Útkeresés

Eden ajkát egy megkönnyebbült sóhaj hagyja el, s magához ölel. Bár nincsenek tapasztalataid a téren, de tuisztán érzed az éjszaka folyamán, hogy úgy vigyáz rád, mitn egy hímes tojásra. Nehogy megriadj valamitől, rosszule ssen, kényelmetlen legyen ... lesi minden rezdülésed, s minden szusszanásod. Kicsit tán visszafogot is emiatt, de éreztetni akarja, hogy biztonságban vagy mellette, s el is éri, hogy úgy érezd.
Igen, Emili mondta jól, az életet élvezni kell, mert az élet jó. A távlatokba beleszédülsz. Most tudod csak meg, mi az, ami felett egy vizitündérnek hatalma van, s hogy ez mekkora hatalom. Ezekért az érzésekért, az élvezetért minden bizopnnyal vannak, akik bármit megadnak. Aki ezzel a hatalommal emgtanul bánni, annak kezében a világ. Szédítő ez, s mámorító, s egyben riasztó is. Már tudod azt is, mitől óvott Liliana, s talán azt is, mi elől futott meg Eden.

Másnap reggel mi tagadás elaludtok, s mindketten el is késtek ennek eredményeképp. Emili az, aki ébrszt benneteket egy óvatso ám határozott kopogással. Nem nyit be, nem is szól semmit, csak egy "jó reggelt!"-et, az ajtón keresztül.
- Mmmmm - válaszol Eden, még szinte teljesen álomban, s aztán pilog csak fel. - Ó, jajjj ... - nyögi, ahogy a tekintete az ablakra vetül. - Azt hiszem nekem már az irodában kellene lennem ...

Szerelmesen nézek rá.
- Eden ...ha nem teszem meg is velem maradsz tudom - mondom halkan és folytatom az inge elkobzását.
- Így akarom s senki sem kényszerít se te se én ... most van itt az ideje... szeretlek ez nem elég? - nézek rá kedvesen. Majd halkan felnevetek kis fejcsóválással.
- Ha nem aggódom valamin az nálad már aggodalomra ad okot? Akkor most változzak avagy mégse ? - cukkolom halkan. S felülve megcsókolom hogy lefogjam az ajkait.
- Csak engedd hogy elveszítsd a fejed s hadd vesszen vele az enyém is - kérem halkan. Letolom az inget a válláról lehúzom a karjairól és félredobom. Végig simítok a felső testén és a nyakába csókolok lágyan...
- Csak légy.....- nem fejezem be mert nem akarom elriasztani de pici félelem azért bújkál bennem áma vágy elsöpri elfedi elringatja a félelmet- csak lég yolyan amilyen vagy - módosítok a kérésen.

Igen, általában szeretem befejezni. - bólint Eden komolyan, míg az ingét gombolgatod. - De nem mindig hagyják ... - teszi hozzá egy kis csípős éllel a szavak mögött.
Elszedi tőled a vizes törölközőt, s inkább a meleg takaróval kerít körbe. Mielőtt odabújik melléd, még egy pillanatra megtorpan.
- Biztos, hogy ezt akarod? Nem akarlak semmibe belelovallni ... ha csak azért teszed, hogy megtarts, vagy valami ilyesmi ... - tétován elhallgat, s kutatóan néz a szemedbe.

Halkan felnevetek és felé nyúlok.
- Te mindig befejezed ha belekezdesz valamibe - mondom halkan. S magam is meglepődöm kissé de nem hátrálok meg.
Ha közelebb lép lehúzom magam mellé.
- Nos ? - s felnyúlva gombolgatni kezdem az ingét.

Eden zavarban van, amikor áthúzod, s szaporán pislog, nem is mer a törölközőre nézni. Aztán amit Emiliről meélsz, az egy időre elfeledteti vele, bármi is nyugtalanítja.
- Barát? Aktmodell?! Tyűha!
Aztán elakad a szava, amikor végiheversz az ágyon.
- Nos, most az a kérdés, hogy be kell-e iratkoznom a rajzórákra, hogy lássak egy meztelen vizitündért, vagy ... - és úgy nézi a törölközőt, mitn aki puszta szemmelnézéssel el akarja tüntetni. S lám, a törölköző huss ... ha nem is tűnik el, de mintha szélfuvallat mozdította volna meg, ellebben rólad. Igaz semmi hűvösen nem érzel. Eden szemöldöke szalad fel kajánul, de látod rajta, hogy gyakorlatilag futásra kész, ha esetleg kiakadnál azon amit művelt.

Látom hogy megint feszült. Magamban eldöntöm hogy egyszer eltűntetem innen a könyvhalmait mert azok okozhatják ezt nála. Becsukom és bezárom az ajtót. Majd odalépve hozzá finoman megfogom a kezét és most először áthúzom az én kedves kis lakrészembe ahol nincsenek könyvek.
- Ezzel ráérsz máskor is vagy majd kipakolom neked tudom minek hol a helye.- mondom komolyan.
- Amúgy meg nem veszekedtünk.... Emili a fejemre nő lassan.. mellétek állt azt állítva hogy szentfazék vagyok.. - fintorodom el.
- Közben meg barátja van...úgy néz ki komoly barátja s a gyógynövények már nem a szenvedélye csak szükséges tudás..inkább irodalmár vagy történész akar lenni... meg mit nem mondott ma nekem...aktmodelll a rajzszakkörben... - sóhajtok fel.
Majd hirtelen mókásan nézek rá.
- Azt akartad hogy olyan legyek mint ő....most álljak modellt ? - kérdezem felnevetve s elnyúlok az ágyamon az egyszál törölközőben. Hagyom hogy addig csússzon le rólam amig csak sejtet de mutat meg semmit. Kajánul nézek rá.
Úgy heveredtem el hogyha van edve leüljön mellém.
Kíváncsi vagyok most is otthagy e.

- Majd hiszem, ha látom! - morran vissza, s visszakapod a párnát is. - Menjél, van valaki, aki vár Rád! - teszi hozzá, s nyelvet ölt, amjd kito, a szobájából.

Nincs mit tenni, irány a készobás lekrész, ahol valószínűleg ott vár Eden. Valóban ott van, s a hátizskját pakolja ki. A kiányzó jegyzetek kerülnek elő, s egy erszény. Épp a jegyzetekkel a kezében keresi azt a halmot, amire vissza akarja rakni őket, amikor benyitsz. Felpillant rád, az arca komoly, elmélyült, de aprócska aggodalmas rándulás fut végig rajta, amikor meglát.
- Mintha kicsit hangosak elnnetek volna? Baj van? - kérdi, de mintha inkább csak fel akarna dobni valami témát.

- Ohhh - nézek rá hökkenten. Majd elakadó lélegzettel hallgatom a szóáradatot. Befejezem a törölközést és mivel még mindig forr bennem a meglepett indulat utána megyek végig sietve a folyosón és benyitva hozzá az ajtónak dőlök belülről.
- Na idefigyelj kishölgy ! - nézek rá szigorúan. Majd látva adurcás arcát elnevetem magam. Odalépek és megölelem. Leülök az ágyára.
- Tudod mit? - dőlök a falnak félig elfeküdve. - Mától úgy élem az életem ahogy nekem tetszik s ha nevelésnek fogod érezni amit mondok teszek az is azért fog történni mert így érzem majd jónak de ezentúl kevésbé leszek tekintettel rád és többet törődöm magammal - így jó lesz ? - kérdezem mókázva de a tekintetem komoly marad.
- De ha mások előtt szentfazéknak mersz hívni akkor élni fogok a felnőttek jogaival - fenyegetem meg.
- Ez viszont nem fog egyik napról a másikra menni vagyis légy türelemmel és néha szólj rám ha úgy érzed sokkkk vagyok neked - vágom hozzá a párnáját.

Úgy kapod vissza a szivecsot, hogy kezdheted újra a törölközést.
- Nem, ne azért vegyél részt az életemben, mert bajba kerülök, vagy mert én kérenm, hanem azért, mert jó! Azért gyere el, mert szereted a zenét! - kiabálja mérgesen, s dühös mozdulatokkal száll ki a kádból. - Mikor szoksz már le errőla szentfazékságról? Csak semmti,a mi élvezetnek látszik! Mindig a kötelesség! - kiabálja, s magára csavarva a törölközőjét kivonul a fürdőből, s becsapja a szobája ajtaját.

Felnevetek és lefröcskölöm.
- Ostoba libuci ! Vagy vadkacsa csibe ! Még eldöntöm hogy gágágá vagy sííííp síííp... - cukkolom s hozzávágom a szivacsom.
- Add vissza de rögtön !- szólok rá szigorúan.
- S azért nem kutakodtam azután hogy mit művelsz napközban mert nem is oly rég kikérted magadnak a gondoskodást és megbíztam benned...tudom nem csinálnál ostobaságot - mondom neki engesztelőleg. - de ha szívesen láttok akkor elmegyek veletek ...bulizni - mondom kis mosollyal.
- Csak most adj néhány napot hogy Edennel lehessek ha már végre hazakódorgott - mondom már törölközés közben.
- Ha akarod részt veszek az életedben de csak ha baj van vagy szeretnél velem lenni - simitok hátra egy vizes hajtincset a füle mögé szeretettel.

- Lilian, ez nem szakkör, ez rendes rajzkurzus, persze, hogy van tanár. - méltatlankodik Emili. - S nem oda hívtalak, bár felőlem jöhetsz, hanem mondjuk kicsit szórakozni. Beszélgetni ... meg néha esténként többen összejövünk, s van, aki tud zenélni. És akkor énekelünk is. Egyszerűen csak jól érezzük magunkat. A munka meg a tanulás az nem minden!
Morcosan kezdi el csutakolni magát, amiért úgy érzi, nemv eszed őt meg a barátait komolyan.

- Sejtettem hogy vegyes acsapat - nézek rá úgy hogy ne nézzen már gyereknek...
- Rendben menj állj modellt szép vagy és valóban hasznos hogy alakot is tudsz váltani...de ha valaki is olyat szól annak kikaparom a szemét - mondom neki úgy hogy akár komolyan is értheti.
- S hogy veletek menjek ? - nézek rá kis fejcsóválással - s hogy fogod magad érezni ? Itt van a nővérem jaj nem csinálhatok most rosszat ? - nézek rá kis fintorral.
- S nem is tudtam hogy rajzszakkör is van... na most kellett elmondanod.. S ha kedvem támad beülni ? - nézek rá kajánul - Majd azt hiszik azért megyek hogy ellenőrizzelek...pedig anya szerint szépen rajzolok.. - elgondolkodom.
- Tanár is van vagy csak úgy egymás közt rajzolgatnak ? - kérdezem kíváncsian.

Emili elébb aggódva nézi a fuldoklásodat, s valószínűleg már emg is bánta, hogy előhozta a témát. Aztán megleped az engedékenységeddel, s végül a feltételezéssel meg is nevetteted.
- Jamael? Neeem. Ő nem egy művészlélek. Mármint nem alkot. De a verseket szereti, és megígérte, hogy amint kimehetünk, meghív a színházba. Igaz, még jó pár hét, mire megnyit ... azt ígérte, hogy ha a megnyitón már elhagyhatjuk az iskolát, akkor arra visz el. - lelkesedik Emili tovább. - De nem, ő nem rajzol. De más férfiak lehetnek ott ... - teszi hozzá óvatosan. - De más lányok is vállaták már, akik ide járnak, láttam a rajzokat. S nem néz rájuk senki megvetően ... - teszi hozzá még gyorsan. - Tudod, itt a diákok segítik egymást, és összetartanak. Néha igazán eljöhetnél velünk Te is... mindig úgy begubódzol! - jön az enyhe szemrehányás.

Csodálattal figyelem az élethez való hozzáállását. Gyógynövények és az irodalom...Remek valóban okos nő.. gondolom végig. Aztán hogy elkezdi pöckölgetni a habot rájövök valami kis titka van.Attól félek az elf sráccal kapcsolatos és kissé aggódni kezdek a mondanivalójától.
Majd kiböki a valóságot és hirtelen belegondolva kérdezek rá.
- Aktmodellként..-olyan mély levegőt veszek annak elkerülésére hogy rögtön véleményt nyilvánítsak hogy a torkomra szalad egy kis habpamacs. Kivörösödve fuldoklom néhány percig...
Kihasználom a kellemetlen perceket és nem is szólalok meg. Azon gondolkodom mit mondana erre Liliana és hogy mit is érzek én.
- S most engedélyt kérsz ehhez ? - nézek rá kis mosollyal mikor már lecsillapodot a fuldoklás.
- Ha jól sejtem te már válaszoltál neki de azért köszönöm hogy beavatsz. S nem nincs ellenemre amig a jóízlés határain belül maradtok. Ha botrány lesz én fenekellek el..megértetted ? Még ha felnőttnek tartod magad akkor is - nézek rá szigorúan.
- Keress pénzt de ha nem lenne elég akkor szólsz remélem és nem mondasz le arról amit el akarsz érni - mosolygok rá.
Magamban pedig megpróbálom meggyőzni saját magam arról hogy ez így jó s nem korlátozhatom örökké...őt aztán meg végképp nem.
- S Jamael mit szólt hozzá? Remélem ő nem rajzszakkörös... - mondom kis cukkolós mosollyal.

Emili élvezettel merül bele a vízbe, s aztán könnyedén válaszol neked.
- Most muindenképp végighallgatom a kurzust a gyógynövényekről, majd ha indul. Ez olyan tudás, ami bárkinek hasznos. Főleg ha már családom lesz, s valaki megbetegszik, akkor nem leszek annyira kétségbeesve. Addig meg a könyvtárban olvasok, hogy beérjem a többieket. Már megkérdeztem, mik azok a művek, amiket illik ismerni már beiratkozás előtt is. - kicsit pöckölgeti a habot, látszik ezon morfondírozik, hogy elmondja-e neked, amit el akarna mondani. - Igen, jó lenne pénzt keresni idebenn. Miriam hívott, hogy legyek modell a grafikai kurzuson. Azért is fizetnének ... s ugye mennyire előnyös, hogy én bármilyen női alakot fel tudok venni ...

Úgy látom megint belenyúltam valamibe ami talán jobb ha négyszemközt hangzik majd el köztünk.
Emili kérdése ment meg. Mélyet sóhajtok.
- Nem Emili Mrekon Professzort nem hagyom ott de ő is megértette hogy most hogy nem tudunk kimenni kell a pénz a megélhetésre s a másolás is hoz valamicskét s ez talán nem alantas munka az én tudásommal...- hangsúlyozom ki az utolsó részt és kérdőn nézek Edenre. Utalva a kezdeti munkavállalási kísérleteimre.
A továbbiakban veszélytelenebb vizekre evezve csak olyasmiről mesélek vagy kezdeményezek beszélgetést ami itt az iskola falai közt történik.
Azonban egyre inkább rájövök mennyi mondanivalóm lenne Edennek s így gyorsan fejezem be a vacsorát.
Megyünk fürdeni Emili ? A könyvtár levegője kissé száraz volt délután - mondom nyomatékosan s s aszememmel kifelé intek neki.
Mire eljutunk a fürdőbe már megnyugszom kissé. Amúgy is beszédem van Emilivel s Edennek is adok alkalmat hogy tisztázhassa Mirkkel a kis titkaikat.
Két közeli dézsát választok egy távolabbi sarokban. Elmerülve Emilire nézek.
- Eldöntötted mihez kezdesz a következő kurzus lehetőségeknél ? - kérdezem kedvesen.
- Nem erőltetem hogy velem dolgozz ha nem akarsz - mosolygok rá.- Gondolom ugyanígy megtaláljuk a történelem és az irodalom professzort is hogy besegthess neki bér vagy tanítás fejében. S csak ha kedved van akkor jössz kertet formálni majd tavasszal.. - ajánlom fel neki.
- Csak azt tudd meg kérlek mennyibe fog kerülni a kurzus s ne aggódj valahogy megoldjuk hogy ne maradj ki ha azt akarod tanulni - nézek rá bíztatóan.

Amikor azt taglalod, hogy mit mondhatott Sissimornak, csak elgyint egyet, s kínjában vigyorog. Aztáén amikor azt taglalod, hogy hol is járt, úgy fülig vörösödik, hogy ennyire pirulni még nem láttad. Felkapja a bögre tejét, és beletemetkezik.
Mirk Edenre néz, aztán a tányérjára, és hirtelen szokatlan érdeklődést mutat az evés iránt, noha alig van már két falat a tányérján. Mint szokásos, ő mire ti lenyelitek az első három-négy falatot már be is lapátolja az egészet.
Emili kis fáziskéséssel rágja meg az eddig elhangzottakat.
- Nővérkém, akkir most nem fogsz Mrekonnál dolgozni, mert másolsz?

Már nem igazán van kedvem mulatni. Aztán elgondolkodom valamin.
- Tudod kedvesem ... büszke vagyok rád..azt hiszem nem sokan vannak akikre ezt Sissimor rá merné bízni - nézek rá bíztatóan.
- Fogadjunk hogy olyasmit mondtál neki hogy csak te vagy a bűnös... - dünnyögöm szemrehányóan.
- Az orrunkra kötöd merre jártál és mit láttál vagy ez is magasfokú államtitok ? - kérdezem kis mosollyal.
Fáradtan de éhesen fogasztom el a vacsorám és véletlenül sem mulasztok el Eden tányérjáról is ellopni két falatot. - boldogan bosszantom a megszokott apróságokkal hogy újra visszatérjen közénk.

Mirk már ott ül, s vár titeket, hogy együtt egyetek. Leültök, s elmodnod, mit is tettél.
Eden elébb értetlenül néz rád, aztán ő is elneveti magát.
- Hát, jól kiszúrtál amgaddal! Ez nem ugyanaz. Tudod, én Sissimor irodájában dolgozom, s varázstekercseket kell másolnom, nem könyvtári iratokat.
- Varásztekercset másolsz?! - hökken meg Mirk, s a hangsúlyban van némi rémület is.
- Legalább nem kalandoznak el a gondlataim. - elébb egy éles pillantást vet Mirk felé, aztán sóhajt egyet, s feléd fordul. - Nem akartam nagyon részletezni. De ez a munka nem veszélytelen. Ha elrontom, felrobban a tekercs. Persze rengeteg biztonsági intézkedés van, és mindig van a közelben ügyeletes gyógyító-mágus az esetleges balesetek miatt. De ez akkor sem gyerekjáték.
Most már legalább tudod mért is annyira izzasztó tekercset másolni.

Végig hallgatva a panaszáradatot segítek neki elveszem a tintafoltos inget majd egy tisztát készítek ki mire visszatér a mosakodásból.
Az elkeseredett arcát látva nem bírom ki és előbb kuncogni kezdek majd hangosan nevetek míg tart bennem a szusz.
Mikor furcsán néz rám és joggal teszi csak intek hogy mindjárt.
A kezére fogok és a folyosón sem bírok a jókedvemmel.
- Neh ahhgódj nehem rajthad mulatok...- újabb kacagási rohamban érünk négyesben az ebédlőbe - leülünk és ehhelmondhom - kapkodok levegő után ahogy próbálom elfojtani a jókedvem.
Eden tálcájára teszem a levesem mert nem bírnám elvinni az asztalig.
Leülünk és mély levegőt veszek.
- Eden én munkát vállaltam a tekercsmásolók közt ... hogy ne légy egydül... - kuncogok fel újra.S kétségbeesetten nézek rá. A csőbehúzottak kétségbeesésével. Ám most a saját csapdámba sétáltam be....

Eden már a szobában van, épp új inget vesz, ami rajta van, az izzadt, s tintafoltos.
- Pfűűű, még ezt további tizenkilenc napig! - nyög egyet, amikor meglát. - Lilian, soha többet nem futok el előled!
Elballag a fürdőbe, lemosdani, s utána veszi fel a tiszta inget.
- Holnap már eébdnél is találkozhatunk, ebédszünet van, csak most jobbnak láttam nem forszíroznia dolgot, alig egy órával az után, hogy beálltam. Menjünk enni, farkaséhes vagyok.
Kézen fog, s úgy indultok az étkező felé. Emili is feltűnik a szobája felől, Mirk minden bizonnyal előkerül szintén, mire odaértek.

A szobánkba sietek. Kissé káprázó szemekkel s Edent keresem. Vacsorához hívnám ha nincs ott akkor átöltözöm és bemegyek Emilihez hogy őt és Mirket is összeszedjem egy közös vacsorához. Újra a régi hangulatot akarom visszahozni s nincs szándékomban faggatni Edent majd ha úgy érzi úgyis az orromra köti hol hibáztam s miért is tette amit tett...

Az írnok sóhajt egyet, de aztán végülis türelmesen elmagyarázza.
- Minél pontosabban ugyanazt másolja, amit lát, annál jobb. Amint látom kezdőként nem kapott sem razjot, sem bonyolultabb tudományos szöveget. Egyszerűen csak írja le pontosan azt, amit olvas! Az a lényeg, hogy olvasható elgyen a másolat is, és ne legyen benne szövegtévesztés!
Nekiállsz másolni. A szöveg valóban egyszerű, nem repked tudományos magasságokban. Addig dolgozol, amíg a többiek, de Eden nem tűnik fel egész délután. Az írnokok és a diákok elhagyjáka termet veled együtt, s a könyvtáros kulcsra zárja.

- Köszönöm ... -mosolygok az irodavezetőre. Fogom a könyvecskét keresek egy alkalmas asztalt. Lerakom majd óvatosan megzavarok egy idősebb irnokot.
- Elnézést bocsánat de még új vagyok ebben a munkában...a nevem Lilian Valmorna - mosolygok rá kedvesen próbálván bevetni a bájt amiről Liliana beszélt hiszen megzavartam s nem akarom hogy morcos legyen velem. - Megtenné hogy eligazít a munkát illetően ? - kérem kedvesen de halkan hogy lehetőleg másokat se nagyon zavarjak.
Közben azon gondolkodom hogy meg fog lepődni Eden ha itt meglát. Már előre örülök mikor majd megjelenik ha az óráit leadta. Remélem jólesik majd neki hogy vele vagyok a bajban is. S talán Sissimor is elnézőbb lesz ha értesül a dologról. S nem mellékes hogy az iskolának is jót teszek. Persze nem egész napra terveztem a dolgot mert emellett ott vannak a növények s az összes többi dolgom valamint a tanulást sem hanyagolom de legfeljebb akkor majd megint éjszaka tanulok amig Eden jegyzeteket ír az óráihoz. Bolond mód szeretném éreztetni vele mennyire hiányzott.

Mrekon megvakarja a fejét, göndör fürtjei billegnek ettől.
- Nos, én nem tudok most semmi plusz munkát, ha valóban ennyire nincs mit tanulnia, akkor menjen csak a könyvtárba, másoljon! AZ iradavezetőnél lehet jelentkezni munkára. Az órabér nem túl nagy, de persze minden garas jól jön, tudom, én is voltam fiatal.
A könyvtárban az irodavezető örömmel üdvözöl, s azonnal munkába is állít. Bekísér a szomszéd terembe, ahol már jópár növendék, és idősebb írnok dolgozik. Körbenézel, de Edent nem látod sehol. Eléd raknak egy vékony könyvecskét, ami bevezető ismertető kezdő alkimistáknak. Ahogy látod, vékonysága ellenére is beletelik amjd két munkanapba, mire végzel vele.