Útkeresés

Meglepve pillantok körbe. Valami nagy dolog készül.
- Hölgyem..Uraim.. - köszönök röviden s illedelmesen meghajlok feléjük. Most nincs idő a hosszas udvariaskodásra. Leülök Eden mellé és tekintetem Sissimorra szegezem míg beszél.
Mikor fürkészve rám pillant a szemébe nézek nyíltan s merészen kipróbálni vágyom hogy valóban "lát" e. Kis mosoly kíséretében a következőt üzenem felé.. "Mert mi a léhaságot is komolyan vesszük" s kettőt kedveset rebbentek a pilláimmal felé. Edennel az oldalamon senki sem fog többé zavarba hozni mert nyíltan szerethetem és ő is szeret.
Tetszik a játék kettejük közt. Láthatóan Sissimor is élvezi. Azt hiszem újra el kell beszélgetnem Edennel majd erről. Döntöm el.
Figyelek kedvesem szavaira most egész más megvilágításba kerül az ügy mint ott a pokróc alól ezt érzékeltem.
Átérzem a városőrség tagjának kínos helyzetét. Nem biztos hogy akarattal adott hiányos aktát lehet át sem nézte. Ám ahogy egyre sápadtabb úgy sejdítem meg hogy azért talán neki is lehet része az egészben.
..
Háromszög vadászat ... ez valami iskolai játék lehet talán mint a beavatás..töprengek el egy pillanatra. Majd mikor beigazolódik a feltevésem s rájövök hogy Eden ezt a már megszokott játékot alakítja valósággá hirtelen büszkévé tesz a tény hogy ..Ő... az ÉN Edenem...csillogó szemmel nézek rá.
Sissimor megjegyzésére szívből felnevetek s megcsóválom a fejem. Sissimorra nézek s kacér kis mosollyal gondolom felé.
"Megkerülni a fővarázslót ? Soha ! Szembeszállni vele ? Igen!" játszi fintorral fejezem be a gondolatot. Kíváncsiságom határtalan.
Mindazon által udvariasan meghajlok felé mikor távozik. Jadur felé is meghajlok de kedvesen rámosolygok. "Köszönöm" formálja felé az ajkam. Sejtve hogy ő is támogatta az ittlétem.
Majd mikor magunkra maradunk Edenre s Lilianára nézek meg a többiekre.
- Nem mintha nem lennék meglepve meghatódva és megilletődve a megtiszteltetéstől de mit keresek én itt? Hacsak nem rám osztottátok a csali szerepét mert az legalább passzol és izgalmas is lenne - nevetek fel halkan. Boldog vagyok hogy mindenki itt van akit szeretek ...persze Emili hiányzik de őt most nem vihetem magammal. Már előre sejtem hogy lesz emiatt némi vita köztünk.

Amint belépsz, nem csak Edent látod, hanem többeket. Igen, ott van az asztalfőn Sissimor, s melette rögtön Jadur,a ztán ott van Ergon, s Eden, s aztán Liliana, és Ormond, és még egy fehér hajú férfi, akit nem simersz, és aztán Mirk, és a másik oldalon két marcona hadfii, akiket még midnig nem láttál, s az írnok a városházásról, aki az iratokat másolta neked.
Eden int, s maga mellé mutat az üres székre. Egyáltalán nem rosszkedvű, s valószínűtlen, hogy ennyi ember azért gyűlt össze, hogy téged leszúrjon. Amint helyet foglalsz, Sissimor emelkedik szólásra.
- Eljött az idő, hogy továbbklépjünk a folyami kalózok, és a nága rabszolgatartó település ügyében. Egy szerencsés véletlennek köszönhetően ... - itt Siismor rád néz jelentőségteljesen, míg némi szünetet tart, s közben azonnal az jut az eszedbe, hogy ha a fővarászlóv alóban belelát az elmékbe, akkor most láthatja annak a szerencsés véletlennek az öszes körülményeit is, minden egyes mozzanatát, az összes csókot, és ölelést és ... nos, igen, már tudod, mért morcog Eden - ... valószínűleg fényt tudunk deríteni a városba befurakodott kalózhű egyének kilétére. Eden Grim professzor, kérem, számoljon be az eseményről! - Edenre pillant, s meg vagy róla győződve, hogy kis gonosz fény csillan a szemében.
Eden egy leplezetlen"anyád" pillantással válaszol, mielőtt feláll, hogy beszámoljon.
- Az éjszaka folymaán további két lényrablásról, és egy lényrablási kísérletről szereztem tudomást. A két elrabolt nő egy Cinnének ajánlott ugynevezett Játék és Örömház alkalmazottja volt, s nagyjából egy éve, illetve négy hónapja tűnt el. A hölgyek most a minden bizonnyal a nága városban vannak, bár a háromszögelésnek még csak az egyik felét végeztük el, de az eredmény erre mutat. A haramdik högy gyanút fogott, s kijátszotta a bandát, amdj informált engem a történtekről. A kezünkbe került ennek kapcsán egy kép arról a férfiról, aki feltehetőleg összejátszott a rablókkal, s elcsalta a lányokat a munkahelyükről. A továbbiakban ennek a férfinek az elfogása és kivallatása lesz a fő cél, de amint eredményekt érünk el, azonnal meg kell kezdeni a támadás előkészítését is, hogy a kémek eltűnése ne ugrassza meg az egész települést!
Eden fúj egyet, hogy sikerült minden különösebb pikáns részlet nélkül túl lennie az egészen, s nem bírja megállni, hogy egy diadalmas pilalntást ne vessen Sissimor felé. A fővarázsló csak mosolyog. A többiek láthatóalg kellemesen meglepődtek a fordulat hallatán. Eden még nem fejezte be.
- Ezek az elrablási esetek nem szerepelnek abban az anyagban, amit másolatban megkaptunka városházáról, padig a högy állításai alapján valaki megjeletn, s kikérdezte a személyzet tagjait. Tud erre valami magyarázatot adni? - fordul a hivatalnok felé.
A férfi meglepetten pillant Edenre.
- Nos, nem én végeztem a másolást, hanem három beosztott írnok. A kérdés az inkább, hogy az eredeti anyagból is hiányzik-e? Ahogy így említi az eseteket, halványan én is emlékszem a második esetre, de nem vettem részt akkor a kivizsgálásában, a harmadikról pedig biztos enm halottam, noha, ha ennyire konkrét a gyanú, akkor jelenteniük kellett volna nekem a kihallgatóknak. Ennek utána kell járni.
Jadur megszólal.
- Ezennel elrendelem az összes az üggyel foglalkozó hivatalnok kihallgatását! A kikérdezésre Vulkánvárból kérünk teljesen pártatlan tisztviselőket.
A férfi csak bólint, s elsápad kissé. Itt nagy rendrakás lesz ...
Eden veszi vissza a szót.
- A vizsgálat nagy port kavarhat, s elhúzódhat, így csak a keresett sezmély elfogása és a csapatok elindulása után javaslom megkezdeni.
Jadur bólint.
- Önt ezennel Vulkánvárba vezénylem egy sürgős megbizatásra. A tanácsteremből a tanácskozás végeztével azonnal az ugrópontra kísérik, s a másik oldalon a vizsgálat megkezdéséig őrizetben lesz. Ezen időre a családjának dupla fizetését folyósítjuk, mintha kiemelt küldetésben lenne. Ha a kihalglatáson nem merül fel gyanú önnel szemben, ternmlészetesen egyéb módon is kárpótoljuk.
A férfi már fehér, mitn a fal, de csak bólint. Jadur folytatja.
- Ezekszerint a városőrséget nem vonhatjuk be a keresésbe és elfogásba.
A jelenlévő egyik katona mérgesen felhorkan, de nem szól.
- Nem, valóban nem. - bólitn Eden. - De nem is szükséges. Már alig pár hét van hátra a háromszög vadászatig, s arra ugye amúgy is gyakorolni szoktak a csapatok. A keresést egy gyakorlatnak feltüntetve hajtjuk végre.
Sissimor felnevet, s Jadur is elmosolyodik.
- Nagyszerű! Akkor a Lecsapók közé elküldöm a Talavrien testőrség pár ifjoncát, akik elég vékonyak még ahhoz, hogy varázslótanoncnak nézzék őket. - javasolja Jadur még mindig mosolyogva. - Az rendben, hgoy csak egy embert keresünk, de mi van, ha épp valami főhadiszáláson érjük el? Lehetnek ott többen is!
- Értem, s köszönjük a támogatást! - bólint Eden.
- A különösen komoly helyzetre való tekintettel, kérem a jelenlévőket, hogy vegyenek részt a vadászaton, hisz a tanoncokat sem avathatjuk be, miről is van szó! - toldja hozzá Sissimor. - Bár ez a vadászat alapszabályai szerint tilos, szükség lesz mentális kapcsolatra a csapatok között!
Az ismeretlen férfi, Liliana, Ormond csak bólint. Ez úgy tűnik nekik szólt.
- Eden, kérlek készítsd fel Vamorna kisasszonyt, hogy ő is részt vehessen, mielőtt még azon kezdene el gondolkodni, hogyan csempéssze be magát a csapatba! - teszi hozzá Sissomor még, mert nem bírja megállni, hgoy ővé ne legyen az utolsó szó. - Az ülést berekesztem, a vadászatra honapután délelőtt kerítünk sort. Akkora tegyék magukat szabaddá!
Sissimor feláll, s kivonul, s Jadur, bár kevésbé sietve, de követi. A két hadfi is lelép, a többiek maradnak.

- Hajtó..mi ???? - nézek rá mindentudón - ez csak egy esetben lehetséges. Ha ezentúl joga lesz a hajtó elnevezésű embernek fülön is fogni a vadat...- sóhajtok mindentértőn - s vajh szaladhatok az oldaladon vagy bezársz egy aranykalitba s rágcsálhatom a mogyorót s aggódva rohangászhatok a mókuskerékben ? - szögezem neki a kérdést tűztől izzva a mellkasának szeggezem az ujjam hegyét..

- Vagyis még sem olyan morózus a fővarázsló - bosszantom halkan - hiszen érzem én hogy Eden is kedveli. - S ha így van akkor mondd csak most melyikőtök áll magasabb szinten a gondolatolvasásban ? - cukkolom kedvesen.
Nem torlom meg az Ormondra tett megjegyzését.
- Ha mindent tudsz akkor azt is tudod hogy Ormond Liliana kedvese s még csak a szemébe sem mertem nézni sokáig nehogy hatással legyen rá a vizitündér lényem. - mondom fejcsóválva.

Csendesen suhanok mellette az utcán és úgy surranunk be az épületbe mintha el sem hagytuk volna.
A szertárba lépve medöbbenek az ajándékon...
Végiglaopozom a kartonokat.
- Emili te drága ! - sóhajtok fel. Aztán elmosolyodom a turpisságon. Elvitte és megcsináltatta a csapattal. Komisz kis bajkeverő. Átmelegszik a szívem ahogy elképzelem őt miközben véghezviszi.
Hirtelen ötlettől vezérelve elszaladok a konyhára s addig könyörgök a főszakácsnak az egekbe magasztalva a süteményeit amig ki nem udvarlok tőle egy nagy tálca almáspitét. Természetesen kifizetni szándékozom csak a pluszmunka a tét. Majd elkapok a folyosón egy kert-ügyeletes diákot és megkérem hogy derítse ki mikor tart órát a rajzszakkör és az óra végére vigyék át a sütit a termükbe.

Boldogan szaladok a dolgomra. Az élet újra szép és boldog. Majdnem dúdolva dolgozom.
A manó belépte nem igen zavar mig ki nem mondja a nevem ...
A "tanácsterembe" ...az ereimben megfagy a vér.... lebuktunk jut eszembe. Kissé megkésve állok fel. Becsukom a könyvet mint aki soha többé nem jön ide vissza. Már látom magam előtt a szikrázó szemű Sissimort.
Nincs tovább a könyv becsukódott mennem kell nem lehet tovább halogatni az indulást.
Mély sóhajokkal megyek végig a folyosókon a manó után.
Óvatosan nyitok be s gyors pillantással megpróbálom felmérni a hangulatot. Ha Eden bent van akkor együttérző aggódó pillantással nézek rá.

- Ő, én csak hajtó elszek, ne aggódj! - pillant rád Eden olyan mosollyal, hogy szinte félteni kezded Herket. - Ormond? Ja, tudom, Ergon mesélt róla. Ő az a fehér hajú fiú az álmadiból, ugye? - most ő cukkol téged. - Épp időben jöttem vissza, azt hiszem ...
Időben elugrik az esetleges bosszú elől, s elvonul felöltözni.
- Nem, nem szóltam senkinek, pontosabban Tilk apó ugye tudja. S ne aggódj, Sissimmor éppen úgy rá van cuppanva erre a kalóz ügyre, mint én. Ő lesz a fővadász! Mert jó dolgo a hviatali munka, de néha roppantód unalmas, és tudom, hogy ő is unja.

Eden mielőtt kiléptek az utcára megint gondosan köülnéz, s aztán beslisszantok a kis kapun a kertbe. Onnan be a kollégiumba, s végül mindenki megy a dolgára. A szertárban ott a kész anyag. A rajzok nagyon szépek, s látszik, hogy gyakorlott kéz (kezek?!) munkája. Mehetsz másolni.

Alig pár oldalnyival végzel, amikor egy kis manó jelenik meg.
- Lilian Valmorna kisasszoynt kéretik a tanácsterembe! - szól, körbepilantva, látszik, fpgalma nincs, pontosan kinek szól az üzenet, de megvár, s elkísér a tanácsterem ajtajáig.

Halkan felkuncogok mikor ő nem mászik be mellém. Kényelmesen reggelizem a dézsa szélére könyökölve.
- S most megint vadászni kezdesz - sóhajtok lemondóan - mit gondolsz mit szól majd Sissimor ha kimeríted magad a kereséssel ? Azt hiszem nem véletlenül találta ki neked ezt a másolgatást. Rengeteg legyet üt egy csapásra ... másolt tekercsei lesznek...példát mutat fel az elvetemült csibé.... - elakad a lélegzetem s kicsit furcsán nézek Edenre.
- Mit szólnál egy külsős segítőhöz ? - kérdezem puhatolózva - mert aki szentélyekbe jár az nem ismer meg új lelkes rendbontókat - fröcskölöm le alig pár csepp vízzel.
- Oh jó persze nem húzlak tovább.... a neve Ormond és játékos belevaló fickó s ami a legfőbb az ő gondolatait nem tudják leolvasni s kijárhat a városba gond nélkül..s ha jól sejtem boldogan csatlakozna ami eszevesztett csapatunkhoz - nevetek fel halkan.
Lenyelem az utolsó falatot. Kitornázva magam a dézsából megcsókolom az orra hegyét majd kisállok a vízből és megtörölközöm.
- Na jó szökjünk vissza mielőtt keresni kezdenek. Szóltál Mirknek arról hogy eltűnünk ? - kérdezem aggódva.
Felöltözöm és menetkészen nézek rá.
- Ide is vissza kell hoznod - nevetek fel halkan. Vajh hány helyet ismer még ami inkább egy mesevilágba illene ?!?
- Mielőtt dolgozni megyek megkeresem Emilit...bosszant ez az elmaradt önként vállalt feladat. Szerettem volna Mrekonnak örömet szerezni ... - sóhajtok kis mosollyal.

- Ó, a víz! ... Máris. - egyszerűen felkap, s bepakol a fürdőbe. Aztán persze visszamegy a tálcáért, hogy semmiről se kllejen lemodani. Betelepszik a dézsa mellé, de nem mászik be a vízbe. Ez előnyös, emrt így kisebb az esélye, hogy megint elkéstek.
- Ha visszaértünk, azonnal utánanézek a lányoknak, és ennek az alaknak. - tervezget. - Talán a táamdás ügyét is előbbre visszük. Eddig a terv nem került ki a tanácskozás köréből szinte. A legnagyobb gond az volt, hogy ha nagyon nyíltan készülődünk,s v annak besúgók a városban, akkor híre megy. De most talán továbbléphetünk.
Elgopndolkodva majszolja a reggelit.
Látod, megkönnyebbült, hogy elmondta, mi is történt, s most elragadta a hév, hogy lerendezze a Herk ügyet.

Boldogan nézek rá.
- Igen tudom sok szép lány zokogott utánad vagyis mégsem volt egyik sem elég jó - tükrözöm vissza az ő büszke pillantását az enyémmel. Kicsit feljebb emelem az orrom.
- ... egy ...egy szentélyben ?...és pont ott ? - csóválom meg a fejem. Aztán mélyet sóhajtok. - De ők legalább pontosan tudták mire van szükséged. - szögezem le nyugodtan.
- Igen tudom Liliana is járt itt és figyelmeztetett hogy ha akarom ha nem használom az erőm. Én úgy akartalak szeretni hogy harcoltam a bennem lévő hatalommal. Átoknak éreztem. Menekültem előle s megkeményített a szándék hogy védekezzek s a szándék fala volt az ami mindkettőnket meggátolt hogy megérintsük egymást...oh ez bonyolult... - fintorodom el. Majd kedvesen nézek rá.
- Elfogadod ami vagyok ? Elhiszed hogy a talán túlzott vágyak és csábító hatalom mögött az egész szívem szeret ? - kérdezem komolyan.

Aztán felnevetek halkan.
- Le sem tagadhatsz - cukkolom halkan - fent jártam a keleti kikötőben s bizony bementem az ottani lepusztult kocsmába Herk után azt hívén hogy megtudom ő rabolt e el téged - sütöm le atekintetem s nem is nézek fel rá - csak én rosszabbul jártam. Úgy ütöttek meg hogy a fal adta a másikat az ajkam felrepedt s végül kipenderítettek egy fenéken rúgással s a sárban kötöttem ki. Ergon mester arcát láttad volna. Többet lógtam a betegszobában mint idekint - mosolygok fel rá óvatosan.
- Viszont Herket vagy mi fogjuk el vagy senki. Egy nap s egy éjjel a nyomáben voltam alig karnyújtásnyira s mások elől egyszerűen meglép. Valakik segítik... - szögezem le elgondolkodva.
- Ha engednénk és mehetnénk utána rá vadászni akkor is azt hiszem elég sok ellenséggel kellene szembenéznünk itt a városban is - húzom el a szám - S ha nem fogjuk el akkor örökre itt csücsülhetünk mig ő szabadon garázdálkodik... - simogatom meg az arcát. - Bár ITT csücsülni jó - nézek rá kajánul a jelenlegi helyzetemre utalva.
- Víz...- suttogom emlékeztetve a kérésemre.

Eden felsóhajt, s az ölébe vesz. Megkomolydik, látod rajta, hogy készül valamire, de mégis ott van valami kis mosoly a szája szegletében, s ez a boldogság jele.
- Jól van, rendben. Igazából én sem érzek lelkiismeretfurdalást az elődeid miatt, hisz aligha lehetek vétkes, amiért nem vártam rád, csak attól tartottam, hogy téged bántana ... A hölgyek közül egyiknek sem vettem igénybe a szolgáltatásait, mert őszintén szólva mindig volt kivel jönnöm. - ad egy puszit a nyakadra, és ebben a kijelentésben azért volt egy leheletnyi büszkaség is. - Nem ezért vagyok most zavarban, s kénytelen vagyok elmondani, mert különben nem szabadulok az érzésektől, attól tartok. De nagyon kérlek, ezen ne bántódj meg, mert ... mert nem a te hibád, és én sem akartalak vele megbántani. - szünetet tart, emgsimogat, s a szemében is ott az esdeklés. - Szóval amikor letettelek a gyengéklkedőn, én el akartam menni, tényleg. De persze az éjszaka közepén már nem indulnak hajók. Szóval egy kocsmában kötöttem ki, s eléggé berúgtam. A többre nem emlékszem, csak elmesélték nekem. Bementem a város egyik szentékyébe, ami a Szerelm Istanének van szentelve, és .. nos, szóval elég hangosan elég ronda dolgokat mondtam ... - megint elvörösödik - s a papnőknek kellett közbelépniük. Azt hiszem aznap éjjel nővel voltam, bár ezt konkrétan nem említették. - kicsit hallgat, s beharapja a szája szélét, de aztán folytatja. - De másnap reggelre már tudták a történet nagy részét. Megvárták amíg kialszom a mámort, s akkor tanácsot kaptam tőlük. Azt tanácsolták, hogy egy ideig ne találkozzam veled valóban, s ha amit érzek, az nagyrészt a vizitündéri mágiád eredménye, akkor el fog múlni. Nso, én vártam, még azután is egy pár napig, amikor megkaptam Eion üzenetét, de nem éreztem úgy, hogy bármi is elmúlna. - ha eddig nem csaptad agyon, vagy nem másztál ki az öléből, akkor most megcsókol. - Szóval visszajöttem. Egész végig ott voltam a szentélyben, s sokat beszélgettünk a papnőkkel ... egy csomó dolog nagyon fájt, és nyugtalanított, de ezek a beszélgetések segítettek. Viszotn amit akkor a szertárban mondtam ... azt nem vonom vissza, mert nem sértésből mondtam. De sokat változtál, szóval msotanra már nem érvényes, azt hiszem.

Befogom a száját az ujjaimmal finoman. S a vöröslő fülére harapok játékosan.
Majd felülök mellette s hagyom hogy nyugodtan végig nézzen rajtam. Már nem zavar a tekintete ha ő néz így rám az nagyon nagyon jólesik.
- Idefigyelj szerelmem...- mondom halkan - bár nem rég hagytam el a nádast de rettentő gyorsan nagyon sokat tanultam s tanulok is köztetek. Tudom érzem hogy nem én vagyok az első s ez nem is baj tán mert az első éjszakám csodálatosabb nem is lehetett volna. - csókolom meg finoman.
- Nem kell hogy zavarba jöjj minden kis őszinte megnyilvánulásnál... elfogadom a helyzetet. Ide is jártál ? Nos ha atöbbi lány is ilyen mint ez a hölgy volt akkor ... nos jó ízlésre vall a választásod. S ha állandó partnered volt akkor nos remélem levonhatom a következtetést hogy velem maradsz és nem kívánsz meg másik csemegét. Ha mégis így lenne és már nem vagyok számodra elég akkor nem egy másik nő lenéző mosolyából akarok értesülni róla... - nézek rá komolyan. Élvezettel simítok végig a testén. Finoman kimeresztett karmokkal fejezem be a műveletet. S jelentőségteljesen kissé tán fenyegetően nézek rá. Majd mosolyogva megsimogatom a karmolások helyét.
- alkalmas hely alkalmas idő és téma...Többet nem akarom felhozni - mondom nyugodtan s elegánsan felé nyújtom a teáját.
- Uram ...új nap kezdődik. Legyen izgalmas és érdekfeszítő. - mondom kedvesen játszva az alázatos szolgálólányt kis kaján mosollyal.
Majd én is felveszema saját csészém. Élvezettel szimatolok és kóstolok bele.
- Mmmm...nem költözünk át? - kérdezem körbenézve s mélyet sóhajtok. - Belefér a reggelbe még egy fürdő vagy sietnünk kell ? - kissé könyörgő a hangom. - Még a reggeliről is lemondanéka kedvéért - sóhajtom bár a gyomrom épp tiltakozóan mordul fel a csere hallatán.

Eden akkorát rezzen az első megjegyzésedre, hogy azt hiszed egy pillanatra, hogy nágát lát.
- Mi?! Hogy?
Rémülten néz rád, s rá kell jönnöd, hogy ő most azt hiszi egy nővel gyanúsítod, talán éppen azzal, amelyik távozott.
- Ja, vagy úgy ... - érti meg végül a célzásokat, s ebbe megint belevörösödik, s amikor rájön, hogy vörösödik, akkor még jobban.
- Nem, nem akarok expedícióra menni! Most nagyon hideg van hozzá ... - mormogja neked, s engedelmesen " a seggén marad", ahogy kívántad.
A végeredmény az lesz, hogy reggelre ébresztőt kérve, itt maradtok, és itt alszotok el.

Reggel, nagyjából amikor kelni szoktál, kopogtatás ébreszt benneteket, s betolnak egy tálcán két bögre gőzölgő, illatos teát, meg reggelit.
- Uhhh ... ágyba reggeli ágyba nővel! Ezt szeretem ebben a helyben! - mormolja Eden, aztán felébred teljesen, és rájön, hogy most azért elég rendesen elszólta magát. - Őőőő....azért elég ritkán jártam erre ... - jegyzi meg megszeppenve.

A lány távozik. S Eden lelkesedését látva nem tudom mit tegyek. Elnyúlok hanyadt fekve s drámaian sóhajtok fel.
- Látom visszatért a régi szeretőd... - nézek rá szemrehányóan. - Mindened odaadnád érte igaz ? - húzom tovább a játéknak szánt sértődést.
- Jön lát és leteper s te megadod magad neki.... - fújok rá morcosan.
Majd feltápászkodva kihúzom ujjai közül a lapokat. Félre rakom és leteperem az elképedt kedvesem.
- De nem most nem fogsz holmi KALAND után loholni vagy nevezzem nevéna kicsikét ahogy te szereted hívni ...- nézek rá vádlón - FELFEDZŐ EXPEDICIÓ ? - mosolyodom el kajánul.
- Nem most nem most maradjon csak a seggén a kis izgató gondolat hogy elfogjuk őket ezt az éjszakát nekünk szántad !!! - átvetem a csípőjén a lábam s ha engedi akkor újra elragadom innen ebből a világból. Messze a kalózoktól a nágáktól a rablástól a bánattól az aggódástól.....

Eden feléd bólint egyet.
- A kérdéseid jók, bár egy részére én már tudom a választ. De talán hallgassuk meg a részleteket.
A lány félig oldalt nektek letelepszik. Látszik, hogy zavarban van, s az is, hogy eltökélt.
- Igen, ezért bátorkodtam zavarni Önöket. Az első elrablásnál nem is tudtuk, hogy rablás történt, Kamine egyszerűen csak eltűnt ... De Milli elrablását látta valaki, s felismerte a házunk egyenruháját.
Valóban a lányok ruháján is ott van Cinne jele.
- Az utcáról vitték el. Egyszerűen körbefogták vagy hatan, leütötték, ráhúztak egy zsákot, és már vitték is. Nem vették észre, hogy valaki megleste őket. Ekkor felmerült bennünk a gyanú, hogy esetleg Kamine is így tűnt el. Elgondolkodtunk, mi is lehetett esetleg közös a lányokban. S aztán én jöttem rá... amikor ... Van egy vendégünk, aki rendszeresen jön, mindig egyedül, s mindig közülünk kér társat.
Nem tudtad, hogy itt ezt is lehet, de hát mindig tanul az ember. Eden füle kicsit elvörösödik.
- Ez a vendég többször kérte Kaminet és aztán Kamine eltűnése után Millit is. S aztán engem kezdett el kérni ... s udvarolt, s egyszer megkérte, hogy ne itt, hanem egy közeli parkban találkozznuk. Ekkor jött az a gondolat, hog ymivan, ha én sem jövök vissza a parkból? S akkor nem mentem el, hanem megkértem egy tündérke ismerősömet, hogy az adott időben figyelje a környéket észrevétlenül, s valóban ott volt egy pár marcona alak, akik lesben várakoztak, s aztán elmentek. Az a vendégünk azóta nem jött többé.
Eden felszisszen.
- Igen, ez elég gyanús így. De mért nem a városőrségnek jelentették?
- Jelentettük.
- Biztos?
- Igen. Jött is egy hivatalnok, s kikérdezett mindenkit pontosan, hogy mit tud.
- Értem. - bólint komoran Eden. - Utánajárok én ennek. Ha jól sejtem van Önök között, aki jól rajzol ... ha kaphatnék képet a lányokról és a vendégről is ...
A hölgy csak benyúl a ruhája ujjába, s átadja a képeket.
- Ó, micsoda előrelátás! - mosolyodik el Eden. - Rövidesen jelentkezem, hogy mire jutottam.
- Köszönöm!
A lány távozik, Eden pedig a tenyerébe csap.
- Most azt nem tudom, hogy Cinnének, vagy a Kockavetőnek áldozzak-e ... - mormolja vigyorogva. - Na, majd mind a kettőnek.

- Nem csak én nem mehetek ki drágám a te írhádat is kiporolják ha kiderül. Ergon így is haragudott mikor kint töltöttem egy éjszakát Herket lesve - mosolyodom el önmagamon is szórakozva kissé így utólag.

A fürdő varázslatos. Élvezettel fürdetem meg Edent. Játékosan csókolgatva. Dédelgetve. Majd a takarók alatt kényelmesen elnyúlok.
- Méghogy csak Sissimor olvas gondolatot - dünnyögöm jólesően mikor még egy tálca ételt rendel.
Finoman végig simogatok a testén a takaró alatt mikor nyílik az ajtó és belép a lány. Nem kicsit jövök zavarba. Úgy simulok edenhez hogy pontosan tudjon minket betakarni. Minden vágyam hogy alány mihamarabb kívül legyen. Ám ő megszólal és "Grim professzor " nak nevezi Edent. Eláll a lélegzetem majd be kell hogy harapjam az ajkam nehogy hangosan felnevessek. Megküzdök az érzéssel és próbálok komoly maradni.
A hír amit közöl elveszi a jókedvem egycsapásra.
Nem akarok beleszólni a társalgásba. Jelen körülményeink közt csak elkeseríteni tudnám hisz mi is alig tudtuk kihozni Emilit.
Aztán csak el kezdek gondolkodni.
- Innen vitték el vagy kilesték és az utcáról rabolták el ? Van gyanu hogy ki lehetett az aki kinézte őket ? Akihez többször jártak be. - nézek a lányra. - Lehet itt kérni egyáltalán hogy ki legyen a kiszolgáló hölgyünk ? - nézek Edenre kérdőn az utolsó kérdésnél.
- Oh jó tudom ez a felsőbb hatalmak vagyis a férfiak dolga - fújok visszavonulót s elnyúlok a takaró alatt mert már megint gyorsabban járt a szám mint az eszem azt leállíthatta volna.

- Ezért nem fognak megszidni, ne aggódj! Tudom, hogy nem mehetsz ki, de ez csak a megfigyelések miatt van így. Ez egy olyan kijárat, amit nem használunk, s nehéz észrevétlenül őrt állítani eléje, így biztonságos. Persze a város másik végébe ezen keresztül sem vinnélek ki, de idáig nyugodtan, hisz csak pár lépés. - Eden nyugtatólag megcsókol. - Ezzel semmit nem veszélyeztettünk.
Bekap pár falatot, hisz reggel óta nem evett, aztán vigyorog a lelkesedéseden. Kinyitja s szemben lévő ajtót, s lám ott van egy kis medence, pontosabban inkább padlóba süllyesztett dézsa, tele illatos, forró vízzel. Eden akkurátusan odahúzza a tálcát a széléhez.

Bár épp pár perce ígérted meg magadnak, hogy nem fogod a kedvesedet lefárasztani, de a körülmények felülírják kissé az elhatározást. A szobában pihegtek kellemesen ellazulva a fürdő után a takarók alatt, s Eden kér még egy tálcát, mert erről megettetek mindent. Hiába a kimaradt ebéd és a testmozgás együtt meghozza az étvágyat.
Megérkezik a mási tálca, de a hölgy, aki behozza most nem távozik azonnal, hanem meghajol, s megszólal.
- Megbocsássanak, de szeretnék Önökkel beszélni! Grimm professzor úr! A kalózokról lenne szó ...
Eden megrezzen, s felül, érdeklődve néz a lányra.
- Igen ... - szól óvatosan, s igyekszik úgy helyezkedni, hogy ő is takarva legyen, meg te is a takaróval.
A lány elpirul, s elfordul, de nem távozik.
- Elnézést, de roppant mód fontos! Tőlünk is raboltak el egy lányt úgy egy éve, s még egyet vagy négy hónapja.

Már azt is furcsállom hogy kabátot vetet fel velem de nem ellenkezem. Ha azt mondaná hunyjam be a szemme és hármat csettintene talán már azon sem lepődnék meg.
Azonben mikor a kiskapun át kilépünk felmerül bennem az aggodalom.
- Eden...- bukik ki belőlem a tiltakozás de aztán eszembejut Emili dühös arca s a szó ahogy csak ő tudja hozzámvágni "szentfazék".
- De ha ennek a bűntetéséből is kihagysz akkor önként jelentkezem Sissimornál... - fenyegetem meg halkan.
Több szót és érzést nem vagyok hajlandó pazarolni a félelmeimre.
Követem csendben halkan körbe körbe figyelve.
Az étterem félébe lépve újabb kellemes meglepetés ér. A hangulat békés nyugtató s az étel az asztalon érdekes csábító. Edennel szemben letelepszem és cinkosan rámosolygok.
- Csibész...ke - mondom neki örömmel. Csipegetve kóstolgatok. Új ízek illatok érzések. Tekintetem Edent falja. S mintha egyre melegebb lenne a szobácskában. Más a környezet s nem érzem az iskola falainak szorítását.
A szívem hevesen ver a lélegzetem nehéz és lassú lesz. Valami irányít ami tetszik és egyben kissé veszélyesnek is érzem.
Végig simítok Eden karján finoman. Pillantásom a tekintetébe mélyed.
- Menjünk fürödni...most - kérem halkan de határozottan s gondolatban már vetkőztetem is Edent. A világ megszűnik s csak ő vanmost jelen a számomra. Érzékelem a környezetet de csak mint elmosódott érdektelen ám mégis szükségszerű tényt.....

De nem az iskolai étkező felé mentek, hanem ki a kollégiumból. Igaz, nem a főbejáraton, hanem hátul egy kerti kiskapun. Eden nyitja egy kis kulccsal.
- Tilk apótól kértem el. Gyakorlatilag nem használják.
Az ajtó ennek megfelelően nyikorog is, de azért nyílik.
- Innen közelebb, s itt nem is tapad ránk senki, aki esetleg megfigyelne. - Eden azért elébb kilép, s körbenéz, aztán int, hogy jöhetsz, s gondosan bezárja az ajtót.
Tényleg nem kell sokat menni, mert a következő utcába belépve rögtön egy kis sikátorba léptek be, s ott is pár lépés után egy ajtón tovább, s benn is vagytok egy épületben. Az ajtón Cinne szimbóluma tűnt föl neked. Kellemes tavaszi virágillat csapja meg az orrodat, s halk zene. Egy gyönyörű, fiatal nő siet elétek.
- Kettesben szeretnénk vacsorázni, s fürdő is lenne ... - szól Eden, s rögtön egy kis szobába vezetnek benneteket.
Igen szerényen berendezett kis szoba, nincs benne bútor, csak pár ülőpárna, s egy nagyon alacsony asztal, a sarokban pedig pár bolyhos, vastag takaró, s szintén pár párna. Az ajtóval szemben van még egy ajtó. Mindenen ott van Cinne szimbóluma.
Eden lesegíti a kabátodat, s int, hogy telepedj le. A kabátokat kiadja, s maga is leül. Rövidesen a hölgy egy tálcát hoz be, rajta kis tálkákban mindenféle ételek. Mindenből csak egy kicsi: sült zöldségek, némi hús, gyümölcsök, magvak. Lerakja a kis asztalkára és távozik.
- Jó étvágyat! - szól Eden, s enni készül.
Odakintrpl behallatszik a kellemes zene, s egy lágy női hang dúdolni kezd hozzá.

Halkan felnevetek a félelmeit hallva.
- Intézd el hogy átköltözhessünk Vulkánvárba. Megtanulhatnád Eiontól hogyan védd meg a gondolataidat másoktól - nézek rá mosolyogva - Te még erre is képes lennél. Cirka egy két év s felbosszanthatnád ezzel Sissimort. - nézek rá kihívóan.

- Ezt nem értem... - dünnyögök visszatérve a szobába - az adatlapjaim a könyvem sehol. Remélem Emili magyarázatot tud adni erre. - veszem fel a kabátomat.
Örömmel tölt el a tény hogy a mai este ismét együtt lehetünk. Bár elhatározom hogy nem fogom hagyni hogy Eden ma is kimerítse magát... a fürdő gondolata azonban mégis izgatottá tesz.
Az étterembe lépve Emilit keresem. Szeretném megtudni tőle mi lett a kiadott feladataimmal. A kert a belső növények az iratok s főként hogy mit szólt Mrekon az eltűnésemhez....

- Együtt fürdés? Jó ötlet! - bólint Eden, s a szemébe visszaköltözik a csillogás.
Aztán nyújtózik egy nagyot, miközben te szöszmötölsz, fél szemmel a mozgásodat figyeli.
- Sissimor kiismerhetetlen. Nem tudom, végülis mi hajtja. A város érdeke, az mindig a szeme előtt van, de lehet csak azért, mert az ő érdeke, hogy a város jól működjön, hisz akkor tudja fenntartani a varázslói iskolát, akkor lesznek megrendelések. A varázslói iskola meg kell neki a kutatásaihoz. Aki megpróbál neki keresztbe tenni, vagy hátráltatja a munkát, azzal nem szokott kesztyűs kézzel bánni. Hidd el nekem, nem szokott. De nem ez zavar benne, hanem az, hogy tényleg bármikor beleláthat a fejembe, amikor éppen elkalandozok egy kicsit, rád gondolok, vagy a saját kutatásomra ... szóval hogy ki vagyok neki szolgáltatva.
Eden igazából azért nem annyira dühös emiatt, vagy elkeseredett, csak azért fejtegeti neked, hogy értsd.
Mire visszaérsz a szertárból, ahol nem találtál semmit abból, ami el akartál hozni, már indulásra kész.
- Vegyél kabátot, megyünk vacsorázni ÉS fürdeni! - mondja, s várja, hogy elkészülj.

- S megoldható hogy személyreszóló legyen s ne riassza fel az egész házat ? - kérdezem kíváncsian.
Mosolyogva figyelem a rohanását.

Megörülök a pénznek s annak is hogy elégedettek. Az újabb könyvvel elvonulok s kettőzött erővel s élvezettel dolgozom bár itt már néha jobban át kell gondolnom mit írok le mert a mondatok néha bizony meg vannak tekerve s cirkalmazva.
Utolsónak hagyom el a termet.
A szobánkba sietek. Eden megint átizzadt s fáradt. Elgondolkodom vajh mi űzhette el mellőlem hogy ilyen keményen kell bűnhődnie.
Körbepillantva nem látom a megrajzolandó adatlapokat. Két eshetőség van Emili megcsinálta s meg akart lepni vagy elfelejtette áthozni. Nem csinálok belőle ügyet van neki is elég gondja majd átmegyek érte én.
Kiveszek egy másik inged Edennek és lerakom a közelébe.
- Mit szólnál ha vacsora után valamikor mikor a ház elcsendesedik együtt fürödnénk meg ? - kérdezem ártatlan arccal. Megsimogatom az arcát.
- Ha félsz Sissimortól akkor hatalma lesz feletted - mondom halkan. - S bármit is gondolsz sosem ártana neked - sóhajtom. Magam elé idézem az öreg arcát és halványan elmosolyodom. Van benne valami eltitkolt kedvesség amit a zord külső a hang és a mások által említett szúrós megjegyzések erősítenek d eén magam nem riadok meg tőle. A tisztelet persze más az természetesen mélyről jövő érzés a részemről...
Elé lépve a könyöke mellé tornyozom a kapott ezüstöket.
- Az első komoly keresetem - mosolyodom el. - Ha kiszabadulunk meghívlak a kis fogadóba vacsorára - mondom játékosan. - S képzeld máris akezembe nyomtak egy újabb könyvet nagyobb vastagabb. Ez így megy itt ? Ha valaki megtetszik nekik akkor egyre vastagabb könyveket kell másolnia ? - kérdezem panaszosan. Próbálom felvidítani.

- Megkeresem a hiányzó adatlapjaimat amit reggel kértem Emilitől. Átszaladok a szertárba s utána elmehetünk vacsorázni addig pihenj csak kedves. - érintem meg a vállát s most nem közeledem hozzá. Bár szeretnék az ölébe ülni hogy átöleljen vagy elheverni mellette és beszélgetni miközben cirógat de most teljesen kimerültnek látszik így nem is próbálom rávenni semmire sem.
Mosolyogva sietek a szertárig meg sem állok s magamhoz venném a hiányzó dolgokat könyvet az adatlapokat a színes ceruza készletet hogy hű rajzokat készíthessek a preparátum mellé. A levélről a termésről a virágzatról s a fontosabb növényi részekről ha már nincs hozzá preparátum akkor legyen mellette a rajz. S ne kelljen a diáknak időt fecsérelnie arra hogy a különböző lexikonokban kötetekben keresgél így mindent egyben a kezébe kaphat. Aztán ha később meglesz a növényi rész és preparálom akkor majd mellé helyezem s előbb utóbb teljes lesz a gyűjtemény. A terveimet szövögetve sietek végig a folyosókon.

- Hjah, kérlek, a mai éjszaka után ne csodáld, hogy nem ébredtél hajnalban! - mormogja Eden a nemlétező bajsza alatt hamiskásan somolyogva. Majd felhúzom azt a riadó varázslatot éjszakára, s akkor nyugodtan alszol, rendben?
A felrobbantásra megborzong, s tölt magának még egy bögre teát, s gyorsan ledönti. Aztán megcsókol, s elrobog dolgozni.

A másolás ideje minden különösebb esemény nélkül telik, s az eredménnyel elégedettek, kapsz egy vastagabb jogi könyvet, amiben a tárgyalások menetét és az alkalmazható eljárásokat taglalják. Ahogy látod a másolóiroda el van havazva, mert sok diák, és még több tudós ad le rendeléseket. A könyvecskéért megkapod a béred: három ezüst. Jobban hoz a konyhára, mint a komponensgyűjtögetés.

Estére viszont elfárad a szemed. S még ott vannak azok a rajzok, amiket Emilivel hozattál be. Illetve nincsenek ott. Hiába nézed meg a szobát, nincsenek sehol. Elfeledte volna? Eden érkezik, s már veti is le az ingét.
- Huuuú, a másolás még hagyján lenne, de hogy Sissimor ott van a szomszéd szobában ... - megcsóválja a fejét - Az öregről az a hír járja, hogy tud gondolatot olvasni, s ő az egyetlen, aki tekercs nélkül is képes teleportálni. Az utóbbi nem zavar, de az előbbi ... - leül, hogy kifújja magát vacsora előtt.

- Nekem mindegy mit találtok ki de odahaza az első hajnalsugárral ébredtem s most nem megy. Jó lenne visszatérni erre. - nézek rá nyugodtan. Nem veszem fel a "tudjuk mit műveltetek" pillantásokat.
Mikor elmennek mosolyogva figyelem Eden ébredezési kísérleteit.- Édesem picit fordulj a hangom a felé ha beszélgetünk mert még megrémíted a társainkat ha csak a falnak beszélsz s tudod az úgysem sokat ér - kuncogok halkan.
Mikor a medál levételét említi kissé megrémülök mert Ergon mester sem engedte hogy levegyem egy percre sem. Aztán hogy komolyan veszi a problémát és megvitatni szándékozik Sissimorral megnyugszom.
- De ha egy kígyó felsziszeg rám az éjszaka közepén az ágy széléről szemezve akkor ne tégy szemrehányást hogy sikítva ébredek. - figyelmeztetem.
Próbálok én is minél többet enni hiszen a reggeli késést csak ebédidőben hozhatom be.
- Fogalmam sem volt róla hogy teljes munkákat adnak ki másolásra. Azt hittem ha van egy két órám akkor beülök segíteni menteni a már elrongálódott anyagokat s nem lesz határidő ... - mondom két falat közt eltöprengve.
- Hogy fogom egyszerre megoldani hogy pénzt is keressek meg Mrekonnál is megfeleljek... - gondolkodom félhangosan.
Majd még egy félbögre tea aztán felállunk és sietve elhagyjuk az ebédlőt.
- Vacsoránál látlak ? - kérdezem mosolyogva Edent. Mikor senki sem látja finoman megcsókolom.
- Ébredj fel kedves mert ha az iskolát felrobbantod nem érdekel de te teleportálj el onnan időben... - cukkolom játékosan. Még egy pillantás rá és elszaladok a dolgomra.
Csendesen osonok be a terembe s beletemetkezem a másolásba. A kis könyv valóban kezdőknek íródhatott mert még én is érteni vélem és nem csak másolom de élvezettel olvasom is. Szépen de gyorsan írok mert csak így haladhatok előbbre a könyvecske olvasásában. Nem is érzem az idő múlását. Szeretném behozni a lemaradást de igyekszem tökéletesen megoldani a feladatot.

Emili elébb komolyan bólogat az utasításokra, majd jóízűt kuncog az utolsó megjegyzésre. Az az érzésed, pontosan tudja, mitől is aludtatok el ennyire.
- Ébresztőórát? - néz rád Mirk meglepetten. Látod, hogy megfogja a gondolat.
Mindketten felkelnek és indulnak a dolgukra.
Eden a teától végre felébred, legalábbis annyira, hogy enni tudjon. Tempósan pakolja be a falatokat, s közben elmélyülten nézi a fehér falat veletek szemben.
- Azt hiszem a medált már levehetnénk ... - szólal meg végül. - Ha Herk már Láposrévig is elért, akkor mi ezalatt nyugodtan visszaérkezhettünk ide. Különben meg szerintem, ha vannak besúgói, akkor úgyis tudja már, hogy itt vagyunk. Ennek egészen olyan színezete lenne, mintha a szöktetés után felvettük volna a medált, hogy ne bukkanjanak a nyomunkra, s így kalandosan visszaevickéltünk ide. Arról nem is beszélve, hogy esetleg visszacsaljuk a városba, és több esélyünk lesz elkapni. Ha az ugrópont létére eddig nem jöttek rá, akkor már ezután sem fognak. Megbeszélem Sissimorral, ha beérek.
Elégedetten vesz még egy kenyeret, s megkeni, majd majszolni kezdi.

Boldogan mulatok az ügyetlenkedésén. Oh mit hagytam ki eddig csóválom meg a fejem néha. Ha nagyon nem boldogul akkor segítek de csak szeretettel s nem anyáskodón.
Mire felnéz az öltözködésből én már kész vagyok.
Elkísérem reggelizni s mivel tudom mit szeret azt szedek a tálcánkra. Még mindig szédülten álmos. Szereznem kell egy ébresztőórát határozom el.Ez a városi élet tönkretette az én önébresztő képességemet is.
Odakísérem Edent Mirk és Emili asztalához akik épp már végeztek.
- Emili megmondanád Mrekon professzornak hogy határidős munkám van s ma te helyettesítesz...ugye megteszed ? - nézek rá könyörögve.
- Csak meg kell nézni hogy a szél nem vitte e szét a védelemnek szánt levélhalmokat s ha igen akkor a két ügyeletes diák söpörje vissza s azt is nézd meg kérlek hogy a folyosóra rakott növények nehogy kiszáradjanak a fűtés miatt. Aztán meg a szertárban az asztal sarkán van egy könyv meg egy halom karton. Azt vidd be a szobánkba kérlek. Éjszaka megrajzolom ami még hiányzik. - mondom összehúzott szemöldökkel gondolkodom mit hagytam ki.
- Nem azt hiszem ennyi. - nézek rá szépen kérve a dolgokat.
- És Mirk megtennéd hogy szerzel nekünk egy ébresztőórát ? Sissimor megöl minket ha mégegyszer elalszunk - dünnyögöm kis "ez van" fintorral.

Eden tántorogva követ, ő nem tud ennyire gyorsan felébredni.
- Sissimor la fogja harapni a fejem. S te is hiába magyarázkodsz, a másolóműhely határidőre vállaja a könyvek másolását, akinek a könyve miattad késik, az nem fogja megköszönni, hogy Mrekon melet helyt állsz, vagy boldoggá tettél egy mágsut az éjszaka. - morogja, miközben öltözik. - Igen, reggelizni fogok, mert az ebédiőt a késés miatt megint nem fogom kivenni.
Látszik, hogy igyekszik, de félregombolja az ingét. Szerencsére a második gomb utáén elfogy az egyik oldal, így től sok időt nem veszt vele. Szigorú pillantást vet az ingre és kezdi újra.
Aztán a nadrág is rákerül, nagyjűból egyenesbe rángatja aholmikat, s már indulhattok is enni, feltéve, hogy te is elkészültél.

Jólesően nyújtózkodom mellette. Majd fölé fordulva megcsókolom. S kipattanok az ágyból.
Hátra sem nézve húzom le róla a takarót.
- Kifelé te éjszaka hercege ! - szólok hátra. S a másik szobába szaladva kapkodom ki a szekrényből a ruháit hogy mihamarabb indulhasson. Ha megközelít nem mulasztom el megérinteni kedvesen. Rámosolygok.
- Ugyan már Sissimornak is van szíve s látni fogja rajtad...tudni fogja hogy már minden rendben van....hát hol vana híres férfiúi összetartás - kérdezem játékosan.
- Gyors reggeli ? - kérdezem. S kapkodva öltözöm magam is.
- Az iroda is furcsán néz majd rám de kimagyarázhatom hogy ez az első reggelem s nem tudtam mikor kezdünk.... s nekem különben is Mrekon mellett kell első sorban helyt állnom. - sorolom gyorsan. Kettőt húzok a kefével a hajamon. S lám a fésülködés tette e vajh de egész más nő néz rám a tükörből ma reggel...Mosolyog...hát visszamosolygok rá. en muszály felkuncognom...