Útkeresés

Eden csak néz egy ideig, csak néz téged, az egész monológ alatt alig rezzent.
- Még nem láttam olyan nőt, aki húszas évei elején ennyire vénnek érezte volna magát! - mondja egészen ámulattal a hangjában. - Lehet, hjgoy a halálba megyünk a húgodért, de Te akkor is képes lennél eltemetni magad, ha nem lenne más dolgod már csak az élet élvezete. - már kicsit korhol is. - Nem vagy oylan szép és fiatal, mitn Emili? És? Kit érdekel a húgod? ... mármint úgy ... - zavarodik emg egy pillanatra, hsiz egyébkétn épp most készül megmenteni az életét - Hisz még gyerek!
S valóban kihátrála karjaid közül.
- Lilian, megrémítesz! Nem lehet ilyen szélsőségekben élni az életet! Te állandóan drámázol és romantikázol, és csapódsz egyik végletből a másikba. Én próbálok kicsit bókolni, udvarolni, néha tréfálkozni, de még soha egyetlen kísérletem sem hozta azt az eredményt, amit előre reméltem. Annyira összezavarsz, hogy már magam sem tudom, hogy mit akarok!
Elfordul tőled, a hajába túr, ami ettől megint olyan lesz, mintha most kelt volan ki az ágyból. Egy pár pillanatig csak áll, s fúj egy nagyot, mitn aki éppen fuldoklik, úgy szuszog, aztán a vállai megereszkednek, ellazul, s visszafordul.
- Tudom, hogy nehéz, mert felborult körötted minden - lép közelebb - s ez téged is összeazvart. Minden olyan idegen, és rémisztő. - most ő az, aki megsimítja az arcod. - Szeretnélek nyugodtnak, magabiztosnak és boldognak látni! Szeretném, ha most egy pár órára elfelednéd a húgodat, holnap ígérem emgint vele fogunk foglalkozni. De ma este, ma este magadért élj egy kicsit, kérlek! Megpróbálod? - egészen közelről néza szemedbe, és egy választ vár.

Meglep a hangulata. S halkan sikkantok mikor letépi a kendőm. Meghallgatom amit mond. Majd elé lépek ott a folyosón.
- Nem vagyok tüskés - az álla alá nyúlva felemelem a fejét - pusztán idegen. Szeretnék jó és kedves lenni egy olyan világban amit nem ismerek. Egyedül vagyok és ...- elakadok a tekintetében lévő felhőket látva.
Megragadom a kezét s magammal húzom. Ki tudja hogyan s miként de elsőre megtalálom a szobáját. Benyitok és behúzom magammal. Becsukom az ajtót. S háttal az ajtónak megállva a vállára fogok.
- Te Eden Grimm ... te vagy a legcsodálatosabb férfi akivel eddig találkoztam...és ha most azzal jössz hogy mert nem találkoztam még senkivel akkor megmutatom a tüskéket de meg ám !....- fenyegetem meg
A két kezem felcsúszik az arcáras lágyan keretbe fogva a hajába túrok.
- SENKI sem hozott volna nekem éjnek évadján gyümölcsöt...senki sem fogadott volna társául és utasította volna vissza afél ezüstöt s senki sem kockáztatott volna értem ennyit. Érzéseket tiszteletet bizalmat... - mondom egyre csillogóbb szemmel.
- Ha nem érzed hát kimondom... Te vagy a legfontosabb nekem s bármennyire is ittartanálak ahogy mestered is félt...nem akadályozlak meg benne hogy elkövesd a baklövést hogy bekísérsz a nágák közé... s bár nem vagyok olyan szép és fiatal mint Emili ... - elakad ahangom - a karaom a nyakába fonódik és megölelem szorosan arcom az arcához simitva. Majd csak kissé hajolok hátra és a szemébe nézek visszatéve a vállára a kezem ...
- ne haragudj - mondom kis mosollyal s várom hogy hátralépjen.... vagy elmeneküljön vagy megharagudjon azért amit tettem.

Eden komoran ballag meletted, majd amikor felköttted a kendőt, s elengeded, egy gyors mozdualttal lekapja a fejedről.
- Szörnyű vagy, ugye tudod? Amint a legkisebb eséley is van, hogy valaki közel kerülhet hozzád, kiereszted az összes tüskédet, és egyre több van. Hogy mit kell tennünk? Ma azt hiszem már semmit. MI lenne, ha kicsit lazítanánk? - mintha érzékelnél némi negatív felhangokat a hangjában. Ingerültség? Gúny? Düh? Frusztráció?

Figyelmesen hallgatom Marissa szavait.
- A növényeket jól ismerem, de nem minden terem meg a vadonban sem. - mosoylodom el. - Viszont adtál egy ötletet és ezt köszönöm..... - ekkor tör ránk szinte Eden.
Határozottan zavarba jövök. Beletúrok a puha tincsekbe .... és nem jutok szóhoz a tekintete láttán a szavai hallatán.... "amit látok, az nagyon is nekem való"
Hirtelen állok fel. - Mehetünk... ? - lépek az ajtó felé s mihamarabb kívül akarok kerülni.
- Mindent köszönök Marissa kedves ! - villantok vissza egy mosolyt és menekülök mielőtt nagyon feltűnik nekik hogy nem ahajszálaim új vöröses árnyalata vetül az arcomra.
A folyosón hátrasöpröm a hajam és visszakötöm a kendőt tudom hogy ezzel jelentősen lecsökkentem a gyönyörű ragyogást. Lesöpröm a szoknyám nem létező gyűrődéseit...
- És most mit kell még tennünk ? - kérdezem Edent megfegyelmezett hangon.

Marissa meglepődve hallgatja a beszámolót az utatokról.
- Halottam, hgoy valamiért nagoyn mualttak, amikor emgérkezett a haverjaival, de nem tudtam miért.
- Hogy mi?! Neeeem ... Én azt hittem, hogy Ti ... - Marissa jót kuncog a félreértésen.

- A kenőcs ügyében nem tudok mit mondani, nem én vagyok a boltos. De bizonyos dolgoka természetben is megteremnek, s noha nem érteka herbalisztikához, annyit sejtek, hogy a gyógynövényekből azért csinálnak kenőcsöt, hogy tartósítsák, és szerencsétlen városi népek is tudják használni. De azon frissiben ezek mind működnek.

Ekkor rövid kopogás után belép Eden.
- Na de Eden! - pirít rá Marissa. - Meg sem várod, míg beengedlek? És ha valami olyasmi van ebben a szobában, ami enm a Te szemidnek való éppen?
- Huhh .. hát, nem is tudom ... amit látok, az nagyon is nekem való ... - vigyorog Eden, ahogy téged néz. - Örülök, hogy siekrült. Marissa, ha útra kelünk, rádbízom a szobám kulcsát, csak mindent oda rakj vissza, légyszíves, ahonnan elvetted.
- Egyém az egész szoba? Ejha!
- Előre szólok, hogy vendégfogadásra nem alkalmas...
- Na, azt sejtettem eddig is ...

- Mind többet és többet tudok meg róla... - nézek elgondolkodva Marissára.
Milyen kedves és szép lány tele elevenséggel és lázadással. Pont olyan mint Eden.Vajon nem azért is adja oda neki a jegyzeteit mert.... Kutatón nézek a lányra aztán elmosolyodom.
- Szóval mégsem mond el mindent - sóhajtok halkan. - Igen veszélyes helyre megyünk és a mentora ha nem is szívesen de hagyja hogy a saját konok fejét kövesse. - nézek Marissára komolyan.
- Gondolom nem mondta el hogy megfuttatunk pár gonosz kalózt az ideuton és most talán a városi tömlöcben sínylődik pár akik bizony megtanulták mi az dolgozni bár bér nélkül élelmért és vízért - mosolyodom el. Eden bátor volt, megmentette az életemet s keményen kivette a részét a harcban - mesélem Marissának mintha titok lenne. - A léhának tűnő külső bőre alatt egy szerető bátor szív dobog. - nevetek fel halkan. Majd mint nő a nőhöz fordulok felé.
- Mikor bejöttünk Eden zavarba jött és elrohant... estleg te és ő...? - nézek rá kíváncsian.
....
Majd megkomolyodom.
- Azt mondod drágák a kenőcsök...igen...minden tiszteletem a készítőké de nem lehet valamiféle .....-elakadok kissé aztán mégis befejezem - szóval nem lehet hogy ígéretet teszek arra hogy ha vissztérünk ide akkor kifizetem vagy ledolgozom vagy ahogy épp a készítő szeretné ? - Fontos lenne hogy legyen ilyesmi nálunk és bevallom pillanatnyilag igencsak megcsappant az erszénykém tartalma.... - nézek rá könyörögve remélve hogy biztos lesz megoldás.

Marissa felnevet.
- Azt a szert úgy hívják, hogy Eden. Ismeris varázslatot, ami ehhez szükséges. Mármitn a víztisztításhoz. De gyógyítani azt nem tud. Ilyesmire szükségetek lesz, ez kétségtelen, de ezek a szerek nagyon drágák. Nekem nem ügy elmondani egy varászlatot, én segítek könnyen, de azok a kenőcsök már hosszú hetek fáradtságos munkája, azt nem osztogatják ingyen senkinek.
Marissa elmereng egy kicsit.
- Tudom, valami veszélyesre készültök. Meglep, mert Eden soha nem az oroszlánszívéről votl híres, bár a lelke az angy, és sokan beleférnek, segít, ahol tud. De a halálmegvető bátorság eddig nem volt rá jellemző. Nekem nincs ellenemre ez a változás, félre ne érts, csak meglep. De örülök neki.

A kezére fogok.
- Köszönöm szépen ... - pislogom vissza afeltörni készülő többi könnyemet.
- Tudod én még nem vagyok az iskola diákja bár majdnem az lettem...de visszajövök csak meg kell találnom a hugomat aki elkeveredett mellőlem a tűzvészt követően...s azt hittem meghalt - mosolygok Marissára most nyugodtabban. Majd megtörlöm az arcom és kérőn nézek rá.
- Segítesz hogy egy ilyen tégelyben némi krémhez hozzájussak? Holnap elmegyek s ki tudja mikor jövök vissza. - nézek rá kedvesen... aztán hirtelen eszembejut valami.
- Azt mondtad az iskolai patikában vannak ...varázskrémek szerek... - nézek rá kissé izgatottan. - van esetleg olyasmi ami fájdalomcsillapító vagy segít megyógyítani egy egy vágást vagy zúzódást ? - majd még tovább gondolkodom - mint tudod vizitündér vagyok s sok legendát történetet hallottam már. Van olyan szer ami például ihatóvá teszi a possadt lápok mocsarak vizét ? - kérdezem kíváncsian.

Marissa maga is meghatódik az örömöd láttán.
- Nekem ez annak idején csak egy megoldandó feladat volt, tudtam, hogy meg lehet csinálni, csak egy kicsit dolgozni meg gondolkodni kell érte. Nem is gondoltam bele, hogy másnak ez mekkora csoda lehet. Nem, nem ideiglenes, megmarad, és remélhetőleg tovább nő. Ez nem valami illúzió, a saját hajadat vettem rá, hogy gyorsan nőjön ki.
Leül a székre vissza melléd.
- Ami a bőrödet illeti, mondtam,v an rá jó kenőcs. Ezekszerint nem kaptál még. Vagy nem is kerested, és Edennek sem jutott eszébe, hogy ez is kéne. Az iskola patikájában van ilyen kenőcs, itt gyakran van rá szükség.

Mozdulatlanná merevedek mikor belekezd és azzal kezdi hogy levág egy keveset a már kinőttből.
Mikor mormolni kezd az ujjaim a térdemre fognak és behunyom a szemem. A bizsergés megrémiszt de bízom Edenben.
A vállamon érzett lágy érintés elakasztja a lélegzetem s felnézek Marissára.
Mikor tükörért indul akaratlan is felnyúlok és megérintem a valamit amiről remélem hogy az ami ...
Az ujjaim lágy szálak közé szaladnak. A látvány kissé szokatlan de gyönyörű valóban. Könnyek futnak le az arcomon. Hálásan nézek rá.
- És..és...megmarad ? - kérdezem zavartan - úgy értem.... ugye nem időleges ? vagy tökéletes illuzió ? - kérdezem meghatódva s óvatosan tekergetem az egyik tincset.
- A színe... - sóhajtok - anyáé volt ilyen - nézek rá egészem elerőtlenedve a meghatottságtól.
- Köszönöm ... - simogatok végig a puha zuhatagon amit varázsolt nekem. Majd a tükörbe pillantva előbújik a nő belőlem. Megérintem az arcomon a hegek nyomát melyek ugyan halványodnak de azért láthatók.
- Ezen is tudsz....segíteni ? - kérdezem halkan s a szemébe nézek.

- Nem, tűz nem lesz benne. - feleli Marissa nevetve. - Csak egy egész kicsit elcsenek belőle. Sokat nem is lehetne ...
Óvatosan lecsippen egy keveset, nagyon vigáyz rá, hogy el ne ejtse, majd a polchoz lép és onnan egy adag lágy növényi rostot vesz elő. Nem tudo mi lehet az, de határozottan hajszerű kénizete van, mármint olyan az esése, de a szaga fűszerű. Marissan összefogja a növényenket a te apró hajszáladdal, majd mormolni kezd, s a fejed körül köröz a kezeivel.
Amikor elhallgat, a fejbőrös bizseregni kezd, s eléggé viszket. Valami történik, érzed. Alig egy lélegzetvételnyi idő, s valami emgérinti a válladat, mintha lágyan ráterülne. Rövidesen abbamarad a bizsergés.
- Hát ezzel megvolnánk. Remélem elégedett leszel az eredménnyel.
Kis fémtükröt vesz elő, s eléd tartja. Válnáll nem sokkal hosszabb haj pompázik a fejeden. Kicsit göndörösebb, mint az eredeti volt, s mintha lenne benne egy halvány vöröses árnyalat, de kétségtelenül haj.

- Lilian Valmorna vagyok...de ahogy Edent ismerem te már többet tudsz rólem mint én magamról - pillantok játékosan Edenre.

Mikor a védelmezőm távozik Marissával nevetek. Majd megcsóválom a fejem.
- Eden egy csupaszív lélek - sóhajtok mikor rájövök miért hozott ide.
Mosolyogva hallgatom.
- Ti mind olyan.... olyan varázslatosak vagytok - mondom zavartan belegondolva mire is készül.
Újabb kuncogás az ár hallatán. Meghat hogy helyettem "fizet". Eszembejut milyen leleményes volt eddig is. Elgondolkodom majd felnézek a mosolygó lányra.

- Egy tűzvarázsló és gyönyörű vörös hajzuhatag. - kis sóhajjal megérintem a lágy fürtjeit.
- Tudod én vizitündér vagyok és a hajam volt a legfőbb ékem míg a tűz ...nos míg a baleset meg nem történt. - magyarázkodom miközben zavartan lehúzom a kendőm. Az ujjaim végigfutnak a hiányos területeken és az újranőtt egészen kis sündisznós szálakon.
- Mit tudunk tenni ? Ugye tűz nem lesz benne? - kérdezem aggódva.

Eden szóra nyitja a száját, aztán becsukja, és topog párat egy helyben, aztán végül csak ennyit mond.
- Na, akkor én megyek is. Majd nemsokára visszajövök érted. - s kiviharzik az ajtón.
Marissa szívből, jókedvűen felnevet.
- Eden, a szavak bajnoka! - s megcsóválja a fejét. - Ülj le, Lilian, majd én elmondom akkor, hogy mért is hozott ide ez a széllelbélelt. Maga is kényelmesen helyet foglal az asztalnál, és mosolyogva néz rád. - Mágus vagyok, mint Eden, pontosabbna mágustanonc. Elsősorban a tűzmágiával foglalkozom, ahhoz van tehetségem. De a tehetség nem minden, körltekintés és higgadtság is kell. Mivel ennek gyakran híján vagyok, már elég sok sérülést szereztem. A bőrpoblémákra vannak kenőcsök, azok annyira nem vészesek, azt tudok ajánlani neked is. A haj, na az nehezebb dió. Mármitn sok időbe telik, mire megnő. De a mi drága elődeink kitaláltak egy varászt, amivel bizonyos dolgokat meg lehet növeszteni. Én pedig továbbfejlesztettem, a magam hasznára, bár volt már olyan hölgy itt Nyírszigeten, aki igénybe vette a szolgálataimat. - elkungogja magát -Ő valami meghatározatlan pacsulit kent a hajára, hogy szép legyen az estélyen, és ettől kihullot a haja. Roppant kínos volt ... Na, szóval, Eden megkért, hogy vegyelek téged is gondozásba, s olyan árat ajánlott érte, aminek nem tudtam ellenállni: elolvashatom és lemásolhatom az előadásjegyzeteit. Szóval én elszánt vagoyk és tettre kész.
Kezded sejteni, hogy Edennek nem csak jó esze, de kitűnő üzleti érzéke is van.

Mikor arról beszél hogy kellene valaki akinek helyismerete van bosszúsan fújok egyet.
- Oh hogy miért nem jutott ez eszembe...a városőrségen az a férfi aki az iratokat ígérte neki tudnia kell ilyen emberről hisz valahonnan szedték azokat az adatokat. - hadarm Edennek miközben a folyosón húz valamerre. - Mi lenne ha visszaszaladnék nem lenne gyorsabb ? - nem ellenkezem követem s egy újabb ajtó újabb lakója ennek a varázslatos helynek.
A hangja kedves s megkapóan szép is. Kíváncsian nézek rá vajon most mit talált ki az én furfangos barátom.
- Üdvözöllek ... Marissa ! - zavartan nézek Edenre. Nem értem hogyan függ össze a lány az utunkkal.

- Még nem tudom, a mellékágon pontosan hol lehet maga a település. Ezenkívül Vulkánvárba természetesen teleporttal emgyünk, s a teleport pénzbe kerül, s minél nagyobb súlyt viszünk magunkkal annál drágább. Ezért kell ott vásárolni. Azt hiszem, hogy ha azon akörnyéken akarunk egy folyón "túrázni", akkor az ott vásárilt felszerelés mindenképp alkalmasabb, mint amit itt veszünk. - Eden elmélyülten tanulmányozza a térképet, mitnha rá lenne írva valahol, hogy "itt van Emili".
- Na, akkor most a holnapi iratok a legfontosabbak. Meg mondjuk lehet jó lenne találni valakit, aki helyismerettel rendelkezik arrafelé, vagy aki ismer olyan valakit, aki ... - sóhajt egyet - Majd körbekérdezek. De addig is ... - kézen fog, és elindul veled kifelé. - Bemutatlak valakinek.
Eden látszik, fejben most is tervezget, s csak mellékesen húz téged magával, mintegy ösztönösen közlekedve a folyosókon, amik neked egy útvesztőnek is beillenek. A kollégiumba mentek át, s ott egy másik szárnyba, ahol bekopogtok egy ajtón.
- Bújj be! - hallatszik egy női hang a másik oldaról.
Eden simán benyit, szinte nyomul előre, mint egy "bulldog".
- Szia Marissa! Ő itt Lilian! - ekkor kifúj a lendülete, s tétováb megáll, mert nem tudja mit is mondjon tovább.
Marissa egy fiatal emberlány, göndör, vörös fürtökkel, szeplős arccal, és fekete bogárszemekkel.
- Üdv, Lilian! - mosolyog rád. - Gyertek beljebb!

Hirtelen fordulok felé - befalazzák ???? - kérdezem rémülten - nem nem lehet .... - elképzelem a sötétet tele kígyósziszegéssel - megszédülten ülök le mellé. - Me..menjünk.. máris - suttogom mélyeket lélegezve.
Meredt tekintettel követem az ujját ahogy a térképen keresi a megfelelő helyet.
Mélyeket lélegzem mig ő most helyettem is tervezget.
- Rendben...azt teszem amit mondasz csak hozzuk el tőlük - állok fel. Felé nyújtom az erszényt. - Használd úgy ahogy helyes. - nézek rá komolyan.
- Menjünk szedjük össze amit a jelenlegi holmikból vihető hogy ne kelljen megvenni újra...- elgondolkodva nézek rá - a konyhán kaphatunk némi élelmet ? - kérdezem reménykedve.

- Lilian, még annyi mindent kell tanulnod. Főleg rugalmasságot. - sóhajt Eden. - Beviszik, és aztán befalazzák. Pofon egyszerű. Nekünk epdig még azelőtt kell lecsapni, hogy ez megtörténik.
Beléptek a térképszobába, Eden újra előveszi azt a bizonyos térképet, az Aranyút folyó vidékéről, és kiteríti.
- Ez lesz az a mellékág, mert Ergon itt érzékelte a húgodat. - mutatja a térképen. - Ha most megpróbálunk innen utánuk indulni, akkor egyértelmű, hogy elkésünk. Kapaszkopdnunk kell a parton, vagy árral szeben hajózni. Ellenben, ha ide tudunk ugrani, - mutat egy pontra, ami melett a Vulkánvár felirat díszeleg - akkor innen egy kis gyalogtúra után itt van ugyanaz a kis patak, s nekünk csak ereszkednünk kell a folyással. Ha minden jól megy, elébb lehetünk ott.
Látszik, ahogy Eden szemében fény gyúl, ahogy eluralkodik rajta valami érzés, ahogy először valóban jó esélyt ad a próbálkozásnak. Eddig csak akart, de nem nagoyn remélt. Most már a hogyan is kezd alakot ölteni.
- Nem tudom, itt kell-e feltétlenül felszerelést vásárolni ... lehet odaát egy-két dolgot célszerűbb lenne ... - morfondírozik tovább.

A tűzvarázslatra összerázkódom... - renoválni...igen..majd..előbb Emili - sóhajtok nyugtalanul az emlékek hatására. - de köszönöm - zárom le egy mozdulattal a témát.

- A házaik nem érdekelnek - mondom nyugodtan - csak olyan helyre zárhatják be Emilit ahol van ajtó ő nem fér be egy öklömnyi lyukon s ahol bemegy ott ki is jöhet. - szögezem le.

Felállok vele együtt és követem. Mikor kilépünk a teremből és már a folyosókon haladunk nem bírok ellenállni és felnyúlok hogy lesimítsam a mókásan álló hajtincseit.
- Egy komoly mágus nem nézhet ki akárhogy - dünnyögöm korholóan.

- Én semmit nem fogok csinálni a hajaddal. - jelenti ki Eden nyugodtan. - Ellenben van itt egy lány, aki tavaly nagyon elszúrt egy tűzvarűzslatot ... s ezért kénytelen volt egy-két igen spéci varázslatot kifejleszteni saját ... hmmm ... renoválására. - kuncog egy sort. - Mire nem jó egy baki.
- Na, de hogy a komoly dolgokra is rátérjünk. A nágákra ez mind igaz. De általában jól ki is használják a képességeiket. Egyes fontos épületeiket például azzal védik, hogy a bejráraton csak kígyó alakban lehet átférni.
Eden elgondolkodik.
- Ezeken a kérdéseken korai rágódni, hisz még oda is kell jutni. - sóhajt egyet,majd feláll. - Megnéznék egy térképet, s aztn mehetünk vásárolni.

Meghökkenve nézek rá.
- Min dolgozol ? - hajolok közelebb - hogy visszabűvöld a hajam ? És mondd csak igazi lesz vagy látomás illuzió mint amikor megmutattam neked a régi önmagam... ? - nézek rá kíváncsian majd rájövök hogy ez most nem olyan fontos.
- Igen észrevettem hogy Ergon mestert szeretik de mély tisztelettel vannak iránta... csodállom hogy nem suhint a nyakadba néha amiért olyan.....hogy is mondjam te ...szóval hogy olyan könnyedén viselkedsz a jelenlétében. - csóválom meg a fejem.

Mosolyogva nézem ahogy tisztára törli a tányért egy kis cipó csücsökkel és jóllakottan háradől.
Igen sejtem hogy tudnak békává varázsolni ha Ergon mester legutóbb sárkánytól tartott részedről...- próbálom elvenni a dolog élét. - Ám mégsem egészen helyes hogy a rosszabbik énem muttaod be először a kedves ismerőseidnek barátaidnak. Ha a hajón történteket is elmeséled valakinek ha abanyát emlegetni hallom akkor beváltom a fenyegetésem.- nevetek rá játékosan.
..
- A nágák... nos nem tartoznak a kedves népek közé - nézek rá komolyan - még nem találkoztam eggyel sem kivéve a hajón azt a megvadult kalózt akit remélem olyan helyre zártak be ahonnan kígyó formájában sem csusszanhat ki. Nem lett volna jó ha eszébe jut átváltozni és megharap .. - borzongok meg.
- Ha a mellék ág környéke mocsaras lápos akkor legalább eligazodom majd és nem fog téged sem elnyelni az ingovány.Tudom hogy egy utódot váró nága nő nem képes átalakulni ... végső esetben felvehetem egynek az alakját de ehhez előbb látnom kéne hogy néz ki - gondolkodom félhangosan. - Azt hiszem mást kell kitalálnunk. - teszem hozzá.
- Ám azt hiszem kár előre megijednünk hiszen mindenképp be fogok menni Emiliért ha ott van. Biztos halálra rémült tőlük. Szegénykém nem szereti a kígyókat...- nézek dühösen magam elé.

- S most hogyan tovább ? - kérdezem az ajtóra pillantva mert mennék s folytatnám amit elkezdtünk...megkeresni a hugomat.

Eden főleg az evésre koncentrál, de néha azért közbe-közbevet ezt azt.
"Bár én is égnek álló hajjal ébredhetnék"
- Már dolgozom rajta! ... De szeritnem ha minden jól sül el, akkor égnek álló hajjal nem fogsz kiférni az ajtón.
A rabszolgapiacos beszámolóra csak hümmög, de nem szól semmit, Azért látszik rajta, hogy nem örül a híreknek.
"Jut eszembe ki vagy te hogy mesebeli tisztelettel vesznek körül"
- Nem engem, hanem Ergont. Ő Sissimor főnmágus egyik jobbkeze. Én csak élvezem a hátszelet, amit a jelenléte és patrónussága jelent.
A békává változtatástól majdnem félrenyel.
- Haj, Lilian, ez nem is olyan vicces, mint hiszed! Van, aki meg tudja csinálni ... - megborzong - De ennél sokkal szemetebb dolgokat is lehet művelni.
Ekkorra már angyjából befejezi az étkezést. Ha szerettél volna még esetleg egy szem sült krumplit, hát lekéstél róla. Mire Te megeszel két szemet, Eden túl van az egész tányér letakarításán.
- Szóval nágák. - dől hátra Eden a széken, s tér a léynegre. - Ez nem jó hír. Gondolom tudod mire képesek. Szerinted ez milyen előnyöket biztosít nekik? - pillant rád, s érdekli, mit is raksz össze az ismereteidből.

Megindultan hallgatom. Megnyugvással töltenek el a szavai melyek tele vannak a jövő ígéretével és ki nem mondott dolgokkal. Pont azokkal amire vágyom.
Mikor csak befejezi annyit mondok.
- Így lesz mester...és köszönöm. - Gyorsan megeszem azt ami az én tányéromon maradt érzem menni készül és nem akarom hogy miattam várakozzon.
Mikor feltűnik Eden elmosolyodom és kedvesen intek neki ha még nem látna az álmaitól akkor is megtaláljon minket.
Csodálattal figyelem a bánásmódot ahogy Ergon mester jelenlétében bánnak velünk.

Mikor feláll és elköszön halkan szólalok meg.
- Nem megyünk el köszönés nélkül.. - mosolygok rá.

Figyelem ahogy Eden megszokottan lehuppan és meglepődés nélkül fogadja a kiszolgálást. Mikor kettesben maradunk ránézek.
- Bár én is égnek álló hajjal ébredhetnék - nézek rá huncut tekintettel a kócosságára utalva.
- Egyébként meg felfaltam egy igen kiadós adagot. - vizet töltök neki majd előre hajolva az asztalra támaszkodom és mesélek neki mig eszik.- Jártam a városőrségnél...reggelre lesznek meg a lemásolt iratok. Megkapunk mindent ami a rabszolga piaccal kapcsolatos. Térképet talán neveket eseteket...kíváncsi vagyok mi folyik ott a nága településen. Valami okos csalafinta mód kell majd hogy a rabok közelébe jussunk... - tervezgetek máris - a település a vadonban van, egy mellék ág közelében. Ergon mester azt mondta hogy a hajót amin Emili lehet még ez előtt a pont előtt érezte látta...nem is tudom hogy kell mondani... szóval lehet mégis odaviszik. - hadarom amit megtudtam eddig.
- Aztán elmentem és elkértem a pénzem ami ide került Láposrévről. Azt reméltem hogy te tudod mi kell egy vadonbéli kalandhoz, és hol tudom beszerezni, így nem költöttem el belőle még egy rezet sem.... - az ebédre nézek.
- Jut eszembe ki vagy te hogy mesebeli tisztelettel vesznek körül ? - pillantok óvatosan körbe hogy vajh tart e még a varázs. Aztán elcsenek két szem sült krumplit az ebédjéből és elmajszolom élvezettel.
- Amúgy meg ha mindenkinek elmeséled a viselt rossz szokásaimat akkor megtanulom hogyan kell és békává változtatlak hogy várhasd az igaz szerelem csókját varangybőrben - fenyegetem meg.

Ergon elmélyültan figyel, halványan mosolyog, s aztán a mondandód végén hallgat egy sort. Végül mégis megszólal.
- Itt a Tudás Házában elég sajátos szellem uralkodik, de valamennyire ez a városra is igaz. Egyszerű tapasztaláson alapszik az egész: mindent visszakapsz. Ezt most nem az anyagi javakra értem, hanem egyebekre. Ha jót cselekszel, akkor elébb utóbb az visszahat rád. Ezért vagyunk segítőkészek. Persze ez csak akkor működik így, ha a közösség, amiben munkálkodsz hasonlóan épül fel, s a többiek is szem előtt tartják ezt. Ha a közösség, amibe cseppensz önző, akkor ezzel a metalitással valószínűleg nem boldogulsz. Valószínűleg Júlia Antónia is így gondolkodik. S igaza is lesz. Lehet, nem Te fogsz oda visszatérni, és ott gyógyítani, hanem mondjuk valaki, akit majd itt, Nyírszigeten meggyógyítasz. Remélem érted, mire akarok kilyukadni. Nem feltétlenül szükséges, hogy nekünk légy hálás, vagy törlessz ... egyszerűáen csak legyél olyan, mint eddig!
Még van pár falat a tányérján, annak az elfogyasztásába kezd. Ekkor tűnik fel az ajtóban Eden. A haja égnek áll, mert elaludta, kicsit még bambán pislog, de az arca felderül, amikro meglát.
- Mester! - biccent Ergon felé, amikor megélkezik az asztalhoz. - Szia! Remélem nem csak csipegettél!
Leül, s int, hogy ő is kér enni. Ergon jóindulatúan megvárja, míg Edent is kiszolgálják, feltehetőleg ez az előjog az ő jelenlétének szól. Aztán készülődik.
- Nekem most órám lesz. MInden jót! Remélem még találkozunk, mielőtt útnak indultok!

Értetlen pillantgatok azokra akik ránk köszönnek de természetesen visszaköszönök kis mosoly kíséretében.
Mikor az ebéd megérkezik és három személyre már túl vagyok minden meglepődésen halkan felnevetek mikor kettesben maradunk. Fejcsóválva próbálom megemészteni a gondolatot hogy a szerencse mellém szegősött és vajh milyen csodák várhatnak még rám.

Miután mejdnem végeztünk és Ergon mester befejezi a történetét Edenről a legmélyebb tisztelettel fordulok felé.
- Ön... azt hiszem ... nos kezdem azt hinni hogy az Istenek segítenek ... és nem tudom hova tenni ami velem történik. - vallom be s próbálom szilárdan tartani az evőeszközt a kezemben hogy ne árulja el mennyire felindult vagyok.
- Kérem bocsássa meg ha hiányos a neveltetésem most úgy érzem hogy szüleim minden erőfeszítése is hiába való volt mégsem tudom kifejezni a tiszteletem és a hálám Önök iránt. - kezdek bele nagy hévvel de halkan. Nem akarom hogy bárki más meghalljon.

- Én sosem jártam iskolába amit tudok Anyám tanította nekünk...írni olvasni számolni az élet szeretetét és védelmét ... - nyalom meg az ajkam s mély levegőt veszek.
- Sosem csináltam semmi hasznosat olyat amivel másoknak segíthettem volna...Liliana asszony azt mondta hogy a tűz volt az ami új utakra indított... akkor ez fájt..őszinte volt..a szavai itt izzanak még bennem de igaza van. Eden azt mondta hogy ostobaság ahogy gondolkodok hogy magam akarok mindent megoldani most hogy mindent elvesztettem... - nézek hol rá hol az utolsó falatokra a tányéromon.

- A baleset után egy ispotályban dolgoztam vagy inkább csak ott vigyázott rám Júlia Antónia Papnő ... munkával foglalt el és szállást és ételt adott. Begyógyította a sebeim.. újra megtanított arra hogy az élet és annak védelme az egyik legfontosabb dolog a világon. Megígértem neki hogy ha meglelem a lelkem békéjét akkor visszamegyek hozzá. Itt Nyírszigeten ébredtem rá hogy módomban állna tanulni mégha már nem is vagyok gyerek de megtehetem s célzottan használhatnám fel amit már eddig is tudok... - mély levegőt veszek.

Zavartan rakom le az evőeszközt és Ergon mesterre nézek nyíltan bátran határozottan.
- Ergon mester ! Ön a szárnyai alá vette Edent a szeleburdi mágust... s úgy érzem mintha nem csak az ő kedvéért segítene .. - nézek rá bizakodva.
- Én és Emili elvesztettük a családunkat az otthonunkat ám Nyírsziget városa s a fogadtatásom új reményekkel tölt el hogy van tovább... - mosolyodom el.
- Én szeretnék visszajönni tanulni és nem félek a negpróbáltatásoktól az éjszakai munkától a tanulástól...szeretek segíteni és nincs annál kedvesebb a szívemnek mikor valaki mosolyogva hagyja ott az ispotályt és vidáman folytatja az életét. - érzések halmozódnak fel bennem és felemelem a kezem hogy megérintsem a mester karját aztán féluton visszarakom az asztalra elbátortalanodva a majdnem megtett mozdulattól. De folytatom.

- Mester... remélhetem hogyha épségben visszatérünk és Emili is velünk lesz akkor.... nos számíthatok a támogatására ? - bököm ki végül.
- Emili ugyanolyan szertelen mint Eden s mindig szerette a meséket melyek csodákról varázslatokról szóltak. Azt játszottuk hogy ő egy olyan vizitündér akinek engedelmeskednek a vízcseppek a párapamacsok s minden ami a vízhez köthető ... - zavartan nézek rá remélve hogy érti mire kérem.
- Szeretnék Nyírszigeten letelepedni.... - mondom halkan.

Ergon mester társaságában senki nem kér tőled egy árva vasat sem. Tőle sem. Semmi mást nem lehet hallani, csak "tiszteletem mester", és "üdvözlöm, kisasszony!", akármerre is mentek. Mikor végre leültök egy igen bőséges, jól kinéző, istenien illatozó ebédet tálalnak elétek három fogásban. A beszélgetés zömében a fogásokközötti szünetbe folyik.
- Eden egy fura szerzet. Igen különleges értékrendje van, s társaságban is hajlamos elég furán viselkedni. Neki fontosabb az előre haladás, mint a tapintat. Sokan azért tanulnak mágiát, hogy sokat keressenek vele, vagy tekintélyük legyen. Eden képes a rongyokban járni, hogy minden pénzét a tanulásra költse, s bizony előfordul vele is, hogy egy-egy érdekesebb könyv olvasása közben megfeledkezik az időről, s kihagy egy-két étkezést. Amikor idejött kiéhezett volt. Nem, nem fizikaliag, azt hiszem, az itt töltött évek alatt inkább lefogyott a kezdősúlyához képest. A tudásra éhezett. Nagyon fáraszt egy kis kölök volt, folyton volt kérdése, és ha megválaszoltad, akkor még egy, meg még egy. Mindent tudni akart. Felvett öt tantárgyat, és éjszaka dolgozott a tandíjért. Persze csak pár hónapig bírta. Fanatikus, s egyben olyan léha, hogy még a saját fanatizmusát sem veszi komolyan. Most pedig ráharapott erre a kiszabadítási ügyre, és végigveri, ha addig él is. - Ergon megcsóválja a fejét, mint aki helyteleníti, de lehet inkább csak csodálja? - Valami tűz lángol benne, ami nem lankad, s nem alszik ki.