Útkeresés

A fiúk is elbúcsúznak, s Ergon eltépi a tekercset, s eltűnik.
- Akkor most jól meg kell jegyeznünk ezt a pontot. - veszi át a szót Eden egy hatalmas sóhaj után. - Csak innen tudunk hazatérni. Érted, Lilian? Ha máshol próbálod használni a tekercset, nem fog működni.
Megjelöltök egy pár fát. Így megismerjük a helyet, ha ideértek. Aztán visszaültök tanácskozni.
- Akkor most a húgod a lényeges a továbbiakban, nem a nága település. Nem kell közelebb mennünk, s ez jó. A húgod elébe menet akár tovább is csoroghatunk lefelé a patakon, ami már inkább folyó, s időnként rákeresünk. Ha kicsit is kaynarog a folyó, egy idő után tudni fogjuk azt is, milyen távol van tőlünk. Ha találkoznuk, akkor meglátjuk, hogyan szabadíthatjuk ki. - foglalja össze Eden a továbbiakat.

Nincs tovább... Ergon mester elmegy... hatalmas űrt érzek máris. Mintha a fél világ menne vele...A félelem és a bánat első hullámai elöntenek de Edenre nézek és Mirkre. Velem vannak és egy lehetetlen dologra vállalkoznak szinte s teszik a dolguk. Nem és nem adom fel.
Bár nem tudom hogyan kell használni a tekercseket de ezt majd Eden elmondja később most fontosabb dolgok vannak. Ergonmester elmegy nincs mese és igaza van senki más nem fog minket megmenteni ha ő is velünk sínylődik odabent. Pár mély lélegzet és józan gondolatok.
Összerakom a tarisznyámba gyűjtött növényeket a kis jegyzetekkel remélve hogy még olvashatóak és nem evett meg mindent a nedvesség.
- Ergon mester ... ha szépen megkérem odaadná ezt Liliana asszonynak ? Vannak benne jegyzetek s próbáltam úgy csomagolni hogy ne keveredjen össze nagyon.- mosolyodom el. - S ölelje meg a nevemben..s mondja meg neki amit most csak önnek tudok személyesen elmondani hogy önök nélkül nem ment volna eddig se s eztán se.. - nézek rá könnyes szemmel mikor elbúcsúzom. - Mindent köszönök. - mondom szeretettel.
Majd elmenekülök mert nem biztos hogy sírás nélkül tovább bírnám s nem akarom hogy lássák.
Sürgős munkába fogok. A vászon széléből lehasítok egy csíkot. ha bármi száraz rongyot vagy ruhadarabot találok még a zsákok mélyén azzal szárazra törlöm. S varrni kezdek. Minél kisebb lapos tokot az iratoknak s gondosan belerögzítem mindhármunk felsőruházatának belsejébe.
Ha mindent el is vesznek csak nem vetkőztetnek le.

Úgy tűnik sikerül behatérolnia nága település pontos helyt. S ekkor Ergon nekiáll a ponyva védelmében tekercseket írni. Csak most döbbensz rá, mit is jelent ez. Megírja a tekercseket, aztán ő hazateleportál Nyírszigetre, s hárman maradtok már csak. Eddig ő volt veletek a "felnőtt", aki vigyáz rátok. A fiúk is elég megszeppentnek tűnnek.
Bóklásztok a környéken, élelmet gyűjtötök, dideregtek, tocsogtok a sárban, s terveket szőve reménykedtek.
Ergon egész nap ír. Négy tekerccsel készül el, s hármat nektek ad. A negyedikkel fog ő távozni. Búcsút vesztek egymástól, s a szívetek elnehezül.
- Nem szívesen hagylak itt benneteket, de mennem kell, ez a szigorú utasítás. Amint tudjuk a település pontos helyét, s megközelítettük, s megvan az ugrópont, mennem kell. Ez garantálja, hogy a többieket esetleg kihozhassuk, s ha fogságba estek, ez a Ti reményetek is. Vigyázzatok magatokra!

Ölelem Edent és hallgatom Ergon mestert. Jólesik a hangja a tanítás. Így már értem mit miért tesznek. Amig Eden alszik nem engedem el.
- Mirk kérlek vegyétek be a szert msot nem engedném el Edent - kérem meg a fiút hogy tegye meg helyettem a szertartást este. Csak arra a fél percre ébresztem fel kedvesem míg lenyeli a szert. Számolgatom meddig lesz még vajh elég s ha elfogy a szervezet meddig bírja nélküle ezt a nedves hideg támadást. Az esőben növényt gyűjteni sem nagyon lehet...
Egész éjjel melegítem a kimerült férfit a karjaim közt vagy köré fonódok épp. Alig alszom valamit....
Reggel a tea mennyei italnak tűnik. Majd kenuba szállunk és újabb meregetés szimatolás figyelem a partokat.
Mikor megállunk és ők elmerülnek az irányokban távolságokban fogoma tarsznyám kiveszek egy két kis zsákot és beljebb óvakodom az erdőbe hátha mégis találok pár zöld levelet ami segít előzni a szervezetre támadó gyengülést a hideg és a nedvesség miatt.

Eden a karjaidban bóbiskol, meglehetősen elégedett magával. Ergon letelepszik, s magyarázni kezd.
- Eden úgy vélte, hogy személyek keresése esetében elég, ha a nevét, s pár fontos adatát tudjuk az illetőnek. Ebből pedig több is a rendelkezésünkre áll, hisz Ti olvastátok a Nyírsziogeten kapott anyagot, s fogadok, hogy Eden meg is jegyezte a neveket, és egyéb adatokat. Most ezeket próbálta végig. Ha jól sejtem, ahol nincs eredmény, az a személy meghalt. A többieknél pedig ugyanazt az irányt kapta, tehát mind arra vannak. - mutat Ergon is az adott riányba. Ma már nem megyünk tovább, pihenünk, s holnap keresünk.
Eltöltötök egy újabb nagyon nedves éjszakát a ponyva alatt a kenuban. Akárhogy vigáyztok, már mindenetek nedves valamennyire. Néha úgy érzed, aze gész világon nincs egyetlen száraz pont sem. Szereted a vizet, de ez már neked is kicsit sok. Képzeled a többiek mit érezhetnek.
A reggeli teázás már szinte szertartásnak minősül náaltok, s éreztek valami áhitatot a forró ital iránt. Ráadásul a forró bögrét markolászva legalább a kezetek megszárad egy időre, s átmelegszik.
Ergon gondterhelt, Mirk morcos, Eden elszánt. Ergon ismerteti a tervet.
- Azt hiszem mégiscsak jobb lesz kenuba ülni, s lecsorognia folyón úgy egy órán át. Ott kikötünk, s Eden újra elvégzi a kereséseket, vagy csak egyet közülök. Akkor már nem csak az irányt, de a hozzávetőleges távolságot is tudjuk majd.
Csendesen összepakoltok, s teszitek a dolgotokat. MInden olajozottan megy, leszámítva a folyamatos didergést. Az ereszekdés baj nélkül lezajlik, s Eden rákeres az egyik célpontra, s megvan az irány. A férfiak összeülnek, hogy kiszámítsák, mi mennyi, és merre.

Meglep az aranyos öröme és felnevetek a megkönnyebüléstől hogy nem mondtam butaságot.
Izgatottan figyelem mit tesz. Fa név rokon hajszál... Nem is értem egészen.
Csak azt látom hogy megint kimerítette magát. Előkapok egy plédet és beburkolom. Mellé telepszem és a karjaimba húzom.
Azt hiszem várhatunk itt egy két órácskát igaz ?- nézek Ergon mesterre.
- Ha szépen kérem elmondja nekem mi történt most pontosan ? - nézek rá kíváncsian. Szeretettel öelelem Edent s nem hagyom beszélni bár tudom ő is szívesen elmondaná de most nem akarok több erőt kivenni belőle. Pici csókot nyomok az ajkaira s nem érdekel hogy kit zavar vagy kit nem.
- Pihenj kérlek ... szükségem van rád sok év múlva is. - suttogom a fülébe majd felnézek Ergon mesterre a választ várva.

Eden és Ergon meglepetten néznek rád, amjd Eden egy cuppanós puszit nyom a homlokodra.
- Okos vagy. Nem biztos, hogy bejön, de ettől még jó ötlet. S nem is kell feláldozni a kenut, nem kell az egész!
Kis darabokat törnek le a kenuból, s próbálkoznak. Az eredmény észek felé muat.
- Most vagy a hátunk mögött nmaradt elf csapat tagjait mutatja, vagy már eljttünk a nága település melett. - sóhajt Eden.
- Vagy arra van a fa, amiről a kérget lehántották ... - legyint egyet Mirk.
- Nem, a növénykereső varázs nem ugyanilyen, csak hasonló. Biztos, hogy személyt mutat. - rázza meg a fejét Ergon.
Eden elgondolkodik.
- A személyeket kereső varázst a növénykeresőből fejlesztették ki. A növénykeresőnél rajz, vagy a növény egy darabja kell. A személykeeresőnél is egy rajz, vagy mondjuk hajszál, de jó egy személyes tárgy,v agy egy rokon is. De ha így van, akkor esetle jó egy név is, s egyéb adatok?
Nem is vár választ, csak felkel, s varászolni kezd, majd beáll egy irányba, mely enyhén délnyugat felé mutat. Nem elégszik em ennyivel, mondja a következőt. Ennél nincs eredmény. Aztán a harmadik. Ugyanoda mutat.
Ergon és Mirk fészekődni kezd az izgatottságtól. Eden még hatot varázsol, ebből kettő eredménytelen, a többi ugyanarra mutat.
- Arra van. - jelenti ki a végén, s leül. Nagyon elfáradt megint.

Eden mellett maradok mig varázsol és segítek neki hogy gyorsan összegyűjtsük ami kell ne legyünk túl sokáig az erdőben.
Meghat hogy Ergon mester Emilit keresi...bár természetes és logikus lépés mégis jólesik másképp is a tette...
- Mindig azt játszottuk Emilivel mikor a vadkacsa papa szárnyra kelt és alacsonyan repülve elhúzott a nádas felett hogy vajon mit láthat odafentről. Ilyenkor Emili aranyosan hápogott és mesélt... - mondom mosolyogva. Örülök hogy az irány még a folyót mutatja.

A leves átmelegít s minden kis falatot duplán elrágcsálva élvezek.
A nágák települése... ott vannak az elfek... tényleg kellett volna valami s erről én is tudtam...vagyis otthon még mikor Emilit keresték szóba került...
Aztán valami megfog... Edenre nézek.
- Eden....- kezdek bele halkan - az elfek nem kicsit voltak kemények s ha jól sejtem arról a területről tűntek el a társaik... nyolcasával gondolkodnak s egy egész csapat tűnt el. - lassan nézek fel a fiúra és felmelegszek a lehetőség gondolatára.
- A területhez tartozott tán a kis tó .. a kis tavon a kenu.... - nézek rá bátortalan mosollyal. - s ha már ugye gyalog megyünk tovább... ide úgysem jövünk vissza. - találgatok egyre lelkesebben.
- Egy próbát megérhet....tán - nézek Ergon mesterre mert nem tudom ez mennyi erőt vesz ki belőlük

Nem haladtok ma sem lasabban, mint tegnap. Kora délután Mirk emgállj parancsol.
- Közel vagyunk. Nem kellene tovább ereszkednünk, mert kockázatos. A nága település biztos nem a patak partján van, így akár el is suhanhatunk mellette.
- Éllmet is kellene keresni. - bólint Ergon.
Kiköttök. Látod, Eden töri a fejét valamin.
- Fel kellene mászni valahová, és köbekémlelni. De ilyen esőben nem látunk messzire sajnos.
A hideg, ebben megegyeztek, valóban csökkenti a nágák előfordulásának esélyét. Eden nekiáll élelmet keresni, a maga körbeforgós-varázsolós módszerével, Ergon pedig meglepetésedre Emilire keres rá.
- Arra van. - mutat dél-délketel felé. - Mivel az Aranyút folyó is arra van, ez megfelel az elképzelésnek, hogy a mellékágon haladnak felfelé.
Találtok némi bogyót, és gombát. A gomba azonban nyersen nem az igazi. Megint Mirk kövecskéjére kell hagyatkoznotok. Azonban a gomba, szárított hús, és az erdei fűszernövények segítségével egészen ízletes gombás húsleves-szerűséget készítetek. Otthon persze mindenki húzná az orrát tőle, de most mennyeinek érzitek.
Étkezés után a csapat összeül. Arra próbálnak rájönni, hgoy hogyan találják meg a nága települést. Ergon csóválja a fejét.
- Kérni keleltt volna valamit az elfektől, ami az egyik elrabolté volt. Akkor most menne a dolog.
- Igen, ez eszünkbe juthatott volna. - csóválja meg a fejét Eden is. - Persze mindenki inkább szabadulni akart onnan minél hamarabb.

A megmaradt félzsákocskányi savanykás bogyót diktálom beléjük félve hogy ennek az időnek nem lesz jóvége.
Nem mernék most úszni. A sodrás az uszadék s a hőmérséklet kiegyenlítése több energiám venné el mint amennyit a víztől kapnék. Egy edénnyel meregetem ki a kenu aljában összagyűlt vizet. Így legalább hasznosnak érzem magam.
Nemmerem megkérdezni milyen messze vagyunk még az azt sem tudom holtól.
Hiú ábrándokba kergetem amúgy is zaklatott érzéseimet miszerint megtaláljuk Emilit megfojuk és hopp máris otthon vagyok vele a kollégium jó meleg szobájában és mosolyogni látom egy tálka levessel a kezében....
Bárcsak látnám a jövőt és hatással is lehetnék rá...
Megrázom a fejem és folytatom a meregetést.
Egy reményem van...a nágák fáznak és ha egy kígyó fázni kezd akkor a vackára menekül és megdermed tavaszig. Ha emberi alakot öltenek akkor is meleg kell...tűz...
Időnként bele bele szimatolok a levegőbe füst nyomait kutatva...

Az eső csendesedik, s Mirk kidől. Ergon eddig szinte meg sem rezzent, s most ő veszi át a helyét. A csendes eső hatására mélyebben elalszotok Ti ketten is. Hajnalban Ergon kelt benneteket, bár úgy érzed, egy szemhunyást sem aludtál. Az eső még mindig egyenletesen esik. Érzed, hogy nagyon hideg van. Ahogy felpillantasz, azt látod, hogy a fákon néhol vékony, átlátszó réteg van. Az eső ráfagyott az égakra itt-ott. S alig két napja még melegetek volt délben. Mit nem adnál most egy meleg teáért! Mirk megoldja persze, mivel ő is vágyik rá. Megint a kövecske kerül a vízbe. Körbekuporogjátok a forró vizzel teli bográcsot, s szorongatjátok a bögréteket.
Aztán a reggeli után el kell indulni. A patak sokkal szélesebb most, de nem hurcol már köveket, s fatörzseket is csak elvétve. Bepakoltok, s vízre szálltok. A fiúk nem ajánlják, hogy ússzál, a víz most már tényleg alig pár fokos lehet, s amúgy is folyamatosan kapjátok a nyakatokba az esőt. A felszerelés a ponyva alatt, de Ti bőrig áztok. Hamarosan mindenki folyamatosan didereg.

A hideg az eső s a hirtelen megterhelés ellenére örülök hogy mindenünk megvan. Hiszen csak a legszükségesebbek hoztuk magunkkal s bármi elvész megéreznénk a hiányát. Mindenki morgolódva de éppségben megvan. Hálát adok hogy meghallottam a morgást és hittek is nekem.
Edenhez bújva melegítem amennyire tudom. Forróság önt el a csókjait érezve. Tudom hogy ő is kapaszkodik az érzéseimbe mint ahogy én az övéibe. Keveset alszom. Figyelek fülelek ...azon töprengek hogy vajon így marad ? Megmarad nekem Eden ha visszamegyünk a városba akkor is...
Most minden percet ki akarok használni. Ha el is szundítok akkor is éberen alszom. A nyakába furt arccal szorosan ölelve...mintha két ébrenlét közti szundikálás alatt elvehetnék... A csónakot is inogni érzem a mindenhonnan áramló kis folyamoktól. S tudom a nappalom is borzasztó lesz...

Eden és Ergon felkapjáka kenut, s Mirk a csomagokat viszi, mindenkinek a szemében ott a rémület. Becsörtetteka fák közé, szerencsére errefelé emelkedika terület, tehát ha pár lépést előrejuttok, akkor valószínűleg védve lesztek. Persze egy kenuval nem könnyű ... S mi a fontosabb a kenu, vagy a csomagok? A csomagok az égakon csüggnek, Mirk az ágakat hajtja széjjel a kenu előtt, majd leteszitek, s hozzátok a csomagokat. Az utolsókért mikor visszafordultok, a nappal utolsó fényeinél már látjátok mi vonul lefelé a folyón.
- Ha ez minden évben így megy, akkor hogyhogy még van hegy?! - lepődik meg Mirk, de aztán inkább az utolsó kupac csomagokat viszi fel a kaptatón.
Halljátok, ahogy az áradat köveket görgetve romog lefelé, s néha fatörzsek reccsennek.
- Feszítsük ki amgunk fölé a ponyvát! - javasolja Ergon, s a kaptató tetején négy fa közé kötitek a vízhatlan vásznat. Alatta pihen a kenu, és a csomagok. Beültök a kenuba végül mind a négyen, a csomagok egy része kívül közeli ágakon csünt a ponyva alatt. A felhőszakadás megint legalább olyan vad, mint tegnap éjjel, s a levegő tovább hűl.
Mindenki takarókat teker maga köré, a kenu oldalának dőlve kuporogtok. Mirk vállaja, hogy őrködik az elején. A kis goblinon látszik, hogy annyira zavarja az ítéletidő, hogy ugysem tudna aludni. Nektek sem lesz könnyű.
Összebújtok Edennel, míg Ergon egymagában vackolódik el. El-elbóbiskoltok, s arra ébredtek, amikor Mirk a ponyvát lokodi, hogy ürüljön, majd újra csak az esző neszei, s újra a ponyváról lezúduló víz loccsanása. Eden viszonozza az apró csókokat, ha ébren vagytok, aztán megint egy kis bóbiskolás.

Pedig nem tudok jobbat..félek hog yrajtunk ütnek ha nem őrködünk..persze ha... az idő is megint borul egyre komorabban szemlélődöm.
A felhők tornyosulnak .....valahol nagyon esik ...a víz rohanni kezd ... az ég morajlik vagy valami más....
Hirtelen pattanok fel.
- Eden ! A víz..a víz ! - Ragadom meg a karját.
- Be a fák közé ! A kenut is ! - és a kenuhoz ugorva felkapok egy csomagot és a fák felé szaladok nem érdekel hogy esik az eső. Az egyik alig elérhető ágra akasztom a zsákot a szíjánál fogva és szaladok vissza.
- Jön a víz ! elviszi a kenut .... - lihegem rémülten attól félve hogyha elveszítjük soha nem érem nágaföldön kívül Emilit. Újabb csomagért futok.

Az újabb esőforont mögületek érkezik, itt a folyóparton jól látni, ahogy a sötétebb felhők elborítják az eget, s lassan elnylik a fényt, s az esőcseppek egyre gyakrabban koppannak. A felváltva alvás gondoalta nem igazán tetszik a többieknek, mert fáradtak, az előző éjszaka is nagyrészt kimaradt mindenkinek. S aki a kenun kívül marad, az ronggyá ázik, hisz a ponyva a felszerelésre kell.
Azon tanakodtok, hogy hogyan is legyen, míg a folyót figyelitek. Gyorsul megint a sodrása. Úgy tűnik neked, újra hallod a nerég elhagyott zúgók neszét az éjen át, pedig mikor itt kikötöttetek már elhalt a hátad mögött.

Megmoskszom lemosva a maszatot. Szétbontom a hajam mert a kendő alatt kissé összevissza száradt meg. Nagyjából most bosszantom fel magam sokadszorra amiért nem kértem meg Edent nyomatékosan hogy szerezzem nekem hajkefét. Képzelem mit gondolhat a loboncról amit napok óta csak az ágak téptek meg legfeljebb. Ez az ! egy ÁG ! Felveszek a földről egy kis ágvéget amin több apróbb kis ágacska van és megpróbálom azzal pótolni a fésűt legalább. A fiúkat figyelem ahogy tanakodnak a térkép felett. Meg kéne éjszakára ágyazni de hogyan ? Merül fel bennem a kérdés. A tekintetem a kenura esik. Egy ötlet fogalmazódik meg amit az esőcseppek megerősítenek.
- A kenuban alhatnánk párosával felváltva. A comagok közt kényelmesen s az egészet letakarva a vászonnal hogyha esik is éjjel odabent száraz helyünk legyen. A másik kettő meg őrködne s nem a csengettyűk hangjára riadnánk...- jegyzem meg tétován.
A gyógyitalt körbekínálva tetszik hogy szó nélkül szót fogadnak Liliana biztos jól mulat majd ha elmesélem ... Erről az jut eszembe hogy lehet nem is látom többet ha valami rosszul sül el..
Borongós gondolataimból Eden meglepő megjegyzése ránt vissza.
Vagyis az elfek elmentek és én visszakapom azt a fiút akit szeretek aki tréfál mókázik és ugrat.
- Attól még átmaszírozhatlak tetőtől talpig ... csak kérned kell - súgom neki vissza.
Az élelemszerzés gondján eltöprengek s már nem is csodálkozom hogy újabb gondolat akadály nélkül lesz megformált szavakká.
- Ha a nágák nem szeretik a hideget akkor a nap első sugaraival kell elindulnunk az erdő belseje felé hiszen akkor van a nap leghidegebb időszaka ...persze ha Eden kijelöli a pontos helyet ahol minél hamarabb találunk ennivalót. - nézek a kedvesemre az este utolsó fényeinél.
...
A takaró alatt hozzásimulva melegítem és melegít. cirógatom az arcát majd közel hajolva lágyan végigcsókolom az ujjaim nyomát. A két szemét.. - álmodj szépet - suttogom.
S csak egy egészen szempillantásnyi ideig gondolkodom azon hogy vajon mit fog most tenni ha megismétlem a tegnapelőtt éjszakát. Óvatosan kedvesen szájoncsókolom... terveim szerint a nyakába bújnék utána hogy minél közelebb érezve magamhoz alhassak el.

Sötétedésig eveztek, ami most azért hamarabb köszönt be, mint Nyírszigeten a napos jóidőben, de már fáradtak is vagytok. Még volt egy hely,a hol cipekedni keleltt, de ami utat megtettetek, az talán kétnapi gyaloglásnál is több. Egy alkalmas helyen kiköttök, hogy éjszakázzatok, s miközben a hideg vacsorát eszitek, megint csepegni kezd az eső.
A fiúk a térképeket nézegetik, s azt próbálják kitalálni, mi van előttetek. Ergon az erdőt figyeli köröttetek, őrködik. Élelemet is kellene szerezni majd, mert a hozottból már csak pár adag szárított hús van meg, s a közben gyűjtött magokkal ez nem sokáig elég.
Senki nem tiltakozik a kanalasod ellen, már az ízét is megszokták. Mikor Edennek is beadod az adagját, csendesen megjegyzi.
- Kár, hogy a vállunk ma nem sajog annyira ...
Ez talán arra egy halvány utalás, hogy némi gyengédségre vágyik. Szerencse, hogy ma nem kell neked fürdőt készíteni, így nem ájul el a fáradtságtól.

Mikor Eden otthagy hogy Ergon mesterrel menjen baljós gondolatok fészkelik belém magukat. Nem is válaszolok Mirknek csak megrázom a fejem. Nem lenne jó tüzet rakni most nem. A füst szaga idecsalhat bárki nemkívántat. Meglátva akenut cipelő férfiakat megnyugszom hogy nem történt semmi baj de a félsz még bennem van.
Idegesen s kapkodva eszem tekintetem az erdőt pásztázza. Nem is esik jól az étel. Hát ez most már mindig így lesz ? Az elfek közt is féltem kissé de ott legalább tudtam mitől. A vízben jó volt ott én vagyok egy nágával szemben is az úr hisz tovább bírom levegő nélkül. A tarisznámba rakom a megmaradt félmaréknyi mogyorót. A kezem a flaskának ütközik s erről eszembejut hogy tegnap este ez is elmaradt. Kis mosollyal leplezem a félelmem és körbekínálom a gyógyitalból a csapatot. Arra a gondolatra hogy most még egy tüsszentés is elárulhat valóban mosolyognom kell.
Indulás előtt összefogom és egy kendő alatt eltüntetem a hajam. A parti sárral összemaszatolom az arcom. Az a képzetem támad ha egy nága messzire lát ne legyünk még kapósabb préda egy vizitündér léte miatt. A kenu orrába kuporodom és a vizet figyelem hallgatom amennyirre közelről csak lehet.

Az ösvény a vízesés melett kanyarog, szerpentinszerűen ereszkedik. Amint leértetek, s lepakoltatok, már csak Eden és Ergon indul vissza a kenuért.
- Itt esetleg ehetnénk is. - jegyzi meg Mirk, s a többiek rábólintanak. Reggel nem ettetek valami sokat az idegesség miatt, s már a dél is elmúlt. Újabb felhők gyülekeznek.
Míg Eden és Ergon a csónakért másznak vissza, MIrk körbetekint.
- Szerinted tudunk tüzet rakni?
tétován megfog pár ágat a parton, de mind át van itatva vízzel.
- Azt hiszem a meleg ételről le kell mondanunk.
Mire a kenu is megérkezik, előszeditek az élelmet, s mind a négyen nekiláthattok.
- Ha ma és holnap ilyen tempóban tudunk ereszkedni, akkkor már elég közel leszünk a nága településhez. - jegyzi meg Mirk, aki talán a legjobban tudja, merre is lehettek most a térképen.
- Egyre jobban kell vigyáznunk, nehogy a karjukba szaladjunk. - bólint komolyan Ergon. - Ők is esznek, minden bizonnyal járják vadászaik az erdőt zsákmányért.
A zsákmány szónak sötét jeletése van nálatok, hisz nem csak vadat ejtenek ezek a vadászok.

Kimászok a partra miután segítettem szárazra tolni a kenut. Gyorsan megtörölközöm és felöltözöm amig kipakolnak. Mára kellőképpen átfagytam már s a víz sem hív annyira.
A hátamra veszem a málhám és a tarisznya is a vállamra kerül. Éberen figyelve lépek ha elindulunk. Ösztönösen a kezemügyébe rakom a csúzlim és két közepes kavicsot keresve felfegyverkezem. A zsákocskányi golyó kedves ajándék és más töltelék nélküli területen drága kincs. Menet közben is lelehajolok ha az utamba akad hasonlóan jó ködarab.
A fülem hegyezem s minden hosszabb surranó hangra dobban a szívem. Próbálok csendesen lépni.

A kenu engedelmesen siklik a sekélyebb vízre, aztán ott várakoznak, míg kikémleled a helyzetet. Valóban egy vízesés jön, kisebb, mitn az előző, de zuhan, nem lehet rajta úszkálni, vagy csónakázni.
Visszaúszva jelented a helyzetet, s kiköttök.
- Ki kell pakolni a kenut, levinni a holmit a vízesés mellett, levnni a kenut is, és aztán visszapakolni. - magyarázza Ergon. - Ha körbenéztek, lesz itt egy kitaposott út, amit az elfek is használnak ilyemsire. De nagyon kell vigáyznunk, mert egy ilyen hely, ahol az erdőp többi részéhez képest nagyforgalmúnak számít jó vadászterület. Akármenyil bokorban lapulhat egy nága.
A társaság amúgy sem nagy lelkesedése a figyelmezttéstől még jobban lelohad, de hát ez van. Nekiállnak kipakolni a holmit.

S bár a víz majdnem téliesn hideg engem ez nem zavar s az sem hogy némiképp hordalékos hisz hozzá tartozik a természethez. Sokra értékelem a helyzetet a száraz napok után.
Az apró zúgókon játszva jutok át a víz sodrását követve kerülöm ki a köveket. A morajlás nem tetszik. Megkettőzöm az úszáshoz használt erőt s már nem játszom. Megközelítem a kenut s a fejem a víz felett tartva füttyentek egy dallamosat hogy valaki a szokatlan hangra hátra figyeljen. Jelzek hogy lassítsanak s húzódjunk ki a szélére a lassabb részre. A kenu mellé uszok s a szélét használva biztos pontnak feljebb húzva magam a lábammal evezve odalent kiemelkedek kissé.
- A víz haragosan morajlik - mutatok előre - lehet veszélyes vízesés jön - ha gondoljátok előlreúszok megnézni mi várható.... - ajánlom fel.

A fiúk csak a fejüket csóválják, s mIrk beledugja a kis ujját a vízbe, majd borzonva visszahúzza. A víz valóban szinte jeges, s tudod, hogy nem fogod sokáig bírni, akármennyire is jólesik.
A kenu is elválik a parttól, s némi kacsázás után egyenesbe áll. Az evezést még össze kellett hangolni odabenn.
Egész jól haladtok, bár néha vigyzni kell egy-egy sodródó vastagabb ággal,v agy akár vékonyabb fatörzzsel. A nagyja az árnak már lezúdult itt, bár ennek lehet, csak pár órája. Az igazán törmelékes sártömeg előttetek hömpölyög lefelé a patakon végig.
Csendesebb és zúgósabb vizek váltják egymást, néha nagyon kell figyelned, hozzá n csapódj egy-egy kiálló sziklának. Eden és Ergon eveznek, Mirk térképez.
- Van még több vízesés is, figyelnünk kell! - szól Ergon, s a többiek bólintanak. Mirk néha feláll a kenu orrában, s megpróbál előrelátni.
A meder egy helyen kiszélesedik, a víz két oldalt csendesen folydogál a közepe viszont gyors sodrású marad. Mintha valami morajlást hallanál, ahogy a füled a víztükör közvetlen közelébe kerül.

Amint mozdulunk elengedem Ergon kezét. A csoagokhoz sietek s máris göngyölök hajtogatok pakolok össze hogy mihamarabb indulhassunk. Érzem Imerdil szívesen beszélgetne velem négyszemközt s nem a szépségem igézte meg. Ha elkapom a pillantását csak kis játszi mosollyal csóválom meg a fejem. Az ő kellemetlen pillanatai elégségesek ahhoz hogy letudjam a sértettségem amiről nem is tudok valójában. Érzem hogy Ergon mester próbálja csitítani Eden belső tüzét. Mikor Eden tekintete a fiatal elf felé vág mindig alkalmat keresek hogy megérintsem a kezét vagy épp akadályozzam abban amit tesz rak pakol hogy eltereljem a figyelmét. Mire leérünk a tóhoz tökéletesen kifáradok. Remegő tagokkal nézem a vizet vágyakozva. Egyedül maradtunk és mégis halkan szólalok meg.
- Én úgy látom a sok csomag elfoglalja egyikünk helyét a kenuban. Tehát valaki nek úsznia kéne nem de ? - kérdezem kis mosollyal Ergon mestert. S máris nekivetkőzöm. Napok óta nem láttam ennyi vizet. Nem bírok ellenállni. Csak a z alsó hosszú inget hagyom magamon ami félcombig így is eltakar. Ha akarnának se tudnának visszafogni. Boldog elégedettséggel siklok be a tóba s úszom be kicsit messzebb. Néhányszor lebukom majd visszaúszom hozzájuk.
- Mehetünk ! - s előre mutatok a megáradt patak haladási irányába. Jelezve hogy induljanak csak én majd úszom utánuk.

Mivel senki nem szól, a vaádszok vezetője, és a sámán feláll.
- Akkor szedelőzködjünk! - mondja a sámán, s mindenki megy a dolgára.
Az elfek nekiállnak elbontani a tábort, amit eddig nem pakoltak volna el az eső miatt. Ti is összepakoltok. Annyira nem loptátok be magatokat a másik csapat szívébe, s viszotn sem, de béke van. Csak a fiatal elf néz néha rád villámló szemekkel, s Eden meg rá hasonló kedvesen. Érzékeled a feszültséget, s látod, hogy Ergon meg a sámán folyamatosan résen van, hogy a forróbb vérű fiatalok nehogy valami bajt keverjenek. Még pakolás közben is úgy helyezkednek, hogy mindig közben tudjanak avatkozni.
Aztán Edent lassan elragadja a készülődésheve, s már csak a pakolásra figyel, a sámán pedig elindul három elf kíséretében, ezek közt van Imerdil. Nemsokára Ti is útra készen álldogáltok, s a két elf hozzátok csatlakozik. A többiek még pakolnak, s látszik, hogy amiért a csapat így szétszakadt nem fognak tudni mindent egyszerre elvinni innen. Egyes holmikat inkább elrejtenek, hogy majd visszajöhessenek érte.

Útnak indultok, az egyik elf elöl mutatja az utat, a másik hátulról kísér. Rövidesen meredeken kezdtek ereszkedni, s egy kötél kerül elő. Mindenkit rákötnek az övénél fogva, hogy ha megcsúszik, a többiek megtarthassák. Nagyon óvatosan kell ereszkednetek, mert rövidesen sziklák között egy sártól csúszós ösvényen jártok, melettetek néha több ember mély szakadékok tátonganak. Az ereszkedés fizikailag és lelkileg is próbára tesz, de rövidesen víz zúgását hallod, s egyre erősödik.
Egyszercsak balra tőletek egy vízesés bukkan fel, ehhez közelítettetek oldaról. Most már szinte közvetlenül melette ereszkedtek le. Aljában kiszélesedett a meder, távolabb a kis patak csendesebben folyik tovább.
A tó partján a fák rejtekéből egy kanu kerül elő, s a két elf segít bepakolni a csomagjaitokat, s megfelelően rögzíteni. Még tanácsokat is adnak a vizi közlekedéssel kapcsolatban, majd elköszönnek, s indulnak visszafelé. Ott mradtok újra négyesben. Mindenki az elmúlt napot próbálja megemészteni.