Útkeresés

- Szerintem menjünk mulatni ! - mondom hirtelen a pillanatnyi csendben. - Ormond tudsz táncolni ? - kérdezem kihívóan.
- Két kupa bor s nem több - fenyegetem meg Edent jelezve hogy immáron igába hajtotta afejét és elszámmolással tartozik nekem.
Halálosan komolyan nézek rá csak a szemem csillog huncutul.
- S a szentfazékságért ma sötétedés után két fertály órával alvás ! - szólok Eilire keményen...majd picit hunyorítok rá.

Lili kicsit zavarban van.
- Nos, igen, voltam már színházban. - kezdi. - Én is egy kis vidéki házban nőttem fel, s úgy kerültem el egy nagyvárosba, éppen úgy, mint Ti, lányok. S nagyjából sejtem, milyen szídítő lehet ez most nektek. A színház egy varászlat. Belépsz, elülsz, elkezdődik a darab, s a való világ megszűnik körötted, belépsz az író világába, s a szereplők kortársa és sorstársa leszel. Persze csak ha jó a darab, s jók a színészek. Ha el tudják feledtetni veled, hogy ez csak játék, akkor jó ... - elhallgat, látni rajta, hogy megrohanják az emlékek. - Az a város negyon messze van ... - teszi hozzá suttogva, de aztán összeszedi magát. - De itt jobb élni, sokkal jobb! Páran a régi barátok közül hiányoznak néhanap, de a város maga, az szörnyű volt. Nem véletlen, hgoy otthagytam.
Ormondon látszi,hogy ő ebből már valamennyit tudott, hallott, de a többieknek minden új. LIli nem mondott semmi konkrtumot, persze, s úgy tűnik nem is akar.

- Csak menjünk haza ! - nézek Edenre játszi vészjóslással és némiképp villogó ígéretes tekintettel.
- Csak nem beállnál színésznőnek ? Röppke varázs és egy este betanulhatod az egész darabot - cukkolom a kishugom.
- Te lennél az egyetlen aki egy egész színdarab összes hősnőjét és mellékszereplőjét is eljátszhatnád persze gondolom csak ha nem egyszerre kell színpadra lépniük - nevetek fel halkan.
Liliana megjegyzése engem is meglep. Kishugom ügyesen leleplezte a hölgyet. Én nem vagyok ennyire bátor hogy sokszemközt faggassam.
Kíváncsian fordulok felé hogyan hárítja el a kérdés megválaszolását.

- Szeritnem most már nyugodtan mehetek haza is, ott is megkapom, ami jár. - súgja vissza szemtelenül Eden.
- Tudtok valamit arról, hogy honnan szerződtetnek társulatot az új szníházba? - kérdi Emili. - S mi lesz a megnyitó darab?
Mindenki tanácstalanul vonogatja a vállát.
- Ó, egy színház ... de jó is az... egy jó darab, utána egy kellemes vacsora ... - ábrándozik Lili.
- Te már voltál szníházban? - csap le rá Emili azonnal. - S hol? Én még csak könyvben olvastam színdarabot, azt sem tudom, milyen, mikor szinészek adják elő!
Lili meglepetten pislog, de a többiek is érdeklődve figyelnek. Hiába no, sem Láposrévben, sem Vulkánvárban nincs állandó szníház, közel, s távol Nyírszigeté lesz az egyetlen.
Vajon honnan érkezhetett Liliana?

A társaság felé csak fintorgok egy mókásat.
Lilianának egy komolyat biccenzek hogy érezze valóban így szeretném és már tudom mit akarok.
- Én azt hiszem szívesebbn áznék el itt egy dézsában - nézek Edenre mosolyogva - de persze átmegyünk. Szeretném élvezni átérezni a hangulatot. S most legalább úgy kocsmázhatok hogy senki sem .... - megcsóválom a fejem - szóval hogy nem lesz belőle semmi baj. - elmosolyodom.
- Végül is oda tartozunk közéjük együtt csináltuk végig -mosolgok a fiúkra.
- S na már látom a szentfazék - nézek Emilire - fogja hazavinni a hősöket hajnalban ... mert még rossz helyen kötnek ki - morgom halkan Eden felé és a teáscsészémbe menekülök.

A többiek jókedvűen nevetnek a "kínjaidon".
- A varázslat a memóriádat fejlesztette, nincs benned a külön bugyor, amibe most belepakolódnak a dolgok. Amire amúgy is emlékeznél, azt nem fogod elfelejteni. - mosolyog rád Liliana jókedvűen. - Ami meg a fejekbe való belenézést illeti: amirőla beteg nem tud, azt a fejébőül sem fogod tudni kiolvasni. Sokkal célszerűbb a testét faggatnod. Erre is vannak módszerek, majd egyszer mesélek róla Neked.
- Át megyünk a többiekhez a Tintába? - veti fel a kérdést Mirk.
- Úgy kellene. - felei Eden. - Ez olyan, mintha mi elkülönülnék, vagy többre tartanánk magunkat.
- De még ráérünk, azt hiszem. - von vállat Liliana.
- Ma attól tartok a Tintában mindenki jóóóól betintázik. - neveti el magát Ormond.

A tűz Emili tekintetében s a hangja ahogy kimondja felkelti az érdeklődésemet de erre majd később fogok visszatérni ha kettesben maradhatunk. S nem ma.
A csészém széle fölött figyelem a társalgást.
Mikor Ormond rám néz célozgatva lerakom a csészét. Lilianra nézek.
- Ha jól sejtem neked megvan a hatalmad Liliana asszony hogy befolyásold az elmét. Nem tudnád visszavenni ezt a roppant mulatságos kis lehetőséget - s itt fintorogva Emilire nézek majd vissza Lilianára - mivel így még tanulni sem tudok mert teljesen felesleges a jövőm szempontjából fontos tudományt a kezembe vennem hiszen úgyis törlődni fog az összes másolt anyaggal együtt - sóhajtok. Viszont ha így marad akkor kivállóan telebeszélem bárki fejét a szédületig a jogi okfejtésekkel - pillantok fenyegetően Edenre.

Majd Lilianára mosolygok hisz kérdezett valamit.
- Viszont nem szeretnék letérni az ősök kijelölte útról. Szeretném ismerni és használni a növények adta lehetőségeket a gyógyításban - mondom csendesen.
- Mrekon professzor felajánlotta hogy télvégétől a munkám fejében elvégezhetem a kurzusát. De ha úgy alakul akkor szeretnék segíteni majd az ispotályban hogy kapcsolatom legyen a gyakorlati gyógyítási eljárásokkal is és még valamit a fejembe vettem. - nézek rá kissé félve hogy kinevet.
- Szeretnék belelátni a betegek gondolataiba érezni az érzéseiket mert magamról tudom hogy amikor valakinek baja van nem mindig és nem mindent mond el mert vagy nem tartja fontosnak vagy nem tudja elmondani azokat a gondolatokat amelyek ilyenkor átfutnak benne. Gyorsabban és pontosabban tudnék segíteni ha erre képes lennék - nézek rá nyugodtan.

- Én is látni akarom! - tör ki Emiliből határozottan a kívánság, s a szemében furcsa tűz lobban egy pillanatra, amdj Liliana kérdésére ez a tűz csillogássá változik. - Engem az irodalom és a történelem érdekel! Olyan ccsodás dolog más lényeket megismerni, olyanokat, akik rég előttünk éltek ... - lelkesedik tovább - Ó, több hónapra előre van olvasnivalóm! Ez a könyvtár hatalmas!
Mindenki jókedvűen mosolyog.
- Van, aki osztja a lekesesésedet, itt a körünkben. - pillant Liliana Ormondra. - Ormond él-hal a történetekért.
- Nos, azért inkább élek ... - jegyzi meg csendesen a fiú. - De ne szerénykedj, ha jül emlékszem, nemrég még ti is a legendákat bújtátok Sedummal! Engem beszerveztek a másolók közé, és elintézték, hog ymindenre emlékezzek, amit lemásolok. - fordul feléd. - Nem tudom ismerős-e az eljárás...

- Még hogy nem ügy... - ragyog a szemem Mirkre s Ormondra. - Végre valaki lefogta és most rács mögött van ahonnan nem tud kijönni...- sóhajtok. Majd Edenre nézek.
- Gond lenne ha szeretném látni amikor meghal ? - kérdezem higgadtan de elszántan. Kis bocsánatkérő pillantást küldök Emili felé. - Egyáltalán nem zavar hogy szenved...amennyi fájdalmat okozott másoknak. Most a népe nevében is vezekel. S a többiek még mindig ott szenvednek valahol az innen elrabolt két lányt is beleértve nem is szólva azokról a gyerekekről - szorul ökölbe a kezem...

Lilian kérdése zökkent ki. S hagyom is Emilit szóhoz jutni míg én egy csésze teába temetkezem megnyugodni.

- Á, nem bolt nagy ügy! - legyint Mirk, persze csak miután lenyelte a falatot. - Amint megvoltak az irányok, mindenki tudta, hova kell menni. Sissimor leüzent nekem, meg Ormondnak telepatikusan, hogy valószínűleg a Tintában vannak, s megindultunk. De mikor befordultunk az utcába, akkor vágódott ki a kocsma ajtaja, s rohant kifelé ez a két jómadár. Ormond azonnal Herk után vezényelt szinte mindenkit, hisz neki van rejtő medálja, ah meglóg nem tudjuk elkapni, a másikra viszont akár újra rákereshetünk. Szóval letepertük Herket. A Talavrian testőrség nem hagyott neki túl sok esélyt. Hiába, ők a legjobbak. - megvonja a vállát, mivel ez köztudott tény úgy tűnik errefelé. - Aztán nekiindultunk a másik fickó után, akit csak egyvalaki követett addig, s azt hiszem a lényeget innentől már láttátok.
- A kérdés az, hogy honnan tudták, hogy baj van? - mélázik el Ormond.
- Igen, ez egy jó kérdés. - bólint rá Eden.
- Esetleg lehetne valami kellemesebbről is beszélgetni? - szól közbe Lili. - Herk most a böürtönben senyved, s nem irigylem a fájdalmaiért.
- Nem fog sokat szenvedni. Most kikérdezik. Aztán szerintem Jadur kegyelemből előre veszi az ügyét, és már holnap lecsapják a fejét. - teszi hozzá Ormond, majd Lilire és Emilire pillant. - Már bocsánat, de ez az igazság.
- Nagyszerű. Akkor talán beszéljünk Lilian és Emlili terveiről a jövőre nézve! Mit is akartok tanulni, lányok? - mosolyog Liliana, s csak azért is témát vált.

Hökkentek nézek Edenre. A szavai szíven ütnek. Érzem hogy kiszalad a vér az arcomból.
Majd hogy Liliana is csatlakozik a témához csak egyre inkább belém fagy a lélegzet.
Ormond csak mosolyog...
S ekkor jut eszembe a kis kerti "haraogszom rád" játékuk. Eden szemébe nézek majd Lilianara és elnevetem magam.
Aztán összehúzott szemmel Edenre.
- Engem Liliana beleegyezésével vígasztalt Ormond - mondom egy éegész picike éllel. - S milyen jól csinálta ! - sóhajtok félighunyt szemmel ábrándosan. Majd kérdőn nézek Edenre hogy elégedett e a válasszal.

A fürdőben élvezettel merülök le a vízbe. Majd felbukkanva magamhoz húzom Edent. Hosszan megcsókolom.
- Te sem gondolod komolyan hogy egy férfi csak úgy elcsábíthat mellőled. - mondom az első lélegzetvétellel majd újra birtokba veszem az ajkát. Sezrelmesen nézek rá.
- Bár ha rólad lenne szó bárkit elcsábítanék hogy visszaszerezzelek - kuncogok fel. Hátat fordítok neki s az ölébe ülve próbálom rávenni hogy átöleljen. Hátrahajtom a fejem a vállára.

Később a közös teremben ülve csipegetem a helyi finomságok legjavát. S közben a két fiúra nézek.
- Tudjuk kirohantak letepertétek megláncoltátok de részleteket akarok... - nézek rájuk izgatottan.
- Onnan hogy megkaptátok az irányt s a helyet.... - unszolom a két hőst.

- Szóval velem is meg Ormonddal is? - pillant rád Eden meglepetést mímelve. - De belejött a kisasszony! A Liliana asszony mit szól ehhez?
Nos, Ormond és Liliana éppen közelednek felétek.
- KI kell élvezni a szabadság minden percét! - szól közbe Liliana. - De azért csak módjával ... - pillant rád figyelmeztetőleg, majd elneveti magát. - Nagyon összemelegedtetek ezeken a kö9nyvtári délelőttökön! - fenyegeti meg aztán Ormondot is.
- Én ismerek egy föürdőhzat itt nem messze, ahová szeretnél visszamenni, drágám, s ők is szívesen fogadnák az új híreket, nemde? - villantja rád a szemét Eden. - Akkor ha mindenki benne van, akkor mehetünk!

Hatan indultok el a fürdőbe, ahol a fülest kaptátok. A fürdéshez és masszázshoz több csoportra oszlik a banda, de utána összegyűltök egy közös teremben, s a személyzet boldogan hordja elétek a jobbnál jobb ételeket, mivel Eden és MIrk is beszámolt nekik a történésekről.

Legszívesebben rohannék száguldanék de ismerve Edent biztos hogy megérezte a varázslat fáradalmát. Így az ő tempójához igazítom a sajátomét.
A terembe érve lelkesen visszaintegetek Mirknek már alig várom hogy meséljen.
A hírek megdöbbentenek mikor meghallom mit tettek Herkkel ráfogok Eden kezére s talán a kelleténél jobban meg is szorítom.
- Vége ? Biztos hogy vége ? - simulok hozzá - ha most is megszökik valahogy akkor már nem lesz kegyelem négyünknek - mondom halkan hogy csak ő hallja. Mikor Jadur elmondja hogy egy diák is belekeveredett fájdalmasan sóhajtok fel.
- Ki az aki képes lenne elárulni a társait ? - kérdezem csak úgy mamgtól tán.
Elhangzik az esti vacsora meghívás Jadurtól. Együtt éljenzek a többiekkel felszabadultan. Mikor a csapat feloszlik törném magunkat Mirkék felé...ám Sissimor magához rendeli Edent.
Egy pillanatra aggodalom fut át rajtam s a lehetőségek szerint az udvarias hallótávolságig követem kedvesem. Félek hogy valami még lehet a dolog mögött talán nem mondtak el mindent a diákok előtt...
Figyelem Sissimor száját és a fülem fájdalmasan ki van hegyezve. Mára szabadnapot ad Edennek. A szívem majd kiugrik az örömtől. Finoman meghajlok a professzor felé és egy kedves mosollyal jelzem a köszönetünket.
Edenbe karolok és szeretnék vele felrepülni a boldogságtól.
- Azt mondtad vannak fürdők a városban ... menjünk hancúrozni s masszíroztatni aztán csapjunk egy kis ünnapséget...persze mindezt négyesben vagy ha Ormond is jönne én nem bánnám... - adom elő a tervem lelkesen.

Minden torony önfeledten lengeti a zászlóit, megfeledkezve kissé a fegyelemről. Megkapjátok az engedélyt, a befejezésre, és a hazatérésre.
- Jól, persze! - feleli Eden. - Menjünk vissza az iskolába, a többiek is oda fognak jönni.
Leballagtok a toronyból, s elindultok az iskola felé. Eden egyenesen a tanácsterem felé veszi az irányt, s benyit. Sissimor, Jadur, s a varázslótorony személyzete már ott van. A csapatok sorra érkeznek, s végül megjön mindenki. Lelkes duruzsolás hallatszik mindenfelől, már a diákok is tudják, hogy ez nem egy egyszerű gyakorlat volt. Egészen tele lesz a terem. Mirk széles vigyort küld felétek, s integet.
Mikor végül mindenki helyet foglal és elcsendesül, Ormon áll fel.
- A Háromszög vadászat sikeres volt,. Kézre kerítettünk egy férfit, aki alaposan gyanúsítható, hogy közreműködött pár fiatal nő elrablásában. Őt láthatták a tetőn keresztül menekülni. De nem ő az egyetlen, aki kézre került. - Ormond feléd pillant. - Amikor a csapat a kocsma közelébe ért, ketten is éppen menekülőre fogták a dolgot. A másikuk egy Kígyónyelvű Herk néven elhíresült kalóz. Mivel az ő elfogása már hónapok óta napirenden van,s más egyszer meg is szökött a börtönből, így a csapat elébb őt gyűrte le. Most már nem fog megszökni, mivel szó szerint láncra fűztük, a két csuklóját és a két bokáját is átszúrtuk. - páran felszisszennek. - Annyit megtudtunk, hogy a két férfi éppen az iskola egyik diákját próbálta lefizetni, hogy információkat szerezzen tőle. A diákot szintén őrizetbe vettük, gondolom ki fogják hallgatni. - pillant Jadur felé, aki bólint.
Kicsit mindenki susmorog, aztán Jadur feláll, s beszélni kezd.
- Szeretném megköszönni a város nevében a diákok segítségét. Kítűnő munka volt! Az eljárást feltehetőleg ezentúl más esetekben is alkalmazni fogjuk, s ebben számítunk a diákok részvételére, természetesen megfelelő díjazás mellett. A csapat minden tagját a ma napon a Kiömlött Tintába várjuk egy esti lakomára! A költségeket a város állja. - leül, s a jelenlévők megéljenzik. Jadur tudja, hogy lehet népszerű.
Sissimor feláll, s oszoljt vezéynel, amjd magához inti Edent.
- Mára szabadnapot adok. - szól, s távozik.

Figyelem a többi tornyot is. A jeleket akaratlan is rögtön fordítom magamnak s értem azt ami történni fog. Magával ragad az izgalom. Nincs a kocsmában. Menekül...
Hol Edent hol a főtornyot figyelem. Varázsol és már tudom a dolgom leadom a jelzést. S OTT VAN a tetőn. Menekül ... de már látjuk is. Megragadom Eden karját.
- Kerítsétek ! ... Jaj ne lemászik...ohh..ez az ..igen !!! - szurkolok halkan feszülten legszívesebben kiabálnék de nem lehet tudom.
Mikor megadja magát átölelem Edent....
- Meg van a remény....végre - sóhajtok fel. Majd felnézek rá.
- Jól vagy ? - fürkészem a varázslatok hatását keresve.

Látjátok az egyik csapatot befordulni a megfelelő utcába. Vártok. Vártok.
A főtoronyból újabb jelzések érkeznek. Felkészülés újabb varázslatra, de csak három toronynak, a tiétek közte van. Meglepő, de Eden nem tétovázik, teszi a dolgát, a most jelre megkezdi a varászaltot, s adja az irányt. Megkapod az eredmény, mutathatod. A másik két torony is megadja.
- Kicsit odébb van ... - mormolja Kalina. - De arra felé nincs is utca ... mármint csak a ... Ott van a háztetőn!!!
Egy alak tűnik fel az egyik háztetőn, ahogy menekül. Nem sokkal utána egy másik alak is felbukkan, ahogy üldözőbe veszi. Két torony jeleni kezd.
- Most mutatják az alsó csapatoknak, merre kerüljenek. - magyarázza Eden.
- Ez a nehezítés? Hogy most menekül a célpont? - érdeklődik Kalina kíváncsian.
- Kalina, most már megmondhatom, ő egy bűnöző, akinek segítünk az elfogásában. - feleli Eden szűkszavúan.
- Huuuú, de izgi!!! - tapsola lány lelkesen.
Az alak éppen készül lemászni a szomszédos utcára, de megtorpan, s visszakozik. Valószínűleg feltűnnek odalenn az üldözők. Most már csak szurkolók vagytok, varázsolni egyenlőre felesleges. Az alak, próbál másfelé egérutat nyerni, de mások is feltűnnek a környező tetőkön, s náluk már íj is van. Innentől odafenn szaladgálni nem egészséges, s a gonosztevő megadja magát.

Halkan felnevetek. Megkönnyebbülök. Tehát megfogják az illetőt. Örömmel nézek Edenre.
- Most szívesen lennék odalent. - sóhajtok. - Remélem Mirk és a társai pontos beszámolót tartanak majd. - lelkesedem mert olyan izgalomban vagyok mintha magam is szaladnék a Kiömlött Tinta felé.
- És most ? .... most mi lesz ? - nézek kettejükre.
- A főtorony fog jelt adni a végét kihírdetve ? Akkor mi is lemehetünk ? - úgy izgulok ahogy Emili szokott lelkesedni. Felnevetek de nem bánom az érzést ... ez valami új és jó.

Megkapjátok a "MOST" jelzést, s Eden nekikezd a varázslatnak, majd kinyújtott kézzel megadja az eredményt. Nem kell már képet tépkedni, hála neki. Neked most nincs más dolgod, csak a zászlóval, aminek hosszabb a nyele, mint egy kar, s így jobban látható is, ugyanabban az irányban kimutatni a toronyból.
Mikor kidugod a zászlótokat, szinte ugyanakkor jelenik meg a többi zászló is a többi toronyban. Ha minden jól megy, ezek egy bizonyos irányba mutatnak. Ha csak két zászló lenne, s valaki hibázna, akkor eleve fals lenne az eredmény. Ha három zászló nem egy irányba mutatna hiba miatt, nem lehetne tudni, melyik a rossz. De most öt zászló jelöli ki az irányt, s nincs hiba, az látszik. Még te is meg tudod állapítani, a város melyik pontja felett találkoznak a vonalak.
Kalina meglepetten kiált fel.
- Hogy lehet ilyen könnyűt feladni? Ezt már most tudom, hogy akiömlött tintában van akit keresünk. - s legyint.
Eden meglepetten pillant ki.
- Néééé, ez tényleg az!
Az iskola varázslótornyában már lengenek is a zászlók, s alul a két csoport megindul.
- Ez a diákok egyik kedvenc kocsmája. - magyarázza neked Eden, ezért ismerjük.
A hely valóban közel van az iskolához. Ergon jól sejtette.
- Ormond, és Mirk pontos helymeghatározást kap, mert ez a helyet mindenki ismeri, természetesen Sissimor is. - vigyorog Eden. - Sajnos innen nem látni a bejáratot, és az utcát előtte.

Felnevetek a reakcióján.
Nyelvet nyújt játszik remek.
- Gyerünk professzor ...számoljuk fel a várost fenyegető kalózveszélyt tisztítsuk meg a nágáktól az erdőt... - tüzelem kedvesem. Gyorsan öltözködöm miközben kiadogatom neki a szekrényből a ruháit hogy ő is gyorsan elkészülhessen.
A reggelinél viszonzom Emili lelekesülését.
- Látod hogy nem maradsz ki mindenből - cukkolom halkan.
Élvezettel falatozom. Egy szelet vajaskenyérra egy satszeletke és fogpiszkáló segítségével vitorlát rakok s Eden tányérjára rakom.
- Kapitány ! A legénsége felsorakozott !!! - pillantok körbe játékosan.

Majd mikor felállunk és a tornyok felé indulunk csak ekkor kezd bennem felgyűlni az izgalom. Büszkén figyelem hogy Ergon vette maga mellé Emilit. S rendesen kifulladok mire felérünk. Ugyan elmaradt a reggeli hosszú pancsolás mert Eden megint elfelejtette a beígért ébresztő varázslatot de hirtelen eszembejut hogy mikor idejöttünk Nyírszigetre említette hogy vannak fürdők is. S ha siker koronázza a nagy harci tervünket akkor ráveszem Edent hogy engem és emilit vigyen el.
Felérve kifújjuk magunkat. Kezet nyújtok a segítőnknek s bemutatkozom lelkesen.
Körbenézve gyönyörű innen a város. Kalina felé fordulok nem akarom Edent most terhelni a kíváncsiságommal.
- Mindig fel lehet ide jönni vagy csak most kivételesen a játékok miatt engedtek fel minket ? - szándékosan nevezem így mert nem tudom ki van beavatva s ki nem.
- Tudod még soha nem vettem részt ilyesmiben. Kérlek segíts majd hogy ne hibázzak ! - nézek rá mosolyogva.
Az idő gyönyörű bár hideg van. Az izgalom és az elfogyasztott reggeli fűt. Mindenfele élesen el lehet látni. Körbejárok és megjegyzem a tornyokat melyik kié. Sissimor tornya felé figyelek mikor felhangzik a harangszó. Tökéletes komolysággal véve a feladatom bejelentkezünk mi is mikor ránk kerül a sor.
Feszülten figyelek. Bízom benne hogy pontosan tudni fogom mikor mit kell mutatni. Érzékelem Eden és Kalina jelenlétét a hallásom az övék ha pontos információt kapok aszerint fogok jelezni. Tekintetem Sissimor tornyán.
Megkapjuk a jelet s Eden elrágcsál valamit. Ez újabb később megtartandó szónoklatot vált ki belőlem de elnyomva valóban későbbre halasztom .... majd.
Nem szólalok meg itt csak kettejük beszélhet most. Remélem hogy Kalina segít majd hogy mit és hányszor kell jeleznem.

- Torony, vadászat ... - morogja Eden - kapjuk el! - s még úgy dönt, hogy alszik rá egyet.
De amikor elkezdesz nyafogni, arra azért felébred, s megütközve néz rád.
- Ott van a két kicsit lábad, el tudsz menni az étkezőig, én nem foglak vinni! - s kinyújtja a nyelvét rád, aztán felkel, s öltözni kezd, úgy tűnik már tényleg felébredt.
A reggelinél Emili és Mirk szemében harcias fényeket látsz csillogni, de főleg a húgodéban. Mindenki úgy eszik, mintha a vajaskenyérrel kellene ma brutálisan végezni, s nem a kalózokkal.

Aztán megkezdődik a pozíciók elfoglalása. Emili Ergon mellett lesz Zászlós, ők másik toronyba másznak fel. Mellétek még egy diák jön, Kalina, aki majd a helyismereti és stratégiai részt adja, de ha Eden kimerülne, pár varázslattal is meg mer próbálkozni. Mire a torony tetejére értek, rendesen kifulladtok, de ott álltok, s vártok a harangszóra, addig lehet pihegni.
S aztán felhangzik, s a tornyok szépen sorra bejelentkeznek, mindenhol teljes a létszám. Megkapjátok a jelet a felkészülésre. Eden a szájába vesz egy kis pirulát, és elrágcsálja. Nem lehet túl jó ízű, ez látszik az arcán. Aztán már csak összpontosít.

Tudtam hogy torolni fog sosem hagyná ki... épp ez volt a célom hogy játékra bírjam... na de oh ne...!
Sikongva menekülök előle s próbálom hánykolódva lefogni a kezeit. Nem adja fel amig szusz van bennem. Kifulladva zihálok s mikor csak jelzi is hogy újra kezdené máris újabb halk sikoly hagyja el az ajkam.
- Jó leszek .. nem leszek léha játékos örömkergető ígérem... - nézek rá könnyes szemmel. Boldogság járja át minden porcikám.
Rávetem magam a szorult helyzetem ellensúlyozandó és szerelmesen csókolom meg. Hosszan forrón. Boldogan adom át magam az élvezetnek újra és újra mig kimerülten el nem nyúlunk egymáson vagy alatt vagy már azt sem tudom hogyan is.
... kopogtatnak "Jó reggelt !" hangzik.
- Oh nem ...- nyújtózkodom. Eden átfordul és Jóéjszakát kíván....
Halkan felnevetek. Majd a hátához bújva anyakába támasztom az álam.
- Vár a torony a zászlók a vadászat..... - mondom halkan. Majd megcsókolom és kipattanok az ágyból.
- Eden éhes vagyok...- nyafogom a szekrénynek dőlve - haaaaallod Eden....ééééhesssss! - nyűgösködöm játékosan és toppantok is hozzá. - Ha nem viszel máris enni akkor Sissimor jele kiskutyafüle lesz a gyomrom korgásához képest. - fenyegetem meg.

- Auu ... - tiltakozik szelíden, de aztán megakasztja saját felfalatását - Drágám, szerinted én léha vagyok? - kérdi mézesmázos hangon, de valahol érzed a kis vészharangocskákat. - A szorgalmas munka nem zárja ki az élet élvezetét! - folytatja, s a hangjában van valami vésztjósló, ahogy közben a takaró alá araszolja magát. Eden éppen arra készül, hogy élvezze az életet ... Csiklandós vagy?


... S lőn másnap reggel, s ugye ez nem egy szokványos munkanap. A kopogás érbeszt benneteket, meg a "jó reggelt". Igaz, hajnalban egy pár pillanatra voltak olyan gondoaltaid, hogy most kelni kéne, de visszaszippantott az ágy, meg az édes álom Eden oldalán.
A délelőtti őrségváltás ugyan később van, mint a munkakezdés, de addigra fel is kell érni a toronyba.
Eden alszik, rendíthetelneül, s csak álmában köszön vissza.
- Jahmm ... jó éjt!

Már nem fáj amit mond és nem is okoz bosszúságot. Önmagam is meglepem mikor felnevetek.
- Nos mondd meg Sissimornak hogy igenis gyakorlati haszna volt annak hogy elmentél.... - már tudom mi volt a baj.nem gyötröm tovább.
- Rendben...éljenek a léha mindent élvező csibészek....! - Felkapom a takarót s magunkra borítom mint egy barlangot.
- Téged akarlak Eden Grim s ha tetszik ha nem meg is foglak szerezni - morgom rém veszélyes hangon. S belecsókoloka köldökébe majd finoman megharapom a hasán.

Eden szokás szerint megint akkorát fúj, hogy egyik hajfürtöd meg is lebben a hirtelen "szélvihartól".
- Ez angyon bonyolult. Én sem fogalmaztam meg magamnak telejsen. Az egyiket már részben elmondtam. Nem tudtam eldönteni, hogy ha ember lennél ezekkel a tulajdonságokkal, akkor is szeretnélek-e vagy a vonzalmam irántad csupán a varázsod része. Márpedig az azért önbecsapás lett volna, ha csak azért maradunk együtt. Aztán ott volt ez a "szentfazékság". A húgod jó szót talált rá. Én szeretem élvezni az életet. Nehezen tudtam elképzelni, hogy valaki olyam meleltt maradjak emg hosszú távon, aki mindenben csak a köteleséget és a szenvedést keresi. Hátborzongató volt. Tényleg! Szép dolog az önfeláldozás, de csak ha értelme van. S nálad nem a célszerűség volt a lényeg, csak az önfeláldozás. Tök mindegy, hogy annak, akiért éppen tetted, vagy amiért éppen tetted, az igényelte-e, vagy meg lehetett volna oldani anélkül is, te elhatároztad, hogy ezt nélkülözve és szenvedve csinálod, és punktum. Ez olyan, mint amikor anyám takarít. Ha van két módszer, ami közül választani lehet, akkor biztos a nehezebbet választja, még akkor is, ha az eredmény ugyanaz lenne, mert "akkor van rendesen megcsinálva, ha bele is döglik melléje". Ha nem fárad el teljesen, akkor nem lesz elég tiszta a lakás. Ettől otthon is a hajam az égnek állt. Na, szóval iylesmik ... - legyint bizonytalanul.

Nem engedem el csak halkan dünnyögöm..
- Tudod ez a baj azokkal akik már tudnak valamit...elfelejtik azt hogy mások ezt nem tudhatják. Nem nyúltam volna hozzád mert akkor rájönnek hogy megtaláltalak. Haza rohantam volna ahírrel és Ergon mesterre bízom az ügyet mint ahogy azt is hogy Herk hazament részegen és alszikmár....pusztán csak mégsem találták meg...nem volt szerencséjük olyan nagy nem mint nekem... - sóhajtom.
- S ha te varázsló is vagy és tele vagy komponensekkel mégis elfelejted alegfőbb dolgot az érzést ami húzott feléd vagy legalábbis arra ösztönzött hogy mindenképp megtaláljalak. - mosolygok rá.
- S lehet idebent nem találnál semmiféle komponenst.. - mutatok a fejemre - de itt - s kezét a szívemre húzom - itt valami egész más varázserő lapul ... a női szívet nem tudod megtéveszteni kijátszani ha az szeret. - mélyet jólesőt sóhajtok hisz itt van velem.
- S ne mond hogy nem jártam jó nyomon.... egy kocsmába azért csak betévedtem és te is ott kezdted lehet nem pont abban. - hemperedem mellé és felkuncogok.
Majd hirtelen felülök és komolyan nézek rá.
- Tudni szeretném miért mentél el ? mi az amit egy szerelem papnőnek el lehet mondani nekem meg nem ? Azt mondtad nem tudsz velem élni mert nem engedlek közel...- mondom halkabban.
- Azt hittem túlteszed magad rajtam mint a többieken ... - nézek rá kedvesen de most nem érintem meg.
- Csak most az egyszer szeretném hallani az okot vagy okokat ...kérlek..és soha többé nem hozom fel ... kérlek.. - nézek rá könyörgőn.