Útkeresés

- Liliana volt már itt, és Sedum is. Most ők sem tudnak semmit tenni. Edennek tán az jobb, ha most alszik, mert még nincs ereje ébren lenni. Nem tehetünk mást, csak reménykedünk.
Ergon megpaskolja a kezed, s felkel.
- Mennem kell, csak éppen benéztem az órám előtt. De jövök majd máskor is. Aludj, s egyél minél többet!

S valóban elszenderedsz megint egy kis időre. Amikor amgadhoz térsz, megint kapsz egy adag főzeléket, más növényekből, más ízben, majd egy pár kanál finom lekvárt. Az édesség hirtelen ad erőt, vagy inkább élénkséget, jobban leszel tőle, kevésbé fázol egy ideig. Edenen nincs semmi változás, még midnig mozdulatlan. A jóllakottság elálmosít most is, s rövidesen megint alszol.

Mikor felébredsz, Eden felé pillantasz, s nyitva van a szeme, de a plafont bámulja, vagy tán annál is messzebbre néz ...

Hálásan nézek a nővérkére. Megeszem amit belém kanalaz és a kezére fogva próbálom tartani a csészét mikor itat de ez csak jelképes ez még érzem.
Eden jobb színben van. Ez jó a remény felébred benem hogy tán csak alszik s magához tért mig én aludtam.
Ergon szavai letörnek de gondolkodni kezdek.
- Mester .. -mondom halkan - ha megkérem idehívja nekem ...az az inkább Edennek Liliana asszonyt...ott a vacsoránál mondott nekem valamit... - kissé izgatott leszek a gondolatra - azt mondta a test elárulja mi a baj...hogy többet mond mint az elme... ő segíthetne ha tudnám mit kel tennem hogy visszacsaljam Edent... - Ergon felé nyúlok s az akarat felülni késztet de a testem fárad hirtelen fárad el és megszédülve fut ki a vér az arcomból....
Apró kapkodó lélegzettel fizetek azért hogy felizgattam magam....
De nem bánom csak nézek rá sürgetőn.

Elnyom az álom.

Mikor megint ébredsz, Eden ugyenúgy fekszik, de tán egy kicsivel több szín van az arcán. Odakinn most hajnalodik, vagy most esteledik, nem tudod. A növérke megjelenik, s hozza a poharadat, amiben már valami sűrű, pürészerű füzelék van. Még ezt sem kell rágni, csak lassan lenyelegetni. Kanállal adja, miután felültetett. A gyomrod jólesően emgtelik, hisz nem vagy beteg, csak gyenge. Egy bögre forró teát kapsz utána még.
- Erősítő hatású gyógynövényekből készül. - magyarázza a nővérke.
Mirk tűnik fel az ajtóban, s titeket néz. A szeme riadt, aggódó. A nővérke elhesegeti.
- Nem, még nem tért magához. Majd szólink, ha igen.
Mirk int neked, s eltűnik.
Mire befejezed, megjön Ergon újra. Leül az ágyad mellé, s megfogja a kezed.
- Eden nem mozdult, s nem reagált még semmire. Míg te aludtál, megetettük, a szíve most már kicsit erősebben ver, s ez jó jel, a táplálékot képes befogadni. Rendszeresen, kis adagokban fogjuk etetni, hogy megerősödjön kissé.

- Nem szándékozom csinálni semmit .... - mondom kis lemondó mosollyal - hisz érzem én hogy épp csak élek - lélegzem lassan mélyet.
Alig várom hogy összetolják a két ágyat.
Megfogom Eden kezét. Ha tudom akkor az arcom alá húzom a tenyerét.
- Eden.... odabent sötét van...s nem találsz meg...gyere ki a hangom után..Itt vagyok neked idekint várlak..hiányzol...nélküled senki vagyok ... hadd legyek újra önző hadd akarjalak csak magamnak ... Én ..én..én...emlékszel ? Igen én hívlak ...megígérted hogy visszafogsz hogy megállítasz ha ostobaságra készülök... nélküled semmit sem ér a napfény a szabadság a csavargás a felfedezés...messzi tájakat ígértél...gyere velem s menjünk világgá...találjuk meg amit más nem...de ehhez velem kell hogy légy.... - finoman simogatom a akezét az ujjaimmal amennyire erőmből telik. Nem mozdulok felé nem is tudnék csak a fejem fordítom felé ennyi is eléggé kimerít most.
- Eden szükségem van rád....fáradt vagyok...fázom...nagyon fázom....Eden...segíts....segíts melegíts meg...megfagyok...-vacogom de nem adom fel - Eden !!! ... ments meg a sötétségtől.... ölelj át hogy felmelegedjek...szeress hogy élni akarjak... élj ...hogy élhessek veled.... - suttogom erőtlenül. Nem engedem el a kezét. Küzdök a hideg ellen. Már nincs erőm szólni csak nézem a sápadt arcot......

Ergon megrázza a fejét.
- Nem, csak ha már egy kicsivel erősebb leszel. Még te is alig élsz! Ha megerőlteted és kimeríted magad, s valami bajod lesz, nem tudok elszámolni Edennek a dolgokkal, ha magához tér. Tessék pihenni! - igyekszik szigorú arcot vágni, de aztán megenyhül. - Egymás mellé tolatom az ágyakat, s megfoghatod a kezét. De ha bármi marhaságot csinálsz, megint széthúzatom!
Az ápolókkal elintézi, hogy az ágyatok érintkezzen egymással, s így velóban eléred Eden kezét. Olyan hideg! Mintha nem is élne. De az ápolók érintéseiből tudod, hogy te is eléggé ki vagy hűlve, bár a forró levesek sokat segítenek. Edenen is van két takaró, alapban nem fázhatna, s lám nem is didereg, csak hideg, nagyon hideg a keze. Egy idő után, ahogy az övét fogod, a tiéd is kihűl, s újra fázni kezdesz.

Hiszek Ergon szavának s bizakodom...mosolyogva alszom el.
Felráznak s újra jólesik a leves.
- köszönöm.. - mondom kis mosollyal s lenyalom az ajkam.
Oldalra pillantva meglátom Edent.
- Eden...- szólítom meg de nem mozdul. Felé nyúlnék de nem érem el.
Ergonra nézek aki aggódva mondja meséli a tényeket.
Halványan lemondóan elmosolyodom.
- Örökre a nyakán maradunk professzor ... - nézek rá kedvesen. Összeráncolom a homlokom s gondolkodm mintha azt mondta volna hogy ő mentett meg.
- Köszönöm az életem.... köszönöm hogy itt lehetek még...- nézek rá hálásan néhány hosszú percig. A kezére fogok s megpróbálom megszorítani.
Majd Edenre nézek megint.
- Sokat kérek tudom de nem lehetne .... hogy az ágyam az övé mellett legyen közvetlen ? - a hangom a tekintetem kérő és vágyódó. - Lehet ő is keres engem a sötétben ... kihívom ha tudom ...- mondom halkan.
- Ha a vállamra fekhetne érezné az illatom ha beszélek hozzá... kérem - fogok Ergon kezére.
- Nem tudnám végignézni hogy beletuszkolják az ételt. - mondom panaszosan.

-Most pihenj! - Ergon tőle szokatlan gyengédséggel simít végig az arcodon. - Már melette fogsz ébredni, elintézem!
S valóban magával ragad az álom.

Gyengéd rázásra ébredsz újra, s amint csak egy kicsit is magadhoz térsz, már emelik is a fejed, s a szádhozkerül a pohár a húslevessel. Még a szemedet sem volt időd tán kinyitni. Ha a leves elfogyott, megigazítják a párnádat, kicsit feltámasztva, hogy ne csak a plafont tudd nézni. A szomszéd ágyon ott van Eden. Olyan sápadt, mint a fal, s nem mozdul. Az arca mint egy maszk, olyan kifejezéstelen.
Ergon érkezik, s kérdés nélkül is mondja.
- Még nem tért magához, nem is mozdult, ami nem jó, mert így nem tud inni. Ha még egy pár óráig így marad, akkor megpróbáljuk beletölteni valahogy. De ez sem garancia a felépülésre. De ne csüggedj! VOltak, akik jó pár nap, vagy egy -két hét után tértek magukhoz. Nincs benne semmi törvényszerűség, vagy logika, legalábbis mi még nem találtunk.
Leül az ágyad mellé, és úgy folytatja.
- A kivégzés megvolt, Herk halott. De sejtelmünk nincs, hogy ki is volt a merénylő, vagy kik voltak. A háztetőről érkezett a lövés, s nem látta senki, ki volt, s hová lett. De Herk a kivégzésén valami olyasmit ordibált, hogy a bosszú utolér mindenkit ... Újfent nem távozhat az épületből sem Mirk, sem Emili, de a vadásaztban résztvett diákokat sem engedjük ki.

Értem amit mond és be is látom hogy nem tehetek mást. Mégis ellenkezem a helyzettel.
- Vigyél oda kérlek .... -kérem elhaló hangon. A torkom összeszorul félelem költözik a szívembe.
- Hadd lássam őt...kérlek - könyörgöm halkan. Bár afáradtság magával húzna a sötétség hív pihenni vágy a testem ám a szívem kapaszkodik a fénybe mert itt van valahol Eden is...
- Kérlek....- könyörgöm félig már lecsukódott pillákkal.

Első gondolatod, hogy a sebet keresed, annak a fájdalmát, de az nincs. Egyáltalán, az izmok gémberedettségének fájdalmán kívül nem fáj semmi. Az fény talán szúr, de már az is elig. De gyenge vagy, angyon gyenge. A hangod csak halk suttogás, a szorításod, mint a tollpihe, s már az is szörnyen kifáraszt, hogy fel kellett emelned a kezed.
- Lilian, igya ezt meg! - Ergon szava szigorú, már szinte kényszerítő.
Egy nővérke tartja a poharat, Ergon emelia fejed, neked csak nyelned kell. Húsleves, nagyon sűrű, jóízű húsleves. Ergon addig nem szól, míg ki nem iszod. Visszafektet a párnára. A leves jólesően melegít, rájössz, hogy hideg minden tagod, noha az iskola ispotályában fűtenek rendesen. Igen, ez az iskola ispotálya. Vajon még hányszor kerülsz ide?
- Edennel Sissimor foglalkozik. - szól először Ergon. - Mindkettőtöket lelőttek, őt pontosabban eltalálták, de Te is belehaltál volna, ha nem jár arra valaki, aki csak egy egész kicsit ért a mágiához. Az ő varázsa elég votl arra, hogy életben maradjatok, míg odaér a komolyabb segítség. A sebedet mágiával emggyógyítottam, már nincs ott, de rengeteg vért vesztettél, ezért gyenge vagy. Sok-sok tápláló folyadékra van most szükséged, ezért itatunk. Edennel is ez a helyzet. Őt Sissimor gyógyítja. - Ergon lassan magyaráz, a hangja nyugodt, de érzed, hogy ő is aggódik még. - A sebet biztos be tudja gyógítani, de ez nem minden. Néha, akiket meggyógyítunk ily módon uténa mégsem térnek magukhoz soha többé, vagy eszméletre térnek, de egész további életükben olyanok lesznek, mint a gyerekek. Te magadhoz tértél, s beszélsz is. Hogy Edennel mi a helyzet, azt még nem tudni.

A békés sétát a surrogó hang zavarja meg. Eden megrezzen megmerevedik halkan nyög...
Mire felfogom hogy baj van kicsúszik a karolásomból és a kövezetre rogy. A következő surranást éles fájdalom követi s mintha kegyetlenül megütöttek volna...
- Ed...en...- nyögöm még s a világ elvész sötétbe borul.
Fájdalom ...hangok mormolás...zúgás...szédület.... halvány fény majd zuhanás a semmibe... aztán újra fény ...bántó fájdalom ...a sötétségbe vágyom... Eden merre vagy...fogd meg a kezem...Eden...szólongatom a sötétben...senki sem felel...
A nevem hallom s valaki pofozgat .... nem nem akarok felébredni..a fájdalom s az éles fények...
- ne...kérem ne...- nyöszörgök bár kiabálnék inkább.
De nem hagyja abba. Szólongat keményen szólít szinte parancsol... - ne ...elég...- sóhajtom s afájdalom belém hasít de már élni akarok látni ..tudni..hol van Eden...
Céltalan nyúlok fel s megpróbálok a kézre fogni ami ébren tart. Kinyitom a szemem. Kissé homályosan látok s túl sok a fény is...
- Ergon...? - kérdezem bizonytalanul. A kézre fogok s talán szorítom talán csak fogom erőtlen nem tudom de egy biztos pont végre.
- Hol van Eden ? - kérdezem kiszáradt szájjal. Megpróbálok felülni látni. Küzdök az életért Edenért tudni akarom hol vanmiért nem ő hajol fölém....

Mielőtt elindulnátok, Eden leveszia medált, s a tiédet is leveteti.
- Már nem kell. A támadó csapatok a mai nap folyamán átteleportálnak a területre. Ha eddig nem menekültek el, most már nem tudnak.
Sétáltok. Eden is szótlan, lehet még félig bóbiskol. Először rossz utcába térsz be, ebben nicns az a virágüzlet, de már sejted, emrre is van. Eden hagyja magát terelni, lehet, elkalandoztak a gondolatai. Egy kis étrre értek ki, innen már tudod, merre kell menni: átvágtok a téren, s aztán abban a kis utcácskában, ami elnyén felfelé vezet ...
Ahogy pár lépésnyire vagytok a kis utcától, valami surranó ahngot hallasz, majd egy cuppanást, s Eden meglepetten megtorpan, hörren is egyet. Nem érted, mi történhetett, de a következő pillanatban még egy surranás, és egy cuppanás, és ezzel a cuppanással együtt egy fájó-szúró érzés érkezik a hátadba. A lélegzet benned szakad. Eden közben az oldaladon hangtalanul összecsuklik, még látod a hátából kiálló nyílvesszőt, de a következő pillanatban követed, s a világ sötétségbe borul.

...........

Zavarosak a következő észeléseid. Mintha éreznéd az utca kövét, amin fekszel, s valami meleget, ami a kezedhez folyik. A saját véred? Mintha mások kiabálnának. Valaki megérint ... s megfogja a kezed ... Eden?
Sötétség ....
Mintha vinnének, zötykölődsz, izgatott hangok. Most nem fogja a kezed senki.
Sötétség.
Ágyban fekszel, s nagyon gyógyszerszag van körötted, s csend.
Sötétség.
Hangok, sírás, beszélgetés. Emili?
Sötétség.
Újabb hangok, érintések, mormolás. S megkönnyebbülés. ValaKi eddig ült a mellkasodon? Nem is tűnt fel, csak most, hogy leszállt onnan. Valaki ver. Mért ver? Felnyöszörögsz.
- Na, végre!
Megint ver. Pofozgatja az arcod. Ja, hogy nem bántani akar, hanem hogy magadhoz térj? Gyenge vagy és fáradt. Aludni szeretnél. De nem hagyja abba.
- Lilian! LILIAN! Ébresztő!
Ez Ergon Hangja? Ergon ... Eden patrónusa és mestere. Eden? EDEN? Mi van Edennel???

Kabátba bújok s belekarolok Edenbe. Kisétálunk az iskola kapuján. Csendesen lassan lépkedve haladok mellette. A lépteim hozzáigazítom és így kellemesen egy ütemben haladunk. Élvezettel nézek körbe. Hideg van de tiszta a levegő. Az üzletek kirakata ragyog. A kint jövő menő lényekből izgalom sugárzik. Mindenki a délutánra készül. A főtéren már állnak a korlátok. Eltérítem Edent egy kis mellékutcán szándékozom kerülni. A várható eseményt leszámítva békés csendes a környék.
A kis utcákon haladva a multkorjában megtalált virágüzletet keresem hogy úgy egy tucat virágból virágcsokrot válogathassak össze......

- Sissimor nem egy társasági ember, s ő nem azt akarja, hogy éljenezzék, hanem hogy tiszteljék és féljenek tőle. - legyint Eden. - Ó... nem emlékszel? Hmmm... Kár. Pedig tényleg nagyon nagyon jól érezted magad. - Eden olyan ravaszkásan néz rád, hogy nem tudod eldönteni, tényleg az este emlékei teszik ezt nála, vagy csak ugratni akar. Mindenesetre nem is tudod hirtelen, hogy szeretnél-e pontosan emlékezni, vagy sem ...
- Séta? Jó ötlet! - lelkesedik Eden,s már kel is fel. - Friss levegőre van szükségem. A pénz a tiéd is, nyugodtan fogyaszd, elvégre raksz is hozzá. - folytatja, s az este dolgai felett úgy tűnik ennyivel napirendre tér.

Belépve meglátom Edent. Ő sincs jobb állapotban mint én s azt hiszem a csapat összes tagja ma kotyagos kissé.
Mögé lépve átölelem s a vállára hajtom a fejem.
- Nem, a mai nap valóban nem alkalmas egy robbanásra - helyeslek mosolyogva. - Sissimor miért nem kukkantott be tegnap a Tintába ? - kérdezem kíváncsian - azt hiszem hatalmas ováció fogadta volna - csókolok a nyakába lágyan.
- S látod mit tettél velem te ..te... szeretlek - sóhajtom - hogy kerültünk haza ? Erre arra még emlékszem de elég hiányosan - kuncogok fel.
Mikor a délutáni programot említi elengedem s hátralépve elmegyek öltözködni.
- Ha vége a Főtéri programnak akkor elmennék Emilivel sétálni ha nem bánod... - nézek rá komolyan - s szükségem lenne a közös kis vagyonunkból egy ezüstpénzre. - jelentem ki halkan.
- S úgy tervezem hogy az éjszakát ma Emilivel tölteném .... - mondom el a terveimet.

Teljesen felöltözve lépek oda mellé.
- Eljössz velem ebéd előtt sétálni ? - simítom az arcom az övéhez.

A helyzet annyira nem vészes, ahogy elmerülsz a vízben, máris sokkal frissebbnek érzed magad. Hosszan ázol, de azért a gyomrod meg a kíváncsiságod előbb-utóbb kiparancsol a vízből. A szobában Eden immáron átöltözve ül az asztalnál, és bambul.
- Azt hiszem a mai napon nem nagyon érdemes megjelennem az irodában. Először is ... délután nagy valószínűséggel téged kísérlek el a Főtérre. Addig meg... attól tartok, hogy a másolási kísérleteim csúnya robbanással végződnének. - sóhajt egyet, hátradől és elmosolyodik. - Azért jó volt ez a tegnap este! Gyere! Ideje megtudni, mi i lesz a délutáni program! Őőőő... - végignéz rajtad. - Persze elébb nyugodtan öltözz fel!

A világ kissé megváltozott így ébredve. Mintha idegen helyen lennék de mégis biztonságban. Lassan jut el a tudatomig hogy a szekrénybena ruháim vannak az asztalon az a hosszú vékony valami a tollam. S az ágy végén a halványkék folt tulajdonképpen a köntösöm. Óvatosan tápászkodom fel. Még a tegnapi ruhában ...
- Oh Eden - nyögök fel fájdalmasan. S a szoba meglódul kissé. Az ágynak támaszkodva levetkőzöm s a köntösbe bújok.
Kitámolygok a másik szobába.
Eden hanyadt fekve karja lába szana szét ... horkol. Lelógó lábát óvatosan felrakom. Ő is ruhástól alszik. Elmosolyodom fejcsóválva. Az íróasztalához lépek s üzenetet írok az ajtó belső oldalára rögzítem hogyha kifele indul beleütközzön.
" Valamelyik dézsa alján megtalálsz"
Valahogy eljutok a fürdőbe s belemerülök egy dézsa vízbe. Mozdulatlan várom hogy enyhüljön a fájdalom a fejemben. Lehunyt szemmel próbálom magam elé idézni a tegnap estét.
Még mindig megszédít az eleven emlék. Jadur mosolya a forgó terem a zsivaj ... - Oh nem..- nyögök fel az újabb és újabb utántöltött kupák emlékére.

Mindenki felenged, elmosolyodnak páran, s Eden előzékenyen újratölti a kupádat, hogy ne üresen emeld. Aztán koccintotok. Muszáj inni még egy pár kortyot. A jó hangulat visszatér, s valahonnan zenészek kerülnek elő. Elébb csak pár lelkes diák perdül téncra, de aztán Eden felkér téged is, s Ormond Lilianát természetesen. A tánc pörgése megszédít, s innentől nem igazán tiszták a gondolataid.

Másnap délelőtt ébredsz fel, s kicsit fáj a fejed. Elébb azt sem tudod hol vagy, s hogy kerültél ide, éppen Emilivel akartál kimenni megnézni a kiskacsákat. Aztán felismered az iskolai szobádat, az ágyban fekszel. Felrémlik az előző este is. Ünneplés, némi bor ... tánc. Eden ... Ormond ... Jadur???!!! Igen, határozottan rémlik, hogy Jadur forgat a karjában. De hogy hogyan ért véget a mulatság, az teljes homályba vész.
A szomszéd szobából horkolás hallatszik.

- Köszönöm Uram ! - mondom udvariasan.
Én is figyelek Emilire mert sejtem hogy érzékenyen érinti a kérdés. Liliana mozdulatlan figyeli mellőlem.
Eden a kezemre fog s ez jólesik. Rászorítok a kezére.
- Nem a látványosság érdekel csak nem akarok többé vele álmodni... - mondom halkan komoran. Majd beleiszok a poharamba. Mára már túl sok volt nekem a rosszra való emlékezés.

Töltök Liliana kupájába is s halkan kis mosollyal szólok hozzá. Hogy szemben Emili ne hallja.
- Még semmit nem mondott ... hadd próbáljam meg én - érintem meg Liliana kezét lágyan bocsánat kérően hisz tudom csak segíteni akar.
Megérkezik az üzenethozó s meglepetésemre Jadur közvetíti is a tényeket. A társaság megkomolyodik s mindenki a támadás gondolatával foglalkozik.
Halkan sóhajtok majd elmosolyodom.
- Bocsánat hogy félbeszakítom a napi ügymenetet de ha jól tudom ez a Tinta s nem a Tudásháza tanácsterme - nézek körbe mosolyogva. - A támadásnál ott leszünk mi is - szögezem le nyugodtan - de ma nyertünk ha nem is sokat de lehetőséget és remélem rengeteg tényt és hírt. A komolyság ha szétterjed elveszi az örömet .. - intek körbe a még láthatóan vidám társaságra.
- Igyunk arra hogy a lehetőség megteremtődött és a csapat készen áll bármire s ha jól sejtem sokan csatlakoznának hozzánk .... - emelem fel a kupám bár szerencsére már csak egy korty lapul az alján.

Megmosolyognak, de csak úgy szerényen. Jadur pedig készségesen válaszol neked.
- Herk kivégzése mindenképpen nyilvános lesz. Ha már nekimentünk a problémának, akkor nincs értelme takargatni a dolgokat, inkább az elrettentés a cél.
Liliana hosszan néz Emilire, akinek a szemében megint ott van az a morc csillogás.
Eden megszorítja a kezed.
- Nem rajongok az ilyesmiért, de ha ott akarsz lenni, természetesen elkísérlek.
Egy hivatalnok lép be, s Jadurhoz siet, valamit súg a fülébe.
- Értem, köszönöm! - bólint Jadur. - Hívják vissza a tisztviselőt Vulkánvárból, s őt is hallgassák ki, s aztán holnap közzétesszük az eredményeket. Holnap délutánra készítsék elő a Városháza előtti teret, azt akarom, hogy bárki, aki el akar jönni, az ott lehessen! Kordonok, őrök, minden legyen készenlétben! Indítsák meg a támadás előkészítését is!
A hivatalnok bólint, s távozik.
- Egész gyorsan véget ért a hivatalnokok kihallgatása. - fordul Jadur hozzátok. - Továbbléphetünk.
Eden,s Mirk komolyan bólint, s a többiek is megkomolyodnak.

A bor átfűt és érzem hogy csillog a szemem és kipirult az arcom. Mikor a két professzor megjelenik Ergon mesternek nagyon örülök Eion nem kis rossz érzést vált ki belőlem.
Még mindig az a kép van előttem ahogy akkor ott Vulkánvárban a fogadóteremből távoztáben visszanézett rám. Most hogy már tudom Ormond kilétét és történetét úgy sejtem talán őt akarta védeni de ez csak a megnyugtató gondolat bennem hogy semmi más célja nem volt ANNAK a pillantásnak. Így kissé most csendesebben élvezem a vígasságot. S néha fürkész pillantásokkal méregetem Eiont.
A beszélgetést hallva mikor épp alkalmas Jadurra nézek bátran.
- Főtanácsos úr... a közvetlenül érintett károsultak jogán szeretném előterjeszteni az indítványt miszerint a hugommal meg kívánnánk jelenni az ítéletvégrehajtáson. - komolyan nézek rá.
Mirk hökkenten néz rám majd hangosan felnevet. Összehúzott szemöldökkel fordulok felé s már épp ledorongolnám mert hisz ez fontos dolog....mikor rájövök mit mondtam. Tökéletesen zavarba jövök.
- Bocsánat uram ... ez még mindig Sedum professzor műve és a másolt munkám szóhasználata s azt hiszem a bor is közrejátszott .. - próbálom megmagyarázni a szóhasználatot. Majd mélyet sóhajtva ismétlem meg kissé koncentrálva is arra amit mondok.
- Kígyónyelvű Herk hosszú hetek óta tart rettegésben bennünket s azt hiszem jelentős szerepe volt Emili hetekig tartó szenvedéseiben. Ezért szeretnénk meggyőződni róla hogy a lelke elhagyja ezt a bűnös gondolatokkal teli testet és belép a körforgásba. Kérem engedje meg hogy ott legyünk... - nézek rá bocsánat kérően a kissé körülményes engedélykérésért. Ujjaim a kupára fonódnak hogy lefoglalva őket ne lássa meg Jadur a kényelmetlen érzéseimet.

Kis késéssel Ergon és Eion is megérkezik. A nyírszigeti professzor kalauzolja a vulkánvárit, aki értelemszerűen nem ismeri még ezt a helyet. Ők is odaülnek hozzátok, ami ugyebár így már nem is meglepő, hisz a város főtanácsosa mért ne ünnepelhetne együtt az iskola professzoraival?
Ergon meglepetten néz körbe.
- Nocsak, főtanácsos úr, szokatlanul nagy ma a kísérete.
- A kíséret csak az a kettő az ajtó előtt, ők most a meghívottak közé tartoznak. - mosolyog Jadur. - Le is mondanék azonnal, ha csak lehetőségként felmerülne bennem, hogy tíz testőrrel kell az utcára lépnem ... Persze azért most belecsíptünk valami nagyba és vadba, és ennek lesznek minden bizonnyal következményei. A kalózokat nem tudjuk most teljesen szétmorzsolni, csak a nága települést. Persze a kalózokról is sok információ kerül most a birtokunkba, s páran ennek hatására szintén horogra fognak akadni. Jut is eszembe! - fordul Eion felé. - A csábító az beszél, de nem sokat tud. Herk viszont hallgat nagyrészt. Esetleg kaphatnánk egy kis segítséget?
- Meglátom mit tehetek.
- Köszönöm! Remélem semmi sürgős ügy nem szólítja haza, s holnap délelőtt folyamán segítségünkre tud lenni. Majd önért küldetek.
- Rendben.
A bor jó, kellemes a hangulat, s Eden közelsége minden pillanatban a tudatodban izzik.
Ergon szólal meg újra.
- Ha már a foglyok ügye szóba került, érdeklődhetnék az iskola diákjáról?
- Ő úgy tűnik teljesen jóhiszeműen volt szószátyár, s rendesen meg is van ijedve. Ma éjszaka a börtönben éjszakázik, s remélem ez majd kis elővigyázatosságra inti. - legyint Jadur. - Némi iszogatás közben mesélt a mai gyakorlatról, s úgy tűnik Herk megsejtette, hogy ez nem lehet véletlen, hisz a gyakorlat maga ugyan nem szokatlan, de a csapat összeállítása viszont igen.
Mirk és Eden csak sóhajt.
- Ennél titkosabban nem ment. A csapatot össze kellett szedni. - mentegetőzik Eden.
- Jól sikerült, hisz Herkre igazából nem számítottunk. - nyugtatja meg Jadur.

- Héj héj héj...- figyelmeztetem Edent mikor bort tölt a kupámba - ha így folytatod haza kell hogy vigyél - emlékszem a kis vendégfogadós este spicces hangulatára. Bár már tulajdonképpen nem vagyok éhes hiszen egész délután ettünk így bele kóstolok a kupa tartalmába. Ízlik s mosolyogva csóválom meg a fejem Eden felé.
A tekintete vadságát viszonzom s szinte érzem hogy izzik a levegő.
Felnevetek egy egy túlzott merész jellemzésen.
- Figyeljetek csak ... - intek a jobb oldali asztal felé ahol Mirk és Ormond tetteit magasztalják. Könnycsorgatva nevetek vissazfordulva de odafülelve a történetre.
Mikor belép Jadur s a testőrség felpattan megszeppenek hogy vajh mi történt már megint. Aztán gyorsan visszatér ahangulat.
S lám hozzánk ül le nem a testőrei közé. Jólesik a figyelmessége.
Büszkén pillantok Edenre. Tetszik ahogy él ahogy virul és élvezi ami körülveszi.
A főtanácsos kupát emel így mi is vele együtt.
- A jelenlévőkre ! - harsogja mindenki. Csodálatos az este mindenki boldog és önfeledten mulat...

Liliana csak a taps elől húzódott félre, de aztán odaül az asztalhoz, amit nektek hamar szabaddá tesznek. Érkezik étel, iltal, üres tányérok és kupák. Eden úgy néz rád, mitn a zsákmányára a ragadozó, s mint azon a vacsorán, úgy tölti tele a kupádat bor és víz keverékével. A magáébe is hasonlóan tölt, bár egy kicsivel több bort. Ormond Lilianát szolgálja ki, Mirk Emilit. Emili örül, d elátod rajta, hogy hiányolja az udvarlóját, aki viszont nem vett részt a HÁromszögvadászaton, így nincs is itt.
Jókedvű beszélgetés megy, mindenki meséli a saját élméyeit, ki mit látott, jelelt, hogy érezte magát. Herk már lassan háromfejű sárkánnyá növekszik. A Talavrien testőrök is itt vannak, de nagoyn visszafogottan, módjával isznak, nem úgy, mint pár diák. Van, aki már most kicsit be van csípve, s gyerek még az este.
Még neki sem tudtok látni az ételnek, mikor nyílik az ajtó, s a nyolc testőr egy rezzenéssel áll vigyázba, a fegyverek s lábak egyszerre zörrennek, dobbannak. Hirtelen lesz nagy csend, amikor megjelenik Jadur.
- Ejnye, no! nem ünneprontónak jöttem! - pislog meglepetten.
Természetesen megkapja az asztalotoknál a fő helyet, s a kupája is tele lesz hamar.
- A jelenlévők egészségére! - mond pohárköszöntőt a főtanácsos.

- Én nem iszom szivem tudod jól - mondom halkan.
Majd felállok. Kinyújtóztatom a lábaimat.
- Felnőttnek tekintelek míg nem csinálsz valami oltári gyermeki ostobaságot - figyelmeztetem Emilit. S most valóban komoly vagyok akár fintorog akár nem.

A Tintába lépve az éljenzés és a taps megzavar. Lilian mellett maradok. Hadd tomboljanak a fiúk. Élvezem az örömüket és figyelem Edent. Lilianaba karolok nehogy elsodorjon tőle a tömeg.

- Két kupa bornál véletlenül sem adnék neked többet, mgé emgárt! De annyit akkor megiszol! - Feleli Eden, nagyjából ugyanolyan komolyan, de nem tudod, nem-e fogja rajtad számonkérni. - Figyelek ám!
Emili csak vág egy grimaszt, s felkel, hogy készülődjön. Lili hálás, amiért bontod az asztalt, s tereled a társaságot.
- Én nem maradhatok veletek sokáig, mert Amy hiányolna. - menti ki amgát előre is.
- Mért, mst ki vigyáz Amyre? - kérdi Mirk meglepetten.
- Sedum. - jön a magától értetődő válasz. - Azért van két férfi is a házban, hogy legalább néha ki lehessen mozdulni az egyikkel. S Ormond felé vág egyet. - Legközelebb te leszel a szárazdajka.
Ezenmód fel is szedelőzködtök, s átvonultok a Tintába. Ott nmár gyülekezik a jónép, s amikor megérkeztek lelkes taps fogad benneteket.
Eden és MIrk fürdik a dicsőségben, Emili is ragyog, Lili és Ormond szerényen mosolyog, tudják, hogy ez igazából nem nekik szól, hisz őket a többiek nagy része nem is ismeri.