neked, átadni a saját ismereteit - Szóval ... hogy is mondjam ... a professzornál egyes területek rendbe jöttek, míg mások még nem. Bár lehet, hogy ez már csak belemagyarázás, és sötétben tapogatázós, de nekem logikusnak tűnik, hogy mivel varászlás okozta a problémát, így azok a területek sérültek leginkább, amik ehhez szükségesek. De ez persze csak egy utólagos magyarázat, ami nem visz előbbre. Pusztán azt akartam vele megvilágítani, hogy ezek regenerálódásához minden bizonnyal több idő szükséges, hisz erősebben sérültek. De persze azt én nem tudhatom, s szerontem más sem, hogy sikerül-e teljesen helyreállítani a merénylet előtti állapotot.

A hang felé fordulok de nem lépek közelebb.
- Tudom hogy Eden a legjobb ellátásban részesül... és nos azt hiszem itt már mégsem kaphat többet .. önmagát edzi és amennyire tudom lazítom és masszírozom amikor túlfeszíti a testét az akarata de valahol valami azt súgja bennem hogy más kell...más irányból kellene megközelíteni a bajt mert ez már csak erőnléti fenntartás amit csinálunk. A harci képzés....- elakadva állok meg.
- Segíteni akarok neki .. ő varázsló és nekem fáj látnom ahogy más lehetőségeket keres hogy hasznos lehessen de közben tanulja az elméletet amit így azonban csak nagyon nagyon sokára vagy soha nem fog tudni alkalmazni. - mondom gyötrődve.
- Ha kell elmegyek vele a világ másik végére is ha ő is így akarja...márpedig látom hogy akarná de akadályoztatva van...- sóhajtok.