Útkeresés

Kapsz zsákot is, fiolát is, Lili örömmel lát el ilyesmikkel. A kollégiumig baj nélkül elérsz, aztán Tilk apó igazít útba.
- Ergon mesternél vannak.
Ahogy belépsz az ajtón gazdagon terített asztal fogad, illatozó ételekkel, s a három férfi rád vár. Eden kezében egy csokor virág.
- Itt jön a hősnő ... - jegyzi meg vigyorogva Milk.
Eden a kezedbe nyomja a csokor virágot, s két puszit is ad melléje.
- Te aztán valóban képes vagy minden követ megmozgatni!
- De ha még csak a köveket ... - teszi hozzá mosolyogva Ergon.
- Gyere, ülj le, egyél, s aztán indulunk is, így, négyesben. - húz az asztalhoz Eden. - Már tudunk mindentről, Sissimor mester küldönce megelőzött. Ergon mester lett kirendelve mellénk, s mi ketten hivatalosan a mester kísérői vagyunk, így mindhárman a Nyírszigeti Tudás Házát képviseljük, aminek súlya van a környéken. A kalózok nem fogják ezt tisztelni, de mások, akikkel összeakadunk valószínűleg igen.
Mindenki asztalhoz ül, hogy el ne hűljön az ebéd.
- Együnk, mert egy jó pár napig ez lesz az utolsó asztalnál elköltött étkezésünk. - komolyodik el Ergon.
- Szükség lesz az erőre, és a kitartásra. - bólint Milk.

Mosolyogva bólintok az intésre s az erszényzsinórját megkötve beejtem az ingem kivágásába a szoknya dereka megfogja. Az egyik kezem kívűlről rásimítom hogy semmiképpen se szökhessen meg.
Ráfogok a kezére. Jólesik a közelsége a szeretete. Úgy szívom magamba mint réti virág a napfényt.
Meglep a kedvessége hogy adni akar valamit.Kíváncsian tartok vele. Bár elejtett szavaiból csak sejtem hogy a szívének oly kedves két személyről beszélhet nem kérdezek rá csak finoman átölelem.
- Nem lesz semmi baj hisz a szív az ami mindig megsejti az igazságot. S ki más érezne és tudna jobban ilyen dolgokat mint Ön. -mondom halkan. Majd hogy Amy sikongatva közelít átengedem neki a mamáját.
Mikor elviszi a boldog kis csemetéjét a lányka felé fordulva kezet nyújtok.
- Lilian Valmorna .. üdvözöllek - mosolygok rá. - Csodálatos az iskola biztos remek lehet itt élni..Amy aranyos eleven kislány.. - sóhajtok halkan s Emili jut eszembe. De nincs időm belemerülni a bánatba mert Liliana asszony gyorsan visszatér.
Mikor bevezet a másik szobába egy újabb kis csodavilágban találom magam. Élvezettel szívom be az illatot.
- Mintha csak a padlásunkon lennék... - mondom lehunyt szemmel. Mélyeket szippantok és élvezettel "ízlelgetem" az illatokat. - Csak a friss széna illata hiányzik - mosolyodom el.
Óvatosan járok körbe míg Liliana a polcokon keresgél.
- Valdrin virág..az álmok hozója..de veszélyes mert rá lehet szokni s az a vége hogy rémálmai lesznek a használójának...- dünnyögöm halkan. - Ooooohhh a tűzmagvak.. - érintem meg áhitattal egy apró üvegcse dugóját. - porrátörve a bőrbe dörgölve átmelegíti a majd megfagyott testrészt télen....- mondom ki mosolyogva.
Belehajolok egy köteg könnyűvirágú csokorba. Majd félreszaladva tüsszentek egy nagyot.
- Bocsánat - nevetek rá Lilianara - gyakran használtuk a Mindrak virágot otthon ha sokáig dolgoztunk. Élénkítő hatása van...rövid időre ha beleszimatolunk és hosszabbra ha teát főzünk belőle. - élvezettel ismerem fel a növényeket. Itt most otthon vagyok. Körbejárva megakad a szemem valamin.... de Liliana felém lép a kis fiolákkal és tégellyel. Elveszem tőle és meghallgatom komolyan bólogatva.
- Úgy lesz vigyázni fogok rájuk.- ígérem meg mosolyogva. Óvatosan fogom az apró dolgokat a flaskát magamhoz ölelem.
Halkan szólalok meg.
- Szeretnék még kérni valamit ... - nézek rá mosolyogva. - Most bemegyünk a vadonba s tudom hogy sok minden van a burjánzó növények közt ami hasznos lehet és drága kincs. - mosolygok rá. - Kaphatnék néhány zsákocskát.. - mutatok a kis üveges szekrény polcára ahol tökéletes rendben egymáson sorakoznak a vászonból varrt összehúzható szájú zsákok - s néhány lezárható fiolát meg üvegtégelyt - nézek rá kérőn.
- Pontosan tudom hogy miért megyünk de ha valami különlegest kell otthagynom akkor ... nos szeretném kihasználni a lehetőséget. - mondom zavartan.
Mikor kikísér és elköszön mosolyogva hagyom hogy megöleljen és csak az arcom simítom az arcához mert a kezeim a kincseket óvják. - Mindent köszönök - arcon csókolom.
Amint elenged s kifelé megyek még visszafordulok s rámosolygok bíztatón.
- Nem lesz semmi baj mind visszajövünk Liliana asszony - mondom magabiztosan.
Nem szaladok csak sietek hazafelé. Kerülgetem az embereket s figyelek a lábam alá.
A kollégium épületébe lépve vidáman rámosolygok Tilk Apóra s titkosan odasúgomneki.
- Az istenek mindig szeretettel néznek le a szükséget szenvedőre... - majd halkan felnevetek. Nem bírom magamba fojtani az örömöt s a feszültséget emit ma átéltem. A térképszobába sietek Edent és Mirket keresve. Ha ott nincsenek akkor a szobánkkal folytatom s az összes általam ismert helyiséggel ....

- A legfontosabb tanács, hogy jól dugd el azt az erszényt, ne lóbáld a kezedben, amíg visszafelé rohansz! - néz Rád valóban anyaian, bár felmerül benned a kérdés, hogy vajon hány évvel lehet nálad idősebb? Öttel? Tízzel? A tizenötöt már semmiképp nem szavaznád meg. Jadur sem lehet több, s főtanácsos. Érdekesek a különbségek, mit tesz a más környezet, más sors.
Liliana belédkarol, s elindul veled egy irányba, de nem visszafelé.
- Gyere, adok neked én is valamit útravalóul. De otthon van, el kell jönnöd érte.
Elsétáltok Liliana házáig.
- Nagyon fogok szurkolni nektek itthonról. Remélem épségben hazaértek. - akkorát sóhajt, hogy egy gyertyát is elfújna talán. Érzed, ezt a sóhajt azét nem az értetek való aggódás indikálta. A szeme is elhomályosodik, s egy zsebkendőt vesz elő. - Nincs semmi baj ám, már csak pár hétig kell kitartanom, s viszontlátom őket, s tudom, hogy jól vannak, s minden rendben van velük, de akkor is hiányoznak.
Belép a házba, s betessékel. Boldog visítással Amy szalad szembe.
- Mamimamimami! - s odabújik az anyjához.
Egy fiatal lány kerül elő.
- Jó napot, asszonyom! Ilyen korán?
- Még visza kell mennem, csak hazajöttem valamiért. Amy, kincsem, hogyhogy Te még nem alszol? Mars az ágyba, nem szabad végighancúrozni az ebéd utáni pihenőt. Gyere, betakarlak most én, s adok puszit. Mindjárt jövök. - pillant vissza Rád.
Aztán elsiet karján a lányával, a kis kezek boldogan ölelik körül a nyakát. Hamarosan visszatér, s bevezet téged egy másik helységbe. Gyógynövények szaga árad ki már az ajtón is, s benn mindenhol növények kiterítve száradni, s a polcokon tégelyek, és fiolák. Liliana levesz egy tégelyt, s két fiolát.
- Ebben - adja át elébb a két fiolát - olyan oldat van, ami meggátolja a nyílt sebek elfertőződését. A kötésre kell csepegtetni belőle, vagy a sebre közvetlenül. Óvatosan bánj vele, nem kell sok! Nagyon nagy sebekre nem igazán hatásos, bár van egy kis vérzéscsillapító hatása is. Éppen ezért a sebbel érintkezve kicsit csíp, s olyan érzés, mint amikor emgnyalsz egycitromot, és atól összehúzódik a szád. Ez meg itt - adja át a tégelyt - akkor használható, ha a seb már behegedt rendesen. Gyorsítja a gyógyulást. Nyílt sebbe nem szabad belekenni! Horzsolásokra viszont azonnal alkalmazható.
Egy pillanatra elgondolkodik.
- Jah, s majd elfeledtem, hogy szobához szokott varázslótanoncok tartanak veled.
Levesz még egy nagyobb flaskát.
- Mivel az idő igen hideg lehet már a hegyekben, s szabad ég alatt fogtok tán éjszakázni, így ebből adjál a csapatnak minden éjszakára egy kanálnyit! Meghűlés megelőzésére kitűnő. Ha most visszamész hozzájuk, máris diktálj beléjük egy-egy kanállal, hogy mire a vadonba értek, már bennük legyen egy pár adag!
Kiléptek a házból, s visszasétáltok az iskolák felé. Búcsúzóul ő ölel meg még egyszer.
- Csak higgadtan, és okosan! A nágák ellen a nagy szavak nem használnak, csak a tettek! Vigyázz magadra és a fiúkra!

Mikor ahhoz a részhez ér hogy elbukhatunk és láthatóan a hatást várja nem bírom megállni és halkan de határozottan szólalok meg...
- De nem fogunk Uram ! - nézek a szemébe magabiztosan. Miután nem nevetett ki sőt tetszik neki az ötlet már nem lehet nagyobb baj.
Mikor összenéznek és megegyeznek abban hogy támogatást kapunk és Jadur előveszi az erszényét előszőr az villámlik át rajtam hogy kapunk belőle pár aranyat és ennyi... határozottan meglep a tett. Egy gyűrű a tarsolyba és az egészet átadja ? Meghatódva nézek rá milyen romantikusan intézi s milyen egyszerűen gondolkodás nélkül.
Óvatosan veszem ki az ujjai közül az erszényt.
- Köszönjük Főtanácsos Úr ésszerűen használjuk majd és a gyűrű vissza fog jutni Önhöz. - biztosítom megörülve a sikernek.
Sissimornak csak udvariasan biccentek a szavait hallva.
- Igen Uram várni fogjuk a megbízottját - mosolygok rá és már nem is érzem őt olyan fenyegetőnek.
Kezet fogok velük zavartan köszönök el. S lám már kint is vagyunk.
Liliana ra nézek.
- Köszönjük - mondom kedvesen. Majd hirtelen megölelem bár csak óvatosan de túláradó szeretettel. - Köszönjük... - ismétlem meg mikor elengedve hátrébb lépek tőle. Úgy szorongatom az erszényt mintha az életem függne tőle. S talán így is van. Kérdőn nézek Lilianára.
- Van még ... anyai ... tanács ami nélkül ostobaság lenne elrohannom ? - kérdezem mosolyogva. Majd szét vet a vágy hogy Eden kezébe nyomjam az erszényt s együtt számoljuk meg a tartalmát s Eden végre azt mondja van némi remény hogy meglesz a felszerelés....

A két férfi néma csendben hallgat végig. Aztán tovbbra is csend van egy ideig. Végül Sissimor hümmög egy párat.
- Annak ellenére, hogy érzésem szerint nem sokat ért kegyed a mágiához, igen szépen összefoglalta a dolgot. - jegzi emg elsőként. - S az ötlet valóban jó. Haladást lehet vele elérni. Ha van egy pontunk, az megkönnyíti a továbbiakat, még ha Önök el is buknak. - egy éles pillantás feléd, az öreg nem ahgyja ki a lehetőséget, hogy kicsit megijesszen. - Természetesen ez nem célunk. S a siker záloga, amennyiben sikerül kiszabadítaniuk azt a gyermeket a teleport tekercs. Olyan kell hát, aki érti a dolgát, s nem hibázza el. Tudom is, hogy kit fogok kijelölni erre a feladatra. - Jadurra pillant. - Már ha egyetértesz azzal, hogy támogassuk az elképzelést.
- Természetesen egyetértek. - feleli Jadur. - A kalózok lényrablási akciói egyre zavaróbbak. De amíg ilyen biztos piacuk van a rabszolgák eladására, addig érdemes is vállalniuk a kockázatot. - az övéhez nyúl, és leakasztja az erszényét, az ujjáról pedig lehúzza a gyűrűt és belerakja, majd az egészet neked nyújtja. - A pénzt szabadon használják fel! A gyűrűvel keressék fel Vulkánvárban Eion mestert, s kérjék meg, hogy a többit hitelezze meg a nevemben, a gyűrűt pedig, kérem, hagyják nála, akkor majd visszajut hozzám! Lehetne hivatalosan is, mindenféle irattal és tanácskozással intézni a dolgokat, de az időbe kerül, és feltűnő is. Feltűnésre pedig ebben az esetben semmi szükség.
Sissimor csak bólint.
- MIndjárt intézkedem, s a megbízottam fel fogja Önöket keresni. - feláll, s kezet nyújt neked. - Sok sikert!
Jadur is ezt teszi, s aztán hamarosan már kívül is vagy az épületen újra Liliana társaságában.

Tökéletesen meglep a hirtelen változás...hogy minden érvem magyarázatom ellenére a gyerekes lendülettel előadott rajzos bemutatóm meghozza a most már nem annyira várt sikert... Eszembejut hogy mit mondott Liliana arról hogy Sissimor végöl is árthat is a társaimnak.
Olyan gyorsan történik minden hogy ellenkezni sincs időm.
A kopogtatásra valóban egy fiatal elf jelenik meg. Igyekszem nem észrevenni a baráti örömét és komoly arcot öltök. Próbálok Liliana asszony mögött maradni egy fél lépéssel. S tágranyílt szemmel elakadó lélegzettel nézek körbe de igyekszem ezt sem feltűnően tenni.
- Főtanácsos úr ..- finoman pukkedlizek ahogy anyám tanította.
- Sissimor főmágus úr.. - bizonytalanodom el a tiszteletteljes megszólítást illetően.
Mikor leülünk halkan de határozottan kérek egy ív papírt.
- Rajzolva jobban megy - mondom zavartan s Lilianára pillantok.
Majd hogy megkapom a tollszárba kapaszkodom mintha csak az utolsó szalmaszál lenne.
- Lilian Valmorna vagyok Láporávről érkeztem a húgom keresve s Noriba Tisztelendő Anya biztosított affelől hogy él. Találtam jópár barátot akik segítettek megtalálni a hollétét. - kezdek bele. Majd gyors egyszerű vonalakkal a papír mindkét oldalát felhasználva megpróbálom némiképp összeszedettebben felvázolni a helyzetet. A tartalom ugyan az mint amit Lilianának elmondtam. Mikor úgy érzem végeztem felnézek és lerakom a tollat a kezem az ölembe ejtem.
Összeszrított szájszéllel nézek Sissimorra hiszen tőle kell tartanom a legjobban azt hiszem.

Lili elébb csak csendben hallgat, majd néha fészkelődik, érezhetően már nem annyira nyugodt. A végén aztán már mosolyog.
- Na, ez már így valami. Az expedícióhoz a felszerlésre a pénz, az valóban nem kellene, hogy Jadur és Sissimor ügye legyen, de a teleporttekercs, az igen. S a megszerzett tudás valóban a várost szolgálhatja. S mivel a húgodnak minden perc dárga, így nem is vesztegetjük tovább az időt. Gyere! - feláll, és lézen fog.
Az udvaron nem ő az egyetlen nevelő, így hát a gyerekeket msának adja át.
- Történetesen tudom, hogy ma Sissimor Jadurhoz hivatalos ebédre. Az öreg megpróbálja irányítani a főtanácsost, de Jadur igen öntudatos fiatalember, és igazából nem is nagyon szorul tanácsokra. Ennek ellenére mindig udvariasan meghallgatja az öreget, s gyakran engedelmeskedik is, hisz Sissimor sem javasol badarságokat. Néha azonban bólogat, s aztán megy a saját feje után. Az öreg ilyenkor füstölög, és Jadur meg kiengeszteli. Jó kis játék, mindketten nagyon élvezik, azt hiszem. - magyaráz út közben.
Egy igen izlésesen pompás ház elő értek, ahol Lili megveregeti a kopogtatóval a angy, kétszárnyú ajtót. A komornyik beengedi, s rövidesen be is jelentenek benneteket.
- Liliana! Micsoda meglepetés! - siet elétek egy kellemes kinézetű elf fiatalember.
- Elnézést a zavarásért, Főtanácsos Úr! - Liliana finoman jelzi, a megszólítással, hogy nem baráti látogatásról van szó. - Egy fontos ügyben jöttünk. A hölgy itt Lilian Valmorna. Önnel és Sissimor főmágussal szeretne beszélni.
- Mindkettőnkkel? - lepődik meg Jadur.
- A nevemet hallottam, s mintha hang is ismerős lenne ... - lép be egy öregúr. - Nocsak Liliana! Nem gondoltam volna, hogy a múltkori találkozásunk után valaha is fel fog keresni!
Liliana szépen sorjában bemutat mindenkit egymásnak, s Jadur bekíséri a társaságot egy apró társalgóba. Még soha nem jártál ilyen előkelő helyen. Minden olyan finoman megmunkált, és jó minőségű, de visszafogottan elengáns, ugyanakkor kedves, vidám is. Leültök, s Liliana átadja neked a szót egy biztató mosoly kíséretében.
- Itt vannak, Lilian, mondjad, csak úgy, mint nekem!

Néhány percig dermedten állok. Majd felnézek rá.
- Anyám mindig azt mondta sosem fogok felnőni... - nézek rá majdnem könnyes szemmel - hiányzik. - teszem hozzá halkan - ő mindig tudta a válaszokat a mit a hogyant a miértet......
- Várj kérlek - mondom halkan elfáradva a lendület hirtelen kiadásától.
- Bocsánat ... - nézek rá kedvesen amiért akaratlan is tegeztem.
- Elmondanék mindent elmondanám úgy mint anyámnak tenném... s ha megkérem és tanácsot ad elfogadom - mondom tökéletesen megjuhászodva.
- Csak egy papírlap kell egy toll vagy egy egyenes homokos felület nézek körbe ilyet keresve. Sejtem hogy nem menne be a házba mert a gyerekek kint vannak.
- Ott a padnál ha szánna rám még időt ... - kérem halkan. Óvatosan odahúzva vezetem oda. Finoman intek hogy kérem üljön le.
Majd minden felnőttes viselkedést a sutba dobva leülök a lábai elé a homokba.
- Megpróbálom a lehetetlent - sóhajtok fel - és elmondom hol tartunk - mosolyodom el.
Majd gyprs vonalakkal meghúzom az Aranyút folyó vonalát s körülbelül a mellékágat hozzá.
Elmesélem hogyan kezdtünk neki. Hogy háromszögeléssel behatároltuk Emili hollétét hogy azt gyanítjuk még a hajón lehet. De felderítettük a nága település körülbelüli helyét is. Hogy kutattunk a könyvtárban hogy van némi fogalmunk mire készülünk és mivel járhat. Hogy megszereztem az iratokat a városházáról. S hogy összeraktuk amink van hogy élelemre és felszerelésre elég legyen. Hogy talán megtaláltuk a nágák gyenge pontját a teleportáció segítségével. S hogy szükség lenne egy mágusra aki megírja nekünk a helyszínen a tekercseket de őt nem veszélyeztetnénk. Közben el eltörölve a rajzokat próbálom a homokba rajzolni hogy miröl is beszélek. Hogy a fiúk most is a könyvtárat bújják míg én megpróbálkozom a leglehetetlenebb ötlettel amiről nem is tudnak. S azt is emondom hogy a meglepetés ereje pont abban lesz hogy nem igazi expedíciót indítunk. S hogy valójában titkon abban reménykedtem hogy a főmágusnak lesz ötlete segítőkészsége abban hogy az állítolagosan megtéveszthető nágákat meglepjük néhány trükkel ha menekülnünk kell....
Kifulladva fejezem be s leverem a homokot az ujjaimról. Nem állok fel de lelkesen pillantokk fel rá mint okosabbra és bölcsebbre. A véleményét várva. Előtte ülök a földön a sarkaimra ereszkedve.

LIliana megcsóválja a fejét.
- Nem értelek, Lilian. Pár aranyért mért kell a főtanácsost zavarni? Ha egy sereget kérsz, az rendben van, azt csak ő adhat. De pár arannyal ők nem foglalkoznak, s még mindig nem mondtál nekem semmit. Rendben van, elhiszem, hogy vannak érveid, s hogy ezek esetleg nem tartoznak rám, nekem nem mondhatók el. Ha biztos vagy a dolgodban, hát legyen, megkérem, hogy fogadjanak. De ha eddig azért nyaggattalak, amiért visszahúzódtál, most meg azt kell mondjam a túlzott rivaldafény sem feltétlen hasznos. Ha Sissimor úgy véli, hogy szüksége van Rád vagy valamely képességedre a város vagy a Tudós Ház érdekében, meg fogja szerezni, még ha neked ez nem tetszik is. S ugyanez igaz a barátaidra is, ha most felfigyle rájuk. NOs, menjek, vagy ne? - Liliana látszik, Rád bízza a döntést, de nicns meggyőzpdve afelől, hogy tudod mit csinálsz.

Kissé ugyan megszeppenek, és csendben hallgatom végig.
Majd halkan fejcsóválva nevetek fel röviden. Nem húzom ki a kezem a karjából inkább ráfogok a másik kezemmel a kézfejére. Felé fordulok.
- Lilian asszony ön bölcs és higgadt és bármi baj is érte csodálom hogy a szeretet az ami a leginkább sugárzik önből...ám valóban rövid életem alatt amit megtanultam az az hogy pontosan annyit tudok elérni amennyit kitűzök magam elé .. ha van mellettem vagy vannak mellettem akikben megbízok akikre számíthatok. Eden... ö egy fantasztikus fiatalember ... barát védelmező oktató is egyben. Azt mondta hogy bár nekem sosem volt mentorom patronálóm de egyszer majd felkérhetem Önt... - nézek rá mosolyogva.
- S lám épp azt teszi felkérés nélkül is. Anyámnál csak egyszer használtam ezt a hangot ezt a belső akarat hajtotta szenvedélyt s akkor ő kiküldött a halastó közepére gondolkodni... - vallom be lesütött szemmel.
- Ám vannak érvek vannak tények és ha a főmágus kinevet vagy kiforgatja a még valóban kezdetleges ám percről percre egyre valószínűbb tervünket akkor megszerzem máshonnan amire szükségem van. - nézek rá nyugodtan.
- Idegen vagyok s olyasmire csábítom akaratlan is a város honos lakóit amire nincs jogom... Eden szerint felnőttek vagyunk és jogunk van dönteni...így igaz mégis ha van rá mód és van segítség és ki más segíthetne anyagilag minket mint a főtanácsos aki jólismeri a város anyagi helyzetét és a varázslatok terén pedig az a személy akinél nincs nagyobb elismertebb erő...nos én csak azt teszem amit a szívem diktál...MEGPRÓBÁLOM megóvni a társaim életét. S Ön is beláthatja hogy jobb felszereléssel és némiképp magasabb hatalommal nagyobb az esély erre. Ezek tények nem szavak. - nézek rá nyugodtan.
- S van még pár érv ami talán hatna... - mondom bízva magamban.
- A többiek nem tudják hogy idejöttem biztos nem engedték volna. - fintorodom el finoman.
- S valóban ki vagyok én hogy ítélkezzek csak egy betolakodó aki máris kér sőt követel... - nézek rá kis mosollyal.
- De ott van a kérdés s ezek is csak tények...mi lesz ha sikerül és a városi tanács nem bízott három vagy talán még néhány lelkes "hozzá nem értőben" ? Tényleg nem kérünk sokat. Csak pár aranyat amivel az alapfelszerelést megvehetjük Vulkánvárban. Részemről ha jutalmat is ígérnének utólag elég lenne annyi hogy engedélyezi a tanács a letelepedésünket. - mondom halkan.
- Ígérem hogy nem emelem fel a hangom és megpróbálok rövid és lényegretörő lenni - úgy nézek rá hogy rájöhet ez utóbbi nem biztos hogy sikerül. - S elfogadom szó nélkül a legelső nemet... - próbálom meggyőzni.

Rezzenetlenül hallgat végig, de amikor azt taglalod, kit ért veszteség, vagy kit nem.
- Lilian, én nem vagyok ellened. - jelenti ki halkan. A hangját nem emeli meg, de hát ugye amúgy is kisgyerekek játszanak az udvaron mellettetek, pár közülük furán pillant is rád, hogy mért pörölsz a tanárnénijükkel. - Sőt, Sissimor és Jadus sincs ellened, nem is lehtnek, hisz még nem tudnak rólad. A többi család ellen sincsenek, ezt nekem elhiheted, volt alkalmama beleátni, milyen az, amikor valakinek a sorsáról döntenek. Nem kíméletesek, nekem elhiheted. De soha nem néznek mást, csak a város érdekét. Volt alkalmama megtapasztalni, én is nélkülözni kényszerültem azt a két személy az életemből másfél évig, akik Amy után nekem a legfontosabbak. Ellenem, sőt, ellenünk döntöttek, de a város, és végső soron a mi érdekünkben. Ne vádold őket, úgy, hogy nem ismered mi folyik itt. Nem értesz a város vezetéséhez, ami persze nem róható fel neked, de az igen, ha hozzáértés nélkül ítélkezel.
Elindul, s int, hogy gyere vele. Kicsit távolabb sétáltok.
- Az elraboltak kiszabadítása minden bizonnyal fontos, de kockázatos is. Hányan vannak? Öten? Tízen? S hány életet kellene kockáztatni értük? Tízet, Húszat? Ötvenet? És az anyagiakat honnan vonni el? A védelmi kiadásokból? A szegények élelemzéséből? Esetleg a Tudás Háza felújításától? Az épülő szníháztól? Ki modnja meg mi a fontosabb? Ők. És vállalják is érte a felelősséget. Ha eddig nem indítottak mentőexpedíciót, arra jó okuk volt minden bizonnyal. Lehet, hogy a körülmények most megváltoztak, lehet,m most érdemes ... de a nagy szavak itt nem számítanak. Pontosan meg kell indokolnod, hogy mit kérsz és miért. Meg tudod indokolni? Ismersz olyan körülményt, amit ők nem, s ami megváltoztathatja az álláspontukat?
Megáll, feléd fordul, s a karodra fog.
- Meg kell értened, hogy itt nincsenek ellenségeid a városon belül! Ahogy eddig is jóindulattal találkoztál, úgy ezután is. De a várso vezetői csak oylasmit tehetnek, ami feddhetetlne és jól emgindokolható, emrt bármikor számon kérhetik tőlük a tetteiket. Ami a személyüket illeti, Jadur fiatal, lelkes, és idealista is. A családja az egyik legrégibb és a legtehetősebb elf család a városban. Rengetegen köszönhetik nekik a jólétüket, munkájukat, megélhetésüket, s ez már akkor is így volt, amikor még nem Jadur volt a főtanácsos. Sissimor ellenben vén, és ravasz, és cinikus, és végtelenül okos. Ha bármi hiba van az érvelésedben, akkor ő kíméletlenül le fog rá csapni. Ez nem jelenti azt, hogy eleve ellened van, de csúsztatásoknak és pontatlanságoknak helye nincs. A nagy szavak és a szemrehányások biztosíthatlak, hogy őt nem fogják meghatni. ezen tények ismeretében, akkor most mit felesz? Megvannak az érveid? Képes vagy őket előadni?

Tűz lobban bennem... nem ...az nem lehet hogy nem érti hogy pont ő nem érti.
- Tudják hogy a nágák nem kímélnek senkit ! Hát mennyit ér EGY lakos élete ? Több ezren laknak itt ! Akkor csak ezrelékes lesz a veszteség de annak kitől elveszik azt az egy életet ! Mekkora lesz a vesztesége ? - nézek rá némi indulattal.
- Egyszer talán a kicsi lánya elkóborol s mert jól érzi magát későig marad... mi lesz ha elcsalják ? Ha elviszik ? Lényegtelen lesz ? Mit számít a városnak néhány arany amire szükségünk lenne hogy kipótoljuk azt amit a leégett házért kaptam ...- zaklatottan nézek rá. - Mennyit ér egy kislány élete ? Valóban szemet húnynának felette a hatalmasok mert nem lakunk itt ? Vagy még nem hoztunk hasznot a városnak ? - elkeseredetten nézek rá.
- Mit ér a tudat hogy az a terület többé nem fenyeget veszéllyel hogy az erdőben szisszenő kígyó csak egy kígyó ami inkább elmenekül mint a mérgével megbénít és elrabol ? Mit ér a nyugalom a biztonság ? !!!! - hátralépek egyet mert túlsággal forr bennem az indulat. Az arcom lángol a szavaim marnak de nem érdekel.
- Ha érdemtelennek tart a segítségre akkor körbekoldulom a már megtört családokat biztos akad a ládafiában egy két réz tallér hogy segítsenek. ŐK TUDJÁK mi az elveszíteni valakit. - nézek rá szikrázó szemmel.
- Hogyan kormányozhatják a várost ők a tudós és hatalmas urak ha nem érdekli őket a város ? Ha meg sem hallgatják azt aki tenni akar ? Magunktól megyünk ha segítenek ha nem... én azt hittem ha kérek ha merek kérni ha nem is kapom meg amit szeretnék amire szükségem lenne legalább meghallgatnak - mondom kissé visszafogva magam.
...
- Bocsásson meg Liliana asszony ... - nézek rá mélyeket lélegezve s próbálok újra udvarias és higgadt maradni.
- Tudom hogy súly vana vállán és ha Önt nem győzöm meg akkor senkit sem. Ha elküld elmegyek s nem erőszakoskodom tovább. - hajtom meg felé tisztelettel a fejem.

Liliana bólint, majd újra beszélni kezd.
- Valamivel jobb, de még mindig nem az igazi. Még midnig valakinek a valkijeként akarsz kitűnni. Majd ha egyszer Te, mint Lilian akarsz valamit, az lesz az igazi. De az indokot értem. Másokat is raboltak el a városból. De a város nem indított semmi expedíciót, feltehetőleg úgy vélték nem éri meg. Most akkor mért is másítanák meg a döntésüket? Nem én akarok akadékoskodni, Lilian, de ezeket a kérdséeket fel fogják tenni, ha s színük elé kerülsz. Nem akarom, hogy ott derüljön ki, hiába jöttél, és hiába raboltad az idejüket, az senkinek se lenne jó.

Lehunyom a szemem mig erőt gyűjtök. A szavai szokatlanok és érzem hogy valamit kutat valamit ami mindent eldönthet.
Mélyet lélegzem. Kissé kilazítom a megfeszített ellenkezést hiszen úgyis tud mindent. Megadom magam a kutató tekintetének.
- Nem tudom Eden mennyit mondott el.... - kezdem és a szemébe nézek őszintén.
- Önnek igaza van és érzem hogy segíteni akar talán jobban mint bárki itt ezen a gyönyörű szigeten ... Eden megmondta hogy jobb lenne ha hagynám hogy mások segítsenek... Ezt sosem fogom tudni teljesen magam mögött hagyni .. - sóhajtok halkan.
- Ön olyan mint az anyám volt ... egyenes igaz és rendíthetetlen.. Ő már nincs s amig Emili életét nem rendezem most anyja helyett anyjának kell lennem...holott énmagam is gyereknek éreztem magam alig néhány héttel ezelőttig... S nem szándékozom jó testvérnek látszani...én mindig szerettem és megvédtem Emiliát- nézek rá bátran. - ..ő mindig szeles és szertelen lélek volt s most ki tudja mi van vele. - hajtom le a fejem.
- Mi jó testvérei VAGYUNK egymásnak ... a kín ott van hogy nem tudom pótolni anyát .. talán ez az ami összezavar. - mondom ki azt ami legbelül félelemmel tölt el mióta az az öröm ért hogy Emili él.

- Nagy bizonyossággal sejtjük ...tudjuk hol van a hugom. Eden segít mert bár mennék egyedül is azt én is fel tudom mérni hogy esélyem sincs kihozni őt...a nágák földterületéről...csak annyit érnék el hogy önként besétálok a rabszolgáik közé. Ma csatlakozott hozzánk az egyik térképész barátja szintén önként felajánlva a segítségét... - egyre átszellemültebben nézek rá.
- Lilian asszony kérem ... nem kérhetek kisebb személyektől segítséget mint akik a legtöbbet tudják adni ahhoz hogy a kis társaság sikerrel túlélje. - mondom őszintén.
- Igen mi csak két tagja leszünk a városnak ... persze ha engedélyt kapunk a letelepedésre, de ha sikerül a tervünk akkor sok családnak segíthetünk higgye el... - próbálom meggyőzni.
- Sokaknak azzal hogy tán véget vethetünk a rablásoknak a szülőknek nem kell félteniük gyermekeiket és újabb területek kerülhetnek a térképészeik kezébe mert már tudni fogjuk mi van ott arra amit még nem ismernek. - kétségbeesve nézek rá.
- Kell...fontos hogy a várostól elvehessek néhány percet s ha a nagytiszteletű urak úgy ítélik meg akkor többet.- mondom felbátorodva. Most már nincs hátra csak előre. Meg kell mutatnom hogy bár a két fiú sokkal de sokkal okosabb és ügyesebb nálam de én is el tudom érni amit akarok. - Segítsen hozzá kérem hogy megmutathassam hogy magamért is érdemes rám figyelni ! - kérem határozottan de kis játékos mosollyal a végén.

Liliana meglepődik, ahogy megjelensz, s beszélni kezdesz. Hosszan hallgat, a tekintete téged jutat, úgy érzed, szinte belédbújik, levetkőztet, kiforgat, megcsócsál, s mérlegre tesz.
- Furcsa egy lány vagy Te, Lilian. Tele vagy jó szándékkal, lelkesedéssel, s mégis, mégis valahogy egy csoó dolog kicsit félrecsúszik. Nem angyon, csak egy kicsit. Mintha a legbelső indíték az nem lenne meg, csak mímelnéd. Olyan, mintha a húgod csak azért lenne neked fontos, mert ezáltal jó tetvérnek mutathatod magad a világ szemében, s ezért figyelemre tarthatsz igényt. De nem értem, mire jó ez, emrt nem kétlem, hogy a húgodat valóban szereted, s segíteni akarsz rajta, tehát az indíték igaz, mégis, miért van rajta ez a folt? Mért nem hiszed el, hogy Te saját amgad is méltőó vagy a figyelemre? Ha ezt megértenéd, akkor nem lenne szükség erre a foltra. - elhallgt, emgcsóválja a fejét, amjd sóhajt. - Na, de nem azért jöttél, hogy megint kioktassalak. Azt a múltkor sem viselted jól. Szóval a húgod óügyét szeretnéd a város két vezetőjével megvitetni. Mért velük? Mért csak ők jók? Félre ne érts, én végtelenül tisztelem az életet, s úgy vélem minden egyes élőlény megérdemel minden segítséget, amit megkaphat. De ettől függetlenül kell valami indok. Ennyivel nem állhatok eléjük. Jadur ... Talavrien főtanácsos úr - javítja ki magát - s Sissimor főmágus szinte egész nap a városért dolgoznak. Ha neked kérek tőlük időt, azt a várostól veszem el. A városban laknak több ezren, Te és a húgod, az csak két árva vizitündér. Önmagában nagyon értékes, mint minden más élőlény, de akkor sem ér fel mássik ezer szintén önmagában értékes élőlénnyel.
Liliana fürkészőn néz továbbra is, amíg várja a válaszodat.

Bár nem bíztam benne hogy menni fog mégis megvidámít a hír s egyben kissé szorongás is kél bennem hisz nem a legjobb hangulatban hagytam ott Liliana asszonyt...
- Tudtam hogy a legfontosabb személyhez kell fordulnom mert segíteni fog - mosolygok Tilk Apóra - köszönöm valóban sokat segített. - kedvesen intek felé és máris eliramodok az iskola felé.
Csendben lépek ba a kapun s az udvaron körbenézve kifújom magam. Próbálok megnyugodni. A tekintetem keresi a gyönyörű hölgyet.
Mikor végre meglelem lassan megyek oda hozzá s egy percig tisztelettel nézek rá.
- Liliana asszony ... üdvözlöm- szólítom meg kedvesen. Kissé tanácstalan nézek majd mégis belekezdek.
- Nem zavarnám újra főként nem azért hogy kérjek ha nem lenne valóban fontos. - akaratlan is összefogom az ujjaim és zavaromban morzsolgatom a kzem.
- Nem még nem tudom mit szeretnék tanulni de ha sikerül megmenteni a hugom akkor minden erőmmel ezen leszek hogy megfeleljek az ön elvárásainak. Volt alkalmam gondolkodni a viselkedésemen és nincs mentségem ... - könyörögve nézek rá.
- Kérem segítsen nekem Liliana asszony ...! Emili a legcsodálatosabb testvér higgye el kérem..s már csak mi maradtunk egymásnak... Ő... megérdemli hogy a legjobb segítséget kapja...- lesütöm a tekintetem...érzem a felőle áradó jószándékot és egyre jobban belekeveredem a dologba de nem adhatom fel itt és most nem...
Felnézek rá elszántan ha kidob az sem érdekel.
- Szépen kérem segítsen hozzá hogy elmondhassam a kérésem a tiszteletreméltó Sissimor főmágus úrnak és ha kivételesen a főtanácsos úr is jelen lenne ... - reszketve engedem ki a bentszorult levegőt. De állom a tekintetét bár érzem nem sok kell hozzá hogy elájuljak a növekvő izgalomtól. Most érzem csak hogy a kezdeti ötlet amennyire remek volt most egyetlen szón romba is dőlhet. Tágranyilt szemmel és zsibongó szájszéllel nézek rá...

Eden gyanakodva néz Rád, de nem áll eléd. Igen, Te is felnőtt vagy, s ezt ő tiszteletben tartja.
A jegyzeteidet a könyvel együtt összepakolja, és elrakja egy kis rekeszbe a könyvtárospult mögött, majd elintézi a könyvtárossal, hogy Te is hozzájuthass egyedül, ha visszatérsz. Aztán akét fiú nekilát hasznossá tenni amgukat, azaz mindenféle további információkat gyűjteni.
- Jó napot, Lilian kisasszony! - vidul fel Tilk, amikor meglát, de aztán leesik az álla, amikor meghallja mit is szeretnél. - Ó, nem rögtön valamelyik istenséghez? - néz Rád kicsit rosszallóan, de szeretettel. - Sissimor legalább akkora úr itt, mint a főtanácsos maga. S én fájdalom nem tudok segíteni. NIncsenek ilyen magas ismeretségeim. De Önnek vannak, kisasszony, Önnek vannak. Ha jól tudom, Eden bemutatta már Liliana asszonynak, aki viszont mind a főtanácsonak, mind a főmágusnak személyes ismerőse. Ha utat akar felfelé, ő a legjobb lépcsőfok ...

- Csel és furfang...- ismétlem mosolyogva. - Nos akkor találkozzunk ebédnél ! - nézek csillogó szemmel Edenre. - Én megszerzem a pénzt s a legjobb teleport segítséget. Máris tervek fogannak meg a fejemben. Végre tehetek valamit...
Edenre nézek - Ugye nem gond ha itthagyom a könyvet s a jegyzeteim az asztalon ? Visszajövök ha végeztem és befejezem. Ami érdekelne az már majdnem meg van... - mondom egyre lelkesebben.
...
Majd szinte meg sem várva a belegyezését megperdülve kisietek a könyvtárból. Egyenesen Tilk Apóhoz szaladok.
- Tilk Apó ... segítsen nekem kérem ! Ön ismeri az iskola összes rejtelmét ... - nézek rá kissé félrefordított fejjel kedvesen - Hogyan juthatok be Sissimor főmágus színe elé a leghamarabb ? ... mondjuk most ? - nézek rá tágranyílt könyörgő szemekkel - muszáj s nem is tartanám fel csak pár percig de ez most élet halál kérdése ... kéééérem .. - próbálom meglágyítani s rávenni hogy megtegye amit kérek.

Edennek jólesik a dícséret, bár kicsit kizökkenti, s bele is pirul, mire Mirk zavartan krákogni kedz, s beleolvas az egyik lapba, mintha éppen memorizálni akarná. Eden aztán magára talál elég hamar.
- Éppen ez az ötletben a jó! Az a valaki, aki velünk tart, csupán "utazik". Eljut a város közelébe, de nem kell bejönnie. Memorizál, tekercset ír, otthagy nekünk egy párat belőle, aztán eggyel hazaugrik. Mi csak akkor kezdünk igazán mozgolódni, ha már távozott, így neki a kockázat sokkal kisebb. Az, hogy pénzt kérsz az egy lehetőség. A másik, hogy a város a nyomozás érdekében hivatalból kijelöl valakit ennek a véghezvitelére. Bármelyik megoldás jó. Sissimor, a város főmágusa talán egész újvilág legjobb térmágusa, és van jópár kitűnő tanítványa. Az egyik Ergon mester, akit már ismersz. Ő az iskolában tanít, de a Városi Tanács szolgálatában is állnak mágusok. Ők azok, akik a különböző követségek utaztatásáról gondolskodnak, vagy egyéb teleportálásokról.
Mirk felpillant az iratból, amibe zavarában temetkezett, s amibe belefeledkezett.
- Az ötlet tényleg jó. S rájöttem, mi votl az eddigi expedíciók gyenge pontja, ami nálunk eleve kizárt: sokan voltak. Húsz-harminc lény nem tud észrevétlenül megközelíteni egy települést, aminek a lakói a környékről szerzik az élelmüket, és úgy ismerik azt, mint a saját tenyerüket. Három-négy taggal azonban ez sokkal könnyebben megoldható. Bár fogalmam sincs hogy fogunk szöktetni, ha nem képviselünk katonai erőt ... de a csel és furfang mindig lehetséges.

Befejezve a rajzot felnézek Edenre mert árnyékot vet a papírra s ezzel visszatéríti a gondolataimat a jelenbe....
- Igen ? - de szinte bele sem kezd felugrik és elrohan. Míg vissza nem érnek még leírok pár sort az éppen tanulmányozott növényről.
Szédület amit előadnak de érzem egyre lelkesebbek és ez jó.
Végig hallgatom Mirket s Edent. Majd egy percig összehúzott szemöldökkel nézek rá. Lázasan gondolkodom. Majd bátortalanul szólalok meg...
- Vagyis kell még egy utitárs aki segít... aki ott helyben tudja megírni a tekercset.. de ki lesz olyan bolond hogy velünk tart ? - nézek rá mosolyogva.
- Valamint...visszakéne mennem a városházára ahhoz a férfihoz aki az iratokat szedette nekem össze és meggyőzni őt hogy támogassanak minket ? - félrefordított fejjel nézek rá.
- S ha sikerül szerinzed mennyit kérhetek ? - kérdezem a tapasztaltabbat ez ügyben. Eden szemében lángoló tűz átmelegít újra. Finoman de határozottan az ujjaira fogok...
- Maradj mindig ilyen.. - kérem halkan de kedvesen. Szívesen megérinteném de érzem ez most nem esne jól neki...a kettőnk finom bensőséges kapcsolata csak ránk tartozik.....

Míg elmélyülten jegyzetelsz, Eden elmélyülten olvas. Hallassz bár morranást, vagy sóhajt, ami azt jelenti, őt is megrendítette kicsit az anyag. más könyveket is keres a polcon, fellapozza, beleolvas, visszateszi, amjd még egy-kettőt ugyanígy felüt időnként. Aztán felkel, s átül hozzád. Az arca komoyl, de nem kétségbeesett. Megvárja, míg befejezed az aktuális modnatot vagy képet, s rá tudsz figyelni.
- Na, akkor lássuk, hogy is állunk! - megakad. - Áthívom MIrket is, elnézést! - azzal felpattan,s elviharzik, majd ketten térnek vissza,s leülnek melléd.
- Nos, amit tudunk most már. A nágák nem először építenek olyan települést, ami a rabszolgatartáson alapul. Lilian, ne úgy gondolj erre, hogy építenek egy nagy hodályt, és abban befalazva vannak a foglyok, hanem hogy midnen ház így épül fel gyakoraltilag. Megépítika házat, rendesen, minden szobájával, amik között rendes ajtókon lehet közlekedni. De kifeklé nincs megfelelő méretű nyílás. Ez a ház lehet egy akóház, ahol a rabszolga szakács lesz, vagy éppen takarító, vagy éppen ágyas ... - rád pilant - Elnézést! S lehet egy műhely, ahol mondjuk fazekasárut készítenek. A léyneg az, hogy odabenn bárki mozoghat, de ki-be csak nága közlekedhet. Valószínűleg a település körül a fal is ilyen. Pofon egyszerű. S ezért fontos az, hogy ne lehessen bejutni, vagy aki idegen bejutott,a z ne juthasson ki. Mért? A teleportálás miatt. Ha valaki olyan jut be, aki képes teleporttekercset írni, akkor ez az előnyük erősen megcsappan. Onnatól bárki kiugorhat onnan, vagy beugorhat oda, és vége az előnynek. Jobb lenne, ha még a város előtt megszöktethetnénk a húgodat!
Megvakarja a fejét, jelezve, hogy a megállapításnál tovább még nem jutott. Ekkor jelzi Mirk, hogy szót kér.
- Azt hsizem erre jóe sélyünk van. A mellékágba behajózva a kalózok árral szemben haladnak felfelé. Ez lassú, és a folyóparton sem lenne gyorsabb, bár minden bzonnyal vannak helyek, ahol a parton kell vontatni a járművüket, bármi is az. Az a hely ott, amit meghatároztunk, már az erősen dombos terület, a hegyek lábánál. Erygételmű, hogy a terep állandóan emelkedik, hisz azért folyik a folyó az ellenkező irányba.
Egyszerű dolgok, amiket mond, valóban minden térképészeti tudás nélkül is átlátható. Te is pontosan tudod, hogy víz felfelé nem folyik.
- Viszont az a mellékág is ered valahol. Valószínűleg ugyanabban a hegységben, mitn maga az Aranyút folyó. Az Aranyút folyó forrása Vulkánvártól keletre van egy kissé. Ez egy nyugati mellékág, tehát ez Vulkánvártól jyugatra kell, hogy eredjen. Igen jó eséllyel elébb érhetünk a nága település közelbe, ha elugrunk Vulkánvába, és onnan a forrást megtalálva lefelé ereszkedünk a patakon, ezt Eden is jól látta. Megelőzhetjük őket, és felkészülhetünk. Ami pedig a hajtóvadászatot illeti ... Nos, a legjobb az lenne, ha miután megvan a húgod egyszerűen hazateleportálhatnánk. De egyikünk sem tud tekercset írni.
Eden szemében fény gyúl.
- Kell még valaki! Valaki, aki tud! Hogy ez eddig nem jutott az eszükbe! - a fejéhez csap. - Hiszen éppen most fejtettem ki, hogy a teleportálás a nágák nagy mumusa! Persze a városba magába nem tudunk bejutni, de a közelébe igen. S ha oda lenne egy teleportálási pont, az nagy előny lenne a további nyomozásban is!
Feléd fordul, s megfogja a kezedet.
- Lilian, dárga, nem tudom menynrie érted, amit modntunk, de fontos lenne, hogy megértsd, mert szükség lesz Rád, és a gyönyörű vonzerődre a meggyőzéshez! Ha ennek az ötletnek megnyerjük azt a városi hivatalnokot, akkor kaphatunk támogatást a várostól. - csillogó szemekkel néz Rád, most megint érzed, hogy erősen reménykedik.

Kirakosgatom elé a könyveket kinyitva éa cédulákkal megjelölt oldalakra mutatok.
Mosolyogva emelem fel a kezem mikor Mirk védelmére kel.
- Jó jó persze rendben van... én nem mondtam hogy nem örülök a segítségének csak aggódom értünk a leírásokat látva. Nem kétlem hogy felnőtt .. és tudja mit csinál csak épp kérdés hogy az élete kockáztatása árán is megéri e neki... - mondom halkabban - Bizonyára van családja vannak szerettei akik ezt másképp látnák... - nézek rá kedvesen - nekem csak Emili van ... s te - érintem meg a karját lágyan - vagyis a legmélyebb legsötétebb és legfélelmesebb helyre is bemegyek ha ott van vagy ha ez kell hogy végre szabadon és boldogan élhessen. - mondom komolyan.
...
Felcsillanó szemmel nyúlok a könyvért amiről már a kezében is látom mi lehet. Bevackolom magam egy kényelmes sarokba. Jópár papírost veszek magam elé és gyors de lehetőleg minél pontosabb mozdulatokkal rajzolni kezdek és kiegészítem jegyzetekkel. EZ az én világom... Eden tökéletesen rátapintott a legkedvesebb pontomra. Rengeteg új növény új tudás...
A világ szinte megszűnik körülöttem ....

Eden bólogat.
- Nagyon keveset tudunk. Nem ismerem az írásokat, így nem tudok felelni a kérdéseidre, de ha odaadod a szöveget, átolvasom én is. Mirk felnőtt, attól hogy kicsi méretre. Ő dönt a sorsáról, nem én. Neki az élet mit sem ér, ha nem kerülhet be a városi hivatalba, mint térképész. Ehhez pedig vizsga kell.
Eden kezedbe nyom egy gyógynövényes könyvet ott kinyitva, ahol az adott tájegység gyógynövényeiről olvashatsz, szép, képekkel illusztrált ismertetéseket. A hegyvidéki, erdei gyógynövények eléggé különböznek egy torkolati lápvidék növényeitől, így van mivel ismerkedni, de a könyv nagyon jó, és pontos. Kinézet, érési-szedési idő, felhasználhatóság, receptek. Minden szépen össze van foglalva.
Eden ezalatt leül a jegyzetekkel, és elmélyed bennük.

Kissé csalódottan rakom össze a papírokat.A remény hogy közelebb jutottam volna az expedíciók kudarca olvastán semmivé foszlik.
Más oldalról kell közelíteni .... lássuk a nágákat.
Elfogadom Eden ajánlatát és vele megyek könyvtárba. Szó nélkül mélyedek el a sorok közt és egyre reménytelenebb a helyzet és sok mindent nem is értek.
A könyveket kis cédulákkal bejelölgetem ahol hirtelen kétségem támad. Mikor Eden befejezni látszik a saját keresgélését odahívom....
- Énmég csak a hajón láttam egyet belőlük de nem tűnt könnyen befolyásolhatónak sem lassúnak. Aztán meg ha a rabszolgákat bezárják egy épületbe akkor hogyan tisztálkodnak eszenek és egyáltalán mire használják őket bezárva ? - kérdezem aggódva.
- Ha meg eladásra szánják a rabokat akkor valakinek tudnia kell a piacon vagy ott a környéken hogy honnan hajtják oda őket. - gondolkodom hangosan.

- Biztos hogy a kis Mirket hozni akarod. Így is összefacsarodik a szívem ha arra gondolok hogy nem éled...nem éljük túl. A leírások szerint vagy megharapva rabként érkezünk vagy besétálva a településre nem jövünk ki többet vagy ha el is iszkolunk hajtóvadászatot indítanak és kíméletlenek....- sóhajtok fejcsóválva.
- Előbb kell odaérnünk a partra minthogy kirakodik a hajó... ha hajó egyáltalán. Hisz csak azt érezte Ergon mestre hogy a folyón van de ki tudja min... csónak tutaj vagy csak úszik.... - töprengve nézek Edenre.
- Mondd mit tegyek hogy előbbre jussunk mig ti a fontosabb részeket intézitek ? - kérdezem elszántan.

Ahogy nézed a dátumokat, rá kell jönnöd, hogy ez a település nem lehet túl régi. A legrégibb feljegyzés sincs nyolc évesnél régebbi, s csak kilenc esetről szól van szó, amikor a család egyáltalán nyomozást kezdett az ügyben, és megállapítást nyert kétséget kizáróan, hogy a családtag ott van a nágák fogságában. Összesen három olyan esetet találsz, amikor a család expedíciót szervezett az elrabolt rokonért. A többi esetben nincs tövábbi feljegyzés, illetve az elrabolt személy meghalt még az expedíció indulása előtt. A három expedícióból egy visszafordult, mivel akiért mentek szintén meghalt, a másik kettő pedig nyomtalanul eltűnt.
A gyenge ponton elmélkedve arra az az ötleted támad, hogy esetleg az iskola könyvtárában lehetnek egyáb feljegyzések a nágák természetéről, vagy társadalmáról. Már csak azt kellene megtudnod, hogy hol van a könyvtár, és hogy lehet ott könyvhöz jutni.
Eden felajánlja, hogy elkísér a könyvtárba, Mirk pedig itt marad, térképeket bújni, hátha még kisüt valamit az útvonalról, vagy a tájról.

Az iskolai könyvtárban Eden némi keresgélés után talál neked olyan könyvet, ami különböző vad törzsek életmódjáról szól, s ebben van szó a nágákról is. Amíg te ezt olvasod, addig ő egyéb könyvek után kutat.

A nágákról valóban feljegyezték, hogy előszeretettel tartanak rabszolgákat. Kihasználják azt a lehetőséget, hogy szinte őrizet nélkül tudják fogva tartani a rabokat, hisz azok nem tudnak kijutni az épületekből, amikbe bekerülnek, míg a nágák könnyedén járnak ki-be. Az építkezésük ennek megfelelően igen zárt: a bejáratok szűkeke, az ablakokon mindig rács van, pontosabban általában magát az épület falát csak kis résekben nyitják meg, s úgy engedik be a fényt.
Kígyó alakban harapásk mérgező, és bénító hatású. Sok vadász végezte már nága börtönben, mert egy óriáskígyóvá alakult nága megmarta, s mire újra mozgásképes lett, már meg is kötözték a társai.
Valamivel lasabbak, mint az átlag, egy harcban hátrányt jelent nekik, s minél inkább hideg van, ez annál jelentősebb. Ebbőla sazempontból szerencsés, hogy ősszel indultok neki a feladatnak, bár nem tudod ez mennyit nyom a latban, hisz a harcban egyikőtök sem jártas igazán. Jó hír viszont, hogy könnyen befolyásolhatók.
A további beszámoló viszont igen riasztó. Leír egy korábbi esetet, vagy kétszáz év távlatából. Ekkor romboltak le egy nága települést, s szabadították ki a foglyokat. Maga a sier jó hír, de amit a település társadalmáról és szabgályairól írnak, az nem annyira már. A nágák kínosan ügyeltek arra, hogy senki illetéktelen ne juthasson be a városba, vagy ha bejutott, ne juthasson ki élve. Akik a város közelébe jutottak, s felfedezték őket, azok után is mindig kíméletlen hajtóvadászat indult, s vagy megölték őket, vagy fogolyként végezték. Csak kevesen tudtak hírt vinni a város hollétéről, ezért az ostrom előkészítése is tizennyolc évig tartott, s felderítés rengeteg áldozatot követelt.