Útkeresés

Érzem hogy fáraszt még a sok mozgás de élvezem amit tehetek. S bár az én hátam sem fáj már mégis meglepa sértetlen bőr Eden hátán. Finoman megérintve végig cirógatom a vélt helyen.
- Hogyan ? - kérdezem halkan Lilianára csodálkozva. Csak most tudatosodik az egész bennem igazán.
- Ha nem vagytok mi már a körforgásban lennénk... - nézek kedvesen Lilianára. - Köszönjük... - mondom ki szívből jövő örömmel s újra végig simítok Eden hátán.
Majd mosolyogva folytatom a maszírozást tornáztatást.
Befejezve Eden jólesően mosolyog. Betakarom hogy a kellemes meleg megmaradjon körülötte. Megcsókolom az ajkát lágyan.
- Most azt mondanád köszönöm...s azt mondanánk szívesen - duruzsolom neki kedvesen s újra megcsókolom. - Aludj kedves ha felébredsz eszünk valamit. - ígérem neki.

Lilianához fordulok.
- Jótanács ? Tennivaló ? - kérdezem igencsak mosolyogva.
Meghallgatom Liliana asszony tanácsait.
Mikor elmegy Edenre nézek s eláll a lélegzetem ...majd felnevetek hangosan. Mellé ülök s megsimogatoma vigyorgó arcot.
- Huncut csibészke ... legközelebb velem kell csak beérned ... még hogy két nő egyszerre ...majd ad neked a te viziboszid csak kunkorodjon a szád széle... - nevetek fel újra.
Majd bebújok mellé és hozzá simulok.
- Melegíts fel kedvesem ... - kérem halkan. Finoman megrágcsálom a füle szélét s rácsókolok halkan a füle tövére.
Lehunyom a szemem és elszundikálok mellette. Tenyerem a takaró alatt a mellkasán pihen könnyedén. Csak lehunyt szemmel pihenek mellette minden rezdülésére figyelve.

Mire végeztek, valóban kimerült leszel, mert a kéz csak a kezdet volt. A lábát ugyanúgy megmaszírozzátok, s aztán a mellkasát és a hasát is. Ezt persze felváltva. Aztán Liliana a lepedő segítségével hasra fordítja a kedvesed, s folytatódik ott ... nyak, hát, comb ... s a tornáztatás is. A fejed zsong a sok tudnivalótól. Meglep, hogy a hátén sincs nyoma a lőtt sebnek. Fura, hogy noha fizikai nyoma nem maradt a sérülésnek, ekkora rombolást tudott okozni. Eden bőre rózsaszínes árnyalatot ölt a sok mozdulataitok nyomán. Mikor visszafordítjátok, az arcán mosoly. Igen, ez jólesett neki.
Liliana leköszön, mert vissza kell mennie Amyhez, hogy Ormond tudjon tovább dolgozni.
Mikor visszafordulsz, a kedvesed arcán az a bizonyos csibészes mosoly látszik. Nem, nem valami bamba vigyor. Biztos vagy benne, hogy a most történtekkel pontosan tisztában van, s talán mulattatja is, hogy két nő kényeztette egyszerre. A csibész még most is csibész.

Mikor Ormond megölel én jövök kicsit zavarba hiszen ott akkor a könyvtárban meglepődött azon hogy hirtelen megöleltem Eden megjöttének hírére. Azóta kissé tartózkodóbb voltam vele hogy nehogy félreértsen.
De most jólesik s egy pillanatnyi gondolkodás után átölelm s a vállára hajtom a fejem. Mélyet jólesőt szusszantok.
Felnevetek mikor azt mondja hogy Eden szerencsé.
- Most panszkodott neked hogy már un...biztos hogy így gondolod - ugratom jókedvűen.
- Igen tudom hogy szerencsés vagy ...jó rátok nézni - simogatom meg az arcát.
- Köszönöm a segítséged - nézek rá szeretettel.

A fürdő úgy hat rám mint valami rég elfeledett s most újra felfedezett csodaféle. Halkan jólesően dünnyögve hullámoztatom a víz felszínét s fülig érő szájjal élvezem a helyzetem.
Edenhez visszatérve mintha csak megérezte volna LIliana lép be.
Mosolyogva s felfrissülve fogadom.
- Örülök hogy el tudtál jönni köszönöm szépen. - ölelem meg.
Már nem is csodálkozom azon hogy kérnem sem kell és pontosan tudja mit szeretnék.
Letérdelek az ágy másik felére. Nem szólok csak figyelek. Beolajozom a kezem ahogy ő. S bár kissé bátortalanul mert szeretném jól csinálni hogy Edennek is jó érzés legyen és hatása is legyen de nem szól csak folytatja így egyre bátrabban maszírozom s csak néha biccentek hogy figyelek és értem. Tornáztatom s bár minden figyelmem arra irányul hogy helyesen tegyem egyre inkább eltelek szeretettel és érzem hogy kimelegszem a művelet közben.
Mire végzünk csillogó szemmel de igencsak kimerülve nézek Lilianára.

- Van egy fontos munkám. Sokat kell mindenfelé utána járni, meg olvasni hozzá. Eléggé lefoglal, de amikor itt járok az iskolában miatta, majd be-benézek. - ígéri Ormond. - Lassan beszélj vele! Esetleg olvass fel! Énekelj. Olyasmit is nyugodtan, amit tudod, hogy ismer. Akkor könnyebben összeáll neki a kép, s tovább tud rajta talán időzni. Azt nem tudom, meddig juttok el, de én Edenről mindig azt halottam, hogy maximalista, úgyhogy a hozzáállásával nem lesz baj.
Biztatóan mosolyog rád, majd lesegít az ablakból, s magához húzva átölel.
- Vedd úgy, hogy Eden helyett! Ő most nem tudja megtenni, s neked meg szükséged van rá ... - megcirógatja a hajadat - Eden egy szerencsés fickó ... de ne aggódj, nem irigylem, mert én is az vagyok. - egy csókot nyom a fejed búbjára. Most pont olyan, mit amikor Eden még csak testvérileg közeledett hozzád. Visszakísér az ágyig, s elköszön.

Eden a hótól megborzong, s morog egyet, megpróbálja elhúzni a kezét. Aztán feladja, vagy megbékél a helyzettel. Talán kicsit megpróbálja megszorítani a kezedet? Emlékezve az első próbálkozásaidra, akár az is lehet. A nővérke megköszöni az ajánlatot, majd melléd ad egy ismerős diákot, aki eltámogat a fürdőig, mondván, elébb magadat lásd el. Eddig az ágy körül mosakodtál (eleinte mosdattak), meg a közeli mosdóba támogattak ki. Hetek óta először merülsz el egy dézsa vízben. Fizikailag nem vagy rosszul, de most érzed, hogy ez bizony hiányzott.
A fürdő után, alig érsz vissza, s megjön Liliana.
- Na, itt vagyok! - hozzád lép s megölel. - Hoztam olajat. S ahogy hallom Ormondtól, itt is az ideje!
Becsukja az ajtót, s int, hogy térdelj Eden egyik oldalára, ő pedig a másik oldalon odaáll.
- Én mutatom az egyik oldalán, te pedig ugyanazt megcsinálod a másikon, rendben?
Nem teketóriázik, olajat csepegtet a tenyeredre, kitakarja Edent, s nekikezd. Elébb a karját. Elmagyarázza, melyik izom mit mozgat, s hogyan, s ezért hol kell, s milyen irányban maszírozni. A vállaktól az ujjak hegyéig, mindenhol alaposan átmozgatja Eden egyik kezét, nem csak az olajat dogozza be, hanem meg is tornáztatja. Figyeli, hogy pontosan utánzod-e.

Boldogan ölelem át. Lehet csak én érzem így de akarom hogy így legyen hogy érezze hogy vele vagyok.

Másnak Ormond jön lendületesen frissen.
- Jó reggelt ! - ülök fel Eden mellől. Csak bólintok az üzenetre. - Köszönöm - mondom örömmel.
Leül Eden mellé. Kíváncsian és aggódva figyelek.
Mosolyog s ez végre jó mikor felnevet értetlen nézek rá de rögtön magyaráz is amiért hálás vagyok. Szól Edenhez s úgy érzékelem hogy Eden válaszol is neki. Finom ám egyre növekvő izgalom vesz rajtam erőt.
Mikor kivezet már sejtem hogy komoly mondanivalója van.
Rácsodálkozom a havas világra.
Azt mondja Eden un már... Felnevetek hangosan.
- Üzenem neki hogy ezt tőle akarom hallani - mondom boldogan. - Megtennéd hogy gyakrabban jössz ? Most csak te tudod kicsalogatni onnan - érintem meg a karját s szinte felrepülnék az örömtől.
- Van módszer amivel erősíthetném a figyelmét hogy egyre tovább figyelhessen rám és minél jobban unhasson ? - kérdezem mosolyogva.

- Örülök neked... - nézek rá kedvesen s valóban jó a társaságában időzni kicsit. - Hiányoznak a könyvtárban eltöltött órák - mondom őszintén.
- Azt hiszem Eden is jobban örülne ha téged hallgathatna ezek szerint... s én is szívesen tenném - teszem hozzá mosolyogva.

Mielőtt visszakísér egy pillanatra kinyitom az ablakot s becsenek egy maréknyi havat.
Edenhez érve a gyorsan olvadó hópelyhekből az ágy szélén túl nyúlva Eden kezét is igénybevéve apró hógolyót formálok.
- Képzeld esik a hó ! Minden gyönyörű fehér ! - lelkesedem mert tudom hogy hallja.
- Csak gyere vissza hozzánk és kemény hócsatában lesz részed. Már szervezem a csapatot s ha nem leszel velem nagyon undok akkor meggondolom és te válogathatod ki a saját csapatod de én a másikban leszek s jaj neked - kuncogok fel. Megtörlöm a vizes kezét és belecsókolok a tenyerébe.
- Mindjárt ebédelünk... remélem éhes vagy mert én most bármit megennék. - cirógatom meg az arcát.
Fölé hajolok de vigyázok a hajam ne csiklandozza meg.
- Kíváncsi vagyok mi az amit unsz ... ha azt mondom szeretlek az is bosszant ? - kérdezem kuncogva.
Mikor megérkezik az ebéd megköszönöm a nővérkének és megetetem Edent.
- Ha sokáig heverészel itt olyan leszel mint egy nagy téli álmát alvó medve a barlang ugye adott egy bundát meg majd szerzek hogy befogadjanak tavasszal az ébredező társaid ...- hihetetlen boldog vagyok hogy Eden már itt van s nem rontja el a kedvem hogy még nem teljes a gyógyulása hiszen élénken él bennem a kép mikor először felébredve megláttam sápadtan látszólag élettelenül....
A nővérke elvinné az üres edényeket.
- Sokak szerint mozognom kéne de nem akarok messzire távolodni ettől a szobától - mosolyodom el - szívesen segítenék az ispotály területén ha elfogadja - mondom halkan.

Mikor hozzábújsz megint szusszan egy nagyot, más újabb jele, hogy érzékelni a környezetét nincs. De most már eszik rendesen, igaz csak pépeset, de kanállal, s úgy tűnik a bőre érez. Hogy hall, vagy lát.e azt nem tudod, de talán lát, mert azért fókuszál a szeme néha rád. Talán hall, mert akkor tette először, amikor énekeltél neki. Talán ...

S másnap megjön Ormond. Fiatalosan, jókedvűen, mint mindig.
- Elnézést, Liliana nem tudta most kire hagyni Amyt, Sedum még hajókázik a kiszabadított csapattal, de azt üzeni, jönni fog. - kezdi az elején egy szuszra, majd már le is ül Eden mellé, s gyakorlatilag a kezébe veszi a fejét. Hosszú, vékony ujjai vannak, az egész ember eléggé hosszú és vékony, de izmos is, bár inkább talán inasan szikár. Most egész lényével Edenre figyel, érzed rajta.
- Igen, határozottan jobb. - bólint. - Most például álmodik ... a képek zavarosak, de apró események vannak benne, egy nevetés, egy szó, egy mozdulat, egy kép ... ami azt jelenti, hogy nem van miről álmodnia.
Kicsit megdörzsöli Eden fülét, miközben fogja a fejét, az ujjai között megmorzsolgatja. Elmosolyodik.
- Ó, ez nem tetszett! Ébredezik ...
Még egy kis morzsolgatás. Eden kicsit nyöszörög, aztán megrezzen.
- Mentálisan szólítottam ... - magyaráz neked halkan. - Ó, van itt valaki ...
Ormond mosolya szélesedik.
- Eden, hallod, amit mondok? ... Érted is? - kérdi Ormond most hangosan, s aztán sokáig csendben vár. Végül felnevet. - Jól van, rendben! - megpaskolja a kezét. - Pihenjél!
A karját nyújtja neked, s ő is kisegít a folyosóra. Egészen könnyedén megy, tegnap inkább az elgémberedés volt a probléma.
- Ó, Lilian, te nem mozogsz eleget! - szögezi le Ormond is. - Tessék kicsit kimászkálni már! - s galád módon nem addig vezet, amíg Ergon tette, ami minimálisan szükséges, hanem tovább is. - Csak szedd a lábad, szépen ...
Egy benyílóban egyszerűen felültet az ablakmélyedésbe. Most látod csak, hogy odakinn hó borít mindent, beköszöntött a tél ...
- Eden időnként már ébren van. Tudja, hogy ott vagy mellette, s rövid időkre tud figyelni is arra, amit mondasz. De hamar elúszik a figyelme, s amit hall, azt már nagyon unja. - vág egy grimaszt. - Azt nem tudom, mi ez, de unja. S persze feszült, mert nagyjából sejti, mi van vele, s idegesíti, hogy ilyen nehezen javul. Pedig akar ... de mialatt ezt elgondolta nekem, közben is vagy háromszor széthullott, s eltűnt belőle az értelem. De például ami az emlékeit és a logikai képességeit illeti ... felismerte a hangomat ... - kezdi sorolni Ormond - s aztán rögtön az is eszébe jutott, hogy velem akkor beszéd nélkül is tud üzenni. Hiába, no, ő mindig is nagyon okos volt ... - csodálkozva csóválja a fejét.

Kapaszkodnom kell Ergon karjába de kis koncentrálással kijutok a folyosóra vele. Jobbára a falnak támaszkodom hogy ne őt terheljem.
Komolyan hallgatom végig.
- Nem érdekel meddig tart és mit kell újra tanulnia - mondom halkan. - Újra fog neki menni s tudom hogyha megérti hogy bajban van küzdeni fog de bántani is fogja. Tudom milyen mogorva tud lenni és befordul rögtön ha úgy érzi igazságtalanság érte s valóban az lesz ha ez megtörténik...igazságtalanság - mondom elszomorodva.
Mikor megvádol elsápadok a hangjától s a feltételezéstől.
Menne de megragadom a karját.
- Nem akarok gondolkodni... ezen nem - nézek rá szikrázó szemmel a hangom halk de komoly és eléggé visszafogott hisz szeretem Ergon mestert és tisztelem is de érzem ezt most meg kell értenie.
- Nem magamért teszem értünk kettőnkért teszem - mondom meggyőződéssel...s mivel nem tudom mit tehetnék és Eden is szólt már hogy ne nagyon sokáig töprengjek a gondjaimon így kimondom őket. Nem vagyok elég okos sem tapasztalt de mindent megragadnék hogy segítsek neki. De a minden kevés ezekből... pár dolog is sokat segíthet de segítség kell ... az ön tapasztalata Liliana tudása és másoké is hogy kiválogassuk mit tehetnék Edénért hasznosan. - komolyan nézek rá.
- S ha kitilt mert Edennek ez a jó elfogadom...de kérem ne feltételezzen olyasmit rólam amit nem lát - halkulok el. Megcsóválom a fejem kissé csüggedten. Hagyom elmenni. Ott maradok a folyosón a falnak dőlve s hangtalan sírom ki magam hosszú percekre magával ragad a csüggedés... s nem megyek vissza míg újra nem tudok mosolyogni. Majd vissza ügyeskedem magam Eden mellé a nyakába fúrom az arcom és hozzásimulva próbálok elaludni lehetőleg további gondolkodás és fontolgatás nélkül.

Ergon kicsit mulat rajtad, ahogy mindent megpróbálsz a kezedben tartani.
- Emili a merénylet másnapján szökött meg, ha akart volna sem tud veled erről beszélni. Most egy pár hónapig ők el vannak zárva a külvilágtól, de minden bizonnyal jelentkezik majd. Ami a mágia tanulását illeti ... először is ne akarj már megint valamit Eden helyett csinálni. - egy pillantást vet Edenre, majd karon fog, s felsegít, kisétál veled a folyosóra. El vagy szokva a mozgástól, de bírod az erőfeszítést, s jól is esik. Ergon csak odakint folytatja. - Nem tudom mennyit hall, s mit ért, mit érez. Ha magához is tér, lehet még sokáig akadozni fog a beszéde, s a mozgása is esetlen lesz. Lehet, hogy mindenre emlékezni fog, amit tanult, lehet semmire. Nem tudhatjuk. De ha emlékszik is ... a varászláshoz beszélni és mozogni is kell. Amíg ezek nem mennek tökéletesen, addig tehát a munkájához visszatérni semmiképen nem tud. Erre jobb, ha most felkészülsz, nem akarom, hogy előtte omolj össze, vagy ess kétségbe! S amikor azt mondtam, hogy gyerek, akkor azt értettem, hogy lehet, az értelmi színvonala lesz ott. Egy ötévesnek nem tanítunk mágiát! Lehet soha nem tanul emg újra beszélni. Lehet elfelejtett írni ... nem tudhatjuk! Már megint előre eltervezted, hogyan állítod talpra, pedig még azt sem tudod, honnan kell kezdened! - Ergon nem csak magyaráz, de szelíden korhol is. - Ha azt látom, hogy arra figyelsz, hogy megmutasd másoknak, mennyire figyelsz Edenre, s közben ő maga elsikkad, én kitiltalak innét, most megmondom! - a hangja itt kap egy kis fenyegető élt is. - Most mennem kell, gondolkozz el ezen holnapig!

Felnevetek halkan s megfogm a kezét.
- Nem..nem baj..köszönet érte - mondom kedvesen - ám egyetlen esetben orrolok csak meg ... ha az Edenre gyakorolt hatásom is oda lett. - nézek rá mosolyogva.

Mikor Emiliről mesél elkomorodom kissé.
- Nem az a baj hogy más útra lépett valahogy mindig is tudtam hogy nem követi az ősök útját. Ő sosem tudott megülni a fenekén nyugodtanmindig az izgalmas veszélyes dolgokat kereste ... vadórzókat kergettünk fára mászott madárfiókát visszarakni a fészkébe a folyó zavaros sodrásában szeretett úszni...mindig azt kereste mit győzhet le. - mosolyodom el halványan.
- Csak az fáj hogy szó nélkül ment el ... hogy nem mesélt erről... a történelemért irodalomért lelkesedett erről beszélt...s legutóbb felajánlottam neki hogyha rájön mégis mi akar lenni mit akar tanulni akkor a lehetőségeinkhez mérten állom a költségeit bármi is legyen az .... s most elment...- sóhajtok fájdalmasan.
- Szerettem volna ha együtt maradunk de tiszteletben tartom a döntését ... gondolom levelet eljuttathatok hozzá - nézek Ergonra reménykedve.

Majd elmosolyodom.
- Eden igen most ő minden pillanatom... s most hogy kezd visszatérni s ön mester azt mondta hogy lehet gyermekként tér vissza akkor úgy gondolom kezeljük úgy... - nézek rá elgondolkodva.
- Szeretnék öntől tanulni... szeretném ha amikor ideje engedi magánórákat adna nekem itt Eden ágyán az alapoktól kezdve. Ő hallja és így ismételhet előlről a biztonságos tudásba kapaszkodva jöhetne vissza... én meg segíthetnék neki ebben. Valamint azt hiszem nem árt ha tudnék mellette néhány varázslatot használni mert időnként túlerőlteti a dolgot és nagyon kimerül. - nézek rá kérőn. - Tudom hogy megtalál növényeket kis levélke vagy pontos rágondolás alapján...s ez nekem is hasznos tudás lehetne - nézek rá lelkesen.
- Természetesen megfizetem a tanítás árát amit ön szab meg s bármilyen formát elfogadok. Akár most akár a jövőre nézvést. Mivel komoly szándékkal szeretnék gyógyítóvá válni ezért arra is gondoltam hogy a jövőben az ön ajánlásával érkezőktől egyáltalán nem fogadnék el semmit - mondom ki bátran. - persze ez csak egy gesztus lenne s nem a tanításának az ára - magyarázom kissé belezavarodva a jószándékúnak szánt gondolatomba.
- Valamint az is eszembejutott hogy mig Eden itt van és már van elég erőm hozzá akkor segítenék a nővérkéknek másutt is ha Edennek nincs szüksége rám. - nézek rá kérdőn hogy mit szól ehhez.
- S ha Ormond jön lehetne hogy Liliana is elkíséri ? Ígért nekem egy kisüveg gyógynövényes olajat és szeretnék vele beszélni is... - mondom kifulladva az összes igényem előadva egyszerre.

Ergon türelmesen hallgatja végig a kérdésáradatot.
- Mindent nagyon hamar kellett csinálni, hogy életben maradjatok. Nálad azt hiszem kicsit túllőttem a célon a varázzsal, ezért szűnhetett meg időlegesen a vízigényed. Nem mérlegeltem, csak varázsoltam, ami belefért. - kicsit elneveti magát. - Remélem nem nagy gond ... amúgy sem lettél volna hajlandó elmozdulni innét. Ormond még akkor járt itt, amikor Te szinte az egész napokat átaludtad. Azóta viszont van valami komoly munkája, ami nagyon lefoglalja, s ő is és Mirk is ott voltak a támadásnál. - eddig könnyen magyarázott, most viszont elkomorul kissé. - Emili viszont nincs az iskolában. Nincs semmi baja, jól van, de más utat választott. A merénylet volt azt hiszem az utolsó csepp a pohárban, bár már előtte is lehettek ilyen irányú tervei. Jelentkezett egy hari képzésre, s kiállta a próbát, felvették. Titokban intézte, senki sem tudott róla, a felvételire is úgy szökött ki, s onnan már nem is tért vissza. Az iskola az egyik legrangosabb testőrképző, a Talavrien testőrök nagy része is onnan kerül ki, lehet azon az estén tőlük hallott erről. Tudom, neked ez az életpálya nem lesz szimpatikus, de a húgod ott jó kezekben van, s nem érheti el semmiféle támadás. Azt javaslom, most Edennel foglalkozz!

A kendővel letörlöm Eden szája sarkát. Mikor a nővérke betakar megfogoma kezét.
- Sajnálom nem akartam goromba lenni .... csak hiányzik....a régi életünk.. - nézek rá bocsánatkérően a viselkedésem miatt.
Elszundítok Eden egyenletes horkolását hallgatva.

Ergon mester jön és boldogan nézek rá.
A szavai azonban megdöbbentenek.
- Vagyis ezért néztek futóbolondnak eddig - nézek rá mint aki most ért meg mindent..... - deeeeee mivel nem mondta el nekem ...-mosolygok rá hamiskásan - így gondolhatom hogy reménykedett a sikerben - próbálom belőle kihúzni az igazat. S ha már ennyire rákérdeztem a tényre akkor nem adom fel.
- Ha nem gondolkodott akkor miért éreztem úgy hogy néha reagál ? Igaz csak egy egy pillanatra ...de én éreztem s látni véltem. S ma megfogta akezem mig aludtam s meg megrándult az arca a keze az utált érzésre mikor a hajam csiklandozza ha fölé hajolok. Mosolyogni láttam. Emlékeznie kell erre is... s még többre fog...holnap holnapután..s előbb utóbb meg is szólal majd. Azt hiszem az első szavaival azt kéri majd hogy hagyjam békén néhány hétig...- mosolyodom el.
- Csak egyet kérek ne engedje világgá menni mester - nézek rá játékosan.
- S még valami...ha Ormond jön hadd legyek ébren. - nézek rá komolyan. - Eddig mindig akkor evett mikor aludtam azt sem tudom hogy történt... - mondom kis szemrehányással tán.
- S miért nem láttam nagyjából két hete senkit errefelé ? Mirket egyszer csak pillanatokra. De se Emilit se LIlianát Ormondot...- nézek rá kérdőn. - Mi történt? Minden akkor zajlott mikor aludtam ? Mennyit aludtam át? ....S még valami ! Miért nem hiányzik most a víz nekem ? Szinte két hete ki sem mozdultam innen... - nézek rá összehúzott szemöldökkel.

Megrázza a fejét.
- A tea nagyon híg, félrenyelheti.
Eden nem reagál, teljesen elernyedt, a szája eltátva, a sarkán kis nyál sodul ki, majd halkan horkolni kezd.
A nővérke elneveti amgát röviden.
- Jah, ha tele a has, pihen az ész ... még egy professzornál is ... hagyjuk aludni!
Segít neked visszafektetni a az ágyba, betakargatni, majd téged is betakar.

Rövidesen Ergon jelenik meg, a nővérke beszámol neki mindenről. Ergon leül Eden ágya szélére, s hosszan nézi.
- Remélem nem csak ennyi maradt belőled, fiam! - megpaskolgatja a kezét, amjd hozzád fordul. - Holnap elhívom Ormondot. Amikor utoljára itt járt, azt mondta, nem észlel semmilyen gondloalti tevékenységet. De az már régen volt. Most ideje újra megnézni.

Elveszem az ételt a nővérke kezéből s óvatosan adagolom Eden szájába. Nem érdekel ha tiltakozik én akarom csinálni.
- Gyerünk szerelmem varázsolj.... - könyörgök kedvesen Edennek.
- Egyet az én kedvemér egyet Mirk kedvéért s ezt is Liliana kedvéért...s most megint nekem szerezz örömet - majdnem sírok de nem lehet. Figyelmesen etetem Edent.
El elakadó lélegzettel.
Mikor elfogy az étel mellé ülök s megtámasztom őt. Finoman simogatom az arcát.
- Ébredj fel...ébredj kedves nézz végre körül idekint kérlek...- duruzsolok neki.
- Innod is kéne bár atea nem olyan jó mint amit együtt ittunk Cinne házában de azért iható...megpróbáljuk ? -próbálok a tudatához férkőzni.
A nővérre nézek kérdőn.

Ahogy fölé hajolsz, s a hajad az arcához ér, megrándul a bőr, s mintha kicsit elmosolyodna. Ahogy a hajszálak csiklandozzák a keze is megrándul. Egy nagyobbat szusszan, majd a légzése újra egyenletes lesz. A nővérke érdeklődve lép közelebb, s figyeli az eseményeket.
- Lehet tényleg visszatér ... - suttogja - ... abba ne hagyja!
Megperdül, s elsiet.
Eden nem nyitja kia szemét, s azon kívül, hogy meg-megrándul, nem ad más életjelet. A nővérke visszatér, egy tálcával, van rajta egy-két dolog. Puha kendő, toll ... vizes szivacs. Leteszi, amjd meg is ragadja rögtöna vizes szivacsot. Eden ajkai cserepesek, akárhoy táplálják, csak fogyott.
A növérke a vizes szivacsot érinti a szájához, s óvatosan lecseppent róla egy cseppet. Eden megrezdül, a csepp eltűnik. Még egy csapp. Látod, hogy a nyelve mozdul, s az is eltűnik. Végtelen türelemmel csepegteti a vizcseppeket, s szépen egmyás után eltűnnek, míg végül Eden kinyitja a száját. Nem tátog, csak a zárt száj kinyílik. A nővérke hirtelenjében az jját teszi oda, s Eden szája bezárul.
- Enni fog. Magától fog enni. - jelenti ki a nővérke. - Ébresztgesse, hozok egy kis főzeléket.
Térül-fordul, s egy pohárral, s kanállal tér vissza, meg két segítséggel. Edent felültetik valamennyire, s két oldaról táamsztják, a fejét is tartani kell, de ha odaérintik a kanalat, kinyitja a száját, s ha beteszik becsukja. A kanalat üresen lehet kihúzni, s némi várakozás után Eden nyel.
Fogalmad nicns róla, hogy csinálja, amikor még mindig nincs magánál.

- Igenis afővarázslót- sziszegem a nővérke felé - s magam is meglepődöm valahol mélyen kissé.
Elhúzom a kezem s felülök Eden mellé. Fölé hajolva beletúrok a hajába finoman.
- Bizonyítsd be hogy igazam van.... nézz rám és mosolyogj... - suttogom kedvesen s finoman megcsókolom az ajkát. Az orromhegyét az övéhez érintve.
- Ébredj herceg mert Sissimor már hiányolja atökéletes munkád ... s ha te nem teszed nekem kell varázsolnom helyetted - kuncogok fel a gondolatra. Az arcát simogatom lágyan.

- Persze, majd mindjárt a fővarázslót! - megcsóválja a fejét. - Ergon mester majd jön, ha itt az ideje. Nem fogom őt sem kihívni az órájáról. Grim professzor szemmel láthatóan továbbra sincs magánál. Bárcsak másképp lenne, de nincs!

Már több, mitn két hete vagy itt, s Ergonon kívül még nem jött látogatód. Sem Mirk, sem Liliana, de még Emili sem nézett be. Egyszer rémlik, hogy Mirket láttad, de hol lehetnek a többiek? Furcsa gondoaltaid vannak. Mi ez az egész? Mindenféle fura elképzelséek jutnak eszedbe arról, hogy mi lehet odakinn. Lehet tényleg kezdesz becsavarodni. S mi van, ha a nővérke tette így vissza Eden kezét, miután ellenőrizte a pulzusát? De mért van most csukva a szeme? S eleget adnak neki enni? S hogyan?

Dühös mozdulattal intem csendre s Eden arcára mutatok. Aztán a kezére mely még mindig az enyémen van...
- Hívja Sissimort vagy Ergon mestert MOST ...- suttogom...s nézek rá valóban kissé eszelősen az izgalomtól.

A nővérke jön be, rosszallóan néz rád. Kicsit már eszelősnek néznek, az igyekezted miatt.
- Lilian kisasszony, Ön meggyógyult, ha akar távozhat is már innen. - jegyzi meg a nővérke.
Gyenge vagy még, de te is tudod, hogy ez már csak idő, s nem ápolás kérdése.

Ráveszem Ergon mestert hogy hozza be nekem az anyagot amiből Eden tanítja a diákokat..
Mikor megkapom mondatokat citálok belőle s kiforgatva vágom a fejéhez persze halkan hogy milyen értelmetlen az egész. Még azt is értelmetlenné teszem a felolvasás után amit még én is megértek. A varázslatok leírását adom elő hibásan. Próbálom rávenni hogy tiltakozzon hogy cáfoljon hisz ez az ő műve....
Folyamatosan beszélek hozzá s már én szédülök attól amit művelek.

A végzetes hetek közelednek s Eden még él igaz ki tudja merre jár...
Ha rajtam múlik itt tartom azt a kis szikrát is ami néha úgy tesz mintha érzékelne engem.... Két hétig maradok fent s beszélek hozzá ha kell.. határozom el az egyik hosszabb litániám utáni kimerült pillanatomban.
Ráborulva alszom el.

Felébredve Eden szeme csukva...első pillanatra megrémülök aztán észreveszem hogy megfogta akezem mig aludtam. A légzését figyelem. Izgatott leszek a változást észlelve.
Kiabálnék legszívesebben de lám talán csak alszik épp.
A teáscsészém kanalát kapom fel és kidobom a folyosóra. Hátha a csörrenésre felfigyel valaki.

A napok telnek, s Eden nem ad életjelet azon kívül, hogy néha mintha rád nézne. Látod az ápolók, s talán Ergon is kedzik feladni a reményt. S közelednek az elátkozott hetek. Veszélyes időszak. Látod, mindenkin, hogy ettől is tart. Ha Eden nem javul, ha nem tér magához ... nem tudják így táplálni, s életben tartani a végtelenségig. S ha abban a két hétben súlyosbodik az állapota, az mindennél rosszabb, te is tudod.

Aztán egyszer felébredsz, s azt érzed, hogy Eden keze a tiéden van. A mellkasára tett kézzel aludtál el, figyelve, ahogy emelkedik és süllyed a mellkasa. S most a keze a te kezeden van. A szeme most nincs nyitva, pedig már vagy két hete nem is pislogott.

Minél több erőm van annál inkább Eden köré simulok. Beszélek hozzá mesélek neki gyakran újra és újra elénekelem a dalokat amiket ismerek.
- Miért nem zavarsz el hogy unsz már hogy csipkésre meséltem a füled... Szólj rám hogy hallgassak kicsit mert már szédülsz....- próbálom néha rávenni hogy végre jelezzen vissza nekem . S ha nem teszi akkor folytatom mig ki nem merülök ilyenkor alszom hozzásimulva átölelve őt.
Nem fogadom el hogy elvesztettem azt az Edent aki szeretett aki játszott velem....

Mikor énekelni kezdesz, Eden fekszik, mint egy fadarab, mozdulatlanul továbbra is. De mintha ... mintha a szeme nem a távolba révedne... mintha az arcodon fókuszálna a pillantása ... de aztán ez az érzés elmúlik, s tekintete megint éppen olyan semmitmondó. Nem is történik több változás, akármennyit is énekelsz.
A személyzet roppantmód figyelmes, Eden szemlétomsát Erősödik testben, tehát rendszeresen etetik, de mindig akkor, amikor Te éppen alszol. Nem tudod, hogy csinálják.
Fáradtan felszel, az ülés és az énekés kimerített, de megint elnyom az álom.

Mikor ébredsz, megint nappal van. Nem is tudod, hány nappal a séta után jártok. Eden nyitott szemmel fekszik továbbra is.

Kissé megijeszt hogy Edennem reagál semmire de legalább él. Az elméjét elmentette valahová ahol nem éri a fájdalom ahol magáben lehet. Olyan érzésem van mikor az önérzete sérült. Pont olyan tehetetlennek érzem magam.
Ergon jön és ő is ugyanolyan gondterhelt.
Mesél a vadászatról amiből kimaradtunk mert csak sétálni akartunk végre egyet a szabadban...
Megköszönöm a híreket. Most valahogy kevésbé tudok mindennek örülni bár jó hallani hogy a rabok nem rabok többé.
Mikor Ergon elmegy felkönyökölök Eden mellé és hirtelen ötlettől vezérelve halkan énekelni kezdek ...Láposrévi régi gyermekkoromban hallott dalokat.Szerelmes tündérekről a szeretet erejéről. A vidék csodáiról. Halkan kedvesen teszem szinte csak neki hogy csak ő hallja.
Mikor elfáradok elnyúlok mellette..
- Ha mire felébredek nem jössz vissza akkor folytatom...s a szenvedéseid csak nőnek ezáltal úgyhogy jobb ha mielőbb tiltakozni kezdesz mert addig nem hagyom abba.... - mondom álmosan s kimerülten álomba zuhanok.

Nincs semmi reakció. Akár egy fabábú is lehetne. A nővérke jön be, s meglepődve siet Eden ágyához. Megméri a pulzusát, a szeme előtt tapsol, hogy lássa a reakciót, de nincs semmi, meg sem rebben.
Elrendez benneteket, téged Eden felé fordít, mert még oldalra fordulni is nehezen tudsz, s betámaszt hátulról egy takaróval, így nézheted őt, amiíg csak ébren vagy. Eden nem mozdul, s még csak nem is pislog. NÉzed, nézed, s elalszol.

Amikor felébredsz, az első, amit meglátsz Eden. Ugyanúgy fekszik, a szeme még mindig nyitva. Jobb színe van, de még mindig sápadt. Te viszont jobban érzed magad. Egyértelműen tér vissza az erőd. Az ápoló felültet, s megetet, már egyre darabosabb, amit kapsz. Nem szédülsz, s nem esik nehezedre az ülés.
Ergon érkezik az étkezés végére, s ő is megvizsgálja Edent. Semmi reakció, pedig még a fülét is a kezét is megcsípi. Látod rajta, hogy ez nem tetszik neki. De nem mond semmit erről, leül az ágyad végébe.
- A rajtaütés sikeres volt, a nága települsét felszámolták az egyesített csapatok. Nyírsziget, Vulkánvár, Rézváros, a Vulkánvár körüli másik négy település katonái és varászlói vettek részt ebben az akcióban. Rengeteg fogoly szabadult ki. Mivel ennyi lényt elteleprtálni angyon drága mulatság lenne, a folyón tutajoznak lefelé, több csapatban. De élnek, s már szabadok. - megpaskolja a kezed.

Türelem igen türelem... gondolok arra az időre mikor elveszett.
A kezét fogva alszom el és úgy is ébredek. Engedelmesen megeszem az ételt és megiszom a teát bármilyen íze is van. Csak akkor hozhatom vissza Edent ha én is életben maradok. Az evések közt alszom vagy csak lebegve pihenek. Csendesen tervezgetve.

Mikor felébredve Edenre nézek a szeme nyitva van. Kis híján sírva fakadok.
Minden erőm összeszedve kúszom hozzá közelebb.
- Eden... szerelmem ...- suttogom s a párnájára hajtom a fejem. Finoman cirógatom az arcát.
- Eden kérlek szólalj meg... fordulj felém és nézz a szemembe ... lásd magad benne újra olyannak mint mikor sétáltunk vásároltunk s acsillagokat lestük...nézz rám és mosolyogj úgy ahogy senki sem még...mondj valami mókásan kedveset... vagy csak nevezz szentfazéknak...Eden gyere vissza hozzám ...gyere vissza közénk...szeretlek. - csókolom meg a vállát. Ujjaim a hajába túrnak.
Nem fogom feladni.....