Útkeresés

- Ez nagyon aranyos, kedves, önfeláldozó, tényleg, de nem ésszerű. - Eden nem hagyja magát. - Teszem azt tényleg ott fekszem bénán. Mit csinálsz? Ölbe veszel, és hazacipelsz? Arról nem is beszélve, hogy ha elkapnak egy varázslót, azt biztos nem egyedül fogja őrizni valaki, még ha béna, akkor sem. A varázslatokhoz ugyan kell anyagi komponens, mozdulatok, és varászige is, de mindegyiket el lehet hagyni. Ha nagyon odafigyelek, és kockáztatok, akkor úgy is tudok varázsolni, hogy bénán, vagy megkötözve fekszem, betömött szájjal. - magyaráz tovább - S ezt a kalózok szerintem tudják. Emlékszel, amikor leszedtem rólad a törölközőt? A medált is le tudom szedni. Mellesleg az a kapzsi fajtája, szerintem maga szabadít meg tőle, hisz csak egy ékszert látnak benne. Ó, a mágiának rengeteg előnye van, s kevesen ismerik az összeset. Majd lassanként megismeredsz ezekkel a dolgokkal.

- A kikötőben megláttam egy Herk szerű alakot. Erre eldobtam minden cuccom vagyis csak reméltem hogy a kikötő irdodájában megőrzik. S alakot váltva rohantam haza hogy bár már nem szeretsz azért figyelmeztesselek. Ekkor tudtam meg hogy eltűntél.- az ajkára teszem az ujjam hogy még nem fejeztem be.
- Mint mondtam elment az "eszem" itthonról hát tettem eszetelen amit tehettem. Ergon azt mondta maradjak a seggemen mert a varázslók dolgoznak az ügyön s Sissimor is kerestet tehát úgy sem tehetek semmit. Aztán azt mondták hogy mivel rajtad van a lánc így ők sem tehetnek semmit. - fújtatok rá villogó szemmel.
- Semmi másra nem tudtam gondolni csakhogy Herk meglepett megharapott s most bénán fekszel valahol tehát le sem tudod tépni a láncot a nyakadból hogy megtaláljanak. Bár Mirk azt mondta hogy ha te nem akarod akkor hiába is keresünk...- intek hogy még nincs vége.
- Aztán visszamentem a holmimért hátha még negvan mert ugye az elcsent három arany az három arany - nézek rá kajánul - aztán az istenek mintegy jelet ismét az utamba sodorták az átok kalózt s ekkor kértem meg egy járókelőt hogy hozza haza a cuccom. Innen tudta Ergon hogy elmentem...expedíciózni...szegény - sóhajtok fel.
- Innen már tudod..egyszerűen tudnom kellett hol vagy s követtem hátha hozzád vezet - tükrözöm vissza neki a kis kioktató pillantását.
- Én végig bántam hogy elmentél mert hiszen EZ a TE területed városod a betolakodó én vagyok... - húzom össze a szemöldököm - vagyis ha legközelebb valamelyikünk menni akar legalább sorsoljuk ki !!!!! - morgom és hozzábújok szorosan. Jelezve hogy eszem ágában sincs elmenni.

Eden kicsit hüledezik.
- Hát, bocsánat, hogy nem Herkkel töltöttem az időt, hanem a papnőkkel ... - helyez el egy kétes értékű oldalvágást - ... s igen, Ergon elmesélte, hogy milyen állapotban kerültél haza. Akkor csak egy dologra akart megkérni: hogy maradj életben, drága, mert nem tudta, hogy számoljon el veled, ha én esetleg előkerülök. Rád bízza, hogy MIrket és Emilit figyelmeztest, hogy ne menjenek ki. Azt hitte, képes vagy a dolgot automatikusan magadra is értelmezni, hisz ha Mirknek nem ajánlott, akkor neked hogyan is lenne? Ismered a vársot? Nem. Meg tudod amgad védeni? Nem. Szép vagy és kívánatos? Igen. S erre elemgy a dzsumbujba kalózt üldözni. Drágám, ez egy meredek próbálkozás volt! - Edenen érződik, hogy kicsit bosszús. - Amikor Ergon elmesélte, akkor bántam igazán, hogy itthagytalak.

Felszalad a szemöldököm.
- Egy kő ami világít ? - megcsóválom a fejem mosolyogva.
Eden melkasára támaszkodom mellé hasalva s így a bahajlított karjaimmal támaszkodva egy magasságban van az arcom az övével.
- S mi is láthatjuk mikor kikérdezi ? S Herket is idehozzák majd ? - nézek rá csillogó szemmel.
- S mi lesz velük ha hazudnak ? Vagy kiderül hogy valóban rengeteg lény élete szárad a lelkükön ? - kérdezem kíváncsian.
- Láttál már kivégzést ? - kérdezem halkan.
- Miért nem mi megyünk Herk után ? Az egész világ üldözi s nekem sikerült volna megállítanom...- hengeredem le róla.
- Ha itthon lettél volna te lettél volna az eszem józanabbik fele - sóhajtok fel.
- Követtema kikötőig felmásztam egy bálarakásra és onnan figyeltem a kalyibáját...aztán mikor elment bementem és nem voltál ott ...- nézek rá játszi szemrehányással - s végül majdnem elkísértem a kocsmába ahol megvertek...vagyis vele voltam egy egész napot....- mondom mérgesen.
- Aztán meg mikor el akarták kapni akkor nem a megfelelő kalyibába rontottak be tán vagy nem tudom...de senki sem kért meg hogy mondjam el melyikben van vagy mutassammeg.... -fintorodom el.
- Te Mirk és én elkaphattuk volna....- nézek rá szikrázó szemmel.

Eden tovább cirógat.
- Látod, hogy mégis tudnál? S igazad is van. Tudod, én is tisztelem az életet. De úgy vélem, van, aki elhibázza, vagy elpazarolja a sajátját. S nekik a halál nem csak büntetés, de esély is az újrakzedésre. Az Örök Körforgás biztosítja nekik, hogy újra próbálkozhatnak. De azon gondolkodm, vajon hány lény élete száradhat a lekükön? Ismered az isteneink törvényét: aki egyszerre száz, vagy annál több értelmes lény halálát okozza, azt azonnal megölik ők maguk. Meghúzták a határt, a többi törvénykezést ránk bízzák. De ezzel egyben kinyilvánították azt is, hogy ez az irány, az ilyesmit nem lehet eltűrni. S én nem is fogom. Hallottad Jadurt, mennyire keményen fellépett a városházai eset ellen. Meg fogják találni a vétkest, vagy vétkeseket. - egy pillanatra megélénkül - Ó, hisz lehet, Te nem is tudod ... van a városban egy varázstárgy. Egy kő. Az Igazság Köve, úgy hívják. Akin számonkérnek valamit, azt úgy szokták meghallgatni, hogy erre kell tennie a kezét, s a kő világít. Ha kéken világít, akkor az illető igazat mond. Ha pirosan, akkor hazudik. Amikor Jadur elrendelte a kihallgatásokat, úgy értette, hogy ezzel fognak kérdezni. Nincs menekvés. S ha elkapjuk a fickót, vagy bárkit, aki vele van, őket is ezzel fogják kikérdezni.

- Eden szeretlek... - könyökölök fel mert látom nem tud aludni tán az izgalom a másnapi vadászat miatt tán az hogy végre vége lehet ennek a hajszának és megnyugodva élhetünk...
- Emlékszel a kalóztámadásra mikor téged lerántott a víz alá ? - nézek a szemébe nyugodtan.
- Ha nem húzod fel a hajánál fogva akkor belefojtom a folyóba...- mondom halkan - lehet jobb lett volna ha hagyod... - túrok lágyan a hajába a homlokánál. - Akkor és ott a féltés vezérelt s azt hiszem megóvtál a tehertől hogy megöltem egy lényt... - végig simogatok az arcán.
- Tudom hogy vannak olyanok akik nem erre a világra valók s Kígyónyelvűnek sincs keresnivalója itt hiszen nincs más célja mint más lények árát megszabva a sajátját életét fenntartani.
- S igen ha megölik nem fogok sírni utána de amellett hogy mint hallod meg van erről a véleményem azért igenis olyanok mondják ki a megalapozott ítéletet akik erre hivatottak. A város főtanácsosa Jadur és Sissimor s mindazok akiknek befolyásuk van a városra. - mondom minden indulat nélkül.

Eden lehet nem veszi észre, hogy már aludnál.
- ÉN tudnék ölni. - jelenti ki határozottan. - De ha jobban belegondolsz ... Herkkel mit csinálsz, ha elkapják? Persze, Te semmit. De ha rajtad lenne az ítélkezés vagy a végrehajtás sora, akkor mit tennél? Nem tudsz ölni. De ha más megteszi helyetted, akkor az úgy jó, ugye? Mert előre megmondom, ha Herket még egyszer elkapják, akkor ki fogják végezni. De nem ő lesz az egyetlen. Ha ez az akció sikeres, akkor fejek fognak hullani. Sok.
Eden hangjában nincs indulat, csak elmondja, mi várható. A száraz tényeket.

Eden szavai megnyugtatnak.
- Mondtam hogy jó tanár leszel .. mégha ki is teszed magad egy vizitündér kényének kedvének - csókolok a nyakába.
- Soha nem tudnék ölni Eden... igen ismerem a mérges növények legtöbbjét de egy részükről azt is tudom hogyan lehet enyhíteni vagy megszüntetni a hatásukat.... nem ölni nem... - nézek rá komolyan.
- Viszont Eion mester képessége lenyűgöző...képzeld el mi lenne ha meg tudnám tanulni - sóhajtok fel - úgy gyógyítani hogy tudnám pontosan mit gondol a szerencsétlen szenvedő aki kínjában nem tudja kimondani de a fejében bizony megfogalmazza a választ ha akarja ha nem. - nyúlok el mellette és ábrándosan nézek rá.
- Na ez lenne igazi hatalom - mosolyodom el.
A mellkasát simogatom lágyan.
- Elképzeltem a várost a tornyokat körbe s minden toronyban egy varázsló akik kapcsolatban állnak egymással s a lenti csapatokkal is. nem félelmetes szerinted ? A város körbe van fogva ... Nem szeretnék a kívánt vad lenni a közepén...- lenyúlok a takaróért és magunkra húzom.
- El ne felejtsd az ébresztő varázst kérlek. Szeretnék kicsit hosszabban a fürdőben időzni. - kérem halkan. Finoman csókolgatom végig a fülét a kis pirulós bukta jelzőmet... szeretettel gondolok Eden összes ilyesfajta megnyilvánulására...

Eden átölel, s megcirógat.
- Igen, a mágia, és az egyéb tudományok hatalmat adnak. A kérdés mindig az ilyen esetben, hogy ki mire használja. Liliana például a gyógynövényekből és a tanításból él. Gyakorlatilag nem használja. Ergon tanít. Sissimor egy egész várost abajgat, bár ezt Jadurral együtt teszi. De Sissimor már akkor is fővarázsló volt, amikor Jadur még csak járni tanult. Sedum? Róla nem tudok semmit. De Liliana professzornak szólította, s én mégsem hallottam róla semmit. Ez sem lehet véletlen. Ormond? Hogy Ormond mihez kezd a megszerzett tudásával, azt még nem tudni. És én? Én ki vagyok szolgáltatva egy vizitündér kéynének-kedvének. Nem is tudom ... szerinted ez valóban a hatalomról szól? - kérdez vissza cukkolódva. - A mágiában éppen az a vezsélyes, hogy hatalmat ad. Nagyon óvatosan kell vele bánni! De vagyük a gyógynövényeket. Egy jó gyógyítónak hatlama van élet és halál felett. Ez is egy hatalom. A gyógynövényekkel is lehet ártani, sőt, ölni is ...

S csak most hogy elmondta újra rámszabottan a holnapi vadászatot gyúl csak fény a fejemben. Kikerekedő szemmel nézek rá.
- Te leszel a varázsló s én leszek a ...zászlókezelőőőd ? -nézek rá döbbenten.
- Én azt hittem azért kell megtanulnom hogy a kergetés közben odalent értsem hogy miért és merre is futunk - vallom be neki mennyire félreértettem az egészet.
Mikor mellém fekszik hozzábújok.
- Természetes hogy félek ? - kérdem halkan. A feszültség meghúzza az izmaimat s fázósan bújok mellé.
- Ez most egész más mint a fagyos erdőben megtalálni és kiszabadítani a hugom.
- Ez a Te világod a varázslóké s most olyan ...olyan de olyan furcsán érzem magam .... - suttogom s a nyakába fúrom az arcom. - A hatalom ott van most mindenhol.... Sissimor Eion Liliana Ormond Sedum Ergon .....- sorolom halkan - s most te is... - sóhajtom - olyan ...messze vagy Eden... azaz Grim professzor... - mondom halkan de komolyan. Fogalmam sincs érti e mire gondolok de velem most megfordult a világ néhány perc leforgása alatt.

Eden megsimogatja a fejed, s ad egy csókot a homlokodra.
- Tudod Te ezt, ne aggódj! A mágia egy megbízható dolog. Ha működik ... - kacsint egyet - Na, szóval holnap reggel, természetesen kaja után, tornyot mászunk. A délelőtti őrségváltás harangjelére kell fenn lennie mindenkinek a helyén. Ha a harangjel elhangzott, a tornyok zázslósai bejelentkeznek, s jelzik, hogy megvan-e mindenki, aki oda tartozik. - a fejedben már le is játszódnak a megfelelő mozdulatok - A lenti csapatok is bejelentkeznek. Aztán jön a varázslásra felkészülni jelzés, és utána a "MOST" jelzésre varázsolunk. AZért ennyire fontos az időzítés, mert a célpont mozoghat is. Az eredményt a zászlósok egy zászló megfelelő irányba tartásával egyértelműen jelzik. A stratégák a zászlók által mutatott irányokban képzeletben húznak egy-egy vonalat, s ahol a vonal találkozik, ott van a célpont. Akkor a stratégák megadják a haladási irányt ennek megfelelően az utcán tartózkodó csoportoknak, akik iszkolnak, mint a nyúl. Az irányító, ez most szerintem Sissimor lesz, megadja, hogy mely időpontban, mely tornyok varázsolnak majd újra, ezeket a jelzéseket is a zászlókezelők olvassák le, mivel a varászló pihen a stratéga meg az utcákat figyeli. Szóval neked kell szólnod, ha újra varázslásra kell felkészülnöm. S megint kezdődik előről, a felkészülés, a MOST jel, stb., amíg a földi csoportok meg nem találják a célszemélyt. Latod vannak még kiegészítő jelek: ha a varászlód kimerült, és nem bír többet, ha esetlegesen azt feltételezed, hogy közületek valaki innen fentről látja is a célpontot, ha a varázslód rontotta a varázst, s nicns eredmény, és a többi egyéb rendkívüli esemény. Egyszerű, nem? - fejezi be Eden az előadást mosolyogva.

Megadóan nézek Edenre.
- Gonndolom ha már nincs rászükség Sedum képes lesz semlegesíteni mert másod és első fokon is életfogytiglanra ítélem magam egy kis cellában valamelyik toronyban. - sóhajtok tragikusan.
- Úgy villogj Jamael előtt ezzel a tudással hogyha esetleg letellik a két hét vagy akármennyi akkor kívülről meg kell majd újra tanulnod az előadott hőskölteményeket hogy a kegyeiben maradhass az irodalom terén - figyelmeztetem Emilit halkan.
- Ez alatt az idő alatt tuti nem fogok semmiféle tankönyvet a kezembe venni. Vagyis ha majd kerestek akkor a másoló teremben leszek folyton és Emili csapatára keresem meg a betevőt. - nevetek fel halkan.
Most is hatalmas adag étel tűnik el a tányéromról. A kimaradt ebéd pótolva lesz már érzem.

Vacsora után korán ágyba bújok s Eden után nyúlok.
- Elmeséled nekem a holnapot? Hol lesz a helyem mit kell csinálnom ? S kikérdezhetnél ezekből a jelekből is mert bár tudom hogy tudom mégsem bízom ebben valahogy ... - fintorodom el.

Válaszul Eden fog két zsebkendőt, s megadja neked a kollégiumi étkezde útirányát, majd kimasírozik enni. Emili a vacsoránál előad egy részletet az egyik híres hőskölteményből.
- Ma olvastam, és tényleg tudom!
Neki ez élvezet. Na, persze, ha hőskölteményt tudnál, az neked is lehet, hogy élvezet lenne. Eden megfenyegeti Emilit.
- Ezt nem kellett volna! Most a nővéred még egyszer előadja a perrendtartást, és akkor én itt halok meg a jogi bikkfanyelv végez velem. S még fellebbezni sem tudok.
Mirk nem szól csak hangtalanul röhög.

Elgondolkodom picit majd Emilire nézek.
- Remek ha örültek neki akkor nem bánom állom az árát ha ésszel fosztotok ki .. - mosolygok a kis vadócomra - a konyhában a főszakács a segéderőre bízta az ügyet szerintem elég ha őt fűzögeted tovább...egy nagyon kedves ijedt fiatalember ...ha tudnám hogy hívják jó lenne de nagyon rohantam viszont tudom hogy könnyen rá fogod venni... - kacsintok Emilire. - S ha van kedvetek hozzá akkor az egész szertári anyagot meg lehetne így csinálni azt hiszem Mrekon nagyon de nagyon büszke lenne a gyűjtemény ilyenfajta kiegészítésére. S az érdem is a tiétek ... - nézek rá mosolyogva - de persze csak ha van kedved növénytant okítani a rajzszakkörnek - nevetek a hugomra s büszke tekintettel nézek rá. - "Szeretlek" - formálja felé a szám.
Nem merem hangosan kimondani nehogy zokon vegye a már megint túlzottnak tartott testvéri szeretetet.

Eden megjegyzése most igazán sikeres. Még tán a nyakam is belevörösödik.
- TE....! - majd nem folytatom mert nem az étterembe és nem a többiekre tartozik mit gondolok róla. Menekül és ezt jól teszi.
Jóllakva állok fel s megyek dolgozni. Belemerülök a másolásba. Élvezném is ha csak gépiesen másolhatnám a szavakat mondatokat ám minden mondat megragad a fejemben és értelemmé próbál összeállni.
Az ebédidőt a fürdőben töltöm de még a dézsa melegvíz sem képes kiáztatni a fejemből a beletömődött tudást.

- Sissimor el fog engedni a kiszabott bűntetésed lejártának időpillanatában mert ha nem akkor alkalmazzuk a lefektetett alapelveket a perrendtartásban előirt szabályok szerint. S ezek a szabályok biztosítják a te személyes jogaidat a kötelezően lerótt ellenszolgáltatás mértékének megfelelően.
Így a feladat az hogy összhangban az eddig elhangzottakkal
a feleknek a jogviták elbírálásához a perek tisztességes lefolytatásához és ésszerű időn belül történő befejezéséhez való jogát érvényesítsük. - mély levegőt veszek - A per befejezésének ésszerű időtartama a jogvita tárgyát és természetét valamint az eljárás lefolytatásának egyedi körülményeit is figyelembe véve határozható meg. Nem hivatkozhat a per ésszerű időn belül történő befejezésének követelményére az a fél aki magatartásával illetve mulasztásával a per elhúzódásához maga is hozzájárult.......

Kétségbeesve nézek Edenre s a fejemre húzom a párnát... belesikoltok. Majd kissé megnyugodva bukkanok elő.
-Vagyis ha az elkövetkezendő egy hét leforgása alatt bárminemű számodra hátrányos helyzetet teremtő vitába bonyolódnál a fővarázslónkkal csak fordulj nyugodtan hozzám. Tökéletesen képes vagyok ellátni az ügyedet ... - mosolygok rá. - Sissimor meg majd a bajomat - kuncogok fel.

Elveszem tőle a kis füzetet.
Kétségbeesve nézek rá.
- S eztán csak jelekkel fogok veled társalogni...- aztán felvidulok - kis zászlót nem kapok mellé ? - cukkolom. Aztán morózus tekintetét látva sóhajtva kinyitom a füzetkét.
Jelek rajzok leírások.... Belemerülök bár nem tart sokáig. Mikor végig olvasotam lehunyom a szemem és végig gondolom azt amit elolvastam.
Majd nem tetsző sóhajjal nézek rá.
- Még azt is tudom melyik jel hanyadik oldalon van s melyik jelzést hány rajzzal mutatták be. - megrázom a fejem. Láthatóan tiltakozom az egész áldatlan áldásos varázslat ellen mint kiscsikó a zabla és kantár ellen.
Ám a kötőfék fent marad bármit teszek is. Elgyötörten nézek Edenre....

Emili csak talányosan mosolyog a kérdésekre, aztán elcsodálkozik.
- Sütemény??? Ó, és én ezt pont kihagytam! Nem, tegnap nem voltam ott, de ha a sütemény elért a csapatig, akkor követelni fogják a folytatást. A kollégista mindig éhes! - osztja meg veled első megfigyelését, s Eden, s Mirk bőszen bólogat hozzá, hogy ez bizony így van.
A koránkelésre Eden nem állja meg, s vigyorogva súgja a füledbe.
- Majd megint tudsz korán kelni, drága, ha megszokod az éjszakai műszakot.
Aztán felpattan, s eliszkol dolgozni.

Te is mész másolni, s már előre nyögsz, ha elképzeled, mivel lesz tele a fejed estére. S valóban a jogi perrendtartás vszi el az egész napodat. Ha még valami növénytani könyvet kaptál volna ...

S megint délután találkoztok a szobában. Eden hasonlóan elhasznált idegileg, mint az előző napokban.
- Sajnos Sissimor meg van elégedve a munkámmal. Ez nem jó jel. Még a végén ott marasztal hosszabb időre is. - sóhajt kétségbeesetten.
Aztán a kezedbe nyomja a vékony kis füzetecskét a zászlójelekkel.
- Olvasd el, utána megyünk csak enni.
S szigorú tekintettel várja, hogy nekikezd, s megbirkózz vele.

Emili a drága.. meg kell tudnom ő hogy csinálja hogy mindig időben ébred. Riadólánc ? ...gondolkodom el miközben az álmok közül visszacirógatom magam mellé Edent.
- Ébredj drága a napok már felkeltek - duruzsolom neki. Kedvesen végig csókolgatom az arcát s mikor kinyitja a szemét rámosolygok.
- Jó reggelt... - hatalmas jólesőt nyújtózkodom.
- Jah hogy este semmi fontos...édesen bealudtál a karjaim közé ruhástól. Ez a hadvezérség teljesen ki fog meríteni - nézek rá kis rosszallással. - Különben sem értem még ezt az egészet csak azt tudom hogy ha minden igaz akkor melletted lehetek és meg kell tanulnom a zászlójeleket ... este szoríts rá mert ha nem tanulom meg akkor joggal fog rám mindenki haragudni - simítok végig a karján.
- Olyan éhes vagyok mint egy tucat erdei ragadozó ... egyszerűen megspóroltuk a vacsorát. - kuncogok fel.
- Azt hiszem az ebédidőt a fürdőben fogom tölteni mert ez is kimaradt és hiányzik. - sóhajtok és felkelek az ágyból.
- Átmozgatom kinyújtóztatgatom magam. Nem zavar ha néz. Kis mosollyal élvezem a hatást.
- S ha netán Sissimor ma morcosabb lenne rád mint szokott akkor kend rám - mondom csak úgy mellékesen.

A reggelinél szeretettel nézek Emilire.
- Fantasztikus kis boszorka vagy... gyönyörű lett az egész egyenként csodáltam meg tegnap reggel .. honnan tudtad hogy néz ki az Erdei Mézlonc virága és a mérges Vendregor levélzete teljes pompájában ? - nézek rá valódi csodálattal. Ráfogok a kezére és a szemébe nézek mélyen - köszönöm szépen... - mondom komolyan. - Mrekon el lesz ragadtatva....deeee azt hiszem rosszul jártatok mert ezek még csak a fásszárúak voltak... - kuncogok fel halkan. - Jut eszembe a süti befutott ? - nézek rá mosolyogva - remélem nem a kertészeim falták fel menet közben - vidáman nézek rá. A mai reggelben van valami varázslat úgy érzem.
- S nem érdekel kinek mi fordul meg a fejében de hálás lennék ha valaki megoldaná végre hogy újra felébredjek a hajnal első sugaraira ... - nézek körbe kis kíngrimasszal.
Magam is meglepődöm azon a reggelimennyiségen amit elfogyasztok. Minden ízlik s már a harmadik csésze teánál tartok épp.

Nyugodtan alszotok reggelig, amikor is finom kopogás és "jó reggelt" ébreszt a másik oldalról. Emili nem nyit be, csak megy tovább. Amint felébredsz, eszedbe jut, hogy a zászlójelekkel még sehol nem tartasz. S most menni kell másolni.
Eden is ébredezik, s mosolyog, amikor meglát, hogy itt vagy mellette.
- Jó reggelt, kedves! Nem emlékszem pontosan mivel is végződött a tegnapi beszélgetés. Olyan hirtelen szakadt vége .... - igyekszik előásni a részleteket, miközben kikászálódik az ágyból, hogy felöltözzön.
Ma valamivel azért összeszedettebb, minden gomb a megfelelő gomblyukba kerül, s a nadrágba sem tűri be ferdén.
A reggelinél együtt a csapat: Emili, Mirk, Eden és Te, s mindenki a vadászat miatt izgatott, de persze erről most itt az étkezőben nem lehet beszélni, hisz mások is vannak köröttetek.
Emili viszont elmeséli, hogy milyen lelkesen rajzolták a többiek a növényeket, s mennyi kérdésük volt a pontos ábrázolás végett, hisz sokan olyasmit rajzoltak, amit még nem láttak a valóságban. Ő pedig sok kérdésre tudott válaszolni, s ezzel megbecsülést szerzett. Látod, hogy büszke magára, és optimistán tekint a jövőbe. De a múltról nem beszél, sem a mocsári gyermekkoráról, sem az elrablásáról.

- Úgy szóval kiolvassa... nos ez súlyosbító körülmény lesz s ha nincs más út akkor pert indítunk másodfokon és mindjárt elsőfokon is... - mosolyodom el.
- Én nem félek Sissimortól s ezt ő jól tudja. - mondom Edennek kedvesen súgva.
Hozzám simul magához húz. - Fonódik a póráz - dünnyögöm halkan de átölelem s a homlokához simítom a homlokom.
- Szeretlek professzor - mondom de talán már nem is hallja egyenletesen szsuszogva alszik.
Nem mozdulok mert most nyugodt és tán mosolyog is. Lehunyom a szemem. Békésen elszundítok mellette. Valamikor éjjel felébredek arra hogy tökéletesen elzsibbadt midkét karom. Óvatosan kihúzom Eden alól. Átmászok felette s leszállok az ágyról. Majd visszaülök Eden mellé és óvatosan levetkőztetem. Felsóhajtok látva mennyire védtelen most. Gyorsan levetkőzöm magam is. S Eden mellé bújok. Magunkra húzom a takarót. Még egy ideig hallgatomahogy szsuszog majd mosolyogva elalszom hozzábújva.

Eden elébb úgy néz rád, mintha egy jelenést látna. Látod, mikor kezdi felfogni, mi is történt veled. Elébb csak elmosolyodik,a ztána mosoly vigyorrá szélesül, s mire oda érsz, hogy "Eden Grim álljon fel kérem", annyira röhög, hogy akkor sem tudna felállni, ha történetesen akarna. Már a könnyeit törölgeti.
- Jajj ... - nyögi - jajj, ne! Kegyelem!
Nem lehet tudni, mi elől próbál kegyelemmel menekülni, a további jogi szövegm, vagy maga az ítélet elől.
- Segítség! - nyögi még, de ennél hosszabbat nem bír összehozni. Már a hasát fogja, és köhög is.
A karjaidban nyugszik meg lassan. Piheg, liheg, harákol, aztán újra kibuggxan belőle egy apró röhej.
- Ugye tudod, hogy holnap ezt is kiolvassa?
S halkan kuncog tovább, majd hozzád bújik, átölel, s pár perc múlva azt veszed észre, hgoy elaludt, így ruhástól, beléd gabalyodva.

Fáradtan nyúlok el az ágyán. A fejemben zsong mindaz amit ma másoltam. Félrefordított fejjel hallgatom a panasz áradatát...
- Vagyis a tényálladék szerint a felperes fent megnevezett Eden Grim professzor keresetet nyújtott be a Tudásháza Varázslóiskola főmágusa Sissimor mint alperes ellen. A vád... ondolatok kiolvasása a gondolat tulajdonosának mind írásbeli mind szóbeli engedélye nélkül. Az ügy precedens teremtő lehet a jog életében. Az útvesztők túl bonyulultak az ügyben mert ugye ha figyelembevesszük az alperes és afelperes viszonyát bizonyos szemszögből nézve az alperesnek joga formáltatik a felperes fejébe beletekinteni. Felperesnek viszont joga van bizonyos ránézve terhelő bizonyítékokat elhallgatni...ilyen és egyben tökéletesen megdönthető bizonyíték egy bizonyos vizitündér jelenléte az életében....
S mivel jelen tárgyalás alkalmával minden bizonyítékot érvet és ellenérvet körbejártunk megvizsgáltunk a bíróság kimondja az ítéletet.
- Eden Grim álljon fel kérem ! - szólítom fel morozus hangon.
- Megbizonyosodtunk affelől hogy bár Sissimor főmágus belekotort a gondolataiba AZT a bizonyos vizitündért nem tudta onnan eltávolítani ezért arra ítéljük hogy erősítse meg a fejében azon gondolatokat miszerint soha nem hagyja el és mindig is szeretni fogja....

Kifulladva és morcosan nézek rá. - S most egy hétig vagy tovább mindig meg fogod kapni !!!! Csupa butaságot és sületlenséget mert értelmes könyvet nem merek a kezembe venni !!!! - Fújok rá játszi morccal.

- Különben meg azt hittem hogy elárulja magát.- célzok Sissimorra - de előbb utóbb megteszi majd - nézek Edenre összehúzott ravaszkás tekintettel.
- Azt hiszem a maga módján szeret téged szeretném ha nem lennél ennyire ellenséges vele.- nyúlok felé hogy magam mellé húzzam. Nem akarom elcsábítani csak érezni akarom a közelségét.

Estig "húzod az igát", s hazafelé megállapítod, hogy valóban szó szeritn fel tudnád mondani a könyvet, amit ma másoltál. Eden nem sokkal uánad érkezik a szobába, mint kiderült a csapat összeszervezése után, délutánra neki is visszakellett menni az irodába. Sissimor nem kegyelmez.
- Ez a vén kujon ... - morog Eden - ... kukkoló! Báhhh!
De azért annyira nem haragszik, inkább vsak bosszantja a dolog.
- Tudod mit modnott, amikor reggel beszámoltam neki? - nekiáll utánozni Sissimor hangját. - Nagyon nem szeretem, amikor valami szédült nőszemély elcsavarja a professzoraim fejét, mert onnantól gyakran teljesen használhatalanok mgé akkor is, ha nem mennek világgá. Az a szerencséd, fiam, hogy ez a görbe éjszak végül jól sült el! Részben kijavítottad a hibádat, de ha nem tartod kordában azt a vizitünér tüneményt, akkor megnézheted magad! Na, szóval akkor mostantól kénytelen leszek rövid pórázon tartani téged. - fordul feléd szigorú tekintettel, amdj elvigyorogja magát. - Minél rövidebben, hogy minélközelebb lehess hozzám ...

Boldog vagyok hogy Eden Emilire is gondolt. S csak biccentek felé hogy persze megbízom az ítéletében Emili biztonságát illetően.
Ormond megjegyzésére csak vágok egy kis fintort felé hogy atöbbiek ne lássák.
Sedum varázslatának nem örülök túlságosan s ezt Eden felé is jelzem egy szemvillanással. Mig Mirk örvendezik én elfojtottan bosszankodom.
Bár érteni vélem a dolgot mégis úgy érzem hogy Eden magyarázatára szorulok pont úgy ahogy majd Emili elvonul Mirkkel.
...
Ha Eden berekeszti a megbeszélést és a szobánk felé indulunk a kezébe adom a füetet és halványan rámosolygok.
- Este átolvasom de most vár a munka mait elvállaltam. - csókolom meg finoman az orrát. A másoló terem felé indulok....

- A zászlójelek megtanulásához tudok segítséget nyújtani. Mindenki ismerni fogja. - szólal meg Sedum, s Ormond elvigyorodik.
- Akkor legjobb lesz, ha már most kiosztjuk a leírásokat. - bólint Eden.
- Elkérem őket a könyvtárból. - szól Mirk, s eliramodik.
- Várj! Ebben az esetben bevonhatjuk Emilit is zázslósnak. - fűzi tovább Eden. - Még kevesebb plusz embert kell beavatni.
- Akkor hozom őt is. - bólitn Mirk.
Eden hozzád fordul.
- Fenn valamelyik toronyban teljesen biztonságos lesz. Akit keresünk nem is fogja sejteni, hogy mi folyik, amíg le nem csapnak rá.
- Igen, üzenni majdnem mindenkinek tudunk, aki sejti, hgoy ilyesmi egyáltalán lehetséges. - jegyzi emg Ormond. - Néha annak is, aki nem ... - pillant feléd.
Ergon eddig egészen csendben volt, most megszólal.
- Szerintem Sissimor mester mellé felesleges még egy mágus, majd ő keres. Én megyek egy másik toronyba. Mondjuk a keletibe. Számolni kell vele, hogy a város szegényebb részén vannak. Bár az sem lepne meg, ha az iskola körül csípnénk rajta az illetőt ...
Megegyeznek a másik két kereső személyében is, s a legjobb Zászlósokat és Stratégákat is kiválasztják, akiket majd felkérnek a megbeszélés után erre a különleges vadászatra.
Mirk visszaér Emilivel, akit persze bemutatnak a többieknek, és kiosztja a füzeteket, majd Sedum Rád, Emilire és Mirkre egy varázst bocsát.
- A következő nagyjűból egy hétben mindenre emlékezni fogtok, amit elolvastok, vagy hallotok.
- Huuuú, azt a mindenit! Így kellene elmenni vizsgázni! - döbben meg Mirk.
- Az nem lenne jó. - csóválja meg a fejét Sedum. - Mert aztán meg elfelejted, és akkor tulajdonképpen csaltál.
Mirk megszeppen, hisz Sedum is egy professzor valószínűleg, s nem szól többet.
- Még valami kérdés? - szólal emg Eden újra.
Emili ugyan nem érti, hogy miről van szó, de Mirk válalja, hogy elmagyarázza.

Eden elemében van s mindenkit magával ragad. A játék hevében most mindenki egyenlőnek látszik. Úgy osztja be a professzorokat mintha mindenki felett állna. Hátradőlve figyelem a lendületét a benne rejtező erőt. Valami azt súgja egész mélyen hogy Sissimor az utódját látja benne s ezért olyan vele amilyen. Szeretem ...boldogan szédülten figyelem a tornyok létrejöttét egy egész kis várost hoz létrte a semmiből az asztalon.
Persze nem értek mindent egészen de azért dereng a játék lényege.
Zászlónyelv jelek...fogalmam sincs mit gondol Eden hogy két nap alatt ez menni fog...
Keresnem kell valakit aki hajlandó segíteni agyakorlatban is mert ez könyvből nem fog menni. Tenni látni érezni azt igen de rajzok alapján... halkan sóhajtok.
Viszont érdekes információhoz jutottam. Tehát valamikor régebben Liliana tanított és mentalista a hölgy. Elmosolyodom. Vagyis nem is kellett volna anynit beszélnem sok mindent tudott már anélkül is.
Végig nézek rajtuk. Még az idegen professzor szeme is csillog. Bár az arca nem sokat árul el.
Mikor Eden befejezi felriadok a kettős megfigyelésből.
- Van..- jegyzem meg halkan - ki lesz a csapatunk zászlósa vagy üzenet küldője ? Vagy ha mentalistánk lesz akkor ki volt a tavalyi legjobb zászlós üzenő ? - kérdezem kíváncsian. Aztán még valami eszembejut. - Ormond már járt idebent - mutatok játékosana homlokomra - vagyis úgy hiszem ő is elér engem ha most kinyitom neki a kaput és nem az ablak alól kell kiabálnia - nézek kedvesen a fehérhajú álomhercegemre.

- Te vagy drágám a bennfenntes mindenlébenkanál. - felel Eden és vág hozzá egy fintort. - A Háromszög Vadásaztról gondolom már mindenki halott valamennyit, de azt hiszem pontosan kevesen ismerik. Ez egy verseny, amire a mágia hetében kerül sor. Több, tanoncokból álló csapat versenyez. A feladat megtalálni egy személyt a városban a keresőp varázslat segítségével, minél rövidebb idő alatt. A csapatoknak vannak Keresőik, akik a város magasabb tornyaiban helyezkednek el, s onnan irányítják a Lecsapókat, akik az utcákon kell, hogy elkapják a célszemélyt. Erszerre több toronyban kell sikeres keresővarázslatot végrehajtani, s az eredményeket összegezve a csapatokat mozgatni.
Eden elkezdi felhasználni az asztalon lévő poharakat, s a zsebéből szed elő kavisot, radírt, sée gyéb tárgyakat.
- Ezek itt a tornyok: a Keleti Kaputorony, a Nyugati Kaputorony, az Északi Őrbástya, a Városháza óratornya, a Mágusiskola varázslótornya. - rakja fel a poharakat. - Mindegyikben van keresőszemélyzet. A keresőcsapatokat bárhol el lehet helyezni, a lényeg, hogy minden csapatban legyen olyan játékos, aki jól ismeri a várost, hogy melyik utca merre tart, és hogy honnan lehet látni a tornyokat, mert onnan kapják az utasításokat. ŐK is fel szoktak mászni ide-oda: városfalra, templomtoronyba ... s akkor mindenféle zászló és kézjjelekkel, s egyéb módon lehet kommunikálni. Most lesz mentális összeköttetés is, ez az Önök feladata.
Ormond közbeszól.
- Áthívom Eiont is, biztos, szívesen részt vesz benne, mgé eggyel többen leszünk.
- Nagyszerű! - vidul fel Eden.
Elkészítik a beosztást. Mirk az egyik lecsapó csapathoz kerül, mivel jól ismeri a várost, s lehet neki emntálisan üzenni, bár válaszolni enm tud. Ormond egy másik csapathoz, ő válaszolni is képes. A tornyok elosztása előtt Liliana egy pillanatra szót kér.
- Elnézést, de azt hiszem be kellene mutatnom valakit. - a másik fehér hajú férfira mutat. - Sedum es Senc professzor, nem sokkal utánam érkezett a városba, régebben kollégák voltunk.
A professzor csak biccent, s komoly marad. Edenen és MIrken látszik, meglepődnek, hogy van a városban olyan professzor, akit ők nem ismernek.
- S professzor urat beoszthatjuk mentalistának?
- Menni fog. - bólitn Sedum.
- Értem.
Ezekután elosztjáka tornyokat.
- Liliana a Keleti kapunál, Sedum professzor a nyugati kapunál, Sissimor mester minden bizonnyal a varászlótoronyban akar lenni, Eion mester megkapja az Óratornyot. A másik két toronyba nem jut mentalista, de ők majd zászlóznak. Ergon mester, ön gondolom Sisimor mester meleltt lesz Kereső ... - Ergon bólint - Én leszek a Keleti toronyban, a többibe varázslótanoncok kerülnek. Lilian, neked meg kellene tanulnod a zászlójekeket olvasni! Majd odaadom a leírását. A Keresők melett vannak segédek, mivel a kereső ha varázsol, nem tudja venni az üzeneteket. A többiek sem árt, ha megismerkednek a zászlójelekkel. Fontos, hogy minden hatékonyan menjen, mert a keresők kapacitása véges, nem tudnak végtelen számú varázslatot elsütni. Kérdés?