Útkeresés

Lassan összekészülődtök, jóllaktok, felmelegedtek. Ez utóbbi nem az igazi, szinte várjátok, hogy mozgohassatok, és így győzzétek le a hideget.
Ergon és a többiek is helyeselnek, hogy jó volt az a bedörzsölés, és magad is érzed, hogy a válladból kiállt az a szúrós görcs, ami este kínzott. Szedtek még ebédhez némi gyümölcsöt és magokat, Eden kis húkuszpókusszal teletölti a kulacsokat friss, tiszta vízzel. Meglepődve nézed, ahogy az ujjából víz folyik.
- Igazából nem az ujjamból folyik. - magyarázza neked gyorsan. - A magasabb mágia szerint kaput nyitottam a víz elem sikjára, s ennek kijárata van az ujjam hegyén.

Elindultok, egészen frissen, de már kevésbé gyanútlanul.

A hideg csíp és ébresztget a motoszkálás még feljebb hoz az álmok mezejéről. Odabújnék még Edenhez de álmában elengedett és most felébreszteném ha túl közel kerülnék. Óvatosan kibújok s némi pirulás közepette gyorsan felöltözöm. Finoman letömködöm Eden körül a takarót. A tea illata közelebb húzna a tűzhöz de nem megyek. Az átélt élmények óta a lángnyelvek látványa nem épp kellemes számomra. Inkább didergek kissé. Óvatos mozdulatokkal segítek előszedni az élelmet. A tegnapi gyümölcsből nekem pont elég néhány alma körte s egy marék mogyoró. A teára vágyom nagyon.
Szívesen ébreszteném Edent egy bögre forró itallal de ezt elintézi helyettem Mirk meggondolatlansága. Riadtan nézek körbe a harsány csilingelésre. De legalább most hallottam és ha erre ébredek nem a hang rémülete lesz az első.
Eden felugrik. Halk hangon sikkantva fordulok el. Így azt sem látom hogy volt e rajta ruha vagy sem...
A két fiú torzsalkodásán jót mulatok. összeszedem Eden meleg ruháit és a keze ügyébe rakom. Szerzek egy bögre meleg teát s becserkészem vele a morcos Edent.
- Jó reggelt... ülök le mellé arra az oldalra amerre fordult.
- Tea ? - kérdezem halkan - reggeli ? - mosolyogva figyelem ahogy ébredezik. A hajában falevél a vállán egy zavarodott hangya próbálja meglelni az útját. Finoman leveszem és a fűbe eresztem a piciny jószágot. Majd a csomagjaink után nézek. Megpróbálom menetkészre összerakni.
- Segített a levelek nedve ? - nézek Ergon mesterre.
- Önök gyakran tesznek ilyen túrákat ? - kérdezem udvariasan.

Rég aludtál ilyen jót, s még aludnál is tán tovább, amikor némi hűvös levegő a lábad környékén ébresztget. Felpillantva Ergont látod, ahogy a tűz felélesztésével foglalkozik. Véletlenül odébb pöckölte a takarót, s így besuhant némi hideg levegő alája. Az arcodon is csíp a hideg. Hamar megérted, mért kell feléleszteni a tüzet a felkeléshez. Igen korán lehet még, de valóban jobb most menni egy keveset, hamarabb indulni, s akkor délben hosszabb pihenőtök lehet.
Mirk is ébredezik, Eden viszont horkol melletted.
Ergon egy földbe szúrt erős ágra felakaszt egy ibriket, s vizet tölt bele, készül a reggeli forró tea. Ő tűnik úgy leginkább, hogy otthon van az iskolán kívüli környezetben, a a fiúkon is látszik, hogy azért jártak már erre-arra.
- Nincs egy kis szalonna? Úgy megsütném ... - sóhajt Mirk vágyakozva.
- Csak szárított húst hoztunk. Egy illatozó szalonna könnyen vacsorává teheti az egész csapatot. - feleli Ergon csendesen.
Mirk nem szól többet, csak megborzong. Aztán felöltözik jó melegen, s nekiindul, hogy szedjen még egy adag ezt-azt a környéken.
- Várj! - suttogja Ergon ijedten, de már késő, Mirk már belép a varászlat hatókörébe, s éktelen csilingelés kezdődik.
Eden úgy ugrik ki a takaró alól, mintha égne a paplan.
- Bo ... bocsánat! Elfeledkeztem róla! - nyögi Mirk behúzott nyakkal.
Ergon gyorsan hatástalanítja a varászt, s csend lesz. Eden dideregve visszabújik a paplan alá.
- Gyilkos! - morogja Mirknek morcosan. A fiúk nem kímélik egymást, ha be kell szólni, az már biztos.

Már szüretelés közben is szemezgetek s egy körtét elrágcsálok miközben visszafelé megyünk a táborhelyre. Jólesik a friss gyümölcs. Vacsora előtt mindenkibe belediktálok egy egy kanálnyit Liliana flaskájának tartalmából. Majd míg esznek körbejárok és mindenkinek végig maszírozom a vállát hátát a leszedett levélkék nedvvével. Utoljára hagyom Edent hogy ne adjak okot az újabb megszólalásra Mirk részéről. Mire végzek a fiúkkal a nedv beívódik a tenyerembe is és mókásan nem érzek semmit a zsibbadástól.
- Eden...segítesz ? - nézek a fiúra s hátat fordítva mindhármuknak levetkőzöm derékig. Az én kezemnek már mindegy így az ujjaim közt kinyomkodom a levél nedvét a vállaimra és lecsorgatom a hátamra.
- Beledörgölnéd a bőrömbe ? De csak újjheggyel mert a tenyered is elzsibbad ha sokáig érintkezel a folyadékkal - figyelmeztetem halkan.
Újra összerakom a tarisznyát. A maradék apró leveleket két hatalmas lapulevél közé rakom be hogy nedvesen maradjanak. Jó lesz ez még holnap este is. Aztán majd keresek frisset ha még szükséges.
Mikor az elérhető élelemforrásokról beszélgetnek és Eden a madártojást említi halkan de komolyan jegyzem meg...
- NEM ! - de nem folytatom. Csak véleményt nyilvánítottam.
Ergon mester "őrségvarázslata" nagyon tetszik. Mosolyogva simulok Eden mellé. Végig terítem a hajam a leveleken hogy arra tehesse arcát. A kezét megfogva a karját magam köré húzom a takaró alatt. Jó éjt... - mondom ki de már csak moccan az ajkam a sötétség hirtelen zuhan rám s mély álomba merülök a biztonságos melegben.

A táj sok lehetőséget rejteget, s fel is lelitek az élelemforrásokat. Van valami körteszerű, alma, és dió, mogyoró. A bokrok bogyói közül is négyes kupaktanács után párat ehetőnek minősítetek, mert valaki ismeri. Megkezdődik a "szüret, s így a magatokkal hozott élelemből most kevés fogy, ami jó, hisz tovább van tartalékotok, de akkor ezt holnap is cipelni kell.
A vacsora azért javít a csapat hangulatán, ahogy körbeülitek a kedves kis tábortüzet.
- Ha elered az eső, akkor lesz majd gomba az erdőben. - jegyzi meg Mirk, s megnyalja a szája szélét.
- Mivel nem tavasszal megyünk, a madártojás sajna kimarad az étrendből, pedig nagyon tápláló. - toldja hozzá Eden.
A jóllakottság előhozza az álmosságot is, mindenki nagyokat kezd ásítozni, s egyre laposabbak a pillogások.
- Ideje nyugovóra térni. - jelenti ki Ergon, bár még világos van, de hát az is lesz még elég sokáig.
Felkel, s egy kis csengővel a kezében körbejárja a táborhelyet, miközben halkan mormol, majd a végén a csengőt a levegőbe dobja, s az eltűnik, nem esik vissza a kezébe. A két fiú elégedetten sóhajt, mint akiknek egy nagy kő esett le a szívükről.
- Az őrség felállítva. - súgja neked Eden magyarázatképp.
Eden határozottan és egy szó nélkül egybeágyazta kettőtök fekhelyét, s most beterel a dupla takaró alá, ahol szorosan összebújhattok.
- Jó éjt! - szól ki a többieknek. Mire elvackolódsz, s összebújtok Eden már gyakorlatilag el is alszik.

Hálásan szabadulok meg a zsáktól. Gyors mozdulatokkal szedem tele az egyik zsákocskát s a tarisznyámba rakom. A másik zsákba a puha értékes levélkék kerülnek. Sietek Eden után s finoman simítok végig a kezén miközben feladja vissza azsákot. - Köszönöm. - mosolygok rá kedvesen. Majd egy félmarék bogyót adok mindenkinek.
- Savanyú de hasznos sok szempontból. - nem részletezem. Néhány szemet magam is szétrágok. A maradékot gondosan elrakom. Ujjaim visszatalálnak Eden kezébe. Szó nélkül lépek vele egyszerre. Már csak erre van erőm. A sziklákhoz érve zsákostól térdelek le. Letámaszkodva veszek pár mély lélegzetet. Majd kibújok a pántokból. Kissé összetörten nézek Edenre. Megkeresem a kulacsot s élvezettel kortyolok párat... Óvatosan mozgatom át magam. Néhány tagom nehéz és fáradt de hogy levehettem a zsákot ez sokat segített.
Nézem a többieket. Ahhoz képest hogy Liliana szobatudósoknak titulálta őket mintha mindenki tudná mi a dolga. Eden mellé szegődöm és ugyan majdhogy nem négykézláb de legalább megvetem az alvóhelyeket. Száraz avart gyűjtök derék aljnak s erre kerülnek a takarók. Eden az élelemmel van elfoglalva. Számba veszem a készletet. Halkan sóhajtok.
- Eden varázsolj .. keresek gyümölcsöt ha segítesz. Kipakolom a tarisznyát egy biztonságos helyre hogy legyen mibe gyűjteni. Edenre támaszkodva kis mosollyal állok fel.
- Mehetünk ...- mondom elszántan bár az első fák is most roppant messzinek tűnnek..

Eden csak egy ideig figyeli mit művelsz, aztán megakaszt, mikor a fehér folt után indulnál, s leveszi a hátadról a zsákot. Ő is fáradt, azt látod, de még mindig jobban bírja, mint te. Semmi élénkítő hatású dolog nem jut eszedbe a magatokkal hozott teafüvön kívül, de most délben nem raktatok tüzet, így vizet sem forraltatok. AZ egyik bogyónak viszont hihetetlneül savanykás ize van, emlékszel is, hogy megfázások ellen ajánlják, s szinte biztos vagy benne, hogy Lili üvegcséjében is van belőle sok más gyógynövény mellett. Kétségtelenül van némi frissítő hatása, bár ez inkább a savanyúsága miatti megrázkódtatás.
A hátizsák nélkül könnyebb hajladozva leveleket s bogyókat szedni, s sikerül begyűjtened a fellehető termést, viszont lemaradsz. Csak a többiek hátát látod, ahogy baktatnak az úton. Eden a kezében viszi a te zsákodat is. Ha utoléred őket, akkor azért visszaadja, ennyire nem futja az erőnlétéből, bármennyire is lovagias.

Estefelé gyakorlatilag összerogytok egy kis dombtetőn bár szikla tövében. Úgy ítéltéket meg, ez jó hely lesz éjszakára, s megtaláltátok egy korábbi tábortűz nyomait is, szóval más is jutott már erre a következtetésre. Csendesen üldögél mindenki, még az ételt sem veszitek elő egy ideig. Pedig le kéne táborozni, tüzifát hordani, s körbenézni a környéken, van-e némi élelem. Amit magatokkal hoztatok nem lesz elég az útra, ezt tudjátok, de ennél többet nem bírtatok el.
Ergon egy idő után feláll, s nekiindul a rőzsegyűjtögetésnek. Rövidesen MIrk is csatlakozik, bár nem túl nagy lelkesedéssel. Eden a felszereléssel babrál, előszedi a takarókat, rendberakja a tűzrakóhelyet, előkészíti a vacsorát.

Mikor megpihenünk legszívesebben eldőlnék és szundítanék egy keveset Eden ölébe hajtott fejjel. A vágy s a lehetőség ... hisz itt van mellettem oly közel. Gyorsan elhesegetem a pihenés képét. Nem hátráltathatom a csapatot. A zsák mintha még nehezebb lenne mint reggel volt. Fájdalmas kis fintorral illesztem vissza a szíjat a vállamra. Csendesn halad a csapat.. kell valami kell hogy legyen valami...
Elengedem Eden kezét és letérek az útról a fűbe a bokrok közé. Keresek nézelődöm gondolkodok felidézem az eddigi tudásom... Kell hogy legyen valami olyan levélke vagy bogyó...de melyik is az amelyiknek élinkítő hatása van... le lehajolok és letépve ezt azt elmorzsolom megszaglászom s megrágcsálva kóstolgatom. Fél szemmel követem Eden haladási vonalát bár így kicsit nehezebb hogy bóklászgatok keresgélve de nem adom fel.
Megpillantok távolabb egy kis fehér foltot a föld felett kétarasznyira finoman lengeti a szél mint egy kis felhőt. Megörülve indulok el felé s fel sem mérem a helyzetet hogy esetleg messzire kerülök tőlük a cél a fontos megszerezni a hosszú vékony száron lengedező kesernyés illatú kis hószín virág alatt megbújó hosszúkás bársonyos felületű leveleket.
Áttörök gödrön bokron...kell a növény. Tudom hogy a többiek válla is fájhat és a Bertiola levelében fájdalomcsillapító és zsibbasztó hatású nedv van. Ha este megállunk végre ennyit legalább segíthetek.....

Délre mindenki kitikkad rendesen. Ültök, és majszoljátok a magatokkal hozott hideg élelmet, de még a rágás is megerőltető. S még hátravan legalább ugyanennyi. Szép dolog ez a "kilépünk", de mennyi a realitása? Látod a többiek is próbálják magukat tartani, talán Ergonban létod még a legtöbb erőt. Milk szívós, mint minden goblin, de csenevész. Eden eléggé kákabelű, ezt eddig is tudtad. Neked jobb lenne, ah úszhatnál, akkor még nem lennél fáradt. De ennyi gyaloglás ...
Elhangzik pár mondat arról, hogy "jó az idő"? meg hogy "finom ez az étel", "odaadnád a hátizsákomat?", de senki nem beszél a megtett útról, a hátralevőről és a fáradtságról.
Az üldögélés azért segít valamennyit, valóban pihentető, érzed, képes vagy továbbmenni, de elrettensz attól, hogy ezt még ma legalább ugyanennyi ideig fogjátok művelni, ha nem tovább.

Nem zavarom meg a gondolatait hisz neki kell ezt tisztáznia önmagával. Meg megállunk s mikor lekerül egy egy réteg kedvesen segít le fel adni a hátizsákot. Számomra szokatlan a menetelés. Hátamon a zsák a súlyelosztása jó de vékony testem nem szokta az effajta cipelést. Ám látva a fiúk kitartását nem nyikkanok. Mikor előkerül a kulacs egy kevés vízzel megnedvesítem az arcom és a nyakam.
Eleinte nézelődöm és a táj szépsége magával ragad. De egyre inkább csak az utat nézem. Próbálom tartani magam. Jólesik mikor Eden kézenfog. Emilit idézem magam elé a nevetését a bosszantó kis csalafintaságait. Vajon meg van még a mosolya ?... tünődöm aggódva.

Eden elmerül a gondolatai között, amik talán már nem annyira borúsak, s csak bólint a szavaidra. Úgy tűnik egyetért, bár nem lehet még teljesen biztos magában. Felmerül benned pár jelenet, amikor zavarban volt, amikor elhúzódott, amikor kicsit szerencsétlenkedett. Új utakon próbál járni, mert a régi nem felel már meg neki? Úgy véli neked nem felelne meg? Fél tőled? Elvégre vizitündér vagy, és róluk sok furcsa legenda szól.
Ergon és Mirk valószínűáleg megváltották a világot, felfedezték az örökmozgót, és minden egyéb tudományos áttörést is elkövettek már, de még nem hagyják abba.
A napok az égen rendesen dolgoznak, a meleg holmi egyes rétegei lassan lekerülnek a társaságról a málhát növelendő. A hátzsák is húzza a válladat. Kezded átérezni, milyen is lesz ez az út, hisz még jócskán délelőtt van.
A vidék egyébként gyönyörű, az ősz színei uralkodnak mindenhol, s a napfényben különösen élénken tündökölnek. Madárdal kísér benneteket, amerre jártok. A levegő tiszta, friss, s a nyárutó illatai érződnek benne.
Eden a kezedért nyúl, s kézenfogva mentek tovább jó ideig. A két férfi is elcsendesedik elöl, ahogy a meleg, és a málha, meg a legyalogolt távolság lassan eltikkaszt benneteket. Néha isztok egy pár kortyot a kulacsotokból, de a déli pihenő még messze. Edenen is látod, hogy nehezen bírja, de erőlteti a haladást.

Szó nélkül hallgatom végig Edent.
Komolyan és fürkészőn pillantok rá mikor a talaj engedi s nem kell feszülten a lábam elé nézni.
- Mirk meggondolatlan és ostoba dolgot művel mikor finom társaságban hoz bennünket kellemetlen helyzetbe. A reggelinél nem bírtam tovább...ne haragudj - nézek rá bocsánatkérően - gondoltam ha ott leforrázom akkor kicsit alábbhagy a kedve és Ergon mester is rájön hogy nem az történik amire a barátod ízléstelenül célozgat. - sóhajtok.
- Hálás vagyok az éjszakáért... nem tudom elmondani milyen érzés lett volna ha egyedül maradok. - nézek rá kedvesen.
- Nem érdekel mit műveltél míg nem ismertelek de amit ismerek belőled már...persze csak töredék..de nekem elég ahhoz hogy tudjam nem fogsz sem bántani sem fájdalmat okozni. Szeretem azt az érzést ami kettőnk közt néha létrejön s ez kellemes jó s varázslatos ... de nem akarlak megkötni...ha - mély levegőt veszek.
- Ha bármikorúgy érzed ... - dühösen fújok egy aprót amiért nem tudom elmondani neki amit akarok attól félve hogy félreértheti. Nem merem bátorítani de elutasítani sem akarom. Zavar a tény hogy anyám már tudta kinek szán persze sosem árulta el hiszen a szív dönt nem a szülő...mondogatta gyakran, de ő vizitündérnek szánt...s most itt van bennem ez a különös ébredező érzés...s Liliana asszony is célzott valamire amit akkor nem egészen értettem de azt hiszem érteni vélem...
..
Csak csendesen mosolyogva megfogom a kezét és finoman rászorítok.
- Egy vizitündér megáldattta szépséggel az anyám kedvességre nevelt..- elmosolyodom - ne hagyd hogy elkápráztasson a látszat kérlek. - mondom csendesen.
- A szív dönt s az ész követi s ha nincs ellenkezés akkor talán minden szép lehet - mondom biztatón s előre pillantva megnyugodva hogy azok ketten egymásra figyelnek finoman arcon csókolom Edent.

- Trenk úr - Eion kicsit megnyomja az úr szót - igen bőbeszédűen szolgálatkész tud lenni. Majd átadom neki a köszönetét.
Mért van az az érzésed, hogy Trenkről most szakadna a víz, ha ezt hallaná? De nem érzed úgy, hogy Eion veszélyt jelentene a kis manóra.

Az alagút után egy lankásabb domboldalon ereszkedtek le a vulkánnál elterülő síkságra. A hegy környéke kopár, de messzebb erdőt látsz, afelé tartotok. Ha hátrapillantasz, most már látod, hogy nem ez az egyetlen hegy, de az első. Viszont abban az irányban, amerre húztok a hegyek, s a dombok mélyenbben benyúlnak dél felé. Ott ered valahol a mellékfolyó, azt kell megtalálnotok, s valahol a partján a nága települést.

Eden elébb egy időre Ergon mellé szagődik, s halkan vélt vele egy pár mondatot, majd beáll melléd, Ergon pedig magához inti Mirket. Rövidesen a pán és a gnóm elmélyülten beszélgetnek mindenféle tudományos kérdésekről.
- Na, akkor ... - kezdi Eden, mint aki erre várt. - Nem szeretném, ha feszültség lenne ebből hármunk között. Mirk néha nagyon genyó tud lenni, de nem véletlenül ugrat, elég régről ismer, s nem a kettőnk között dúló nem tudom mire célozgat, hanem az előző életvitelemre. - Eden most nagyon komoly és elszánt - Sokan esnek abba a hibába, hogy amikor kikerülnek a szigorú szülői ellenőrzés alól, kicsit elszalad velük a ló. Engem a város is megbabonázott, sokat duhajkodtam. S ugye egy jóeszű, egészen tűrhető kiállású mágustanonc elég kapós ... már ha érted mire célzok ... és én ki is használtam a lehetőségeimet. Mirk egyszerűen csak emlékeztet erre. S jó is, hogy emlékeztet. Nem akarom, hogy Te is csak egy lehetőség legyél. Te is hirtelen cseppentél az élet sűrűjébe a csendes ... folyóvízből - nem állja meg, hogy egy kis humort bele ne csempésszen a mondandójába. - Visszafogott voltál, s örülök, hogy most már felszabadultabb vagy. De nem akarom, hogy később majd úgy gondolj vissza erre a pár napra, hogy "beleszédültem az első férfi karjaiba, mert elkábított, bezzeg, ha már tapasztaltabb lettem volna ..." Érted?

Nem szólok többet a reggelit csendben fejezem be.
Mikor Eion távozik picit emelkedem csak meg köszönés képp és épp visszaülök mikor megfordul és kutatón néz rám Olyan érzés valahogy mint mikor Liliana asszony "látott belém". Tágranyílt szemmel nézek vissza rá jelezve nincs takargatni valóm. A tanítvány szóra valóban eszembejut a fiatalemer de csak a tekintete ahogy rám nézett s egy pillanatra fény gyúlt a szemeiben. Megigézett a jelenés nem is tagadom magam előtt.

A pakolásnál csak feszülten figyelek mindenre hogy tudjam mim van s mi hova kerül. Szó nélkül öltözöm át egy kényelmesebb ruhába s veszem fel a bokát is tartó befűzhető cipőt amit Eden ad át. Csak röppke mosollyal köszönöm meg. Majd ahátamre veszem a hátizsákot. Szokatlan de látva afiúk terhét nem nyikkanok. A tarisznyát úgy rakom a vállamra hogy magam előtt legyen hiszen a tartalma nélkülözhetetlen s törékeny bár nagyon alaposan be van bugyolálva.

A búcsúzásnál kezet nyútok Eion mesternek.
- Köszönjük a tökéletes vendéglátást..s kérem mester adja át külön köszönetemet Trenk manó úrnak amiért oly kedvesen megmutatta nekem a várost. - mosolyogva libbenek át a rény felett hogy kicsit többet is hallottam a belső dolgokról mint tán illett volna.
A kifelé vezető út érdekes és fellélegzek mikor magunkra maradunk a szaba ég alatt. Eden mellett vagy mögött baktatok ahogy az út engedi. Gondolataimba és félelmeimbe merülök....

Milk meglepetten pislog, majd Edenre néz jelentőségteljesen.
- Értem, Ti tudjátok ...
Eden akkorát fújtat, mintha át akarna változni dühödt bikává, aztán inkább beletemetkezik a bögréjébe.
Eion csak bíztatóan bólint neked, de nem merül el most a részletekben. Leteszi az evőeszközeit, s feláll.
- Elnézsét, de kezdődik a tanítás.
Esszedbe jut a fehér hajú fiú a folyosóról. Eion már elfordulna, amikor visszafordul feléd, s újra Rád pillant. Mintha beléd fúrná a tekintetét. Aztán nem szól, csak távozik.

Lassan végeztek a vacsorval, s nekiálltok pakolni, s öltözni. Kapsz praktikus, strapabíró meleg ruháakt, s a tarisznyád mellé egy hátizsákot is, alája szíjazva a takaród. Van súlya a csomagnak, kétségtelen, de Eden, Milk és Ergon sem cipel keveset, sőt ...
Eden nagyon szótlan a pakolás alatt, s MIlk is, Erbgon amúgy sem bőbeszédű. Hamar összekészültök, s Eion előkerül, hogy elbúcsúzzatok. Egyik embere kikísér benneteket a városból.
Ez egy érdekes út. Lefelé indultok, s leereszkedtek egészen a kürtő aljára, amjd egy alagúton átszelitek a hely lábát, közben áthaladtok jó pár ellenőrzőkapun, ahol ellenőrzik a kiléteteket, ezért is kellett a kísérő. Már alig várod, hogy kijuss, főleg, ha a felettetek tornyosuló sziklatömegre gondolsz.
Kiérve a többiek is érezhetően megkönnyebbülnek.

Mirk megszólalása rosszul érint.
Finoman rámosolygok Ergon mesterre és a házigazdára. Majd kissé előre hajolva Mirkre nézek szikrázó szemekkel.
- Nos remek dolog hogy így együtt vagyunk és nem kell téged félrevonnom és minden nap elmondanom ugyanazt. Egyszer s mindenkorra jegyezd meg ! Ami köztem és Eden közt van az szép és nemes s amiről nem tudsz arról ne terjessz butaságot ! - mondom neki higgadtan de érzem hogy a szavaimnak súlya van. - A barátságunkon ez a tetted nem változtat - enyhülök meg felé. Jelezve hogy nem haragszom de jó lenne ha abbahagyná az ugratást.
Majd újra töltök egy csésze teát és mosolyogva elkortyolom mintha mi sem történt volna.

Érdeklődve figyelek fel Eion mester szavaira.
- Eion mester ! - kezdek bele bátran. - Ha... sikerül az expedíciónk - nézek rá kedves mosollyal - megengedné egy kezdő gyógyítónak aki nagy figyelemmel fordul a növények felé hogy ide visszatérve beszéljen olyan személlyel aki itt a gyógynövények legjobb ismerője ? És azt is lehetővé tenné hogy esetleg néhány növényt magammal vigyek Nyírszigetre ? Az ottani növényekkel összevetve hatásosabb gyógymódokat találhassunk bizonyos bajokra ? - kérdezem kíváncsian. - Láposrév összes valamire is jó növényét ismerem s Nyírszegtével csak mostanában kezdtem ismerkedni de olvastam a vadon érdekes füveiről és virágairól egy keveset... - nézek rá rajongó tekintettel.
Egyáltalán nem zavar hogy kissé elferdítem a képet jövőbe vetítve a helyzetem. Hiszen most már pontosan tudom mit akarok. Liliana asszony hatása minden találkozásnál mély nyomokat hagyott bennem.

- Ó, Te lehet, hogy élvezni fogod! - fordul feléd Eden, s nyelvet nyújt, majd eszik tovább.
Ergon és Eion csak mosolyognak, Milk viszont olyan szélesen vigyorog, hogy szinte tényleg fülig ér a szája.
- Az élvezet fontos dolog ... - jegyzi meg felétek sandítva - nem szabad elhanyagolni!
Eden erre simán oldalba böki a könykével, úgy hogy Milk szeme előtt minden bizonnyal sok-sok kicsi csillag jelenik meg.
- Elnézést! - morran Eden, de láthatólag Ergontól és Eiontól kér elnézést, nem Milktől.
Aztén eszik tovább, míg Milk vigyorogva fogja a sajgó oldalát.
- Igen, valóban van benne. - felel neked Eion, mitnha mi sem történt volna. - S még sok minden más is. Errefelé egészen más növények nőnek, mint a lápvidéken, vagy Nyírsziget környékén. Érdekes eredményeket adhat, ha valaki majd egyszer összevegyíti ezeket, mert most még a vidékek gyógynövényei nem nagyon keverednek egymással. Persze van már, aki próbálkozik ...

Finoman érintem meg Trenk vállát.
- Ugyan kedves Trenk ez köztünk marad csak nem gondolja hogy a legkedvesebb kísérőmet bajba juttatom.. - mondom komoly kedvességgel. - Nekem ez az egész Vulkánvár egy mesevilág s azt hiszem a fehérhajú titokzatos idegen pontosan beleillik - mondom halkan de jókedvűen. - Azt hiszem ő csak egy kedves jelenés marad még meg egy darabig az emlékeim közt ... - szólok tűnődve. Majd megköszönöm a kíséretet és belépek a reggelizők közé.

- Jó reggelt ! - köszönök vidáman. - Eion mester .. Ergon mester .. fiúk ! - mondom vidáman tán kissé túl vidáman is.
Jóízűen fogyasztom a reggelit az időjárást hallgatva. Most semmi sem tudja elrontani a kedvem. - Ugyan Eden ! - hisz az is csak víz ! - mondom halkan de vidáman.
- Igazán finom és zamatos a tea Uram ! - nézek Eion mesterre - Megkérdezhetem miből is készült ? - kérdezem valóban őszinte kíváncsisággal. - Kiérződik a Baleris virág kelyhének íze de valami még van benne ugye ? - kérdezem kissé félrefordított fejjel. S újra belekortyolok s félighúnyt szemmel ízlelgetem.

Trenk "úr" valószínűleg centiket nőtt, mióta kitünteted figyelmeddel, s mára tőle telhetően kicsípte magát, ami azt eredményezte, hogy zöld nadrágban, piros ingben, s kék mellényben pompázik. Ennyit a vulkánvári elenganciáról. De információforrásnak valóban kitűnő.
- A fiatalember úgy egy éve érkezett Nyírszigetről, ahonnan Önök is. Eion mesternél tanul. Őszintén szólva én sem tudom mi a helyzet vele. Eleinte nem hagyhatta el a házat felügyelet nékül, azt hittem valamiképpen fogoly, de most már nem így van, mert kimehet egyedül is. Még annyit tudok róla, hogy az élete egy részére nem emlékszik. - tájékoztat Trenk arról amit tud, ami nem sok, de nagyon rejtélyes. - Érkezett vele egy másik férfi is, de ő nicns midnig itt, sokat járja a vidéket, valami növénytudós. Soha nem találkoznak, s az előbbi enm is tudhatja meg, hogy a másik itt van. Én nem értem ezt az egészet. - teszi még hozzá, s megvonja a vállát. - Igazából ezt nem is szbadott volna elmondanom. - húzza be aztán a nyakát aggódva.
Eion is ott vár a benneteket az asztalnál.
- Jó reggelt! Remélem jól aludtak! Megérdeklődtem Önöknek, milyen iő várható a következő napokra. Nos, az első négy-öt napban jó idejük lesz, de utána esősre fordul az idő, úgy mondják. Remélem felkészültek erre is ...
Eden csak sóhajt.
- Rühellem az esőt, és a sárban csúszkálást, de felszerelést azt vettünk.
- Ha jól kilépünk, addigra már a pataknál lehetünk. Ha siekrül vízre szállni, akkor a csúszkálás elmarad. - szól közbe Milk.
- Akkor kilépünk. - jelenti ki zordan Eden.

Megörülök a csúzlinak. Kézbeveszem és megpróbálom jónéhányszor megfeszíteni és kilőni csak így üresen. Majd kiborítom a kis szütyő tartalmát és megszámolom a különböző anyagú "töltelékeket". Aztán hirtelen észbekapok hogy mennyire alszaladt az idő. Visszagurigatom a kis tarsolyba a golyókat és kiugorva az ágyból felveszem a tegnapi ruhám. Bár kissé kelletlenül. Az ujjaimmal fésülöm át a hajam hiszen semmi ilyesmit nem hozhattam magammal. Félek Eden elfeledkezett óla hisz neki nincs rá szüksége. Nos majd megoldom.. döntöm el mikor felhangzik Trenk hangja kintről.
Örömmel nyitom ki az ajtót.
- Jó reggelt Trenk úr ! - mondom vidáman rámosolyogva - hogy aludt ? kellemesen telt az éjszaka ? Örülök hogy újra láthatom ! - tele vagyok tenni vágyással..
A fürdő jólesik a világ is csodaszép egy kiadós lubickolás után s az éhségem is előkerül..
Edennek mostanában nem lehet panasza rám ... a gondolat újra csak mosolygásra késztet.
- Eion mester is velünk reggelizik ? - faggatom Trenket mikor a folyosón kísér az ebédlő felé. Ekkor kerül a látóterembe a fiatalember aki jól megnéz magának majd meg is torpan. Annyira meghökkent hogy elfelejtek köszönni..
Már túlhaladt rajtam egy biccentéssel üdvözöl csak. Megfordulva szólok utánna egy "jó reggelt" -et. Majd Trenkhez fordulok és egészen halkan kérdezem meg.
- Kicsoda az úr ? Az a fiatal aki itt haladt el és olyan szép hófehér haja van ? - kíváncsian várom a válaszát. Zavartan simítom le a ruhám és most érzem először azt hogy szívesebben viseltem volna valami mást valami ideillőt. Hiszen Vulkánvár olyan....szép és ...csak az érzés marad bennem ami zavaró a kinézetemet illetően.

Az első, amit meglátsz Eden helyén a lepedőn egy "csúzli", bár ez a gyerekes elnevezés erre a holmira már szinte sértő. Nagyon rendes kis darab, látszik, hogy sokat bír, jó a fogása. Melette bőrszütyő, ha kibontod, benne pár apró kő- és vasgolyó, ha valóban valamit nagyon meg akarsz lőni. Különben megfelelő bármi kavics is. Hogy ezt hogy és mikor csempészte be ide???
Mire szemrevételezed a felszerelést, s magadra húzod jobb híján a tegnpai ruhádat, hisz valahogy a fürdőig el kell jutni, kopogás hallaltszik, s felismered Trenk hangját.
- Kész a fürdője, kisasszony!

Mire kiáztatod magad, már Trenk a reggelihez vezet. A folyosón találkozol egy ismeretlen fiatalaemberrel, akin csupána fehér haja a feltűnő. Érdeklődve néz rád, egy pillanatra megtorpan, mintha emlékezni próbálna, de aztán csak biccent egyet, s továbbmegy.

Nem mozdulok csak egészen pici rést nyitok az ujjaimmal a takaró szélénél hogy levegőt kapjak. Fülelek. Nem válaszolok. Amikor a súly rámkerül s melegebb lesz már kissé kezd kellemetlenné válni de érzékelem hogy Eden felkelt és nem akarom újra zavarba hozni inkább tűrök. Az ajtó csapódásra felhajtom a takarót és kidugom a fejem. Hátrasimítom az összekócolódott hajamat és körbenézek....

Eden egyszerre élvezi és féli a helyzetet, vagy inkább téged félt? Nem igazodsz ki rajta egyenlőre. De nem nyúl utánad, nem kap el, nem húz magához.
- Orrbacsaptalak?! - hörren fel, a hangja tele van emgjátszott és igazi rémülettel. - Ó, te jó ég! még senki nem számolt ber óla, hogy verekednék éjjel ... - teszi hozzá fejcsóválva, aztán rájön, hogy mit mondott, s megint elpirul, bár ezt a takaró alatt nem láthatod. - Na, akkor hozom a ruhát a reggelit, emg a furdőt ... ja, a fürdőhöz neked kell menned, sajnálom.
Hallod, ahogy kikászálódik az ágyból, vagy csak úgy tesz? Valami mocorgás van, és senki nem akarja sem lecibálni rólad a paplant, sem bebújni alája. Aztán hirtelen valami súly kerül rád, s melegebb lesz. Eden rádborította a másik paplant is.
- Huh, de hideg van! Brrrrrr! - hallod, ahogy a kinti hőmérséklettel barátkozik.
Még egy kis pöszmötölés, aztán az ajtó csukódik. Most tényleg kiment?

Fölé könyökölök s az arcom közel hajtom az övéhez. Nem érdekel ha pirul. A hajam lágyan sátrat von körénk. Mosolygva nézek rá.
- Te és a tolakodás... csupa tartózkodás vagy. Csodás éjszakám volt. Ha tudom hogy ilyen kényelmes a vállad akkor nem hozom át a párnám. De ha át akarsz ölelni vagy fázol és melegítselek fel vagy csak a víz illatára vágysz s a hajmba bújnál elég ha kéred ... s nem orrbacsapsz - nevetek fel s az orrom hegyével megütöm az ő orra hegyét. Majd elmenekülve elbújok csigamód, s halkan kuncogva húzom magamra a takaróm.

Eden nem egészen tudja hova tenni reggel, hogy hogyan kerültetek ilyen közel egymáshoz. Zavartan néz rád, a csóktól megint kúszik fel az arcára az a nagyon nagyon vörös pír. Azért feltűnő, mert amúgy a bőre fehér árnyalatú, s nem is tölt annyi időt a szabadban, hogy megfogja a nap. Szóval ha zavarba jön, az nagyon látszik. Most pedig gondban van.
- Őőőőhm ... jó reggelt ... - ezt is olyan hangsúllyal mondja, mintha nem lenne biztos benne, hogy jól teszi-e. - Lilian, nem ... nem voltam nagyon ... khmm ... tolakodó az éjjel? - teszi fel aztán a kérdést a lehető legóvatosabban fogalmazva. Nem úgy tűnik, hogy annyira ki szeretne ugorni az ágyból, és reggeli, meg ruhák után futkározni, amíg végére nem kár az éjszaka rejtélyének.