Útkeresés

Figyelmesen hallgatom a mester magyarázatát arra hogy miért alszik Eden ilyenkor. Meghat az igyezete s szinte nem is értem miért ennyire kedves és önfeláldozó egy idegennel...
Ergon mesterre nézek és elhatározom hogy neki sem hagyom többé hogy rossz szóval illesse a barátomat.
A pénzt visszarakosgatom a kis erszénybe remélve hogy valóban elég lesz.
Ezt Edennel kell majd megbeszélnem ha felébred és evett akkor megkérem hogy jöjjön el velem vásárolni ő biztos ismeri a város minden zegét zugát.
A gyomrom válaszol a kérdésre és elpirulok a hallatán.
- Így van valóban nem ettem még mester... - palástolnám a zavart a szavaimmal.
- Viszont biztos van olyan varázslat amivel lakatot tehetnék néha Eden szájára - mondom játékosan - folyton zavarba hoz a kedves ismerősei előtt azzal hogy kimondja amit rólam gondol.. - nevetek fel halkan.
Kísérem a mestert. Megfigyelem hogyan lehet ételhez jutni itt a kollégium és az iskola falain belül. Aggódva gondolok arra hogy bár éhes vagyok de a pénzem is kevés és minden réz elköltése Emili megtalálását veszélyezteti. Ám ennem kell mert az erőm is meg kell legyen...Ha be kell menni a vadonba...vajon találunk vizet ? Merül fel bennem a gondolat.
Mikor leülünk enni szótlan rakosgatom a számba a falatokat. Aztán mégis Ergon mesterre nézek.
- Ergon mester... kicsoda alójában Eden ? - teszem fel a kérdést úgy ahogy eszembe jut - Külsőre egy léha szertelen csavargónak látszik aki megpróbálja kihasználni az élet nyújtotta lehetőségeket. Mégis belül roppant érzékeny és öntudatos ...majdnem...férfi - mosolyodom el.
- Veszélyben fegyelmezett s ötletes. Odafigyel rám és néha valóban kitalálja agondolataimat is. - elhallgatok kissé.
- Tudja Ergon mester anyám mindig óvott minket az emberektől mert hogy előbb utóbb úgyis csak kihasználnak és eldobnak minket...ilyenkor szomorúan csengett a hangja de sosem mesélte el miért is gondolja így.... Eden meg ... nos számomra nem megszokott hogy valaki ennyit törődjön velem - pirulok bele abba amit mondok.

Evés közben egy külön tányérra készítek össze Edennek a legfinomabb falatokból hogy mikor felébred jóllakhasson. Már ismerem az étvágyát az egy heti hajózás alatt volt időm megfigyelni.

Ergon figyelmesen végighallgat, aztán válaszolgatni kezd.
- Sajnos még nem halad át. Közel jár, de még előtte. Eden sikeresen megtanulta a varázslatot, de nem ment könnyen. Valószínűleg igencsak kimerült. Egy varázslat tanulása bból áll, hogy megpróbálod elvarászolni ... persze, miután mindent megtanultál róla, tudod a megfelelő szavakat a emgfelelő ahgnsúllyal ejteni, és így tovább ... a varázslót pedig minden varázs fárasztja. Az is, ha csak próbálkozik. Tehát Eden minden próbálkozásnál egyre jobban elfáradt. Most majd kialussza, és ennyi.
Ergon elgondolkodva nézi a kis pénzkupacot az aszatalon.
- ALapesetben ez már egy egész jó kis pénzalap, de egy ilyen expedícióra nem sok. - állapítja meg végül. - A felszerelés kitelik belőle, minden bizonnyal. Nem tudom ... a tervezgetéssel meg kellene várni Edent. Addig is ... ebédelt már, Lilian? Eden említette, hogy az ilyesmiről hajlandó elfeledkezni ... - Ergon egy pillanatig kérdőn néz rád, de a goymrod meg is előz a válaszadással, mert hangosan megkordudl már az ebéd említésére is. - Értem. Akkor menjünk ebédelni! - msolyodik el Ergon, s felkel az asztaltól. - Még én sem ettem.

- Ergon mester ! - örülök meg annak hogy itt találom.
- Még nem volt alkalmam megköszönni hogy segítenek nekem - mosolyodom el. Leülök.
- Edent is hoztam volna de mélyen alszik. - mondom zavartan kissé - történt valami ? - kérdezem aggódva.
- Azt beszéltük meg hogy a könyvtárban lesz s én elmegyek a városőrséghez érdeklődni arról hogy merre lehet a piac ahol a rabszolgákat eladják... - mondom komoran - a városházán a férfi azt mondta reggel megkaphatok minden iratot térképet amit eddig tudnak az esetekről. Egy mellék ágról beszélt s hogy a vadonban van egy nága település és ott adják veszik az embereket. Jó lett volna tudni hogy a hajó vajon túlhaladt e ezen aponton mert ha Emili rajta van akkor talán nem kerül a rabszolgapiacra... - gondolkodom hangosan.
Majd előveszem az erszényem és óvatosan hogy egy réz se guruljon el kirakom Ergon mester elé a tartalmát. Magam is csak most számolom meg pontosan hogy mennyi pénzem is van összesen.
- Ez az összes vagyonom amit Láposrév városi tanácsától a tűz után és ami Nyírsziget városőrségétől a kalóz elfogásáért kaptam de ha kell az utolsó rézig odaadom Emiliért. - nézek rá tanácsot várva.

A kopogásra rövidesen nyílik az ajtó. Ergon mester áll ott.
- Á, Lilian! Gyere beljebb! - eláll az ajtóból, betessékel, bezárja, és hellyel kínál az asztalnál, amjd maga is leül.
- A háromszögelés sikerült. A húgod úgy tűnik valóban hajón utazik, az Aranyút folyón felfelé. Jelenleg ennyit tudunk. Nyírszigetet már messze elhagyta. Többnapi jróföldre van innen.

- Nagyon köszönöm .. akkor reggel reggeli idő után érte jönnék. - mosolygok a férfira - Minden jót Uram és mégegyszer köszönöm ! - kisietek és átvéve a pénzt az erszényemet szorongatva futok vissza Edenhez hogy beszámoljak neki.
Kipirulva érek a kollégiumba. Csak elszaladnék Tilk Apó mellett mikor megállít és elmondja Eden is itt van.
- Köszönöm - mondom vidáman és afolyosón szaladok tovább. Hirtelen nyitok be a szobánkba ...
- ED ...! - elharapom a szót mikor meglátom őt az ágyban. Tehetetlenül állok nem értve hogy vajon miért alszik fényes délben. A gondolatok csak úgy rajzanak a fejemben hiszen tenni...tenni...tenni kéne.
De nem ébresztem fel.
Csendesen kihúzódom a szobából. Kell valaki aki megmondja mit tegyek nem tudok ölbe tett kézzel ülni mig Eden felébred.
Ergon mester ! Ő az egyetlen aki tudja mire készülünk.
Ahhoz a szobához megyek ahova reggel Eden bevitt. Bekopogok remélve hogy szerencsém lesz és megtalálom őt. Míg Eden alszik a pénzzel a kezemben vásárolni szeretnék a délutáni órákban de ehhez kell valaki aki tapasztalt és tudja mire is lesz szükségünk pontosan mert bár ez az erszény most tele van de nem akarom elszórni felesleges dolgokra.

(Ha amestert nem találom a szobájában akkor keresni kezdem kérdezősködve itt és az iskolában is. Ha végképp nem lelem akkor Eden társainak holléte után nézek hogy megtudjam hogyan tehetek szert ennivalóra hogy Edennek is szerezzek mire felébred jóllakottan folytathassa az előkészületeket...)

A hivatalnok megígéri, hogy holnap reggelre lemásoltatja a feljegyzéseket, és a térképet, amit az eddigi esetek és nyomozások közben készítettek. Bár minden prc drága, mégis sejted, hogy ennél gyorsabban nem fog menni, s nektek is fel kell készülnötök, hisz most már nem arrólv an szó, hogy térkapuval átugrotok egy másik városba a húgodért, hanem bahatoltok a vadonba.
A pénzváltót nem egykönnyen találod meg, de végül azért sikerrel jársz. Már jócskán elmúlik dél, mire visszaérsz az iskolába, s kopog a szemed az éhségtől. Tilk apó közli, hogy Eden nemrég érkezett vissza a szobájába. Ahogy benyitsz, a fiú az ágyban fekszik, s alszik, mint a bunda.

Készséggel válaszolgatok mert amúgy sem tudtam volna hogy honnan is kezdjem az egészet és mi az ami fontos lehet.
Majd végig hallgatom.
- Köszönöm ... - mondom mikor befejezi.
- Ha szépen megkérem rajzolna nekem egy útvonalat vagy a kis mellégág hollétét ? - kérdezem kedvesen kérőn.
- Senki sem ment még oda...nos én odamegyek s tán lesz pár kedves segítőkész kéz mint az öné is hogy elérjem a célom. A húgom és én maradtunk csak egymásnak és ő még gyerek ha nem az lenne akkor is érte mennék. Bízom az Istenekben hogy helyeslik amit teszek és megsegítenek az utamon. - mondom bizakodva - ha ééletben maradok és megmentem Emilit megígérem hogy elmondom majd amit megtudok a városról hogy könnyebben számolhassák fel ... talán más városok atonaságát összevonva. Hiszen rengeteg embernek okoznak fájdalmat keserűséget gyászt azzal amit tesznek - nézek rá bátran.

Mikor már úgy látom hogy nem tudhatok meg semmi mást ami segítene elköszönök. Az utcán itt ott megkérdezem az irányt ahhoz a kis házhoz megondva a kapott nevet ahol megkaphatom a megőrzött pénzem...

- Jó napot! - Köszön a hivatalnok,s valóban, már amikro belépsz látszik az arcán, hogy felismert.
-Először kicsit meglepődik, mert félreértia dolgot, azt hiszi, hogy annál a kalúztámadásnál veszett nyoma a húgodnak. De aztán végigkérdezi az időpontokat, s az információkat, amikkel rendelkeztek,s jegyzetel is, szorgalmasan. Aztán elfogynak a kérdései, s végül válaszra szánja le magát.
- Igen, a kalózok sok problémát jelentenek. Az Aranyút folyó mentén nincs olyan település, ahol rabszolgát tartanának, de van egy mellékág, s annyit már tudunk, hogy arrafelé zajlik az emberkereskedelem. A helyet siekrült már meghatározni, de a város nem vezetett még oda expedíciót. Annyit tudunk, hogy valószínűleg egy nága település bújik meg a vadonban, mely egyre fejlődik, főleg a rabszolgamunkának köszönhetően. Volt már pér olyan személy, akit gazdagabb családok sarjaként raboltak el, s ők valóban rengeteg energiát költöttek a kiszabadítási próbálkozásokra, de sikeres akcióról az utóbbi három évben nem kaptunk hírt. - sajnálkozó arckifejezésseel tart szüntet. - A vadon igen veszélyes, s a város még nem elég erős ahhoz, hogy katonai expedíciókat tudjon kockáztatni. Két éve nyáron volt egy próbálkzás más irányba, de az sem sikerült. Kérem, jól fontoják meg, mit is tesznek! Minden rendelkezésünkre álló információt megadunk, természetesen.

Eden ismételt érzelem kimutatása meglep de ahogy átölel hirtelen jobban érzem érzem magam és bár kissé bátortalanul de viszonzom az ölelést.

A város egészen más mint Láposrév. Itt nincs köd kevesebb a levegőben a nedvesség. Mégis vidám és barátságos. Gyerekek játszanak az utcán kerketőznek vagy karikát hajtanak...ez mind hiányzott az életemből. Itt ott nevetés hangzik fel. A szélesebb utcán apró kis kicst húz egy ló . Jóltartott gyönyörű aállat. A kocsi a bámész tekintetemre csak int és mosolyog. Szaladok tovább. A városházán megtalálom a z irodát.
- Jó napot Uram ! - köszönök bátrabban hisz már ismeri a nevem. Gondolom nem mindennap fog el két fiatal egy hírhedett kalózt...
- Kérem bocsássa meg hogy megzavarom a fontos dolgai közepette, de segítségre lenne szükségem - kezdem bizonytalanul mert feszélyez a környezet majd bátrabban folytatom - Lilian Valmorna vagyok...még egészen új vagyok ebben a gyönyörű városban. - fogok bele a történetbe hogy értse is amit valójában kérdezni akarok....
- Láposrév kicsiny szigetéről érkeztem hogy megtudjam mi lett a családommal akiket elvesztettem a hatalmas nádastűzben néhány hete...- gondolatban átugrok sok mindent - ... van egy kishugom és azt a hírt kaptam hogy bár halottnak hittem él bár eltűnt Láposrévről. Segítsen megtalálnom a helyet ahol a kalózok .... az elrabolt embereket eladják.... megkell őt találnom mindenáron... - nézek rá könyörögve - ...kérem... - lépek közelebb kicsit.

Eden biztatásképpen átölel, mielőtt elváltok. Nem szól semmit, csak átölel. Tilk apó eligazít, bár ez nem enhéz, hisz a városházára kell menned. Eden már emgmutatta merre van az épület, s némi bizonytalankodás után odatalálsz. Rá kell jönnöd, hogy az utcák kuszasága ugyan nehezíti a tájékozódást, de segíti a megjegyzésüket, hsz mindegyikben találsz valami jellegzetességet. A szűk utcák, és a magas házak ellenére is vannak egyes tájokódási pontok, amik néha fel-felvillannak.
A városháza kapujában őr fogad, s akaszt meg, de aztán mikor elmondod mi járatban vagy, útba igazít. Nem, nem az őrség kapitányához, de megfelelő illatékeshez. AHogy benyitsz az ajtón, azt a hivatalnokot találda szobában, akitől a fejpénzt kaptátok.

Amit mond egyre nagyobb aggodalommal tölt el. A kezem ökölbeszorul arra gondolva hogy bárki bánthatja Emilit. Eddig csak a testvére voltam s most át kell vennem anya helyét mellette mig felnőtté nem válik. S most úgy érzem túl hamar feladtam a keresést s az én hibám hogy bárki elvihette s ki tudja mit tesznek vele.....
Felállok és visszaöltöm eredeti valós alakom.
- Azt hiszem elmegyek a városi őrséghez hisz itt csak téblábolnék körülötted mindkettőnk kárára. Azonban mielőtt eltűnsz a könyveid közt hálás lennék egy dézsa vízért. Aztán ha végeztem és megtudok valamit akkor megkereslek és megmondod hogyan tovább. - nézek rá komolyan.

Eltöltök vagy jó két óra hosszát a tiszta friss vízben. Vagy leginkább a vízfelszíne alatt. Átgondolom a helyzetet. Valaki tudja hogy Emili vizitündér hiszen él és víz nélkül mi nem élhetünk tehát legalább ezt az igényét tiszteletben tartják. A szépsége tán megvédi attól hogy bántsák, hiszen ha el akarják adni akkor a legjobb árat akarják és ha valami baja lenne akkor már nem érne annyit... Végig gondolom az összes vészterhes lehetőséget és megkeresem a hozzá tartozó biztatóbb gondolatokat.

Mikor kiszállok a vízből határozottan jobban érzem magam. Erősnek kell lennem hisz szüksége van rám. S ha bántották akkor az Istenek kegyelmezzenek azoknak a valakiknek, meg fogom találni a módját hogy mint a kalózokat a törvény kezére kerüljenek.
Eden szobája nyitva maradt a nagy siettségben. Szerencse mert így nem kell megzavarnom a keresgélésben vagy tanulásban.

Egyszerű ruhába bújok a fejem egy kendővel bekötöm hogy ne bámuljanak meg magamhoz veszem az erszényem s elhagyom az épületet. Ám mielőtt kilépnék a kapun odafordulok Tilk Apóhoz.
- Jó reggelt Tilk Apó... megmondaná merre induljak ha avárosi őrség kapitányával szeretnék beszélni ? - kérdezem udvariasan.
A válasza után nekiindulok a városnak.
Úgy tervezem hogy visszafelé megkeresem azt aki a pénzemet örzi hisz ki tudja mennyibe fog kerülni Emili kiszabadítása. Amig az aranyak tartanak szeretnék minden kiadást én állni.
A kerék elindult forog... Emilit meg fogjuk találni. Az utcákon haladva hirtelen belémvillan Eden megjegyzése. Kalózok vitték el.... Egy egész pici szerencsével elterjedhet a híre hogy mi történt a folyón s hogyha Emili fülébe jut hogy egy boszorkány átkozta meg a kalózokat akkor talán emlékezni fog s a remény feléled benne hogy nincs egyedül s agondolat befészkelheti magát hogy érte fogok menni...
- Igen Emili !!!! Érted megyek... - mosolyodom el s a cipőm sarka máris vidámabban kopog a köveken.

- Hát, Lilian, ahogy az elébb Emilire néztem nem az jutott eszembe a kinézetéről, hogy gyerek ... s igen, én is tartok a kalózoktól. Az, hogy egy bandát lekapcosltunk nem jelenti azt, hogy biztonságos a folyó. Sokan vannak. - mormog Eden, miközben rajzol. Több képet készít egymás után. - Nos, ha valamiben hasznos akarsz lenni, akkor esetleg érdeklődhetnél a városi katonaságnál, hogy mennyit tudnak az emberkereskedelemről. Ha valakit észak felé visznek, hol szokták árúba bocsátani ... - sóhajt egyet - Persze lehet, hogy rémeket látunk, és nem rab. De akkor mért nincs róla semmi hír?

Elkészül egy pár rajzzal, s feláll.
- Most el kell olvasnom a varázs leírását a könyvtárban. - közli, s látszik, hogy nagyon elszánt. - Jösz, vagy mész? Mármint jösz velem, vagy mész a városi őrséghez?

Tartományok ...térkép...
Megbűvölten szótlan állok. A világ idekint tán mégsem olyan rossz hely. Antónia Eden Lilian Tilk Apó még Noriba is akitől Eden láthatólag tartott valamiért...s most Ergon mester.
Meghatottan állok az igyekezetük láttán. Eden rajzol és érzem az izgalmukat látom szemükben a bizonyosságot hogy meglesz Emili...
- És én mit tehetek érte ? Emiliért hogy megtaláljuk... - huppanok le Eden mellé miközben a második rajzot készíti.
- Vajon bajban van Emili ? Eladták a kalózok ? Vagy valaki magához vette ? Anya mindig azt mondta hogy egy vizitündér vesztét is okozhatja aszépsége...s Emili kivételesen szép már gyereknek is. Az is lehet hogy valaki kihasználja a tudását azt hogy fel tudja venni mások alakját.... ő még csak gyerek...hiszékeny...hiszékenyebb mint én - fintorodom el.
Ergon teleportálása meglep és csak nézek nagy szemekkel a hűlt helyére.

Mikor azt fejtegeti hogy velem jön hogy segít valóban szóra nyitnám a szám hisz az hogy itt a saját életén belül segít nekem is az még csak elfogadható de hogy már úgyis lekéste az iskolakezdést és most még ki tudja hova s mennyi időre velem akar jönni....

Mintha csak a gondolataimban olvasna.
A korholása eloszlatja az aggodalmam. Felnevetek halkan. Majd hirtelen miközben rajzol odahajolok és megcsókolom az arcát. - Köszönöm - mondom mindenféle kifogás és ellenkezés helyett. Csillogó szemmel nézek rá.

A két férfi egy pillanatig még szótlanul bűvöli egymást. Végül Eden az, aki előbb fogadja el a helyzetet.
- Nos, Ergon arrafelé észleli a húgodat. - mutatja az egyik irányt. - Láposrév meg arra van. - s gyakorlatilag pontosan az ellenkező irányba mutat.
- Ez nagyjából azt jelenti, hogy valóban hajózik az Aranyút folyón felfelé. - folytatja Ergon. - Csak azt nem tudjuk, hogy milyen messzire jutott. Lehet, hogy most hagyja el Nyírszigetet, lehet, hogy már többnapi hajózásra van innen.
- Most kell háromszögelni egyet. - veszi át a szót újra Eden. - Csak az a kérdés, hogy hol ... - s megvakarja a fejét.
Ergon a falon lévő polcokhoz lép, és egy térképet vesz elő, kiteríti.
- Vulkánvár nem jó, mert majdnem pont észekra van tőlünk. - mutatja neked is, hogyan helyzekednek el a kérdéses pontok egymáshoz képest. Csak akpnánk egy irányt, ami pont szembemutat a mostanival.
- A Keleti Uradalom? - igen, az oldalra van - Az egy lehetőség. Ráadásul közeli, így az oda vivő teleport tekercs is elég olcsó.
- Akkor most jön a tanulás.
Eden leül, és rajzol még egy képet.
- Ergon megcsóválja a fejét. Ha még Távolrévben lenen az a lány, akkor jó lenne ez így, de mivel valaki viszi, s nem tudjuk hová, és merre ... Most megállapítjuk a helyét, de mire Lilian odaér, valahol máshol lesz.
- Igen. Ezért tanulom meg, és megyek vele. - bólint Eden rajzolás közben, s nagyon eltökélt.
- Jó. - bólint Ergon, s eszébe sem jut, hogy megpróbálja lebeszélni, majd összegönygyöli a térképet, s az éppen elkészült rajzot kiveszi Eden kezéből. - Majd a követezővel tanulsz, Ez nekem kell.
- Huhhh, kösz, Ergon! - nyögi Eden,s nekiálla következőnek.
Ergon eltűnika razzzal és a térképpel.
- Ergon elteleportál és megcsinálja a háromszögelést. S ne, ne próbálj most hérítani. Segítünk. - mormolja feléd Eden, míg elmélyülten rajzol. - Ergon a patrónusom, ahogy odakinn mondják. Itt, a suliban mentornak nevezzük, mert általában olyan személy, aki ugyanabban a tudományágban jártas, amit a diák is el akar sajátítani, s így a tanulásban is segíti.

Halkan felnevetek mikor látom Eden arcán a csodálkozást. Majd a mester hangjában az ámulatot.
- Azt hiszem meggondolom a dolgot s inkább eldugom jó messzire Emilit ahelyett hogy idehoznám ő csodaszép ifjú hölgy lesz ha felnőtté válik - jegyzem meg halkan. Nem mozdulok hogy Eden minél pontosabb rajzot készíthessen.
- Próbállak érteni de ez nekem kicsit sok... - dünnyögöm majd félbeharapom a mondatot mert megint úgy érezheti hogy bezárkózom s elhárítok - A mester ugye nem jöhet .. - pillantok tisztelettel a pán felé - a hajó lassú lenne s mire odaérnénk lehet tovatűnne - morfondírozok - Mennyi időbe telne megtanulnod ? - pillantok újra a mester felé.

Mikor a mester dícsérve panaszkodik Edenre felnevetek - Ő akkor fog lehiggadni ha lesz kiért... ha lesz egy kislány akiért érdemes lesz vigyáznia magára - mondom halkan s Eden szemét figyelem.
- De hogy sokra viheti...azt hiszem ez nem kétséges...nincs helyzet amire ne lenne ötlete - jut eszembe amit a hajón művelt. - Én csak a barátja lehetek mester nem köthetem gúzsba mikor eljön az esti lefekvés ideje... de ha vehetnék erre vonatkozó magánórákat öntől bizony azon igyekeznék hogy ne léhaságokra pazarolja az erejét - nézek a mesterre félig komolyan.

Mikor Eden végez és a mester megmutatja az irányt bár nem egészen értem mégis megérzem a lényeget.
- Hetekig maradtam Láposréven lábadozva és megnyugvást keresve az ispotályban s senki sem hozott hírt Emiliről vagy a szüleimről....így elhittem hogy mind meghaltak. A baleset után napokig nem tudtam összeszedni magam annyira hogy tisztán gondolkodjak. - mondom halkan.
- Lehet őt is kidobta még anya csak őt elsodorta a folyó...ha valaki felvette egy hajóra...lehet ő sem volt magánál. - találgatok.
- Hol van Emili ? - kérdezem aggódva.

- Hu, azt a minenit! - tör ki Edenből egy pillanatra a férfi, aztán rajol csendesen, és elmélyülten.
Rövidesen megjön Ergon, immáron teljes mágusi méltóságában.
- Ejha! - szól ő is a látványra, majd nekikészül a dolgoknak.
- Itt, Nyírszigeten nem érdemes háromszögelni, hisz mindkét eredmény egy irányba mutatna. - magyaráz Eden rajzolás közben. - Ha a keresett pont relatíve távol van, akkor két szintén tavol lévő ponttl lehet csak meghatározni a helyét. Szóval majd Lápsorévben kell háromszögelnünk. Varázsolni kétféleképpen lehet: saját erőből, vagy varázstekercset használva. Tehát vagy elraboljuk Ergont, de a tanítványai nem örülnének neki, vagy viszünk tekercset, de mágikus tárgyakkal nem lehet teleportálni, tehát akkor hajón megyünk, vagy megtanulom a varázst.
- Mért érzem úgy, hogy a harmadik variációt akarod választani? - mosolyog Ergon.
- Mert ismersz? - néz fel egy pillanatra Eden.
- Az tudnod kell, Lilian, hogy Eden még sokra viheti. Ha nem issza el az eszét, nem robbanthja fel magát, vagy nem megy vissza földet művelni, vagy egyéb marhaságot nem csinál. - fordul hozzád a pán.
- Hehe, de vicces ... - morog Eden. - Na, ez kész. - odanyújtja Ergonnan az első rajzot. - Elébb ergon kipróbálja, hogy a rajzzal működnik-e, vagy valami más kapocs kell. Ha én próbálom ki, nem tudjuk meg, hogy a rajzzal van-e baj, vagy velem.
Ergon kezébe veszi a rajzot, mormol valamit, majd széttépi a rajzot, s összpontosít.
- Igen, érzem az irányt. - s mutatja is. - Hmmm... nem Lápiosrévről beszéltetek?
- De. - Eden elhűlten nézi Ergon kezét. - Megpróbálod még egyszer?
- Szerintem sikerült.
- Na de ez nem jó!
A két máguson némi tanácstalanság látszik.

- Keresőember...teleport... mi az amit nem tudtok megtenni ? - kérdezem kissé szédülten. Majd felkelek mikor engedi s rendbeszedem magam amennyire lehet ezen a hajnali órán.
- Jóreggelt .. mester - Nyögöm ki mert Eden máris elősorolja amit kell helyettem is. Az izgalom úrrá lesz rajtam.
- Persze ...meg tudom tenni ... megmutatom neked milyen ő - mondom természetesen. - Sokszor vettem fel az alakját hogy cukkoljam azzal milyen gyerekes hisztis volt néha. - mosolyodom el örömmel.
- Csak egyet ígérj meg Eden ... hogy mielőtt telepot odamegyünk...vagy mi...megoldod azt is hogy ússzak egyet mert Emili megrémül ha nem teljes valómban ölelem át - mosolyogok rá miközben a térképterem felé megyünk.
A terembe lépve gyorsan körbenézek majd megállok középen és lehunyt szemmel Eden szeme láttára változom Emilivé.
Ő ha lehet még vékonyabb mint én s a haja nem sötét mézszőke mint az enyém hanem aranyló napszínű s nem egyenes és selymes hullámokat vető hanem sűrű csigás és derékig ér. Az orra aranyosan pisze az ajka duzzadt málna szemre emlékeztet a homloka magas a szeme mélykék .. s még valami különlegessége van . A nyaka tövében elől van egy csillag alakú kis anyajegy pont mintha egy lánc medalionja lenne.
- Ezt ki ne feledd...ettől különleges mutatok Edennek a kis jelre.
Türelmesen ácsorgok Emiliként.

- Amint azt látom, hogy eleget ettél. - feleli Eden, s falatozik tovább rendületlenül. - S ha megvan a kereső ember, akkor nem kell hajókázni sem. Mehetünk teleporttal is. Akkor itt pislogunk egyet, s már ott is vagyunk. Persze pénzbe kerül, de azt hiszem, most a gyorsaság nagyon fontos.
S valóban, nem enged addig felkelni, amíg tele nem rakod a bendődet.
Ekkor elvezet egy másik szobába, s ott bizony fel kell dörömbplnötök egy igen álmos pán mágust.
- Elnézést, Ergon mester, de életbevágóan fontos! - mentegetőzik Eden, amikor az álmos, gyűrött arcot, s a kócos fejet meglátja.
- Eden, ugye nem változtattál át senkit csigává, és nincs egy dühös srákány a gyakorlótéren ...
- Nem, mester, ennél sokkal komolyabb a helyzet.
- Értem. Gyertek be! - Ergon sem lehet több harmincnál. Betessékel, s becsukja az ajtót. - Hallgatlak.
Eden nem tétovázik.
- Ő itt Lilian. A Láposrévi tűzvészben elvesztette a családját. Legalábbis azt hitte, hogy mindenkit elvesztett, de éjjel derült ki, hogy a húga valószínűleg él. Meg szeretnénk találni, s ugye a keresővarázsban Te vagy a legjobb.
- Értem. Ez valóban életbevágó.
Ergon egészen éber lesz, pedig az elébb nyomott el egy ásítást.
- Eden, menjetek a térképterembe, én is mindjárt megyek, csak rendbeszedem magam. Kellene valami kép. Tudom, tudom, hogy itt van a nővére, de az énvarászlatom úgy működik, hogy a komponens szét kell tépni a végén ... - rádpillant - szerintem ez nem lenne jó ...
Eden csak bólint egyet, s kézenfogva elhúz.
- Lilian, át tudsz változni Emilivé? Akkor lerajzollak, és az úgy elég lesz. - kérdi menet közben, s már nyit is egy ajtót a folyosón.

- Pont mint a vadászok mikor a sebesült állatot kerítik be - dünnyögöm és felkapva az almát beleharapok. A leve a kezemre csorog. Lenyalogatom.
- Nos rendben kérdezek és nyaggatlak majd amig velem maradsz itt Nyírszigeten. - nézek rá pimaszul.
- Amúgy meg így is elég ostobának érztem magam mostanában. Te nem tudsz segíteni mert nem értesz a gyógyításhoz rendben.... Liliana meg csak akkor segít ha már összeállítottam az órarendem vagy mit és visszaküldött hozzád...holt pont - mondom az almába harapva újra.
- De most már nem úszol meg Eden Grimm ! - fenyegetem meg.
- Megkeresem Emilit és idehozom a kollégiumba hadd nevelődjön...s tudod igaza van Liliana asszonynak...Amy attól eleven és bátor hogy sok más társsal együtt nő fel...Emilinek tán még nem késő - mosolygok Edenre. - Te meg engem tanítasz élni ! - nézek rá félrefordított fejjel.
- Mikor keressük meg a kereső embert ? - kérdezem kíváncsian s tán kissé sürgetőn is.

- Még sok mindent kell megtanulnod, Lilian, de éppen az elzárkózásod az, ami akadályoz. Lépten nyomon azt hallom, hgoy mit nem tudsz, meg mivel nem akarsz más terhére lenni, ahelyett, hogy kérdeznél, tájékozódnál.
Eden korhol, d eközben azért ő is nekiáll enni.
- Van sok gyógyító a házban, ő egy nebuló volt, akit az egyik folyosón nyakon csíptem. Azért Lilianához küldtelek, mert ő külsős, és nem áll anyagilag érdekében, hogy rávegyen olyasminek a befizetésére, amire esetleg nincsen szükséged. De ez most valóban nem fontos.
Eszik pár falatot, aztán újra beszélni kezd.
- Elmagyarázom, hogyan működik a kereső varázslat. A célponthoz kell valami kapocs. Ez lehet egy kép, egy tárgy, vagy bármi. Akár egy rokon is. Azt hiszem ezért van a kezeden is az a seb. Noribának elég váres elképzelései vannak a kapcsok fajtáiról, de hát ő Noriba. Szóval ha valaki ismeri a varázst, és van kapcsa, akkor, ha sikeresen alkalmazza a tudását, akkor megtudja, a keresett célpont mely irányban van, de hogy milyen messze, azt nem.
Megvonja a vállát, mutatván, ő is érzi, hogy ez így nem tökéletes, de ez van.
- Ez itt a célpont. - rak ki egy almát a takaróra kettőtök közé. - H én itt állok, - rak ki egy szilvát is - és elvarázsolom a varázst, akkor ezt az irányt fogom kapni eredményl. - húz egy vonalat az alma és a silva közé. - De nem fogom tudni ezen a vonalon hol van az, amit vagy akit keresek. De ha aztán innen is elvarázsolom a varázst, - kirak egy szilvát máshová - akkor már a két vponal találkozása pontosan meg fogja mondani, hol van az, amit keresek.
Felpillant rád, hogy érted-e.

Az étel látványára hangosan megkordul a gyomrom. A lányka segítsége jólesik.
- Köszönöm .... -szólok miközben kötöz. Mikor feláll utána szólok halkan.
- Köszönöm de kinek...a neved sem tudom sajnálom..az enyém Lilian. - mosolygok rá fáradtan.
Mikor kimegy óvatosan felülök attól tartva hogy Eden megint megharagszik. Tekintetem a tálcára tapad.
- Eden... hirtelen maradtam egyedül...s mint mondtam nem lehetek gond a válladon. S nem Távol - hanem Láposrév - javítom ki kis iróniával.
- S igen szeretném ha az illető segítene és megtalálhatnám a hugomminél előbb de én nem ismerlek benneteket....varázstudorokat csak azt tehetem amit tudok s nekem csak szám van amit rongyolhatok és lábam amit koptathatok....barátom - fejezem be kedvesen.
- S nem szándékozom bűntetni magam egyszerűen ....nos így alakult ez a két nap... s valóban mindent megtennék hogy megtaláljam Emilit. - mondom miközben az éhségtől hajtva a tálcán lévő ételért nyúlok.
- S különben is van gyógyító az épületben ha nem csalóka illuzió volt az imémti lány. Miért nem hozzá irányítottál Liliana asszony helyett ? - kérdezem kissé értetlen. - Ő elmondhatta volna amit tudni akartam volna...most már persze... - sóhajtok és a kenyérbe harapok.
- A víz meg.. - folytatom tele szájjal ha már belekezdtem - a dézsa üres volt a cső száraz s nem ismerem a szót vagy mozdulatot mi vizet fakaszt a falból... - fuldoklom kissé a mohóságtól és a csalódottságtól is amiért ügyetlen voltam esetleg mégis a fürdőt illetően.

Egy fiatal lánnyal és étellel megrakodva tér vissza. A lány lehet vagy tizenhat, s kis táska van nála. Leül az ágyad szélére szrényen, s a kezedet kéri. Leápolja a sebet, beköti és távozik. Eden odébbtaszigál az ágyon, és leül melléd, de hozza a tálcát is.
- Persze, csak víz kell ... és vízzel akarsz jóllakni három napig? - a hangja kemény és gúnyos. - Ez nem erről szól Lilian, hogy minél látványosabban szenvedj! Nem, nem kell amgadat büntetned és sanyargatnod, mert abból senkinek semmi java nem származik. Ez csak egy látvány kifelé, amivel azt mutogatod, hogy menynire elszánt vagy, de alapvetően hülyeség, és ÉN nem veszem be. Vissza foglak rángatni, ahogy tegnap megkértél rá. Megkérdezgetsz mindenkit, persze, tök jó ötlet. Hányan is laknak Távolrébven? Húszezren? Harmincezren? Nem, nem vagyo gyümölcs, és én nem is ismerem azt a varászlatot, ami értelmes lényeket keres meg, de ismerek olyat, aki ismeri. Érdekel a dolog, vagy ronggyá akarod koptatnia szádat egy kétes eredményért?

- EDEN ! - megragadom a kezét mikor betakar - A hugom csak tizennégy éves !!! - nézek rá kikerekedett szemmel de nem kapálózom hisz a tudatom mélyén érzem hogy a kikötőig sem jutnék el a csomagommal.
- Amikor jöttünk azt mondták lefele három nap lenne a folyón...a kikötőben megtudom mikor indul hajó...az út nem lehet drágább mint ide...van három aranyam.. s otthon ha kell mindenkit megkérdezek nem látta e... kell hogy legyen nyoma ! - sorolom hideg fejjel de atestem szinte lázban ég az izgalomtól - Júlia Antónia befogad mig megkeresem...ha beteg meggyógyíttatom s munkát vállalok hogy felneveljem... ő is tudja amit én és több ideje lenne tanulni...idehozom és kitanulhatja azt amit akar.... ó Emilia !!! - sóhajtok boldogan.
Elengedem a kezét.
- Csak víz kell...néhány óra s rendben lennék - nézek rá könyörögve de nem kelek fel mert érzem mérges valóban.
Mikor otthagy utána szólok önérzetesen.
- S Eden ! Nem vagyok ...GYÜMÖLCS !!!!

- Hülye vagy Emili, ilyen állapotban a kikötőig sem jutsz el. - feleli Eden tárgyilagosan, és kicsit morcosan, majd felkap és egyszerűen benyom az ágyba. Nem hagy felkelni, hanem elkezdi mondani a magáét. - Tudod, hogy mikor indul hajó Távolrévbe? Mennyibe kerül az út? Van annyi pénzed? Tudod, hogy hol keresd a húgodat ha megérkezel? Legyen eszed! Ez nem arról szól, hogy hogy tudsz minél látványosabban szenvedni! - még morran egyet a mérgéhez. - Egy színpedon biztos sokan megkönnyenznék ezt az alakítást, de a való életben ezzel nem mész sokra. Ha nem használod az eszed és a lehetőségeid, akkor semmire se jutsz!
Rádnyomja a takarót.
- Itt maradsz! Ha megpróbálsz meglógni, megtalállak, tudod jól! A gyümölcsöket is megtalálom varázslattal az erdőben, téged is megtalállak, és akkor jajj neked!
Még egyet morran, majd magadra hagy az ágyban.

Mikor megismerem felébredek és riadtan nézek az ablakra. PIRKAD !
Felugranék de a tagjaim gémberedettek. A kezére fogok és elé tárom a sérült tenyerem.
- EMILI ÉL ! Mennem kell. Mennem vissza Láposrévre meg kell találnom.... - hadarom próbálván megértetni vele egyszerre mindent.
- Noriba segített... nem hozzá mentem de rám talált a templomban és elmondta amit tud... Apa már az élők közt lehet újrakezdte az életet...anya várt arra várt..remélem arra várt hogy Emili biztonságban legyen...meg kell találnom a hugom hogy együtt éljünk tovább...gondoskodnom kell róla...s anya így tovább léphet - mesélem lelkesen.
- Mennem kell - próbálok újra felállni. - az első hajóval vissza...csak három nap és megtalálhatom a hugom !!!! - nézek rá tökéletesen felébredve és fanatikus elszántsággal.
- Eden ! Te vagy a kegtökéletesebb férfi ! Kérlek ne haragudj de el kell indulnom ...most ! - felállok de csak az akarat visz. ímegtántorodva támaszkodom az asztalra. Sebes tenyerem összevérzi a neki szánt levelet. De nem adom fel újra nekilendülök...